Pest Megyei Hirlap, 1963. december (7. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-24 / 301. szám

segíti 1963 KARÁCSONY VII. ÉVFOLYAM, 391. SZÄM 1963. DECEMBER 24, KEDD Kisdobosok karácsonya Bensőséges ünnepségei tartottak szombaton délután a Táncsics iskola tornatermében a kisdobosok részére. Ócsai István városi úttörőtitkár üdvözlő szavai után kiosztották a csillagokat a kisdobosoknak, majd énekszámokkal és szavala­tokkal emlékeztek meg a fenyőfaünnepről. Vidáman harsan fel a kicsinyek ajkán a dal: Fenyőünnep immár eljött... ,Ne várd, hogy kiutasítsanak!« — meglehetné, hogy a na­gyobb mérvű késéseket jól látható táblán közölné az uta­sokkal. — aka — — saját és az utasai érdekében^ FENY FELÉ TÁRT ABLAKOK — Nincs. Baj, hogy nincs. Jó, hogy nincs.., __ z — Üveg. __ ? — Ablaküveg. __ 7 M indjárt érthető lesz. Az apró termetű ipari ta­nuló hosszút húz az üvegvá­góval, letöri a felesleges üveg­csíkot, aztán mondja: — No. ezzel kész. Ezt még betesszük, aztán kész. Több nincs. — Dehogy nincs. Hát a má­sik ablak?... — Már úgy gondolom, hogy üveg nincs több. Most vár­juk a szállítást. Talán egy hét múlva itt lesz, de az is le­het, hogy csak egy hónap múl­va. Addig, kérem, várni Tavaly is éppen az év napján szállítottak. — Hogyhogy? j, — Hát úgy, hogy ennyi épít- ^ kezest még nem látott a vi- f. lásj. Meg átalakítanak. Akko- ^ ra ablakokat raknak a házak- ^ ra, hogy a szoba fele ablak. £ Legszívesebbén még az istálló- ^ ra is ikerablaiko-kat tetetnének, ^ hogy a Riska gyönyörködhes- ^ sék a látnivalóikban. Ezért ji nincs üveg. ... Bizony baj, hogy nincs. ^ És mégis, jó; hogy nincs. Jó, J; hogy megvásárolják azok, ^ akiknek a tanyájába azelőtt jí tenyérnyi nyíláson át szűrő- í döitt be a világosság. Rosszán- ^ kódunk, hogy nincs üveg, de ^ jó, nagyon jó látni a város- ^ széli utcákban és a tanyákon ^ a nagy, fény felé tárt ablako- jí kát. —Körösi— jí A KICSI, DE FORGALMAS AZ ABONYI „JÓBARÁT" (Foto: Biró) — A ceglédi Kossuth Gim­názium, a Közgazdasági szak- középiskola és a ceglédi Me­zőgazdasági Technikum KISZ- vezetői, több mint 20 fő, ja­nuár 2—5-ig KISZ-vezetői tá­borban vesznek részt Vácott. — A ceglédi Vörös Csillag Termelőszövetkezet nagysza­bású fenyőfaünnepélyt tar­tott vasárnap délután. Ez al­kalommal 500. gyermeket aján­dékoznak meg -igen értékes karácsonyi csomaggal. — December 24-én, kará­csony estéjén a vendéglátó egységek közül a Magyar Ét­terem este 6-ig, a Délibáb cukrászda este 8-ig és a Kos­suth Étterem este 10 óráig tart nyitva. A város többi vendég­látó üzemegysége este 6 óra­kor zár. — Vörös László Cegléd, Szé­chenyi út 93. szám alatti la­kos a vezetése alatt álló ital­bolt nyitvatartási idejét sza­bálytalanul túllépte, ezért a városi tanács szabálysértési hatósága 150 forint pénzbír­ság megfizetésére kötelezte. — Kutasi Kálmán, Cegléd Besnyő u. 2. szám alatti lajtos vétett a köztisztasági szabá­lyok ellen, 100 -forint pénzbír­ságra büntette a szabálysértési hatóság. ■ 1 Ezúton mondunk hálás köszöne­tét rokonainknak, jó ismerőseink­nek és mindazoknak, akik felejt­hetetlen jó feleségein, szeretett édesanyám, felejthetetlen emlékű leányom és testvérem: dr. Banal Pálné szül. Szanószló Ilona taní­tónő elhunyta alkalmából részvé­tükkel nagy bánatunkban osztoz­tak, a temetésén megjelentek, sír­jára koszorút, virágot helyeztek. Külön köszönetét mondunk a tan- ! testületnek, tanítványainak, a Báes ; megyei Erdőgazdaság vezetőségé- J nek és dolgozóinak a temetésén ívalő megielenésükért és a küldött ! koszorúkért. Dr. Banai Pál és fia, özv. dr. Szaniszló Jánosné és a gyászoló család I ^ I ; Ezúton mondunk hálás köszöne- |tet rokonainknak, jó ismerőseink- ; nek és mindazoknak, akik szere­lte« jó férjem, felejthetetlen em- ; lékű édesaDánk, nagyapánk és [testvérem: Cziriák András elhuny- ! ta alkalmából részvétükkel nagy [bánatunkban osztoztak, sírjára ; koszorút, virágöt helyeztek. özv. cziriák Andrásné és gyermekei Ezúton mondunk hálás köszöne­tét rokonainknak, munkatársai­nak. jó ismerőseinknek, szomszé­dainknak. akik' felejthetetlen jó férjem, szeretett édesapám, nagy­apánk és testvérünk: Eröss Béla elhunyta alkalmából részvétükkel nagy bánatunkban osztoztak, a te­metésen megjelentek, sírjára ko­szorút, virágot helyeztek. özv. Eröss Béláné, if j. Eröss Béla és családja Ezúton mondunk hálás köszöne­téi rokonainknak, jó ismerőseink­nek. a törteli tantestületnek és mindazoknak, akik felejthetetlen jó férjem, édesapánk, nagyapám és testvérünk: Danka Mihály el­hunyta alkalmából részvétükkel nagy bánatunkban osztoztak, a te- n etésén megjelentek, sírjára ko­szorút, virágot helyeztek. özv. Danka Mibályné és a gyászoló család Ezúton mondunk hálás köszöne­tét rokonainknak, jő ismerőseink­nek és mindazoknak, akik szere­tett jó édesapám, nagyapám és testvérünk: Lengyel András teme­tésén megjelentek. részvétükkel bánatunkban osztoztak, sírjára ko­szorút. virágot helyeztek. Lengyei Zoltán és családja, valamint a gyászoló család MEGNYÍLT a Ceglédi Ruhaipari Vállalat piacféri javító és szolgáltató csarnoka. Vállalunk: férfi és női fehérnemű javí­tást és készítést, férfi és női kalapok javítását. Bútor- és autóporvédő huzat, gyer­mekruhák készítését, nyak­kendőfordítás, vasalás. gül is csak egy görnyedt luc­fenyővel állított haza. De akkor ki merte még ezt is szóvá tenni! ügy örültek ne­ki az asszonyok, mintha menyasszonyt kellett volna öltöztetni. Egy álló napon keresztül kevertük a répamelaszt — hátha kifehéredik —, de hiá­ba. Egy kis liszttel egybe­gyúrva azonban a legfino­mabb „csokis szalon” lett belőle. Csomagolásához egy újító javaslatra piros tintá­val festett zsírpapírt használ­tunk, sztanioi helyett a né­hány szem dióval együtt, ezüst kályhafestékkel kentük be valamennyit. Mennyi bu­taság — mai ésszel. De ak­kor, abban a „műrostos vi­lágban” több volt ez, mint szenzáció. Mégis lesz kará­csonyfánk — mondtuk uj­jongva egymásnak, s a szű­kös dekorációt egy-két cső kukoricával is kiegészítettük. István bácsi örömére egy kis zacskó kapadohány volt a fa legfőbb ékessége Mi, gye­rekek is beértük egy kiló almával ezt a szegény, de talán annál gazdagabb kará­csonyt, amely felett a csil­lagok között már a szabad­ság csillaga is fölcsillant. — Zoltán — Talán akkor is olyan ke­mény idő volt, mint ma­napság, vagy még hidegebb? Nehéz volna megmondani. Akkor szinte elviselhetetlen­nek éreztük a tél kristályos ridegségét. Falura mentünk — kará­csonyi vendégségbe. De ven­dégség volt-e ez akkor, 1944- ben? Nem a vendégséget, csupán a szív melegét keres­te akkor mindenki. A kis házban — idős roko­naink portáján — csak a csillámporos angyalos nap­tár emlékeztetett az egykori boldog békeidőkre. Úgy ér­keztünk oda. hogy csak fe­dél és egyszeri étkezés legyen számunkra. De ahogy ka­rácsony napja közeledett, mégis mindenki azon törte a fejét, ha szerényen is, ho­gyan lehetne megünnepelni. István bácsi zsörtölődött is egy kicsit, amikor az asz- szonyok az erdőre küldték fenyőt vágni: minek az? Ki­nőttünk már ebből — dör- mögte. És volt is valami igaza. Akinek két frontra szakadt fia volt, s azokról egy éve semmit sem hallott, nem sok kedve volt fenyőt állítani. Végül azonban mégis kötélnek állt, de abban nem volt sok köszönet. Egynapi utánjárásra vé­AZ ÉGEN szikráztak a csil­lagok. Este 10 óra volt. Már reméltük, hogy nem jön senki. A gyerekek nehezein várták, hogy felragyogjanak a karácsonyfa gyertyácskái. A szerény ajándékokat el­rendeztem a fa alatt és meg­gyújtottam a gyertyákat, bol­dogan tódult a csalód a fe­nyőfa köré. Ekkor megzör­gették az ablakot. — Ki az? — Maminka odkoroj. Szer- gej prijehal — hangzott a válasz oroszul. Kissé rosszulesett mind­nyájunknak, hogy nem ma­radhattunk családi körben. Szó nélkül beengedtük Szer- gejt, aki már sokszor aludt ná'unk. Gépkocsikkal a front­ra szállította az élelem- utánpótlást. Máskor szívesen láttuk, kedves, szerény fiú volt, nem volt ellene soka ki­fogásunk. Bejött Szergej, boldogan sóhajtott, hogy ittthon van. Dörzsölhette fázó kezeit. — Várj, Szergej, átviszem a fenyőt, hogy ne zavarjon — szóltam. — MAMÁCSKA, csak egy percig engedd, hogy nézzem, csak egy kicsikét... de már könnyek gurultak le arcán. Egyik szeme hiányzott, fe­kete kötés takarta a helyót. Háborús seb. — Hát ti is szoktatok kará­csonyfát állítani? — Hét ' éve nem láttam karácsonyfát, hét éve nem láttam anyámat, testvéreimet, négy éve nem tudok róluk, élnek-e. A németek elfoglal­ták, felégették falumat, nem tudok róluk semmit. Három évig tényleges katona voltam. Mikor le kellett volna sze­relnem, kitört a háború, az­óta tizenegyszer sebesültem meg. Az egyik szememet is elvesztettem. De tudom azért, ha él, magismer az anyám. Éppen ilyen volt, mint te, mamácska. Testvéreim, mint a fiad, a lányod. így örül­tünk mi is a karácsonyfá­nak, míg együtt voltunk és 5zeretetben, békében éltünk, most csak borzalom, fázás,. sebesültek jajszava, halottak néma vádja, árvák, özvegyek sírása mindenütt. Kevés szeretet van a világon ... — Mamácska. ha megérem i háború végét. eljövök anyámmal, testvéreimmel, iogy megköszönjem jóságo- ;okat, szereteteket. Ha élnek nég... FEBRUÁRIG minden ötödik; mpon nálunk aludt Szergej.; IVivább haladt a front, nem; ött többé. Osztagát útköz-; >en bombázták. Szergejről; lem tudunk semmit. Haza-; rerü!it-e távoli hazájába vagy; decen földben alussza álmát; is álmodik a békéről szeret-í eiről és az örök szeretet- í •öl? Ki tudja. í Nem jelentkezett. de mi \ lem feledjük el! M. A. < KÉT KARÁCSONYI TÖRTÉNET SZEGÉNYEN - MÉGIS GAZDAGON I SZERGEJ Az abonyi vasútállomás fű­tött váróhelyiségéből nagyobb forgalom esetéin sok utas ki­szorul. A forgalmi iroda ajtaján tábla függ: „Jelenléted zavar­ja a forgalmi dolgozók mun­káját." Alatta még nyomaté­kosabban: „Ne várd, hogy ki­utasítsanak!" Egy mindenre el­szánt utas mégis megkísérli a behatolást, érdeklődni szeret­ne. Félrehúzcdom az ajtóból, mert hát... mit lehessen tud­ni. Mint valami parlamenter jön vissza sorstársam. — A vonat kilencven percet késik — mondja diadalmasan. Az abonyi állomásfőnökség — saját és az utasai érdekében; A cím talán megtévesztő, ezért rögtön hozzátesszük: nem a község érdekéiben munkálkodó idegen patró- nusról lesz szó, hanem az Abonyi Földművesszövetke­zet ilyen nevű vendéglátó egységéről. Még közelebb­ről: a vasútállomás mel­letti Jóbarát poharazó és falatozóról. A kicsiny, inkább talpon­állónak mondható kopottas helyiség látszatra jelenték­telennek tűnik a hozzá ké­pest palotának is beillő üzemekhez viszonyítva. Bú­tora, berendezése is sok kí­vánnivalót hagy maga után. Mégis itt fordul meg az Ahftayba ____vasúton érkező v agy innen táy ózó utasok je­lentős része.....jjV­A városokba ■' járó dolgo­zók itt teszik le vállukról az otthon gondjait. Hazajö­vet itt frissítik fel magu­kat, itt szereznek tudomást a távollétük alatt történt eseményekről. Kikaptak-e a labdarúgók? Mit csinálnak a birkózók? Mit játszik a mozi? Ilyen és hasonló kérdések kerülnek megvita- ; tásra a mindenkori időszerű- / sógnek megfelelően. '■ Margitka — asszonynevén Kovács Lászlóné — kiszol­gálónő létére mindenre meg tud válaszolni, ezen felül még a menetrendet is kívül­ről ismeri. Szép Ferenc üzemvezető éppen az előző napi, közel 3 ezer forintos bevételt pos­tázza. Tehát a vendégek pártfogolják a széles körű áruféleséggel, még olvasni­valóval is rendelkező kis üzletet. Ha az egy főre jutó bevételi értéket kiszámíta­nánk, bizonyára jóval meg­haladná más. magasabb osz­tályba-sorolt egységekét. Éppen ezért — a közön­ség igényének és kívánsá­gának megfelelően — ja­vasoljuk az Abonyi Föld­művesszövetkezetnek, vegye fontolóra az üzem nagyobbá, kulturáltabbá, korszerűbbé léteiét. Hogy igazán „Jóba- rát”-jávé váljon a hazai és vidéki közönségnek egy­aránt. J. z.

Next

/
Oldalképek
Tartalom