Pest Megyei Hirlap, 1964. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-12 / 9. szám

t964. JANUÁR 12, VASÁRNAP rrsr MCGl’KI ’^MírSao Osztályszemlélet, osztály harc, szövetségi politika Amikor ötvenszeresére „hízik" a telefondrót M3 Rlár nálunk a politikai gon­dolkodásban közhelynek szá­mít, hogy az osztályharc a munkásosztály politikai hatal­mának megteremtésével nem szűnik meg: a szocializmust osztályharcban kell felépíteni. Ezt az elméleti tételt a mi tapasztalataink teljes mérték­ben igazolták, a kizsákmányo­ló osztályok hatalmuk elvesz­tése után is szívós ellenállást fejtettek ki és a szocialista építés során a régi világ erőit gyakran igen kemény küzde­lemben tudtuk csak leküzde­ni. Ebben a küzdelemben az osztályfrontokat elhomályosí­tó. ködösítő nacionalista, revi­zionista nézetekkel szemben a kommunisták mindig a tudo­mányos és forradalmi osztály­szemléletet képviselték. A politikai irodalomban, új­ságokban, beszédekben éselő- adásókban az utóbbi években sok szó esik a szövetségi poli­tikáról. A párt VIII. kongresz- szusa a szocialista nemzeti egység megteremtésének lehe­tőségéről és szükségességéről beszélt, a kongresszus megál­lapította, hogy államunk a proletárdiktatúra államából fokozatosan egyetemes népi állammá, az egész nép álla­mává alakul át. Sokakban fel­merül a kérdés: mindez ho­gyan egyeztethető össze a for­radalmi osztályszemlélettel, az osztályharc elvével? Sok régi kommunistában, párton- kivüli munkásban és volt szegényparasztban, aki az osz­tályharcban nevelkedett és saját bőrén tanulta meg az osztályharc törvényét, megszó­lal az aggodalom: nem ad- tuk-e fel forradalmi elvein­ket? Mások, akik korábban szembeszálltak a marxizmus forradalmi osztályszemléleté­vel, megpróbálják korábbi hi­bás álláspontjukat igazolni. No lém — mondják —, még- sincs szükség osztályharcra, osztói yszemléletre, az osztály­harc és az osztályszemlélet csak bajt és nehézségét hozott,. Akik így gondolkoznak, mélysé­gesen félreértik a marxizmus tanítását az osztályokról és az osztályharcról és egyáltalán nem értik meg társadalmunk jelenlegi helyzetét és a szo­cialista építés mostani szaka­szának sajátosságait. Először: az osztályharc a kommunisták számára soha­sem volt öncél, az osztályharc elvét a kommunisták sohasem tekintették valami örök elv­nek, amely a társadalom fej­lődésére minden időben érvé­nyes. Ellenkezőleg, a marxis­ták célja a kizsákmányoló osz­tálytársadalom megszüntetése és az osztály nélküli társada­lom megteremtése, egy olyan társadalomé, amelyben nin­csen kizsákmányolás, nincse­nek osztályok és következés­képpen nincsen osztályharc sem. A marxisták azonban felismerték azt is, hogy ez.t a célt csak a munkásosztály osztályharcával lehet elérni, ha a munkásosztály szövetség­ben más dolgozó osztályokkal, legyőzi és megsemmisíti a régi uralkodó osztályokat. Az osztályharc tehát nem öncél, nem örök elv, hanem történel­mi szükségszerűség, amely a társadalom adott szerkezeté­ből, a szocializmusért folyó harc feltételeiből következik. Ezért a forradalmi szemlélet azt követeli, hogy mindig konkrétan vizsgáljuk ezeket a feltételeket és a ténylegesen ható osztályerők alapján von­junk le következtetéseket az osztályt arcra. Másodszor: a földreform, az államosítás és a szövetkezeti mozgalom győzelme következ­tében társadalmunk szerkeze­tében. az osztály viszonvokban végbement átalakulásokkal ha­zánkban nagy lépést tettünk előre az osztály nélküli társa­dalom felé. Társadalmunkban nincsenek többé kizsákmá­nyoló osztályok. A dolgozó osztályok és rétegek — az or­szág lakosságának elenyésző kisebbségétől eltekintve — társadalmi helyzetüket nézve szocialisták, szocialista álla­mi üzemek, intézmények vág” szövetkezetek dolgozói. A vol kizsákmányoló osztályok tag­jainak és leszármazottjainak a többsége is fokozatosan beil­leszkedik a társadalom új rendjébe. A szocializmussal szemben ellenséges erők mind jobban visszaszorulnak és el­szigetelődnek. Az osztályellen­ségnek ma főleg a múltból örökölt és megcsontosodott szokásokban, a polgári és kis­polgári ideológia maradványai­ban, az emberek gondolkodá­sában vannak poziciói. Éppen a marxista osztályharcos szem­lélet követeli, hogy vegyük figyelembe az új helyzetet: ne szítsuk a harcot ott, ahol már nincs alapja, mert az ellensé­ges erőket alapjában véve megvertük és irányítsuk oda a harc tüzét, ahol az ellenséges erők még ellenállnak; ne nö­veljük az ellenség táborát azokkal, akik helyzetüknél fog­va a mi szövetségeseink vagy azok lehetnek és szigeteljük el a tényleges ellenséget. A párt forradalmi politikája csak a valóságos helyzet pontos szám­ba vételére és marxista elem­zésére épülhet. Az osztályhar­cos szemlélet ezt követeli meg, nem pedig üres fráziso­kat, az osztályharc jelszavá­nak elvont ismételgetését. A valóságos helyzet józan elem­zése több fontos következtetés levonását tette lehetővé a VIII. kongresszuson a párt szövetségi politikájában és az osztályharc vitelében Az egyik ilyen következtetés az, hogy új lehetőség nyílt a dolgozó osztályok szövetségé­nek kiszélesítésére és el­mélyítésére. Népi demokrati­kus rendszerünk alapja min­dig is a munkásosztály és a dolgozó parasztság, valamint a többi dolgozó rétegek szövetsé­ge volt. Addig azonban amíg társadalmunkban voltak a szo­cializmussal szemben ellensé­ges osztályok és rétegek, ki­zsákmányoló osztályók és ma­radványaik, ez a szövetség nem terjedhetett ki az egész nemzetre, a társadalom vala­mennyi rétegére. A szocializ­mus alapjainak lerakása után, miután a kizsákmányoló osz­tályok felszámolása befejező­dött. a dolgozó osztályok szö­vetség^ nemzeti egységgé szé­lesedik. Ez a nemzeti egység csak a szocializmus alapjain jöhet létre. Ameddig a szo­cialista viszonyok nem voltak általánosak a népgazdaság minden ágaiban, addig még a dolgozó osztályok soraiban is érvényesültek olyan ellentétes törekvések, • amelyek akadá­lyozták a szocialista nemzeti egység kialakulását. A másik fontos következte­tés az osztályharc formáira, eszközeire és módszereire vo­natkozik. A társadalmunkban végbement változásokból, a szocializmus építésében elért sikerekből . és a megoldandó feladatokból következik, hogy az osztályharc súlypontja ma a gazdasági építőmunkára és a tömegek nevelésére, az esz­mei harcra tevődött át. A szo­cializmus ellenségei ma eze­ken a területeken tudnak leg­inkább ártani és nekünk is ezeken a területeken kell ered­ményt elérni ahhoz, hogy tel- iesen megverjük, legyőzzük a kapitalizmust. Ez a harc jóval bonyolultabb, mint amikor a szocializmus hívei és ellenfelei politikai pártokba tömörültek, vagy amikor fegyverrel kel­lett harcolni a munkáshatalom védelmében. A szocializmus ellenségei ma már csak ritkán lépnek fel r.vfitam. A szocia­lizmus teljes felépítését azonban nemcsak a szocializ­mus tudatos ellenfelei fékezhe­tik, az eredménves gazdasági munkát nehezíti, hogy a régi vi­lág sok szokása még ma is to­vább él. sok dolgozó fejében még hatnak a kapitalista világ eszméi. Ezekben az esetekben nem a szocializmus ellenségei­ről van szó, hanem a szocializ­mus híveinek gondolkodásá­ban meglevő káros nézetekről, a szocializmustól idegen és el­lentétes szokásokról. Éppen ezért itt nem emberek ellen kell harcolni, hanem az embe­rek megváltoztatásáért. Az elmondottak tanúsítják, hogy a párt politikáját válto­zatlanul a marxizmus forra­dalmi szelleme hatja át, ami megköveteli azt is, hogy a marxizmus tanítását mindig a -váHozö-4íörülíné»yok.hez.-aIkaI- mazzuk. Hazánk az elmúlt évek sikeres mühká)a: eredmé­nyeként közei került a szocia­lizmus teljes győzelméhez. Fűi­ben a helyzetben az egyetlen lehetséges forradalmi politika az, amely elősegíti a szocializ­mus teljes felépítését és ennek a célnak az eléréséhez tömö­ríti népünk minden erejét. Wirth Ádám ványosságai közé tartoznak. A postások azonban nem tudják élvezni ezt a lát­ványt, hiszen csak a múlt év végi nagy hóviharok, jegesedések mintegy I* 000 kilomé­ternyi telefondrótot szag­gattak le. I A telefonösszeköttetések hely- j reállításához akkor- egyebek között több száz oszlopot, s I mintegy 100 tonna különféle t huzalt használt fel a posta. Együttérzés — Képzeld! Elmúlt a reumám! — Elég baj! Ezentúl honnan tudjuk, hogy £ lesz... időváltozás Divat a paróka Ha a férfiak is használnák ... (Komódi rajzai) lelősségérzettel és ügybuzga­lommal fáradoznak majd a mozgalom sikerén. Ki is küldték a körlevele­ket nyomban, kö.ülirva a fecskeszámláló bizottságok tár­sadalmi összetételére vonat­kozó irányelveket. Minden községből jelentette a vb-el- nök, hogy előírás szerint meg­alakították a fecske számláló bizottságot. Az osztályvezető személyesem érdeklődött a bi­zottságok ügye iránt, s az így létrejött nem hivatalos gépe­zet talált már tavaszig is mun­kát: saját szerveit szúmlálgat- ta. Jóval az első fecske megér­kezése előtt elkészült a moz­galom intézkedési terve is, mert ne higgye senki, hogy a fecskeszámlálásnál mi sem egyszerűbb. Először is meg kell számolni érkezéskor, költés­kor és költözéskor a fecskéket. Érkezéskor azt kell tudni, hogy hány a himfecske, hány a nőivarú, hány fecskének van meg a párja, hánynak kell vár­nia újig. Költéskor a bizottság arra ügyel, hogy rendben van-e a fészek, hány abban a tojás, átlagban hányat tojik egy fecske, hány fecskeférj költ maga is, mennyi a záptojások száma, az élve születetteké, mennyi az alomsúly, s végül az átlagos napi súlygyarapo­dás? Legtöbb dolga ősszel akad a bizottságnak, amely ekkor külön adminisztrátorok beál­lítására is jogosult. Végképp meg kell állapítania akkor, hogy mennyi a füstifecske, mennyi a v'llásfarkú, s ráadá­sul van egy olyan rubrilca is. amelybe a nyáron elfogyasztott rovarok számát kell beírni. Ez talán a legkörülményesebb, mert tudvalevő, hogy a fecske szemérmes állat, s eléggé szé- gyenti bevallani, hogy milyen falánk. Az időközben megalakult országos fecskeszámláló bi­zottság részletes utasítása vá­laszt adott erre a fogós kér­désre: az átlagos és az abszo­lút súlygyarapodás alapján kell megállapítani az átlagos és az abszolút rovarevést. Ez­után vannak táblázatok, ame­lyekből kikeresik, hogy egy gramm fecskehús hány légy­nek, szúnyognak, bögölynek, lepkének, ökörnek és lónak fe­lel meg, de e két utolsó élő­lényre már nem kell átszámol­ni a fecske-súlygyarpodást, mivel köztudott, hogy a fecs­ke nem eszik ökröt, lovat. egy héttel még csak három- négy jelentés feküdt a mi­nisztériumi osztályvezető előtt. Azok sem látszottak meg­bízhatóknak. Mi lehet az ol:a a nagy­fokú érdektelenségnek? Országos szinten tárgyal­ták meg a dolgot, egybeköt­ve az előttük álló feladatok megvalósításával. Megállapí­tották, hogy a legfőbb do­log az anyagi érdekeltség. Az hiányzik. Ennek folytán olyan határozatot hoztak, hogy Or­szágos Fecskeszámláló Vál­lalattá alakulnak át, állami dotációs alapon. Jóváhagy­ták a költségvetést is, amely évi tízmillióban állapítta­tott meg. Az osztályvezető megnyugtatta a nyugtalanko- dókat: Miufan mindez megvan, avagy még mindez között a fecskéket törzsszámozni kell, kartotékokat kell kiállítani róluk név, születési év, hó, nap és hely feltüntetésével, részletes önéletrajzzal, saját­tollú nyilatkozattal arról, hogy hol szándékozik tölte­ni a téli nyarat. Egyszóval mindezt papírra fektették, intézkedési tervvé, határozattá emelték orszá­gos, megyei, járási és köz­ségi szinten. Úgy látszott, a mozgalom úgy megy, mint a lmrikccsapás. A mozgalom ötletes kiokoskodója örömé- beg dörzsölgette a kezét. Annál nagyobb volt a meg­rökönyödése, amikor az első jelentéseknek kellett volna beérkezniük a bizottságok­tól. Teltek múltak o napok, s a határidő lejárta után — Mi nem vagyunk sem termelő, sem szolgáltató, sem pedig kereskedelmi vállalat, tehát nekünk az államtól kell kapnunk a pénzt. A dolgok természeténél fogva van erre szükség. Kapitalista vállalat sem vagyunk, hogy a dolgozók kizsákmányolásá­ból éljünk. Ha figyelembe vesszük, hogy műtvitaalkal­mat biztosítunk egy sereg embernek, nem hunyhatunk szemet e vállalat mélységes humanitása felett. Újjászervezték tehát az egész apparátust. Szervez­tek országos vezérigazgató­ságot. megyei igazgatóságo­kat és járási, községi ki- rendeltségeket is. Ennek meg­felelően a munkaterv is mó­dosult. Most már tudomá­nyos alapra kellett helyezni a munkát, annak hatélcony- sága érdekében. Foglalkoz­tattak világhírű ornitológu­sokat, szerveztek megfigyelő állomásokat a feauelvándor­lás útvonalán és kutatáso­kat folytattak azirányban, hogy lehetséges-e a fecske­fészek télié sílése. Ehhez az osztályvezető adta az ideát, aki közben vezérigazgató lett a maga szülte hatalmas vál­lalatnál. Egyelőre állami tá­mogatással vállalta, amíg a vállalat jövedelmezőségét nem biztosítja. Nos, hát a fő kérdés az volt, hogy mennyivel ol­csóbban és eredményeseb­ben lehetne megóvni télen át a fecskeállományt, mint teszem azt a fácánállo- mányt. A fácán megfagy a nagy hidegben, de ha az ere­szek elé kukoricaszárat rak­nának, máris megoldódna a fecskék fagyvédelme. Az erő­takarmány gyárak pedig be­vezethetnék a fecsketáp gyár­tását, amit importanyagból éppen úgy megoldhatnának, mint a többi táp előállítá­sát. S nem kellene szá­molni a fecskék 20—40 szá­zalékos költözési elhullásá­val. Mindjárt ki is számí­tották az így megtakarít­ható fecskehúsgrammok mil­lióit. Azóta már néhány nyár elmúlt, de kielégítő ered­mények még nem születtek. Keresték a sikertelenség okát, s azt a szakosítás hiányá­ban állapították meg. Most már összevonták a szétszórt községi kisvállalatokat, trösz- tösitettek. s egy-egy község­ben csak egy-egy munkafo­lyamatot végeznek. Így pél­dául egyik helyen csak a farka,kát számolják, másutt pedig a záptojásokat. Egye­lőre még nem lehet értékel­ni a szakosítás óriási elő­nyeit, de megvan a remény, hogy jövőre — az ország éle­tében először — sikerül ösz- szeszámolni az összes fecske­farkakat ... Nagymiklós István A tél a postának több mii- j liós kárt okoz évente. A nagy j hideg elsősorban az ország j negyedmillió kilométernyi te- 1 lefon légvezeték-hálózatát te- i szi minduntalan próbára. A 2—3 milliméter átmérő- i jű telefondrótok a hófúvás- 1 ban, a zúzmarától és a ráta-; gyott víztől hihetetlen mér- í tőkben megdagadnak. Legutóbb Nagykörös kör- ; nyékén láttak 8 centimé- ; tér átmérőjű, jégtől „hí- ; zott’* vezetéket. Nagykanizsa és Letenye kö-! zött 14 centiméterre, csak-i nem ötvenszeresére hizlalta; a 3 millimeter vastag bronz-; huzalt a zúzmara. A karatéli; hatalmas hófúvás idején for-; dúlt elő az is, hogy Nagy- \ körös környékén egy-egy ! szakaszon az oszlopok kö-! zött 2,60x1,60 méter egységes! tömböt alkotott a vezeték kö-! zé szorult hótömeg, míg csak! le nem szakadt. Ilyen körülmények között; nem csodálkozhatunk, ha ed-; pattannak a drótok. Egy-egy j ötvenméiteres oszlopközben 28; vagy 56 szál vezeték fut, ame-j lyeknek az összsúlya 84, il-j letve 168 kilogramm. A dró-j tok, számítva az időjárás-! változásokra, természetesen: nincsenek húrként kifeszítve,! s hazai viszonyainkat figye-í lembe véve, lazán „kötik”; azokat. A két oszlop között; 0 foknál mintegy 27 centimé-; ternyire „lóg be” a vezeték. ■ Plusz 40 foknál 59 centimé-! terrel ereszkedik meg, mínusz: 25 foknál viszont csak 19 cen-j timéterrel tér el a vízszintes-! tői. j A posta a légvezeték-háló­zatot általában háromszo- ] ros biztonsággal építi, j vagyis a drótok saját sú- : lyuk háromszorosát bír- ! ják el. A vezetékekre rakódó jégpán-j cél s a feszítőerő változása,; növekedése képes a veze- j tékek önsúlyát Karmin esz©-\ rosárlí^l^Miír-'g-éirr pÖtPj teher 'tti&í kicsit sok; Hí-: szén, ha a két teleföno6zlop: közötti 56 szál vezeték 168! kilogrammos súlyát vesszük: figyelembe, a pótsúly többi mint 5 tonna. i A drótokról lelógó, csillogó ! jégcsapok vagy a szikrázó,; ragyogó zuzmaraszakállai be-; vont vezetékek egyébként a; téli időszak legpompásabb lát- < Akkor js éppen olyan tél volt, mint most. A miniszté­riumi osztályvezetőnek nem volt kedve vidékre kiszállni. Tétlenséggel azonban nem múlhatnak a napok. Valami újat kellene kitalálni, többet mint a fásítási hónap vagy a tsz-jöved?lemelosztás vala­milyen új módja, sőt erede­tibb is annál. Mit csűrjem-csavarjam: az osztályvezető rájött, hogy Ma­gyarországon mindeddig nem végeztek fecskeszámlálást. Solzszor számolták meg a né­pet, rémlik, mintha gólyaszám­lálást is végeztek volna vala­mikor. de fecslceszámlálásról még nem ha'lott. Pedig a fecs­ke hasznos madár! Nyomban leszólt egy közeli megyének, fontolják meg a dolgot. Összeült a megyei ta­nács, a Hazafias Népfront, a nőtanics és a KISZ kiküldött képviselője, s megalakították a megyei fecskeszámlálj bi­zottságot. Az első ülésen a mi­nisztériumi osztályvezető is megjelent. Miután megválasz­tották a bizottság elnökét, al- elnökeit és titkárát. a minisz­tériumi osztályvezető emelke­dett szólásra: — Én csak felvetem a kér­dést, ismertetem e széles kö­rűnek ígérkező társadalmi mozgat onn célkitűzéseit, a megoldás azonban önökre vár, a megyei fecskeszámláló bi- ; zott "ág tekintélyes testületére, j a járási fecskeszámláló bi- : zártságokká és a községi fecs- i r:es~ám]áló végrehajtó testü- \ letekre, amelyek megalakítása : ürgős feladat. Bízom benne, ; ho'u a társadalmi szervek itt ; megjelent igen tisztelt kép- \ viselői a tőlük megszokott fe­Születik egy vállalat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom