Pest Megyei Hirlap, 1963. december (7. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-24 / 301. szám

2 ^íHop 1963. DECEMBER 24, KEDD A mi földünk: a mi életünk Beszélgetés Szakasits Árpáddal ff AZ ELNÖKI TANÁCS ÜLÉSE *• • • * A németi önállósáe és függetlenség: nagy gondolata, a népszabadság öräk eszméje és a szociális haladás törté­nelmi szükségességének köve­telése ... nem pártkérdés __ e zért ide hívtuk azokat a fér­fiakat* oolitikusokat. írókat, gondolkodókat is, akik nem vallják ugyan a szocialisták orogramját. de tiszta szándék­kal akarják, hogy ez a mi or­szágunk önálló legyen és ma­radjon. függetlenségben élie életét.. .*» Nincs nyugtunk. Másodper­cenként nyílik az ajtó és sür­getik Szakasits elv társat: ' jöjjön már, együtt ülnek a munkatársak. Köszönteni sze­retnék hetvenötödik szüle­tésnapján. Azután jelentik: minden pillanatban megérkez­het az angol delegáció. Sza­kasits Árpád pedig nyuga­lomra inti a türelmetlenke- dőlcet és csendesen, beszéd közben hosszú-hosszú szüne­teket tartva, visszaemlékezik a régi időkre. A hosszú szü­netek nem is annyira az em­lékek keresésére kellenek, hanem arra, hogy a tenger­nyi közül kiválaszthassa a legfontosabbakat, hiszen va­lamennyi felidézésére nem jut ideje. A "apírok gyorsan telnek- ülik a jegyzet. Legtöbb az 1941-es karácsonyi Nép­szaváról. — Valóban az volt a legkiemelkedőbb — mondja Szakasits Árpád. — Akkor jelentkezett Magyarország ha­ladó értelmisége először együtt a munkásosztállyal. A népfront mozgalom körvonalai bontakoztak ki ebben a ka­rácsonyi számban. 1841 szeptemberben a kom­munista párt központi bi­zottsága határozatot hozott. A határozat, lényege az volt, hogy egyesítse a nemzetet a német fasizmus és a háború ellen. — Évekkel azelőtt már j olvastam a kommunisták nép- j front-törekvéseiről — mondja j Szakasits Árpád —, de akkor j még nem tartottam meg- j valósíthatónak a terveket. . Számomra 1841 júniusában következett be fordulat, ami- i kor a németek megtámadták j a Szovjetuniót. Sokat jár­tam vidéken és mindenütt boldogan tapasztaltam, hogy a munkásokból és a parasz­tokból, az értelmiség jobb­jaiból elemi erővel tör fel a Szovjetunió iránti szeretet, j megértés, a szabadság, a füg- | getlenség utáni vágy. > — 1941. október 6-án sok százan gyülekeztek leróni tisz- 'j teletüket Batthyány emlékmű-^ vénél, és november elsején^ sokezres tömeg állt a Kere- ^ pesá temetőben Táncsics és £ Kossuth sírjánál. A Nép- szava szerkesztőségében pedig í 1941 karácsonyára szőttükj! nagy terveinket. — A folyóiratok mellett a ^ többi napilap szerkesztőségei- ^ ben a párt népfrontpolitikáját ^ hirdetve, olyan erők tömö- rültek, amelyek vállalni tud- ^ tóik a mozgósítás, az ellen- £ állás, a változtatás nehéz •; feladatát. Uj és új erőre kap- 'f, va jelentek meg a független- 'j sógort, demokráciáért kiáltó ^ cikkek, a kül- és belpolitikai ^ helyzetet elemző írások, a £ nagyobb összefogásra buzdí- ^ tó felhívások. A Népszava ff hasábjain f. egy maroknyi csapat — az új, a független, s demokra- j tikus Magyarország zászlaját ff bontotta ki. 'f — Lázasan készülődtünk. ^ Kállai Gyula csupa tűz volt. ff Én a szociáldemokrata párt ff bal oldalához tartoztam — s ^ ügy éreztem, hogy karácsonyi ^ számunkkal sokat tehetünk a ff nemzet egyesítéséért, az anti- £ fasiszta egységfront megterem- f fáséért. f — Negyven oldalon jelen-f, tömik meg- Szekfű Gyula A 'f szabadság fogalmáról írt ff cikket. Bajcsy-Zsilinszky End- ff re Kossuth és a magyar kül- f, politika címmel. Kállai Gyű- 'f la István királyról emléke-g zett. A vezércikk megírása 'f rám várt. A mi földünk: a mi ^ életünk címmel jelent meg ff — A szociáldemokrata párti «iái# egyes vezetői nem hittek ka­rácsonyi számunk sikerében. Elkészítéséről le akartak be­szélni bennünket. Tévedtek. A karácsonyi szám sikerült! — A Magyarság, a nyilasok lapja, felüvöltött. A kor­mány megijedt. A jobboldali sajtó heteken át nem szün­tette be támadását. A hajsza nem akart csillapodni. S köz­ben százszámra érkeztek a szerkesztőségbe az együttér­ző levelek. Támogató, biz­tató, elismerő írások tömege tett hitet arról, milyen ereje volt szavunknak. S a levele­ket nemcsak munkások, ha­nem a haladó értelmiség jobbjai is írták. Nem áll­tunk magunkban.. Nőtt az egységfront. — Az a karácsony örömteli I nap volt: a kommunista és j a szociáldemokrata újságírók­nak közös műveként szüle- i tett meg a lap. Ebben már i megnyilatkozott a munkás­egység gondolata, amely ké- j sóbb. a gyalázatos német megszállás idején a két párt j közötti megegyezéshez, a föld- J alatti paktumhoz vezetett. A j paktumot a Kommunista Párt í nevében Kállai Gyula, a Szó- j ciáldemokrata Párt nevében én írtam alá — emlékezik Szakasits Árpád. — A tár­gyaláson a kommunisták között Rajk László is részt vett. — Jellemző volt, hogy Magyarország megszállásakor | a németek elsőként a Nép- j szava szerkesztőségét, a Conti utcai pártházat lepték el. Le­foglalták a vasárnapi Népsza­vának még ott levő példá­nyait is, amelyben az olva­sók Kossuth halálának ötve­nedik évfordulójára írott cik­künket olvashatták volna. Az egész szám i szabadság, a béke, a haladás híveinek egységes törekvései­ről szólott. ,, — A párt illegalitásba kény­szerült és ez idő alatt szoros együttműködés jött létre a kommunistáikkal. Ez tette le­hetővé azt is, hogy rövid! időre a felszabadulás után helyreállít az ország gono­szul lerontott és kirabolt gazdasági élete. Ami a Népszava kilenc év- : tizedes történetét illeti — , aligha fér egyetlen, rövid ri­portba vagy interjúba. Tör- . ténete Táncsics Mihállyal é néhány száz előfizetővel kéz deklik. Szegény emberek ol vasták, szegény emberek fii lérei tartották fenn. Mi kétszázezer fölé emelkedet a példány-száma. — Az 1919-es fehérterroo | idejéről kellene még beszél j ni — lép vissza évtizedeke ! gondolatban Szakasits Árpá< | —. amikor csaknem teljesei I kiürült a szerkesztőség. Alii | néhányan lézengtek a szer- j kesztőség folyosóján. Abbar | az időben kaptam Landlei i Jenőtől, a bécsi érnigráció- ! bői egy háti zsáknyi agátá- j ciós anyagot.. A rendőrség le- I fogta Ormos elvtársat és a | szálak hozzám vezettek. Le­tartóztattak. Tanúja voltam ! a legborzalmasabb kínzások­nak. erőszaknak. Az újság­írók szolidaritása szabadított ki. — A terror fokozódott. A kommunisták és a szociál­demokraták harca is. Min­den figyelmeztetés, fenyegetés dacára sem hátráltun^ meg. Egyik februári este Somogyi Béla bekopogott értem a szerkesztőségbe: menjek ve­lük haza. Még nem fejez­tem be a cikkem, kértem, várjanak egy kicsit. Türelmet­lenkedtek, és azután magam­ra hagytaik. Ezen a néhány percen múlott az életem. Somogyit Bacsó Bélával együtt a Népszínház utcában autóba tuszkolták. A Duna- partra hurcolták őket. Ott gyilkolták meg orvul, kegyet­lenül. Szóba kerül a Magyar Tör­ténelmi Em lék bizottság mun­kája, a Magyar Front megalakítása. sok-sok életrajzi adat. ame­lyek — pillanatok a történe­lemből. A mondat hirtelen félbe­szakad. Ismét sürgetik Szaka- sít» elvi ánsai. .jöjjön már. Feláll, kedvesen búcsúzik. Még megjegyzi: olvassa el a könyvtárban az 1941-es ka­rácsonyi számot, a Társa­dalmi Lexikont — többet tud meg a történelemből, mint tőlem. Már nem válaszolok. Nem mondom el, hogy a Nép­szava karácsonyi számát a Széchenyi Könyvtárban csak hosszú idővel előre lehet előjegyezni, és akkor is csak mikrofilmen mutatják, mert „szétolvasták” a.z olvasók. A papír megsárgult, a lapok szakadozottak. A Népszava történetében e kiemelkedő évforduló mindannyi unk ügye. Szakasits Árpád ma is dol­gozik. alkot. Publicista. író, az MSZMP Központi Bizott- 1 sága tagja, a Magyar Új­ságírók Országos Szövetsé­gének elnöke, a Béke-világ- tanács Irodájának tagja. Het- venötödik születése napján nemcsak őt köszöntötték, ha­nem a népfrontmozgalom e felejthetetlen dokumentumát is. Hogy is hangzott néhány sora? ..Kitártuk ezt az ünnepi számunkat o. nemzeti önálló­ság és függetlenség nagy gondolata. a népszabadság örök eszméje és a szociális haladás történelmi szüksé­gességének követelő hangja számára...” Huszonkét esztendővel ez­előtt .vetették papírra. Milyen maian csengenek! Bár tör­ténelemmé érlelte az idő az akkori mondatokat, emléke, mondanivalója, összefogásról szóló üzenete — nem kopott meg. Sági Agnes A Népköztársaság Elnök Tanácsa hétfőn délelőtt ülés tartott. Az Elnöki Tanács új rí szabályozta a dolgozók egész, sége és testi épséoe védelmé- vei kapcsolatos rendelkezése­ket. Az új törvényerejű rende let növeli a társadalmi szer­vek elsősorban a szakszerve. zetek, továbbá az illetékei minisztériumok és a vállalat szervek hatásíkörét és felelős­ségét. Az egészséges és biz­tonságos munkakörülmények megvalósításával kapcsolatos feladatok végrehajtását a tör­vényerejű rendelet a Szakszer. vezetek Országos Tanácsának hatáskörébe utalja, s megha­tározza a vállalatok vezetői­nek munkásvédelmi feladatait is. Az Elnöki Tanács törvény- erejű rendeletet hozott az ál­lami földnyilvántartásról. A rendelet egységesíti az ország földterületének nyilvántartá­sával kapcsolatos alapvető szabályokat, intézkedik a nyilvántartás módjával kap­csolatos legfontosabb kérdé­sekről, kimondja az állami földnyilvántartás adatainak országosan kötelező használa­tát' és elrendeli a változások kötelező bejelentését. Az Elnöki Tanács egyszerű­sítette és egy törvényerejű rendeletbe foglalta az anyag- könyvekről szóló jogszabályo­kat. | Az Elnöki Tanács újonnan ! szabályozta a saját, valamint a Minisztertanács kinevezési jogkörét, majd egyéb ügyeket tárgyalt. ■k Az Elnöki Tanácsnak az ál­lami kitüntetések rendszeré­ről szóló törvényerejű rende­leté az alábbi főbb módosítá­sokat tartalmazza: A legmagasabb állami ki­tüntetés a Szocialista Munka Hőse. Ez a kitüntető cím és a vele járó aranycsillag azok számára adományozható, akik a szocialista társadalom épí­tésében tanúsított sokéves ál­dozatos, példamutató magatar­tásukkal különösen kiemelke­dő teljesítményeket értek el; vagy: hősi helytállásukkal a társadalmat súlyos károktól mentették meg; vagy: köteles­ségük lelkiismeretes teljesíté­se során életükét áldozták, il­letőleg munkaképességüket egészben vagy részben elvesz­tették. Az új törvényerejű rendelet szerint a Munka Vörös Zászló Érdemrend vállalatok, intéz­mények és más szervek részé­re a jövőben a termelő, illet­ve kutatómunkában sok éven keresztül elért kimagasló ered­mények alapján adományoz­ható. Az Elnöki Tanács- Magyar Népköztársaság Állami Díja kitüntetést alapított. Az állami díj azok részére adományoz­ható, akik a tudomány, a mű­szaki fejlesztés, a termelés szer­vezése és irányítása, a közvet­len termelőmunka, a gyógyító­munka, az oktató-nevelőmun­ka területén kimagasló ered­ményekkel járulnak hozzá a szocializmus felépítéséhez. Az Elnöki Tanács egyidejű­leg meghatározta a Kossuth- díj adományozásának feltéte­leit. Eszerint Kossuth-dij azok részére adományozható, akik kui turáliS-művészeti alkotá­sukkal, illetőleg teljesítmé­nyükkel olyan kimagasló ered­ményt értek el, amellyel a szo­cialista kultúrát és művésze­tet gazdagították, s ezáltal né­pünk, államunk, társadalmi rendszerünk nemzetközi .te­kintélyét és megbecsülését nö­velték. Az állami dijat és a Kos­suth-díjat a Minisztertanács adományozza. A Magyar Népköztársaság Állami Díja és a Kossuth-dij teljesen azonos értékű kitünte­tések. mindkettő adományozá­sára hazánk felszabadulásának évfordulója alkalmából — első ízben 1965-ben kerül sor. (MTI) ország állampolgárai útlevél és vízum nélkül utazhatnak egymás országába. 2. Utiokmányul a személy­azonossági igazolvány felmu­tatásával érvényes betétlap szolgál, amely egy évre szól és harmincnapos tartózkodásra jogosít. 3. A betétlapokat Budapes­ten a kerületi, vidéken a já­rási rendőrkapitányságon ál­lítják ki. 4. Az utazóknak tartózkodá­si költségeik fedezésére a Magyar Nemzeti Bank fiókjai; forint befizetése ellenében a szükséges mennyiségű cseh­szlovák koronát bocsátják rendelkezésére. 5. Az IBUSZ képviseletei az utazások előkészítésének és lebonyolításának megkönnyí­tésére az utazók kívánságára a továbbiakban is a közönség rendelkezésére állnak. Részletes felvilágosítást a megjelölt rendőrkapitánysá­gok és az IBUSZ irodái adnak. ,\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\.\\\\\\\w Kadar Janos, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke és Antonin Novotny, a Cseh­szlovák Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első titká­ra, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke 1963. októ­ber 1-e és 4-e között folyta­tott tárgyalásairól kiadott kö­zös közlemény megállapította: „A két ország állampolgárai­nak megkönnyítik egymás orr- \ szagaiba útlevél nélküli utazd- I sót. az utazáshoz kedvezőbb feltételeket biztosítanak, j Mindez nevelni fogja a kolcsö- j nős látogatásokat és turista- ! forgalmat, s megkönnyíti, hogy j kölcsönösen jobban megismer- j jók a két országot és a szocia­lizmus építését". Ennek megfelelően a két or­szág kormányának képviselői 1963. december 11-én egyez­ményt kötöttek, amelynek ér­telmében: 1. 1964. január 1-től a két Magyar-csehszíovák megállapodás az utazások és a turistaforgalom kölcsönös megkönnyítéséről íviegmonaiaK nem az orvo­sok, dr. Pető professzor, meg dr. Hári Mária, hogy csak a tornászás módszerére taníthat­ják. ha azonban nem segít az akaratával, semmire sem men­nek vele. Ezzel tornásztatták a lelkét is. — Akkor már gondoltál ar­ra, hogy befejezed a gimnáziu­mot? — Nem. Talán nem is mer­tem erre gondolni. De Kovács Erzsi — ma már dr. Kovács Erzsébet, mert közben befejez­te tanulmányait, orvos lett, akkor csak esti inspekciózásra járt be az intézetbe — rábe­szélt. Az ujjaim végtére nem nagyon mozgékonyak, és nem is lesznek azok. dolgozni nem tudok velük, tehát valami szellemi pályára kell lépnem, ne válasszak még. de minden­esetre tegyem le az érettségit. A testvérnénje, Ági. a Ve­gyiműveket Tervező Vállalat mérnöke boldogan vette tudo­másul, hogy az öccse megint tanulni akar. Még aznap el­ment az Eötvös József gimná­ziumba, Zentay Károly igaz­gatóhelyettes készségesen meghallgatta, továbbította ké­rését Fodor József igazgató­hoz. s perceken belül hozta a választ: felveszik magántanu­lónak, ha a főváros művelődé­si osztálya engedélyezi. Oda egy telefon elég volt. Adjon be a fiú néhány soros kér­vényt, mert mindennek meg kell adni a formáját, de ve­gye úgy, mintha az engedély máris a kezében lenne — így hangzott a válasz. — Nyitott kapukat dönget­— Mire gondoltál akkor, Imre? — Hogy jobb lett volna, ha meg se operálnak. Fásult, egé­szen letargikus lettem. Idáig nagyon szomorú a tör­ténet, de még nincs vége, ha hosszú is, olvassák tovább, hi­szen ma van idejük és öröm­hírt közlök — görög szóval úgy is mondhatnám: evangye- liumot — a megtört emberi akarat feltámadásáról és a törhetetlen emberi jóságról. Eav életerős makkegészsé­jgy ' ges, sportoló, bicikliző vidám fiút, aki kla- rinétozni és dobolni is tanult, egyik pillanatról a másikra megbénította és mozdulatlan­ságra kárhoztatta a gonosz vaksors. Testében lassan a lé­lek is bénulni kezdett, mint bárkiben, ha elvész minden remény és eltűnik minden cél, ha nincs tovább miért. Ám nem múlt el a csodák világa. Ezerkilencszázötvenkilenc- ben Imrét a mentők megint a fővárosba hozták, Budára, a Villányi útra. a Mozgásterá­piái Intézetbe. Tornásztatták és az élet halvány jele lassan- lassan visszatért a béna tagok­ba. Egy év múlva fel tudta emelni a karját. Aztán az uj­jal is megmozdultak, és hat­vankettő közepe táján lábra is állították. — Először hatan állítottak fel, később már magam is fel­álltam a karjaimmal kapasz­kodva. Álltam! És azután már járni is kezdtem. Két székre támaszkodva és a székeket csúsztatva, merev lábbal, de újra mentem. K O*** ... ________ o rvos tanulmányozta a rönt­genképet, úgy hívták be tele­fonon legtöbbjüket. Dr. Somo­gyit, az osztályvezetőt (pár hónappal később disszidált — jegyzi meg Imre), dr. Benedek Tibort (most ő vezeti az osz­tályt), behívták dr. Molnár Bélát is (nemrég halt meg, nagyon nagy sebész volt). Semmi külső sérülés nyoma nem volt Imrén, csak az ötö­dik és hatodik csigolyája tört el. két kis csontdarab mind­össze. Éppen elég ahhoz, hogy végtagjait ne mozgathassa. — Az életét talán megment­hetjük, ha megoperáljuk, de arra, hogy a kezét, lábát meg­mozdíthassa, úgyszólván sem­mi remény — megmondták őszintén a tudós tanárok az édesanyának és a törvény be­tűje értelmében megkérdezték tőle: — Beleegyezik-e a mű­tétbe ? — Igen! — Mi mást felelhet egy édesanya. Majd egy esztendőn át ápol­ták Imrét, akkor a mentők ha­zavitték. Álló három évig mozdulatlanul feküdt, előbb a kórházban, aztán otthon. Az anyja tartotta elébe az újsá­got. a könyvet, az ujjait sem tudta megmozgatni, de még a karját sem felemelni. Jöttek a látogatók, ismerősök, bará­tok. bíztatták. jóra fordul minden. — Én reménykedtem. Vé­gül a barátaim szeméből még­iscsak kiolvastam, nem jövök én már soha rendbe. pályázaton és én voltam a KISZ sajtófelelőse. Réveteg a hangja, idős em­berek beszélnek így a régmúlt édes emlékeiről. Bizony, min­den, ami vele történt, nagyon régen volt, holott hét év tu­lajdonképpen nem is nagy idő. Hét éve annak az augusz­------------- tusi napnak esté­jén egy magából kikelt fiú ro­hant be a nyáregyházi Szent Imre-telepre, a tanyai iskola mellett álló tanítói lakba és sírva beszélte el a tanító néni­nek, meg a tanító bácsinak, hogy a harmadik gimnáziumot most végzett fiúkat a mentők vitték Budapestre. — Hárman mentünk Mono- ri-erdőre délután a strandra. Friss vizet engedtek éppen a medencébe. A part szélén sé­táltam, megcsúsztam és bele­estem az alig húsz centiméte­res vízbe. Arcomra estem, azonnal fel akartam állni, de mozdulni sem tudtam. Égy da­rabig visszatartottam a léleg­zetem, tovább nem bírtam, nyeltem már a vizet, amikor a barátaim kihúztak. Eleinte azt hitték, viccelek. Az egyik barát hazasietett a szomorú hírrel, a másik csak késő este ért Szent Imre-telep­re. Elkísérte előbb Imrét a mentőautón, hogy a szülőkkel * 1 közölhesse, hová került. Éjfél­tájban pedig már ott remegett a Szabolcs utcai orvostovább- , képző baleseti sebészetén a kétségbeesett anya. Seregnyi Derékia pokrócba csavar­----------y va, pizsamában ü l egész nap karosszéken a kálya mellett. Előtte i asztal és azon sokszorosított : egyetemi jegyzetek. Az első : kollokviumára készül. Január­ig ban vizsgázik, holott csupán : pár napja egyetemista. Csak | most decemberben vették fel ! az Eötvös Loránd Tudomány- \ egyetemre. Egyesegyedül, kü­llőn engedéllyel tette le a fel- \ vételi vizsgát néhány napja. \ Elment a vizsgára... azaz de- ; hogy ment, hiszen már régen \ nem tud járni, ; Utoljára 1956 augusztusában : járkált, futkározott, azóta ! nem. Az elmúlt tavaszon lett ! huszonöt éves. \ — Újságíró szerettem volna : lenni, ez volt minden vá- ; gyám — lemondó mosoly vib- l rál a szája szélén: — De hogy \ ez történt velem, beláttam, a \ mozgásom gátolna, le kell i mondanom róla. í Az újságíró szemben ül Bu- 1 csis Imrével, s szíven üti ez a ! két mondat. Nézi. kutatja az ! ifjú nemcsak szabályos, de ha- í torozotton szép. fiús arcát, in- ! kább szelíd, semmint szomo- írú tekintetét. Aztán lesüti a j saját szemét és nagyon mélyen ; ráhajol a jegyzettömbjére. ; „Okos fej. feltűnően dombo- ! ni homlok, hullámos, sötét ! haj, sápadt arc’’ — írja fék \ miközben az ifjú tovább be- \ szél: í — A ceglédi gimnáziumban ímásodik díjat nyertem a vers­liyifrivr MAI LEGENDA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom