Pest Megyei Hirlap, 1963. november (7. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-03 / 258. szám

1963. NOVEMBER 3. VASÁRNAP mwf »rrer ei /firlap 9 Németh Emil: ÉJFEL FELE írfél felé már jó a villamosban, éjfél felé már inkább egy család a hangos és a hangtalan, ki ott eggyé verődött hirtelen. Éjföl felé már foszlott-ragadósabb a mosoly és a tréfa is. Éjfél felé már játék egy kicsit a csontos élet ökle, grimasza. Öregség, gond, panasz kerekre csorbul, s a szép, a rút is majdnem ugyanaz. Éjfél felé az idő senki-földjén, a tegnapok s a holnapok között, a véges összeér a végtelennel s minden, mit hoz-visz ott magával, kicsinnyé lesz a tengeren oly' bágyadt-jelentéktelenné, oly engedékeny-ugyamazzá ' ad lenni bármi fontos, lényeges, hogy a nirvánái pehely-mosoly lelepszik mindenekre rá éjfél felé — a villamosban is. A FÖLDMŰVESSZÖVETKEZETEK KULTURÁLIS TEVÉKENYSÉGE Most mutatták be a Foto Háber című új ma&yar filmet V\\\\\V\\\\VÍ«ÍP^^ Fekete Lajos: ARANY ÉS LILA Két szint láttam az írná alkonyaiban. ...... Egymásba olvadt arany és lila. A felhő tornyos katedrálisa égre magasul!, aztán boltozattam nagy, sötét égalj vak mélyébe zuhant. Színtelenné vált a táj —, varázsa már annyi se, hogy a szemem lássa a tárgyak miként vesztik alakjukat. Az éjszaka jött előbb, nem az este; hozta a gondot, mely itt bólogat a fejem fölött —, s mint csúf madarat űzném messze, de nem tágít a beste. Megdúlt elmémben mint a keseiyűsas vijjog, hangjára meg-megborzadok; arany s lilába játszó ha jnalok ragadnak ki a karmaiból s tüz-hab fényében testem pirul miirt ahogy pirulni nem tud, tán a pőre szűz csak. több irodalmi színpad együt­tesük van. Az együttesük kö­zül több már 10—15 éves múltra tekint vissza, s neve, híre megyénk határain túl is ismeretes. Nagy gondot fordí­tottak ezeknek a csoportok­nak felkészülésére, műsorpo- litikájára. tagjaik továbbkép­zésére, nevelésére. Igen kedvelt szórakozási forma és már hagyománnyal rendelkezik, a budapesti szín­házlátogatás. Az elmúlt egy évben közel húsz esetben ren­deztek színházlátogatást Bu_ dapestre. ezer résztvevővel. Szerepelt a programban mú­zeumlátogatás. kirándulás, or­szágjárás is. Amikor a földművesszövet- kezstek kulturális-népművelő tevékenységéről beszélünk, még egy igen fontos jelensé­get kell megemlítenünk. Ne­vezetesen azit. hogy a földmű­vesszövetkezeteik nemcsak szervezik a különböző rendez­vényeket, kultúrált szórakozá­si alkalmakat, hanem tevé­kenységük körének kiszélesí­tésével mindinkább arra tö­rekszenek. hagy az emberek módot is adjanak a lehetősé­gek igénybe vételére. Az úgy­nevezett szolgáltatási tevé­kenység kiszélesítésére gondo­lunk. A szövetkezetek a ház­tartási gépkölcsönzéstől a fél­kész ételek forgalomba hozá­sáig minden lehető alkalmat megragadnak arra. hogy az emberek életkörülményein könnyítsenek, növeljék sza­bad idejüket, csökkentsék min­dennapi apró-cseprő gondjai­kat. Elsősorban az asszonyok szempontjából fontos ez. Tud­juk. hogy a falusi asszonyok rendkívül kevés szabad idővel rendelkeznek, mert zömmel rájuk vár nemcsak a háztar­tás és a gyereknevelés gond­ja. hanem az ő feladatuk a ház körüli munkák ellátása is. Ha eljár munkába a házi­asszon v. ami ma már általános jelenség, akkor még csak hat- vánvozódnak gondiai. Ezért kell jelentősnek értékelnünk a földraövésszövetkezetek szol­gáltató tevékenységének elter­jedését, színvonalának növelé­sét! Egy cikk keretében csak néhány fontosabb kérdést érinthettünk. Ezek is jelzik azonban, hogy a földműves­szövetkezeti mozgalom helyes úton jár a népvűvelési tevé­kenység kifejtésében is, a meg. változott körülmények között helyesen ismerte fel tevé­kenységének legfontosabb te­rületeit, s jól szolgálja a falu általános felemelkedésének, kulturálódásának ügyét. Tenkely Miklós Herceg János: 4 * • • REVULET 4 suszter letette a kala- Al pácsot, lerázta köté­nyéről a bőrforgácsot és az ablakhoz lépett, kinézett a kisvárosi utcára, ahol pi­ros hordójával és fehér lo­vával a vizesember állt meg éppen a ház előtt. Es mintha az égvilágon semmi sem érdekelte volna most, semmi más, csak ez a vizes, ahogy jobb kezével megcsa­varja a csapot a hordón, diá­ja tartja a kékzománcos kan­nát, míg mellette egy ma­gas. szőke, boglyas hajú fiatalasszony áll virágos pon­gyolában a vízre várva, vagy arra talán, hogy a vi­zes vidáman ráhúzzon egyet a rózsás pongyola domboru­latára. öregember volt a suszter, magas homlokáról elárvult szálakban futott a tarkójá­ra megritkult, színtelen ha­ja, pápaszeme az orra he­gyére csúszott, szóval olyan volt, mint a legtöbb kis suszter. aki egy életen át veri a talpat a rossz cipők­re, s csak vasárnap délután megy el sörözni barátaival a vendéglőbe, délután meg kuglizni a vadszőlővel fel­futtatott pályára. De mögötte most úgy me­rült el minden egyszerre, mintha kinyílt volna a ten­ger, hogy elnyelje az egész világot a háta mögött. Az öreg csak ott állt az ablaknál és mereven bámult az utcára, aztán egyszerre el­kiáltotta magát: — Matild! Matild! ß ejött a felesége, kacsáz­va járó, tömzsi kis öreg­asszony, kék kötényében dagadt, vörös kezét töröl- gette, s kicsit még mosoly­gott is, mert fiatal korá­tól megszokta, hogy az csak jó, ha az ura hívja, ha a műhelybe szólítja, megállt hát előtte, s barátságosan megkérdezte: — Na, mi az, atyus, mi kell? De az csak állt és úgy nézett rá, mint a vak, aki céltalanul bámul bele a vi­lágba és semmit se lát. — Készítsd ki a vasár­napi ruhámat! — mondta sokára a mester messzire ré­vedre. — Elmész talán? — Elmegyek. De igazán rosszra még mindig nem gondolt az asz- szony, éppen csak meg­ijedt, szent isten, mi van evvel a szegény emberrel, olyan furcsa volt, hogy ked­den délelőtt leteszi a kala­pácsot és ünneplőbe öltö­zik, amikor pedig a gyógy­szerész úr a hegymászó ci­pőjét várja. Az asszony átszaladt a szo­bába, kinyitotta, a leven- dulaszagú szekrényt és el­kezdett matatni benne. — Délre hazajössz? — kér­dezte később, alig hallha­tóan s kezét a szája elé tartotta zavarában, s nem mert közelebb lépni az urá­hoz, de a hangja csupa gyengédség volt azért, hí­zelgő és dallamos: — Csibe­levest főzök, aztán tejfölös, túrós palacsintát sütök, az nem jó, ha meghűl, kedve­sem __ — Ne povedálj! — ordí­totta el magát váratlanul az öreg suszter. — Elmegyek a Rózsihoz. — A Rózsihoz? — lehelte elrémülve az öregasszony, s tenyerét most már egészen a szájához szorította, mintha a lélegzetével a sikoltását akarta volna visszaszoríta­ni. Annyi Rózsi van a vi­lágon, de neki hirtelen egy se jutott eszébe. Jaj iste­nem. öreg korára szeretője lenne? — Ne menj el, Józsi! — sikoltotta él magát mégis, és odaszaladt hozzá, át­ölelte, hanem az öreg el­lökte magától. — Eredj az utómból. Lát­ni se akarlak! Az öregasszony lekuporo­dott a háromlábú székre, ott sírdogált elveszetten, mi­közben a mester felöltözött a fekete ruhájába, mint va­sárnaponként annyi éven át, s fejébe nyomta kicsit már tapsifüles kalapját, a stelá- zsi mögül előhúzta ezüstfo- gantyús sétabotját, amit már esztendővel ezelőtt vett neki a felesége karácsonyra, mert nehezére esett már a járás, meg különben is sze­rette ezüstfogant-yús bottal látni az urát. ahogy a Csi­pák tanító úr sétálgatott a főutcán, Felöltözött, s ki­lépett a műhelyből, ki a ház­ból az utcára. ,a városba, is­ten tudja. hova. S zólni már nem mert hoz­zá a felesége, de messzi­ről úgy kötényesen utána­settenkedett, és a tenyerét most is a szája elé tartotta, mintha a feltörő zokogását, vagy a félelmét akarta vol­na visszaszorítani. Negyven esztendeig megvoltunk szé­pen, békességben az én jó urammal — gondolta —, most elmegy, egyszerre rá­jött valami, itthagy engem, mert eszébe jutott a régi szeretője. A suszter elballagott csen­desen a kisváros főterére, elnézte a körben sorakozó boltokat, a virágos rondel­lát a városháza előtt, a rohanva zúgó autókat. Meg­állt a forgatagban, sokáig állt, aztán leült egy paára. Az öregasszony várt. várt és hogy eszébe jutott, nem a Rózsi után ment ez, nincs ennek szeretője, lassan visz- szatért az ereje, mint az iga­zán jó feleségnek az élet válságos pillanataiban, ami­kor mindent meg kell érte­ni a jó asszonynak és cse­lekedni is bátran mindjárt. Határozott léptekkel meg­indult az ura felé. Mikor odaért hozzá, megérintette a vállát, és azt mondta, nem haragosan, nem is jóked­vűen — honnan is lett volna jó kedve most? — csak olyan egyszerűen, mint negyven év alatt annyiszor: — Atyus, nem megyünk még haza? — Ott volt a Gúnár bolt­ja... — nézett rá az öreg suszter és csöppet sem cso­dálkozott, hogy mellette van a felesége, még a botját is felemelte és a sarok felé mutatott, a régi festékbolt felé. amelyet harminc éve bezártak ,.. — Ott árulta a dadogás Bikár a pántlikát — és a másik sarok felé bö­kött —, inaslcoromban min­dig megálltunk a bolt előtt és bekiáltottunk: Pá- pá- pántlikát! De akkor aztán szaladni kellett, mert utá­nunk dobta a rolóhúzót. — És itt vártalak én té­ged *— mondta a felesége, s leült mellé a padra. gyen­géden átölelte a vállát. — Mikor a háborúba mentél. Amikor meghallottam a ka­tonazenét, odavágtam a lá­bost a konyhában és szalad­tam. Hova rohansz, te bo­lond. kiáltott rám a nagy­ságos asszony. elment az eszed? De énrám kiáltha­tott. A lélegzetem elállt, úgy futottam, de odaértem idejében. Ott szaladtam mel­letted a sor szélén, pedig ak­kor még nem is voltam a fe­leséged. Emlékszel, atyus? — Igen, igy volt — só­hajtott az öreg suszter és elmosolyodott. — Énekelni kellett, de én azt mondtam magamban, nem énekelek. De mikor megláttalak. mikor odaszaladtál a sorhoz, és ke­zembe adtad a virágcsokro­dat, akkor már én is dalol­tam a többivel. fülhallgatóit, körülnézett L fáradtan újra a kisvá­ros főterén, talán még min­dig a régi boltokat, a régi embereket, a régi világot kereste, s hogy a nyomát se látta sehol, lehajtotta a fe­jét. — Mit bőgsz most ezen? — kapta fel aztán a fejét. — Nem így volt talán? Nin­csen igazam? — De így volt, igazad van — csuklóit fel az öregasz- szony hangja. — Nem is sí­rok én már. Csak megint eszembe jutott, milyen na­gyon árva lettem, amikor elvittek. — Na. akkor gyerünk most szépen haza — mondta az öreg és felállt, mint aki­nek végleg elmúlt a rossz órája, mintha iménti kába révülete egészen elszállt vol­na. s az ismeretlen Rózsi is eltűnt volna a messzeség­ben .. . Belekarolt a telesé­gébe. s csendesen, elindult vele hazafelé, ahol már várt rá a csirizét stiszlerszék. s a kaptafák sora a stelázsin. mint eddig is, negyven éven át. GDANSK — Szántó Imre rajza Az ismeretterjesztésben. amelyet a Tudományos Isme­retterjesztő Társulattal közö­sen fejtettek ki, egyik, legna­gyobb vállalkozás a kereske­delmi akadémia volt. Ennek keretében tizenkilenc helyen, nyolc témából százötvenkét előadás hangzott el, ezernyolc­száz hallgató előtt. A KPVDS2 területi bizottságával közösen szervezett szakszervezeti po­litikai iskolán pedig kétezer- ötszáz hallgató ismerkedett a tananyaggal. A választott vezetőségi ta­gok munkáját, a vezetés szín­vonalát pedig a választott ve­zetőségi tagok tanfolyama se­gíti. Ezen a tanfolyamon eb­ben az évben közel ezer em­ber tanult. Gondot fordítanak a föld­mű vessző vetkezetek arra is, hogy az általános művelséget bővítő előadások, élőadássoro­zatok mellett minél több szak­mai témára is sor kerüljön, amelynek ismeretanyagát a hallgatóság a mindennapi munkájában hasznosíthatja, így került sor például a többi között tizenkét földműves- szövetkezetnél zöldség- és Qlfü- mölcstermeiő, növényvédel­mi, valamint kísállatieny ész­té si szakelőadásra, amelyet közel háromezer ember hall­gatott meg. A megyében mű­ködő méhészszakcsoportok tag­jainak nyolc helyen rendez­tek tanfolyamot. Az egyéni­leg méhészkedők részére pe­dig .162 alkalommal rendeztek előadást. A különböző szak- szövetkezetek tagságának is mintegy negyven esetben tar­tottak szakmai előadást. Jelentős segítséget adnak a földművesszövetkezetek a könyvbarátmozgalomnak is. Ismeretes, hogy megyénk könyvtármozgalma szegényes anyagi eszközökkel rendelke­zik. A földművesszövetkezetek a maguk eszközeivel .a moz­galom segítségére siettek. Egy esztendő alatt mintegy 220 ezer forint értékű könyvet ajándékoztak a községi könyv_ tárakmak. s több száz ú j olva­sót is szerveztek a könyvtá­raikba. Mindezeken túl szá­mos író-olvasó találkozót, iro­dalmi estet, könyvkiállítást és könyvbált is rendeztek, nép­szerűsítve ezzel a könyvet, az irodalmat A földművé sszövetkezetek részt vettek a kulturális szem­le bemutatóin is. Megyénk­ben a földművesszövetkeaeíek egy nagy népi együttesük, ki­lenc tánccsoportjuk, két ének­karuk, két fúvó6zenekaruk és 'f, Ismeretes, hogy a földmű £ vesszövetkezetek megaiakulá ^ suk első percétől kezdve fel adatuknak érezték tagjaik po- ^ litikai és kulturális nevelését í látókörük bővítését, életszerű ^ lélétük alakítását. Az orszáí í szempontjából alapvetően íon- tos gazdasági tevékenység kő ^ zepette is jutott erő és idő í ^ politikai és kulturális neve ^ lésre, megmozdulásokra. £ £ még inkább jut most, az utób- ^ tó években, amikor a kisgaz- < daságoik nagyobb termelő égj í ségekbe tömörülték, s a föld- ^ művesszövetkezetek gazda- ^ sági tevékenységé módosult. £ Bizonyítja ezt a megállapí- í tást az a tény is. ,az elmúl! £ egy esztendő során a földmű- ^ vesszövetkezetek igazgatóság, ^ ülésein közel hatvan esetben $ szerepelt napirenden kulturá- | lis tennivaló. De bizonyítja az ^ is. hogy a kulturális tevé- ^ kenységre széles körű hálózatot ^ hoztak létre az apparátuson ^ belül. A megye 74 földműves- ^ szövetkezetének 125 tagközsé. ^ gében nyolcvannégy személy ^ foglalkozik hivatali munka- ^ körként kulturális ügyekkel. Í A községi művelődési házak | vezetőségében pedig harminc- £ négy földművesszövetkezeti £ dolgozó és tizenkilenc válasz- £ tott vezetőségi tag foglal he- í lyet. Még jobb a földműves- \ szövetkezetek részvételi ará- £ nya a községi művelődésügyi £ bizottságokban, ahol hatvan- £egy foldművesszövetkezeti 5 dolgozó, tizenkilenc ügyvezető ^ elnök, kilenc ügyintéző és öt- £ venkét vezetőségi tag fejt ki £ tevékenységet, képviselve a £ földművesszövetkezeti moz- £ galmat a falusi kultúrpoliti- * kában is. Ludmilla Marcsenko a Csilla­gos jegy című szovjet film női főszereplője \\\\\\V\\\Vs\\v Feledékenység : Az Egyesült Államok legfe- : ledékenyebb emberének cí- inét Bob Cummings negyven- ; kétéves író viseli. Az elmúlt ; kél év alatt 256 tárgyat ha- ; gyoit el. Rendes szokása már, ; hogy hetenként kétszer el- \ megy a talált tárgyak hiva­talába, hogy visszaszerezze el­• hagyott holmiját, a hivatal- ■ ban külön szekrényt állítottak ; be számára. ; KÜLÖNÖS ELTILTÁS • A francia televízió remek j módszert vezetett be. hogyan : szoktassa le a gyermekeket a ! televízió szakadatlan nézésé- iről. Naponta két órán át. | számtanoktatást közvetít. i Semmisem új a nap alatt Fernandel, a világhírű fran­cia komikus egy divatrevü J után így nyilatkozott: A női divat és a férfiak vic- \ cei bizonyítják a legjobban.: hogy nincs semmi új a nap i alatt. •

Next

/
Oldalképek
Tartalom