Pest Megyei Hirlap, 1963. december (7. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-08 / 287. szám
1963. DECEMBER 8, VASÁRNAP-z/úriaD CSÓKOLJ MEG, KATÁM .4 Fővárosi Operettszinhás bemutatója MIT ÉRTÉKELÜNK ? Ljudmilla Szavcijeva játssza a készülő Háború és béke című szovjet tűmben Natasa szerepét XSXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNNXXXX ÜNNEPEK A megyei népművelési tanácsadó új kiadványa Az új kulturális szemleidoszak eiejen unum>. ruvauuo- ;an ugyan már szeptember végén megkezdődött ez az Időszak, le gyakorlatilag most kezdenek csak művelődési otthonaink, műkedvelő művészeti együtteseink készülődni. Miből áll ez a készülődés? Az esetek többségében abból, hogy kiválasztanak egy színdarabot, vagy egy táncot, s megkezdik a próbákat. Dicséretes ez a kezdet, ugyanis rövidesen sor kerül a helyi bemutatókra. s a szemle követelményei szerint legalább három helyi bemutató szükséges ahhoz, hogy az illető csoport tovább jusson, magasabb szintű versenyen vehessen részt. Dicséretes, Se koránt sem elegendő. Miről van szó? Már az elmúlt évi kulturális szemleidészak értékelése során nyilvánvalóvá vált, hogy a szemle aiatt sajnálatos módon túlsúlyba kerültek a látványos rendezvények, a színpadi produkciók. a tömeges megmozdulások. Ez a jelenség óhatatlanul bizonyos fokú felszínességet eredményezett, amelynek láttán könnyen azt hihette az ember, hogy jónébány művelődési házunk, művelődési otthonunk igazgatója tévesen értelmezi hivatását. elsődlegesnek tartja a tömegmegmozdulásokat, a látványos rendezvényeket, a szórakoztatást. Pedig elsődleges feladatunk éppen nem a szórakoztatás. A népművelésnek a szórakoztatás csupán egy része, tartozéka, de nem maga a népművelés. Sajnos, községi művelődési otthonaink zömének tevékenységét, programját, a szemlére való évenkénti felkészülést látva, nem lehet ezt eléggé hangsúlyoznunk. Ennek a bizonyos fokú eélttévesztésnek sajnos tápot ad a * értékelés korábban kialakult rendszere is, A járási és a megyei versenyeken évről évre megjelenik a zsűri, s a látottak alapján odaítéli az „arany'*, az „ezüst” és a „bronz” minősítéseket. Vitatható már magában a zsűrizés eddigi rendszere is. az. hogy a különböző szinteken azonos-e az értékelés elve, mércéje, de sajnos többről is van szó. Arról, hogy a kulturális szemle során kifejtett tevékenységnek csak egy töredéke kerül a zsűri elé. De ki értékeli a többit? Melyik művelődési otthonban jelent meg a hivatalos zsűri, hogy értékelje például a közönségszervezést, a szakkörök tevékenységét. a klubok működését, a művelődési ház légkörét? Pedig a népművelés lényege nem a színpadi produkciókban van, bár az is fontos, hanem a mindennapok „apró” munkájában, az ismeretterjesztésben, a szakkörök hasznos tevékenységében, a klubok eleven életében, más szóval, az úgynevezett kistér mi rendezvények sokaságában, ezen belül egyebek között, a lakosság szabad ideiének kulturált hasznosításiban. Ez sajnos nem kerül zsűri elé, csak a „néma zsűri”, a lakosság a tanúja ennek a munkának, de döntése még fontosabb, mert megjelenésével avagy távolmaradásával ..mond” véleményt. A kulturális szemle megyei operatív bizottságának, de valamennyi tömegszervezetnek is, amely érdekelt a szemlében, de nem utolsó sorban a Népművelési Intézetnek, mint legilletékesebbnek, felül kellene vizsgálnia a kulturális szemle során kifejtett népművelési tevékenység értékelésének egész eddigi koncepcióját. Az elmúlt évadban például tudomásunk szerint lényegében más, mint a színjátszás, a népi tánc. az énekkar, a szavalat, s a szellemi vetélkedő, nem is került konkrét elbírálásra. Kivételt képez talán a művelődési házak, otthonok tisztasági versenye, de ezzel lényegében be is zárult a sor. Óhatatlanul arra nevetjük pedig ezzel népművelőinket, hogy látszat- eredményekre. kirakatpolitikára törekedjenek, hiszen az a „fontos", annak alapján döntik el. hogy jó. avagy rossz munkát végeztek-e? Igaz ugyan, hogy klubmozgalmunk például egészen ü.j hajtása népművelésünknek. Vannak vélemények, amelyek szerint ez még nem is értékelhető. De vajon abban, hogy évek óta „új hajtásként" kezeljük a klubokat nincs része ennek a félrecsúszott értékelési rendszernek is? A kulturális szemle megyei operatív bizottsága legutóbbi ülésén elhatározta a zsűrizés eddigi módszereinek megreformálását. Most folyik az új módszerek, egységes elvek kidolgozása. Ezzel azonban még mindig csak egy részproblémát oldunk meg, az eddig is felvonultatott produkciók igazságosabb elbírálásit. Kétségtelen, hogy ez is fontos, de sajnos nem elegendő. Ezen túl kell lépnünk, többet kell nyújtanunk. Nemcsak a műkedvelő művészeti mozgalom értékelését, hanem az egész népmű- jvelési tevékenység értékelését kell megreformálnunk. Elején vagyunk a szemleidőszaknak. A felkészülés ni ég : csak most kezdődőit meg. Még nem késő felülvizsgálnunk ed- i digl módszereinket, s olyan értékelési rendszert kidolgozni, i amely’ nem látszateredményekre, hanem komoly tartalmi mun- I kára ösztönzi falusi népművelőinket. Különösen szükséges ez I most. amikor éppen a céltudatosabb, a tartalmasabb munka : érdekében az oktatás és az ismeretterjesztés került a népiművelés homlokterébe, ez is jelezvén tevékenységünk fő I irányát, a nép művelését, a szó valódi értelmében. Tenkely Miklós ják a librettó-írók a szín tar-£ sulat tagjait. Sziporkázó £1 szellemesség és játékos öt- ? letek váltják egymást s in-J gerlik nevetésre vágj’ nyílt- színi tapsra a közönséget. J Cole Porter zenéje vitat-J hatatlanul sláger. Virtuóz?- mesterségbeli tudással, töké- £ letes színpadismerettel ren- J defkezi'k, de pontosan tudja J azt is, hegy mi a legnép- J szerű bb. A bécsi keringőtői ^ a modem dzsesszág minden ? megtalálható a Csókolj meg,1? Katáim zenéjében, ami a sikerhez szükséges. Kitűnő szakembernek bi- $ zonyult a táncokat betanító £ Norman Thompson s jó tanít- J ványnak a tánckar, ha a moz- J gáisuk még nem is tökélete-J sen egyöntetű. (Talán több '■ próba kellett volna, hiszen?! a Csókolj meg. Katám szer- j vés, a történettel összefüggő.? részét alkotják a táncok’) öt- t letesek, szépek Köpeczi Boócz t István díszletei. A színészek játékán még ; erősen érződik a meg- J szokott, beidegződött operett- < stílus. Hiába követel a mu- í sical más játékfelfogást, # mint az operett, nehezen jí tudnak szakítani a régivel.?; Ez leginkább a két főszereplő, £ Petress Zsuzsa és Sárdy Já- t nos játékán érződik, jóllehet, J vannak kísérleteik, perceik, í? amelyek korszerűbbre tőnek- J vésőiket bizonyítják, de J minduntalan vissza-visszazök- ^ kennek a ha gyományos és y ma már túlhaladott bécsi t , operefctstílusba. t \ A szereplők közül talán csak ^ ; Lehoczky Zsuzsa és Hadics í ; László az, aki stílusban a ■? (leginkább megközelíti a musí-$ ; calt. Remek, mulatságos fi- t j gurát alakít Alfonzé és ^ ! Csorba István. í A zenekar — Bródy Tamást ; vezényletével — sajnos, ope-1 ; rettmuzsikát játszik, de azt 5 j lói. * — P — í J ^\\\\\\\\\\\\\> J * 2 i ÚJ MAGYAR I BÉLYEGEK ? í ? A posta december 12-én ? ? nyolc értékből álló újévi bé- ? J Lyegsorozatot hoz forgalomba. \ ? A sorozat egyes értékein az? \ új évet pezsgővel köszöntő? ^ kéményseprő, négylevelű ló-; \ here. szerencsemalac, s a far- í í sang „legszükségesebb” kel-? í lékei láthatók. Újdonság, ? í hogy a bélyegeken ötnyelvű ? í orosz, francia, angol, német és ; t magyar szöveg köszönti az új j á évet. ' ? r» * A sorozat 10 és 20 filléres? jíértékeiből. 10—10 fogazott és; J vágott bélyegekből, füzetek! J készülnek. A bélyegfüzetek I árusítását már december 5-én! # megkezdték a postahivatalok, i t (MTI). ! í | felült az ágyban, s már csak J azt látta, hogy Kolozs, borzai-# más zavarral az arcán, valamit t dugdosva, lohol vissza az I? ágyába. ^ — Mi volt ez? — kérdezte ^ Kolozsné ijedten. í 7 — Pszt... mindjét megtu- # dód — suttogta Kolozs riadtan í vissza, és igaza volt. A követ-1 kező pillanatban már egy fér- J íihang harsogott végig az ut- J cán: J — A keserves úristenit a J marhájának'.... Ki lehetett az... J Betörni az ablakot kővel... ?j Senki sincs az utcán ... De hát # ki volt... Csak elkapjalak, az anyád keservit, akárhol is búj- t kólsz. í y — Ne kiabálj már te, felve- J red az utcát — ezt most egy J női hang suttogta, csak kicsit ? erősebbre sikerült a kelleténél. | KoioiSilS felkelt, odaballa- ? gott az ablakhoz. A párkányon J nem volt ott a veréb. De a pár- J kány feletti ablakban, ahol aj látásból ismert férfi tekinge-J tett eleinte derékig kilógva azj utca fölé, az ablak üvegén ha- J talmas törés. A csúzli! t Kolozsné becsukta az abla- ^ kot, szó nélkül, nyugodtan | visszanézve a most már gya-J nakvó férfi arcába, s aztán ? hangosan nevetve bújt vissza? az ágyába. ? — Megöregedtél... Már J csúzlival sem tudsz bánni —? és nevetett, tele torokból, jó-? ízűén, felszabadultan, hogy rö- \ vád idő múlva, ugyan még ki-? csit szégyenkezve, vele brum-; mögött Kolozs is. De a veréb nem jött vissza ? többé! ? mekkorában megszokta és okkal — látod? Ilyesmit kérdez és még engem akar megpofozni... Hát ml vagyok, kisiskolás. hogy csúzlizzak? \i asszony rögtön fia védelmére kelt: — Mit bolondozol? Ha neih tudnád, a fiad már udvarol és nem csúzlival lövöldöz ... No- hát... Ugye, kisfiam? Kolozs ^legyintett és nagyot nyelt. Mi köze az udvarlásnak a csúzlihoz? Azért, mert egy taknyos kölyök a mai világban, tojáshéjjal a hátán már lányok után mászkál, attól még lehet csúzlija. Mert neki igenis volt. Határozottan emlékszik, hogy már húszéves lehetett és még mindig megvolt a csúzlija. Igaz, inkább csak emléknek ... De megvolt. Emlék? Mit törődik ilyennel egy mai kölj’ök? Semmit, — Különben van csúzlim ... Ha anya ki nem dobta, ott van a kamrában, abban a dobozban — dugta vissza fejét Pista már az udvarról és újból grimaszt vágott az apjára, de már kotródott is. Nem jó az öreggel kikezdeni. Túl nagy a tenyere. — Semmi.. i Semmi ... csak úgy eszembe jutott megkérdezni. Merthogy én megőriztem emlékbe még húszéves koromban is — hárította el a csúzli iránti aggódó érdeklődést. Kolozs, De. amikor lefe; küdt, egy óvatlan pillanat- ‘ ban a párnája alá csúsztatva fia régi, kicsit már penészes : csúzliját. 1 Valami éktelenül nagyot ■ csörrent. Az asszony hirtelen nincs baj, későn jött haza, s nem mer hazabújni a fészkébe... De ha verébmama, akkor régen rossz .. . Mert az élete végéig most már ilyenkor indul majd bevásárolni a piacra. Bizony! — fejtegette szemrebbenés nélkül Kara, hogy még a száraz Szamos is felryi- hogott, mint vén ló a zabra. Nahát, ebből elég. Erre az ügyre pontot tesz. Rajta ne röhögjön egy fél üzem, őt ne tartsa bolondos öregnek a saját felesége, rajta he fogjon ki egy pimasz citromkutató. Majd tudja ő, hogy mit kell tenni... — Pista, van-e csúzlid? — kérdezte váratlanul vacsora után fiától, aki mély elmerült- séggel pucolta cipőjét, hogy lehetőleg fényesebb legyen a tükörnél is. Pista is, Kolozsné is, egyszerre kapta fel a fejét. — Hogy micsodám van-e? — kérdezte értetlenül Pista, s még a rongyot is letette a kezéből. — Ml az, süket vagy? Világosan beszélek, nem? Csúzlid! Azt kérdeztem, csúzlid van-e? — rivalt rá kicsit szégyenkezve Kolozs a fiára, Pista egy fintort vágott. — Persze, apus, hogyne volna... Még bodzafapuskám is... Meg gyorstüzelő gatyamadzagom ... Melyiket parancsolod? ^ Kolozs elvörösödött. — Ne szemtelenkedj itt velem, hékás, tőlem érettségizhetsz is, de olyan pofon! kapsz, hogy rögtön megoldhatod azt a madzagot... — Látod, anyu — fordul' megjátszott sírós hangon Pisti az anyjához, mint még gyér Marina Vlady és Ugo Tognazzi a rövidesen nálunk is bemutatásra kerülő Méhkirálynö című új olasz film egyik jelenetében Shakespeare a sláger” — ! éneklik a szereplők a \ dal-abban és tökéletesen iga- ; zuk van. Shakespeare Mak- - ráncos hölgy-e a Fővárosi í Operet tszín ház színpadán is ! biztos siker, annak ellené- ; re, hogy a közelmúltban újí- ; tptta fel a Nemzeti Szín- ? ház, sőt a televízió is közve- ; títette filmről, és színházból ? is egyaránt alig néhány hó- ? nap leforgása al-att. Igen, J Shakespeare színházban és ? filmen, prózában és zenével • egyaránt örök kedvence a ?közönségnek. i Csak dicséret illeti a szín- $ ház vezetőit azért, hogy be- ? mutatták Cole Porter ame- t riikai zeneszerző musical co~ t medy-jét. Még akikor is, ha ? a budapesti bemutató ugyam- ? csak távol esik a musical mű- ? fajától. Mégis a színház eré- ' nyéül kell elismerni, hogy az j eddigitói eltérőt, a megszo- ? kottól és beidegződöttől vala- t mi egészen mást kívánt nyúj- ■; tani a közönségnek. Keve- ? sebb sablont és rutint, mo t dernebbet és korszerűbbet, ? mint amit eddig játszottak. J A Csókolj meg, Katám f meséje két szálon fut. A2 ; egyik a kisvárosi színtársulat : hétköznapjait, gondjait, örö- meit és fonákságait miutetjí J be, míg a másik a shakes- ? peare-i történet egy-egy epi- t zódját eleveníti fél. De £ t két szál szorosan összefonódik J s nemegyszer a Shakespeare-; ? gondolatba ágyazva, mozgatLassan immár szokásossá, de nem kévésbe örömmé vált. hogy : a Pest megyei népművelési tanácsadó csoport kis kézikönyvekkel, füzetekkel, tájékoztatókkal segíti a művelődési otthonok ; és művelődési házak munkáját, a műkedvelő művészeti mozga- ; lom tevékenységét. Most újabb füzeteeske jelent meg a hasznos kiadványok : sorában. Ünnepek címmel kitűnően válogatott versgyűjteményt ; nyújt át az irodalmi színpadok tagjainak. Versmondás nélkül ; ma már nem képzelhető el sikerre számottartó rendezvény, le- ; gyen az iskolai ünnepség, avató ünnepség, ballagás, ünnepi találkozó, üzemi ünnepség, bevonulok búcsúztatása, avagy a 13 évesek köszöntése a személyi igazolvány kiadása alkalmával. De mondanak verset szaval&nk kitüntetések alkalmával, nemzeti ünnepeken, könyvheti megnyitón, jubileumi alkalmakkor, családi ünnepek társadalmi megrendezése esetén, termelőszövetkezeti zárszámadáskor, s ki tudná még megmondani hány alkalommal, amikor az ünnepi hangulat nemes ötvözetű gondolatot igényel. A szavalóknak ad segítséget ez a kiadvány, összegyűjtve a legszebb, le “maradandóbb verseket, amelyek mondanivalója, stílusa alkalmas egy-egy konkrét alkalomra. Gina Lollobrigida a Szalmaasszony című filmjében Elga Andersen az Általános ügy című hí« főszerepében
