Pest Megyei Hirlap, 1963. november (7. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-24 / 275. szám

1963. NOVEMBER 24, VASÄRNAP KST HF.C.YE I ihfÜsdap fl A német nép nemzeti zarándokhelye A K#Ö#R ! 71,* orvai Dani egykedvűen ! 1V1 rajzolhatta a vonalakat \ tuskihúzójavai a vakítóan fe- hér rajzlapon. Valami maga- \ költötte dallamot dúdolgatott. \ Kezébe vette a körzőt. A mé- \ röléchez illesztette, beállította ■ a negyvenes nyílást, tust ra- l kott a kihúzóba és gyors moz- < dulattal kört rajzolt a fcö- \ zéppontba. I Elnyújtottam füttyentett. \ — Na, ezt jól megcsináltam í — sziszegte a foga között. Bakács, a csoportvezető a ? szomszéd rajztáblától odapil- \ lantott és kissé gunyorosan ? megjegyezte: \ — Na öreg, most legalább ! kaparhatsz. De finoman csi- : náld. mert drága a papír, í Most legalább megtanulod, ! hogy Zsuzsi csak a munka í után következik. ; Dani nem tartozott a töp- S rengő emberek közé, de ez a ! kör nagyon bántotta. Nem a ! többiek miatt, mert nem most í ugratták először és nem is ; utoljára. Ebben biztos volt. ; Az nem hagyta nyugodni, ? hogy ilyen elemi hibát még ! sohasem vétett. Zsuzsival se : ment úgy a társalgás, mint • máskor. Meg is kérdezte a \ lány: í — Mondd, valami baj van. ; hogy ilyen búvalbélelt vagy? ! — A fene tudja, mi ez. Egy \ ócska kör kavart meg. Ma- \ gam sem értem, miért gondo- lók rá ilyen sókat. Minden- \ kivel előfordulhat. T izenegy körül feküdt le. Máskor a fal felé for- '• dúlt és máris elaludt. Most ■ nem ment. Meg-megjelent ; előtte az átkozott rajztábla. ]S a balul sikerült kör, mint- \ ha csúfolódott volna. Hiába \ Icapurta ki, a felsértett papír I jelezte a nyomát. Mérgesen felkelt. Iróasztalá- \ hoz ült. Kivett egyet kedvenc \ keresztrejtvényei közül, gon- : dolta, ettől elálmosodik. ; Mindjárt az első kérdés: ..Mértani fogalom" és a he- í lyén három üres kocka. ■ — Már megint a kör — j dohogott. Üres papíralapot \ vett elő és csak úgy szabad : kézzel szép. szabályos kört í rajzóit. A közepébe pontot : tett, aztán a függőleges és i vízszintes segédvonalakat is i berajzolta. Lassan kibontako- \zott az egész szerszám, amit > délután rajzolt odabent a gyárban. Mikor elkészült a \ remekbe szabott skicc, távo- ; labb tartotta a kis lapot, de csak a hibás kört látta az egészből. ; — Na, kibékülünk végre? — nevetett a rajzra, s aztán lassan eltűntek arcáról a de­rűs vonások. Közelebb hajolt a papírlaphoz, s megint fiity- tyentett. mint délután. — Ez nem is olyan nagy marhaság! — kiáltotta és táncra kerekedett, mint kis­iskolás korában, amikor na­gyon örült valaminek. Másnap ő volt az első a szerszámszerkesztő csoport tágas, világos munkatermé­ben. A kabátját sem tette le, egyenesen rajztáblájához vágtatott. Kis rajzlapdambot tűzött maga elé és rajzóit. Ezen a vázlaton már a hibás kör uralkodott. Mire a többiek beértek, már vagy féltucat kis rajz sorakozott a táblán. — Na. mi van! Elzavart a mamád? — ugratták, aztán amikor észrevették a kis rög­tönzött kiállítást, köréje se­reglettek. — Mi a frászt csinálsz? — igy Bakács. — Csak nem aka­rod magad átképezni grafi­kusnak? — Azt nem. de az a tegnapi kör alaposan befutott ne­kem. Képzeld, sehogyan se tudtam tőle szabadulni, de nem bántam meg. Ne röhög­jetek ki, de lehet, hogy nem ■marhaság, amire ez a kis át­kozott karika megtanított. Hosszan magyarázni kezdte a táblán sorakozó rajzokat. A többiek egyre közelebb vonul­tak a táblához. Egyszercsak megszólalt Bakács: — De még mennyire nem marhaság. öregem, akkor szúrtad el a rajzot, amikor kikapartad azt a kört. — Na, fiúk — fordult a többiekhez —, egy új szerszám tervét lát­tátok megszületni. Milyen egyszerű és mégsem jutott ed­dig eszünkbe. Mi könnyen megrajzoljuk a gyár szerszá­mait, de ritkán gondolunk or­ra, hogy milyen sók kiló drá­ga acél kell, amíg vailameny- nyit megcsinálják. Ez a Dani meg azzal az ártalmatlan kör­rel feltalálta a spanyolviaszt. Tudod öregem — fogta át a fiú vállát — mennyi pénz van ebben? A gyárnak is, meg neked is. Most már nem kell minden darabhoz külön szer­számot csinálni, hanem csak betétet kell cserélni, ha más méretű darabot fognak fel a gépre. P apírt, ceruzát, fogott és számolgatni kezdett. A többiek feszülten figyelték. Végre megszólalt* — Hát édesapám, ez egy évben majdnem megüti a milliót. Egy százalék az majd­nem tízezer. Ha bekalkulálod a főmérnök szőrös szívét, még akkor is kereshetsz rajta negyven-ötvenezret. A többiek felmordultak. Csettintgettek a nyelvükkel, s amikor felocsúdtak az első csodálkozásból, összevissza szorongatták Dani kezét. — Most már megházasod­hattok. Desz mit aprítani a tejbe. Lett olyan hangzavar, ami­lyent nem hallottak még ezek a falak. A csoportvezető ve­tett véget a zenebonának: — Dolgozzunk, emberek! Dani te menj és add be az öregnek az újítást, mert még feltalálja valaki előtted, az­tán lőttek az egésznek. De az egyik lábad ott, a másik meg itt. Hiába volt azonban minden fegyelmező szándéka, aznap sehogy sem ment a munka. Amikor Dani msszajött, me­gint körülvették: — Mit mondott az öreg? Desz sók dohányod?! — Gyerekek, nem is hiszi­tek, mennyire örült. Majdnem szó szerint azt mondta, amit a Bakács szaki. — Azanyád! Te már egye- 'nesben vagy. de mi lesz ve­lünk? Nekünk miből lesz la­kás, meg bútor. — öregem, ha ezt megtud­ja az asszonyom, nem lesz megállásom — így Kovács, aki arról volt nevezetes, hogy a felesége mindig kínozta; miért nem tud annyi pénzt keresni, mint más mérnökök. Ettől kezdve nem a foci, hanem Dani újítása volt a téma a szerkesztésben. Szé­pen haladt az ügy. Már a hi­vatalos kalkuláció is elké­szült. Az egész gyárban meg­tudták az esetet. Egyik reggel beállított a szerkesztőkhöz Korompai fő­mérnök. — Emberek! — mondta ráütöttük a pecsétet a Mor- vai-féle újításra. Évente ki- lencszázezer a megtakarítás. Az újítónak öt százalékot szavazott, meg a bizottság, ami azt jelenti, hogy Morvái szaktárs negyvenötezret kap. Újból a főmérnök szólalt meg: — Nem azért jöttem, hogy ezt bejelentsem maguknak, mert az illetékes úgyis meg­kapja az írásos értesítést. Ko­molyabb dologról van szó. — Cigarettára gyújtott. — Ma­guk a gyár óriási értékeit tartják a kezükben. Nem is sejtik, milyen nagy pénzt je­lent a rajzokon egy-egy vo­nal. Tudom, hogy Morvái kol­léga is véletlenül jött rá erre az új megoldásra, de a vé­letlenekből is születhetnek ér­tékek. Végighordozta tekintetét a feszültem figyelő embereken. — Tudják, hogy valameny- nyien a kezükben tartják az ilyen lehetőségeket? Kérem, gondolkozzanak ezen. Töp­rengjenek egy kicsit rajzolás közben. Higgyék el, ez a gyárnak is. de maguknak is megéri. Sokat maceráltak már engem, hogy miért állítottunk a rajztáblák mellé diplomás mérnököket. Nos. most meg­mutathatják, hogy mennyit ér. amit az egyetemen és itt a gyárban tanultak. Kurtán köszönt és elment. Pillanatok múlva olyan vita kerekedett, hogy Bakács csak nagysokára teremtett rendet azzal, hogy túlkiabálta a bá­beli hangzavart: — Emberek! Mindenki menjen a helyére. így nem megyünk semmire! Lassan elcsendesedtek. Ba­kács folytatta: — Igaza van az öregnek. Én már kisütöttem, homi mit csinálunk. Arra gondoltam, mi lenne, ha a mi csoportunk brigáddá alakulna? Úgy is együtt dolgozunk. S ha min­denki így gondolja ... Nem fejezhette be. mert hárman is közbevágtak: — Együtt is újíthatnánk. — Ügy van — folytatta a csoportvezető. — Mindenki­nek lehet valamilyen elgon­dolása. Ha ezeket összerak­juk és megvitatjuk, sok jó dolog születhet belőle. / .'bhsn mindannyian egyet- J értettek. Még sokáig be­szélgettek. egyszer aztán az egyik termelési értekezleten az üb-titkár bejelentette: — Közlöm a szaktársakkal, hogy a szerszámszerkesztés­ben brigád alakult, amely vállalást tett, hogy elnyeri a szocialista brigád címet. Az év végén nagy cikk je­lent meg az üzemi híradóban arról, hogy a szerkesztők „Bé- ke”-brigádja eddig összesen kétmillió forint értékű újí­tással gazdagította a gyárat és a népgazdaságot. Farkas István lWVVWWVVVWWVVWWWWVWW,' V-, . . ­1955. NOVEMBERÉBEN zászlók százai csattogtak a fa­gyot jósló szélben Drezda ut­cáin. Örömünnepet ült a vá­ros, vele együtt Kelet-Német- ország és az egész művelt vi­lág. Ekkor kapta vissza a vi­lághírű Drezdai Képtár felbe­csülhetetlen értékű gyűjtemé­nyét a szovjet kormánytól. A képtár legértékesebb darab­jait a háború végén az ak­kori német vezetők egy kő­bányában rejtették el, ahol a szovjet katonák megtalálták. A képeket Moszkvában a leg­gondosabban őrizték és a sok megpróbáltatást kiállt műre­világ minden részéből oda- sereglő szépségrajongók előtt. A DREZDAI KÉPTÁR hír­nevét a XVI. és XVII. századi olasz és németalföldi festmé­nyek rendkívüli gazdagságá­nak köszönheti, amelyek ilyen számban és minőségben csak a világ nagyon kevés helyén ta­lálhatók meg. A képtárnak hosszú és érdekes története van. Szászország választófeje­delme, Erős Ágost rakta le az alapjait ritkasággyűjteményé­vel. Az annak idején több száz államocskára tagolt feudális Németországban a rangjukhoz illő szereplés vágya és a fény­szegekkel saját fényűző haj­lamaikat kielégítséik. Aligha akadt még egy fejedelem, aki fényűző kedvteléseinek ki­elégítése végett annyira meg­nyomorította a népet és any- nyira kifosztotta a polgárait, mint éppen Erős Ágost. A RÉGI NÉMETORSZÁG­BAN eleinte csak a választó­fejedelmi udvar, és később is csak a kiválasztottak szűk ré­tege élvezhette a fejedelmi műkincseket. A német költő­fejedelem, Goethe is csak kü­lönleges kapcsolatai révén cso­dálhatta meg azokat. A drez­dai „Szász Királyi Képtár” 1819-i lajstromában még ez olvasható: „A királyi Képtár; nem teljesen nyilvános intéz­mény ugyan, és így a közön­ség számára nem áll feltétle­nül nyitva, mégis a művelt külföldiek és a hazai műbará­tok számára nem tagadják meg, hogy az előírásoknak megfelelően és kizárólag a felügyelő kíséretében a képtár bejáratánál kifüggesztett köte­lező szabályzat előírásainak megtartásával a képtárba be- : lépjenek és azt megtekintsék”. : De még a XIX. század későfo- i bi évtizedeiben is csak azok ; láthatták a gyűjteményt, akik i nagy összegű borravalót adtak ; a szolgáknak és az igazgató- \ nak is egy aranypénzt lefizet- l tek. A képtár nyilvánosságáért! folytatott harc csak 1960-ban, : az újranyitáskor ért véget. Az I első látogatók az építkezés- í ben részt vett munkások és j családtagjaik voltak ... K. M. — De... — Mi az, hogy „de”? Mi­féle „de”?.. Józsefke letette a kagylót, nagyot sóhajtott, azután föl­keresett egy bizonyos fiatal­embert, az iskolai úttörőcsa­pat pártfogóját Ez a fiatalember normális volt. így szólt: — Nincs nagyobb gondod? No, akkor várj szerdáig. El­megyünk az állatkertbe, ott a helyszínen utánanézünk a dolognak. És csakugyan elmentek, megnézték a zsiráfot, megbe­szélték ... Józsefke megkö­szönte szépen, s elindult a gesztenyesoron át hazafelé, mély gondolatokba merülve, egy gallyacskával végigzör- getve a kerítések vasrúd- jait. Útközben eladta iskola-; táskáját, aztán betért egy i írószeres boltba, majd egy i virágkereskedésbe. S másnap, pont délben, egy i küldönc állított be a szer- i kesztő-nagybácsi hivatalába;! egy szép rózsacsokrot ho-; zott, ilyen levélkével: Édes öcsém, mért nem né- j zel be már egyszer hozzám?\ Elbeszélgethetnénk közös fia- \ talságunkról, a családról, ? Józsefkéről, a zsiráfokról... ? Adjon isten jó egészséget, ? Szerető bátyád. ? Az. első nagybácsi pedig,! mikor Józsefke következő lá-í togatása után ismét hozzáfo-: gott nagy művéhez, a tinta- S tartóban egy döglött egeret? talált. ? Az ilyen kisfiúknak két ró-? zsacsokorra már nem futja ? a pénzükből. j alkonya, sem az Anti-Düh- ring, sem A töke nem ma­gyarázta meg a zsiráfot. Sőt, elő se fordult 'bennük a „zsiráf” szó! Sorra tanulmányozta a legkisebb cikkeket is, aztán dermedtem bámult maga elé: mérlegelte a helyzetet. A kö­vetkező gondolatok cikáztak át agyán: Bevallja a Kneipp-cikóriát? Nem, ezt nem akarta. Úgy vélte, ez ama százezrek mö­gé szorítaná vissza, akiknek a háború előtt még cikóriára sem telt Kijelentse, hogy nem tudja, milyen a zsiráf? Nem, ezt sem lehet. Hová lenne a presztízse? Annyira magáévá tette az objektív világ meg­ismerhetőségének tézisét, hogy köztudomású lett: immáron mindent tud mindemről. S még ha nem tudott is va­lamit, szentül hitte, hogy ezt nem szabad bevallania. Végül — megkeresse a zsi­ráf leírását valamilyen ál­lattani szakkönyvben? Nem, ezt sem teheti, semmi áron, ez afféle szakmai leszűkülés lenne, az objektivista tudo­mány mocsarába süllyedés. Mikor Józsefke ismét föl­hívta telefonon a zsiráf ügyé­ben, nyersen rámordult: — Zsiráf nincs. Ha aka­rod, megmondhatom, milyen a kutya vagy a nyúl. — Hogyhogy... nincs zsi­ráf? — Nincs hát. Se Marx, sem Engels, sem nagy folytatóik nem írnak a zsiráfról. Ez azt jelenti, hogy nincs zsi­ráf. tatott: újságszerkesztő volt. Ezt a nagybácsit sosem lehe­tett otthon találni, úgy el­foglalta a munkája. Józsefke felhívta telefonon a szerkesz­tőségben. — Halló, bácsikéin, itt Jó­zsefke! — Parancsolj, elvtársam! Bácsikám, szeretném meg­kérdezni, milyen a zsiráf. — Nézd meg az Előadók kézikönyvében! — Nincs benne. — Akkor a Ludwig Feuer­bach-ban. — Azt is kivettük már, de abban sincs. — Akkor az Anti-Dühring- ben. — Abban sincs. — Benne kell lennie! — De ha nincs? — Hogyhogy?! Az Antié Dühring-ben sincs? Mit kép­zelsz tulaj donképpen ?! A bácsi lecsap ta a kagy­lót Valaha, mikor olyan ki­csiny fiú volt, amilyen Jó­zsefke most, látott egy zsi­ráfot, képen, az Állatvilág sorozatban. Ezeket a képeket a Kneipp cég mellékelte in­gyenes reklámként a cikó­ria-dobozokhoz. Ezért ennek a nagybácsinak volt valami fogalma a zsiráfról, de nem akarta bevallani, mert ez még háború előtt volt, a re­akciós világban. Ezért meg­hagyta, hogy senkit se eresz­szenek be a dolgozószobájába, s nekilátott a marxista szak- irodalom tanulmányozásának. Ám Józsefkének igaza volt Sem a Ludwig Feuerbach és a klasszikus német filozófia mekeken, ahol szükséges volt, elvégezték a restaurálást. Az ünnepségen e szavak kíséretében vették át a gyűj­teményt: „Hálánkat, amellyel a szovjet hadseregnek tarto­zunk, csak azzal róhatjuk le, hogy a Drezdai Képtárat, mint az egész német nép számára nyitva álló nemzeti zarándok- helyet újból felépítjük. Ez a képtár’ tíá termeit nyitott sze­mekkel végigjárjuk, arra ta­níthat majd bennünket, hogy a szépség is csak békés nép­nél, a nép hazájában lelhet igazi otthonra”. így határozta el a Német Demokratikus Köztársaság kormánya, hogy felépítteti a Gottfried Semper által annak idején tervezett képtárépüle­tet, amely az 1945 február 13-i nagy bombázáskor szinte alap­zatáig kiégett. A nagy munka a képtár 400. éves jubileumára elkészült. 1960. novemberében már ismét teljes fényében ra­gyogva, nyitotta meg kapuit a űző kedvtelés ösztönözte arra az uralkodókat, hogy efféle gyűjteményt létesítsenek. Ezek az akkori társadalmi viszo­nyoknak megfelelő gyűjtemé­nyek túlnyomórészt különböző furcsaságokat és ritkaságo­kat tartalmaztak. A képtár létesítésének gondolata azon­ban nem Erős Ágosttól, hanem francia építészétől, Le Plat­tól származik. Világot járt, nagy kultúrájú ember volt, aki meggyőzte a választófeje­delmet arról, hogy a ritka­sággyűjtemény helyett művé­szeti gyűjteményt kell létesí­teni. A gazdasági viszonyok Szászországban a XVIII. szá­zad közepéig jóval fejletteb­bek voltak, mint a többi né­met államban. Azonban a fe­jedelmek sem azért gyűjtötték a műkincseket, hogy ezzel a polgárságnak és a népinek örö­met szerezzenek, hanem azért, hogy a kiszorított ősz­.WW.WWWWVWWWWWWWWVWW'V'VWX.'V'VV^'» Guido Reni: Pihenő Vénusz Ámorral Manja Golec a Tizian-akció című jugoszláv film egyik jelenetében

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom