Pest Megyei Hirlap, 1963. október (7. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-09 / 236. szám
4 1963. OKTÓBER 9, SZERDA W&vlan Sagy az érdeklődés az MSZBT orosz nyelv- tanfolyamai iránt Megkezdődtek az MSZBT központi nyelvtanfolyamai. A megnövekedett érdeklődést mutatja, hogy míg az elmúlt Oktatási évben 827-en jelentkeztek, az idén 1250-en fogtak hozzá a tanuláshoz. Az alapfokú tanfolyamokon kívül haladó, társalgó, szakosított és fordító tanfolyamokon fejleszthetik a hallgatók tudásukat. Az MSZBT nagy gondot fordít az oktatás színvonalára. igénybe veszik a legkorszerűbb szemléltető eszközöket, hanglemezekkel, magnetofonnal segítik a helyes kiejtés elsajátítását. A társalgási tanfolyamok előadói orosz anyanyelvűek. A tanultak elmélyítésére a társalgási készség fejlesztésére szolgálnak a klubestek is, amelyeken legtöbbször szovjet vendégek is megjelennek. Az oktatási év végén újból megrendezik a tavaly nagy sikert aratott tanulmányi versenyt, amelynek győztesei jutalomkirándulást tesznek a Szovjetunióban. (MTI) Nem tanára — felbujtója, orgazdája volt a diáknak Elkészült íb vádirat a váci bűnszövetkezet ügyében, I ZSÁMBÉK ÉS VIDÉKE KTSZ Izgalmas éjszakai kaland színhelye volt ez év május 29-én a Börzsönyben kanyargó Balassagyarmati út egyik kis tisztása. Az erdei út titokzatos sötétjében, úgy élfél tájt, motorkerékpár berregése törte meg a mély csendet. Két fiatalember ült a motoron. Az út menti fabódéhoz kanyarodtak, amelyben az útépítő munkások szokták tartani a drága cementet. A motor két utasa leugrott a nyeregből, s egyenest a bódéhoz sietett. Hozzáláttak a lakat leszereléséhez. Gyorsan, gyakorlottan dolgoztak, látszott rajtuk, hogy nem először járnak itt. Nagy pattanással esett le a lakat, nyikorogva tárult fel az ócska ajtó, de ebben a pillanatban harsány kiáltozással, karóval kezükben emberek rontottak elő a közeli bokrokból. Az Útépítő Vállalat munkásai, akik lesben állva várták a tolvajokat, mert már megelégelték a napok óta tartó éjszakai lopásokat. A két fiatalember futásy r A\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^ Mi az a szolgalom? Göngyöleg Az egész országban eléggé nem szorgalmazható feladatot jelent a kereskedelmi dolgozók számára az üvegek, rekeszek, ládák, azaz a göngyöleg megfelelő kezelése s időbeni visszajuttatása a csomagoló, illetve nagykereskedelmi vállalatokhoz. Megyénk állami és földművesszövetkezeti boltjaiban is állandó feladat ez, ám rögtön hozzá kell tennünk: nem mindenütt fordítanak elegendő gondot megvalósítására. Mutasd a raktárad, megmondom ki vágj’ — emlegetik tréfásan a megmásított szólás-mondást a kereskedelmi dolgozók, s nemcsak a raktár rendjére, az ott tárolt áruk elhelj'ezésére gondolnak ilj-enkor. hanem arra is, hogy sokhelj’ütt a hasznos raktártér jelentős részét az összevissza dobált göngyölegek veszik el, a poros, piszkos üvegek, a megrepedt ládák, kiürült szállítódobozok. Nemcsak helyet foglalnak, kisebbítve a raktár területét, hanem pénzértékben is jelentős „helyet” foglalnak el a szállítóleveleken, könyvelési rovatokban. Egy-egy kisebb falusi üzlet néhány száz forint értékű göngjöleg visszatartásával megyei szinten — az országosról nem is szólva — száz- és százezer forintokat hevertet, hiszen a több száz üzlet néhány száz forintja súlyos ezrekre rúg. Amikor gazdasági életünk minden területén jelentős erőfeszítéseket teszünk a takarékosságra, a kereskedelem sem lehet kivétel. Éppen ezért nemcsak a boltvezetők belátására kell bíznunk a göngyölegek sorsát, hanem ellenőrizni is kell azok felhasználását. Mártsak azért is, mert a göngyölegek kezelését, visszaszállítását — rendeletek határozzák meg. A rendeltek betartása sok ezer forintot szabadít fel, olyan ezreket, amelyeket népgazdaságunk másutt hasznosíthat. Kisebb szabálytalanságot követtem el, ezért a kerületi tanácsnál figyelmeztetést kaptam. Megígértem, hogy ezentúl nem sértem a szabályt, azután elbeszélgettem a tanácsi dolgozóval. Úgy látszik, ezen a napon kevesen voltak beidézve, vagy újabban kevés a szabálysértő, mert pillanatnyilag én voltam az egyedüli ügyfél. — Mi volt a helyzet azelőtt? — kérdeztem kíváncsian. — Hallomásból és régi iratokból tudom, hogy ezernyi elavult kihágást tétel alapján tüntettek. Például. aki az Alaa- útlan ostorát csattogtatta. súlyos pénzbírságot vagy három napot kapott. — Szóval most nyugodtan csattogtathatom ostoromat az Alagútbán? — Minden vészéin nélkül. Kipróbálhatja ... Sőt. maid, a nyári hóvavnkban sonka nélkül is árusíthat fagylaltot. Azelőtt érért súlyos pénzbírságot kellett volna fizetni. Aki nem fizetett, az leülte. így folytatta: — Ha a kávéházi kaszímő nem volt 24 éves, a 6991/1878-as rendelet szerint 200 pengőt fizetett a kávés. A kezemben levő újságra mutatott: — Nyugodtan olvashatja a járdán. Azelőtt megbírságolták volna. — Sóhajtani szabad volt? — Nem mindenkinek. A hordár köteles volt a megbízásokat tiszta egyenruhában felvenni és udvariasan megköszönni. Ha a megbízást megjegyzésekkel kísérte, káromkodott vagy sértő módon sóhajtozott, hogy ezzel is kifejezze a megbízás jelentéktelen voltát, a 77 818/ 1901-es rendelet szerint háromnapi fogházra átváltoztatható pénzbírságra ítélték. Tehát neki sóhajtani sem volt szabad. Elmosolyodott: — Tud‘a mi az a szolgalom? — Nem. — Én sem... Nos, mint a „Kihágások kézikönyve” című műben olvasható, súlyos kihágásnak számított „a szolgalmak gyakorlásának megszegése a mederbirtokos által”. Lehet, hogy még azt sem tudta, hogy mi az a szolgalom, aki büntetett. Talán csak sejtette, hogy valami mederrel kapcsolatos kihágás. — Még jó, hogy kevés embernek volt medre ... — Ha valaki a vonó állatokat hangos kurjártással biztatta, akikor is szigorú büntetést kapott — fejezte be a tanácsi dolgozó a régi szabálysértések ismertetését. Bementem egy eszpresszóba. Feltűnően csinos, hilsz év körüli lány ült a pénztárban. A mai idők kaszimőie elvette a három- húszat. és adott pgy duplás blokkot. Hű,, micsoda ki- Mr»4<t lett volna ehhn1 vagy öt.- V671 1 Palásti László nafc eredt. Az egyik ugyan még megpróbált felpattanni a motorra, de egy jól irányzott karócsapás a motort üzemképtelenné teitte... így végződött az a szemérmetlen bűncselekmény sorozat, amely fél éven át tartotta izgalomban Vác városának környékét A vizsgálat később egy nem mindennapi bűnszövetkezet sokoldalú, s társadalmilag is rendkívül tanulságos gaztetteiről rántotta le a leplet Az elcsípett tolvajok egyikéről kiderült, hogy nem más, mint Szijjártó János 19 éves váci tanuló, a Váci Gépipari Technikum diákja. Nem most először gyűlt meg a baja a törvénnyel. Két évvel ezelőtt Berta Sándor segédmunkással, vele egyívású barátjával, már állt bíróság előtt. A fiatalkorúak bírósága akkoriban mindkettőjüket megróvásban részesítette, mert a váci motorjavítóból deszkát, súlyzót, vascsöveket loptak. Szíjjártót a bűncselekmény miatt függelmileg ki is zárták a technikumból, de ő addig kopogtatott a felsőbb szervek ajtaján, míg végre az iskolába visszavették. S itt kezdődött el az újabb bűntettek sorozata... A technikumban Szijjártó nagy hangon vágott fel azzal, hogy „neki prima kapcsolatai vannak odafenn, persze, hogy visszakerült a technikumba”. Felfigyelt rá egyik tanára, Bartl János és bizalmaskodó beszélgetésbe elegyedett vele. Kérdezte a gyerektől, \ hogy valóban van-e ismeretsége a minisztériumban? Azután, amikor az előtte is dicsekedett, ügyesen szóbahozta, hogy tud a régebbi lopásairól, s ügyes fiúnak tartja őt. Belevaló srác vagy! — mondotta elismerően a 46 éves tanár, s felajánlotta barátságát az éretlen tanítványnak. A fiatalember persze örült annak, hogy tanárja előre megmondja néki: mikor fog felelni, s mindig 4-es, 5-ös osztályzatolcat kap az órán. így azután nem kellett különösebben rábeszélni, amikor Bartl tanár úr tanítási idő alatt elküldte őt Visegrádra, s elhozatott vele onnan egy lopott vasúti ütközőt. A tanár ennek kapcsán azt is elmondta volt diákjának, hogy Börzsönyligeten családi házat épít, s oda betonkeverőnek kell az ütköző. De — mondotta — kellene oda sok más is, például drótkerítés és a kerítéshez oszlopnak vascső, meg miegyéb ... A diák készséggel állt rá a tanárja kínálta alkúra. Vállalta, hogy ő majd segít beszerezni mindenfélét az építkezéshez, s természetesen jóval olcsóbban, mint amennyibe rnindai rendes úton kerülne. A fiú két évvel ezelőtt — tán a múltkori csibészkedés jutalmául? — keményen dolgozó, havi 1200 forintot kereső édesanyjától — kapott egy Pannónia motor- kerékpárt. A motor nagy vonzerő, sok barátot szerez és korlátlan mozgási lehetőségeket nyújt. Erre alapozta tervét a diákgyerek. A már említett Berta Sándorral, továbbá a kamasz- korban levő F. Kálmán, K. Konrád és Cs. Csaba fiúkkal rendszeres portyázást tartott Vácott és a környéken. Azt kutatta, hogy honnan, mit lehet el emelni. A zsákmányt a megrögzött bűnözőket is megszégyenítő vakmerőséggel és ügyességgel orozta el. A tanár úrnak drótkerítésre volt szüksége? A gyerek máris sietett, s a legközelebbi éjszakák egyikén szerét ejtette, hogy az 1. számú Mélyépítő Vállalat anyagle- rakatától ellopjanak 980 foríntnyi festetten dróthálót. Az épülő házhoz vízvezeték kellett? A gyerekek máris siettek a közeli vizműépít- kezésről és a váci postaparkból ffumitömlőt és vascsöveket lopni. összesen 172 méter tömlőt emeltek el, mert Bartl tanár úr az esténként hozzá motorkerékpáron kiszállított mennyiséget Iceveslette. Később Szijjártó tanárja újabb ötletekkel állt elő. Megmondta tanítványának, hogy kellene neki néhány villanymotor is, mert az építkezésnél betonkeverőre, fűrészgépre és vízszivattyúra volna szüksége. Szijjártó ennek alapján megkezdte féléves hadjáratát a Vác környékén fellelhető villanymotorok ellen. Közölte Bertával, hogy villanymotorokat kell szerezni, s szereztek is. Tavaly decemberben a technikum közelében felfedezte a Pest megyei Építőipari Vállalat szállítószalagját. Sötétedés után Bertával együtt a motort leszerelte róla, majd később kivitte Bartl lakásiára, aki 1500 forintért megvásárolta tőle. Az idén januárban a Büki-szigeten bukkant rá két újabb szállítószalagra. Ezek az 1. számú Mélyépítő Vállalaté voltak. Mindkettőt leszerelték és elvitték. Az egyikért a tanár úr 400 forintot fizetett, a másikat azonban nem vette megt mert pompás maszek malom- és darálóüzem feláliítási tervét a kismarosi tanács nem hagyta jóvá. Noha Szijjártó a tanártól minden átvett zsákmány után azonnal jó pénzt kapott — összesen több mint 5000 forintot — s azon cimboráival osztozkodott, bizonyos esetekben a diák jobbnak látta, ha a lopott motorokat, kerítésnek való drótkötegeket, stb-ket a saját zsebére értékesíti. Hja, evés közben jön meg az étvágy, s a tanári buzdításra elkövetett bűncselekményeknek az éretlen suhanc-agy nem tudott gátat szabni! így azután a fiatalok bün-galerija összesen kilenc villanymotort „szerzett” az éjszakára őrizetlenül levő szállítószalagokról. Ugyancsak fellendült az „üz- lett’1. mert a tanár úrtól kapott ezreseken felül Bordás Sándor váci kisiparostól 600 forintot, Mojzes György ismerőse közvetítésével özvegy Takács Istvánná váci lakostól 850 forintot. Fazekas Lajos váci lakostól 550 forintot, Szabó Sándor szokolyai lakostól 1500 forintot kapott egy-egy lopott villanymotorért. De akadt vevő a Bartl által át nem vett kerítés-drótkötegekre is. Kit- j mész János szód ligeti lakosi 3500 forintot fizetett orgazda-; ként másfél tekercsért. A sok lopás, az állandó éj-í szakai motorozgatás, zsák-1 mányszállítás bizony alaposan igénybe vette Szijjártó Pannóniáját. Ezért elhatározta, hogy motorkerékpárját ge- nerálozza. E célból egy éjszaka a váci Gödör Étterem elöl cimboráinak segítségével ellopott egy vadonatúj Pannóniát. Azt kivitte a város határában levő szőlőjükben egy homokbunkerbe. A bunker bejáratát beomiasztotta, majd i motorért később tért visszs hogy egyik cimborájához, Di- ósjenőre szállítsa a szükséges generálozásra. A lopott motor alkatrészeiből az meg is történt, a fennmaradó alkatrészeket Szijjártó eltette „tartaléknak’1. Bartl tanár úr családi háza ezenközben szépen épülhetett. A malom és a daráló körüli kudarc azonban csak nem hagyta nyugodni, s ez példátlan gondolatokra indította. Egy éjszaka, amikor a hű tanítvány motorján éppen befutott a legfrissebb lopott holmikkal, merőben újfajta megbízással látta el. Akkoriban közeledett a tanácsválasztás. A fantáziadús l<t, Így hívják a vegyes kisz-t, amelynek Zsámbék a kőzpont- de gondoskodik: Tök, Perbál és Budajenő lakossága szolgáltatási igényeinek kielégítéséről is. A cipészműhcly mnkájával nemcsak a részlegvezető, de a lakosság is elégedett Sipos Béla, a kefekötő részlegben dolgozik, ahol fémszálból készítik a füstcsőkeféket tanár közölte diákjaival, hogy meg akarja magát választatni a tanácsba, s akkor majd lesz engedély mindenre. E végett megkérte a fiút: szervezzen 'egy 15 főből álló turistacsoportot, a szavazás napján jöjjenek ki síelni a Börzsönybe, s mint alkalmi szavazók Szo- kolyán adják a szavazatukat a hivatalos jelölttel szemben őreá. A diák meg is szervezte ■az alkalmi túrisfacsoportot, s ■nem rajtuk, hanem a tanács funkcionáriusok éberségén múlt, hogy a szemérmetlen ■terv nem sikerült. A tanár úr családi háza ily módon talán még ma is épül- getne, hiszen loptak hozzá a gyerekek cementet és más •egyebet is, ha épp az egyik cementszerző körút alkalmával Szijjártó Jánost a munkások talpraesettsége le nem füleli. Azóta tanár és diákja, valamint annak barátja: Bartl János, Szijjártó János és Berta 'Sándor a rács mögött vannak. Ellenük és F. Kálmán 16 éves fiú ellen a váci ügyészség most adta ki a vádiratot. Vádolja őket sok rendbeli, a társadalmi tulajdont károsító, bűnszövetkezetben elkövetett lopással, bűnpártolással, orgazdasággal, s nem utolsósorban a tanárt — felbújtással. Az ügyet rövidesen a Váci Járásbíróság tárgyalja. Firon András
