Pest Megyei Hirlap, 1963. november (7. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-15 / 267. szám

1963. NOVEMBER 15, PÉNTEK

3

Sírva fakad a néni, amikor megszólítom:

— Öregek, tehetetlenek vagyunk már, a munkát nem bírjuk — mondja.

S mutatja a megroggyant sárfalakat: az alját körbe- tapasztották. hogy le ne dőljön.

— Mi Tesz velünk, megfagyunk a télen — szipogja.

Velem van Balogh Mihály tanácselnök. Megjegyzi:

— El akartuk helyezni őket az egyik szociális otthonban. Nem hajlandók elmenni.

Pár méterrel arrébb oldalra billent falú kunyhó, nagy rés tátong a tetején. Mari néni lakik itt, 17 éves Kálmán fiával. A legény Pestre, az Óbudai Hajógyárba jár, ott dolgozik.

A nappalokat a XX. században tölti, este visszatér a nomád középkorba.

— Nem tudom még, hogyan, de rajtuk is segíteni kell — jegyzi meg gondterhelten a tanácselnök.

Az az építmény, amely a kis sor legvégén áll. messziről majdnem háznak látszik. Vakolatlan ugyan, de kukoricaszárral fedett teteje ép.

Barna bőrű. valaha szép asszony jön elénk, karján egy lenhajú csöppséggel. Heves Jánosná még csak 29 éves. de már mint finom pókháló, úgy szövik be arcát a ráncok. Gye rekek veszik körül: ösz- szesen hét.

Dél elmúlt, a két legnrvrvobb. a tízéves Jani és a hé*éves Ágnes tiszta. úi ruhában, most indul iskolába. Mind a ketten az első osztáh’t iárják. Van még egv eTsős: Tibi. rajta is szép ruha. gyönyörű fekete szemében értelem csilSzürke hétköznap van. délután négy óra körül. A hatalmas színházterem csendesen sütkérezik az ablakokon beáradó őszi napfényben. Bagó József, a bagi művelődési ház igazgatója sajnálkozva figyelmeztet:

— Korán jöttek: nálunk öthat óra tájban kezdődik az élet. Ilyenkor még senki sincs az épületben.

Végszóra hangzik fel kintről a cáfolat: egész kórusra való gyerekhang. A könyvtárba igyekeznek az iskolás lányok. Igaz, hogy a hivatalos kölcsönzési idő öt órakor kezdődik, de Farkas tanító bácsi, a művelődési ház könyvtárosa nem tartja be a hivatalos időt.

— Nemrégiben költöztünk az új helyiségbe, most vezettük be a szabadpolcos rendszert is, s még van egy kis adminisztrációs munkám — indokolja a korábbi kezdést.

A nyilvántartás szerint négyszázötven a beiratkozott olvasó. A valóságban sokkal több: egy-egy könyvtári tag sokszor az egész család számára visz magával olvasnivalót.

Bagó József most a klub- helyiséget mutatja. Modern bútorait, világvevő rádióját, szép hangú zongoráját fővárosi klubokban is szívesen látnák.

— Az ifjúsági klub hetenként háromszor tart hangulatos összejövetelt. Most szervezzük a nyugdíjasok és a vasutasok munkásklubját. Szeretnénk, ha az idősebbek 'is olyan jól éreznék itt magukat,

Bagó József a „mindentudó'’ kapcsolószekrény előtt

(Foto: Gábor Viktor)

mint a fiatalok — mondja aj igazgató.

Telefonhoz hívják, vissza kell mennünk az irodába. A színpadhoz vezető folyosó végében falra szerelt, jókora doboz kelti fel a figyelmünket.

— Kapcsolószekrény a világító berendezéshez. Az igazgató elvtárs tervezte! — „árulkodik” a gondnok felesége.

Azt már eddig is tudtam

Bagó Józsefről, hogy több hangszeren játszik. Azt is tudtam, hogy szenvedélyes amatőr fotós, — képei a külföldi kiállításokat is megjárták —, fotoszakkörük egyike a legjobbaknak a megyében. De azt, hogy elektrotechnikai berendezéseket is tervez — nem tudtam.

— Nem egyedül terveztem

— helyesbít —, Gyurcsik. Lajossal, a Gödöllői Gépgyár villanyszerelőjével közösen. A kivitelezésben pedig sokan segítettek: Bereczki Mihály,

Gyurcsik Lajos, Angyal Lajos és Tóth Sándor. Jó pár óra társadalmi munka fekszik benne. A múltkor néhány szakember megnézte, s azt mondta, tizennyolcezer forintot is megér.

Kérésünkre megmutatja, mit ,,tud” a kapcsolószekrény. Egyik része a színpad 220 voltos hálózati világítását működteti, a másik pedig a 24 voltos, színes világításra is alkalmas reflektorokat. Mindkét része reosztáttal szabályozható, a pislákoló fénytől a vakító ragyogásig.

— Ha még zsinórpadlásunk is lenne, nem cserélnék a pesti színházakkal sem — mondja vágyakozva az igazgató. — Sajnos, erre nem gondoltak a tervezésnél. Pedig a díszletcserénél nagyon elkelne. Hiába, a mennyezet túl alacsony. Hacsak.. i

Tűnődve nézi a színpad mennyezetét. Amilyen ember,

1 még erre is kifundál valamit...

ny. é.

Az első számlát követte a többi

38000 forintos kárt okoztak a társadalmi tulajdonban

A viskók ott állnak a faluszélen. Túl a kanyargó tótfalusi utcák rendezett, tisztán tartott házsorain, túl a dús gyümölcsöket termő kerteken, egy vízmosta, szakadozott szélű gödör partján. Közülük egyet, amelynek ingatag sárfalait a mélyedésben húzták fel, idén tavasszal elmosott a gyülekező hóié, a talajvíz. Igaz, lakói nem maradtak tető nélkül: ideiglenesen a községi sportpálya épületének cementpad- iós Öltözőjében helyezte el őket a tanács. S számukra, Káposztáék számára, most egy új hajlék épül: egy igazi ház, cserepes, padlásos, szoba- konyhás, kamrás.

Palota az összedőlt, s a még meglevő három sárputrihoz képest.

Ezen a verőfényes őszi napon is dolgoznak rajta, A tető is fenn van már, a faiakba behelyezték az ablak- és ajtókereteket. Még a mennyezetet kell beépíteni, a szobát fapadlóval, a konyhát kőkockával befedni, s vakolni, meszelni. Azután kész, még az idén beköltözhetnek Káposztáék.

Nagy, nagyon nagy változás ez az ő életükben. Bár igaz, Julis néni, az öreg, mély ráncoktól barázdált arcú cigány- asszony ezt nem érti meg,

— Jó meleg volt a régi sár- viskó — mondja.

Igaz, a házhoz szükséges pénzt nem óik keresték meg: a helyi tanács a községfejlesztési alapból 16 ezer forintot adott, ezenkívül építőanyagot szerzett és kijárta, hogy a já- I rási tanács húszezer forinttal, | a szakszövetkezet pedig ingyen telekkel járuljon hozzá a takaros kis hajlék felépítéséhez.

De Julis néni lánya, a 28 éves Rózsi már másképpen gondolkodik:

— Bizony, jobb lesz az új házban.

• Mutatja, tizenegy éves, nagyon szép kislányának a fényképét. Negyedik osztályba jár és jól tanul a gyerpk.

— Neki kell az otthon, ne nőjön fel úgy, mint mink — így mondja.

Szavaiban vágy rezdül: úgy ; élni, mint a többi ember.

*

S a másik három viskó lakói? Sorra járjuk őket.

Az egyik előtt a simogató őszi napsütésben öreg, nagyot halló asszony. Totyogó, maszatos unokákra ügyel. Férje, a 67 éves Heves Béla, napszámban van valahol.

log. S a többiek is, a házikó előtt játszadozó mezítlábas, félig pucér kisebbek igazán nagyon szépek. Jól tápláltak, arcuk mint a piros alma.

★

Belépünk az ajtón a házba ... illetve, még a legnagyobb képzelőerővel sem lehet ezt háznak nevezni. Egyetlen helyiség, talán négy méter hosszú, három méter széles lehet. Göröngyös, gödrös agyag a padlója, a mennyezet helyén lécekre feszített falvédő papír. És a berendezés? Két ócska ágy. a huzat- nélküli dunyhák alól kikandikál a szalma és a kukoricalevél. Az egyikben három hónapos csecsemő fekszik, 5 a hetedik gyerek. Az innenső ágyban a két szülő alszik a két legkisebb poronttyal. A túlsóban a három nagyobb gyerek. Van még egv csecsemőnek való rácsos . gyermek- ágyuk is: ebben pedig Tibi kuporog éilel. hároméves kis- hágával. Egy törött, lyukas- ajtajú szekrény, kis rozoga asztal, két szék, ez még a bútorzat. No meg a .másik sarokban lapuló ócska, csípős füstöt árasztó tűzhelv. Alatta kis halom krumpli. Rajta tízliteres fazék, abból száll a gőz.

— Mit főz ebédre? — kérdem az asszonyt.

— Most egy kis babot

— És máskor?

— Krumplit. Egyik nap levest, vagy főzeléket, vagy tésztát belőle.

A tízliteres fazék mindennap tele van. Kilencen vannak hozzá, kiürül rendben. És még legkevesebb két kiló kenyér is elfogy naponta.

— Húst mikor esznek?

— Egyszer egy * hónapban. Mikor az uram fizetést kap.

Mert az embernek, Heves Bélának állandó munkahelye van. Már évek óta Váora jár, a MEZÓKER-hez dolgozni. Ezerkétszáz forint körül keres havonta. Ehhez" jörfá nyolc- száznegyven forint családi pótlék. Persze, nem az egész kétezer forint jut a családnak. A férfi magára költi egy részét: útiköltségre, dohányra és italra is. Ö rendesen öltözik, éppúgy, mint más munkásember. De az asszonya még a bokáig érő szoknyát, a cigány- viseletet hordja.

— Két gyereknek új ruhát, a másiknak cipőt, meg egy dunyhát most vettünk — mondja az asszony és nem panaszkodik az urára.

De rendes otthont, legalább egy szoba-konyhásat, ő is nagyon szeretne. Vágyai, ennél tovább nem is terjednek.

Gondoljuk csak el, hogyan élnék ezek az emberek. És hogyan nőnek fel a gyermekek, akik semmivel sem gyengébb képességűek a másokénál. A legnagyobb fiú, a tízéves Jani mégis csak az első osztályt j járja. Hogyan is tanulhatna | ott a zsúfolt, sötét kis putri-» I ban. amely éppen csak a szél- ' tői, esőtől, hótól védi meg őket? S testvéreinek sorsa ugyanez.

Megyünk visszafelé, be a községbe. A tanácselnök azt mondja:

— Még kétszáz forint sem jut havonta náluk egy családtagra. Nyáron csak meg vannak valahogy, de télen éheznek.

Igen, nyáron meg, mert — nevezzük nevén a gyereket: lopnak, gyűjtögetnek. Az asz- szony is. a gyerekek is. Kis krumplit, kukoricát, gyümölcsöt a határból, a földekről.

— Mondja meg. mit tehetek velük? Nem lehet ezen csodálkozni.

Valóban szép, s nagy dolog az összedűlt putri helyett épülő házacska a faluszélen. Igaz, szebb lenne, ha falait nem ott, hanem bent, az egyre bővülő község égjük új utcájában húzták volna feL S az még szebb lesz, amikor a többi viskó lakói is emberhez méltó hajlékba költözhetnek, majd. De addig sok még a tennivaló.

Hetesi Ferenc Pál

Magyar bét

a nyugalmimét rádkibn

Magyar hetet rendez 1961 januárjában a Frankfurt am Main-i nyugatnémet rádió. Egyenes adásban sugározza a BYHMktürtfj&ö' " VenSégSzé’-efpiő magyar állami hangverseny- zenekar koncertjét, több alkalommal közvetít magyar könnyűzenét, irodalmi műsort és több helyszíni riportot Magyarországról. A riportok elkészítésére november végén négytagú riportesoport érkezik Budapestre.

A hamburgi rádió is tervbe vette a jövő évben magyar hét rendezését (MTI)

Egy mélyrehatóbb elemzés, vagy egy körültekintőbb revízió félóra alatt felfedhette volna azt a több éven át tartó nagyméretű csalást amit csak néhány hónappal ezelőtt fedeztek fel a Past megyei Vegyi- és Kézműipari Vállalatnál. A tettesek jelenleg letartóztatásban várják, hogy megkezdje a tárgyalást a Váci Járásbíróság büntető tanácsa.

A vád: társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett csalás. Az okozott kár: közel 38 ezer forint. Varga József igazságügyi szakértő munkacsoportja lépésről lépésre feltárta a megyei tanácsvállalatok égjük legnagyobb méretű bűnügyét Hogyan történt? Zsidek Béla. a vállalat szentendrei írószergyárának számviteli vezetője és Kálmán István, a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat szobi részlegének vezetője, gyerekkoruk óta ismerték egymást. Zsidek anyag- és irodaszer- beszerzéssel is íogl atkozott és amit sem Szentendrén, sem a fővárosban nem kapott meg. azért felutazott Szobra, hátha elfekvő áruként megtalálja az Észak-Pest megyei szaküzletben.

Ilyenkor elbeszélgetett barátjával, Kálmán Istvánnal. Elmondta, hogy válófélben van feleségétől, de szeretné, ha az asszony visszatérne a Mártírok útjai családi házba. Panaszkodott anyagi nehézségeiről is, és első Ízben háromezer forintot kért a szobi árudavezetőtől, köl- csönképpen. Kálmán adott, hogy azzal is segítse a Zside Ic-házaspár normális életkörülményeinek helyreállítását.

Közben Zsidek Béla bepillantott a vállalat központi könyvelésébe és ott felfedezte a lazaságokat. Például az ! irodák részére vásárolt papi- ! rosokat, irodaszereiket nem l vételezik g r^ktárb^. hanem a számlákra egyszerűén rávezetik, hogy hová történt a kiadás. Erről is beszélgettek Kálmánnal, akinek boltjában szintén kapható volt papíráru, irodaszer.

Kísérletképpen megszületett az első fiktív számla, melynek alapján Zsidek nem vitt ki árut a boltból, hanem kifizetvén csekkel annak „ellenértékét”, a különbözetet készpénzben kérte el a boltvezetőtől.

A központban nem vettek észre semmit. Folytatták a névleges vásárlásokat, az át nem vett áru kifizetését.

A vádirat szerint a helyzetet súlyosbítja, hogy a csalást bűnszövetkezetben követték el. Ugyanakkor felveti a felelősséget a Pest megyei Vegyi- és Kézműipari Vállalat felé is, melynek főkönyvelőségén a hamis tartalmú számlákat minden esetben simán átvezették.

A tárgyalást november végére tűztök ki a Váci Járás- bíróságon, amelyre huszonkét tanú kap idézést. __a __

P

est megyei tsz-tagok Budapesten ás Miskolctapolcán

Csütörtökön reggel az Állami Biztosító és a termelőszövetkezeti és önsegélyző csoport szervezésében Budapestre érkezett háromnapos látogatásra száz szövetkezeti tag. A háromnapos itt-tartóz- kodásuk alatt ellátogatnak az Országházba, a Nemzeti Galériába. a Fővárosi Operettszínházba és megismerkednek Budapest nevezetességeivel. Ugyancsak csütörtökön reggel negyven termelőszövetkezeti tag utazott Miskolctapolcára tíznapos üdülésre.

Ebben az évben még kétszázan látogatnak Budapestre és kétszázötvenen Harkány- fürdőre. valamint Miskolctapolcára.

JÓ UTAZÁST!

A MÁV Dunakeszi Járműjavító dolgozói is hozzájárulnak az utazás gyorsításához, kényelmének javításához. Üj vasúti kocsik tucatjait adják át a MÁV-nak minden esztendőben. Az elavult kocsikat újjávarázsolják és a rendszeres javításról is gondoskodnak. Képeink néhány mozzanatot örökítettek mzg ebből a munkából.

Akik Vác felé utaznak, azoknak már nem újdonság ez a furcsa vasúti kocsi. Nem motorkocsi. Mindig a szerelvény végén van, a mozdonnyal ellentétes oldalon. Ha a vonat visszafelé indul, a mozdonyt nem kell előre hozni, mert a vonatot ebből a kocsiból vezetik

Még néhány munkaművelet, s ez a kocsi is elindulhat rendelteti helyére

Minden javításra érkező kocsi a mosógépen keresztül megy át a műhelybe. A gyorsan forgó körkefék és a megfelelő összetételű tisztító folyadék gondoskodik arról, hogy a hosszú út pora, olaja a műhelyben már ne akadályozza a munkát (Gábor felv.)

.Hétköznap délután