Pest Megyei Hirlap, 1963. december (7. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-20 / 297. szám

lfe DECEMBER 20. PÉNTEK unecrE i <fíírlm> TETTEK ÉS TERVEK A megye gyümölcs- és zöldségfelvásárlási problémáiról A Pest megyei Hírlap 1963. szeptember 29--i számában mélyrehatóan foglalkozott c zöldség felvásárlás problémái­val, s azóta rendszeresen je­lenték meg ezen témát érin- | tó cikkek. A cikkek tartalmá­val és céljával egyetértve szükségesnek tartom az abban foglaltakat az alábbiakkal ki­egészíteni: A zöldségtermelés fejleszté­sének kérdését csak komplex modem szabad vizsgálni, amelynél a termelés, felvásár­lás, belkereskedelem, élelmi­szeripar és külkereskedelem elválaszthatatlan egymástól. Bármelyiknél mutatkozik hiá­nyosság, az kedvezőtlenül be­folyásolja a másik felet, de legkárosabban a termelésre hat vissza. Pest megyében — az ország más vidékeivel el­lentétben — igen sokrétű, s; talán túlságosan is változatos ; a zöldségtermelés. Bár a leg- j több kertészeti kultúrának ha­gyományra vannak, az egyen­letes zömében priniőrterme- lésről csak részben beszélhe­tünk. Ezt a széles cikkskálát a főváros közelsége indokolja. Emellett egy-két növényféle­ségnél, mint a korai karalábé, saláta. újburgonya, paradi­csom, karfiol és görögdinnye, az exportnak is jelentős része kerül ki a megyéből. Ha fenn akarjuk tartani a megye ve­zető szerepét a zöldségterme­lésben, a terület növelése nél­kül emelnünk kell — mindé- ! nekelőtt a fenti cikkekből — a j hozamokat, be kell rendezked- ! nünk a korai és kései i,pri-: mór”-termelés mellett a hosz- i szabb időn keresztüli egyen- [ letes árutermelésre — különö- : sen a főváros, a Dunakanyar és az ipari települések köze- j lében, A palántanevelést korszerű­síteni kell, mert gyakran a biofűtésss melegágyakban ne­velt palánták az időjárás függvényeként 10—14 nappal később fejlődnek ki. A tápcse- j repes (tápkockás) kultúrák. | külföldi tapasztalatok szerint mostohább időjárási viszonyok mellett is biztosítják a korai j termelést és az egyébként szű­kös üvegházi légtér kedvezőbb ; kihasználását. Jelenleg a me- J gyében modern ég igazán nagyüzemi primőrtermelésre és palántanevelésre alkalmas üvegház nincs. Néhány kerté- szetileg fejlett járásban érde­me® lenne szövetkezetek kö­zötti közös üzemként nagy kapacitású hajtatóházat építeni (például a. túrái me­legforrás vízére rátelepíteni, a környező termelőszövetkezetek céljára). Az eddig említettek csak a termelés alapfeltételeihez tartoznak, s minden fárado­zás és befektetés veszendőbe megy, ha nem megfelelő vető­magot használunk. Itt az ese­tek többségében a magot a szerződő vállalatok biztosít­ják, a magkereskedelmet le­bonyolító szervektől. S ha a mag rossz, a termelő bármit is tesz. karalábéja lassan fejlő­dik, salátája, hagymája fel­magzik, paradicsoma késik és zöldtalpas "lesz stb. Joggal te­szik fel a kérdést, hogyan akarunk osztályon felüli árut nyerni osztályon aluli magból? A megtermelendő árut az el­múlt évek adatai szerint 85 százalékban leszerződték, job­ban mondva a termelésre elő­irányzott terület ilyen száza­lékára kötötték a szerződést a termelőszövetkezetek. Felvető­dik a kérdés, hogy a jövőben helyes-e a terület mindenek elé és fölé helyezése, holott a göngyöleget, szállítóeszközt, ipari kapacitást, s nem utolsó­sorban a bel- és külföldi ér­tékesítést mennyiségre terve­zik. Hiába igényelne bárki egy hold paprikához ládát és teherautót, csak az esetben tel­jesítenék kérését. ha meg­mondaná. hánv zöldséges ládá­ra. hány és milyen teherbírású autóra van szüksége. Növeli még a területrendszerből szár­mazó nehézségeket; a szerző­déseknél figyelembe vett át­lagtermés olyan alacsony., hogy nem ecry növényfélénél annak többszöröse is megterem (pap­rika. újburgonya, stb). További nehézségeiket okoz, hogy a termelők területük egy részén szerződésen kívül is termelnek, azon elgondolás alapján, hogy addig, amíg a szabadpiacon magasabb áron értékesíthető áz áru. mindkét területről itt adják el. A tö­megáru megjelenésekor azon­ban mindent a felvásárló ke­reskedelemnek adnak át. Ter­mészetes, hogy rövidebb idő alatt a tervezett mennyiség többszörösét még az esetben sem lehelne eladni, ha a tár­gyi feltételek adva leranónek, mert az ipari kapacitás nem növelhető ilyen rövid idő alatt, atz exportlehetőségek a cikkek zöménél igen korlátozottak, a belföldi értékesítés pedig a kiskereskedelem munkáján j kívül függ a fogyasztók felve- ; vőképességétől. Újabb nehéz- : séget jelent, hogy még az ere- ! detileg tervezett áru mennyi­ségéhez is csak szűkén áll göngyöleg rendelkezésre, tehát ha az áru mennyisége meg­többszöröződik, tetemes hánya­dához eleve nem lesz láda, ezen belül aztán szállítóeszköz is csak az eredetileg tervbe­vett mennyiséghez van. A ke­vés gépkocsit is kétszer-há- romszor olyan távolságra kell útnak indítani, mint ahogyan azt tervezték. Folytatni le­hetne a fentiekhez hasonló ne­hézségek felsorolását, melyek bár objektív nehézségeknek látszanak,, jobb koordinációval elkerülhetők. Ez nagymértékben vonatko­zik a termelésen kívül álló, felvásárló bel- és külkeres­kedelmi, valamint élelmi­Megkaplak-e karácsonyra? (Gábor Viktor felvétele) szeripari szervezetre is. Nem szabad annak még egyszer előfordulni, mint ami ez év­ben történt. A kereskedelem nem rendelkezett elegendő étkezési paradicsommal — az ipari minőségű árut nem tudta felvásárolni, s nagy mennyiség veszendőbe ment — ugyanakkor a konzerv­ipar a termelőktől étkezésre alkalmas árut vett át ipari feldolgozásra. a nagy ter­melési többletek ideién — úgy nézett ki —, az áru el­helyezése a termelők és rész­ben a felvásárló kereskede­lem magánügye. A kiskeres­kedelem a jól ismert óva­tossággal rendelte az árut. azon „elv” alapján — inkább fogyjon el zárás előtt két órával, mintsem 50 kiló másnapra maradjon. Salátauborkát tudvalévőén a konzervipar csak elenyésző mértékben dolgoz fel. Ami­kor az élelmiszeripar és fel­vásárló kereskedelem tehe­tetlen volt a nagy mennyi­ségű, hirtelen megnőtt sa­látauborkával, számos ven­déglőben nem lehetett ubor­kasalátát kapni. A jövőben a termeltetési szerződésekhez hasonlóan szerződést kell köt­ni a várható mennyiségre a felvásárló és forgalmazó szervek között. A többlet­termés esetén a kiskereske­delem és vendéglátóipar kö­teles a többletből reá jutó hányadot átvenni. Az idén sok szó esett az exportról is, amelynek foko­zása egyetemes népgazdasági érdek. Ebben döntő szerepet játszhat, hogy hűtövagon- kapacitésunk a nyári szezon­ban még 30 százalékban is alig fedezi a zöldség-gyü- tnölcsigényeket. Hiány mu­tatkozik szárazvagonban és kamionban is. Ha mindez rendelkezésre is áll, akkor nem ritka a jégprobléma. Mindezek leküzdése után; ha az áru mégis kimegy, gyakori a külföldi fél ré­széről emelt minőségi kifo­gás, amelynek dka részben agrotechnikai (növényvédelmi) hiányosság, részben a lá­dákba süllyesztett romlott áru. Ez évben a megyei ter­melőszövetkezeteknek mintegy kétmillió forint értékű árut küldtek vissza. Elérkeztünk tehát egy ugyancsak fontos témához, a minőség kérdéséhez. Nem tesz jó szolgálatot a zöldségtermelésnek az, aki különféle szerződési paragra­fusokba akarja foglalni, hogy a termelőktől minél nagyobb mennyiségű II. vagy III. osztályú árut kelljen át­venni. Ezt az energiát hasz­nosabb lenne a minőség ja­vítására fordítani, de még talán ennél is többet árt, aki kufár szellemmel a ter­melő által jó minőségben megtermelt árut leminősítve veszi őt, hogv a gebines kereskedelem varázskonyhá­jában visszaváltoztassa első- osztdlyú árúvá. Az is két­ségtelen, hogy fokozni lehet a belföldi forgalmat, ha a jó minőségű árut ízléses cso­magolásban visszük a fogyasz­tók elé. Szólnunk kell még a Pest megyei zöldségkereskedelem technikai ellátottságáról. A megye zöldség-gyümölcsfor­galma (kereskedelmi) körül­belül 13 500 vagon. a forga­tón; lebonyolításához az el­múlt években mintegy két­millió forint értékű új rak­tár épült. Csomgrád megyé­ben hasonló volumen lebo­nyolításához a korszerű rak­tárak és berendezések értéke eléri a 70 milliót. A megyei pártbizottság irányelvei meghatároztál^ mely úton kell haladni, snem szabad engedni, hogy a szép tervek, a sok szektor vagy ahogy gyakran mondják, a „tárcasovinizmus” útvesztői- bán tervek maradjanak. Dömötör József, a Pest megyei MÉK igazgatója. KAR, hogy kevesen látogatják a DCM deákvári lakótelepén a presszót. Igazán minden igényt kielégítő, fővárosi színvonalú helyiség. Mo­dern, tnlágos bútorai, si­ma szürkén csillogó fa­lai, s a hatalmas üveg­ablakok, a csipkefüggö­nyökkel levegőssé, ottho­nossá teszik az egészet. Jó lenne, ha a fiatalok oda­szoknának és lehetőségük nyílna a kulturált szóra­kozásra. Ma az a helyzet, hogy már csak délután nyitnak, de akkor is alig lézeng öt-hat ember a helyiség­ben. Az üzletvezető és a megkérdezett néhány ven­dég véleménye szerint en­nek az az ólai, hogy nincs zene és tánclehetőség, ügy véljük: ez a megállapítás helytálló! Egy wurlitzer vagy egy zongora és hangulatos ötórai teák a legkevésbé sem ronta­nák a presszó igazán jó hí­rét. .v.-.XvX'.V'.XXXXXXXXXXXXXXXNXXXXX'.XXXXXXXXNXVXXXXXXXXXVWXXXXXXXXVXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXNXX''- $ | Karácsonyi számunk tartalmából A Pest megyei Hírlap karácsonyi száma december 2í-én. kedden reggel jelenik meg, ltí oldalon. Ünnepi szá­munkban igyekezünk olvasóink sok irányú érdeklődését kielégíteni. Összeállításunkban, amelynek címe: Kinek a bogara? — szenvedélyéről beszél a színész és a színésznő, a tanácstitkár, a lakatosmester és még jó néhányan mások, akik szabad idejükben régészkednek. lovagolnak, vagy éppen — Attila sírját keresik. Az útleírások iránt érdeklődők olvasmányának szán­tuk Robinson és társai című cikkünket. A cikk választ ad arra, létezett-e Robinson és ki volt az, maid végig­kíséri a többi „Robinson” történetét. Darvasi István Cilikének címe: Eszmék — csempész- útón. Cilikében mélyrehatóan elemzi azt az ideológiai küz­delmet, amelyet a szocialista országok ellen folytatnak bizonyos nyugati körök. Két jelentős történelmi esemény­ről is megemlékezünk ünnepi számunkban. Cikket köz­lünk Bajcsy-Zsilinszky Endréről, a volt képviselőről, aki életét áldozta a magyar szabadságért és függetlenségért vívott harcban. Munkatársunk beszélgetést folytatott Sza- kasiís Árpáddal, a Népszava történelmi. I941-es karácso­nyi számáról. Szakassís elvtárs megismerteti az olvasókat a szám megszületésének történetével, érdekességeivel. Gondoltunk karácsonyi számunkban a rejtvénvked- velőkre is. Nagy terjedelmű keresztre,itvéuvfinket. betű- rejtvények egészítik kJ. Sportrovatunk néhány érdekes cikke mellett Féloldalas humor-összeállítást és négy oldal irodalmi mellékletet találhatnak karácsonyi számunkban olvasóink. ! l\\\\\\\\\\v\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\w^^ Egy húsgyár - kél megyének Még nincs összevonás, de már haszonnal jár Ésszerűbben, jobban 1963. június 30-ával megyei húsipari vállalataira!! a tanács­tól az Élelmezésügyi Minisz­térium fennhatósága alá ke­rültek. Bzzal egy időben meg­született a terv, amely szerint 1964. január elsejével a váci, a ceglédi, a balassagyarmati és a salgótarjáni húsipari vál­lalót egyesül. A Pest'—Nógrád megyei Húsipari Vállalatnak a váci gyár lesz a központja, s Hantos Lajos, a váci gyár igazgatója- lá-fja-etóaz-z-egyesf-- tett nagy húsüzem igazgatói tisztét. Áz egyesített vállalat­hoz tartozik még a piUsvörös- vári elosztóhely és az összesen tízezer sertés befogadására at­ka Irmas hizlaldák. Bár a hivatalos egyesítés az új év első napjától számít, már eddig is sokat tettek a jobb húsellátás, a jobb vágóhídi munka és a jobb üzemvezetés előkészítése és megszervezése érdekében. Mindenekelőtt felmérték a két megye hús- és hentesáruigé­nyeit Az eredmény: bizonyos ráhagyással hetenként 35 va­gon húst és húskészítményt kell a két megyébe szállítani. Pensze, hogy elfogy-e minden alkalommal ez a mennyiség, az attól is függ. milyen arány­ban kell majd fagyasztott húst forgalomba hozná. Pest me­gyében például az idén, az év első tíz hónapjában akado­zott a húsellátás, ennek elle­nére összesen 40 vagon fa­gyasztott hús nem kelt el. Az igények kielégítésénél fi­gyelembe vettek az egyesült négy húsüzem kapacitását. A régi területi beosztást meg­szüntették, s az új elhatáro­lásnál igyekeztek lerövidíteni a szállítási utakat. A ráckevei, a dabasi, a nagylcátai és a mo- nori járást Ceglédről látják el. Ceglédről egyébként hetenként két vagon lóhúskészítményt a fővárosba is szállítanak. A pi- lisvörösvári bányaüzem is in­nen kap egy vagon, húskészít­ményt. Vác elsősorban a mun- káslaikta területeket látja el. Ide tartozik a Dunakanyar és a nagy építkezések igényeinek kielégítése is. A balassagyar­mati üzem bővítésével Salgó­tarján jobb ellátását biztosít­ják. Innen egyébként minden héten 50 mázsa húst visznek Szobra és környékére. Ezzel a terület ellátása is javul. Az átszervezés első jelentősebb eredményének számít, hogy a kapacitások egyesítésével feleslegessé vált Budapestről a megyébe történő hússzállítás. A négy üzem egyesítését az igazgatókból és más vezetőál­lásra dolgozókból alakult bi­zottság készítette elő. A már említetteken kívül a bizottság figyelme arra is kiterjedt, hogy a hentesáru gyártást 'a lehető legésszerűbben old­ják meg. így jutották arra az elhatározásra, hogy az összes gyulai kolbászt és a nyári tu­rista szalámit Cegléden gyárt­ják. Nem lenne kifizetődő, ha mind a négy üzem foglalkozna ezek termelésével, mert elap­rózódna a munka. Cegléden viszont a meglevő berendezé­sek kétműszakos működteté­sével minden igényt ki tud­nak.- elégíteni. Az előkészítés közben a ren­delkezésre álló gépparkot is felmérték. Az elavult berende­zéseket selejtezték. Csak o legkorszerűbb gépeket és füstölőket hagyták meg. Ezek közül is az igényeknek és a feladatoknak megfelelően egyes gépeket átcsoportosítot­tak. Ceglédről például egy nagyméretű húsdarálót Balas­sagyarmatra vittek át. Balas­sagyarmatról egy nagy kapa­citású zsíregyenlító gépet Ceglédre telepítettek. Vucrói két mosógépet adnak át Ba­lassagyarmatra és Salgótarján­ba, hogy ezeken a helyeken is az üzemek maguk tudják megoldani a ruhamosást. A szállítóeszközöket az ed- i diginél ésszerűbben osztották el. Cegléden belső szállítóesz­közből volt felesleg. Ezt Vácra vitték át. Balassagyarmaton több volt a gépkocsi, amit Salgótarjánnak adtak. A gé­pek átcsoportosítását .január elseje után is folytatják, s a négy, eddig önálló vállalat ál­tal megrendelt új gépeket is az igényeknek megfelelően osztják el. Kiszámították, hogy csupán az eddig végrehajtott szerve­zési intézkedésekből kétmillió forint haszna származik az egyesített válla­latnak, a népgazdaságnak. Az ismertetett intézkedések­hez kapcsolódik a vállalat szervezeti felépítése is. Nem ragaszkodtak például ahhoz az eléggé általános gyakorlathoz, hogy mindent a vállalati köz­pontban összpontosítsanak. A központi műszaki osztály pél­dául Cegléden székel majd. Ez azért jó. mert itt olyan tmk- műhely van, amellyel az egész vállalat javítási igényeit ki tudják elégíteni. A legdöntőbb érv persze, hogy Cegléden vannak azok a szakemberek is, akik ehhez az osztályhoz tartoznak. A központi utókal­kulációs osztály ugyancsak i Cegléden marad, mert ott or- ! sz.ágosan is elismert szakem- j berek vannak, akik képesek a ! helyi feladatok mellett az j egész vállalat munkáját elvé- j gezni. Az ügyviteli munka j megszervezésénél egyébként1 a telephelyek felelős gazdál­kodására is gondoltak. Ezért úgy határoztak, hogy Balassa­gyarmat és Salgótarján kivé­telével. ahoi erre nincs lehe­tőség, egészen az utókalkulá­cióig mindent önállóan intéz­nek a telephelyek. Még bank­számlájuk is lesz. A Vácon meglevő ügyviteli gépekkel egyébként az egész vállalat ügyviteli gépesítését megol­dották. Ezzel négy ember nilihkSját Tákáiltották' meg. A körültekintő intézkedé­seknek köszönhető, hogy „be­lefértek” a kapott létszám- és bél-alapkeretbe. Amíg régeb­ben 40—42 százalékos volt az improduktív létszám, most az egész vállalatnál 30—33 száza­lékra csökkent ez az arány, pedig egész sor, korábban „bujtatott” létszámot legali­záltak. December közepén vállalati nagyaktíva-értekezletet tar­tottak, ahol ismertették az ed­digi munkát és a jövő legfon­tosabb feladatait. A fontos tennivalók közé tartozik a szakmunkásgárda felkészültsé­gének további javítása és a szakszervezeti munka erősíté­se. A pártszervezetek minde­nütt sokat segítenek a felada­tok végrehajtásában. Az új év első napjaiban megalakul az igazgatói tanács. Tagjai lesznek • az összevont vállalat vezetői és a telephely­vezetők. Kezdetben, amíg a feladatok úgy kívánják, két­hetenként ülésezik az igazga­tói tanács, ezt követően pedig havonta tartanak megbeszé­lést. Az igazgatói tanács tagjai minden értekezlet után tájékoztatják a részlegek mű­szaki és fizikai dolgozóit az igazgatói tanács álláspontjáról. A termelési értekezleteket ne­gyedévenként minden üzem- egységben külön-külön tartják meg. Az új keretek közt kez­dődő munka- és a szocialista műn ka verseny irányelveinek megbeszélése érdekében a kö­zeljövőben összehívják az egyesített vállalat kommunis­ta aktíváját. A termelési egy­ségei! pártszervezetei az itt hozott határozatok alapján folytatják majd tevékenysé­güket. F. L — 270 katasztrális holdon törték le a kukoricát a Ker­tészeti és Szőlészeti Főiskola hallgatói a főiskola gazda­ságában. Társadalmi mun­kájuk ellenértékét, az ötezer forintot a főiskola KISZ- szervezetének ajánlották feb

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom