Pest Megyei Hirlap, 1964. február (8. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-12 / 35. szám

«WS» «ccm Z/Círlap 1964. FEBRUAR 12, SZERDA B enzinkút-kál vári a Szobon Lesz mit a piacra küldeni Az AFOR arra való, hogy üzemanyaggal lássa el a gép­járműveket éspedig úgyneve­zett benzinkút által. Odagör- diil a kúthoz a gépi jármű, a vezetője kér ennyi, meg eny- nyi litert, kifizeti, s azután to­vábbmegy. A kutak egymás­tól 30—40 kilométer messze piroslanak az utak mentén, városokban és községekben is. Van például kút Vácott és volt Szobon is. A szobi kút a vasútállomás területén fejtette ki tevékeny­ségét, a MÁV pedig évek óta követeli, telepítsék máshová. Fél tőle, tűzveszélyes az ilyenfajta kút. Múlt évben is követelte a MÁV, mire tavaly októberben az ÁFOR értesített mindenkit akit illet, községet, járást, megyét, hogy nem hagyja ma­gát tovább macerálnl, inkább bezárja a szobi vasútállomás területén működő kútját. A megyei tanács végrehaj­tó bizottsága viszont arról ér­tesítette novemberben az ÁFOR-t, (amely arra való, hogy üzemanyaggal lássa el a gépjárműveket, hogy a kút megszüntetéséhez nem járul hozzá. Vagy kétezer mo­torkerékpáron kívül minden­féle hatóságnak, hivatalnak, vállalatnak, gazdaságnak és még magánosoknak is össze­sen mintegy 300 személy-, meg tehergépkocsija, vontatója van a járás területén. Hol szerzik be az üzemanyagot, ha meg­szűnik a szobi benzinkút? Megesett a szíve az ÁFOR- nak ennyi gépkocsin, hajlandó volt tárgyalni a dolgokról. Képviselője decemberben bo­nyolította le azt a beszélge­tést a helyszínen a megyei tanács, a MÁV, és a helyi ta­nács kiküldötteivel. Azt mond­ta: adjanak megfelelő terüle­tet. építenek azon rögtön-rög- vest új benzinkutat. A meg­beszélés többi résztvevője fel- lélegzett és a községi tanács azonnyombári megfelelő -terü­letet jelölt ki. Ez a nagy össz­hang meghatotta a MÁV-ot, jól van no, akár mekkora a tűzveszély, arra a rövid időre, amíg megépül az új, még el­viseli, működjön csak tovább a régi kút, az állomás terü­letén. Megelégedetten ráztak kezet egymással az eredmé­nyes megbeszélés résztvevői, s a jól végzett munka büszke tudatával elszéledtek. Meg­oldották a szobi benzinkút problémáját. Ezek után pár hét múlva, ez Ígéret, ami ígéret maradt — Furcsa takarékosság - Kinek mi a feladata? év japuár 15-én az ÁFOR megszüntette a szobi kutat. Persze azért üzemanyaggal továbbra is az ÁFOR látja el az egész járás összes gép­kocsiját. Csakhogy most Vác- ra, vagy Balassagyarmatra járnak tankolni. Természe­tesen tetszésük szerint, senki sem írja elő, hogy hová. De a két város közül akár­melyikbe ránduljanak is át, oda-vissza körülbelül 80 kilométert tesznek meg „üresmenetben“, mert semmi egyéb dolguk nincs ott, csupán üzemanyag „felvételezés”. Az eredmény: időveszteség, a motor és az egész kocsi felesleges igény- bevétele, valamint minden alkalommal 8—10 liter ben­zin másként be nem követ­kező elhasználása. Ez az, ami feltehetően nem járul hozzá a népgazdaságban min­den vonalon kötelezően ér­vényesülő takarékosság és ön­költségcsökkentés elvéhez. Hogy forintértékben és anyag- mennyiségben milyen elke­rülhető veszteséget jelent, annak kiszámításához üzem­statisztikus, vagy matematikus, sőt ha a mostani állapot egyhamar véget nem ér — csillagász lenne szükséges. Tárgyilagosan meg kell ellenben állapítanunk, hogy az ÁFOR könyvelésében mégis jelentkezik önköltség- csökkentéssel párosult taka­rékosság. A megszűnt kút kezelőjének megmarad a fi­zetése, hogy más fel nem használt pénzösszegről ne is beszéljünk. Legfeljebb még arról, hogy a vállalat az új kút építésének költségeit is megspórolja. ■' Nevezetesen most - ■ már nincs szó új kútról. Közölte ugyanis az ÁFOR a Szobi Községi Tanáccsal, hogy ha a felajánlott terület köré a község kerítést épít, haj­landó ott ideiglenes leraka- tot létesíteni. Se kerítés, se kútépítésre azonban neki nincs beruházási kerete. Mintha bi­zony a községi tanácsnak vol­na! Különben is a községi ta­nácsnak az a véleménye, hogy benzinkút, vagy lerakat épí­tése aligha az ő feladata. A községi tanács nem arra való, hogy üzemanyaggal lás­sa el a gépjárműveket. Arra az ÁFOR való. Vajon a községi tanácsnak lenne ebben igaza? Eddig több mint 53000 vagon zöldségfélére kötötték meg a termelési szerződéseket Messzemenően figyelembe veszik a fogyasztók igényeit Az ország zöldségellátásáért felelős földművesszövetkeze­tek a termelési-értékesítési szerződések formájában min­dén évben előzőleg papírra vetik azt a mennyiséget, ami később a piacokra, illetve a háziasszonyok kosarába ke­rül. Mekkora területre, mi­lyen cikkek termelésére és értékesítésére kötötték meg Megnyílt a nemzetközi újságíró-iskola A Magyar Sajtó Házában kedden ünnepélyesen meg­nyitották a Nemzetközi Új­ságíró Szervezet újságíró­iskoláját. Az ünnepségen Szakosíts Árpád, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnö­ke és Jean M. Hermann, a Nemzetközi Újságíró Szerve­zet elnöke mondott beszédet A Magyar Újságírók Orszá­gos Szövetségének védnöksége alatt működő nemzetközi új- ságíró-iskola célja, hogy se­gítséget nyújtson a független­ségüket nemrég kivívott, volt gyarmati országok kezdő és gyakorló újságíródnak szakmai felkészültségük megalapozásá­hoz, illetve továbbfejlesztésé­hez. Nagyalakú szobor készöl Irinyi Jánosról Búza Barna szobrászművész 2,20 méter nagyságú ülő szob­rot alkot Irinyi Jánosról, a gyufa feltalálójáról. A szobrot még az év folyamán a Műegyetem melletti lakótelep parkjában állítják fel. Képünkön: a befejező munka a szobor agyagformáján (MTI Foto— Bojár Sándor felv.) már a szerződésekei? E kér­désre a Szövetkezettek Or­szágos Felvásárló és Érté­kesítő Központjában elmon­dották, hogy a tervezett 111 990 holdból ez ideig 88 816 holdra, tehát a tervezett terület 79,3 százalékára sikerült megkötni a szerződéseket. Ezek a számok azonban, mint hangsúlyozták, nem tükrözik pontosan az eredményeket. A termelőszövetkezetek és a felvásárló kereskedelem fej­lődése ugyanis most már le­hetővé teszi, hogy a szerződé­seket a korábbinál gokkal dif­ferenciáltabban kezeljék, il­letve kössék. Tavaly, de kü­lönösen az azt megelőző években általános gyakorlat volit, hogy a szerződések min­den más tényezőtől — öntö­zési lehetőségtől, az alkal­mazott agrotechnikától stb. — eltekintve, egy holdra egy­ségesen meghatározott meny- nyiség átadását írták elő. Ezt a mennyiséget termé­szetesen úgy szabták meg, hogy minden szövetkezet ele­get tehessen a szerződésnek. A nagyobb szakértelemmel, korszerűbb agrotechnikával gazdálkodó szövetkezeti gaz­daságokban ilyen körülmé­nyek között mindig nagyobb tételű szabad áru maradt, s ez a termelőszövetkezetnek értékesítési, a felvásárló ke­reskedelemnek pedig elhelye­zési nehézségeket okozott Az idei szerződéskötések­nél nem a területet, ha­nem a termelőszövetkeze­tek sok éves gyakorlatá­ból most mái biztonsá­gosan kalkulálható meny- nyiséget helyezték elő­térbe. így történt, hogy a területi terv említett 79,3 százalé­kos teljesítése mellett a fel­vásárolni gzándékozott 57 263 vagon zöldségféle 93,6 szá­zalékára, több mint 53 000 vagonra kötötték meg a szerződéseket. Ennék megfe­lelően egyes cikkek — ko­rai karalábé, fejes káposzta, vörös káposzta, görögdinnye — szerződését le is állították. Zöldbabra már csak Pest és Szolnok megyékben lehet szerződést kötni. Érdekes, új, a fogyasztók igényeit érvényesítő vonása a szerződéskötéseknek az, hogy megtörtént az egyes cikkek fajtánkénti elkülönítése is. Az idén már nem általában paprikát, paradicsomot, ubor­kát stb. termeltetnek, hanem a kialakult igényeknek megfelelően meghatároz­zák a fajtáikat is. Szentesi és á magyar erős paprikára például már nem lehet szerződést kötni. Az eddig lekötött mennyiségek ezekből a fajtákból fedezik az igényeket. Cecei és paradi­csom alakú paprika terme­lésére viszont még van le­hetőség. Három cikk — pa­radicsom, uborka és sárgaré­pa — szerződlésében viszony­lagos elmaradás tapasztalhor- tó. A következő hetek fon­tos feladata, hogy ezekre is megkössék a szerződéseket. Píílyúsati felhívás A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa, az egészségügyi, a földművelésügyi, a munka­ügyi és a művelődésügyi minisztérium, valamint a Pe­dagógusok .Szakszervezete munkavédelmi pályázatot hir­det a felsőoktatási intézmé­nyek dolgozóinak és hallga­tóinak egészségvédelmét szol­gáló feladatok megoldására. Pályamunkák a következő témakörökből készíthetők: 1. Egészséges és balesetmentes oktatási munkakörülmények és oktatási folyamatok, kísérletek, gyakorlatok kialakítása. 2. A Pedagógusok Szakszervezeté­hez tartozó felsőoktatási in­tézmények szakszervezeti egészségvédelmi tevékenysé- | gének módszerei, tapasztala­tai. 3. Szabadon választott XVXXXXXXXW.XXXXVvXXXXXXVvVvXV.XX>»XXVCvX' jön? Hirtelen keserűség lep­te meg: biztos tovább benn tnarad, valaki udvarolhat ne­ki, s csak este jön haza, ép­pen annyit, hogy feküdjön. Biztos van már valakije. Biz- '• tos. Miért lenne az? A maga; kitalálta keserűségre az eny-: bet hozó válasz annyira meg- örvendeztette, hogy elröppent í a hajnali felkelés tompa nyo-: mást szülő maradványa, s jó- i kedvében fütyülni kezdett, i Halkan, ne zavarjon senkit, i csak úgy, hogy szinte hangot i sem adott, belül, magában: íújta a dallamot. Rajzolni kezdett a be­párásodott ablaküvegre, gye­rekes, csacska ábrákat, nyu- \ szit, persze háttal, mert úgy \ sokkal könnyebb, csak két fül,; egy kis tojás egy nagy tojá- j son, s a nagy tojás alján egy; pici kör, a farkinca. Cicát, ez i is ugyanolyan, csak nincs: hosszú füle, a farkinca vi-: szont pótolja, mert az jó hosz-: szú. Nem vette észre, hogy a! lányt az új felszállók feléje \ sodorták, s most már ott állt; mögötte. A homályos ablak-I ban nem látta meg mását. A i nyuszi mellé odafirkantotta: I ki vagy? Mozdult az ujja, i hogy áthúzza a szöveget, ami- í kor megérezte, állnak mögöt-; te. Hirtelen penderült, majd-; nem feldöntötte a lányt. Ijed- \ ten kapott utána, s míg a \ karját fogta, látta, a lány két; nagy szemében tüzek égnek, j melegítő, szomorúságot űző • tüzek, s érezte, egészen bizto- \ san tudta, hogy e tüzek mel- \ lett neki kell melegednie, j mert különben megfagyna. ! Mészáros Ottó téma a felsőoktatási intéz- mények dolgozóinak és hall­gatóinak balesetelhárításával és üzemegészségügyével kap­csolatban. A pályázaton részt vehet bármely felsőoktatási intéz­mény, tudományos kutató­vagy tervezőintézet dolgozó­ja. Egy résztvevő több té­makörben is benyújthatja pályázatát, amelyet március 1-ig három példányban kell beküldeni a Pedagógusok Szakszervezetének elnökségé­hez, Budapest, VI. Gorkij fasor 10. számba. A pályadíjak a következők: három 3000 forintos első díj, ugyancsak három 2000 forintos második és hat, egyenként 1000 forintos har­madik díj. Ezenkívül a SZOT 3000, a Földművelésügyi Mi­nisztérium 3000, a Munka­ügyi Minisztérium 3000, a Művelődésügyi Minisztérium 2500, az Egészségügyi Mi­nisztérium pedig 1000 fo­rintos különdíjat tűz ki. Különdíjban a helyezést el­ért és nem díjazott pályáza­tok egyaránt részesíthetők. A pályadíjakat áprilisban a fel­sőoktatási intézmények 3. or­szágos munkásvédelmi ankét­jén osztják ki. (MTI) Darvas József és Dobozy Imre Prágába utazott Darvas József, az írószövet­ség elnöke és Dobozy Imre, a szövetség titkára kedden az európai szocialista országok írószövetségei képviselőinek tanácskozására Prágába uta­zott. A megbeszélések napi­rendjén a szocialista országok írói közötti együttműködés el­mélyítése, eredményesebbé té­tele, az írószövetségek tervei­nek összehangolása szerepel. A tanácskozások körülbelül egy hétig tartanak. (MTI) Az életmentő rendező kitüntetése Benedek Árpád, az angyal­földi József Attila Színház rendezője — amint arról a saj­tó már korábban hírt adott — szabadsága idején a Szovjet­unióban megmentett egy fiatal embert a vízbefúlástól. Bátor cselekedetéért a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának el­nöksége kitüntetésben része­sítette. A kitüntetést kedden délután a Barátság Házában, V. A. Guszev, a budapesti szov­jet nagykövetség tanácsosa ad- i át. AZ ÖTÖDIK NAP Négy nap egymás után látta. Mindig ott állt a váró­terem sarkában, arcából csak nagy szeme, s a kötött sapka alól kibukkanó haja látszott, több semmi, eltakarta a szőr­megallér. Fázósan tekingetett kifelé, mintha valami csoda a zimankó helyett tavaszt vará­zsolna, s nem kellene a párás, nem éppen kellemes illatú me­legből kilépni, hogy felprése- lődjenek valamelyik kocsiba, s végigzötyögjék a másfél órát, míg beérnek. Nem ismerte, pedig min­denkivel, akik ezzel a vonattal jártak be, köszönő viszony­ban volt. Ki lehet? Megkér­dezte egyiktől-másiktól, de azok sem ismerték. Talán ak­kor jöhettek ide lakni, ami­kor katona volt. Eszébe jutott a két év, sóhajtott. Sok min­den változott itthon, míg odavolt. És Marika is... Egy évet várt csak, azután meg­írta azt a fájó, ma is őrzött le-, velet. Jó is, hogy nem falu­belihez ment, legalább nem találkoznak. Újra a lányt nézte. Töré­keny, karcsú alakja a vastag télikabát alatt is látszott. Hol dolgozhat? Kétszer már meg­próbált a nyomába eredni, de elvesztette szem elöl. Az em­berekkel zsúfolt csarnok el­takarta előle, mintha nem akarná, hogy kilesse a lány titkát. Sporttáska Volt ná­la, semmi más. Ennivaló le­het benne, meg fésű, a pénz­tárca, igazolványok, akaratla­nul is a maga táskájának tar­talmát vette sorra. Oda kelle­ne menni hozzá, s valamit kérdezni. Nem lehet: holnap már hallaná a többiektől az ízetlen megjegyzéseket, s nem akarta, hogy az ismeretlen lányt bántsák. Mintha már köze lenne hozzá, féltette, vé­delmébe vette, óvta. A rampa rekedt ko- lampja a vonat érkezését je­lezte, ki tódultak a váróterem­ből. Véletlenül megbotlott a küszöbben, s míg ezen doho­gott, a lány eltűnt a szeme elől. A pisla fények megtör­tek a ködben, az orra elé alig látott az ember. Futni kez­dett, hogy végigszaladva a sin mellett felállt soron, talán meglátja a lányt. A hó ropo­gott a talpa alatt, innen-on- nan is ráköszöntek, volt, aki odakiáltotta; talán a tatár kerget, de most nem vetett ügyet rájuk. Akkor látta csak meg, ami­kor a sípszó végigszaladt a ko­csik mellett, gyorsan felka­paszkodott. Benn, a kupékban egymásra dőlve aludtak az emberek, itt kinn, a folyosón lehűlt, kesernyés cigarettafüst fogta körül őket. Az élelme- sebbje méltatlankodva indult tovább, talán valamelyik ko­csiban még találnak helyet. A lány nem ment, nekidőlt a fogódzkodó fémrúdnak, visz- szahajtott egy fürtöt a sapka alá, s kifelé nézett, a sötétség­be, ködbe burkolódzó tájra, apró, kesztyűs kezével letöröl­te az ablakot. Most kellene megszólítani — gondolta, s a távolabb ál­lókra nézett. Mindig volt ben­ne egy kis félelemérzet, soha nem tudott gátlás nélkül, szemtelenkedve leszólítani nőket, még olyanokat sem, akik természetesnek vették az efféle bánásmódot. Katona korában sokat szenvedett ezért, a többiek tisztelendő úrnak csúfolták, de nem bán­ta. Nem volt romantikus, csak tisztességes volt. És másokról is feltételezte a tisztességet. Újabb állomás, újabb fel­szállók. Közelebb húzódott a lányhoz, nem akarta, hogy közéjük álljon valaki. Rágyúj­tott, s a gyufa a körmére égett, oktalan csacsiságból valami fájdalmat akart érez­ni, s csak az elhamvadt, ösz- szegömbölyödött fáhamut dobta el. Szerelmes lennék? Csaesi- ság, hiszen egy szót sem vál­tottam vele. Akkor? Miért jó nézni, miért jó tudni, hogy holnap is látni fogom, s hét­főn újra, szerdán is, minden­nap, amikor csak elindul ottr honról, s lábujjhegyen lekat- tintja a villanyt, anyjáék aludjanak még, máris rá gon­dol. Ott lesz-e? Első naptól rá gondolt, s most már nem is tud másra gondolni. Napköz­ben is eszébe jut, egy-egy pil­lanatra elnéz a gépe fölött, s mintha ott állna előtt, a pré­mes kabátban, a kötött sapká­ban. A többieknek lenne igazuk? Nem nézni kell a nőt, hanem szólni neki. meg... Nem — ágaskodott benne azonnal a tiltakozás, ő nem olyan, ő más, biztos, hogy más, hogy nem könnyűvérű, nem kapha­tó akárkinek. Védte, olyan szenvedéllyel, mintha valóban bántották volna, mintha rossz szó érte volna. Tüzet kértek tőle, adott, de ró sem figyelt arra, aki kérte. A lányt nézte, amint az ablakon át valahová mesz- szire réved, egyik keze a fém- rúdon, a másik a táskát fogja, s teste együtt hintázik a ko­csival, mintha valami játék lenne az egész, hinta, kinn a kertben, rákötve a vén cse­resznyefa ágára. Melegség csapta meg belül, a hintára gondolt, mennyit könyörgött apjának, míg az összeeszká- bálta. Régen volt, de a kötél még megvan, hete talán, hogy a kezébe akadt. Vasárnap fel­kötöm. Elmosolyodott: bolond­nak néznék otthon. Tél is van, nem olyan lenne az a hinta, mint volt. Árva kötél a havas ágon, semmi más. Akikor meg minek? A kalauz jött, ő azt figyelte, milyen jegyet ad a lány, ed­dig még ennyire közel nem volt hozzá, nem látta. Ha ha­vibérlete van, akkor... Az volt. örült, mintha már ígére­te lenne arra, hogy minden reggel látja, hogy mindig együt jönnek befelé a vonat­tal. Hazafelé soha nem talál­kozott vele. Melyik vonattal jöhet? Ha reggeli műszakba jár — s csak abba járhat —, akkor az a vonat az első, ami­vel ő is hazajön. Miért nem látta még? Vagy nem azzal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom