Pest Megyei Hirlap, 1963. december (7. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-15 / 293. szám
»#*. DECEMBER IB. TAKARNA!* POGÁCSA Képes filmvilág A W*» toirnssto* ptct lányka szorul mellem a villamoson. Pogácsái majszol és ta- g-yakozva pislog az ablak felé. Latszik, hogy szerelne nézelődni kifelé rajta, hiszen any- nyi sok érdekesség látható a nagykörúton: száguldó autók, emberá rad at. villanyrendőr. Magam elé tessékelem és apró szemeben máris felparázs- lik a boldogság. Közben buzgón eszegeti a pogácsát. A morzsa persze az ölembe hull, tie nem törődünk vele, sem én, sem ő. A mamája, kedves arcú fiatalasszony azonban rászól: — Vigyázz, kislányom, ne »zord a morzsát a bácsi ruhájára. A gyerek megszeppenve néz ram: — Nincs semmi baj — nyugtatgatom és őszinte barátságom bizonyítása , végett komolykodó hangon hozzáteszem.: — Adhatnál nekem is egy harapast abból a pogácsából... \ kislány egy pillanatnyi gondolkodás után — miközben a félig már elfogyasztott pogácsára tekint — kicsit eltávolodik tőlem és tagadolag megrázza a fejét. — Ejnye, kicsikém, hát miért nem Icinálod meg a bácsit, hiszen te mindig olyan jó szívű szoktál lenni? — neveli az anyja. Most az anyjára néz. Igen komolyan, majd fölpipiskedve lehúzza fejét és valamit a fülébe súg. A fiatalasszony magához szorítja a kislány pirosra gyulladt arcát és nevetve mondja: — Azt súgta, hogy azért nem kínálhatja meg a bácsit, mert hiszen ő már beleharapott a pogácsába. Körülöttünk mindenki mosolyog és földerül a világ. Meg simogatom én ti a kis angyal feyecskéyét. es még köze-y lebb segítem az ablakhoz. } — Csak tréfáltam az előbb. í nem is gondoltam komolyan£ — vigasztaltam. Most ismét anyuka szólalt £ meg: \ — Nagyon szeretheti a gye-', rekeket simogatott a sza-f v a. } — őket lehet is szerelni, a'$ gyerekeket — mondtam mély-% séges meggyőződéssel. / — Biztosan unokája is van £ — akart kedveskedni. Mintha vipera csípett volna j meg. — Még gyerekem sincs — J tiltakoztam a lesújtó föltevést ellen és őszülő ha jam nyíl-} vánvaló hatásának ellensú-} lyozása céljából a kelleténél \ talán kissé erősebben hangsú-í lyoetam a ..még" szócskát. | ki itastirsak ebben is ta’ál-% tak derűim valót. Magyar László r. t. Kim Novak Az u tolsó szeret i lem című a közelmúltban bemutatott amerikai film női főszereplője ^ KRÓNIKA \ PATKOM SOK } } gyakran szóvá tettem már, hogy a képzőnjűvészetuek. de } G más művészeti ágaknak is, ma szükségé vkn patrónu- 2 sokra, mint ahogy szüksége volt a múltban. Csak egyen más 5 formában, más tartalommal. Mert például egy Czóbel vagy egy /y Barcsay kép ma is ezrékbe kerül, s ki az a bérből élő emberi $ aki a fizetéséből ennyit tud áldozni égy festményre? Én, új- í ságíró létemre, nem; s gondolom, hogy rajtam kívül még so- í kan mások sem. De ha a nagyközönség nem. akkor ki legyen a J művészetek új patrónusa? Az állam? Igen. Néhány nyugatról jött művésszel beszélgetve. jóleső érzés volt hallani, hogy nálunk mennyivel köny- %nyebb a művészek élete, hiszen az állam olyan nagy mért ékében támogatja munkásságukat, amiről nyugatón még csak állmod ni sem lehet. Tiszta szívvel állíthatom, hogy államunk erejéhez mét- ^ ten, de talán még azon is túl, mindent megtesz a művészeték í felkarolásáért-. De ez egyedül csak az állam feladata lenne? Nem. Az állam mellett a ma patrónusai a gyárak, az álla.- í mi gazdaságok, a tanácsok, a termelőszövetke zerek és más ín- tézniények kell, hogy legyenek. ; rrallottam már biztató kezdeményezésekről. De elrettentő ; ÍM példákról is. íme kettő az utóbbiak közül. £ Az egyik, megyénkben élő festőnknek kiállítása volt a kösel- ^ múltban a megye egyik nagyközségében. A kiállítás jelentős £sikerrel zárult. Olyannyira, hogy a kiállítást követő napokban ^ajánlatot is Izapott a szóbanforgó művész: tízegynéhány ró- zsás csendéletre lenne szüksége a járás községeinek. Olyanra % amilyet a járási házasságkötő teremben láthat az, aki betéved } oda. A tízegynéhány darab rózsás csendélet hasonló célt szolgálna: a járás községeinek házasságkötő termébe kerülnének, } hogy így tegyék még ünnepélyesebbé a társadalmi ünnepeket. } A feltétel csak egy: pontosan olyan legyen mind a tizegyné- % hány „mű”, mint a járásnál látható eredeti. % A patrónusok tehát jelentkeztek. A művész még sem vál- f lalta a „megtisztelő” feladatot. ‘ A másik példát festöbarátom mesélte el. Hazafelé utaztá- j ban. az autóbuszmegállónál összeismerkedett az egyik terme- tlöszövetkezet elnökével. Amikor a beszélgetés során kiderült ; róla. hogy festőművész, az elnök boldogan elújjongott: „jöjjön '/ki hozzánk az elvtárs — kérte —, ugyanis már régen szerettük } volna megfestetni a gyümölcstelepítést”. Aztán magyarázókig j még hozzátette: „Tudja, a napokban láttam egy képet, egy ökörfejet ábrázol, de olyan élethűen, hogy azt hittem-, menten ; elbőgi magát itt a vásznán. Hát egy ilyen élethű képet szeret- ; nénk festetni mi is a dolgozóinkról. Hogy már az első pilla- 1 natban mindenki ráismerjen a képen festett emberekre, a Julcsa nénire is. meg az öreg Vencelre is! Mert tudja, festő £ elvtárs, a: az igazi festmény, ahol még egy szeplő sem hiányozik a megfestett emberekről!” Mondanom sem kell, hogy festöbarátom azóta is vonattal 0 jár haza. nehogy újra találkozzon a lelkes termelőszövetkezeti f elnökkel, aki már levélben is hívta és nagyo-n csodálkozik, \ hogy a festő miért nem megy már hozzájuk, hiszen a pénz is } meg va n a képre. / Fn azt hiszem, hogy a mi művészeinknek nem ilyen 1 patrónúsokra van szükségük. Hívásra igen, élménygyűj- lésre is, de aki a megfestett emberek szeplőire is kiváncsi } vagy tízegynéhány darab rózsás csendéletet akar. az inkább }a fotósokat invitálja s ne a képzőművészeket, f. Prukner Tál KÖNYVESPOLC jelenet Stanislaw MozdzensUi lengyel rendező Yokmok eimti pszichológiai-kalandos filmjéből / 0 S" : > j* L-’%>'.XNVVVNXVVVXXVVVVXVXXVVVXXVVVVVVVVS.VVXVVVVVNVVVVVXVVVVVVVVVVVVVXVN'VVVVVVV J I Mai amerikai elbeszélők ; 4 magyar olvasóközönség \ A koréban élénk érdeklő- ; dés él a világirodalom, benne \ az amerikai irodalom legjobb j alkotásai, leginkább mai al- ' kotásai iránt. Ezt az érdeklö- ; dest sem folyóirataink, sem ; könyvkiadásunk .. nem tudta 5 eddig eléggé kielégíteni, bár ; kétségtelen, hogy az utóbbi í években jelentős előrelépés \ történt. Tovább íokozta az ér- \ deklődést a Gondolat Könyv- ! kiadó múlt évben megielent l kötete: Az amerikai iroda- ; iom a huszadik században, í A Nagyvilág című irodal- Imi folyóiratunkban közölt né- ! hány elbeszélésen és színdara- ! bon kívül az utóbbi években ! is leginkább csak az ismart, I nagynevű amerikai írók köte- : teit láthattuk a könyvesbol- ! tokban. mint Hemingway: ! Fiesta, Az öreg halász és a ; tenger, Novelláié. Akiért a ha- : rang szól stb., Steinbeck: Érik i a gyümölcs. Késik a szüret, f Lement a Ihold. Kedves csirke- | fogok. Volt egyszer egy há- j bérű stb. Valamint Dreiser, i Miller. Thomas Wolf. Irwin Shaw. Albert Maltz, Faulkner. Caldwel. Fitzgerald és M-Cullers egy-k’ét kötete. Jórészt ezek az írók és ezek a művek jelentették a magyar közönségnek, elsősorban az utóbbi húsz év alatt olvasóvá érett közönségnek az amerikai irodalmat. Ezért váltott ki a Mai amerikai elbeszélők című kötet olyan nagy kiváncé- sásot. s ezért, lett megíeler^s után néhány nappal már h’án'-cik'k. A kötet érdeme. hogy a már em'ített ismert és kétségtelenül világirodalmi rangú tehetségek mellett szép számmal sorakoztat fel ke- , vasba ismert írókat is. akik talán az elkövetkező években, évtizedekben bontakoznak majd ki teljes gazdagságukban. Kár hogy ezek között nagyon > kevés a fiatal író, alig ’ Kettő-három. A kötet természetesen nem ad teljes képet az egész mai amerikai elbeszélés-irodalomról, s nem mutatja be az amerikai irodaimnak azt a sokrétűségét. bonyolultságát, ellentmondásosságát, útkeresését, amit í az utószó is jelez, de egyetlen kötettel szemben nem lelhet a teljesség igényével fellépni, mégha közel hétszáz oldalas is az a kötet. így is harmincegy írót mutat be rövidebb-hosszabb írással. (Európa Könyvkiadó. Ottlik Géza válogatása.) Karinthy Frigyes: így írtok ti c arinthy híveinek. olvaik sóinak újabb örömet szerzett a Szépirodalmi Könyvküldő. Űj kiadásban jelent me a most az ünnepek előtti könyvpiacon a már fogalommá vált „így írtok ti” című gyűjtemény. Nem egyszerűen újabb kiadásról van szó az 1954-es és az 1959-es után. hanem egy minden eddiginél gazdagabb irásginí jt ernennt kap az olvasó, mennyiségben csaknem méo eai/szer annyit, mint a korábbi kiadások anyaga. Szász Imre több éves kutatómunkájának köszönhető. hogy olyan Karínthy- írásokat is megtalálunk már. amelyek eddig régi újságok sárgvló lapjain porosodtak, s csak a kortársak emlékeztei■ rá. az azóta felnövő évjáratok szemében viszont- mégis teljes frisseséggel hatnak. A humor magyar klasszikusának írásai a mai olvasót is kitűnően elszórakoztatják s ami még fontosabb, elgondolkoztatják. nevelik, s nem utolsósorban: bővítik irodalmi ismereteit Hozzájárul ehhez a gazdag jegyzetanyag is. ahol lexikális pontossággal tünteti fel a kötet a parodizált szerzők, kortársak nevét, adatait, s munkásságuk fö vonásait. Ezért a kötet értéke még nagyobb, a bővített kiadás ténye még jelentősebb. S hogy következhetnek-e míg újabb bővítések? Azt nehéz lenne megjósolni. Maga Szász Imre is azt írja utószavában, nem érzi teljes egészében befejezettnek a gyűjtést, Karinthy ugyanis oly termékeny volt. s oly gazdaaon osztogatta szellemi kincseit, hogy a korabeli sajtóanyag teljes egészét, az akkori lapok teljesen év példányait kellene nagyítóüveg alá venni ahhoz, hogy véglegesnek tekinthessük Karinthy szellemi hagyatékának rendezését. S ha erre sor is kerül, s újabb kiadás lát napvilágot akár néhány éven belül is lesz rá érdeklődő. lesz’ rá vásárló, mert ezek a kötetek mindig keresettek lesznek a magyar ol- vasóközönséa körében. Alexandru Macedonski: ds ország Viszonylag még mindig keveset tudnak a baráti román nép irodalmáról, elsősorban is költészetéről. A felszabadulás előtti évtizedekben, s azt megelőzően a népek közötti gyűlölködés lérkörében nem volt érdeke a hivatalos kultúrpolitikának a közeledés, a szellemi kincsek kölcsönös megismertetése. Ezért napjaink könyvkiadásának szinte beláthatatlan adósságokat kell pótolnia, s ez sajnos nem ntegv máról holnapra. Ezért a magyar olvasóközönség érdeklődéssel fogad minden újabb müvet, amely az Al- Duna népének életéről, gondolkozásáról. érzéseiről hoz hírt. Elfogyott a korábban megjelent Román költők antológiája. a hamar elfogynak az önálló kötetek is. Az elmúlt hetekben újabb verseskötet magyar megjelenésére került-'sor. bővítve ismereteinket a román líráról, mélyítve barátságunkat. Alexandru Macedonski’ válogatott verseit kapta kézbe a magyar olvasó. Macedonski neve szinte teljesen ismeretlen a nagyközönség előtt, pedig a század- forduló román lírájának egyik legjelentősebb alakja volt. s jelentőségét csak fokozza az a tény. hogv nemcsak a szép szó mestere volt. s nemcsak megteremtője a modern román lírának, hanem egyúttal ke- ménvnzavú harcos, politikus is. Gyűlölettel írt hazája elmaradottságáról. az uralkodó osztály értéktelenségéről, a királyságról. Verseinek eszmei mondanivalója, hareos- sáaa serkentően hatott kora politikai arculatára, s a román kulturális élet alakulására. Versein kívül fegyvere volt a sajtó is. Mint laptula.idonos, mint szerkesztő, még erőteljesebben küzdött eszméi elismertetéséért. Lázadó szelleme miatt sok támadás érte. de elégtételül kapta az? a tudatot, hogy sokat tett hazája szellemi életének fejlődéséért, a haladásért. Ennek a gazdag életművű. költői vezéregyéniségnek legszebb verseivel ismerkedhetünk most mee Áprily Lajos. Baranyi Ferenc. Fodor András. Franyó Zoltán. Gáldi László. Hegyi Endre. Ienácz Rózsa. Jékely Zoltán. Szemléi- Ferenc és Takács Tibor fordításában. A kötetet Domokos Sámuel szerkesztette, s látta el előszóval, valamim részletes jegyzetekkel. 'Európa Könyvkiadó.) (tm) ig l L M H í R A D Ó nak még rabszolgák címmel rendkívüli filmet forgat a Mekkában még mindig dívó rabszolgakereskedclemről. Az operatőrrel együtt arabnak öltözve, rejtve dolgozott a muzulmánok “zent városában, és olyan jeleneteket rögzített filmre, amelyekhez hasonlót eddig még nem örökítettek meg. Roper Vadim ismét filmre viszi Arthur Schnitzler Kör című, hajdan nagy ,sikerű színdarabját, parádés szerep- osztásban. íme néhány név a szereplők közül: Brigitte Par- dot, Marina Vlady, Anna Karina. Catherine Spaak. v vvwvxwvwwWiWWWANN'NWVWiW'V A VII. San I raiicisoo-i fesztivál első díját VYojclech Hu lengyel rendező Mit tegyünk hogy szeret«?uek című filmje nyerte el. A főszereplő Barbara Krafftowna. a legjobb női alakítás díját kapta. Ugyancsak kitüntették a film forga- tóköny víróját, Kazimierz Brand.vst. A Moszfiim Stúdiooan beiejezték a kétréazö-, szélesvásznú Élők és holtak című film forgatását, amely Konsz- tahtyin Szimonov reg Ínye nyomán készült. Folco Quilicoi. a nálunk is nagy sikerrel játszott Az utolsó paradicsom rendezője Van• Barbara Rylska. a Taxitolvajok joimü lengyel film női főszere- pót játssza Ki mit gyűjt? Az utóbbi években hazánkban is lábra kapott a Nyuga- on már évtizedek óta virágzó mozgalom, amely ma már nemcsak a szenvedélyből táplálkozik. hanem divat, is lett. Megyénkben viszonylag még ifjú a mozgalom, s kü- önösen ritka a klubszerű ösz- szejövetéL a kölcsönös érdekedé». Pedig így — legalábbis i nagy-marosi fiatalok ezt .állják — érdekesebb a .gyűjtögetés''. Ebből a meggondolásból kiindulva már az dén tavasszal rendeztek a cözség: művelődési házban igy ..Ki mit gyűjt?" kiállí- ást. Kétszáz néző volt kívánni a gyűjteményekre, tehát — lévén Nagymaros neve elértére is — kisközség, az -redimény szép volt. Ezen fel- wizdulva most újabb kétna- ws ..Ki mit gyíi'jt?” kiálli- ás.i rendeztek a községi párt- íáz épületében. A nagy érle kedésre gzámottartó kiájllí- ás tegriáp' nyílt meg. s" ma nés megtekinthető.