Pest Megyei Hirlap, 1963. október (7. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-27 / 252. szám

1963. OKTOBER 27, VASÄRNAP Hruscsov válasza a külföldi újságírók kérdéseire A békéről, a leszerelésről, a német kérdésről, a kínai vezetőkkel folytatott vitáról, a kommunizmus épitésérőí IV. Sz. Hruscsov szovjet kormányfő pénteken a Kreml­ben ‘beszélgetést folytatott a Szovjet Újságírók Szövetsé­gének vendégeként Moszkvá­ban tartózkodó több mint öt­ven afrikai, latin-amerikai, ázsiai és európai újságíróval, valamint az újságírók har­madik világtalálkozóján részt vett küldöttségek Szovjet­unióba érkezett tagjaival. A beszélgetés kezdetén Hruscsov üdvözölte a megje­lenteket, hangsúlyozta, hogy „olyan időszakban élünk, amikor a tudomány és a tech­nika, a gazdasági élet és a kultúra rendkívül gyorsan fejlődik, egyre növekszik a szocialista világrendszernek, a munkásmozgalomnak és a népek nemzeti felszabadító mozgalmának a szerepe s mindez szokatlanul meggyor­sítja az egész történelmi fejlődést”. — A szocialista világrend­szernek, a nemzetközi mun­kásmozgalomnak, a népek nemzeti felszabadító harcá­nak erői egy hatalmas for­radalmi áradatban egyesül­nek. Ez ingatja meg és rom­bolja le az imperialista világ- rendszert, ez határozza meg ma az emberiség társadalmi és politikai haladását — jelentette ki Hruscsov, majd a továbbiakban rámutatott, hogy a demokratikus újság­írók kötelessége méltóképpen elősegíteni az emberiség tár­sadalmi haladását, a békéért, s az összes gyarmati nép nem­zeti felszabadulásáért folyó harcot. Ezután Hruscsov öt problé­ma köré csoportosítva, vá­laszolt az újságírók részé­ről feltett, több mint ötven kérdésre. Az újságírók harmadik világtalálkozójának jelentő­ségére, valamint arra a kér­désre, hogy mi mozdíthatja elő a népek akaratát kife­jezésre juttató szabad sajtó megteremtését, különösen a fejlődésben levő országok­ban, Hruscsov részletesen ismertette a sajtónak, mint az osztályharc eszközének a tőkés országokban betöltött szerepét, rámutatott arra, mennyire a saját érdekifk szolgá­latára használják fel a tőkés országok uralkodó osztályai a tömegeket be­folyásoló sajtót, rádiót és televíziót. Ezért rendkívül fontos a dolgozók, s a függetlensé­gükért harcoló népek szá­mára, hogy meglegyen a sa­ját sajtójuk, rádiójuk, tele­víziójuk, melyek segítségé­vel harcolhatnak az impe­rializmus és a gyarmati rend­szer ellen — mondotta; — A különböző irányza­tokat követő újságírók is közös álláspontra helyezked­hetnek a békéért és a bé­kés együttélésért, a leszere­lésért, a vitás kérdések bé­kés megoldásáért folytatott harc kérdéseiben — állapí­totta meg a továbbiakban a szovjet kormányfő, majd le­szögezte: — A kommunista és a burzsoá ideológia között harc folyik,- amely tovább fog erősödni és szélesedni. Meg­győződésünk, hogy ez a harc azoknak az erőknek a győzelmével végződik, ame­lyek a legélenjáróbb, a leg- haladottabb eszmét, a marxiz­mus—leninizmust képviselik. Ami a nemrég függetlem- né vált, fiatal, fejlődésiben levő országokat illeti,, ott a fő feladat a teljes gazda­sági függetlenség kivívása és a neokolonialista törekvések meghiúsítása. Ezeknek az or­szágoknak a nép« azért har­colnak, hogy megfosszák a volt gyarmatosítókat, ki- zsákmányolókat és kiszolgá­lóikat a termelési eszközök­től. Meg kell azonban fosz­tani őket a sajtó, a rádió és a televízió terén gya­korlott uralmaiktól is, s ek­kor a sajtó ténylegesen, a dolgozó népet fogja ott is szolgálni, Általános és teljes leszerelés kell ahhoz, hogy megszüntessük a háborút A moszkvai részleges atom- csendszerződés jelentőségé­re, a szovjet kormánynak a leszerelési tárgyalások elő­mozdítása érdekében teendő lépéseire vonatkozólag egy kameruni és egy nepáli lap- szerkesztő, továbbá az NDK újságíró-küldöttségének tag­jai és Siklósi Norbert, a Magyar Újságírók Szövetsé­gének főtitkára részéről fel­tett kérdésekre válaszolva, Hruscsov kifejtette: — A moszkvai szerződés megkötése előmozdította a nemzetközi feszültség bizonyos fokú enyhülését. Mindamel­lett jó. ha helyesen értékel­jük e nemzetközi egyezményt és nem túlozzuk el jelentősé­gét. A nukleárisfegyver-kisér- letek részleges eltiltása még nem leszerelés, még csak nem Is befolyásolja a fegyverkezési hajszát — jelentette ki Hruscsov — mert a nukleáris fegyverkezési verseny, az eddigi nukleáris kísérletek alapján sajnos, to­vább folyik. Ezenkívül a föld alatti nukleáris robbantások révén folytatódik a nukleáris fegyverek tökéletesítése. A fentiekre azért mutattam rá, hogy a moszkvai szerződés jelentőségének értékelése ne vezessen a leszerelésért, a háború megakadályozásáért iíkraszálló erők morális és szellemi leszerelésére. Az általános és teljes le­szerelés kell ahhoz, hogy megszüntessük a háborút, mint az államok közötti vitás kérdések megoldásá­nak eszközét. A fő akadály az, hogy az imperialisták nem akarnak leszerelni, félnek a leszerelés­től. Ezért a leszerelési tár­gyalásokon az imperialista ha­talmak képviselői kiagyalt kérdésekkel hozakodnak elő, olyanokkal, amelyekről ma­guk is tudják, hogy megold- hatatlanok. — Itt van például az ide­gen területeken állomásozó csapatok kivonásának kérdé­se. Az ide vágó javaslat megvalósítása természetesen nem jelent leszerelést, de jő kezdet lenne a leszerelési tár­gyalásokhoz, egyéb kérdések­kel kapcsolatos megállapodá­sokhoz. Tárgyaló partnereink azonban még ehhez sem haj­landóik hozzájárulni. — Mindamellett a leszere­lés megoldható feladat. Meg­oldásához mindazoknak fo­kozott erőfeszítéseire van szükség, akik e cél eléréséért küzdenek. A népeknek nyomást kell gyakorolniuk a leszere­lést ellenző kormányokra — mondotta Hruscsov, majd megállapította: — Az utóbbi években mér­hetetlenül megnövekedett a népeknek a leszerelésért, a nukleáris háború ellen indí­tott mozgalma. Nem kétsé­ges, hogy mindazok, akiknek becses a béke ügye — köztük a haladó újságírók is — még jobban egyesítik erőfeszítései­ket. Elsőrendű kérdés — a német békerendezés Egy perui és egy kolumbiai lapszerkesztő a német béke- szerződés megkötése és a ber­lini kérdés megoldása érdeké­ben tervezett lépésekről kért felvilágosítást. Hruscsov válaszában kifej­tette, hogy a nyugatnémet kor­mánykörök tovább folytatják az ország fokozott mvlitarizá- lására irányuló politikájukat Nyugat-Nómetország területe szinte katonai táborrá vált, ahol majdnem egymillió ka­tona van fegyverben. A bonni kormány mindent elkövet, hogy nukleáris fegyvert szerez­zen hadserege számára. A nyugatnémet militaristák és revansdsták továbbra is arról ábrándoznak, hogy a Német Demokratikus Köztársaságra is kiterjesztik rendszerűiket. Hruscsov kifejezte reményét, hogy a nyugatnémet lakosság körében akadnak erők, ame­lyek meg tudják fékezni a mi­litaristákat és a revansvágyó- kat. — A Szovjetunió elsőrendű jelentőséget tulajdonít a né­met békerendezés problémájá­nak, a jelenlegi nemzetközi kapcsolatok kulcskérdésének tartja ezt a problémát. A szovjet kormány java­solja, hogy kössék meg a német békeszerződést és ennek alapján rendezzek a nyugat-berlini helyzetet. Ez az indítvány annak a reális ténynek a figyelembevételén alapszik, hogy két önálló szu­verén német állam létezik és van egy külön politikai kép­let: Nyugat-Berlin, — A szovjet kormány ál­landó erőfeszítéseket tesz a német bókerendezéssel össze­függő kérdések megegyezésen alapuló megoldására. Ha a nyugati hatalmaknak valóban érdekük a nemzetközi feszült­ség enyhülése, akkor a való­ságnak megfelelőbb / állás­pontra kell helyezkedniük a kérdések kezelését és megol­dását illetően. A Zycie Warszawy szerkesz­tőjének és a Lengyel Távirati Iroda (PAP) igazgatójának, a sokoldalú NATO atomerőre vonatkozó kérdéseire válaszol­va Hruscsov kijelentette: — A NATO sokoldalú nuk­leáris erőinek megteremtése nyomán elkerülhetetlenül fo­kozódnék a termonukleáris háború kitörésének veszélye. Bármilyen feltételek mellett történnék meg e nukleáris erők létrehozása, bármilyen magyarázatot is fűznének hoz­zá, maga az a tény, hogy a NATO nukleáris erői sokolda­lúak lennének, önmagáért be­szélne, azt jelentené, hogy a nyugatnémet fél, vagyis a leg- elvakultabb, legagresszívebb revansvágyó fél hozzájutna a nukleáris fegyverhez. Ez pedik csak fokozná a termonukleáris háború kitöré­sének veszélyét. A varsói szerződés és a NATO tagdllamai közötti megnemtámadási egyezmény mindkét fél érdeke dási szerződés békepaktum lenne a nukleáris fegyverrel rendelkező felek között. — Nem forog fenn semmi­féle nehézség e szerződés meg­kötésének formáját illetően sem — jelentette ki a szovjet kormányfő, majd furcsa logi­ka szüleményének nevezte azt az állítást, hogy a varsói szer­ződés országainak nagyobb ér­dekük fűződik a szerződés megkötéséhez. — Közismert tény, hogy a NATO-hoz tartozó és a varsói szerződéshez tartozó országok­nak egyaránt vannak nukleá­ris bombáik, amelyeknek ha­tása egyforma — mondotta. — Ennélfogva reálisan kell felbecsülni a modern háború összes következményét. Köny- nyű háborút indítani, de ne­héz megállítani. Az imperia­lista urak is jól tennék, ha jó­zanul értékelnék ezt a tényt. Világos, hogy a meg­nemtámadási szerződés megkötése mind a var­sói szerződés, mind a NATO tagállamainak, sőt nemcsak ezeknek az or­szágoknak, hanem a vi­lág minden más orszá­gának is érdeke. Az algériai—marokkói konfliktus az imperialisták maimára hajtja a vizet Argentin és bolgár újság­írók kérdései nyomán Hrus- csöv kifejtette á szovjet kor­mány álláspontját az algériai —marokkói határviszályról. Kijelentette, hogy a szovjet kormányt aggodalommal tölti el a két arab állam konflik­tusa. — Ha behatóbban vizsgál­juk az ügyet — folytatta — kitűnik, hogy gyökerei az egyszerű határviszálynál sok­kal mélyebbre nyúlnak. A monopolista körök a legkü­lönbözőbb intézkedésekkel próbálják megakadályozni a gyarmati elnyomás alól fel­szabadult népek előrehaladá­sát, biztosítani gazdasági uralmukat a felszabadult or­szágokban és ezeket az or­szágokat megtartani a kapi­talista rendszerben. Az impe­rialisták most örömmel dör­zsölik kezüket és minden­képpen szítják, élezik ezt a konfliktust. — Sajnálkozást kelt, hogy a marokkói kormány a gyarmati rendszerből hát­ramaradt, vitás kérdés megoldása érdekében fegy­veres erőhöz folyamodott. Az algériai—marokkói fegy­veres konfliktus folytatása csak az imperialisták mal­mára hajtja a vizet, mert ezek a két ország beíügyeibe való beavatkozásra igyekez­nek felhasználni a helyzetet. — Ez a konfliktus teljes mértékben ellenkezik a két szomszédos arab ország né­peinek nemzeti érdekeivel, fenyegeti a biztonságukat, el­vonja kormányaik figyelmét a politikai és gazdasági füg­getlenség megszilárdításával kapcsolatos, halaszthatatlan feladatokról, és komoly kárt okoz az afrikai államok egységének és szolidaritásá­nak. Hruscsov kijelentette, hogy a szovjet kormány véleménye szerint minden vitás kérdést, köztük a határkérdéseket is az érdekelt felek közvetlen, békés tárgyalásai útján kell rendezni. Ugyanez vonatko­zik Marokkó és Algéria je­lenlegi konfliktusára is. Kenyai es angolai újságírók kérdéseire válaszolva Hrus­csov kijelentette, hogy a szov­jet kormány és a szovjet nép mély rokonszenwel kíséri Ke­nya, illetve Angola népének hősies, sok áldozattal járó harcát a gyarmati elnyomás megszüntetéséért és független állama megteremtéséért. A békés együttélés nem jelenti a fel­szabadító mozgalmak beszüntetését Egy perui újságírónak a la­tin-amerikai népek szabadság- harcával kapcsolatos kérdésé­re válaszolva Hruscsov kije­lentette: , — A gyarmati elnyomás alatt élő népeknek vagy a mo­nopoltőke uralma alatt álló országok dolgozóinak felsza­badulásukért vívott harca és a különböző társadalmi rendsze­rű államok békés együttélése teljesen különböző fogalom, a kettőt nem szabad összeke­verni. Egyesek téves megvilá­gításba helyezik és saját cél­jaikra akarják felhasználni a békés együttélés jelszavát. Úgy próbálják feltüntetni, mintha a békés együttélés azt jelentené, hogy a népek szün­tessék be felszabadító harcu­kat leigázóik, kizsákmányolóák ellen. Ez durva ferdítés, ame­lyet tudatosan ' követnek el azok, akik gyengíteni szeret­nék a népeknek az imperia­listák és a gyarmatosítók el­len vívott felszabadít^ harcát, valamint a dolgozók osztály­harcát. A békés együttélés fogalma a különböző társadalmi rend­szerű államok közötti viszonyt határozza meg. A különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése lehetséges és szük­séges. Ez azonban semmi eset­re sem jelenti azt, hogy békés együtté’ésnék kell lenni az el­nyomott nevek és idegen le- igázóik között, vagy a dolgo­zók és kizsákmányolóák kö­zött. Itt nem lehet megegye­zés, megbékélés, mert minden népnek szent joga, hogy szabadsághar­cot vívjon idegen leigazol­nak kiűzéséért, vagy a belső lei gázók uralmának megdöntéséért. — Mi szükségesnek tartjuk a különböző társadalmi és po­litikai rendszerű államok bé­kés együttélését, másfelől azonban támogatunk minden névet, amely függetlenségért, felszabadulásért harcol. Ebben nincs semmiféle ellentmondás. A kínai vezetők és a kommunista mozgalom közötti vitának csak ellenségeink örülnek Több kérdés érkezett a nem­zetközi kommunista mozga­lomban mutatkozó nézetelté­résekre, továbbá a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság vi­szonyára vonatkozólag. — Mindenki előtt ismeretes — mondotta Hruscsov —, hogy a nemzetközi kommunista mozgalomban súlyos nézetel­térések jelentkeztek a Kinai Kommunista Párt és a többi testvérpárt között, s az utób­bi időben a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság kapcso­latai nem alakultak normáli­san. Nem a mi hibánkból ala­kultak így, de nagyon sajnál­juk, hogy így történt. E kérdé­seket illetően nyilvánosságra kerültek pártunk, a szovjet kormány, más marxista—leni­nista pártok dokumentumai, a Kínai Kommunista Párt, a Kínai Népköztársaság doku­mentumai. Feltételezem, hogy az újságírók ismerik a doku­mentumokat. — Az volt a véleményünk és most is az, hogy a szocia­lista országokra, a kommunista és munkáspártokra nézve a legésszerűbb volna, az összes szocialista országok egységének, a nemzetközi kommunista mozgalom egységének erősítését szol­gálná, ha megszűnne a vi­ta a kommunista pártok között. — Pártunk és a többi mar­xista—leninista párt szilárdan kitart azon az elvi állásponton, amelyet az 1957 és 1960-ban kiadott nyilatkozatok, a nem­zetközi kommunista- és mun­kásmozgalom e kollektive ki­dolgozott program-dokumen­tumai fektettek le. A kínai vezetők szintén azt. állítják, hogy e dokumentumok alapján állnak. — Ha ez így van, akkor nem volna-e jobb abbahagy­ni, hogy szemben álljunk egy­mással? Még akkor is, ha van­nak eltérések e nyilatkozatok egyes tételeinek felfogásában és értelmezésében, bízzuk az időre, döntse el az, melyik né­zet a leghelyesebb. Azt hisz- szük, ehhez nincs szükség hosszú időre, az élet majd megmutatja a marxista—le­ninista álláspont helyességét. — A kommunista mozga­lomban a szocialista országok között mutatkozó nézeteltéré­sek kenegetik a kommuniz­mus ellenségeinek, a béke el­lenségeinek háját. Ugyan mi­ért szerezzük meg nekik ezt az élvezetet és keserítsük el a béke és a szocializmus bará­tait? — Lenini pártunk mindent megtett és a jövőben is meg fog tenni, a nézeteltérések megszüntetésére, hogy erősöd­jék a szocialista országok, a nemzetközi kommunista moz­galom egysége a marxizmus— i leninizmus alapján. Egy ecuadori újságíró kérdé­sében kifejtette, hogy szovjet írók műveiben az államappa­rátus bürokráciájának szigo­rú bírálatával találkozott. Fel­tette a kérdést, hogyan oldja meg az állam és a kommu­nista párt ezt a problémáit. Hruscsov válaszában részle­tesen 'kifejtette, hogy az új társadalomban, a szocializmus győzelme után is hosszú ideig — még a legforradalmibb munkásosztály körében is — maradnak burzsoá csökevé- nyek, amelyek közül a legsúlyo­sabbak közé tartozik a bürők- ratizmois. A bürokratizmus el­leni harc célja elsősorban megszüntetni a bürokrata lel­kivilágát. E harcban felhasz­náljuk az irodalom és a sajtó éles fegyverét is. A külföldi búzavásárlásról Egy kanadai újságírórő a külföldön eszközölt szovjet t gabonavásórlásoikról tett fel kérdést. — Mindenekelőtt meg kell mondanom a következőket — jelentette ki Hruscsov. — Ha búzát vásárolunk a kapita­lista országokban, ez azt jelenti, hogy ebben az év­ben. nincs elég búzánk. Ha lenne elég. akkor nem vásá­rolnánk. E vásárlással kap­csolatban a nyugati sajtó több rágalmazó cikket kö­zölt. Ez a kapitalista vi­lág és sajté kárörömét tük­rözi, de megmondhatom, hogy a dolog rosszul vég­ződik majd rájuk nézve. Hruscsov ezután részlete­sen kifejtette, hogy a búza­hiányt a rendkívül kedve­zőtlen időjárási viszonyok okozták. Felmerült az a kér­dés, hogy a meglevő kész­letek alapján adminisztratív szabályozással segítsenek a dolgon, ami egyáltalán nem fenyegetett volna éhínség­gel. — Vannak eléggé táp­láló termékeink — mon­dotta —, de azok nem olyan minőségűek, mint a népünk által megszokott búza és a rozs. Ez lett volna az egyik út. — Mi azonban elhatá­roztuk. hogy más útra lé­pünk és nem okozunk feles­leges nehézségeket a lakos­ságnak. Búzát vásároltunk a kapitalista piacon. Kana- dában 6 800 000 tonna búzát. Ausztráliában és néhány más országban pedig szintén vet­tünk gabonaféléket. A ro­mán elvtársak viszonosság­ként 400 000 tonna búzát ad­tak nekünk. Most tárgyalunk; arról, hogy búzát veszünk az Egyesült Államokban. Ha az amerikaiak a búza el­adásánál hátrányosan meg­különböztető feltételeket tá­masztanak, akkor nem vá­sárolunk búzát Amerikában. Ebben az esetiben takarékos­kodnunk kell majd a ga- bonaneműek felhasználásá­ban. A rendelkezésre álló készletek helyes felhaszná­lásával biztosítani tudjuk a lakosság normális ellátását. Hamarosan eljön az idő, amikor már nem lesznek számottevő nehézségeink a gabonatermelésben a ked­vezőtlen időjárási viszo­nyok miatt — jelentette ki Hruscsov és megismételte a műtrágyater­melés, a mezőgazdaság kémiai alapokra helyezése, az öntözé­ses földművelés fejlesztése te­rén tervezett és krasznodari beszédében részletesen ismer­tetett intézkedéseket. Közölte, hogy valószínűleg november­ben összeül az SZKP Központi Bizottságának plénuma, s ezen (Folytatás a 11. oldalon.) Hruscsov válaszában hang­súlyozta, hogy a megnemtá­madási szerződés megkötése ] nem okozna kárt egyik félnek ! sem, sőt ellenkezőleg, megnö- j vekednék mindegyik fél biz- i tonságérzete. A megnemtáma­Egy brazil lapszerkesztő a varsói szerződés, az atlanti paktum tagországai közötti megnemtámadási szerződés megkötésének kilátásairól ér­deklődött.

Next

/
Oldalképek
Tartalom