Pest Megyei Hirlap, 1963. november (7. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-07 / 261. szám
M«1 NOVEMBER 7. CSÜTÖRTÖK ‘xCMbp EMBER ES VILÁG L Teremtő környezet A mitológiák világmagyarázatában éppen olyan képtelenség az, hogy egy óriási tek- nősbéke hátán áll egv elefánt s ennek hátán nyugszik a föld* (buddhizmus), mint a keresztény „teremtéstörténet“, amely szerint isten előbb hozta létre a világosságot, s csak azután a napot és a csillago- ikafc Jens Bjerre dán utazó nemrég megjelent könyvében (Az utolsó kannibálok) olvashatjuk, hogy az új-guinea! bennszülöttek egyszerűen nem értik a kérdést: honnan származik, hogyan került a földre az ember? Szerintük „ember mindig volt", sőt a csillagokat. is ó teremtette. Ellentétes felfogások ezek, de van egy közös vonásuk: semmibe veszik — mert tévesen tükrözik a valóságot — a környezet egyedül reális, teremtő hatalmát. Kölcsönös hatások Mi a környezet? Mindig és mindenkinek más., ha a részleteket tekintjük. Da ha azt nézzük: melyek bolygónkon az élet környezeti feltételei, bizonyos határok között azonosságot találunk. Az egész földön egyforma a levegő és a víz összetétele, nincsenek sokszáz fokos hőmérsékleti különbségek, mint más égitesteken. Ez tette lehetővé, hogy az élet „megszületett”, majd elterjedt a földön. A környezeti hatásokat mind magasabb fokú és egyre bonyolódó kölcsönösség jellemzi. A növény- és állatvilág kölcsönösen egymás környezetéül szolgált, s amikor — a fejlődés láncolatában — színre lépett az ember, tovább bővült a hatások és visszahatások köre. A nap hő- és fényenergiája először a növényekben, majd a táplálkozás útján az állatokban és az emberben válik mozgássá, növekedéssé, szaporodássá — életté. Sok más tényező iá közrejátszik az életjelenségekben — a föld tápereje, a hőmérséklet, a csapadék körforgása — mindez együtt a környezet. Azt is tudjuk, hogy az élet nem földi „kiváltság"; csak a mi tejútrendszerünkben biztosan sok millió, talán több száz millió égitesten, a miénkhez hasonló körülmények között, az élet különböző fokozatai alakultak ki. Aki a tudomány világánál figyeli a tényeket, annak semmi kétsége nem lehet arról, hogy az élet bonyolult környezeti hatások terméke. Nem mindig kedvező... A környezet nem mindig segíti fennmaradásában az élőlényt. sőt gyakran ellenségesen a vesztére tör. A jégkorszakban az ember legfőbb védekezése a menekülés volt. Nagy területek sivataggá válása ugyancsak arra késztette az embert, hogy más vidékre költözzék. Nem is gondolhattak arra, hogv úrrá legyenek a természet vad erőin. Miért élnek akkor mégis emberek az északi sarkkörön túl és a sivatagokban? Azért, mert messze földön nem láttak mást, csak jeget, illetve forró homokot, s azt gondolták, az egész világ ilyen. Jack London egyik érdekes novellája — Nem-Bok, a hazug — arról szól, hogy egv eszkimó megismeri a civilizációt, visz- szatér övéi közé, de egy szavát sem hiszik el. Hazugnak nevezik és elűzik a törzsből, amikor az örökös napsütésről, meleg tájakról „mesél”, s azt állítja, hogy mindez igaz.. Sokan ottmaradtak tehát a kietlen éghajlatú vidékeken. Működésbe lépett az élőlények, különösen pedig az ember egyik legfontosabb sajátossága. az alkalmazkodási képesség. Az eszkimók és északi indiánok éppen úgy, mint a beduinok vagy a magas hegyek. lakói alkalmazkodtak környezetükhöz; Ez A beteg közreműködése rendkívül lényeges Rómában a XXVII. nemzetközi tbc-kongresszuson a szakértők egybehangzóan úgy nyilatkoztak, hogy a tuberkulózis leküzdhető, ha a beteg naponta rendszeresen legalább egy évig szedi az előírt gyógyszereket. Nem győzik hangsúlyozni, menny icce elengedhetetlen a tbc-s páciens aktív közreműködése a gyógyulás érdekében. A konferencia résztvevői egyben hangsúlyozták, hogy teljesen hamis az a széles körben elterjedt felfogás, hogy a tbc már leküzdött betegség és világszerte eltűnőben van. Éppen ellenkezőleg, az iparosodó országok nagyvárosaiban, ahol egyre növekszik a népsűrűség, a fertőzés veszélye ina nagyobb, mint valaha. Ázsióban, Afrikában és Latin- Amerikában a tbc elleni küzdelem még kezdetleges állapotban van. szervezeti elváltozásokkal is járhat, a hegylakók vérének összetétele az eltérő oxigénfeldolgozás miatt más, mint a mérsékelt égövi emberé. Nem mindig sikerül... Az alkalmazkodásnak ha/tárt szab a természet. Ha minden élőlény mindig beilleszkedett volna a változott körülményekbe, akkor valamennyi faj fennmarad. Ezzel szemben például csak az ormányosok (elefántfélék) 350 kipusztult fajtájáról tudunk, nem is szólva a már csak maradványokban fellelhető őshüllők tömegéről. A környezet változásaitól támasztott követelmények meghaladták erejüket. Átadták helyüket az alkalmazkodásra képes fajoknak. Minden ma létező faj — az ember is — a sikeres alkalmazkodás diadala. A beilleszkedés a változott körülményekbe, sohasem egyszerre történik. Számos egyed elpusztul, néhányuk apró szervezeti változásokkal felel a környezeti hatásokra, a változások pedig összegezedn>ek és öröklődnek. Ezt nevezte Darwin a természetes kiválasztódás elvének. Érvényességét írna már nemcsak az igazi tudósok. hanem minden gondolkodó ember is elismeri. Az alkalmazkodás és kiválasztódás ma is észiellhető. természetes folyamat, és kizárja bármilyen „teremtés" lehetőségét. Az is, (hogy egy „felsőbbrendű lény” csak egyetlen csírát teremtett, s ebből fejlődött ki, ágazott szerte az élet és az első csíra (fehérje) hosszú ideig tartó, bonyolult alkalmazkodásának eredményeként Ha sikerül Hárommilliárd ember létezése bizonyítja, hogy az emberi faj, — ahogy félig tréfásan mondani szokták — „a természet legsikerültebb kísérlete". Ez azt jelenti, hogy a kedvező környezeti hatásokat a maga javára fordította, a kedvezőtlenekhez pedig alkalmazkodott, illetve átalakította azokat Erre csak és egyedül az ember vált képessé, a munka révén. (Az állatok vacok- készítése, a madarak fészekrakása is változtatás, de jelentéktelen.) Az ember, ez a „telitalálat” az élővilágban, lényeges új vonásokat vés a természet arculatára. Következő cikkeinkben arról szólunk, hogyan változott a növény- és állatvilág, továbbá a táj az ember tevékenysége nyomán. Végül utalunk majd a legfrissebb gondunkra: a „telitalálat" kezd túllőni a célon, az embernek már védenie kell a természetet — önmaga ellen. Gyen es István \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v Pócsmegyeri utcarészlet + + Jellegzetes paraszt ház Kisorosziban + + kell használni az őszi verőfényes időt! Tornaóra a tahi tótfalui általános iskola udvarán (MTI Foto. Fényes felv.) — Hát bizony balszerencséje volt ezekkel a kibioelé- sekkel. de ne 'létjen, én gondoskodtam arról, hogy képességei- nek megfelelő beosztást kapjon. Üj üzemünkben úgyis önálló főkönyvelő kell, elintézem, hoav megkapja az állást. Harmadnap behí. vatta az úi üzem \ igazgatója. A terv-1 osztály vezetőjével: ’ tárgyalt. i — Üljön le. maga \ előtt nincs titkunk. ■ És nyugodtan meg- j beszélték, hogy fiktiv j tételekkel felemelik a \ raktárkészletet, mert; el kell tüntetni a i mérleghiányt. — Amint látja, bi- ; zalmasan felfedtük\ maga előtt kártyáin- j kát. Ügyis maga írja\ alá a jelentést, mintj új főkönyvelő. ! — Köszönöm —: hangzott a válasz de én erre alkalmat- ; lan vagyok. Világ- \ életemben rossz ki.', bic voltam. Tessék ; engem meghagyni az; eddigi beosztásom- j ban. Palásti László < Felsóhajtott: — Azóta nyomon követ a pech. Legalább fél tucat hasonló esetet tudnék felsorolni azokból az időkből. — Na és negyvenöt után? — Azt hittem, most végre ... De az én kibicpechem ... Az úi igazgató szenvedélyes, de rossz sakkozó volt. Partnereket keresett: Két. ten jelentkeztünk: egy kollégám és én. Mondanom se kell. állandóan kikapott tőlünk. Ha nem vielem játszott, akkor kibiceltem. Azt még valahogy el tudta viselni, ha én megvertem. de az nagyon elkeserítette. hogy tanúja vagyok a vereségnek. A nálam gyengébb ellenfél is folyton megmattolta. Lassan-lassam meg- gyülölt. Amikor ismét főkönyvelő-változás volt, megint nem én voltam az, akit kineveztek. fárasztóm. Hosszú történet. — Csak mondja el nyugodtan. Kiváncsivá tett. Foglaljon helyet. A könyvelő leült— Köszönöm. Hol is kezdjem? Ezer- kilencszázharminc. egyben kerültem ide. Öt évvel később főnököm behívott és közölte velem: a főkönyvelő nyugalomba megy. valószínűleg engem nevez ki a helyébe. Megköszöntem a bizalmat. Harmadnap vidékről vendégem érkezett és este egy divatos zenés kávéházba mentem vele. Pechemre a szomszéd asztalnál a főnököm ült bizalmas kettesben, egy fiatal, kacérul viselkedő lánnyal. Másnap ridegen fogadott. nem tudta megbocsátani, hogy észrevettem őket. Tudtomra adta. hogy nem én, hanem a kartársam lesz a főkönyvelő. j ; Üj igazgató került ; a Szemellenző Mű- \ vek élére. Bemutat- ! hozása után megkér- ! te a főkönyvelőt, ! hogy küldje át vala- \ kivel az előző év ter- ; melési kimutatását. \ Pár perc múlva ala- ! csony. kopasz, szomo- ! rú külsejű, ötvenöt ; év körüli emberke ! kopogott be és haj- ; longva adta át az ; adatokat tartalmazó f iratokat. í — Milyen beosztá- j sa van nálunk, ked- 5 vés kartársam? — \ kérdezte az igazgató, i — Segédkönyvein ; vagyok — hangzott \ a válasz. ! — Mióta van a vál£ lalatnál? { — Harminckét éve. í A maszek tulajdoni nosnál is dolgoztam. y % — És ilyen hoszí szú ideig alacsony í beosztásban maradt? / J A segédkönyvelő j felsóhajtott: ^ — Mindig peches % voltam ... Peches ki- í bic ... $ — Kíbic? Hogy f értsem ezt? $ — Nem akarom í igazgató elvtársat veihez és gyűjtötte a grúz művelődéstörténet emlékeit. G. Sz. Csitaja, tbiliszi egye- i térni tanár, aki részt vett a * napokban lezajlott néprajzi. kongresszuson, elmondotta; munkatársunknak, hogy nem- $ csak ez a jelentős tudományos \ összejövetel hozta Magyaror- í szagra. ; — Nagy öröm volt számom- ^ ra, — mondotta —, hogy j megismerkedhettem a népi de- mokratikus országok közt; vezető szerepet játszó magyar \ néprajztudomány művelőivel. \ De ezt a jó alkalmat arra is í fel szeretném használni, hogy í hazám művelődéstörténetének í nyomait kövessem ebben a tá- ; voli országban. A magyar és \ a grúz művelődéstörténet az \ elmúlt századokban számos '• ponton találkozott. A ma- ! gyár kultúra történetében is ! nevezetes szerepet játszó Misz- ; tótfalusi Kis Miklós állította ; össze a grűz ábc-t és ugyan- '; csak magyar, egy Istvánovics \ nevű fametsző (xillográfus) ál-• lította fel 1710-ben az első > grúz nyomdát Tbilisziben. — Magyarországon talán ke- i vésse ismertek Zichy Mihály ; kapcsolatai Grúziával. Pedig j ez a nagy festő a cári udvar- \ ban eltöltött ideje alatt igen \ sokat tett Grúziáért. Örülök,; hogy felkereshettem a kas- : télyt, amelyben született és: ahol kéziratait, vázlatait őr- i zik. Remélem, hogy értékes, i eredeti grúz kéziratok foto- ; kópiáit vihetem majd magam- j mái, hiszen Zichy Mihály sokáig élt a Kaukázusban, vázlatokat készített készülő műMagyarországról származik a grúz ák ŐSZI SÉTA A SZENTENDREI SZIGETEN
