Pest Megyei Hirlap, 1963. október (7. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-27 / 252. szám

1963. OKTOBER 27. VASÁRNAP fM» MEGYE» ^Kívlan Befejeződött az országgyűlés ülésszakai Az élet megkövetelte feladat (Folytatás az 1. oldalról) szik segíteni az alkatrészellá­táson, hogy oépjavító válla­latai nagyobb mennyiségű al­katrészt gyártanak. Az idén például 300 millió forint érté­kű alkatrészt állítanak elő, majdnem háromszor annyit, mint 1961-ben, A miniszter válaszát az in­terpelláló képviselő és az or­szággyűlés tudomásul vette. Ezután az elnök 20 perc szü­netet rendelt él. Szünet után az országgyűlés : Vass Istvánná elnöklésével j folytatta az interpellációs vi- í tát. Gyógypedagógiai intézetek Rameisl Ferenc né. Baranya j megyei képviselő azzal a kér­déssel fordult a művelődés- ügyi miniszterhez: szerepel-e a Művelődésügyi Minisztérium közeli vagy távlati tervében a gyógypedagógiai nevelésre és ápolásra szoruló gyermekek 1 jelenlegi súlyos elhelyezési problémájának megoldása. Konkrétan: lesz-e lehetőség a helyek bővítésére, vagy új in­tézmények létrehozására? Uhu Pál művelődésügyi miniszter válaszában elmon­dotta, hogy a minisztérium terveiben szerepel a gyógy­pedagógiai oktatásra és ne­velésre szoruló gyermekek elhelyezési gondjainak megol­dása. Az ilyen oktatást és nevelést igénylő gyermekek 50 százalékát bentlakásos in­tézetekben kívánják elhe­lyezni, a másik 50 százalék neveléséről és oktatásáról pedig olyan intézetekben kí­vánnak gondoskodni, ahová bejárnak a gyerekeit. Elmondotta a miniszter, hogy az utóbbi időben megsza­porodtak az új létesít- menyek. 1964-bén befejezik a Koszé- , gi Gyógypedagógiai Intézet. rekonstrukcióját. Eire a mun- j kára több mint 50 millió ' forintot költenek. Befejező- , dött a Somogy vári Gyógy- j pedagógiai Intézet építése. 1 Ez évben kezdődött meg Budapesten a nagyothallók általános iskolájának építése , 23 millió forint költséggel. I Építik már a debreceni gyengén látók általános is­koláját is. Erre 13 millió forintot költenek. 1965-ben kezdik meg Vácott a sü­ketnéma kisegítő iskola épí­tését, mintegy 10 millió fo­rint beruházási hitellel. A tervezőmunka már folyamat­ban van. Ezenkívül sok ki­sebb beruházást valósítottak meg ebben az esztendőben; Nyíregyházán hattantermes. Miskolcon nyolctaniermes és Győrött ugyancsak nyolc- tantermes új gyógypedagó­giai iskolát építettek. A miniszter befejezésül ki­jelentette, hogy az építkezéseknek ezt az ütemét a minisztérium — anyagi erőihez mér­ten — fokozni szeretné és így remélhető, hogy ezt a problémát belátható időn belül megoldják. A miniszter válaszát az interpelláló képviselő és az országgyűlés tudomásul vet­te. Orosz Józsefné. Fejér me­gyei képviselő a művelő­désügyi miniszterhez inté­zett interpellációt a Fejér megyei gyógypedagógiai in­tézmények helyeinek bővíté­se és ellátottságának javítása tárgyában. llku Pál művelődésügyi miniszter válaszában el­mondotta, hogy 1965-ben Ve­lencén gyógypedagógiai ne­velő- és foglalkoztató iraté- j zet építését kezdik meg és az 1966-ra készül el. Erre a beruházásra húszmillió fo­rintot fordítanak. De még e létesítmény felépítése előtt — már 1964-ben — öt gyógy­pedagógiai osztály szervezé­sére nyújtanak lehetőségei Fejér megyének. Az ezzel járó személyi és dologi ki- I adásokat a minisztérium vál- i falja. Az interpelláló képviselő és az országgyűlés a minisz­ter válaszát tudomásul vette. C»ép járműalkal rész, abroncs Gazsó Sándor Zala megyei képviselő a közlekedés- és postaügyi, valamint a nehéz­ipari miniszterhez interpel­lált a gépjárművek pótalkat­rész- és gumiabroncs-ellátásá­nak javítása érdekében. A képviselő elmondotta, hogy a zalaegerszegi Autóközleke­dési Vállalat bizonyos típusú- pótalkatrészek és gumiabron­csok hiánya miatt nem tudja maradéktalanul ellátni felada­tát. Kossá István közlekedés- és postaügyi miniszter vá­lasza: — Az alkatrészellátás nem­csak Zala megyében, hanem az ország más részein is prob­léma és nemcsak a jármű­veknél, hanem — mint erről az országgyűlésen is több íz­ben szó volt. — más gépeknél is. A legtöbb nehézség a kül­földi gépkocsiknál me­rül fel, de most akadozik a hazai gyártmányú alkat­részek biztosítása is. Az ok olyan szervezési hibák­ban keresendő, amelyeknek megszüntetésére már készül­nek az intézkedések. A je­lenleg még érvényben levő tervezési módszer szerint ugyanis az egész évi _alkat­részigényt az előző év első negyedében kell bejelenteni, ennyivel előbb azonban az igényeket még nem lehet pontosan felmérni. Különösen így volt az 1962. elején', amikor nem számolhattunk a járműveket is nagyon erősen igénybe vett 1962—63-as téli időjárással. A raktárak ezért már az év folyamán kiürültek, s pótrendeléseket kellett fel­adni. amelyeket a Kohó- és Gépipari Minisztérium vál­lalatai elismerésre méltó mó­don teljesítenek is. Ennek eredménye, hogy a legutóbbi hónapban már jelentősen csökkent a pót­alkatrész-hiány miatt álló gépkocsik száma és a rendelések folyamatos teljesítésével további javulás várható. Kossá István végül elmon­dotta: a pótalkatrészeUátás prob­lémáinak gyökeres megol­dása érdekében intézkedés készül a tervezési metodi­ka módosítására. Ami konkrétan a gépjárművek kérdését illeti, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium a harmadik ötéves tervben meg­szervezi az országos autóalkat­részellátó hálózatot. Gazsó Sándor interpelláció­jának második részére dr. Lé- várdi Ferenc nehézipari mi­niszter válaszolt. Elmondotta, hogy a gumi­abroncsokból az Országos Gu­miipari Vállalat teljesítette esedékes tervét s az előirány­zott mennyiséget se kereskede­lem rendelkezésére bocsátotta. Sőt az autóközlekedési válla­latoknak már a harmadik ne­gyedévben leszállított 1000 olyan gumiköpenyt, ami csak a negyedik negyedévi tervben szerepel. A miniszter bejelen­tette: tudomása szerint a Köz­lekedés- és Postaügyi Minisz­térium keretemelési kérelem­mel fordult az Országos Terv­hivatalhoz, ahol most foglal­koznak a probléma megoldá­sával. Dr. Lévárdi Ferenc a továb­biakban elmondotta: az Orszá­gos Gumiipari Vállalat, ismer­ve az autóközlekedés nehéz helyzetét a vidéki útviszonyokhoz legalkalmasabb köpenyek­kel elégíti ki az autóköz­lekedési vállalatok igé­nyeit. A válaszokat mind az inter­pelláló képviselő, mind az or­szággyűlés elfogadta. Építőipar Szapor Kálmán, Vas megye képviselője a megye tanácsi építőiparának anyagellátási nehézségeivel kapcsolatban in­tézett kérdést az építésügyi miniszterhez. Szóvá tette, hogy véleménye szerint az építő­anyagot értékesítő vállalatok I a minisztérium építőipar át | előnyben részesítik a tanácsi I iparral szemben. Trautmann Rezső építés- I ügyi miniszter válaszában el- I mondatta, hogy ; a szállítási nehézségek el­lenére, mind az ÉM. vál­lalatait, mind a tanácsi , vállalatokat igyekeztek el- i látni építési anyagokkal, i Hangsúlyozta, hogy az Épí- i | lésügyi Minisztérium szigo­rúan megköveteli értékesítő szerveitől, hogy a rendelkezés­re álló készleteikből megkü­lönböztetés nélkül lássák el mind az ÉM. mind a tanácsok építőiparát. Az interpelláló képviselő és az országgyűlés a választ egy­hangúlag elfogadta. LakásépítéN Horváth Károlyné budapesti képviselő a 15 éves lakásépí­tési programmal kapcsolatban interpellált. A többi között el­mondta: helyesnek tartaná, ha a lakásépítés távlati tervét ötéves és éves tervekre, sőt területileg is lebontanák. Dr. Ajtai Miklós az Orszá­gos Tervhivatal elnöke hang­súlyozta, hogy a 15 éves lakásépítési program reális és végre­hajtása — az idén felme­rült nehézségek ellené­re — bizonyosra vehető. Válasza további részében rész­letesen szólt a lakásépítés kü­lönböző problémáiról és beje­lentette, hogy a kormányzat már 1964-ben gyorsítani kí­vánja a lakásépítkezésekhez kapcsolódó, úgynevezett járu­lékos beruházásokat az új te­lepek ellátását szolgáló léte­sítmények építését is. Trautmann Rezső építés­ügyi miniszter — ugyanerre az interpellációra reagálva — ismertette, hogy milyen mód­szerekkel igyekeznek a lakás- építkezéseket gyorsítani. A kormányzat elő kívánja segíteni az olcsóbb, ,kur- .-gi sz.erübb többszintes sor­házépítkezéseket. Kétségtelen — mondotta —, ! hogy ezzel az újszerű, de kel­lőképpen még nem ismert épí­tési rendszerrel lassan ba­rátkoznak meg az építkezők, de a tapasztalatod szerint év­ről évre egyre többen választ­ják ezt a gazdaságos és mo­dern megoldást. Jelentős fej­lődés tapasztalható az előre­gyártott elemek felhasználásá­ban is a lakásépítkezéseknél. Ez azonban még csak félmeg- pldás, mert a szerelési és a szakipari munkákat a régi módsze­rekkel végzik, s ez rend­kívüli módon lassítja az építkezések befejezését. Rövidesen a szerelési mun­káknál is a legkorszerűbb megoldásra térnek át, egy-két éven belül megkezdi munká­ját hazánkban is a Szovjet­uniótól vásárolt első házgyár, ahol a különféle vezetékeket nagyipari módszerrel a ház- elemgyártás színhelyén helye­zik el a falak és a födémek vájataiban. Az interpelláló képviselő a válaszokat nem fogadta el. Az országgyűlés egy ellenszava­zattal tudomásul vette az Or­szágos Tervhivatal elnökének és az építésügyi miniszternek a válaszait. Horváth Károlyné. interpel­lációjában rámutatott, hogy a lakásrendelet egyes szaka­szait a mai követelményeknek és helyzetnek megfelelően módosítani kellene. Trautmann Rezső építés­ügyi miniszter válaszában ki- ! ' fejtette, hogy a lakásrendeletet életbe­léptetése óta több ízben korrigálták. Indokolt azon­ban, hogy az 1 előírásokat újabb egységes jogsza- | bályba foglalják. 1 Ezen már dolgoznak is a szak- j emberek. A miniszter indít­ványozta, hogy a lakásügyi jogszabályok iránt érdeklődő képviselők és az Építésügyi j Minisztérium vezetői részlete- : sebben is beszéljék meg az 1 esetleges vitatott kérdéseket. I Trautmann Rezső válaszát I Horváth Károlyné és az or- : szággyűlés egyhangúlag elfő- j gadta. Az országgyűlés ezzel befe- !czte munkáját. Az ülésszakot az elnöklő Vass Istvánná zár­ta be. I A járási és városi tanácsok elnökeinek értekezlete A járási és városi ta­nácsok vb-elnöke! szomba­ton délelőtt megbeszélésre jöttek össze a megyei ta- nácsházán, hogy meghallgas­sák és megvitassák Dékán Antalnak, a művelődésügyi osztály vezetőjének beszá­molóját az új oktatási tör­vény végrehajtásának egyes kérdéseiről és a további feladatokról. Az ülést 9 óra­kor nyitotta meg Varga Pé­ter. a megyei tanács vb- elnöke, majd Dékán Antal tartotta meg előadását. Rész­letesen ismertette az új ok­tatási törvény irányelveit és fontosabb rendelkezéseit. El­mondotta, hogy oktatásunkat összhangba kell hozni társadalmi vi­szonyainkkal, amelyek prancsolólag meg­követelik az oktatási szín­vonal emelését, a középfo­kú oktatás kötelezővé té­telét és általában az ok­tatási rendszer teljes átszer­vezését. Államunk óriási összegeket fordít az okta­tásra, Pest megyében a költ­ségvetés 44 százalékát emész­tik fel az oktatási kiadások. Dékán Antal ezután Pest megye különleges helyzetével foglalkozott. A megyei szék­hely hiánya és a főváros közelsége következtében a te­lepülések igen gyorsan vá­rosokká fejlődnek Pest me­gyében, amelynek mezőgaz­dasága elsősorban a szőlő- és gyümölcstermelés felé ha­lad. Ez szabja meg azt az irányt, amelyben a szakisko­lákat kell fejleszteni. Figye­lemre méltó momentum az is, hogy a megye területé­ről naponta százezer dol­gozó utazik munkahelyére. A megyében sajnálatoskép­pen aránytalanul nagy még mindig az analfabéták szg- Hg<-n afeesóny fokú országos Viszonylatban a könyvtári helyzet. Amíg az országos átlag szerint egy- egy lakosra több mint egy könyvtári könyv jut. Pest megye területén — alig egy fél kötet. Örvendetes jelen­ség viszont, hogy a megyében ugrássze­rűen emelkedik azok­nak a száma, akik a nyolc általános iskola elvégzése után középis­kolai felvételre jelent­keznek. A korábbi években az ilyen jelentkezők száma 100—200- nál nem volt több, az idén már meghaladta a 700-at. Ez az oka annak, hogy a megye középiskolái szinte 100 százalékig megteltek, s ez teszi szükségessé azt, hogy 1970-ig legalább 350 új tan­terem létesítésével bővítsük középiskoláink befogadóké­pességét. Dékán Antal a továbbiak­ban azt fejtegette, hogy a me­gye legtöbb községében hely­telen szemlélet nyilvánul meg a kultúrházak építése terén. Leginkább arra törekszenek, hogy a létesítendő kultúrház- ban Jegyen egy nagy repre­zentatív terem, amelyben szí­nielőadásokat és bálokat lehet tartani. Az ilyen nagyterem sokkal kevésbé szolgálja a művelődési célokat, mint amennyire a kisebb helyisé­gek, a klubszobák, a szakkö­ri helyiségek szolgálhatnák. Nagy'gondot okoz a százezer bejáró dolgozó kulturális igé­nyeinek kielégítése is. Ezek a bejáró dolgozók sem munka­helyükön, sem otthonukban I nem juthatnak művelődési ; igényeik kielégítéséhez. Talán a lengyelországi módszer al­kalmazása jelenthetne ezen a téren fejlődést. Lengyelország­ban a bejáró dolgozók által használt vonatokon rendeztek be olyan fülkéket, amelyek­ben az utasók olvashatnak, te­levíziót nézhetnek, rádióelő­adásokat hallgathatnak, tehát hasznosan tölthetik el az uta­zás idejét A megbeszélés részvevői ez­után több helyi vonatkozású kérdést vetettek fel, amelyek­re Dékán Antal részletes vá­laszt adott. Bejelentette a töb­bi között, hogy a művelődés- ügyi osztály foglalkozik a k.s- létszámű iskolák összevonásá­nak kérdésével, az oktatást igyekszik min­denütt összhangba hozni a helyileg jelentkező szak­mai igényekkel. Nagykőrös város- a jövő évben megkapja végre azt a szakkö­zépiskolát, amelyre a helyi mezőgazdaságnak elengedhe­tetlenül szüksége van. A vb-elnökök megbeszélése egyéb ügyek megtárgyalásé-, val fejeződött be. Gondok — osztatlanul Egyik vállalatvezetőnk így válaszolt a minap, amikor hogyléte felől érdeklődtem: — Ügy érzem, hogy nemso­kára összeroppanok idegileg. Annyi a gond-baj, hogy ki sem látszom belőle. Ismerem ezt az embert. Tu­dom, hogy kiegyensúlyozott az élete. Idegei megromlásának okát tehát csak vállalati mun­kájában kereshetem. Felada­tai, gondjai valóban megsza­porodtak pz utóbbi időben, mint sok más vállalatvezető­nek is, hiszen munkaterülete a több telephellyel, a több szervezési, termelési és ellen­őrzési feladattal kiterjedt. Ez viszont még nem ok az ideg­összeroppanásra. Gyengébb lenne, mint a többi vezető, aki hasonló gondokkal küzd? Nem, nem így van, mert ami­óta ismerem — és ennek már jó néhány esztendeje —, ál­landóan tanúi, tapasztalatai is jócskán gyarapodtak. Akkor hát hol a bajok gyö­kere? Talán az a baj, hogy most is iskolába jár és nincs elég ideje a vállalati munká­ra és a tanulásra? Nem, ez sem állja meg a helyét, mert könnyen tanul, gyors felfogá­sú ember. A tanulás sohasem volt terhére. A töprengésre akkor kap­tam választ, amikor több kü­lönböző beosztású emberrel beszélgettem a vállalatnál. Ki­derült, hogy munkamódszeré­vel vannak bajok. Komolyan veszi, mint ahogy mindig is komolyan vette, hogy a vállalatnál mindenért ő a felelős. És ez így helyes. Az azonban már nem jó, hogy felelősségérzete alapján min­dent maga a kar elvégezni. Gé­pek beszerzésén, átcsoportosí­tásán gondolkozik, vizsgálja a gyártmányok önköltségét, meg­rendelések ügyében tárgyal, s még anyagbeszerzési ügyekkel is foglalkozik. Tévedés ne essék, nem az a baj, hogy valamennyi vál- j laiati ágazatot kézben akarja tartani. Enélkül nem lenne | jó vezető. Az a hiba, hogy I nem támaszkodik megfelelően í az egyes területek felelős gaz- J (fáira. Pedig, ha megosztaná a gondokat a műszaki vezetővel, i a főkönyvelővel, a pénzügyi j vezetővel, a kereskedelem gaz- ! dájával, az anyagbeszerzőkkel és a többiekkel, akkor véle- : ményünk szerint könnyeb­ben, jobb eredményt ér­hetne el. Valamikor így is csinálta. Mi változtatta meg? Azért szükséges- erről a nyilvánosság előtt szólni, mert : sajnos, másutt is tapasztaljuk, ■ hogy a vállalati átszervezések nyomán megnövekszik a pa­pírmunka, egyes helyeken az adminisztratív létszám is megduzzad, a központi appa­rátus terhelése nagymérték­ben nő. Helyes, ha a megnagyobbo­dott vállalatok központi igaz­gatói és igazgatóságai minden telephelyük munkájáért fele­lősséget éreznek. Az azonban nem jó, ha közben megfeled­keznek arról, hogy a telepbe-, lyeknek is vannak vezetői ■ akik saját portájukon ugyan­úgy felelősek a termelésért és mindenért. mint a központi igazgatóság. A telephelyveze­tőknek is voltak elképzeléseik; amíg önállóak voltak és vám­nak elképzeléseik az új hely­zetnek megfelelően is. Nem helyettesíteni kell tehát a te­lephelyek vezetőit a központi igazgatóságokon, hanem össze kell hangolni tevékenységüket» ahogy ezt szerintünk a legjob­ban Budakalászon, az össze-* vont lenipari vállalatnál tet­szik. Itt nem egyedül az igazga­tó, hanem vezető társai és azok beosztottai közösen mér­ték fel az összes gyáregységek lehetőségeit, jelenlegi helyze­tét és e felmérés alapjára olyan termelési és technoló-* giai struktúrát alakítottak kij amelyre hosszú ideig lehet építeni. Nagy munka volt ez, még-? sem kaptak tőle idegösszerop­panást. Attól sem betegszik' meg senki, hogy az elkövetke­ző hónapokban, sőt években sem lesz sokkal kevesebb a dolga. Egészen bizonyos, hogy ! idegkimerültségről panaszko»1 | dó vállalatvezetőnk is így ! találhatna megoldást, kivezető I utat a jelenlegi helyzetből. El- J lenkező esetben csak romlik ! saját egészségi állapota, de a | vállalat munkája is. Ezt pedig j senki sem akarja. F. I. Kis város. Sima betonutak vezetnek. Egy új házban fürdő, zuhanyozó. Odébb ugyanúgy egymás he­gyén hátán állnak a kövek az útszélén. mint a főváros kel­lős közepén. Az ud­var közepén kis tó. — szökőkúttal és aranyhalakkal. A fi­nom, fekete porlepte egyik ház falai között sercegve, sziporkázva ömlik a vörös-fehér folyékony vas. Me­gint odébb egy utcá­val füstölve, nyiko­rogva. tűzokádva rág­ja a hideg öntöttfé­meket a kés. a fúró. a köszörű. S néhány lépéssel odébb már bontakozik, s kelleti magát az igazán csi­nos. vadonatúj textil­gép. AZ ÚJ CSARNOK Váci portán, a Könnyűipari öntöde és Alkatrészgyárban találni mindezt egy­szerre, illetve egymás után, — ahogy sétánk körbe vezet. Ez itt sok új magyar textil­gép bölcsője. Itt ön- tik formába, itt öltöz­tetik csillogó nikkel­be. s kap mutatós festékruhát. Ebben a kisváros­ban a legnagyobb szenzáció az új mű­helycsarnok. Sok korszerű textí­liát gyártó berende­zésre van szükség idehaza. De arról is gondoskodni kell, hogy a már régóta szolgáló mechaniz­musok is frissítést kapjanak — gyárta­ni kell a tartalékal- katrészeket is. Mit mondhatunk el az új épületről? Több mint négy és negyedmilliót köl­töttek rá. Egy-két esztendő alatt 35 mil­lió forinttal növeli a váci Könnyűipari Ön­töde és Alkatrészgyár munkaprogramját:. Nemrégen készült el, de máris javára írha­tunk nyolcmillió fo­rintos többletet ez év végéig. Viszonylag korszerű megmunká­ló szerszámgépeket kaptak, s bevezethet­ték a különböző tex­tilgépek szalagszerű gyártását, illetve sze­relését. Alacsony, négykerekű alvázra emelik az első két ol­dalt, s aztán így vi­szik tovább, gyorsan építve kész géppé a keréken guruló szer­kezetet. A munkások külön örülnek annak, hogy végre rendelkezésre áll egy igazán korsze­rű fürdési, tisztálko­dási lehetőség. Mindennek csak egyetlfn szépséghibá­ja van. A hivatalos jelentés szerint az új műhelycsarnok és a szociális épület már a nyáron elkészült míg az építtetők csak őszi dátumról tudnak. Lehet, hogy kétféle naptárt használtak? <t- gy-)

Next

/
Oldalképek
Tartalom