Pest Megyei Hirlap, 1963. október (7. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-20 / 246. szám
W63. OKTOBER 20, VASÁRNAP *£crr# ^CjHan Ä ráckevei disszidensjeiöitek zolványát és vagy tizenhét forintot. Pénzes, meglepetésre, motorral indult. Azt mondta, hogy egy részeg ismerősétől kapta. (A rendőrségen később kiderült, hogy lopta.) A két idősebb fiú a motoron ült, Anti kerékpárját pedig kötélen vontatták. így jutottak el Székesfehérvárra. Ott a motort falhoz támasztották és otthagyták, mert kifogyott belőle a benzin. A város szélétől gyalog mentek tovább. Mégpedig úgy, hogy éjszakánként gyalogoltak, nappal pedig az erdőbe húzódva aludtak. F. Anti Keszthelyig elhitte, hogy csak egy kis Balaton- körüli túráról van szó. Pénzes ott azonban felfedte a kártyákat: — Fiúk, nem fordulunk vissza, hanem ha sikerül, kimegyünk Ausztriába! — s ezzel előszedte a már említett névjegyet, s elmondta terveit. De vajon Anti miért nem fordult vissza? — Azért — válaszolja —, mert már nem is volt pénzem, meg főleg leltem, hogy nem vesznek vissza a gyárba. Akkor már egy hete voltunk úton, egy hete mulasztottam igazolatlanul... — Ha te lennél az igazgató, visszavennél egy ilyen gyereket? Habozó, de nem minden meggyőződés nélküli válasz: — Vissza ... de azzal a feltétellel, hogy az illető tanulni fog és megbecsüli magát... Ezek Anti szavai. De lássuk, mit mond a vezér, a húszéves Pénzes Tibor? ö már távolról sem olyan egyértelmű jellem, mint ifjú barátja. Tekintetét ide-oda kapkodja, ideges, arcán játszik valami sunyi ravaszság. Amíg beszélgetünk, legyeket fogdos. Közben erőltetett hangon panaszkodik. Igaz, nem rózsásak a körülményei. Teljesen egyedül él, apja, anyja nincs, két bátyja katona. Mint segédmunkás a fővárosban havi ézérötöt keresett, de most már másfél hónapja nem dolgozott, hanem tsz-tag keresztanyja nyakán lógott. — Buta ötlet volt, de mit csináljak? — Hat elemim van, s ott kint, Kanadában, a nagyapának van valami kertészete. Gondoltam, lesz ott munka nekem is. AMagyar írók Szövetsége Játék, pohár, bukósisak műanyagból V Günter Hofe tetartóitatása eilen Az OKISZ Népköztársaság úti bemutatótermében kiállítás nyílt a Vegyi- és Műanyagipari KISZöV rendezésében. Huszonnyolc szövetkezet műanyagból készült 110 féle gyártmányát mutálják be. Műanyagból készült játékok (MTI Foto — Marosi László felv.) A Magyar írók Szövetsége a Német írók Szövetségéhez intézett táviratában tiltakozott amiatt, hogy a nyugatnémet hatóságok letartóztatták Günter Hofe keletnémet írót, a Verlag der Nation berlini kiadóvállalat igazgatóját, aki a Franikfurt am Main-i könyvkiállításra utazott Nyu- gat-Németországba. A magyar írók — mondja a távirat — mély felháborodással értesültek Günter Hofe - német író jogtalan letartóztatásáról. A kultúra és az emberi jogok védelmében követeljük kollégánk azonnali szabadon bocsátását és a törvénytelen eljárás megszüntetését. A nemzetközi zenei versenyről A budapesti nemzetközi hegedű—zongora szonátaverseny zsűrije úgy határozott, hogy a verseny első díját nem adja ki. A második díjat a csehszlovák Petr Messiereur—Jarmila Koz- derkova pár kapta. Jutalomban részesült a Gelíat—Cserkaszov Háláló« grermekbalc§eí Felügyelet nélkül játszott az országút mellett Magyar- szentmiklós községben a há- I romesztendős Orsós László. A ‘kisfiú az arra motorkerékpáÜZENET AZ ÉGBŐL rozó Dominkó András pölös- kefői lakos gépének szaladt, s olyan súlyosan megsérült, hogy a kórházhaszáliítas közben meghalt. Hogy kerültünk ide ? Nem kirándulási tanácsadásért. A Ve- csési Vegyesipari Ktsz vezetői kormányozták erre figyelmünket. Két ki- tűnő szerelő szakemberünk most állítja fel az új, nagy teljesítményű hitelesítő , berende-_ zést, amelyben az útnak indítandó kis rádiószondákat vizsgáztatják. — Lássuk, miféle kollokvium ez? — A megpróbáltatásoké. Másfél óra alatt a legszélsőségesebb időjárási viszonyokat kell kiállni, s híven jelezni ezeknek az igen érzékeny kis műszereknek. Ezt produkáljuk az áltálam tervezett és a ve- csésiek által nagyszerűen készített kalibráló készülékben. — Köznyelven szólva... — A nagy üst alakú tartályba tesz- sziik be a vizsgálandó szondákat. A nyolc kis műszerrel elektromos ösz- székötietést létesítünk, amikor ráhelyezzük az üst tetejét és lezárjuk. Ezután kezdődik a tulajdonképpeni vizsga, Plusz ötveu fokos hőségtől, mínusz 70 fokos hidegig változnak a hőviszonyok másfél óra alatt. Ez 120 folcos különbség! — Aki jól kollokvált? — Az felsőbb osztályba léphet: indulhat az ionoszfé- rába. — Ha mér itt tartunk, elégedett-e a tervező? — A legnagyobb mértékben. Vecsési barátaink kifogástalan munkát végeztek. Mellesleg ez a második, tökéletesített kivitelű ilyen készülék, amelyet ők készítenek. s— Felhasználása? A kérdés jogos. Nemcsak a meteorológusok hasznosíthatják, bár az is igaz, hogy pé ldázd a népi demokráciák közül tudomásunk szerint egyik országnak sincs hasonló berendezése a próbákhoz. De ezenkívül az orvostudomány is használhatná kísérletekhez. Akár optikai berendezést iS szerelhetnek hozzá, hogy figyelemmel kísérhessék a vizsgált tárgy vagy anyag viselkedését a könnyűszerrel szabályozható klímaváltozás ideje otoít... És amíg beszséU getünk, célhoz ér a földi küldött. Eléri az ionoszférút a léggömb, szétpukkan, s abbamarad az üzenet az égből. ft. grJ milyen sokáig öltöznek a nők... — Miért né mehetnék sortban? Bent maradók a kocsiban ... — Ne akaratoskod j... Mondom, hogy jövök nemsokára vissza. s. A lány elhallgatott. Látta, hogy a férfi egyedül akar bemenni a városba, s nyilván valami oka van erre. Biztosan nőügy:.. Csalódott volna az őszinteségében? Olyan lenne ő is, mint a többiek? Nem, ez kizárt dolog... Hát mindegy, ha nem akarja, nem akarja... Majd kifaggatja ő este, miért ment, egyedül... Sipos szájon csókolta, átölelte. aztán elrohant. — Sietek vissza — kiáltotta, amikor már jó húsz méterre lehetett a lánytól; Eltűnt a bokrok között. Két • percig sem tartott, amíg kiért az autóbuszmegállóhoz, de mintha teljesen kicserélték volna. A bokrokban ugyanis felhúzta arcára a finom gumírozású, parókára szerelt, tökéletes maszkot. Kis tükörben megigazította, s ,a következő pillanatban már egy teljesen idegen „arcú fiatalember szált fel a’ buszra, amelyen csak néhányan ültek, s így kényelmesen utazhatott... 16 Az autóbusz a Tanácsház téren állt meg. Sipos leszállt, néhány .pillanatig tájékozódott. Nem ismerte a várost, csak térképről. Érkeznek, a jelek. Ritkábban, sűrűbben, de megállás nélkül. — Meddig még ? — Másfél órán át... Bár első pillantásra titokzatos e néhány mondat, s a szóváltás, nem csodálatos, de kétségtelenül érdekes üzenetet figyelünk. Nemrégen még itt volt a földön, s most. valahol az ionoszféra felé tan *— a kis műszer. — Ezek a meteorológiai rádiószondák. Az időjárás- jelzés, s a repülők útjának meteorológiai biztosítása csak ezekkel a kis műszerekkel valósítható meg. Ha vem tudnánk, hogy így van, akkor is hinni kellene Szokol Gyula mérnöknek. A Meteorológiai Intézet lőrinci obszervatóriuma a különleges napi jelentések színhelye. — Gondolja, hogy pont ilyen szakképzettség nélküli magyar fiúkra várnak ott? Hallott-e már arról, hogy Kanadában, különösen télen, nagy a munkanélküliség? Vállat von, s azt mondja, hogy ezt még nem hallotta. — Tudja, hogy ott milyen világ van? — Nem tudom. — De azt csak hallotta, hogy ott a kapitalizmus uralkodik? Tudja, milyen rendszer az? — Nem tudom perfekt, hogy mi lehet az, csak gondolom, valami más, mint itt... — Hát azt hallotta-e, hogy útlevél is van a világon? Miért nem próbált a nagypapához azzal kimenni? — Azt mondják, a férfiaknak nem adnak ötvenötön alul útlevelet, vagy csali azoknak, akik nagyon vastagok... — Mi volt azon a bécsi névjegyen, amit Antinak mutatott? — Nem volt nálam semmiféle névjegy. Csak egy reklámcédulát mutattam nekik, s mondtam, hogy arra a címre megyünk... — S miből akart Becsben jegyet venni, hogy akart tovább utazni ? — Gondoltam , hogy ötvenhatban is kivitték az embereket ingyen Kanadába. — Milyen nyelven beszélnek Kanadában ? Most hirtelen megakad, aztán gyorsan visszakérdez; — Talán eszperantóul...? Ilyen' tehát a két portré együtt. Talán még annyit hozzá, hogy ez a fiatalember is gyakran unatkozott, nem tudott mit kezdeni magával és az idejével. Életében a legtá- i volabbi út — ezt a szökést : megelőzően — egy visegrádi I kirándulás volt. Ment volns messzebbre is, de soha, senki nem hívta, nem vitte. Pénze pedig lett volna hozzá ... A riport elején azt kérdez- í fűk: „Vajon miért? Miért indultak neki a nagyvilágnak | ezek a fiatalok?” Most pedig hozzátesszük: a í két fiú esetéből nem kellene I levonni a fiatalokkal foglal- ! kozó valamennyi szervnek és i embernek valami tanulságot? Firon András Nyerges János kereskedelmi főtanácsos vezetésével I szombaton magyar delegáció. ! utazott Genfibe az ENSZ európai gazdasági bizottsága kereskedelemfejlesztő bizottságának 12. ülésszakára. Magyar delegáció utazott az EGB kereskedelemfejlesztő bizottságának 12. ülésszakára „Illegálisan külföldre akart ; távozni Pénzes Tibor 20 éves . és Horváth László 19 éves rác- ' kévéi segédmunkás F. Antal ltf éves ráckevei motorszerelő- , vei esrvütt. Vas megyében el- , fogták őket. s jelenleer a járási 1 rendőrkapitányságon várják 1 üeryűk kivizsgálását.” (Hír a rendőrségi krónikából.) Vajon miért? — a hír láttán - ez az olvasó első kérdése. Ezt 1 kérdezte az újságíró is a rend- í őrkapitányságon, ahol a rács I mögött felkereste a világgá < indult ifjú embereket. A három fiatalember régi 1 jobarát. Barátságuk azonban 2 nem ad választ a kérdésre, el- i i lenkezőleg: íme, bőgj' beszél 1 < róla F. Antal, a pattanásosar- j 1 cú. de nagyon nyílt tekintetű, i 1 a íegfiataüabbik: — Négyen vagyunk haverok j < •— meséli, — Horváthnak van „ gitárja, a másiknak van tan- góharmónikája, a harmadik ’ fiú, a félkezű csinált egy rum- 1 baíököt s azon játszik, én meg : dobolok. A dobot, meg a fel- i szerelést együtt dobtuk ösz- sze... — A saját pénzeteken? — Hát. Kellett, mert heti ] fcet-háromszor gyakorolunk. . Becsére, a kultúrotfhonba ... ' — Persze, pénzért? , — Azért is, de a szereplé- ; sért is. — Mennyit keresel a gyárban? ■ — Ezerkettőt. — Ebből élsz? — Nem. Keres apu, anyu és ; a nővérem is. Együtt ötezer- négyszázat-ötezerötszázat viszünk haza. De van egy kis, tízéves öcsém. — Gondoltad, hogy odakint többet kereshetsz? — Azt mondják, ott fel le- : hét tömi... — Szakmunkás vagy? ■ — Nem, csak betanított motorszerelő. Két év után otthagytam az iparitanuló-iskolát. — S ha elvégezted volna? — Akkor most két-három- százzal többet keresnék. * • GÓndoOd.í 1 - hogy - kiftt„ 1 szakképzettség nélkül, találtál1 volna munkát? — Nem tudom. De a Pénzes mond ta, hogy neki van egy ismerőse Bécsben, megmutatta a névjegyét is. Az fog segíteni, hogy kijussunk Kanadába. a nagypapájához, akinél lehet dolgozni. — Szakmád nincs, hót nyelveket tudsz-e? — Nem tudok. — Kanadában milyen nyelven beszélnek? — Talán... angolul... — Hol van Kanada? — Az USÁ-ban, illetve az alatt, Floridában. Ott Texas j és Mexiko között... •— Unatkozni szoktál-e? — Szoktam. De azért sok- J szór járok szórakozni. Mozi- ^ ban legutóbb a Tücsököt lát- £ tam. Igazán jó színészek vol- ^ tak benne. Egyszer voltam ^ már színházban is, a Katona j, Józsefben. Otthon van tizenöt 'j könyvem, köztük A félelem ^ bére, meg a Nyomon című ^ detektívregény. Klassz köny- ^ véli. S van otthon egy néprá- £ diónk is. Táncolni nem járok, ^ nem is iszom. — Érdekelt a külföld?-- Hát... érdekelt volna ... ^ V y — Tudod-e, hogy lehet út- £ levelet kapni, ha utazni £ akarsz? Miért nem úgy utaz- ■; tál? í — Hallottam, mert a szom- í szádunk kért is, kapott is. De í azt nem azért adják, hogy j kint maradjon az ember ... ; A kép, ugye kedves . olva- ! sónk, világos. S még világo- ^ sabb lesz, ha elmondom, ho- ; gyan történt maga a nagy ka- land. ; A fiúk éppen gyakoroltak hangszereiken, amikor Hor-; váth azt mondta F. Antinak, ( hogy nézzenek be Pénzeshez ; (a szökevények legidősebbiké- ; hez), mert említette, hogy jó í lenne elmenni együtt egy Ba- \ Iciton-körüli túrára. Megálla- í podtak, hogy Anti hozzon ma- ) gával kerékpárt,1 mert szerda ; reggel indulnak. Anti otthon j ezt hazudta, hogy Szlgetha- < lomra megy egy hétre a nagy- j bátyjához. El is engedték. i t i Nem vitt magával mást, mint egy inget, egy trikót, fogkefét, fogkrémet, az iga-: Egy kéz jelent meg az őrnagy arca előtt; megfogta " a kitárt szekrényajtót és behajtotta— De Sipos máris visz- , szalépett a szekrényhez, újra kinyitotta. A fogasra akasztott ruhák között motoszkált..: Tehát átöltözik ... Valahova készül... Ha el akar menni, ennek csak egyetlen oka lehet: a papírszeletkén jelzést kapott, vagy utasítást. A hálózat dolgozik ... Sürgősen meg keli fejteni a számsort... Azonnal leadom telefonon, mihelyt kijutok ebből a kalitkából ... Mint parányi fogaskerekek, úgy kapcsolódtak egymásba Pálos gondolatai. Sipos sietve öltözött. Végül is elkészült. Aztán Pálos mar csak azt hallotta, hogy nyitja a zárat, kilép ... Bezárja az ajtót... Az őrnagy azonban még várt. Addig nem mert kimenni, amíg Liszkai- tól jelzést nem kap. A főhadnagy behúzódott a fürdőszobába, miután gondolta, hogy Pálosnak sikerült odabenn elbújnia. Amikor aztán Sipos már lefelé ment a lépcsőn, előjött rejtekhelyéről. Odalépett az ügynök ajtajához és halkan beszólt. :— Gyorsan tessék kijönni! Pálos őrnagy még ká sem jött a szobából, máris parancsot adott: — Azonnal adja le telefonon ezt' a számsort. A lehető leggyorsabban fejtsék meg! A fickó valahova készül... Ha nem talál itt, el ne mozduljon az üdülőből. A lányt tartsa szemmel! — hadarta, aztán hármasával szedte lefelé a lépcsőket. De hirtelen megállt. — Telefonálja meg azt is, hogy a miskolci autóbusz végállomásánál várják s figyeljék Sípost. Legyenek ' rajta! Váltott követéssel! — És ha nem Miskolcra megy? — kérdezte Liszfcai. — Akkor én itt úgyis szemmel tartom ... Pálos újra nekiindult a lépcsőiének. Sipos közben már kiért a parkba, és Évát kereste. A lány egy kerti széken ült, s a verseskötetet olvasgatta. Amikor meglátta az elegánsan öltözött Sípost, megrökönyödött.: — Felmentem a törölközőért, s lejöttem gálába öltözve' — vágta magát vigyázzba Sípos, mert látta a lány arcán, hogy nem érti, mi történt. — Be kell, mennem Miskolcra, kaptam egy értesítést, hogy pénzem jött és csak személyesen vehetem át a főpostán ... — Miért aem küldték ki, ide a szállóba? Micsoda butaság ez, ezért bemenni Miskolcra? — Az apám küldte, s az öreg nagyon garasos ember, mindig attól fél, hogy elvész egy forint Az a legbiztosabb, fiam, mondta, ha a postán veszed át. A kihordóra nem szabad a pénzt bízni, így oktatott ..: Most aztán mehetek be Miskolcra — magyarázta Sípos, s megfogta a lány kezét, hogy felsegítse a székről. — . Délben visszajövöik ... Megcsókolhatlak? Nem lát senki ... — Tudod mit? Menjünk be együtt! Itt a kocsi, úgy könyörögtem el a bátyámtól, és még nem is használtuk ... Beviszlek, aztán egyúttal megmutatom a várost is... Ügyis be akartál menni... — Inkább holnap vagy holnapután ... Jó? Olyan meleg van ma .., Meg aztán most már átöltöztem, és ebben a ruhában megsülök délutánig. Beszaladok a postára, s a következő busszal jövök is visz- sza ..: — Hát akkor nem nézzük meg a várost, csak beviszlek és visszahozlak — erősködött Éva. — Ahhoz neked is át kéne öltözködnöd..! S tudom, hogy, PINTÉR ISTVÁN - SZABÓ LÁSZLÓ* Különös vadászat ——— ... A térkép viszont mindig egészen más tájékozódási képességet követek mint a valóság. Térképen az utcák összezsugorodnak, csak a fontosabb középületeket jelzik, míg a valóságban egy-egy jellegzetesebb ház. park, forgalmasabb utca szerint tájékozódik az ember. Az autóbusz végállomása támpontot adhatott volna, de neki a Nagyáruházát kellett megkeresnie. Sehogy sem tudott eligazodni, ezért aztán megállított egy fiatal nőt. hogy mutassa meg neki az utat. — Az első utcán balra lemegy. aztán a második utcán jobbra, s kijut a Széchenyi utcára. Ott a Nagyáruház. Sípos megköszönte a felvilágosítást. és sietős léptekkel átment a parkon. Útközben többször hátranézett, megfigyelte a túloldalt is. hogy nem követi-e valaki. De csak néhányan jöttek-mentek, akik- aen Sípos nem gyanított nyomozókat. Átment a Sötét kapu alatt. Gyorsan kiért a Széchenyi utcára. Itt már könnyen megtalálta a Nagyáruházai. A forgalom is nagyobb volt erre. Sokasával jöttek-mentek az emberek, s az úttest közepén ugyanolyan sárga villamos csilingelt, mint Budapesten. De neki nem volt ideje körülnézni, szemügyre venni az embereket, a kirakatokat. A Nagyáruházban már várták. ^Folytatjuk)
