Pest Megyei Hirlap, 1963. december (7. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-01 / 281. szám

4

1963. DECEMBER 1, VASÄRNAP

ÍJ ^V\>>^N>\NXX\AXXVS>XXX>VVV\.XXVVVC AWVWWWWW vXV -W.' .A\\\\\\\\\\\\\\\\VV\\\\V

| Leltár - de szervezetien j

í Az év vége, a kereskedelemben is. akárcsak min- i denütt, a leltárkészítés időszaka. Az állami és a földmű- $ .j ve sszövetkezeti boltok két-három napra lehúzzák a rolót, ^ ^ hogy megejtsék az év végi leltározási, elszámoljancik azzal. % í amit rájuk, a bolt alkalmazottaira bizlak. Örvendetes, % ^ hogy az állami üzletek után most már a iólánlűvessző- ^ £ vetkezeteknél is évről évre csökken a leltárhiányok össze- % $ 9e, ugyanakkor van egy apróság, amely sok helyen jogos £ bosszúságot okoz a vásárlóközönségnek. Ez pedig a leitá- $ % rak — szervezetlensége.

I Nemegyszer előfordul, hogy egyszerre leltároznak £ ugyanazon körzet 'két élelmiszerboltjában, s a legkisebb \ apróságért is a falu másik részére kell átmennie annak, á aki vásárolni akar. Az olyan eset sem ritka, hogy az ^ ipar cikkboltok húzzák le egyszerre redőnyüket, s még ^ egy darab szöget sem lehet kapni a faluban napokig. A í leltárok^ jó megszervezése nem boszorkányosság, ezt az \ elmúlt években jó néhány földműves szövetkezet bebízo- nyitotta. Csak éppen papír, ceruza kell hozza-áj féle í „órarend”, amilyen az iskolákban készül s elkerülhetőek % J az ütközések a vásárló bosszantások. Jí

£ , A megoldás tehát kézenfekvő. S hogy mindenütt e í

á kézenfekvő megoldást válasszák, azt a foldműv-esszövet- 'j 1 %fizetek járási központjának megfelelő ellenőrzéssel kell í í biztosítani, így megelőzve a vásárlók „szokásos” év végi íj po * szánkód ásá-t a „leltár miatt zárva” táblácskák láttán. $

í*^NXX^XX^XXX^AXXXXXXNAXXXXXXXXYXXXXXXNXXX\XXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\Xrt

Magyarország állatvilága

Nagyszabású kiállítás előkészítésén dolgoznak a Térmé~ szettudennányi Múzeum munkatársai. A tervek szerint a jövő évben a Magyar Nemzeti Múzeumban — a volt Af- rika-kiállítás helyén — Magyarország állatvilága címmel kiállítást rendeznek. Harminc boxban — építészek, festőművészek és más szakemberek által kialakított,.természethű” környezetben sorakoztatják majd fel a magyar fauna jellegzetes, preparált példányait.: emlősöket, madarakat, hüllőket és kétéltűeket, halakat, rovarokat.

A növénytár! szakemberek az ország különböző részein gyűjtötték össze a „természethű” környezet megjelenítéséhez szükséges növényeket, cserjéket, bokrokat, amelyeknek leveleit, ágait műanyagbevonattal tartósítják. (MTI)

Mi újság a telki rezervátumban?

„Ártatlan “ is land a Buna-paiion

Ki volt valójában Rózsa János? - Börtönbe került a nőkkel erőszakoskodó szélhámos

Egy derűs, nyarat idéző, verőfényes szeptembervégi napon történt. Szentendrén, a Duna-parti sétány egyik padján a délelőtti óráikban feltűnően csinos, fiatal lány üldögélt. Gyönyörködött az előtte kitárulkozó táj szépségeiben, a napfényben fürdő folyam fodrozó hullámaiban, s ki tudja, mirpl ábrándozott.

Egyszercsak jól öltözött, megnyerő arcú, szerény modorú férfi lépett a; pádhoz. Illendőén köszönt, s-bemutatkozott:

— Rózsa János vagyok.

A kislány meglepődött, bár előbb észrevette, hogy a fiatalember a kissé távolabb levő Görög Kancsó vendéglő előtt leszállt kerékpárjáról, s azt égy másik pádhoz támasztotta. De újból elmerült gondolataiban, amelyet csak a férfi szavai zavarták meg. Az ugyanis, egyenesen hozzá.sietatt-, Ez.hí- zelgett is kissé a kislány hiúságának.

Egy szó, mint száz, beszélgetni kezdtek. Ennek során a tizenhét éves kislány új ismerősétől megtudta, hogy üzletvezető egy cukrászdában.

S amikor a férfi később felajánlotta, hogy szívesen alkalmazná őt, nagyon megörült. Hiszen átmenetileg egyik üdülőben dolgozott éppen, mint takarítónő.

— Munlcába lépését akár ma

i.s elintézhetjük — mondta a férfi.

— Előbb meg kell beszélnem édesanyámmal — felelte a kislány.

Abban állapodtak tehát meg, hogy még aznap délután Leányfalun találkoznak.

A kislány örömmel sietett haza, & elmondta anyjának az újságot: milyen jó állása lesz.

Délután persze — szülői engedéllyel — elment a találkára. A férfi meg is érkezett a kerékpárján. Sétáltak, beszélgettek, majd

átkeltek a pccsmegyeri révvel a Dumán, ott folytatták kettesben útjukat.

A férfi egyre szebb bókokat mondott, dicsérte a leány szépségét. Amikor azonban a néptelen temetőn haladtak keresztül, egyik pillanatban ellökte magától a kerékpárt és hevesen ölelgetni kezdte a lányt. Az felháborodva tiltakozott, de mindhiába. A férfi átkarolta, földre döntötte, s tenyerét a szájára tapasztotta, hogy ne tudjon kiáltani. És amikor, nagy dulakodás után, mégis segítségért kiáltott a lány, a férfi rémülten elmenekül a kerékpáron.

A naiv, hiszékeny kislány sáros ruhában, feldúlt állapotban rohant haza, a mit sem sejtő anya nagy megdöbbenésére. Együtt siettek aztán a Szentendrei Járási Rendőrkapitányságra. feljelentést tettek az alantas szándékú merénylő ellen.

Ott már — anélkül, hogy nyomozni kellett volna — tudták. hogy

ki is rejtőzik valójában & romantikusain hangzó Dózsa János név mögött:

Bqtlik János, 33 éves szakács, akit hasonló bűntettért alig egy hónappal előbb_ ítélt a Szentendrei Járásbíróság egyévi börtönre. Az előző eset a Korány Gyöngye szállóban

játszódott le, ahol Botlik kisegítő szakácsként dolgozott, s július elején kicsalta az egyik konyhai dolgozót az épület mögötti erdőbe, azon a címen, hogy fontos ügyben beszélni akar vele. Az akkori brutális támadásért kapott ítéletet azért nem hajtották végre, mert a vádlott enyhítésért fellebbezett.

A Szigetmonostoron lakó Botlik egyébként nős ember, harmadik házasságából született egy gyermeke. Már 1956- ban bíróság elé került bigámiáért. Ugyanis két nővel kötött házasságot anélkül, hogy elvált volna.

A bűnügyi krónika azonban azt is feljegyezte, hogy az elmúlt évek során már durva becsületsértésért és sikkasztásért is elítélték. Ezekben az estiekben mindig szerencséje volt: az időközben kiadott am- nesztiarendeletek következtében mentesült a büntetések alól.

Most azonban, a november 6-án Szentendrén tartott tárgyaláson, már nem szabadlá- j' bon védekezett és eddigi bü- \ neit súlyosbító körülményként vette figyelembe a bíróság.

Ezért ítélte el erőszakos nemi közösülés kísérletének bűntettéért kétévi börtönre és három évre eltiltotta a közügyektől, Botlik enyhítésért, az ügyész pedig súlyosbításért fellebbezett. A csalárd szédelgő és közveszélyes erőszakoskodó a megyei bíróság döntését már a börtöncellában kénytelen megvárni — a környék tisztességes lakosságának nagy megkönnyebbülésére. (h. f. p.)

Amikor gépkocsink kikanyarodott Budakeszi községből, a Telki felé vezető országúira, több helyen is találkoztunk olyan útjelző táblával, amelyen szökellő szarvas jelzi: ezen a területen könnyen találkozhat az utas a hirtelen felbukkanó csülkös vaddal. S valóban, az egyik útkanyamál az erdőből

kis szarvascsapat jött elő.

A szép koronájú bikából, néhány tehénből, idei és másodéves borjakból álló „rudli” békésen, gyanútlanul poroszkált át a túloldali cserjésbe. Élvezet volt messziről is látni a nemes állatok karcsú sziluettjét, kecses lépteit. Ezen a vidéken, a telki erdő- és vad- gazdaság területén jelenleg 600 szarvas él, nem csoda hát, ha „találkoztunk” velük.

Éppen hozzájuk, illetve őrzőikhez, gondozóikhoz készültünk látogatóba. A község szélén lévő impozáns, nagy épület igazgatói szobájában Egri Ferencet, a gazdaság helyettes vezetőjét találtuk. Űj ember itt, idén helyezték át a gyarmatpusztai erdőgazdaságból. Tőle tudtuk meg, hogyan sikerült ebben a fővároshoz közel levő, gyönyörű rezervétumAki az édességet szereti,

az cukrászdát épít. Akárcsak a tápióságiak. akik napok óta minden délután talicskát, ásót, lapátot ragadnak és indulnak az „építkezésre”.

Régi kívánságuk, hogy náluk is legyen már cukrászda-eszpresszó. A földművesszövetkezet hajlandó volt nyitni, csakhogy hiányzott hozzá a helyiség. Sok tárgyalás után végül elvállalták az építkezést is — ha hozzásegít a falu.

Negyvenezer forintos társadalmi munkára kötöttek szerződést. Vállalásuknak már eddig eleget tettek, kiásták az alapot, segítettek a salakozásban és most a kis domboldalt simítják, ahol a nyáron kerthelyiség lesz, színes asztalokkal, székekkel.

Az ünnepélyes megnyitást május 1-re tervezik és Lesti Tiborné, Kiss Imre, Gigor Józsefné, Szőke Zolíánné meg a többi felnőtt és gyerek alig várja, hogy ezen a napon sütemény, fagylalt mellett örülhessenek községük további szépülésének.

Szarvasok és vaddisznók - vadásznak télen?

ban, idén ősszel, a szarvas- bőgés.

— Szeptemberben gyönyörű volt az idő, hosszú évek óta nem tapasztaltam ilyen szép szarvashangversenyt — mondta.

S az eredmény?

Az is kitűnő volt, A rezervátumot meglátogató vendég vadászok összesen tizenhét ezüst- és bronzérmes bikát ejtettek el, szép,

értékes trófeákkal távoztak.

Bár a pontos, jól célzott lövések őket dicsérik, az igazsághoz tartozik az is, hogy a terepet, a csapásokat, a vad vonulását jól ismerő hivatásos vadászok, felvezetők nélkül — nem találták volna meg éppen azokat a bikákat, amelyek kilövését — bármilyen furcsán hangzik is —, a gazdaság előre megtervezte.

— Igen, így van — mondta Egri Ferenc. — A felvezető vadászok érdeme, hogy a bőgés időszakéiban sikerült megkímélni a törzsállományba tartozó és tovább- tenyésztésre alkalmas bikákat. Ez az idei év egyik igen nagy eredménye.

S elmondja: az elismerés ezért elsősorban . az igazgatót, Stoplitz Ferencet illeti, aki negyven éve él és dolgozik a rezervátumban és úgyszólván minden állatot külön-külön ismer.

Másik jelentős eredménynek tartja a gazdaság, hogy sikerült nagymértékben csökkenteni idén az erdőkkel határos termelőszövetkezetek földjein a vadkárokat. Igaz, az állomány megfelelő táplálkozásét az idei dú$ lombozaton kívül még 250 hold bevetett, s lelegelhető vadföld is szolgálta, Telki, Pi- liscsaba, Budakeszi és Nagykovácsi községek határában. De ezenkívül, a gazdaság személyzete a nyári hónapokban, úgyszólván teljesen a kárelhárítással foglalkozott. Ennek is köszönhető, hogy csőikként nemcsak a kártéKevés a vadkár — Mire

tel, de a kártérítés összege is. Hozzájárult még ehhez a vaddisznók számának tervszerű apasztása: jelenleg

annyi él bennük a rezervátumban, amennyi mind az erdők, mind pedig a környező mezőgazdasági területek nagyobb veszélyeztetése nélkül fennt-rtható. A túlszaporodást gátolják majd a rövidesen megkezdődő vaddisznóvadászatok is: mint

minden évben, az idén télen is vadkanokat hajtó idomított ebet: izgatott csaholá- sától, távcsöves puskák dörrenésétől lesz hangos az erdő.

— Ami a csendet illeti, az nálunk ritka — mondta Egri Ferenc igazgatóhelyettes. — Most például a szarvasok selejtezése folyik és tart egészen január végéig, összesen 140 állat kerül ez idő alatt terítékre, azok a bikák, amelyeknek csontképződése, agancsformája hibás, ugyanis a deformáció az utódokban öröklődik A tehenek, borjaik közül is kiválogatjuk. a továbbtenyész- tésre alkalmatlan egyedeket és megállapodunk a mintegy 400—450-es létszámú törzsállománynál.

A másik nagy munka, amit a vadgazdaság dolgozói végeznek most,

a téli etetésre való felkészülés.

Már eddig tároltak 13 vagon szálas takarmányt, lucernát és ugyanennyi vad- gesztenyét, csermakkot, az értékes hasznos vad számára. Idén igen gyenge út a makktermés, ezért a vaddisznók etetését mór meg is kezdték a szórókon. S ha leesik a hó, a nyolc kerületre osztott gazdaság 30 állandó etetőjében rendszeresen megjelenik majd a csülkös vad, a szarvas, az őz és a muflon számára is a téli takarmány.

így gondoskodik az ember az erdőben szabadon élő, segítségre szoruló állatokról.

Hetesi Ferenc Pál

Kolompár Ági a legkisebb gyerek, kilenc hónapos. Rendszeresein látogatja a védőnő, anyja minden jó tanácsot megfogad

(Foto: Gábor Viktor)

Az ütemes énekszóra, tapsra a kicsi tesz egy-két táncmozdulatcxt, de aztán szégyenlősen anyjához búvik. A felső ruha alatt tűrhetően tiszta ing van rajta.

— Ha elhelyezhetném a kicsiket az óvodában, tán’ még én is dolgoznék — mondja Kolompámé. — Az uram mellé felvennének a gyárba. Jobban telne ruhára.

— Nem elég még a gyerekből?

— Nem. A gyerek, ahány jön, mind kell.

— De maga még csak huszonnyolc éves. Máris van öt. Még legalább másik öt is lehet. Már most panaszkodik, azokat a lekor majd miből akarja eltartani?

— Ahová az Isten bárányt ád, ott lesz legelő is.

— Arra nem gondolt, hogy orvoshoz menjen?

— A legutóbbival már küldtek, Még a papírokat is megkaptam, amikor meggondoltam. Félek.

— Mit kíván, mit szeretne a legjobban?

A kérdés meghökkenti, bizalmatlanul forgatja a fejében. Aztán hintázni kezd a sarkán, és mint a mesét, szinte énekli:

— Villanyt. Ide, mihoz- zánk. Csakhogy nekünk biztos nem adnak. Pedig a föld alól is előkotománk rája a pénzt. Talán még rádiónk is lehetne.;.

Ok a második generációi Gyermekeik, a harmadikak, már tiszta ingben mennek az iskolába. Arról beszélnek, ki milyen mesterséget tanul tovább. Az ő házuk már nem itt lenn lesz a partoldalon, hanem fenn, a „nagyutcában”.

Nevük mellől már lekopik majd a jelző: cigány.

Komáromi Magda

*

| A szürke házinyúl méltó- ^ ságteljesen bukdácsol a te- ^ nyérnyi udvaron a káposzta- í levelek között. Egynél meg- í állapodik és megfontolt las- ísúsággal rágni kezd. Egy ? cseppet sem zavarja, hogy ■; legalább tíz kisébb-nagyobb ^ gyerek ugrál körülötte, né- j! melyik futtában még hosz- £ szú fülét is meghúzza. De 'j úgy látszik, ugyanígy érez a ^ kikötött kecske és a malacka ^ is, valamennyien hozzászokik már a Koiompár-gyere- í kék játékaihoz. j A házacska, a többivel í együtt úgy búvik meg a ? Pap-árka meredek oldalá- ^ ban, a mélyút felett, mint a jutónövény a falon. A ma- fj gas agyagpartok védőn véli szik körül őket, óvnak a vad ^ széltől. Kell is a védelem, ^mert a gombai cigányok há- ízai nem éppen vasbetonból | épültek. Legnagyobb ellensé- ígük az agyag. Kiadós eső í után nehéz kölöncként ta- ^ pad, s dagadó sárfolyammá ^ változnak a lejtőbe taposott ^ gyalogutak.

^ Itt, a faluszéli soron élnek ^ Kolompárék is, a második generáció. Szüleik még ke- ^ reszt be-kasba járták az or- ^ szágot, keresték a boldogulást, mindig másutt próbálják megtalálni a paradicso- ^ mot. Aztán idevetőditek Gom- ^ bára. Gyökeret eresztettek és ^ a parton felépítették szoba- ^ konyha tornácos házukat. A ^tetejére, fedélnek, még piros £ cserép is került.

'j Az apa halála után most a ^ fiatal Kolompár József gyá- ri munkás lakik benne, fele- ^ ségével és öt gyermekével; í Azt hiszem azonban, a leg— Mibe került a szobaberendezés?

— Használtan vettük, négyezer forintért. De már kifizettük. Most huszonnyolc éves vagyok. Tizenhat évesen már megvolt az első gyerek. Azóta vágyom rá, hogy tollas ágyban aludjunk.

Kolompár József a kispesti Radiátorgyárban targoncavezető évek óta. A családi pótlékkal együtt nem egész kétezer forintot ad haza. Ez a pénz itt jó jövedelemnek számít, rangot biztosít, még akkor is, ha heten élnek belőle. Vályogvetéssel, böngészéssel az asszony is hozzásegít a megélhetéshez.

— Uj csak az embernek meg főleg a gyerekeknek jut. Azok eljárnak, nekik kell. Mindenkor, amikor az uram pénzt ad, kiszámolom, kinek kell cipő, ing.

A két nagyobb fiú iskolás. Rendesek, tiszták. Pali hatodikos, Józsi harmadikba jár. Négyes, hármas tanulók. Amikor leckét írnak, a többieket ki tessékelik a konyhából, az asztalra papírt terítenek, ne legyen zsíros a füzet.

— Eljár-e a faluba, kivel van ott jóba?

— Csak ha dolgozni hívnak, akkor megyek. Meg a védőnőhöz a gyerekekkel, be a tanácsba, összejárni csak itt szoktunk, egymással, a Pap-árkába.

A kétéves Erzsi óvatoskodik be a szobába. Szép, mint a hajasbaba, de maszatos. Viszont a hajában repülő, fehér nylonmasni. A többiek az ajtóból biztatják — tisz- tőjj már — zúgják kórusban.

nagyobb ritkaság, ha csak a szorosan vett család van együtt. Rokon, ismerős, szomszéd gyerek, mindig van annyi, hogy a kis konyhában mozogni is alig van hely. Nem csoda, ha nagy az összevisszaság, a szétdobált gyerekhoími. Annál meglepőbb a rend, tisztaság a szobában. Rongyszőnyeg, függöny, két vetett ágy fehérrel letakarva. A kerek asztalra, a tükörre kézimunka és apró dísz is jutott, dunsztosban nagy csokor őszirózsa virít.

A tréningruhás mezítlábas asszony aggódva vár. Az elismerés hallatára sárgás, hajszálráncokkal befutott arcát váratlan pirulás szépíti. Boldog. A székre ruhát terít, ülőhelyet kínál. Aztán a sarkára guggol, karjára veszi csecsemő lányát és beszél, gyorsan, kapkodva, mint aki atfól fél, elveszik tőle a szót.

— Nézze a kezem — tárja felém töredezett körmeit. — Már ma is öt órakor kinn mostam az udvaron. Könnyű fintorogni, hogy a cigánynak még a vére is piszkos. Piszkosabbak vagyunk, az igaz. De tudja-e, milyen a mosás nálunk? Legtöbbjüknek se felszerelése, se tüzelője nincs olyan, mint a falubelieknek. De a gyerekeimtől ne húzódjanak él az iskolában, ne mondják, hogy te- rólad szaglik, honnan jössz, így vagyok a szobával is. Ha már nagyon elfáradtam, arra gondolok, hogy nekem hálószobabútorom van, mint más asszonyoknak, fenn, a nagy utcákban*