Pest Megyei Hirlap, 1964. február (8. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-14 / 37. szám

. -------- NYOMÓS OK S zóvá tettük, hogy az új üllői falatozóban nincs 00 fogas. A helyi fmsz sürgősen és kicsit, sértődötten St reagált, közölvén, "m hogy a fogashiány JR „rajtunk, kívülál­ló és ismert népgazdasági ok- bői” adódott. Rös­a tellem, de szá­momra nem „is­im mert’’ az ok, s ezért tovább bön­gésztem a választ, hátha ab­ból további részletek is ki­derülnek idevonatkozólag. Ám annyit sikerült még csu­pán megtudnom, hogy az anyagellátásra hivatott cég „bizonyosan nyomós okból” csak a második negyedévre tudta visszaigazolni rendelé- siiket. Itt ' már megrémül­tem: csakugyan nagy oka lehet annak, ha csak ilyen ké­sőre tudták „visszaigazolni”, hanyagságról, felületességről, kései rendelésről szó sem le­het, aki a mi anyagellátási rendszerünket ismeri, ilyet nem is feltételezhet! De mi lehet az az ok, amely szá­momra is „nyomós” most már: állandóan nyom, furdal, s szeretnék rájönni. Tálán új prototípust kísérleteznek ki, Olyan állófogast, amelynek alul vannak a kampói, vagy olyan falifogast, amit zseb­ben lehet hordani? Nem tu­dom, nem tudom. Azt vi­szont tudom, hogy fűtőit helyiségben télen a kalap, ka­bát igen „nyomós”. S ez ok arra, hogy mégiscsak gondos­kodni kellene a felaggatási le­hetőségükről. Mit szólnának például az e célra falba vert kampósszögekhez? Nem jó? De hát ha már rendes fo­gashoz nem lehet jutni „is­mert” és „nyomós” okokból... — ib — . — Háromszáz csincsillanyu­lat hozatott továbbnevelésre a bényei Népfront Tsz. Ez­zel rátérnek a kisállat­tenyésztésre is. — KISZ-taggyűlés lesz ma Vasadon és Monoran, a gép­íróiskolában. — Megváltozott a nyitva tartási idő a monod Mig­non Cukrászdában. Ezentúl az üzlet reggel héttől este nyolcig lesz nyitva — Ötezer baromfi új „la­kásban". A gombai Uj Élet Tsz megkezdte az új, kor­szerű tojóház benépesítését- örvendetesen megnőtt — kö- Bol megnégyszereződött — a tojáshozam is a közelmúltban. — Hathetes társastánc-tan­folyam indul jövő héten kedd este 7 órakor a Vigadó eme­leti helyiségében Lukácsné, Hajdú Jolán tánctanár ve­zetésével. A tánctanfolyamon — melyet a járási művelődési ház indít, kezdők és haladók részére — az összes modem táncokat elsajátíthatják a résztvevőik. A tandíj kez­dőknek 120, a haladóknak pedig 60 forint — Vendéglátó szakmunká­sok- A Tápiósüly és Vidéke Körzeti Fö’dművesszö vetke­zet alkalmazottai közifi hár­man vettek részt a SZŐ VOSZ vendéglátóipari tanuló-iskola egyéves tanfolyamán. A vizs­gán Csordás Károly, a tá- piósülyi kisvendéglő vezetője „kitűnően”, míg Nagy Antal és Szabó István, az úri 3. számú, illetve a tápiósápi 2. számú borozó-falatozó bolt­vezetői „jól” megfeleltek. Ezért az állami szakmunkásképző bi­zottság mindhármukat a ven­déglátóipari szakmában szak­munkássá nyilvánította. MAI MŰSOR MOZIK Monor: Bálvány (széles). Ve- esés: Hattyúdal (széles). TIT-előadások Eeser, is óra. a művelődési ott­honban : Felelősségünk a fiata­lokért. Előadó: Laky Károly. Gyömrő. 19 óra 30. a művelő­dési házban: Mit iliik tudni a ma­gyar labdarúgásról. községünk sportéletéről? Film: Labdarúgó- iskola. A kauesuklaibda bajnokai. Előadó: dr. Fodor István. 17 óra. az építőipari szövetfke- setben: Épít ősének" az ópítmun- teások szolgálatában. A nehéz és oiunkaigényes folyamatok kikü­szöbölése. Előadó: László György, Monor. 17 óra. az Énületkar- bantartó Ktsz-ben Általános bal­esetvédelem. Üllő. 18 óra. a pártszékházban: Szerződéses termelés. Előadó: Pénzes János. Vecsás. 17 » óra. a halmlteler.i , iskolában: Arany Toldija: Ez volt ám az ember. Előadó: Ősz Béla. HONOS PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA VI. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM 1964. FEBRUAR 14, PÉNTEK Szülő, gyermek, pedagógus közös gondja a továbbtanulás BESZELGETES EGY ISKOLAIGAZGATÓVAL — Milyen szakmát, hivatást válasszon a gyermekem? — sok szülő nehéz kérdése ez az utóbbi hetekben. Van, akit még nem érint, de lassan mindenki belejut, aki­nek iskolás gyermeke van. Ilyenkor, a félévi értékelések idején kell a VIII. általános iskolai tanulóknak — nem- kevéstoé szüleiknek — dönteni afelől: hogyan legyen tovább? A kérdés két szempontból is nehéz. Egyrészt: kialakulat­lan a gyermekek szándéka, vágya. Az esetek legnagyobb részében a velük való beszél­getésből ez derül ki. Bizony­talanok a szülők is, panasz tárgyává is teszik, hogy nincsenek kellőképpen tájékoztatva a lehetősé­gekről, nincs fogalmuk a szaktechni­kumok szerepe, minősítése fe­lől. Ez az egyik nehézség. A másik meg abból adódik, hogy az ösztönös, vagy meg­fontolt jelentkezések szándé­kai nincsenek arányban a le­hetőségekkel. Ez köztudomású dolog és önmagában is döntő tényező a továbbtanulás kér­désében. Felkerestük a monori Mun­kásőr utcai iskolát, hogy egy iskola tükrén keresztül néz­zük meg közelebbről a tanu­lók továbbtanulásának hely­zetét.-— Tájékozódásom szerint olyan sokan kérték felvételü­ket a különböző ipari techni­kumokba, hogy 100 százalékos a túljelentkezés — mondja Lelkes Béla igazgató. A mi is­kolánk VIII. osztályából IS tanuló szándékozik, a lehetőségek szerint, to­vábbtanulni, eből 3 a helybeli gimná­ziumban. Legalábbis pillanat­nyilag ez a helyzet. — Mivel ilyen nagy az ér­deklődés az ipari szakiskolák iránt és a jelentkezetteknek legfeljebb, ha a felét fel tud­ják venni, tud-e az iskola va­lami támogatást adni növen­dékeinek, vagy milyen szem­pontok szerint történik a fel­vétel. — A felvétel kérdésébe nem lehet beleszólásunk. Felvételi vizsga tulajdonképpen nincs a technikumokban, de — a vo­natkozó rendelkezések szerint — rendkívüli túljelentkezés esetén behívják a növendéke­ket és írásbeli vizsgálódás tár­gyává, teszik a magyar nyelv, helyesírás és számtani isme­Az MHS kibővített vezetőségi ülést tartott (Tudósítónktól.) Kibővített vezetőségi ülésen tárgyalta meg a feladatokat az üllői MHS alapszervezet elnöksége. Marosvári József elnök ismertette a végzett munkát: — Egyes kiképzési ágaza­tokban szervezetünk figye­lemre méltó eredményeket ért el. Javult a tartalékos tisz­tek munkája, aktivitása. Ma már rendszeresen tartják fog­lalkozásaikat, az előadások színvonala is eléri a követel­ményeket. Jól működő úttörő lövészcsapatunk' van és Szabó elvtárs — az úttörők oktatója — igen aktívan tevékenyke­dik. A további érdeklődés és a jelentkezések szükségsze­rűvé teszik, hogy elnökségünk újabb technikai anyagokat (légpuskát, modellező és szem­léltető anyagot) szerezzen be és bocsássa a fiatalok rendel­kezésére. — Lövészcsapatunk ered­ményesen szerepelt az elmúlt bajnokságon, az újabb ered­mények csak nagyobb erőfe­szítések, rendszeres edzések, a jobb kollektív szellem ki­alakítása alapján érhetők el. Fel kell ébrednie a csapa­tunknak a téli álmából, hogy a tavaszi első fordulóra fel­készülve tudjunk kiállni. — Legfőbb és az alapvető fogyatékosság az a munkánk­ban. hogy a szervezeti éle­tünk nem tud kellőképpen ki­bontakozni. beletemetkeznek a részfeladatok végrehajtásá­ba. A tömegkapcsolatok ki- szélésítésére és megerősítésé­re többet kell tennünk az ed­diginél. Minden lehetőséget fel kell használnunk a fiata­lok hazafiságra, hazaszeretet­re való nevelése terén — fe­jezte be beszámolóját az alap­szervezet elnöke A beszámolót élénk és hasz­nos vita követte. Szabó György elvtárs — és a többi felszólaló is — hiányolta, hogy a meghívott KISZ-titkár nem jelent meg. Takács Mihály tartalékos tiszt a tisztek helytállásáról, aktivitásáról, az erkölcsi fe­lelősség felébresztésérő] szói­vá hangsúlyozta: szövetsé­günk gerincét leszerelt tiszt­jeink kell hogy képezzék. A maguk szakmai továbbképzé­se mellett nagyobb feladatot vállalnak a propaganda- munka terén, több élménybe­számolót tartanak a fiatalok­nak és részt vesznek a kato­nai előképzés vezetésében, a katonai technikai sportok szervezésében és vezetésében. Bardóczi Károlyné, a mű­velődési otthon igazgatója, az együttműködés fontosságáról szólva bejelentette, hogy a művelődési otthon negyedéves munkatervébe rendszeresen betervezi a honvédelmi mun­kával kapcsolatos feladatokat. Az előadásokat színesíteni kí­vánják honvédelmi-történelmi szellemi vetélkedéssel. Orvos István pártvezetőségi tag a szervezeti élet állandó erősítéséről szólva elmondot­ta, hogy az MHS munkája akkor lesz eredményes, ha az egyéni meggyőzés útján, a haza iránti felelősségérze­tet felébresztve, minél több állampolgárt, időst, fiatalt tud soraiba tömöríteni. re tűket, készségüket, amely szempontja lehet a felvétel­nek. — Előfordul-e az. hogy va­lakit biztatni kell a tovább­tanulásra? — Sokszor előfordult •— most is van egy ilyen ese­tünk — amikor nekünk kell meggyőznünk a szülőket, hogy tehetséges, nemegyszer kitűnő tanuló gyermeküket taníttassák tovább. Kialakult egy egészségesnek nem mond­ható vélemény: menjen csak el a gyerek dolgozni, legalább leeres, pénzt hoz a házhoz. Az se baj, ha csak segédmunkás, majd esti iskolán elvégzi ké­sőbb, amihez kedve lesz. Ez azért nem helyeselhető, mert az ambíciót könnyen felvált­hatja az igénytelenség. Másrészt, az esti tagozaton való továbbtanulásnak hova­tovább határt kell szabni, kü­lönösen akkor, amikor valaki saját hibájából nem tanult to­vább a maga idejében. — Ilyen esetektől eltekint­ve, az uralkodó vonás mégis az, hogy aki csak teheti, igyekszik továbbtanulni. En­nek feltételeit oktatási szer­veink igyekeznek biztosítani. Biztatásul mondhatom azok­nak. akiknek technikumi fel­vételük esetleg nem sikerül: a monori gimnázium tar­talékol helyeket a vissza­mar adóknak. A távlati terveknek megfele­lően pedig most indul Vecsé- sen is a gimnáziumi oktatás és .működik már a gyomról gimnázium is. Minden jel ar­ra. mutat, hogy lehetőségeink hovatovább utolérik •— ha nem is gyorsan és könnyen — a továbbtanulás igényeit. Fekete János — Háromezer férfi fürdő­köntöst készített el a múlt hónapban a Pest megyei Vegyi és Kézműipari Válla­lat monori konfekció részle­ge kínai frottír anyagból. A fürdőköntösöket belföldön fog­ják értékesíteni. Játsszunk valami mást! Tévedés ne essék, nem a Tarka Színpad hajdani mű­sorát akarjuk felújítani, ha­rtem valami egészen más dologról esik most szó. A felnőttek játékáról, amit a gyerekektől vetlek át és rövid idő alatt olyan ta­pasztalatokat szereztek, hogy jobbnak látták a játé­kot abbahagyni és mást is óva intenek attól, nehogy ilyen játékba kezdjen. Több felnőtt ember elhatá­rozta, hogy az úttörőexpedíció­hoz hasonlóan, megnézi, mit rejt a jövő, felültek idő- és fantáziagépeikre, ami kétezer- egybe repítette őket. Ugyan mit is láthattak? Gyömrőn a városháza nagy­termében a tanácsosok érte­kezletére toppantak be. A je­lenlevők azt vitatták, hogy kik érdemlik meg a „Város- fejlesztésért”-mozgalom kere­tében végzett munkájúidért az arany, ezüst, vagy bronzér­met. Valósággal repkedtek a levegőben a 150—300—500— 800 órai munkát bizonygató ál­lítások. Mindenki azt szerette volna, ha az ő környékén mi­nél többen elnyerték volna a megtisztelő — és nagyon sok áldozatot, munkát kívánó — kitüntetést. A mi embereink valósággal szédültek a renge­teg nagy számtól és titkon ar­ra gondolták, milyen szeren­cse. hogy ez napjainkban nem fordulhat elő... A szolgáltató üzemben két ember vitatkozott azon, hogy hányadik határidőt lépték már túl a cipőjavítással. A vita he­vében az alkalmazott azt ta- j látta mondani: — Ha nem \ tetszik, vigye el a cipőt más­hova ... A vendéglátóipari komple­xumban azon állt a vita, hogy egy gyereknek adhatnak-e szó­davizet vagy nem. A bort és egyéb szeszes italt azonban lelkiismeretfurdalás nélkül kiszolgálták neki... A húscsarnokból a vezetőt -elbocsátották, mert kivétele­zéseket csinált. A két expedi- ciós felnőtt felsóhajtott: — Milyen szerencse, hogy a mi időnkben nem tesznek ilyet. (Nem az elbocsátásra, hanem a kivételezésre gondolták.) A Táncsics út korlátján né­hány sárganadrágos — lilain- ges fiú ült, zsebmagnetofon­jukból üvöltött a tánczene, előttük néhányon furcsa moz­dulatokkal illegették magu­kat, táncolták... ■k Előzetes megbeszélés nél­kül mindnyájan a Szabad­ság tér erősen megritkított és megcsonkított fái felé igyekeztek, felültek gépe­ikre és visszarepültek a je­lenbe. Tapasztalataikat csak nekünk mondták el és mi azért adtunk neki hangot, hogy ha esetleg hasonló jellegű megnyilvánulást lát valaki, küzdjön ellene, hogv az ilyen csak a fantázir szüleménye lehessen. (Gy. S.) A takarmánykeverő üzemben láttuk Tisztítórostán keresztül jut A prizmában tárolt, még kis* a mag az őriöberendezésbe. sé nedves kukoricát Trencsán Erdős Lajos ellenőrzi a tisz- Pálné a szárítóberendezésbe titás minőségét. önti. * (Foto: Kalotay) Verseny a több és jobb szolgáltatásért, az ipari tanulók jobb képzéséért Termelési értekezletet tartott a Gyömrő és Vidéke Javító Szolgáltató Vegyesipari Ktsz Euderer István elnök ismertette a termelési értekezleten megjelent dolgozókkal a szövetkezet 1964. évi tervét. A közel hatmillió forintos tervet részlegekre, sőt egyes dolgozókra le­bontva elemezte. Elmondta, hogy az ez évi terv bár 20 szá­zalékkal több mint az 1963. évi, s ez a 20 százalék magas mér­cének látszik — de figyelembe kellett venni azt a tényt, hogy a szövetkezet részlegeinek száma hárommal, a tagság lét­száma pedig 15-tel bővült A dolgozók elfogadták a tervet, helyesnek, jónak tartják. Ezt az értékes hozzászólások is bizonyították. Valamennyi részleg a lebontott terv átlag 10 százalékos túlteljesítésére tett felajánlást (Például a péteri és az ecseri cipészrészleg). A fod­rászok a termelési terv teljesítésén, túlteljesítésén túlmenően: udvariassági és tisztasági versenyre is kihívták egymást Bánhidi Lajos fodrász, valamennyi kollégáját versenyre szó­lította fel az ipari tanulók szakmai képzésének jobb elősegítése érdekében. Jelentős vállalást tettek az ecseri vasipari részleg dolgo­zói. Elhatározták, hogy az 1963. évhez viszonyítva 1 százalék­kal csökkentik az önköltséget, s ugyancsak a terv 10 százalé­kos túlteljesítését vállalták. A megtett felajánlások a szocialista munkaverseny bein­dulását fémjelzik. Nem véletlen és nem spontán megnyilatko­zások a vállalások. A Gyömrő és Vidéke Javító Szolgáltató Ktsz vezetősége és tagsága már nem első ízben tesz bizonyí­tékot a szövetkezeti dolgozók szocialista tudatának fejlődésé­ről — a párt politikai irányvonalának támogatásáról. így volt ez most is legutóbbi termelési értekezletükön. — Blaskó — JÓ! a sót tárolták, nyomave- szett), amellyel a vendég megízesítheti a kiválasztott lángost. A lefizetett egyhúss fejében a vevő most már nem jogosul arra, hogy kedve szerint beleturkáljon a lángoshalomba és kivegye a neki legmegfelelőbbet, ha­nem azt a kiszolgáló nyújt­ja feléje egy kis papírszal­vétán. A szendvics — amely­ről szintén szó esett és amelyet kettőhatvanért áru­sítanak — sem a régi. Egyszóval: meglett a várt eredmény. Ez elsősorban a boltvezető dicséretére válik, aki — miután felhívták rá a figyelmét — igyekezett minél hamarabb kijavítani a hibákat. Ez irányú törekvése — amint látjuk — siker­rel is járt. Nem ártana azon­ban, fia mások is példát vennének erről, mert bizony nem egy helyen szolgálják fci a vendéget több hetes cuk­rászsüteménnyel, vagy az idők folyamán kiszáradt Ián- gossal. — v. L — A cipőboltban már tavasz van Így Amikor az ember Mono- ron a Lehel utcából befor­dul a Kossuth Lajos útra, a szemébe tűnik egy tábla, rajta a felirat: Söröző, bo­rozó. Erről a kis zöldajtós helyiségről, a Ceglédi Ven­déglátóipari Vállalat 32-es számú üzemegységéről a Mo­nor és Vidéke hasábjain a közelmúltban megjelent egy írás: Higiénia címmel. A cikkíró nem éppen dicsé­retre méltó dolgokat közölt a kisvendéglőben kapható lángos, szendvics és egyéb ételféleségek minőségével és tisztaságával kapcsolatban. Azóta változott a helyzet. Az a lángos, amelyről olyan hírek keltek szárnyra, hogy olyan kemény, mint a cipő- talp és egy koszos kendő­vel letakarva díszeleg a pul­ton, eltűnt. Helyette egy nagy fehér tálban, egymás tetejé­re rakva ingerlik a látoga­tókat a frissen sült lángo- sok. A tányér mellett kis üveg sószóró (a nagy sö- röskancsónak, amiben eddig A monori főtéri cipőbolt kirakata előtt sokan állnak, különösen a női nem szép képviselői. A nap enyhén simogat, talán ez az első igazi tavaszi nap. A kirakatban dekorativen elhelyezett lábbelik között végre megjelent — a bundás cipő! (Eddig nem volt belőle, most szállított a kereskedelem.) A téli cipő mellett azonban már ott díszük a nyári szandál, a tűsarkú cipő, je­lezve a tavasz közeledtét. Bent a cipőüzletben Kéri Béláné azért — biztos ami biztos — bundacipőt vásá­rol. — Jöhet még hideg... — mondja előrelátóan. Vigh Lajos üzletvezetőtől megtudjuk: megérkeztek az első ta­vaszi női szandálok. Eddig mintegy 100 párt ad­tak el belőle. Aschenbrenner Miklósné na­gyon meg van elégedve a minőségével, csak sőtétebb színben szerette volna. Szín- választék viszont nincs eb­ből a fajtából! Egymásután nyitnak be a vevők. Sok mama gyermek- lakkcipőt keres. Van belő­le! (Ez már húsvéti előze­tes árucikk.) A vevők kö­zül többen szóvá teszik, hogy a kereskedelem egy „kicsit” megkésett: későn szállított téli idényjellegű árucikket: bundás cipőt, posztószárú ci­pőt, meleg téli házi cipőt. Ez kihatott a cipőüzlet téli forgalmára is: 30 ezer fo­rint a lemaradás! Az üzletvezetőtől megtud­juk: a tavaszi sztár újból a pantonett papucscipő lesz. Már szállítanak belőle. Rövidesen teljesen megvál­tozik a kirakat s nagyobb helyet kapnak a szép, mo­dern tűsarkú cipők, papu­csok. Sokan várják! (—ő —ö)

Next

/
Oldalképek
Tartalom