Pest Megyei Hirlap, 1963. november (7. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-10 / 263. szám

1963. NOVEMBER 10, VASÁRNAP ^Civlan 9 Petőfi emléke Tápiósápon APRILY LAJOS: Petőfi és én betoppantunk az általad haszonbérbe bírt nagy kastélyba...” A költő tápiósápi látoga­tásáról egészen részletesen számolt be Vachot Sándor- né, Csapó Mária: Rajzok a múltból című emlékiratai­ban- Az ó fiatalon elhunyt Etelka húgához irta Petőfi a Cipruslombokat. Emléke­zéseiben pontos leírást kö­zölt az akkor általuk bérelt, régi Rakovszíky-kastélyról, udvaráról, kertjéről. A to- ronyszotbás épületre, vasrá­csos ablakaira, kapujára az első látásra ráismerünk. Az udvaron is, jobb oldalon, megtaláljuk az istállókat, bal oldalon a cselédházat, ahogy Vashotné írta. Az udvart az „angol ízlés” szerint létesí­tett parktól elválasztó tégla­falnak megmaradták máig is az alapjai. Évszázados tölgy és egy mocsaras rész emlé­keztet a park régi leírására, a költő itteni sétái helyére: ,,Kertünk kanyargós útjain is szívesen elanda Igott (Petőfi) férjem oldalán, s a szép kis tó partján, melynek színén fiatal vadltacsák úszkáltak...” — írta Vachotaé. A műem­lék értékű cserépkályhákat, szép faragású ajtókat máig őrző szobákban Petőfi 10—12 napot töltött, mint Vacho- ték vendége. Vachotaé sze­rint Petőfi „költeményei itt is folytonosan szaporodtak — gazdag szelleme nem pihent, hanem folytonosan műkö­dék”. Ha tehát Tápiósápon nem is keltezte egyetlen ver­sét sem, magával vihette in­nen több alkotásának Pes­ten befejezett kéziratát, fo­galmazványát. A régi kastélyban ma a VALLOMÁS Szeretettel köszöntjük Aprily Lajost 76. születésnapján Tudom: én itt a sorssal nem csatáztam, én döbbent szemmel láttam itt a vért, és nem lengettem omló barrikádon fehér zászlót a véres emberért. Viharokból kibomló új világért csak álmom volt, nem lobbanó vitám. Rohamra nem harsogtam riadókat jövő-ködökbe zúgó trombitán. S a seb, mit rajtam vad kor ökle zúzott, sötét heggé simult minden dalon. De mint a monda tóba fűlt harangja, a mélyben él az ember-fájdalom. S én nem tudom, hogy meddig él a versein, titánok halnak, tornyok rengenek. Ahol világ-traverzek Összedőlnek, a vers. a versem hogyne halna meg? Ha nem leszek, nem fogja tudni senki, sorsomnak mennyi furcsa titka volt. A hült sorok megannyi érckoporsó, S a könyv, a könyvem gránit kriptából De túl romon, ha perce jön csodáknak a mély megkondul, mintha vallana s a bolt alól harang-tisztán kicsendül t magasra száll az ember dallama. \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\VN\\\\\\\\NVV\\\\\VN\\N\\\NN^^ ÜRESJÁRAT Új szovjet film PETŐFI SÁNDOR 1845 július havában Vachot Sándoréknál tett látogatása alkalmával Dr. Mezősi Károly Nagy sikerrel mutatta be a Petőfi Színpad Pavel Kohout: Ilyen nagy szerelem című drámáját PATAKI PÁL: A REBELLIS jak a titkát — eredmény­telenül. Első „lázadása” egybeesik a szövetkezet megalakulásá­val. A falu vezetői nem bízván saját erejükben — mint később, borozgatás mellett bevallották: Kucor Vendel makacsságától tartottak leg­inkább — segítséget kértek a közeli város munkásaitól. A kérő szóra egy autóbusz- nyi vasas érkezett a faluba és annak rendje és módja szerint nyomban haditanács­ra ültek össze a falu veze­tői-dél, amikor egyszeresük ki­vágódott a tanácsterem aj­taja és belépett — Kucor. — Köszönjük, hogy eljöt­tek — fordult a meglepett munkásokhoz —, de felesle­gesen fáradtak. — Azzal negyven belépési nyilatkoza­tot kért, az elsőt ott hely­ben aláírta, s mint a szö­vetkezeti mozgalom legfőbb agitátora, egyedül indult a felvégre, ahol a „legnehe­zebb” emberek laktak... Ö, Kucor Vendel, aki eddig a leghangosabban ellenezte a közöst. Aznap — a munkások se­gítsége nélkül — közös aka­ratra jutott az egész falu. Hogyan csinálta Kucor Ven­del? Mi indította rá? He­tekig tárgyalta a falu Kucor pátforduitását, de csak a ta­lálgatásig jutottak az em­berek. Második „lázadása” az első közös aratáskor történt. A gépállomás három kom­bájnt küldött a nagy ese­ményre. Az emberek kíván­csian, de elégedett arccal bámulták a három minden­tudó masinát. Csak Kucor Vendel nézett át a gépek felett. Aztán... Kaszát ragadott s olyan rendet vágott egymaga, hogy a gép se különbet. Felesége szedte utána a markot. Az elnök' bosszúsan förmedt rá: — Mit csinál ott Vendel? Ha nem vigyáz, még eltapos­sák a gépek! — és cifrázta hosszan, egyszerre. Kucor türelmesen végig­várta az elnököt, csak aztán szólt: — Huszonnégy évig min­den nyáron vágtam a ren­det. Csak nem gondolja, hogy éppen a huszonötödik nyá­ron ülök majd ölhetett kéz­zel! — Azzal feleletet sem várva nagyot suhintott ka­szájával s a délebédig nem is hagyta abba. Harmadik lázadására a nyár végén került sor. Be­állított az elnökhöz: — Nagyobb istálló kell, Vin­ce! Nem fémek már a tehe­nek! Az elnök kényszeredetten bólogatott, hogy tudja jól, csak éppen nincs miből. Ku­cor végighallgatta, aztán sarkonfordult. Az elnök elé­gedetten mosolygott és a tenyerét dörzsölte: végre egy­szer ő maradt felül! Másnap nyoma veszett a Kucor-brigádnak, meg néhány fogatnak is. Hiába nyomo­zott Bódi Vince a határban, senki nem látta őket, nem tudott senki róluk. Csak késő este kerültek elő a szövetkezet erdőjéből. Az élen Kucor Vendel és az er­dőkerülő ballagott. Mögöt­tük a megrakott szekerek. Az erdőkerülő egyenesen Bódi Vincéhez lépett, — Végrehajtottuk az uta­sítást — jelentette katoná­san s azzal, mint aki jól végezte dolgát, távozott. Egy hét múlva már har­mincán szorgoskodtak az új istálló építésénél. Negyedik „lázadása” a na­pokban esett. Kucor éppen az elnöknél járt, amikor megcsörrent a telefon. Vendel közelebb állt a készülékhez, felvet­te. így tudta meg, hogy a megye traktort kínál a szö­vetkezetnek. Ha a vételár két­harmadát két napon belül készpénzben kifizetik, övék a traktor. Bódi Vince károm­kodott, kért, hivatkozott és fenyegetödzött, de a telefo­náló hajthatatlannak bizo­nyult s a kasszában pihenő ötezer forint sem fiadzolt meg. Kucor Vendel megint csak nem szólt. Elment a kocs­mába, leült az egyik sarok­asztal mellé, a körmét rág­ta és megivott két féldecit. Aztán nyakába vette a fa­lut és másnap reggel nyolc­vanezer forintot szurkolt le az elnök asztalára. Csupa pi­ros hasú bankót. Bódi Vince úgy meredt a rebellisre, majd a jókora pénzcsomóra, mint aki nem tudja, hogy ébren van, avagy álmodik. Csak akkor ocsú­dott, amikor Kucor már az ajtónál járt. — Kiraboltad a bankot? — kiáltott utána megdöbbenve. Kucor nyugodtan válaszolt: — Majdnem ... — azzal a kalapjához bökte az ujját és kilépett az ajtón. De mi­előtt becsukta volna, még visszaszólt: — Majd elfeledtem: két­száz forinttal tartozunk az embereknek. Kivétel nélkül mind a négyszáznak... Nem várt választ, csak csendesen távozott. Esztendők óta tart már a csatározás Bódi Vince el­nök és Kucor Vendel kö­zött. Akik eddig a titok nyitját keresték, felhagytak vele. Inkább azt találgatják: mi lesz Kucor Vendel ötö­dik „lázadása”. \ Esztendők óta tart már a \ csatározás Bódi Vince elnök í és Kucor Vendel között. Az Í okát kutatja azóta is a falu ' népe — hasztalan. 1 * Kucor Vendel az örök re- bellis. Így tartják számon a J faluban ezt a fekete, vé- Í kony dongájú, de nagy erejű embert, aki a szövetkezet Í megindulása óta egyfolytá- \ ban a növénytermesztők fő- \ brigadérosa — a tagság leg- 5 nagyobb megelégedésére. \ Emberemlékezet óta értő t, ember hírében állott és as a 't/ szóbeszéd járta róla, hogy 'f csak rápislant valamelyik g tábla földre és már mondja t, is: ide ezt vessenek, amoda J meg azt. Az igazság persze f az, hogy kerek negyven esz- '( tendeje tapossa már vgyan- S azt a földet és így behunyt Í szemmel is pontosan tudja, '{ hol jár a határban s ott í milyen a föld összetétele. Í Érthető, ha a vezetőség adott \ a szavára, a tagság meg \ egyenesen szentírásnak vette, \ amit egyszer Kucor Vendel í kinyilatkozott. y % Hogy miért mégis Kucor 2 az örök rebellis, amikor ép- ( pen neki van a legkevesebb £ oka rá? övé a legtöbb mun- ^ kaegyscg, ő építtetett első- 4 nek fürdőszobát a házához 2 — egy főbrigadérosndk így ^ dukál, magyarázta akkor az £ embereknek —■, s ö csapott ^ olyan lakodalmat a lányá­nak, hogy még a hetedik ^ faluban is híre járt. Sokan ‘ faggatták már, hogy megtud­PBSt megye Petőfi emlékhe­lyeit keresem fel sorban agymás után. Legnagyobb iöltörtk életéről a hagyo­mányt, a ma ismereteit a múlt való tényeivel egyez­tetem, ellenőrzőm. A Fetőfi- cu tatásról ugyan mái- vagy él évszázaddal ezelőtt tu- iományos munka is hirdette, iogy ez lényegében befeje­zettnek tekinthető, de ép- >en a legutóbbi éveik sok ij, fontos eredménye cáfol- a meg ezjt a felfogást. Pest negyei Petőfi-kutatásaim fő él ja, hogy a költő itteni capcsőlatairól is mennél több íiteles, feltétlenül megbíz- mtó adatot ismerhessünk meg. Tápiósáp község Petófi- íagyományőrzésének példája eginkább mutatja, hogy a lentebb említett munka még mennyire szükséges. Az it- ;eni Petőfi-ház emléktátolá- a ugyanis olyan, ismeretet hif­iét, terjeszt már évtizedek ita, ami valótlan. Az eml­éktábla szövege szerint Fe- őfi „E házban lakott 1849 avaszán, a szabadságharc dején”. A költő akkori tá- »iósápi látogatását, megje- enését a helyi, téves követ- ceztetés az isaszegi csatával lozta összefüggésbe. Még azt i dombot is emelegetik ma s, ahonnan Petőfi a csatát szemlélte. Pedig — és ez a /a lóság — az 1849. április 6-i saszegi csata idején Petőfi 3em erdélyi táborában tartóz- codatt. Szászsebesen 1849. íprilis 11-én kelt hadi tu- iósításábam például Petőfi ízt írta: „Néhány heti be- egeskedésem után visszatér­em e hó elején azon had- tereghez, melynek, hogy tag- a vagyok, büszkeségem, mert tezérem Bem ■.Az egész avaszi hadjárat idejét Pe- őfi távol töltötte. Csak -aity- la halálhírére, május 7-én ndult el Debrecenből Pestre. Szolnokról május 8-án írta Klapka hadügyminiszternek ,erkölcsi elégtételt” követelő eveiét, majd - (Ceglédtől vas- lton utazott a fővárosba. Má­jus 18-án már az édesanyját jemette el Pesten. Az 1849. ta­vaszi, feltételezett tápiósápi artózkodás tehát egyszerűen lem illeszthető be a költő Hetének napjai közé. A helyi hagyománynak azonban íét dologban igaza van: ab- aan, hogy. Petőfi járt Tápió- iápon, és abban a házban is lakott, amelyet emléktáblával jelöltek meg. Csakhogy nem 1849-ben, hanem négy év­ivel előbb, 1845-ben látoga­tott el Petőfi Tápiósápra, a Vallót (Vachot) testvérekkel tartott irodalmi barátíkozás és közvetlen, családias össze­köttetés révén. Erre vonatko­zólag hiteles írásos bizonyí­tékok vannak. Vahot Imre, a Pesti Di­vatlap 1845 július 24-i szá­mában. az ekkor Tápiósápom lakó testvéréhez írt levelé­ben Petőfivel tett látogatá­sára kétszer is utalt: „Midőn Petőfi barátommal Pestről kivándoroltam hozzád ... tu­dom, jólesett neked, midőn Jane Fonda az Egy vasárnap New Yorkban című film női főszereplője Eszmei mondanivalója ugyan­csak figyelmet érdemlő: az emberileg értéktelen, jellem- telen, s minden aljasságra kész vezető, aki csak gazem­berségével tudja pozícióját tartani, hiszen semmihez sem ért, csak a frázisok ismételge­téséhez, megmérgezi maga kö­rül a levegőt. Az ilyen ember gyűlöletet és elkeseredést szít maga körül a gyengékben, ci­nizmust a közömbösségre haj­lamosakban. de egyben akti­vizálja a tiszta szándékú és tiszta jellemű embereket az ellenállásra, s az eredmény nem kétséges: a vezetésre al­kalmatlan ember „uralkodása” csak átmeneti „jelenség”, eltű­nik előbb-utóbb, mert az egy­szerű emberek, a mindenna­pok tevékeny építői csali'azt ismerik el hivatott vezetőjük­nek, akinek a vezetéshez meg- x^annak a képességei, tulaj­donságai. E rről beszél ez a nagyszerű film, s drámai feszültsé­gű történetével bátorságra, becsületes kiállásra,, a zül­lés elleni küzdelemre buzdít. Eszmei mondanivalójának ér­tékeit csak fokozza magas- mű­vészi színvonala mind a ren­dezés egészében, mind a szí­nészek egyéni teljesítményé­ben. (Un) hanem az igazi szovjet embe sokoldalú, plasztikus, meleg hangú ábrázolását, az új útoi járó, a minden megpróbálta táson, rpinden szenvedésen át vergődő és a jövőben törhetet lenül bízó szovjet ember meg formálását...” Végső sorol ezt írhatjuk most a filmről is A film a főbb vonásokban tel jesen hűen követi a növeli; cselekménysorát, de a mag; sajátos eszközeivel sűríti é felfokozza a történet dráma feszültségét. Ezt elősegíti a ki tűnő operatőri munka és . nem kevésbé kitűnő kísérő ze ne, amely igazodik mindé: hangulatrezdüléshez. A szovjet sajtó elismeréssé ír Vlagyimir Vengerov rende ző, Henrich Marandzsan ope rátör és Iszaak Svarc zene szerző közös produkciójáról Ugyancsak elismeréssel szól nak a színészekről: Georgi Jumatovról. Tamara Szjomi. náról. Papanovról, és Alek szandr Gyemjanyenkóról. A film történetéről nen akarunk előre elárulni sem mit, hiszen akkor már nen „izgalmas” a film, ha a néz mindent tud előre. Annyi azonban mégis elmondhatun' hogy csodálatosan szép tája kon játsizódik, a távoli tajgái egy fakitermelő gazdaságban \ * tavaszi ünnepi könyvhét £ A egyik legkeresettebb és £ legnagyobb sikert aratott köte- í te a tíz új szovjet elbeszélést í tartalmazó kötet volt, amely A visszhang titka címmel je- £ lent meg. Ebben találkoztunk ^ már az Üresjárat történetével, ^ novella formájában. Szergej ^ Antonov írása a kötet egyik kiemelkedő alkotása, s nem 'j véletlen, hogy ilyen rövid idő ^ múlva már filmen is viszont- ^ látjuk nagyszerű figuráit, ^ markáns hőseit. | Bár a filmről kívánunk ír- ni, amelyet a szovjet filmna- ^ pok alatt már láthatott me- gyénk közönsége, szeretnénk ^ még visszalapozni június eleji £ cikkünkre. Ezt írtuk a többi | között a tíz új szpyjet elbe- ^szélesről, de elsősorban is az f Üresjáratról: „...Ezek az em- ^ berek, ezek a novellahősök ^ őszinték, emberiek, élő. hite- J les, kézzel fogható alakok, min- £ den álpátosz, minden hurrá- '/, optimizmus nélkül. Ezért elhi- ^ hető minden tettük, ezért el- ^ gondolkoztató vívódásuk, t ^ ezért példamutató cselekede- ^ tűk. A tíz új szovjet elbeszé- ^ lés valóban tükrözi a mai ^ szovjet irodalom szellemét, de ^ nem a csinnadrattás „leleple- $zés”-t, nem a fájó sebekben í való vájkálást tartja céljának. Kátai Állami Gazdaság süly- sápi üzemrésze működik. A szobákban irodahelyiségek, la­kások, a toronyszobában — munkásszállás. Erről a toronyszobáról különö­sen érdekes elbeszélést közölt Vachotné. Valamikor egy Márton nevű öreg, irgal­mas barát lakott itt. A fel­adata volt, hogy az orvosi szolgálatot ellássa. A to­ronyszoba volt a patika is. Ha azután protestáns em­ber fordult meg a kastély­ban, az ilyen jövevény tá­vozása után a kastély min­den helyiségét temjénes füs­tölővel ki kellett füstölnie. A munkásszállás lakói eb­ből bizonyára mit sem hal­lanak már. Ha azonban az épülethez fűződő Petőfi- emlékek Ismerője, az itt tett látogatás után búcsút mond a kastélynak, a toronyszobára visszatekintve, egy kép ele­venedik meg előtte. „Mintha csak tegnap lett volna ama nap, melyben nő­véreimmel a toronyszoba ab­lakából integettünk búcsút a távozó kocsi után. mely... Petőfit tovább szállította...” (Vachotné emlékezése) A tápiósápi Petőfi-emlék- helyeni tehát új és egészen más szövegű emléktábla el­helyezése szükséges, az ed­digi eltávolításával egyidő- ben. Ennek felirata ez le­hetne: Itt töltött több napot

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom