Pest Megyei Hirlap, 1964. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-26 / 21. szám

FEST HEGYE* Júrltm 1964. JANUAR 26. VASÁRNAP Százötven új szakközépiskolai első osztályt nyitnak szeptemberben A Művelődésügyi Miniszté­riumban kidolgozták a szak- középiskolák hálózatának fej­lesztési terveit. A felmérések szerint jelenleg Budapesten és vidéken 16 000 diák ta­nul szakközépiskoláikban. A múlt év szeptemberében az első osztályokban 10 000 fiatalt vettek fel, a fejlesz­tési program szerint azonban az 1964—1965-ös oktatási év­ben további 150 első osztály kezdi meg működését. En­nek megfelelően a szakjel­legű képzésben részt vevők száma már megközelíti majd a 30 000-et. A minisztérium a követ­kező hónapokban nagy ösz- szegeket fordít a szák közép­iskolák szertárainak, szem­léltető eszközeinek gyarapí­tására. Ebben az ét-ben csu­pán új gépek beszerzésére több mint 10 millió forin­tot' juttatnak. Az iskolák jelentős része ma még más oktatási in­tézmények — jobbára gim­náziumok — keretében mű­ködik. A szakennlberek — mérnökök és pedagógusok — már hozzáláttak az önálló szakközépiskolai épületek tí­pusterveinek kidolgozásához. A terveket úgy alakítják ki, hogy ezekben az iskolákban jóval több műhely és elő­adóterem álljon a diákok rendelkezésére, mint a ha­gyományos iskolaépületekben. (MTI) Búcsúztak az 50 évesek Szombat délelőtt deres fe­jű férfiakkal telt meg a gö­döllői Petőfi Filmszínház. Az 1913-ban született hadköte­lesek ünnepélyes búcsúzta­tására került sor. Az üd­vözlések elhangzása után Molnár György alezredes, ki­egészítő parancsnok szólott a megjelentekhez, majd Gergely János, a járási párt­bizottság osztályvezetője üd­vözölte a megjelenteket. A hivatalos ünnepség után egyik honvéd alakulat mű­sorral szórakoztatta az egy­begyűlteket és oklevelek ki­osztására került sor. Kérem, ne küldjenek el a börtönből A jóképű fiatalemberrel kétszer találkoztam az élet­ben. Mind a kétszer olyan kö­rülmények között,, amelyek még az edzett bűnügyi tu­dósítót is megdöbbentették. Első ízben tulajdonképpen nem vele, hanem csak a hí­rével hozott össze a sors. Megyénk barokk szépségé­ről híres, kedves kis váro­sában jártam, s benéztem a járásbíróságra megtudni: van-e valami érdekes új­ság? Különösebb bűnügyi eset nem szerepelt a tárgya­lások jegyzékén. De a bí­róság elnöke így szólt hoz­zám: — Ha már büntető üggyel éppenséggel nem is tudunk szolgálni, azért van itt egy rendkívül érdekes lakásper. Egy tizennyolc éves fiú pereli az apját, aki hónapok óta nem ereszti be őt a lakásba. A fiú kint alszik az udvaron, még sze­rencse, hogy nem jöttek meg a nagy fagyok. Bár bün­tető paragrafusok az ilyes­mire nincsenek, higgye el, felér ez égy bűnüggyel. Laikásper, gondoltam ma­gamban, ebbe nem avatko­zom bele, ha még oly csábí­tónak látszik is. Az ördög is­meri ki magát az ilyen hihe­tetlenül kúszált, se vége, se hossza perekben. Megköszön­tem a tájékoztatást és felje­gyeztem noteszomba az adato­kat. Alkalmasint szükség le­het rájuk. Azóta telt-múlt az idő. Két év telt el. Most, a napok­ban a megyei bíróságán hallgattam végig néhány bün­tető pert. Egyiknek a vádlott­ja jóképű, de nagyon meg­tört, zokogó fiatalember volt. Mindössze húszéves és so­rozatban elkövetett tolvajlás- sal vádolták. A vád igaznak bizonyult és a fiatalember­re másfél évet mértek. Az ítéletet aznap megírtam a lapban, hanem azt már nem, hogy a fiatalember szo­katlanul, nagyon szokatlanul viselkedett a vádlottak pad­ján. Görnyedt háta, görcsö­sen hátrakulcsolt, egymást mardosó keze Titkán látható önvallomással ért fel. Elke­seredetten fátyolos hangja szintén arról beszélt, hogy a szokvány bűnügyektől el­térő eset tanúja vagyok. Az ifjú tolvaj maga volt a meg­testesült fájdalom. Nem állhattam meg, . hogy , az ítélet kihirdetése után sze-; rét ne ejtsem a vele való be­szélgetésnek. Arra voltam kíváncsi, miképp jutott ide? S vajon, ha a fegyőr már nem áll majd mögötte, ha újra a szabad emberek közé kerül, lesz-e remény rá, hogy be­csülettel állja meg a helyét? Belemerültünk a beszélge­tésbe s a gyerek újra elsírta magát. Könnyek között me­sélte el, hogy súlyos szívbe­teg és gyakori rohamai miatt csak rendszertelenül tudott dolgozni. Segédmunkás, mert egy éve hiányzik a szakmun­kásvizsgához. Anyagiak miatt nem tudta az iskolát befejezni. Szakadatlan beteg­sége miatt keserves körül­mények között élt. így ve­temedett első ízben lopásra. Azután — nemcsak az egész­sége, a jelleme is gyengének bizonyult! — már nem tudott megállni többé. Az első lo­pást követte a második, a harmadik, a többi, s egy na­pon rátette kezét a rendőr. A dolog nem volt egészen világos. _— Hát nincs senkije, aki se­gített volna magán? — kér­deztem tőle. A i:a'a ember megkemé­nyedő arcvonással mindössze ennyit felelt: — Nincs, — A szülei nem élnek? Dacos hallgatás volt a vá­lasz. A fiú lehajtott fejjel ült. Hallgattunk egy ide:g. Saj­náltam szegény fiút, s ezt ő hamar megérezte. Váratlanul rám emelte tekintetét és így 6zólí: — Kérem,' ön jóindulattal van hozzám, megkérhetném önt, hogy segítsen rajtam? *— Természetesen, ha mó­domban áll... A fiata’ember, felcsukló zo­kogását elfojtva folytatta: Kérem, intézze el. ha van rá mód. hogy engem ne eresszenek ki a kedvezményes harmaddal. Hadd., üljem.. le mind a másfél évet A megdöbbentő kérésre hirtelen csak annyit tudtam válaszolni: — De hát miért? A válasz még hihetetleneb­ből hangzott. — Kérem, én, gyerekkorom óta itt bent élek nyugodtan először. Rendesen kialszom magam, nem bántanak, nem fázom és látja, meg is híztam valamennyire. Erősebb va­gyok. mint azelőtt. Ha bent maradhatok a hátralevő évem alat!, talán a szívbajom is rendbe jön. És akkor biztosan tudnék kint rendesen dolgoz­ni, nem esnék össze annyi­szor ... Kérem, ne küldjenek el a börtönből... A többit talán el sem kell mondanom. A gyakorlott új­ságolvasó nyilván már magá­tól is rájött. Ez a fiatalember azonos azzal, akinek a lakás­ügyével két évvel ezelőtt ab­ban a kisvárosban találkoz­tam. ‘Azonos azzal a fiúval, akit az apja hónapokig nem engedett be a lakásba. Tudom, a tisztelt olvasók némelyike most így szól ma­gában: Jó firma lehetett ez a kölyök már akkor is. ha így bánt vele az apja! Mások vi­szont — remélem — ezt kér­dezik, ezt szeretnék megtud­ni : miféle ember lehet egy ilyen szívtelen, lelketlen apa? Nos, az utóbbiaknak vála­szolok, s e-bből majd minden­ki érthet. A papa, foglalko­zása szerint, az említett kis­város egyik legforgalmasabb j bisztrójának üzletvezetője. I Gondolom, nem tartozik a kisváros kisjövedelmű lakói közé. Legalábbis erre vall, hogy most cseréli magának sorrendben I a harmadik személyautót. Egy szép kis Fiat hatszázast. Azt mondják, hogy ez még nem magyaráz meg sem­mit? Na. hát akikor magyará­zatul hadd mondjam még el, hogy a harmadik kocsi mellé az üzletvezető kartárs egy-két éve szerezte magának a ne­gyedik feleséget. Szépet, fia­talt. Esendő fiánál alig vala­mivel fiatalabbat... A dicső papa cselekedete már nem tartozik a paragra­fusok birodalmába. Sajnos. De önök, tisztelt olvasóink, ha bírák lennének, mire ítél­nék? Firon András — Képes krónikát adott ki a Taksony és Vidéke Kör­zeti Földművesszövetkezet, amelyben ismerteti a község múltját, a földművesszövet­kezet történetét, és működé­sét. A tetszetős kiadványt ( Asztalos Imre, a Földműves­szövetkezeteit Ráckevei Já­rási Központjának munka­társa állította össze. Ady Endre t% 7 egyvenöt éve halt meg. L* Halála óta könyvtárnyi müvet írtak róla. • Alakja, életműve évtizedeken át — akárcsak életében — szen­vedélyes viták, viharok kö­zéppontjában állt. A Horthy- idök hivatalos szelleme (és Pintér Öméltóságában meg­testesült irodalmi ítélete) el­utasította, majd később faj­védő és istenes cégérrel meg­kísérelte a maga kurzusának költőjévé alakítgatni. De Ady sem „alkuszik”, holtában sem. Igaz, ez a hatalmas köl­tői életmű, mely nagyszerűen tükrözi a kor magyar való­ságát, az alkotás bonyolult folyamatában magábaöleli a költő egyéni életének számos ellentmondását is. Ez adott lehetőséget arra, hogy hamis magyarázatokkal megkísérel­jék a költőt kisajátítani népellenes céljaik számára. Van azonban az Ady End- re-i életműnek egy olyan ol­dala, amit mindenképpen igyekeztek elszigetelni, meg­ismerését gátolni. Ez a költő publicisztikai, újságírói, ta­nulmányírói munkája. A mai Ady-kutatás már nagysze­rűen igazolja újságírói mun­kája és lírája közötti el- téphctetlen kapcsolatot, köl­tészetének az újságírói mun­ka gyakorlatából, friss isme­reteiből való állandó gaz­dagodását. A műfaj lénye­géből következik, hogy ezek­ben az írásokban egyértel­műbben, félremagyarázhatat- lanabbul nyilatkozik meg Ady meg nem alkuvó, progresszív világnézete. Volt tehát ok, hogy egy-két tendenciózus vá­logatáson kívül ne ismertes­sék meg ezekkel az írások­kal az olvasóiéit. Ady egész pályája idején hű maradt az újságíráshoz (nem árt ezt hangsúlyozni ma, amikor itt-ott ostoba neossnob vélemények ■ éket akarnak verni irodalom és rangos újságírói munka kö­zé) és kitűnő, jó érzékű, szemű, minden újra, frissre, jelentősre is — felfigyelő újságíró volt. E műfajban már előbb találta meg ön­álló hangját, mint az ugyan­ez időben megjelent Versek­ben. De, ami talán a hangnál és egyéni stílusnál is fonto­sabb, a fiatal nagyváradi újságíró határozott világné­zettel rendelkezik. Ady a harcos, bátran ítélő, vilá­gos politikai szemléletű új­ságírók közé tartozik. Cik­keinek ma is megragadó ere­jük van éppen azért, mert komoly felkészültségű és az eseményekben tisztánlátó el­mét mutatnak. . z Ady-publicisztika, o /J versekkel együtt, tükrö­zi a költő egyre fokozódó, egyre következetesebb har­cát az úri Magyarország el­len. Ennek a harcnak talaja Ady radikális-demokratikus világnézete. Ady kitűnő új­ságíró szeméről vall, hogy másnak talán jelentéktelen hírek, események mögött meg­találja az eszmei jelentősé­get, a jövőt előkészítő vagy gátló társadalmi mozgások jeleit, és hogy minden eset­ben ezek mellett vagy ellen állást is foglal, ami nyilván nem is volt minden esetben könnyen keresztülvihető egy végső soron üzleti sajtóban. Tudjuk, hogy — a bo­hém életűnek kikiáltott — Ady nagy tárgyi tudással, tájékozottsággal rendelkezett. Külpolitikai, társadalomtudo­mányi vonatkozású cikkei is bizonyítják, hogy irodalmi tájékozottságán kívül filo­zófiai, társadalmi, gazdasági ismeretei a marxizmusig ter­jedtek, tehát kora legkorsze­rűbb műveltségi színvona­láig. Erről az alapról hang­zottak éles, felháborodott bí­rálatai a „láp világa" ellen. Egy olyan embernek, költő­nek, aki a Noszty-fiúk or­szágában észreveszi és kö­szönti a készülő orosz forra­dalmat, de egy amerikai ten­gernagy nyilatkozatában tet- tenéri az ugrani kész im­perializmust is, csakugyan ne­héz volt elviselnie a nyo­masztó hazai légkört.— —----— A publicisztika és versek kapcsolata tárgy szerint is nemegyszer azonosítható, de még inkább hangjukban. Egy­forma a személyes — min­den áltárgyilagosságtól men­tes indulat és szenvedély, a felfokozott nyílt indulat, a forradalmas Ady indulata. no. c^Cd tógát dó loszhudhan mU en C. Marsani amerikai író nem is túlságosan íantaszíikus elbeszélése — Ön nős? — Nem! Ez az első szerencsétlenség az életemben . Ez a pech — Ki válaszolt a házassági hirdetésre? — A volt férjem... (Komádi István rajza) A lökhajiásos repülőgép-----------------------------Moszkva f elett körözött, várva, hogy a leszállásra engedélyt kp jón. Megkértem a csinos, barna stewardesst, kapcsolja be az elektronprizmás képkeresőt, amelynek ernyőjét az előttem levő karosszék támlájába sze­relték. A képernyőn feltűntek a város környéki parkok a k&k vizű mesterséges tavakkal, medencékkel, s a moszkva'ak kedvenc pihenőhelyeihez ve­zető pompás utak fehéres- szürkén csillogó pókhálójával. A várost övező zöld sáv szinte észrevétlenül olvadt bele a lakónegyedekbe. A 20 000 méteres magasságból kirajzolódott előttem a város látképe. Olyan világosan lát­tam magam előtt Moszkvát, mintha az egyetem tetejéről nézném. A sok fa, virág, séta­út hatalmas kertté változtatta az óriási várost. Visszaemlékeztem Moszkvá­ban tett 1960. évi első láto­gatásomra. Már akkor is meg­ragadott a város szépsége, s nagyon rokonszenves volt a moszkvaiaknak az a törekvé­se, hogy ahová csak lehet, mindenhová virágokat és fá­kat ültessenek. Miként ajkkor, most is sok toronydarut láttam mindenfe- ; lé, amelyek szinte a város : emblémájának tekinthetők. A : lakásproblémát már megol- • dották és a lakásépítkezés ■ mind tökéletesebb Milyen ha- \ talmas változások történtek ! itt húsz év alatt! Szerte ez í egész városban új építészeti szempontok érvényesülnek, ütt azt az 50 emele es felhő­karcolót több ezer egy- és kétemeletes épület övezi — mindegyiknek az elhelyezés$ igen ésszerű és nagyin kelle­messé teszi a városképet. Egyébként nemcsak a város változott meg. Más lett az élet is, az egész világ megválto­zott. Gondoljuk csak el, két hét múlva az én fiam lesz a moszkvai egyetem első ameri­kai rektora! Ugyanezen a na­pon pedig szovjet állampol­gár kerül a Harvard Egyetem élére, kínai lesz az oxfordi egyetem vezetője, nigériai a Sorbonne-egyetem, olasz az accrai egyetem és angol a pekingi egyetem rektora. S szerte az egész világon, ugyanazon a napon, a tudo­mányos kádercsere nemzetkö­zi egyetemi programijának megfelelően, más nemzetek tudományos dolgozóit állítják a legnagyobb egyetemek élé­re. Büszkeséggel tölt el a gon­dolat, hogy az én fiam is e szerencsések közé tartozik. Hát igen, bár még csak 35 éves, de máris ismert, kitűnő történész (.. Most repülünk el, a város---------------------------központja f elett. Az egyik téren vakító- t i fényes ív csillan fel. „A, hiszen ez a stockholmi emlék­mű!" — jutott eszembe. Az emlékmű hatalmas geometriai figura — rozsdamentes acél­ból készült parabola, szilárd, merész és derűs: a világbéke szimbóluma. Minden ország' fővárosában megépítették ezt az emlékmű­vet, s mindegyik emlékmű egyforma. A parabola vége gránit talapzatban végződik, amelyet mintha kimart volna az atomrobbanás szörnyű ere­je. Milyen hatalmas utat kel­lett megtenni az emberiség­nek, milyen keserű és fárad­ságos utat, amíg a városok főterein felállíthatták ezeket a fénylő parabolákat! Jól emlékszem arra a ször­nyű eseményre, amelyet ezek az emlékművek megörökíte­nek, — de ki is feledhetné el valaha? Örökre bevésődött az emberek emlékezetébe az a pillanat, amikor Stockholm fe­le egy másodperc alatt eltör­lődött a föld színéről. ... Azon a napon 16 Polar ris-rakéfával felszerelt tenger­alattjáró haladt a Balti-tenger vizében. Nyolc rakétát Moszk­va felé irányítottak, nyolcat pedig Leningrad felé. És a kö­vetkező percek alatt... egy­szer s mindenkorra megvál­tozott a világ. A szovjet ra­kétaelhárítás rendkívüli pon­tossággal dolgozott — még a sztratoszférában megsemmi­sítette a Polarisokat. Sajnos, az egyik Polaris rakétával még a kilövésnél történt va­lami. Csupán őt kilométerre emelkedett fel, majd Stock­holm elővárosára zuhant. A világ néhány órán ke­resztül a legsúlyosabb ka­tasztrófa szélén állt. Az Egye­sült Államok elnöke az egész világon közvetített televíziós beszédében kijelentette, hogy valami rettenetes félreértés történt, hogy azon a napon egyetlen amerikai vagy NA- TO-tengeralattjárónak sem kellett volna a Balti-tenger azon térségében tartózkodnia. Az elnök azt is bejelentette, hogy az Egyesült Államok kormánya haladéktalanul hoz­zálátott a szerencsétlenség ki­vizsgálásához. Máig sem ismeretes, hogy valójában mi is történt a ten­geralattjárón, — ugyanis a svéd parti védelem néhány perccel a stockholmi kataszt­rófa után megsemmisítette. Csupán annyi ismeretes, hogy a Polárisak kilövésében a ten­geralattjáró három vezető tisztjének feltétlenül részt kellett vennie. Feltételezik, hogy mindhármuknál pilla­natnyi elmezavar állt be, ez azonban cseppet sem hihető. Egyébként az egyik amerikai tudós tényleg megzavarodott, amikor tisztázni próbálta, hogy mi is történt a valóság­ban és most állandóan hajto­gatja: „Ez lehetetlen, ez el­képzelhetetlen! Az ellenőrzési rendszer tökéletesen megbíz­ható volt!" Közvetlenül a robbanás-------------------után — a melynek híre percek alatt bejárta az egész világot — rendkívül kiéleződött a hely­zet. Az emberek mindenütt lélegzetvisszafojtva lesték a további híreket. Sok ország­ban már a legrosszabbat vár­ták. Nagy-Britannia és Japán két óra múlva bejelentette feltétlen és teljes semlegessé­gét, s rádión közölte, hogy csapataik elfoglalták az orszá­gaik területén levő amerikai légi- és rakétabázisokat. Pa­kisztánban. Törökországban és sok más országban a fegy-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom