Pest Megyei Hirlap, 1963. december (7. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-11 / 289. szám

1863. DECEMBER 11, SZERDA Kit terhel a felelősség? Használják ki jobban a nagykőrösi Rákóczi Tsz hajtatáházát ! Sajnáljuk, hogy nem tud­tunk beszélni a tsz-vezetőkkel, mert nyilván lett volna nekik is szavuk ehhez az ügyhöz. A kertészeti brigádvezető el­mondta, hogy az új vezetőség jobban a szivén viseli ugyan a hajtatóház üzemeltetésének gondját, mint a régi, de köze­lebbit nem tudott mondani erről. Így tehát a második kérdés megválaszolatlanul ma­radt, de reméljük, hogy nem sokáig hagyja így a nagykő­rösi Rákóczi Termelőszövetke­zet vezetősége. Nagy mikiás István H A ROM HETE állt má r a harc a Pesttől alig 25 kilométernyire levő Pilisvö- rösváron. A fővárosban tíz­es tízezer munkás várta lé­legzetvisszafojtva az új meg új híreket a vörösvári bá­nyászok hősi küzdelméről. A kommunisták kicsiny, de lelkes tábora szervezte és vezette a gyűjtési akciót a sztrájkolok megsegítésére. A szakszervezeti otthonokban gyűlt a ruha. az élelem és megrakott teherautók vitték a munkásság segélyszállít­mányait, hogy valamennyire \ enyhítsenek a mérhetetlen 1 nélkülözésen. Keserves hete- '■ 1 két éltek át a bányászcsa- > ládok, fogytán volt az enni- - való és kegyetlenül mart a ■ hideg. S 1928. december 10­■ én este, amikor Tóth István 1 elvtárs, a sztrájk egyik ve­■ zetője bejelentette az össze- . gyűlt sokaságnak, hogy az * igazgatóság még mindig nem . válaszolt követelésükre, egy t emberként kiáltotta a tö­meg: j — Menjünk Pestre! Gye­rünk a Parlament elé! A december 11-re virradó éjszakán kevesen hunyták le szemüket Pilisvörösrárott és Pilisszentivánon. A ha- \ vascső áztatta országúton már a kora hajnali órák- . ban gyülekezett a tömeg. Kiéhezett, elcsigázott bányá- j szók, asszonyok és anyjuk ] szoknyájába kapaszkodó ap- ' ró gyerekek. Egészségesek I és botra támaszkodó, bi- ; cegö betegek. A menet élén a hős bá­nyászasszonyok haladtak. Az | országúton megállt a jár- 1 műforgalom, a felvonuló tö- i meg hömpölygőit az úton, I előre. Megrendítő volt a kép j és megrendítő a meg-megúju- ló erővel feltörő kiáltás: — Kenyeret akarunk! Ke­nyeret akarunk! A budapesti munkásne- j gyedekbe percek alatt elju- j tolt a. hír, s szinte futó­tűzként terjedt: a bányák népe megindult a főváros felé, hogy igazságot, ke- j nyeret követeljen a kormány- j tói. (12) Homlokába húzta a karimáját. Kilián elnézte a szilcár. halk- szavú férfit, ahogy itt-ott ar­cára hullott a lámpák fénye, sápadtnak látszott. Barna ke­retes szemüveget viselt, fel­tehetően azért, hogy megvál­tozzék a külseje. Nyírott ba­jusza komollyá tette az arcát, de így is fiatalnak látszott. (Folytatjuk) A tizenharmadik léi VADÁSZ FERENC: Két magyar 'író beszélget ^J\étezer bányász meainduit »7 EMCSAK a munkásne- 1 s gyedekbe jutott el a hír, értesült a felvonulásról a Horthy-fasizmus egyik leg­vérengzőbb rendőrpribékje, Andréka főkapitány-helyet­tes is. S mire a menet az ürömi dombhoz ért, addig­ra ott volt már Andréka és vezetésével egy autós és egy lovas rendőrkülönitmény, az országutat keresztben egy csendőrszakasz zárta el, szu­ronyt szegezve várták a menetelöket. Mindenképpen vissza akarták fordítani a iányászsereget. Vezénysza­vak hangzottak. a puskák távárjai csattogtak, a tiszt trak kardja villant. A ron- íyaikban didergő tömeg el­szántan nézett farkasszemet i jól táplált fogdmegekkel. Pillanatnyi csend, majd két- zer ember ajkán felcsen- lült a dal: lingy-rongy a göncünk, ca- j fatos, ölünk a burzsuj riadoz. ipánkból kandikál a láb. em mehet ez már így tovább. 9 a dal végeztével hosszan úgott az ütemes kiáltás: A baj nem jár egyedül A közelmúltban eltörte a lábát Varga István farmosi földműves. Kellemetlen sérü­lése hosszabb időre az ágy­hoz kötötte. A múlt csütörtö­kön meglátogatta őt gyermek­kori jó barátja, az 53 éves Marton Menyhért, ugyancsak i tsz tagja. A lába törött ember házánál — szívességből — kiment a vútra, vízért. A kút környéke leges volt. A férfi, amint a kút ölé hajolt, hogy a vödröt ki­emelje, megcsúszott és fejjel •lőre, a mélybe zuhant. A zomszédban özv. Bakos Fe- encné ijedten hallotta a víz occsanását, s tüstént futott egítségért. A segítség elkésett, lire Marton Menyhértet a útból kihúzták, halott volt. A vizsgálat megállapította, ogy előzőleg több mint fil­ter bort ivott, s ittas fővel esztette egyensúlyt. — Kenyeret akarunk! Ke­■ nyeret akarunk! i Andréka felszólította a tö­■ meget: válasszanak néhány tagú küldöttséget, azok men­jenek a Parlamentbe. A nyolctagú küldöttség, egy rendörtisztviselő vezetésével autón elrobogott, de a tö­j meg nem oszlott szét. Egyet­len ember sem indult vissza, j ellepték az országút mellett j levő mezőséget és egyik ve- ! zetőjük kijelentette: addig maradnak ott, míg a küldött- I ség vissza nem tér a város­ból. Több órás várakozás ! után megérkeztek a küldöt­tek. Útjuk nem járt ered­ménnyel. Vass népjóléti mi­niszter, a bányabárók kiszol­gálója nem volt hajlandó | szóbaállni velük, csak akkor i tárgyal, ha már megkezdték a munkát. A sztrájk vezetői, látván, 1 hogy a továbbvonulás csak ' céltalan vérontáshoz vezet­■ ne. kiadták a jelszót: zárt sorokban visszavonulunk a vörösvári munkásotthonba! A vörösvári bányászok har­ci elszántságát nem törte meg a felvonulás sikertelen­sége. Á sztrájk folyt to­vább. Még öt hétig állták a harcot, nem szálltak le a tárnákba. Egy napon Vass miniszter autója jelent meg a pilisvörösvári sztrájkta­nya előtt, hogy a bizalmi- kát Pestre vigye. A tárgya­lások megkezdésére. A BANYABÁRÓK kényte- Zm. lenek voltak a bányá­szok minden követelését ma­radéktalanul teljesíteni! Győ­zött a sztrájk! Harmincöt év távlatából büszkén idézzük emlékeze­tünkbe a vörösedet bányász- ság dicső harcát. sze egyszer üzemelt a hajtató- ház, mégpedig tavasztól nyá­rig. összesen mintegy ötven­ezer forint értéket termeltek benne, hozzávetőlegesen ugyanannyi költséggel. Miért ilyen kevés értéket termeltek és miért ilyen drá­gán? Erre választ adtunk már az előbbiekben. Felmerül azonban a következő kérdés: bele kell ebbe törődni? Ez­után is így lesz mindig? A ker­tészeti brigádvezető elmondja, hogy most már nem is terveznek primőrtermelést a hajtatóház­ban. noha évtizedekig, évszak­tól függetlenül szakadatlanul izemeltethetnék a célnak meg­felelően. A fűtéshez szükséges (őzt a szomszédos üzem biz- osítja. Egyelőre az a terv, logy tavaszig palántát nevel­lek benne, s utána csak a kö­vetkező télen veszik igénybe. — Mi erről a véleménye? — Bántja a lelkiismerete- net ez a példátlan pazarlás - mert nem nevezhetem más­ak. Az Igazat megvallva, nem ; tudom én ezt elnézni. A sa­lt házamnál igyekszem vala- lennyi palántát nevelni, hogy légis legyen valami haszna a tz-nek és az országnak abból rengeteg pénzből, amibe a ajtatóház kerül. Ez azonban sak morzsája a lehetőség ke- yerének. Csak annyi, ami az í egyéni érőmből telik. A bbi a tsz-en múlik ... A MÉH-vállalat plakátjai hirdetései szünet nélkül fel­felhívják a figyelmet a hulla­dék anyagok gyűjtésére. El­mondják. hogyan, s mennyi tönyv, autó, motor, s ki tud­ja mi minden készülhet abból, írni egy esztendő alatt végső •óljához, a feldolgozókhoz ér- cezik. A legfontosabb szereplók itt ermészetesen a gyerekek. Az skálák már eddig is sokat tét­ek a cél érdekében, természe- esen a maguk hasznára is. Az j tanév kezdetén 235 iskolá­éi kötött hulladékgyűjtési tegállapodást a megyei MÉH- állalat. A kis diákok dolga köny- yebb lett, a MÉH lehetővé itte az összegyűjtött hulla­, dékok helyszíni, iskolai á- vételét. Néhány ered mér- már mutatja a lelkes gyereke- eddigi tevékenységét. Nővén i bér közepéig 28 iskolában ve-i ■ tek át több. mint 1100 mázs , vasat. 95 mázsa papirt és 3 » mázsa rongyhulladékot. Enni jóval nagvobb mennyisége szállítottak az iskolások iVTÉH-begyűjtő telepeire. Má előre látható, hogy az elvállal mennyiségnél sokkal több ke rül a megyéből a felhasznál! üzemekhez. A hagyományokhoz híven < MÉH a gyűjtésben részt vevő két, a legeredményesebb te vókenykedőket megjutalmaz- ] za. Hasonlóképpen jutalom­ban részesülnek az iskolák is RENDŐRSÉGI KRÓNIKA Betörő a padláson. Szombat délben telefonj el entés futott be az aszódi rendőrségre, hogy betörtek Gönczöl Ferenc vas­utas lakására. A helyszínre siető rendőrök a házhoz tar­tozó istálló padlásán rábuk­kantak a tolvajra. Lukács Sán­dor 21 éves fiatalemberre, aki csőre töltött fegyvert tar­tott- magánál, de az ,őt elfogó hivatalos személyek ellen nem védekezett. Őrizetbe vették. Kigyulladt A bony ban a sütő­üzem teteje. A tűzoltók meg­mentették áz épületet, a tűz csak a tetőszerkezet egy ré­szét pusztította el. A vizsgálat megállapította, hogy két év­vel ezelőtt, amikor az épüle­tet sütödévé alakították, a fö­démben a kémény mellől nem távolították el a fagerendát, s most az fogott lángot. Kisiklott egy tolatómozdony szombat délután a váci vasút­állomáson. A forgalomban Eennakadást nem okozott, kár lem esett. A vizsgálat folyik. kapott az elvtársak körében — folytatta Sallai. — Vissza­fogta a \ hangját: — Mintha nem is lennének rendkívüli állapotok. Űgv beszélt, mintha már legalább fél órája lettek volna együtt. Megszokta, hogy a kö­zepén kezdje, a legíontosabb- nál. s ne vesztegesse az időt holmi felesleges bevezetéssel. — Egyre több a letartózta­tás — erősítette meg Kilián. — Azért, mert hiányzik az elővigyázatosság. — Sallai kis­sé bosszúsnak látszott. — A szervezetekbe spiclik és pro­vokátorok fészkelik be ma­gukat. Keresik a párt szívét, hcev oda irányítsák a döfést. — Nyilvánvaló — mondta Kilián. Sallai megállt, hátra nézett. — Azt mondjátok, ez a ne­gyedév lesz a KIMSZ roham- neevede — kezdte kis idő múltán. — Megkétszerezitek a tagok számát. Jól van. ez reális terv. a párt helyesli. De napról napra nő a veszély, ha nem vigyázunk jobban. 17. NEHÉZ AZ ILLEGALITÁS h Kilián 1 nagv h’^e^ben sem hordott kalapot. Fe'tíírt e?1- árral baktatott Sallai mel- , ett. sá Sallain. szürke kalap volt; re át, amelyeken ezen az estén még nem járt, sietett a Marti­novics térre. Ismertetőjel, jelszó — igen. minden az utasításnak megfe­lelően történt. — Vili — ez volt most az illegális neve. így szólította Sallai —, rendben van min­den? — Azt hiszem — felelte Kilián — Mert éppen erről akarok beszélni. A biztonságról ... Örülök, hogy megismertelek. Gyula üdvözöl Becsből. Hal­lottam, hogy jól megálltad a melyedet odakint az egyéves skolán. Tetszett odakint? — Nagyon. A küzdelem, az 'mfeláldozó odaadás, ahogy zembefordulnak mindennel, írni visszafelé húzza őket. tfagy szerű nép ... — Igen — mondta Sallai. — v mi népünk is nagyra hiva- ott, jobb sorsra érdemes, fost itthon kell felhasznál­od. amit tanultál... Igyek- zünk majd úgy dolgozni, agy kevesebb legyen a lebu- . ás. Igaz? Kilián bólintott: ^ — Kell — mondta. 1 — Megengedhetetlen az a ] mnyelmüséő. amely lábra­Hevesen vert a szíve. Hu­szonöt éves kora ellenére már régen nem volt újonc az ilyen dolgokban. Erről alig tudott valaki is. Hozzátartozói örül­tek, hogy itthon van, egy évig nélkülözték a keresetét. Nekik azt mondta, Svájcban volt — onnan küldetett hozzájuk egy ismerős útján előre megírt le­veleket. Ez az esetleges rend­őri cenzúra megtévesztésére is jó volt. Most — úgy látszik — újra lesz munkája az Egye­sült Izzóban. Igaz. csak se­gédmunkásnak vették fel, de az is megteszi... Lassan ment, figyelt. Ez a találkozó — érezte — Eontosabb minden eddiginél, ítfagy kockázatot vállalt Sál- ■ ai Imre. hogy vele az utcán , alálkozik. De ha így találja ‘ ónak ... Megtisztelő a bizal- j na. Bizonyára tudja, ő a leg- nesszebbmenőkig elővigyáza- os, nem hoz rá bajt. j Még egy próbát tett: sietve j ördult be újra az egyik sötét r iteába. száz lépésnyire meg- s lit, behúzódott egy ház tö- j. ébe. Figyelt. Teltek a per- j. ek. semmi sem mozdult, nem ott senki. Széles volt az utca, 51 látszott a sarok. Ott se árt senki. Nem követték. Ke- ülővei, olyan utcákon ment k ' I a beruházási hitel felét. Meg kell jegyeznem azonban, hogy ez nem a tsz-vezetőség hibája, hanem az építóválla- latok hanyagsága volt, mert csak november közepére ké­szítették el a hajtatóházat. S nemcsak az állami ked- jj vezménytől estek el tavaly, ha- / nem a hajtatóház kínálta jö- ^ védelemtől is. Elmondotta ^ ugyanis a kertészeti brigád- ^ vezető, hogy az építésnél túl- £ lőttek a célon, mert több föl- ^ det hordtak ki a hajtatóházból, ^ mint amennyit kellett volna. < Emiatt késve kezdhették meg ? a hasznosítást, mivel tizenkét ? fogat több napi munkájával si-^ került csak pótolni a felesle- ^ gesen kihordott földet. Súlyos- } bította a helyzetet, hogy a sza- ^ porítóházat Is rosszul tervez- % ték, túlságosan magasra, s ^ emiatt nem tudták kellő hő- ^ fokra fűteni. Szerencsére egy ? leleményes fogással a hajta- ? tóházban sikerült palántát ne-^ vélni — de már későn. í ' V Ám ezzel koránt sem értek ^ j véget a hibák. Nem volt me- ^ , legágyi trágya, kevés volt, il-^l letve későn kapták a kertészet- jí í hez is az istállótrágyát. Noha? a brigádvezetővel kötött szer- $ ződésben megígérték a szüksé-^ ges eszközöket, fogatokat, em-^ f bereket is. a valóságban soha - ^ f sem kapták meg kellő időben ^ l és mennyiségben. E hibák ^ t: miatt a brigádvezető annyira^ ji elveszítette kedvét, hogy fel ^ n is mondott. ^ n Bár később mégiscsak ma- ^ radt, a hibák továbbra sem ^ szűntek meg a hajtatóház kö- ^ f< rül. ..Ha az enyém lenne a haj-$ u tatóház — mondotta a kér-^ ál tesz — két esztendő alatt ki- £ v< hoznám belőle az árát. Per- % c< Sze így is jövedelmezővé lehet-£ jc ne tenni, ha megkapnánk min-(jé den támogatást:’ A támogatásija eddigi hiánya miatt mindösz- i rí vvöivuiwi ANctgj'jvLuusre erví érdekes formájú épület ra­gadja meg a figyelmet. Az út­tól kissé beljebb hatalmas üvegépítmény terpeszkedik, a nagykőrösi Rákóczi Termelő­szövetkezet korszerű hajtató­háza. A hétszáz. négyzetmé­ter alapterületű kertészeti építmény büszkesége lehetne a városnak, de — szégyene inkább. Több mint másfélmillió fo­rintért építették, tavaly ősz- szei adták át — de nem ren­deltetésének. A városban so­kan emlegetik, hogy miért hagyják kihasználatlanul ezt a korszerű építményt? Mire nézik egyesek az állam pén­zét? Miért hagyják azt holt I tőkeként heverni? Hozzánk isi eljutott ennek híre és emiatt I mentünk Nagykőrösre. Nem gondoltuk volna, hogy senkit sem találunk a hajtató­házban. Sértetlen hólepel bo­rítja az udvart, azaz nem járt azon aznap senki. Az ajtó belakatolva, a lakaton jeges hó. Nem is tudtunk bemenni az udvarra. Egy szomszéd házban tud-1 tűk meg, hogy a hajtatóház- j ban már hónapok óta nem | dolgozik senkit hacsak az éj- j jeli őrt nem számítjuk, aki j rendszeresen eljár szolgálatú-; ba. Ezután kerestük fel a Rá- j kóczi Termelőszövetkezet iro-11 dáját, de egyetlen vezetőt sem ! találtunk ott. Sem elnök, sem , fömezőgazdász, sem főköny- . velő, de még a kertészeti bri­gádvezető sem volt az irodá­ban. Közülük csak a kertésze­ti brigádvezetőt tudtuk meg- | találni — Kocséron. — A régi tsz-vezetőség hi- ! bája ez! — mondotta Szabó ißerene kertészeti brigádveze- [ ■jfő. — Hiába terveztem, kér- | tem, követeltem bármit, nem j törődött azzal senki. Bizony j az ember szíve megkeseredik, I ha arra gondol, hogy kihasz­nálatlan az a korszerű épít­mény. — Mivel indokolták a mu­lasztást? — Nem lehet azt megindo­kolni! Már a kezdet kezdetén jelentkezett a lélektelenség. A i hajtatóház ugyanis főként ál- J lami hitelből épült, s az állam jelentős kedvezményt ajánlott fel nekünk. Ha ugyanis tavaly szeptember 1-ig beültettük volna a hajtatóházat, az ál­lam elengedte volna Jutalom a legjobbaknak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom