Pest Megyei Hirlap, 1964. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-05 / 3. szám

vvCiHcip PEST «Mit / 1964. JANUAR 5. VASÁRNAP Eltelt 15 esztendő Logarléc a kefegyárban amiről egy napló két feljegyzése mesel 1946 október. Két hónapja, hogy megérkeztem anyámmal ide Gombára. Amit érzek,' egy szóban foglalom dísze: e'kese­rítő; Kút, lámpa, sá.ros ud­var, rendezeílenség mindenütt. Ha gém tekinteném idős anyá­mat, azonnal továbbmennék. Tudóm, soha nem verhetek itt gyökeret, még a levegő is ri­deg hozzám. És az emberek! Az első kör- titamón egy asszony nekem- támadt:- mi a fenének jöttem én. ide, mit szaglászok az ott­honaikban? Nagyon fájt. Én is kiabáltam összevissza min­denfélét. Félek, megvernek. Ha szó­lok valamiért, csak sunyíta- n ak rám; sem nem helyesel- | nek. sem nem vitáznak. Csak sötétén elnéznek. Bényén az a gazdag menyecske, amikor ott jártam, éppen bögréből illa szülött köldökére falat kapar-' ni. Már voltam mind a három községemben: Gombán és Ká­ván kívül Bénién is. Ott él­nek viszonylag a legrendezet- tebbsn az emberek, a legtöbb gyerek viszont itt van Gom­bán. Errefelé csupa nagycsa­lád dívik. Hogy sajnálom sze­gény kicsinyeket: vagy nem törődnek velük, nőnek, mint a dudva, vagy ahol nagyobb a jólét,, levegőhöz sem engedik jutni őket. Hogyisne, hiszen a nyitott ablakon száll be a be­tegség! Nyáron is bebagyul- kázzák őket takaróba, kendő- be, hogy csupa pállás, rossz szagú seb a bőrük. Azt aztán kenegetik mindenféle kence­ficével, ahelyett, hogy a pelen­kákat főznék-öblögetnék isié- * 1 nesen. Ma terhesgondozási nap lett volna, de nem jött el senki. a répapálhikát. A nyolcadik hónapban! Kér­dettem,, minek iszik ilyen elő- I rehaladott állapotban, méreg lesz az a gyerekének. Erre azt mondta, muszáj innia, mert már belepusztul, annyira fáj a hátsó foga. Mutatta, még . a nyaka is dagadt volt. Küldtem, azonnal fogjanak be, vigye a férje Monorra. Sírni kezdett az asszony ■— nem fogja hol­tan világra hozni a gyermekét. Aki fogat húzat a terhesség alatt, kihúzza a gyerekből is az életet. Ö már belenyugodott, hogy ez a sor, a gyerekkel együtt jár a fogfájás is. A községi orvos. dr. Deésy j Pál hosszú évék óta itt él. Fi­gyelmeztetett, hogy nem lesz I könnyű dolgom, de örül a jöt- j tömnek, segítek majd a ma- radiság ellen harcolni. El­mondta például, hogy „ked-I vés” szokás errefelé a síró új-1 A boltban találkoztam egyikükkel. Érdeklődtem, mi-! ért vártuk hiába. — Nem jö-! hetett — közölte —, mert tud­ja, hogy orvoshoz hogyan illik ; menni. Viszont míg ilyen ál­lapotban van, nem szabad tisz­tálkodnia. Nem írok tovább.- Késő este van, halálosan fáradt vagyok. I Sehol semmi közlekedés, gya­log rovom a kilométereket j egymás után. Szomorú is va- ( gyek, mert a fizetésem sem j sokra futja. Betartom, hogy; ajándékot, csomagot nem foga­dok el senkitől. A jegyző sze­rint visszautasító, merev va­gyok- Inkább azt. hiszem, a jö­vőben türelmesebbnek keli lennem. Repülök innen, ahogy le­het. 1963. október. Egredül va­gyok. Édesanyám már hetek óta Németországban van, ro- j kont látogatni. .. Már nem I győzök felezgetni az emberek­nek. folyton kérdik, hogy — Idusa, mikor jön már a ma­ma? Olyan fáradt vagyok, hogy az nem mindennapi. A kora reggeii busszal átmentem Ká­vára, segítettem a doktornak beadni a Sabim-cseppeket a kicsik között. Délben Bényén tisztaságvizitet tartottam az iskolában. A piszkos praclikon kívül minden rendben van. Mondtam az egyik fiúnak a negyedikben, — mi az, Feri. tán haragba vagy a kefével, hogy ilyen a bakancsod? — Azt mondja erre a srác (meny­nyit aggódtam érte. hiszen koraszülött volt), várjon, Ida néni. ha mindenütt iesz már járdánk, mi sem járunk sá­ros cipővel. Délután idehaza tanács­ülés volt Felszólaltam, te­gyünk már valamit a jobb ke­nyérellátásért. Mégiscsak ret­tenetes, hogy lesni ke'! nap­hosszat. mikor jön a népboltba a friss kényéi*. Légutó!:b a já­rási tanácsülésen a vasadi kc- nyérgvár építkezésével biztat­tak, hogy akkor egycsapásra megoldódik majd ez a nagy probléma. Meg a légy'! Őszre járunk, mégis Bénye-Ujtanyán még mindig feketédnek a tsz- sertéshizlalóban. A doktor úr­ral állandóan sürgetjük az egészségügyi csoportot, hogy sűrűbben permetezzenek. Igazság szerint most taka­rítanom kellene. Míg odavoi- tam, megjöttek a kőművesek, kibontották a falat. Nagyobb lesz a nappali szobánk és für­dőszobát is kapunk. Mire anyuka hazajön, meglesz. Sze­rencsém volt, hogy futotta rá a járás beruházási keretéből. Holnap feltétlenül megzsíro­zom a kerékpárláncot. Végig­sírja a falut, amerre ka fiká­zok. Utó végre nem járhatok mindenhová autóbusszal. Jaj, ha nekem egy robogóra jutna. De hát arra kevés a pénz. örül­hetek, hogy nagyobb gond nél­kül megélünk édesanyámmal. Hogy milyenek áz emberek! Folyton kérdezik, tán harag­szom rájuk, miért nem nyitom rájuk az ajtót. Mondtam az egyik nagy-mamának, az ő fiuk már nem tartozik rám. Persze, hogy* szeretem őket is, de hát nekem elsősorban a piciket kell. számon tartani, meg a kis­mamákat. Nem téphetem ma­gamat szét. Van úgy', hogy' nyolc—tíz kismama összefut egyszerre. Mind tudni akar valamit, milyen kiságyat vegyen, hogy etesse tovább a kicsijét, meg ilyesmi. Ma új arcokat láttam a köz­ségben. Úgy látszik, valakik ideköltöztek, mert a tanácsra mentek bejelentkezni. Csak el ne felejtsek utánanézni, ki­csodáik, vsn-e náluk gyerek. Reggel a buszon találkoztam B.-vel. Megjött az elvonó­kúráról. Udvariasan köszönt. Pedig amikor először elmen­tem hozzá az asszony kérésé­re, kidobással fenyegetett. Legalább lesz ezentúL ruhája az öt gyerekének. Be-benézek majd hozzájuk, segíteni kell néki is, akár az újszülöttnek. Nem írok tovább. Késő este van, íáradt vagyok. Regigei korán kelek, hogy átnézhessem a jegyzeteimet a délutáni első­segélynyújtó tanfolyamra. Amint összejön egy kis pén­zem, televíziót veszek! ★ (Spórás Ide, gombai, védőnő naplójából kimásolta) Komáromi Magda §■ HÁZÉPÍTŐK r/ ároson érdekesség, falun K. ünnep. Esemény bizony, , mert Ahol kevesebb ember él, s mindenki tud a mások dol­gairól, ott öröm, vagy éppen egy kis buzdító irigység, ha va­laki szép, új hajlékot emel. Most olyan ház emelkedik, amelynek egyformán örül a kenyerét bárkivel szívesen megosztó, s az is, akiben a kapzsiság ördöge lakik. A dombtetőről nézve a kis falu olyan, mint a mesevilág. A csöpp házakon rajta ül a hó, s úgy tetszik, mintha mélyen a földbe nyomná őket. Messzi­ről nagy a csönd, hiszen a hi­deg. vakító takaró nemcsak a tekintetet, de a hangot is meg­fogja. És odalent még sincs csönd. A kis Rád községben minden­ki arra kalauzol, ahol az. igen szépnek ígérkező, félig kész ház áll vakolatlanul. Házat emelnek az egészségnek. Z ~pgy utcácskával odébb az j anyakönyv szerint öreg­asszony áll meg a tornácon. Mari néni az, 71 esztendejével. De hát öreg-e, aki úgy be­szél— tótos akcentussal — mint ő, amikor azt kérdem, mért kellett ide. s éppen most, ez az egészségház? — Miért, miért!? Hát mert sok a betegünk. — Csak nem? — Én nem! Azt sem tudom már, mikor volt mifelénk az orvos. Olyan egészséges va­gyok én. mint a makk. Tán ha a háztetőn átdobnának, akkor se lenne kutya bajom. De ha valakinek kellett rmlami, s ér­te mentek, hogy jöjjön az or­vos, az három kilométer. — S míg oda-vissza értek, még több baj jöhetett. — Az. S annak az orvosnak még van három községe. Is­ten tudja, mikor ért ide, ha éppen útban volt valahol. — Csak nem akarnak orvost idetelepíteni? — Akarunk hát! Legyen meg nekünk az is. A rendelő már megvan, s megleszen a lakás is hozzá. De az olyan szép lesz, de olyan már most is. hogy a szó kevés neki. De én is rajta dolgoztam három-négy na­pot ... A hetvenegy évem­mel — S akad-e majd, aki meg­telepszik itt? — Biztosan! Eljöhet ide, mert úgy szeretjük majd itt, s cl an jó dolga lesz... Mert mi ezt már nagyon, nagyon régen vártuk ... A kis falu tanácselnöke ■zl odahaza ül. Bármennyi­re is nem stílszerű a szép. békességes. háborította kará­csonyi időkben mégiscsak meg kell írni róla, hogy ö ebbe az egészségházépítésbe rokkant bele. Megviselték az idegeit, s a szívét ezek a sokfélül in­duló akciók. Nem a segítő- készséggel volt a baj, de hát hol ez, hol az az ember nem ért rá, csak elekor vagy ak­kor. Közben meg múlt az idő, s hogy ne álljon a munka, s meg ne lepje a tél váratlanul a házat, ez mind az elnök ide­gesítő gondja maradt. Hát most ezt böjtölt odahaza. Kér­dem tőle, mibe jöhet ez az orvoslakással összekombinált házacska. — Ügy félmillió. — Ekkora falu hogy győz ennyit? — Hát bizony sehogy. Ami pénzünk jut egy esztendőre, az negyvenegynéhány ezer forint. — S hogy futja ebből a pa­lotára? — A megye nyújtja a ke­zét. Na, persze pénzzel együtt S ami még fontosabb, nyújtják a falubeliek. Szinte nincs is ember, aki valamit ne segített volna. Ez a sóik pénz, s ezért lehet egészségháza Rád községnek ... a z egészségház — már ami za elkészült belőle — csak­ugyan szemrevaló, tetötlenül áll a másik szárnya, ahol majd az annyira várt orvos alapít remélhetőleg boldog családi fészket. S ha már itt lesz az egészség otthona, biz­tos, hogy a rajta annyit mun­kálkodó elnöknek is vissza­adja jól megszolgált drága kincsét. A segíteni akarók közül is az első a kőműves és az ács. A kőművesmester nyugdíjas. Van hát ideje, s mellé szíve is. hogy áldozzon a veríték­ből. amelyből az évtizedek alatt Pesten, s az országban bizony sok hullott már. Ha tőle kérdem milyen lesz a ház, a szakértő szemével mér­legeli, s jelenti ki nagy öröm­mel: — Szép lesz, bizony szép lesz. S nagyon örülök neki, hogy ilyet tudtak építeni a falubeliek. S mi a fizetség mindezért? Köszönet. S az aranyérem, vagy helyesebben az arany- fokozat., amely „társadalmi munkaiért” díszíti a nyugdíjas mester jóérzéstől feszülő mel­lét. Így épül a ház. S akik épí­tik, ilyenek. Tóth György JAR VA- K E LV E Barátom hangyaszorgalmú ember. Pontosan annyit dol­gozik, mint egy hangya. ■k X író rendkívül olvasott ember. Minden írását elolvas­sa... •k Nálunk a munko becsület és dicsőség dolga ... de azért az autóra valót is összehozzuk valahogy. k Karácsonyi tanulság: aján­dék lónak nézd meg a fogát! k Hallottam egy színészről, hogy rendszeresen hazajárt szülőfalujába.. Amíg nem volt kocsija... k Költőnek még a szenvedés is pénzt jelent. Nekem ki­adást, már amennyire a köz­kórházi etikát ismerem. Sz. I. A cím és a kép között csupán látszólagos a* ellentmondás! Bár a fotón logarlécet látunk, a felvétel mégis a Monori Kefegyárban készült. Az üzem egyik részlege ugyanis logarléc gyártásával foglalkozik. A hazai szükségletet csaknem kielégíti az a kétezer darab, amely havonta hagy­ja el a gyárat. A lécek készítése roppant precíz, türelmes munkát igényel. 164 műveletet kell elvégezniük az ügyes kezeknek, míg a mérnökök és technikusok nélkülözhetet­len segédeszköze, a logarléc a boltokba kerül. Képünk a 164-ből az egyiket, a szegecselés műveletét örökítette meg S íme egy prototípus. A Pitagorasz-tétellel való számítás­ra is alkalmas logarléc. Hazánkban ilyen még nem volt forgalomban, s nincs is —, egyelőre. Nincs, mert a memó­riák most készülnek a sorozatgyártásra. Ha ez rövidesen megkezdődik, akkor a gyár logarlécüzeme is áttér a két- müszakos munkára, s az újfajta lécek bizonyára a szak­emberek kedvelt használati eszközei lesznek Szöveg: Ruttkay Kép: Gábor Kapzsiság és bürokrácia (XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVvXXXX\XNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXX\XXNXNXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXX-,XXX''\XX'.X'.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXX> a pánzsóvár telepvezető gát­lástalansága és á korrumpált állomásfőnök nyújtott lehe­tőséget, .hanem az az elké­pesztő állapot: is, amelyben a vagonok felett és a trá­gyaszállítmányokról korlát­lanul és önkényesen lehetett rendelkezni! a bűnügyi vizs­gálatnak ez nem feladata, de valamely más, illetékes szervünknek vajon nem kel- lene-e kivizsgáltatnia, hogy a mostani időkben, amikor egyáltalán nem bővelkedünk sem vagonokban, sem szer- vestrásvában, a Tőzegkiter- melő Vállalatnál miképp le­hetséges csak úgy vagon­számra dobálózni, panama z- ni a szállítmányokkal? Mi­féle istenverte bürokrácia lehet ott, ahol képtelenek a telepeket pontosan elszá­moltatni? gozó”. Joggal feltételezem, hogy a rendes fizetésük és a megtiszteltetés mellett ilyen­formán mindhárman kiemelt anyagi megbecsülésben is ré­szesülték. Különben, ameny- nyire a nyomozati iratokból kitűnik, egyikük sem szenve­dett az utóbbi időben anyagi ínséget. Ennek ellenére hosszú időn át lopták, sikkasztották a kö­zösség tulajdonát. A telepveze­tő például 120 tonna sertés- trágyát adott el a négyforintos egységár helyett tíz forintjá­val. A zsebébe került fekete ezresekből a „hallgatás bére­ként” tizenkét munkatársának a száját akarta befogni fejen­ként egy-egy százassal. Azután: a Tőzegkitermelő Vállalat, csordultig telt jószí­vétől vezéreltetve kedvezmé­nyes (?) áron adott' el sima sertés-trágyát a pilisi vasuta­soknak. Ám ők ezzel a jóté­kony intézkedéssel nem érték be, hanem az inkriminált te­lepvezető utasítására 6 vagon (!) ingyen trágyát vettek át az egyik szállítmányból. A két alacsonyabb beosztású vádlott a tetemes mennyiségű trágyát a környéken mázsánként Hz forintért árulta a földművesek­nek, majd a panama révén be­folyt szép összegen nemcsak ők osztoztak, de juttattak be­lőle az állomásf önöknek is. Ö a .,szemhunyás bérét” elfo­gadta, A hallgatásnak és a szem- húnyésnak ez a cinikus bére •— gondolom — mindenkit, ha lehet még jobban felhá­borít, mint maga a panama! Mert ugyan mit is gondol­hatunk az ilyen emberekről és az ilyen körülményekről? Vajon minek nézik az ilye­nek az országot és ember­társaikat, akik előtt semmi sem szent, akik azt hiszik, hogy a pénzért és a pénzzel mindent meg lehet csinálni? Miféle prérierkölcs lehet az ilyen emberek fejében, akik azt képzelik, hogy piszkos pénzükkel cinkosukká tehe­tik beosztottaikat? És vajon mit képzelnek ők a becsü­letes emberekről, ha azt hiszik, hogy azok néhány rongyos százasért, a főnö­kük panamájáért odadobják a becsületüket? Az ember azonban nem is tudja, hogy a kapzsiság­nak ezen a visszataszító mo­hóságán vagy a bürokrácia ostoba '■ ^tétlenségén hábo­rogjon-e inkább? Hiszen az idézett panamára nemcsak Ul ev elején vagyunk. a trágyapanamisták részére ez az év megérdemelten rosszul kezdődik. Az ő kapzsisá­gukért a bíróság méri ki hamarosan a , fizetséget, amely — reméljük — intő példa lesz más kapzsi em­berek számára is. Jó lenne viszont, ha az ügyből fa­kadó iménti kérdésekre az illetékesek megtalálnák a helyes feleletet, hogy a hát­ra levő tizenkét hónapban, s az elkövetkező esztendők­ben sem a kapzsiság, sem a tohonya bürokrácia ilyen bűntetteket ne szülhessen! Firon András VASÁRNAPI POSTA Vádirat került a kezembe a napokban a monori ügyész­ségen. Trágyáról, trágya- panamistákról van benne szó. A Tőzegtermelő Vállalat pilisi telepének vezetőjéről, továbbá a pilisi vasútállomás főnöké­ről. és két másik ottani vas­utasról. Ezúttal azonban nem azt akarom megírni, ami a ; vádiratban van. A bűncselek- í mények részletes felsorolását, remélem, megteszi majd a mi : monori kiadásunk, akkor, ami- I kor a bűnösök a bíróság elé : állnak. Én ezúttal arról szeret-' í nék írni, ami a vádiratból — | a dolgok természete folytán — | kimaradt. Az ügy négy vád- : kútjának lelkivilágáról, bűn- ; cselekményük körülményeiről ; kockáztatnék meg egy-két gon- ; dolatot. í Kezdeném azzal, hogy mind : a négy panamista az első pil- j lantásra rendes embernek lát- : szik. Az egyik eredményes te- I lepvezető. aki telepével tavaly j a munkaversenyben kiharcol- \ ta magának az első helyet. A ! másik, az állomásfőnök, akinél ! az állomás homlokzatán ott dí- ! szeleg a szép „élüzem” kitün- ; tetés. A harmadik a „kiváló ; dolgozó” cím birtokosa, a ne- ; gyedik. régebben sztahanovis- ' ta, majd kétszeres „kiváló dől-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom