Pest Megyei Hirlap, 1963. október (7. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-16 / 242. szám

MKHI v-/(fyVfap 1963. OKTOBER 16. SZERDA Magyar njságíró- küldötlség Varsóban Hattagú magyar újságíró- küldöttség érkezett Varsóba, a Lengyelország és a német kérdés című témakör, vala­mint Lengyelország nyugati te­rületeinek tanulmányozásá­ra. A küldöttség a lengyel új­ságírókkal együtt kétnapos sze­mináriumon vesz részt, majd Szczecinbe, Katowicébe és Krakkóba látogat. A felsőbb és a helyi szervek összefogásával | Szigetcsépen is véget ért a szüret A javító-szolgáltató hálózat fejlődése a budai járásban Türelmetlenek vagyunk. S ezért a türelmetlenségért nem marasztalhat el bennünket senki. Azt szeretnénk, ha már nemcsak Budapesten, hanem vidéken is olyan üzletekben vásárolhatnának az emberek, amelyek mindén igényt 'ki­elégítenek. Azt szeretnénk, ha javítószolgáltatásunk is csak megelégedést, dicséretet vál­Az országos múzeumi hó­nap figyelemre méltó esemé­nyé — nemcsak helyi, de megyei viszonylatban is — a váci mártírok életével, mun­kásságával és halálává! kap­csolatos dokumentációs anyag bemutatása. A megnyitás napja óta iskolai diókcso- portok, üzemek, hivatalok dolgozói keresik fel a Vak Bottyán Múzeum csendes termeit, hogy visszaemlékez­zenek a több, mint ' négy évtized távlatában megör- tént eseményekre. A legújabb kori helytörté­neti kutatás még fiatal, hé­zagos szakasza a múzeumi munkának. 1924 tavaszán a Népszava három cikkben fog­lalkozott a váci tömeggyil- kosságokkal. ötvenkét áldo­zata volt a városban a Ta­nácsköztársaság utáni ki­végzéseknek. A leleplezések óriási felháborodást váltot­tak ki az ország becsüle­A két jómadár ítélet az isaszegi fenegyerekek bűnügyében i i )-6SUIOU tárgyalóteremben állt a bíróság elé a múlt hé­ten a két isaszegi fenegyerek, akiknek hetvenkedp, kötekedő viselkedéséről már nem egy­szer beszámoltunk, A két húszéves fiatalember közül a hangadó Deák István segéd­munkás ifjú élete során eddig 9 munkahelyen dolgozott, s ezek közül hat helyről önké­nyesen lépett ki. Legutóbb — amíg a rács mögé nem ke­rült — két hónapja sétált ott­hon, kocsmázva, s közben 1300 forint fizetésű idős édesapja pénzét költötte. Társa, Mond­gyi Ferenc egy nagy gyár munkása, de életmódja merő­ben különbözik a becsületes munkásfiatalok életétől. „A két jómadár” — ahogy Isaszegen széltében-hosszá- ban nevezik őket — nem most állt első ízben a bíróság előtt. Már kétszer olvasta fejükre a bíróság együtt elkövetett bűneiket, mert évek óta, mindig minde­nütt együtt verekednek. A két erős fiút első ízben ja­vító-nevelő munkára ítélték, majd amikor az már nem használt, 3—4 hónapra bör­tönbe csukták őket. Sajnos, ez sem hűtötte le vérüket, mert amint kijöttek, elölről kezd­ték a kötekedést, verekedést. Ezúttal hosszabb időre tisz­tították meg tőlük Isaszeg le­vegőjét. Legutóbbi „hőstettük” augusztusban történt, amikor az egyik kocsmából hazafelé tántorogtak. Deák István, aki egyébként ökölvívó, meghal­lotta, hogy a közelükben, va­laki elkáromkodta magát. Csakhamar meglátta, hogy az illető L. János, testi fogyaté­kosságban szenvedő ember, aki a sötétben megbotlott és megütötte magát. A Deák tár­saságában levő jóérzésű fiata­lok még vissza akarták tarta­ni a falu rosszát, mondván: — Hagyd, minek bántanád, az egy beteg, családos ember! Deákon azonban erőt vett a kötekedési roham megtámad­ta a szerencsétlen 42 éves, sán­ta embert, minden további nélkül le­ütötte és összeverte. L. Jánost később lapockatö­réssel és súlyos árcsérülések- kel vitték kórházba.- Miközben Deák ütlegelte az idős férfit, hozzávaló társa, Mondgyi, ökölvívó pózba vágva magát akadályozta meg, hogy a töb­bi fiatal Deákot „megzavarja” az útonállásban. tana ki dolgozóinkból. Az élet i sokszor ellentmond azonban kívánságainknak. Csaknem egy esztendeje la­punk hasábjain vita folyt: ki miben látja a hibák for­rását. Javaslatok sokaságát vetették papírra szakembere­ink és az egyszerű vásárlók, lakosok. Vizsgáltuk és meg­állapítottuk: a javaslatok kö­zül számos megvalósult, ja­vult az ellátás, az üzletháló­zat több helyen nyitottak fod­rász- és más szaküzleteket, bővült a javító részlegek hálózata. Gondjaink mégis nagyok. A napokban a Budai Járási Párt-végrehajtóbizotteág tár­gyalt e kérdésekről. Különö­sen kiemelték a kisipari szö­vetkezetek fejlődését. A járás­ban olyan hálózat kiépítésé­nek vetették meg alapját, amely a későbbiekben lehető­vé teszi a korszerű és min­den területet szakmát átfogó javítószolgálat megteremté­sét. A javítószolgáltatás ered­ményeit össze sem lehet ha­sonlítani az egy, illetve másfél évvel ezelőttivel. Ma is gátolja azonban mun­kájukat, hogy amíg régebben túlnyomórészt 4 árutermeléssel foglalkoztak — jelentős ha­szonra tettek szert, a javító- szolgálat ráfizetéses, akadá­lyozza forinttervük teljesíté­sét. Mindemellett nehezítette a jószándékok valóra váltását a gyakori anyaghiány, a szak­emberek kis száma is. A Bu­dai Járási Pártbizottság hatá­rozata nyomán a járási tanács sok üzemi munkásnak adott ki iparengedélyt másodállásra, — ez azonban még mindig nem fedezi az igényeket. A he­lyi tanácsok többsége segített a helyiségproblémák megol­dásában, lehetőségeik azon­ban korlátozottak voltak, s így ezen is többször megbukott egy-egy elképzelés valóra vál­tása. A budai járás helyzetét a korábbi években nehezítette, hogy nem vették figyelembe a megyei szervek különleges adottságaikat: sok ezren • jár­nak innen a fővárosba, kultu­rált körülmények között dol­goznak, s odahaza még a ci­pő- vagy villanyjavítás is nagy gondot okoz, nem szólva a háztartási gépek javításáról. Érd példája ma is figyelmez­tet Érd huszonhatezer lakosú község. A kirándulók ezrei keresik fel, s akik nem is itt pihennek, er­re utaznak a Balatonhoz. Sem Szakértő lett a feleségein Azért vettem fe­leségül, mert sze­líd lelkűnek is­mertem meg. Ami­kor egyszer a strandon agyon­csaptam égy szú­nyogot, amely a combomat kóstol­gatta, felsóhajtott: — Szegény, nem tehet róla, hogy szúnyog. Neki is ennie kell... És ezt az an­gyalt vittem el az ökölvívó-bajnok­ságra. Ez ■ négy évvel ezelőtt tör­tént. Feleségem egész idő alatt a cipőjét, az előtte szurkoló hátát és a fényszórót nézte. Hiába hívtam fel fiauelmét az ököl­vívás szépségeire, az erő, a technika és a taktika izgal­mas szín iátékára, nem■ nézett a szo­rító felé Kijelen­tette, 1 hogy Az ilyen durva spor­tot be kellene tiltani. Ilyen sze­líd volt a lelke. Azután elvégez­te az egyetemet és minden reggel zsúfolt villamoson ment munkahelyé­re. Estére még zsúfoltabb kocsin igyekezett haza­felé. Néha gom­bok hiányoztak ruhájáról, néha a kézitáskájának a fogóját tépte le a tömeg. Két évvel ezelőtt történt, hogy ezek­kel a szavakkal le­pett meg: — Egy behemót alak rálépett a lá­bamra és letaposta az új körömcipő­met. Visszata pos­tám! Másnap megint bozmérkőzés volt és újra elhívtam. Egy kicsit rá kellett beszélnem, de eljött. Most már — nyilván « csúcsforgalmi vil- lamosutaiások ha­tása alatt — vé­gignézte a mérkő­zéseket. Sőt. iz­gult is. De ami­kor Véres lett az egyik ökölvívó or­ra szója, megcsó­válta a fejét. — Nem tudom megszeretni ezt a vad sportot. fis ismét hosszú ideig nem jött él ökölvívó-mérkő­zésre. Tegnapelőtt ron­gyos kalappal, szalcadt kabáttal érkezett haza. Csak ennyit mon­dott: — A hatos vil­lamos ... Később mégis elárulta, hogy nem akarták le­engedni a lép­csőn. Ököllel tört utat magának, visszalökték a ko­csira, de neki si­kerűit a lépcsőhöz verekednie magát. Ma minden un­szolás nélkül el­jött a nemzetkö­zi ökölvivóver- sev.yre. Amikor az első pár ringbe lépett, izgatottan kiáltozni kezdett — Mindent be­le! Egy horog, egy balkezes. Most sorozd meg! Ne sajnáld! Nem az apád! Újra egy horgot neki! Amikor Branyi- gát, a fehér nad- rágost. aki gyen­gén küzdött, ki­számolták, felesé­gem megjegyezte: — Rossz az erőnléte. Úgy lát­szik, soha sem utazik a hato­son ... Palásti László hér, kékfrankos, piros szlan- ka és kadarka termése már borrá forr a tangazdaság ki­váló pincészetében. Hogy nem késtünk le telje­sen a csépi szüretről, azt an­nak köszönhetjük, hogy a ne­mesebb fajtákból, olasz riz- lingből, szürkebarátból, rajnai rizlingből meghagytak ké­sőbbre 20 holdat. A szeptem­ber végi, október eleji nap­fényben 20—21 cukorfokot ér­tek el ezek a szőlők, boruk te­hát majd vetekszik az előző évjáratok minőségével. A meglevő szőlők és gyü­mölcsösök mintaszerű, gondos kezelése mellett, tovább foly­tatják a főiskola tangazdasá­gában a telepítéseket is: idén tavasszal 126 holdba kerültek szőlővesszők, most ősszel 473 hold telepítését végzik el a szigetcsépi homokon. Véget ért a szüret: az utolsó parcellákról szedik a szőlőt A Kertészeti és Szőlészeti Főiskola hallgatói gyakorlati munkán a tangazdaságban. Gubán István, Bokros Sándor és Molnár Imre az új borok kémiai összetételét vizsgálják Kép a tangazdaság nagyszerű borokat érlelő pincészetéből (v\\N\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W\X\\V.\\\\\\\\\\\\\\\\\\W Újabb camping; több korszerv étterem és bisztró épül a Dunakanyarban Évről évre növekszik a Du­nakanyar látogatódnak a szá­ma. Az idén a nyár végéig 5.5 millió turista kereste fel e vi­dék kirándulóhelyeit és csak a Szentendre—Pap-szigeti cam- pingnek 23 000 nyugati orszá­gokból érkezett lakója volt. Ezzel a rohamos fejlődéssel nem tartott lépést a Dunaka­nyar vendéglátóipara, ami sok panaszra adott okot. A helyzeten jövőre igyekeznek változtatni. A nagyforgalmú visegrádi Fellegvárban ötszáz személyt befogadó étterem nyílik. Építése befejezéséig ideiglenesen bisztrót állítanak fel. A várban találtak egy bő­vizű kutat, amelyről megálla­pították, hogy. nem forrásból, hanem a hegy gyomrában le­vő természetes tárolóból táp­lálkozik. Nemrégen, kiszávaty- tyúzták belőle a vizet, majd kitisztították. Az újból elő­tört víz minőségileg kitűnő és a kút óránkénti 1000 literes hozama megoldja a látogató!: és a tervezett étterem vizel« látását. A jövő májusban vendég­látóipari egységgel gyarapodtíc a Pap-szigeti camping is, amelyben étterem, bisztró és ajándékbolt lesz. Ennek épí­tése már megkezdődött. A vá­ci oldalon Nagymaroson újabb camping épül, amely az idény kezdetére nyűik meg. A min­den igényt kielégítő tábort ha­zai és külföldi turisták egyaránt igénybe vehetik. (MTI) r y a lakosságot, sem a kiránduló-^ kát nem képesek ellátni, hol-? ott nyilvánvaló, hogy a község ^ gondjait a községfejlesztési já- ^ rulékból semmiképp nem le-^ hét megoldani. Sokan azon-^ ban Érdet még ma is úgy te-^ kintik, mint a járás bárme-^ lyik más községét. A tervezés,:? az elosztás járásonként is szin- jí te megkülönböztetés nélkül £ történik, holott a főváros mel- lett, a legnagyobb kiránduló-^ helyen nem szabadna ugyan- azzal a mércével mérni, mint? a távolabb eső, néptelemebb i járásokban. g A budai járásban legégetőbb^ a rádió, a televízió, a háztar-í tási kisgép, '- valamint az épí-; tőipari és a kapcsait szak-; ipari tevékenység megjavítá- j sa. A háztartási gépek rendbe­hozásánál a ktsz-ek és a GELKA javítószolgálata nincs egymással összhangban. Mind­kettő foglalkozik például te­levíziójavítással, holott a; GELKA győzi alkatrész-után­pótlással a vállalt munkák el-; végzését, a ktsz-ek nem. Vagy összhangot kellene a kettő között teremteni, vagy ki­mondani: tv-javítással csupán a GELKA foglalkozzon! — ne kelljen egyik helyről a másik­ra cipelni a készülékeket. Az építőiparban hiányzik a megfelelő szervezettség, ko­operáció. A legkülönbözőbb szektorok foglalkoznak építő­ipari tevékenységgel és egy­mástól függetlenül végzik munkájuleat. Ezt csak bonyo­lítja a házi brigádok foglal­koztatása, valamint az a tény, hogy egyes szektorok csupán szűk helyi érdekeket és a nyerészkedést tartják szem előtt. Példa erre a nagykovácsi tsz építőbrigádja,. amely Bu­dapesten is vállalt munká­kat. Amikor a megyei tanács ezt joggal kifogásolta, kide­rült, hogy épp akkor ez a bri­gád a megyei tanácsnál dolgo­zott! Ez csak egy eset a sok kö­zül, miközben Nagykovácsi la­kóinak sem asztalos, sem kő­műves, sem tetőfedő nem áll rendelkezésükre. Hét különbö­ző építőipari szakmában ti­zenhárom községnek még ma­gánkisiparosa sincs! A párt-végrehajtóbizottság felhívta a járási tanács . fi­gyelmét a szigorúbb ellenőrzésre, s arra, hogy a járásban mű­ködő építőipar csak a tanács engedélyével vállalhasson a területen kívül eső munkát. Természetesen a járás dolgo­zóinak kell elsősorban teljesí­teni kívánságait. A földművesszövetkezetek közmegelégedésre építették ki kölcsönzőhálózatukat, amelyet tovább kell fejlesz­teni. Jó lenne, ha meghonosí­tanák az előrendeléses árusí­tást. berendezkednének töltő­tolljavításra és golyóstolltöl- tésre, bővítenék a növényvé­delmi brigádok munkáját. Számos feladat vár megol­dásra, amelyekre a Budai Já­rási Párt-végrehajtóbiaottság javaslattal is él a felsőbb párt-, illetve tanácsi szervek­nél. Ezenkívül a járási párt- bizottság ülésén is megvitat­ják majd, miként haladhatná­nak gyorsabban a szolgálta­tás megjavításában. Megállapították azonban, hogy sem a megyei, sem a já­rási szervek nem érnek el megfelelő eredményt, ha a he­lyi társadalmi erők mindent „fentről” várnak és maguk nem keresik a javítás legkü­lönfélébb módjait. Van olyan községi tanács, amely máig sem mérte fel a helyi szük­ségleteket és olyan pártszer­vezet, amely évente egyszer sem tárgyal erről a mindenki számára égető ügyről. Pedig, ha a helyi társadalmi szervek napirenden tartanák a szol­gáltatás megjavítását, közös erővel gyorsabb lenne a fej­lődés. Illetve; a változás, az előrehaladás csakis így kép­zelhető el! Sági Agnes sajnos, túlságosán Koran el­néptelenedtek a gondosan mű­velt szőlősorok, elcsitult az érett fürtöket szedő lássyok, asszonyok vidám évődése, ka­cagása. Tavaly még csak ilyenkor kezdődött a szüret, most .azonban már szeptem­ber elején le kellett ákedni a termést: 110 milliméter eső hullott ezen a vidéken is és idő előtt rothadásnak indultak a még napfényt kívánó szőlő­fürtök. így azután — ahogyan Nagy Mihály, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola tangazda­ságának szigetcsépi kerületve­zetője elmondotta — csak 14— 17 cukorfokot ért el a must és mennyiségileg is jóval keve­sebb csurgóit belőle a hordók­ba, mint más esztendőkben. A 146 holdon levő huszonhá­rom fajta szőlő — közöttük a nagyobb területet kitevő leányka, ezerjó, pozsonyi fe­tesen gondolkozó lakosainak sorában s nagy felháboro­dást a gyilkosok és felbú j- tóik berkeiben. A város ak­kori képviselője a cikkel kapcsolatban interpellációt jegyzett be a nemzetgyűlé­sen. A kivégzéseket azon­ban ő sem tudta megcá­folni. Tihanyi Ernő nyugalmazott múzeumigazgató másfél év­tizedes kutatómunkával sor­ra feltárta a gyászos ese­ménnyel kapcsolatos doku­mentumokat. Újságokat, hir­detményeket, röplapokat lá­tunk a Tanácsköztársaság idejéből. Fényképen mutatja be a váci mártírokat. Lu- kácsovics Ferenc, a Forte­gyár demonstrátora fényké­pezőgépével megörökítette a kivégzések helyét s az ál­dozatok sírjait. Eredetiben láthatjuk Haraszti Ernő, Csi­kós József, Matejka János és mások irodalmi, publi­cisztikai munkásságát. Az éjszakai „hőstett után a két fenegyerek, hazament, s mint aki jól végezte dolgát, nyugodtan lefeküdt aludni. Majd másnap ismét találkoz­tak, s felkeresték az eset szemtanúit, a már említett tár­saikat, s felszólították őket, hogy ha a rendőrség kérdezné őket, mondják azt. hogy a kocsmából már tíz órakor ha­zamentek. A tanúk, a két fiatalember a nyomozószervek és a bíró­ság előtt azonban az igazat vallották. A két gazfickó pe­dig megkapta megérdemelt büntetését: Deák 1 évi 6 hó­napi, Mondgyi pedig 1 évi és 4 hónapi börtönbüntetést. A két fenegyerek az ítélet ellen enyhítésért fellebbezett. (f. »-) DokumeiUumkiállítás Vácott

Next

/
Oldalképek
Tartalom