Pest Megyei Hirlap, 1963. december (7. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-29 / 303. szám

— Szilveszteri bálok. Csév- haraszton a KISZ-szervezet, Gombán a művelődési ott­hon, azonkívül a tűzoltó tes­tület is rendez szilveszteri mulatságot. Gyomron és Men­őén vidám műsorral egybe­kötött bált rendeznek. Péte­riben a tűzoltó testület; Üllőn, Úriban, Vecsésen és Vasadon a művelődési otthon rendez szilveszteri bált. Vecsésen még a gazdakörben is lesz bál. — A járási községfejlesztési állandó bizottság ma délben ülést tart. Felülvizsgálják a községfejlesztési verseny ér­tékelését és a jövő évi ütem­tervet. Elnöki beszámoló és rendeletismertetés egészíti ki az ülés programját. — Tehénistállót épít a Mo­non Állami Gazdaság 19 mil­lió forint beruházással a far­kaséi üzemegységben. 1964- ben kezdik el a munkát és B millió hatszázezer forintot ebben az esztendőben fel is használ. A komplexum há­rom év alatt épül fel. Saját építőbrigád végzi a munkát. ANYAKÖNYVI HÍREK Gyömrő Házasságot kötöttek: Fitos Lász­ló József és Krekács Piroska. Oláh Imre és Rácz Amália. Varga Károly és Rókái Erzsébet. Elhunyt: özvegy Józsa Ferencné Pálinkás Rozália 80 éves. Monor Születtek: Fekete Sándor és Bor- bás Piroska Irén fia: Sándor. Boros László és Fekete Júlia fia: László Sándor. Kovács József és Artzt Julianna fia: József Gábor. Pál György és Barna Ilona fia: György. Kecskeméti Ferenc és Kocsis Terézia fia: Ferenc. Tóth Elek én Sidos Rozália leánya: Rozália. Pólyák Károly és AHchenbrenner, Ilona leánya: Ju­lianna. Somod! László és Szabó Irén fia: László. Horváth Béla és Bóadán Klára leánya: Aranka Ibolya. Solti Sándor és Berényi Klára fia- László. Tooor Kálmán és Lómén Katalin fia: Tibor. Ka­locsa Pál és Győri Eszter Irén leánya: Eszter. Kovács István és Plachtyinszki Zsuzsanna fia: Ist­ván. Menkó Tibor és Vigh Ilona fia: Tibor. Kun Sándor és Máté Erzsébet, fia: János. Házasságot kötöttek; László La­jos és Egervári Lidia. Bobkó Jó­zsef Sándor és Faragó Etelka. Őrlik Sándor és Vörös Erzsébet. Czibla Béla és Bekkor Mária. Nánási Ferenc László és Fazekai Erzsébet. Elhunytak: özveev Thárnrn Gvörgvné Járos Róza 92 éves. Fá­bián Jánosné Gőcze Julianna 78 éves. Czellaó Zsuzsanna 60 éves. Pilis Született: Tóth László és Föl­des! Mária fia: László. Házasságot kötött: Mészáros József és Boros Mária. Elhunytak: Hinsszner Jenőné B*14”“ ' 88 éve-. Ubran1'^ vies Mihály 88 éves. Duchal Já­nos 80 éves. Csetneki Ádámné Maglódszki Erzsébet 87 éves. Breznvik István 62 éves. Mag­lódszki György 83 éves. Üllő Házasságot kötöttek: Kovács Ferenc és Kácsor Piroska. Birta István és Nyerges Katalin. Elhunytak: Buleisza -András 71 éves. özvegv Zubor Istvánné Varga Verona 70 éves. VIDÉKÉ A Pf ST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA V. ÉVFOLYAM, 303. SZÁM 1963. DECEMBER 29. VASÁRNAP Az üllői Kossuth Tsz szocialista brigádjának év végi mérlege A siló savanykás illatát érezzük a nagy takarmány- előkészítő kamrában, ahol a fal mellett öles magasságban esti etetésre vár az elkészí­tett pác. Kell is ez a nagy mennyiség, hiszen a szélesre tárt ajtón át látjuk, hogy a hosszú istállóban 80 fejős­tehén pihen a frissen szórt al­mon. Tbc-mentes valamennyi! A hajnali háromkor kelő tehenészek közül csak Hegye­zi Lászlót találjuk itt. Tekin­tete még egyszer végigszalad a fényes szőrű állatokon, ami­kor beszélni kezd. — A közösségi szellem. ta­lán még barátibb, elmélyül­tebb a brigádtagok között, mint volt bármikor. Elvünk: az erősebb emelje magá­hoz a gyengét, Ha a KISZ-szervezet irányítaná a fiatalok versenyét... „A Monori Állami Gazdaság csévharaszti üzemegysége megállapítja, hogy a fiatalok jó munkát végeztek. A munka minősége kiváló, az egész silózási idény alatt jól dolgozott a brigád. Amíg a silózás tartott, minden vasárnap dolgoztak” — olvashattuk a járási KISZ-bizottság egyik jelentésében. A megállapítás egy kicsit szűkszavú. Ha a néhány mondatos je­lentés mögé nézünk, igen sok munkát, verejtéket láthatunk ott. Az értékelés számadataiból világosan látszik, hogy min­den fiatal teljesítette, sőt túlteljesítette vállalását. Szabó Sándor és Fabók Mihály vállalta, hogy kombájn­jával tízezer mázsa silót takarítanak be. Vállalásuk eredménye-, ként 11 150 mázsát teljesítettek mindketten. Hasonló jó mun­kát végzett a Fajka András vezetésével dolgozó silókukorica betakarító brigád is. ök a 20 ezer mázsa vállalásukat 22 300 mázsára teljesítették. Ezek az eredmények megyei szinten is szépek. Ha az állami gazdaság KISZ-szervezete összefogná a fiatalok versenyét, ha kezébe venné ténylegesen a fiatalok éle­tének irányítását — mint ezelőtt két évvel — a csévharaszti fiatalok az országos versenyeken is indulhatnának, nem is esély nélkül. Mindez pedig nagyban elősegítené a mezőgaz­dasági termelést járásunkban. Biztosíttassuk hízóinkat is! Éppen a sülyi tsz trak­torosainak november havi teljesítményeit értékeltem, midőn nagy dérrel-durral berontott a tsz irodájába Orbán Lajos biztosítási kör­zetfelügyelő. Olyan volt, mint aki az Északi-sarkról jön. Ha­talmas bundája körülbur­kolta egész testét. A nagy hideg dacára motorkerék­párral érkezett. — Nagyon sok a munkám — jegyezte meg kérdő te­kintetemre. — Nagy körzete­met csak motorral lehet gyor­san bejárni. — Van valami friss híre? — kérdeztem. — Van. A napokban jár­tak kárbecslők Úriban. Sza­bó János, Szent István út 8. szám alatti lakos három- rekeszes részében két hét­tel ezelőtt tűz keletkezett. Száz kéve kukoricaszára, lucernaszénája, hordója és egyéb felszerelése megégett. A kárt 7414 forintra becsül­ték. Szabó bácsi könnyezve jegyezte meg, hogy megérte a 73 évet és most kellett ilyen bajnak történni. Egyéb­ként meg volt elégedve a kárbecslés eredményével. Ha­marosan kézhez kapja a pénzt. — Van egyéb híre is? — Van bizony! Sok hízó­sertés hullt el a napokban. Sajnos, a legtöbb gazdának csak 130 forintos biztosí­tási kötvény van a birtoká­ban. Ez pedig nem terjed ki a növendék', valamint a hízó állatoki'a. Nem győz­zük elégszer hangsúlyozni, hogy ilyen esetben saját ma­gának ellensége az a gazda, aki 130 forintos biztosítási kötvényét 180 forintra nem egészíti ki. Ugyanis ebben az esetben elhullás esetén növendékmarhára 800 forin­tot, legalább hathónapos sül­dőre pedig 700 forintot fi-, zetünik. Hathónapos hízóser­tésre pedig 800 forint ere­jéig élősúlyban kilogrammon­ként 13 forintot térítünk. Kráíky László kézzelfogható valósággá vált, | ennek köszönhető, hogy vál- I lalásainkat már teljesítettük, év végére elérjük az átlagos 105—106 százalékot. — Persze, ezzel nem azt akarom mondani, hogy nálunk már minden a legnagyobb rendben van, nincsenek meg­oldásra váró problémák. Van­nak bizony, jócskán! Hiányos j a politikai és a szakmai fel- J készültségünk, pedig ma már a termelést nem lehet elkü- | löníteni a politikától. A termelőszövetkezetben folyó szemináriumokat, nem megfelelő időben tartják, délután 5 órakor a tehenészek j elfoglaltak, nem tudunk meg­jelenni a különben érdekes előadásokon. A tsz-akadémiát látogatjuk ugyan, de ott in­kább kertészeti kérdésekkel foglalkoznak, az ott tanultakat mi nem tudjuk eredményesen felhasználni, pedig az évi két­milliós bevételünk lényege­sen emelhető lenne szakmai tudásunk gyarapítása esetén, mert állatállományunk kitű­nő egyedekből áll. Persze, eh­hez a szakvezetés hathatós tá­mogatása és segítsége is szük­séges lenne. Itt a megfelelő takarmányellátottságra gon­dolok, a zöld futószalag meg- | teremtésére, amely kora ta- I vasztól késő őszig megfelelő I mennyiségű tejképző takar- I mányi biztosít, ahol ki lehet J alakítani a megfelelő arányo­kat is. hogy olcsóbbá váljon a termelés, minél kisebb terüle- j ten teremjen meg a szükséges j takarmány. Megköveteli ezt az I egvre növekvő tej- és hűs- igén.v. a gazdaságosság és nem utolsósorban a trágyaszükség- I let kielégítése is. — Szeretnénk meglátogat­ni fejlettebb állattenyész­téssel rendelkező és kor­szerűbb módszerekkel dol­gozó termetőszövetkezete­ket is, hogy az ott szerzett ta­pasztalatokkal munkánkat esetleg szervezettebbé, ered­ményesebbé tehetnénk, a le­hetőségeinket ésszerűbben hasz­nálhatnánk ki, egyben szak- j mai tudásunk is nőne, gya- j rapodna. Kiss Sándor AZ ÖREG VASÖNTŐ CINKE ÉS MACSKA Az irodában többen tartóz­kodtak, amikor az állatorvos egy kis cinkével a kezében be­lépett. A tanítóék macskája lustán nyújtózkodott az iro­dába beállított ágyon. Sze­gény kis cinke nagyon meg­fázhatott. szinte alig tudott mozdulni. — Tegyük egy dobozba, amíg a melegen megerősödik. A főkönyvelő aggódott, mert a tanítóék legkisebb fia az­zal szórakozott, hogy élő ve­rebeket fogdosott össze és a macskák a szobában szétenge­dett verebek elfogásán ügyes­kedtek és bizony komoly gya­korlatra tettek szert az idők során. A macska azonban aludt és a cinke is nyugodt volt a la­kásául kinevezett rádiódoboz­ban. Már szinte mindenki magfeledkezett róluk, amikor mocorgásra lettek figyelme­sek: kirepült dobozából a meg­erősödött madár. A macskának sem kellett több, mint a villám, úgy ug­rott fel. Mindenki odafigyelt és igyekezett segíteni a pi­ciny jószágnak. Az állatorvos javasolta, hogy nyissák ki az ablakot. A jelenlevők közül éppen a legrövidebb, de leg­fürgébb személy, a mérnök ugrott fel egy székre, majd onnan az ablak párkányára, hogy alapos nyújtózkodás után kinyissa az elég magas felső­ablakot. A főkönyvelő a macs­kát igyekezett ártalmatlanná tenni. Gyors mozdulattal ha­jolt le, hogy a lába előtt levő macskát elkapja. Az akció si­kerrel is járt, csak a főköny­velő zakója bánta, mert a hirtelen mozdulattól majd­nem az egész ujja lehasadt. Így a macska is kívül került az ajtón és a cinke is bántat- lanul kirepülhetett. Mindenki fellélegzett és most már a macska is bejöhe­tett, —eb— Szikár, vékony termetű em­ber Burján Miklós, az öreg vasöntő. Arca markáns voná­sokkal rajzolt. Szívesen fogad­ja a kérdéseket. — Idő kellene, hogy az em­bernek minden eszébe jusson — mondja elgondolkodva. — Én úgy gondolom, hogy nincs izgalmasabb dolog a valóság­nál. Sok ember életéből re­gényt lehetne írni. Talán az enyémből is. Parasztcsaládból származom. Természetesen adódik a kérdés: hogy lett be­lőlem olvasztár. — Mindig az volt a vágyam, már gyerekkoromban is. hogy felolvasszam a fémeket. Ólmot olvasztottam, figurákká for­máltam, úgy játszottam. 1914- ben kezdtem a tanoncéletet a MÁVAG-ban. A húszas évek közepén féléves tanulmány- utakat jártam a szakma jobb elsajátítása végett Diósgyőr­ben és különböző budapesti üzemeknél: a Váci úti Mező- gazdasági Gépgyárban, a Hof- ferben, a Radiátorban. Ezután tértem vissza eredeti, régi he­lyemre a gépgyárba. Az volt a vágyam, hogy művezető le­gyek, de ez nem volt lehetsé­ges számomra. — Elismerten a legnehezebb munkák közé tartozik az ol­vasztár munkája, hogy bírta? Nem csalódott gyermekkori vágyában? — Bizony nehéz az olvasztár munkája az öntödében. A hő­ség és a gázok erősen próbá­ra teszik a tüdőt és a szívet, de én mindig szerettem. Máig is szeretem. Az évtizedek fo­lyamán számtalan, változatos öntvényen dolgoztam. Mindig örömöm volt a formákká me­revülő vasban. Régi kedvvel csináltam ezt a veszélyes, fá­radságos játékot. Egy kicsit művészetnek is éreztem min­dig, mert komoly tudás, szak­mai művészet kell az igazán jó öntvényhez. — Az egészség dolgában nem dicsekedhettem. Már 1944-ben nyugdíjba kénysze­rültem, ízületi bántalmaim miatt. De amint javult az ál­lapotom, folytattam. Megpró­báltam a magam lábán is jár­ni. Létrehoztam házamnál egy kis öntödét. Bár a gépgyári nagy munkákhoz képest ez mór csak dolgos játék volt. de szívesen csináltam. Sok szép öntvényt szállítottam a Sie­mensnek, a kábelgyárnak, a sörgyárnak és az Ikarusnak. Persze nyilvánvalóvá lett, hogy a cseppnek el kell tűn­nie a tengerben. Bezártam kis műhelyem ajtaját, nyersanya­gom átadtam a MÉH-telepnek és lemondtam az öntésről. Be­vallom, ez fájt. A helyzet azonban úgy hozta, hogy újra nagyüzemi olvasztár lettem, így is mentem nyugdíjba Most újra dolgozom. A fajta­megállapító telepen kazánfűtő vagyok. Sokszor, amikor a tü­zet rakom elgondolkozom, d» jó lenne valamit megolvaszta­ni és formába önteni... Fekete János KÉT BEMUTATÓ FÉRJEK A KÜSZÖBÖN A négy főszereplő: Bácskai Irén, Vándor Kamilló, Kamarás Éva, Lipták Viktor A KÖZÖNSÉG érdemli az első szót) a sokat szidott és csepült — állítólag: teljesen közömbös — gyömröi közön­ség, amely a tévé konkurren- ciája (ott is ugyanezt a dara­bot játszották!) és a síkos utak ellenére is szép számmal el­jött a művelődési házba, hogy a Zalka Máté KISZ-szervezet színjátszóinak bemutatóját megtekintse; s amely — bár kissé csalódottan kellett távoz­nia —nagy rokonszenvvel figyelte, és — olykor érdemein felül is — sok tapssal jutal­mazta a nagyon fiatal együttes bemutatkozását. A DARAB: szokvány vígjá­ték szerzője: Kállai István, alkotott ennél érdemesebbet is már. A harmadik felvonásra kifogy az ötletekből és a szel­lemességből és hosszadalmas kimagyarázkodással helyette­síti a cselekményt. Az előadás is éppen itt fulladt ki. a gyen­ge szövegtudás következtében sokszor a súgó lépett elő fő­szereplővé, a játék vontatottá vált, néhány pillanatra le is állt — s a közönség unatko­zott. A SZEREPLŐGÁRDA átlag- életkora alul van a húsz esz­(Foto: Kalotay) tendön, sokuknak ez volt az el­ső színpadi fellépése. Ennek ellenére az első felvonásban, s a második felvonás elején ki­váló színjátszói erényeket csil­logtattak meg. Bagóczky Sán­dor — sok kitűnő előadás ren­dezője — most is sokat tett az előadás sikeréért, a szerepet azonban nem tanulhatta meg helyettük. A legkiválóbb alakítást Ka­marás Éva nyújtotta Zsuzsi szerepében, végig friss volt, kedves és eleven, vem volt egy felesleges mozdulata, egy hamis szava. Remekül komé- diázott partnere, Lipták Viktor is. Dicséretre méltó Bácskai Irén végig jó, egyenletes telje­sítménye is. Vándor Kamilló nagy szerepével csak az első felvonásban tudott sikeresen megbirkózni. A bájos gyer­mekszereplő: Mikola Tomi megérdemelten aratott sikert. Kisebb szerepükben Bognár Sándor, Megyeri Sándor, So­mogyi Gábor és Gáspár Sán­dor igyekeztek helytállni. Az előadás megérdemelné a további csiszolást egy későbbi — más községbeli — újabb be­mutató előtt. —radvátiyi— FELNŐNEK A GYEREKEK Násztya (Miklós Erzsi) és Avarin professzor (Lakatos Ernő) Péteriben leginkább az ope­rett. a zenés vígjáték és kaba­ré ragadja meg, érdekli a kö­zönséget. A szokástól és kö­zönség igényétől eltérően ka­rácsony második napján mégis egy zenétől mentes” vígjáté­kot — Viktor Rozov: Felnőnek a gyerekek című színművét — mutattak be a művelődési ott­hon színjátszói. A darab szereplőinek fele újonc, számukra kétszeres volt az izgalom. A legidősebb alig 22 éves. Valamennyien jól mo­zogtak a pódiumon. Főként Tölgyes Tamásnak, a darab főszereplőjének sikerült jól az alakítása, nagy jellemábrázoló készséggel játszotta Andrej Andrej: Tölgyes Tamás szerepét. Róla el kell mondani még azt is, hogy másfél évig a KISZ Központi Művészegyüt­tes Énekkarának volt a tagja. Újra visszajött a faluba a fia­talok közé, úgy érezte, hogy itt nagy szükség van reá. Miklós Erzsébet Násztya és Lakatos Ernő Avarin profesz- szor szerepében tűntek ki, „felnőtt komolysággal” és ma­gabiztosan játszották a szülők szerepét. Mindezt elmondhatnánk Szászik Károlyról (Alekszej), Kardos Sáriról (Gálja) és a többiekről, még akkor is, ha néha megtorpannak, de há­romheti tanulás után így is szép sikernek voltak részesei mindannyian, Márkus László rendezővel együtt. —hrutka— MAI MŰSOR MOZIK Ecser: Szórakozott professzor. Gomba: Vidám utazás. Gyömrő: Prágai tréfacsinóló. Matiné: Ko­lostor titka. Maglód: Cartouche (széles). Mende: Huszárkisasszony. Monor: Fotó Háber (széles!. Mati­né: Ha süt a napocska. Nyáregy­háza: Kertes házak utcáia. Pilis: A bokszoló és a halál. Matiné: Szilveszteri puncs. Tápiósáp: Nagyváros örömei. Tápiósüly: A vérdit. Úri: Fel a fellel. Üllő: Egy pohár víz (széles). Matiné: Kis csalogány. Vasad: Az elnök úr lá­togatása. Vecsés: Kéz kezet mos is? él es). Matiné: Utazik p cir­kusz. Csévharaszt: Hüvelyk Ma­tyi. Hintón.iáró szerelem. (Ván- dormozi.) ! SZÁNKÓ A gyömröi KISZ-isták 31-én, kedd reggel fo- gatos szánkóki- rándulást rendez­nek a környékre. — Este közös vacsorával, tévé­nézéssel és tán­colással együtt szórakoznak az ifjúsági otthon­ban, s együtt kö­szöntik az érke­ző új esztendőt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom