Pest Megyei Hirlap, 1964. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-31 / 25. szám

PEST MEGYEI HÍRIAP KÜLÖNKIADÁSA Vm. ÉVFOLYAM, 25. SZÁM 1964. JANUÁR 31, PÉNTEK „Kell* A HIDEG HŐSEI a tej ■ Az áru útnak indul “ Utaznak az emberek Az élet nem áll meg, aikár- míilyeri zárd is a természet. Ha reggel köszönt ránk, az álom ébredése után a való­ság köszönt le ránk. Mínusz 15 C-fak van? A tej „kell” — el sem tudjuk képzelni nélküle reggelinket. Pedig, amíg a város asztalá­ra kerül, hosszú az út a téli hajnalokon. Két óraikor kel hajnalban tér József toüaitós vezető helytáll a munka frontján. Napi 12—24 órát tölt kint a szabadban a csikorgó hideg­ben. Csikorog a jég, felsír a vo­nat nehéz vaskerekei alatt a sín jege is, de Pintér Jó­zsef nem, hallgathat a kocsi­kerekek „sírására”. A vonat tolatása nem kömy- nyű munka. A síkos talaj sok veszélyt rejteget. Egy vé­letlen megcsúszás, félrelé­pés katasztrófát jelenthet. De fagyban, hóban, csikorgó sí­neken helyt kell állni — az élet nem áll meg — és Pintér József, a MÁV tola­tás! brigádjának vezetője ott áll a lépcsőn napi 12—24 órát. Bosszankodunk, ha késik, szidjuk a sofőrt, ha később indítják az autóbuszokat Pe­dig nem gyerekjáték ilyenkor a buszvezetés. Az autóbuszvezietés más kö­rülmények között is felelős­ségteljes munka — de ilyen­kor még nehezebb. Péri László tartalékszolgá­latos MÁVAUT-sofőr az első telet küszködi a volán mel­lett. Ellenőrzi a pontos já- ratinidítást. Ha szükség van rá, tartalókfcocsikat küld a zsúfolt gócpontokra. Ilyenkor télvíz idején megszaporodnak a műszaki bajok és komoly erőfeszítés szükséges, az egyébként is megnövekedett helyi utasforgalom zavarta­lan lebonyolítására. Indul a tejes a városba Zombori Géza bácsi, az Arany János Termelőszövetkezet ío- gatosa, s mintegy 60 háztáji termésű tejet gyűjt össze, im­máron harmadik éve. Kocsi­jával vógigiballag az összes gyűjtőhelyén. önfeláldozó munkája, kiegészítője annak a dicséretre méltó törekvés­nek. hogy városunk tejellátá­sa a nagy hidegek alatt is biztosítva legyen. Vajon gondolnak-e a házi­asszonyok arra, hogy a csikor­gó hidegben Zombori Géza Az ebédlő szarkája ISírtískíff elv kerül « teleaj Nagy László villanyszerelő a Bács megyei Építőipari Vál­lalat Kecskeméti úti építkezé­sén dolgozott. A múlt év áprilisában Nagy László a reggeli órákban le­vetette zakóját, munkakabátot öltött, a zakót pedig felakasz­totta a munkásszállás ebédlő" jében. A kabát zsebében hagy­ta a zsebkendőbe bugyolált karóráját, zsebtükrét és ceru­záját. Délután fél négy táján egy pillanatra befordult a mun­kásszállásra, Belekotoyászott a zsebébe, kivette a tükröt. Rö­vid ideig használta, majd visz- szacsúsztatta a zsebbe. Eszé­be sem juitott, hogy meggyő­ződjön arról, vajon egyéb ér­tékei megvannak-e. Eltelt a nap, befejezték a munkát. Nagy László nem tudta biztosan, hogy hány óra és mivel nem akarta elkésni a vacsorát, betért a munkás- szállásra. hogy megnézze. Meglepetéssel tapasztalta azonban, hogy a zakó zsebei üresek. Azonnal jelentette az esetet Szabó Lajos főművezetőnek, majd a rendőrségnek, s a helyszíni vizsgálat kétségte­lenné tette, hogy csak olyan követhette el a lopás1, aki na­gyon ismerős volt a körülmé­nyekkel, vagyis lakója a mun­kásszállásnak. Szabó Lajos főművezető másnap a reggeli órákban két tanú közreműködésével várat­lanul megjelent a munkás­szálláson és erélyes kutatást rendelt el. Bizony nem is kel­lett hosszú ideig fáradozni: Ócsai Mihály segédmunkás zsebében megtalálták Nagy László értékeit. Ócsai Mihály szégyenkezve vallotta be, hogv ő követte el a lopást. Ezt egyébként min­den Itétséget kizáróan bizo­nyítottak a lefoglalt bűnjelek. A városi ügyészség személyi tulajdon sérelmére elkövetett lopással vádolja Ócsai Mi­hályt. FOR DÚL A TEL KLUBELÓADAS Ma. pénteken (január 31- én) a „KGST és az Európai Közös Piac’‘-rói tart előadást Nagy Tibor, a Diósdi Csap­ágygyár osztályvezetője, a TIT városi klubjában. — Ebben az évben több mint 180 lottózó ért él hármas ta­lálatot városunkban, azok kö­zül. akik a lottóirodában vá­sárolták szelvényeiket. Az idén egy nagyobb nyereményt is fizettek ki, egy négyes ta; lálatra. A lottódroda jelenté­se szerint nincs okuk elkese­redésre a lottózóknak, ez az év is jól kezdődik. — 400 forint kártérítés. Csonttörést szenvedett Bócsai Lászlóné a közelmúltban, akinek biztosítására 400 forint kártérítést utalt ki az Állami Biztosító helyi fiókja. — Csonttörést szenvedett Fajka János termelőszövetke­zeti tag munkaközben. 400 fo­rint baleseti kártérítést útalt ki neki az Állami Biztosító he­lyi fiókja. a Kisz Életéből A legügyesebb tortaevők a fiúk A konzervgyár gépüzemé­nek KISZ-istái szombat dél­után vendégül látták a .kon­zerv I KISZ-istáit. A találko­zón szellemi vetélkedőt is ren­deztek. Nagy izgalommal várták a fiúk. lányok, hogy kezdődjék a játék. Izgalomra volt elég ok. hiszen egy fiú- és egy Iánycsapat mérte össze tudá­sát. ügyességét. A szellemi vetélkedőin iro­dalmi. zenei, történelmi és ügyességi számok szerepeltek. Nagy derültséget váltott ki, hogy az utolsó szám­nál, a tortaevési verseny­ben három fiú végzett az első helyen. No. de nem maradtak szé­gyenben a fiúk. az összesített végeredményben a következő sorrend alakult ki. Első lett Józsa István gép- üzemi KISZ tagja, a második Halmi József ugyancsak a gépüzemi KISZ-től. a harma­dik Susula Ági konzervgyári I. telep KISZ-szervezetének küldötte lett. A teadélutánra a kellékeket és a győztesek jutalmait a gépüzemi KISZ-szervezet sa­ját pénztárából fedezte, ab­ból a pénzből, amit a KISZ- tagok vasgyűjtéssel és egyéb közös munkával szerezték. A vetélkedő után a nyer­tesek megjutalmazása követ­kezett. Az első helyezett töltőtol­lat, a második golyóstol­lat, a harmadik pedig egy doboz bonbont nyert A hangulatos, szórakoztató és egyben tanulásra serkentő já­ték után forró rumos teát és kekszet szolgáltak fel Maid a magnó zenéjére táncra perdültek a párok, s közben megvitatták, hogy ér­demes volna rendszeressé tenni az ilyen összejövetele­ket. —szalkay— — 50 darab hízott sertés szerződésre. A Dózsa Terme­lőszövetkezet íhízottsertés- szerződési tervét, amely 1963. évre szól. februáriban fogja teljesíteni. 50 hízott sertést adnak át szerződésre az állat- forgalmi vállalatnak. — 100 forint bírság erdei falopásért. Katona Ferencnét (Bántős Bánom dűlő 39.) 100 forintra bírságolta a városi tanács szabálysértési hatósá­ga mert az erdő területéről fát lopott. — Harminc pedagógus vég­zi nevelőmunkáját az Arany János Gimnáziumiban. — Csirketolvaj. F. Szűcs Sándomé (Zsíros dűlő 3.) Po- zsár Istvánná Csíkvár dűlői la­kostól egy pár csirkét lopott, amelyet a piacon akart érté­kesíteni. Terve nem sikerült, észrevették. A jogtalanul el­tulajdonított csirke 100 forint­jába került, mert ennyire bír­ságolta a városi tanács sza­bálysértési hatósága. Több mini 18 ezer kőiéi könyv, 3600 olvasó BESZÉLGETÉS A VÁROSI KÖNYVTÁR VEZETŐJÉVEL enyhülés is — Na, ez az jól kezdődik! (Igler karikatúrája.) A városi könyvtár problé­máiról, az elért eredmények­ről, a tervekről és az olvasók­ról Freitod Magdával, a könyvtár vezetőjével beszél­getünk. — Könyvtárunknak 3600 ol­vasója van. Ez a sv.cm a vá­ros lakosságának 13,7 százar- léka. 1963-ban az olvasók lét­száma 1 százalékkal növeke­dett A felnőtt olvasók mintegy 24 százaléka mezőgazda- sági dolgozó. Ez számunk­ra jelentős eredmény, mert az országos átlagot is meghaladja, — Megyei viszonylatban is legjobb a 14—18 éves olva­sóink aránya. Ez azt jelenti, hogy ezek a fiatalok nem in­gadoznak, nem olyanok, hogy egyszer tagjai a könyvtárnak, máskor meg kiiratkoznak. Termelőszövetkezeteink veze­tői ma már egyre jobban tö­rekszenek arra, hogy a szö­vetkezet tagsága a kultúra, a könyvek iránt is érdeklődjék. A Petőfi és a Szabadság termelőszövetkezetekben kölcsönzőhelyeket létesí­tettek, ahol kedve szerint válogathatnak az olvasni vágyó termelőszövetkezeti tagok. — Sokan nem is tudják, hogy egy mozgókönyvtár is működik nálunk. Ez a köl­csönző autó elsősorban a ta­nyai lakosságot juttatja előnyhöz. Az autókönyvtár felkeresi az olvasót, nem kell tehát télen-nyáron bejönni a városba könyvekért. Sőt, még különböző filmeket is szoktak vetíteni a tanyasiaknak. — Könyvtárunkban 18 538 kötet könyv van. Ezek kö­zött a legkülönfélébbek találhatók. Minden olvasó talál a saját ízlésének való kötetet. Olva­sóink általában mindenféle téma iránt érdeklődnek. A könyvbeszerzési politikánk jó. Ezt mutatja az a tény is, hogy valamennyi könyv forog az olvasók között, amit eddig megvettünk. Természetesen a könyvvásárlásnál nagyon vi­gyázunk arra, hogy mit ve­szünk. A vásárlásoknál figye­lembe vesszük, hogy mi iránt érdeklődnek olvasóink. — A szépirodalmi könyvek közül mindent megveszünk, ami megjelenik a könyv­kiadóknál. A szakirodalmi művek vásárlásánál vigyá­zunk arra, hogy milyen is lesz irántuk az érdeklődés. A magasabb szintű szakmai könyvekből csak olyanokkal gazdagítjuk könyvállomá­nyunkat, amelyek keresettek. Minden könyvből van elegen­dő példányszám polcainkon. — Az érdeklődési kört el­sősorban a kor alakítja ki; Az általános iskolába járó olvasóink SO százaléka a kalandregényeket kedveli. Ezek a kisdiákok főleg Verne és Katajev regényeit olvassák. Nagy érdeklődést mutatnak ezeken kívül a természettu­dományok iránt, mert érdekli őket az, hogyan keletkezett a Föld, a Nap, a csillagok, s hogyan alakult ki az emberi élet. Az a tapasztalatom, hogy a középiskolásokat legjobba i a mai magyar és a mai nyu­gati irodalom vonzza. — A felnőtteknél nem le­het ilyen szűk keretet szabni. Kit milyen téma érdekel. Általánosságban azonban meg lehet állapítani, hogy a felnőtt olvasókat na­gyon érdekli a háború és béke kérdése. Ök már átéltek egy háborút, amelynek szörnyűségeit sze­mélyesen tapasztalták, s mindez arra ösztönzi őket, hogy olvasmányaikban is bon­colgassák ezt a kérdést. — Az elmúlt év folyamán húsz előadást szerveztünk, a könyvtárban és a kölcsönző helyeken, egy-egy íróról, vagy költőről 38 kiállítást rendez­tünk egy-egy aktuális esemény kapcsán. — Az 1964-es évben — ter­vünk szerint — a gyermek- könyvtárat teljesen elválaszt­juk a felnőttekétől. — Ehhez természetesen a legjobban helyre van szükség, ami igen nehéz probléma. S ha a helyproblémánk megol­dódik, akkor remélem, olva­sóink szúrna még több lesz, mint eddig volt — fejezte be a beszélgetést a könyvtár ve­zetője. —máté— Vonatlépcsőn a mínusz 15 fok ; hidegben z í bácsi — a város többi „teje-g sével” mindig pontosan in- ^ dúl útinak, hogy a megszokott^ ellátás vérkeringését ne za- varja meg semmi sem. Pirkad vagy köd van,; zúzmara vagy fagy foga; birtokolja a tájat — a hideg' síneket — nem számít. Pin-; í Indulás! — a megáMőkhoz. (Godány felv.) KOVÁCS néni a fal tövé­be tette a kosarat. Lihegett, mint egy hízott liba. Paraszt is melle tette a kosarat és szótlanul nézett maga elé. — Valami aondod van ne­ked. gyerek? Tanakodott. Mondja? Ne mondja? Nekirugaszkodott. — A futbaUért küldtek ha­za a srácok. Mert délután öt orakor vége a munkának és jó lenne játszani. — Hol a labda? — A szertárban, de Ko­vács bácsi nem adja ide. — Miért? Hiszen ti nyer­tétek. — Be van zárva és a kulcs a Virág tanár úr zsebében van. — Persze! Ö pedig nyaral. Ez a baj! — Hogy menjek ki a labda nélkül? Ügy várják a fiúk! Kovács néni nem tudott válaszolni erre a fogas kér­désre. Felvette a kosarat. Deske is belekapaszkodott a másikba. Tovább ballagtak az iskola felé. Már a sar­kon jártak, amikor az asz- szony hirtelen megállt. — Hátha kilopnánk? Paraszt szemében meg­csillant a cinkostárs öröme. — Ügyis jó lenne! — Anélkül, hogy a Papa megtudná. — Ha visszajövünk a ter­Rossi Károly: Futball-labda a krumpliföldön 16. rész melőszövetkezetből, vissza­tesszük a helyére. — Ügy lesz! — bólintott Kovácsné. Az iskola kapujában el­vette a gyerektől a kosarat. — Kerülj a sarkon és a túlsó kapunál várj. Majd ki­nyitom. és addig kitalálok valamit. DESKE rohant. Ki tudott volna bújni örömében a bő­réből. Beletelt egy negyed­óra. mire a kapu megrecs- csent. Kovács néni csak anv- nyira nyitotta ki. hogy a srác be tudjon bújni. — Nem tudtam hamarább jönni. Először el kellett kül­deni az öreget. Azt ugyan rá nem vennéd ilyen komisz- ságra. Deske becsúszott a kapun. Kovács néni kacsázó lépé­sekkel sietett a tornaterem felé. A terembe könnyen be­jutottak. De nem volt sze­rencséjük a szertár ajtajá­nál. Deske megremegett, amikor orrát odalapította az üveghez. A szekrény tete­jén volt a labda. — Ott van! Kovács néni bólintott. — Láttam, amikor a papa felgurította. De hogyan ju­tunk be? Kerülgették erről-arról. Az asszony megrázta az ablak­keretet, az ötödik mozdulat után megérezte, hogy enged. Üjra próbálkozott. — No. gyorsan valami lét­rafélét. Deske berohant a terem­be. Majdnem megszakadt, annyira cibált egy bakot. — Nos, ne gondolkozz! Ug­rás, mielőtt a papa ránk nyitja az ajtót. Akkor min­dennek vége. A FIÜ pattant. Be az abla­kon. Néhány pillanat múlva a hóna alatt szorongatta a szép, sárga labdát. Hamar helyreigazítottak mindent. Bezárták a tornatermet és keresztül siettek az udvaron. Az öreg Kovács éppen ak­kor dúródott be a kapun. — Hát ezt meg ugyan ki hagyta nyitva. Ha mindent nem magam csinálnék. én nem is tudom, mi lenne. Betá m osztotta a kaput. Megmeredt, amikor szemtől­szemben találta a feleségéi és a gyereket. No, meg a lab­dát. Indulatában nem tudoti szólni, csak remegett. — No. mit nézel vapa ilyen mérgesen? Nem láttál méc engem eleget? Vagy ezt a deákot nem ismered? — Hogy került hozzád ez a labda? — Majd én elmondom: Csak engedd ezt a gyerekei dolgára. A kaput Kovács néni nyitotta ki és Paraszt villám­gyorsan elsüvitett a város irányába. Az altiszt estig duzzogott. Csak a vacsoránál szólalt meg. — Mert te aztán szép dol­gokra tanítanád a fiatalo­kat. — Odaadhattad volna ma­gad is. ha nem lennél olyan rigolyás vén ember. — Mi vagyok én? — Az! Eltanultad a taná­roktól a szigorúságot. De ne­ked nem áll jól. Elfelejted, hogy magad is voltál vala­mikor gyerek. Különben is a labdát a fiúk nyerték. Ugyan mikor rugdossák, ha nem a nyári vakációban. — De elfelejted, hogy mi­módon hoztátok ki a labdát. — Igen! Elfelejtem és ha van egy kis eszed, akkor te is elfelejted. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom