Pest Megyei Hirlap, 1963. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-12 / 213. szám
WtEGYEi ifCivltm 1963. SZEPTEMBER 12, CSÜTÖRTÖK J(c (óér a nyári emlél m m Tengerparti sétány Genovában Kodály Zoltánnal és.^i ségével Szent Márk a velencei templomban találkoztunk. Ott ültek az egyik hatalmas freskó alatt. Mint más külföldi, ők is csodálták a festményeket, a szobrokat. Csupán néhány szót váltottunk, hiszen nem fűz össze bennünket ismeretség, de távol az otthontól olyan jólesik magyar szót hallani! Az egyik tengeri kikötőben, ahol rengeteg kifogott élő kagylót és óriás tengerjáró hajóitat láttunk, két magyar családdal ismerkedtünk meg. Győrben dolgoznak. Idehaza soha nem láttuk egymást, odakinn pedig hangos üdvrivalgással köszöntöttük őket. Az autók tengernyi áradásában is észrevettük, ha magyar rendszám tűnt fel az Alpokban vagy Észak-Olaszor- szág valamelyik városában. Magyarországtól több száz kilométerre is a hazaiakat kerestük. A velencei Lidón éppen va- poretto-jegyért álltunk sorban, amikor egy házaspár mellettünk magyarul azon vitatkozott: mi lesz, ha nem fémek fel az első hajóra? Azután már együtt nevettünk azon, hogy nem Budapesten Vagyunk, hová rohannak? Minden találkozásunk után megállapítottuk: — De jó, hogy ennyi magyar utazik! Nem akarom eltúlozni, számunk messze elmarad az osztrák, a nyugatnémet, a francia vagy angol túristákétól, de ha a mi viszonyainkhoz hasonlítjuk, ahhoz, hogy néhány éve nem is gondolhattunk utazásra, — elégedettek lehetünk. A hpPSI Szépművészeti Mú- ______ zeumban kétszer i s jártunk. Ki Tintoretto, ki Rubens képeit keresi itt. Vagy Caravaggio Dávid és Góliátját. Jómagam L. Giordano Egy koldusát csodáltam és C. Saraceni: Judit Holofernes fejével című képét.' Délelőtt minden képet megnéztünk, de a kivilágított múzeumban este csak a kedvenceket kerestük. Délelőtt és este is lép- ten-nyomon magyarokkal hozott össze bennünket a sors. Számosán akadtak olyanok, akik egész napjukat a képek bűvöletében töltötték, s egy- egy festménytől csak a záróra választhatta el az érdeklődőket. Sajnos, az ember csak önző lehet. Csupán magának tarthatja meg élményeit. Hiszen sem leírni, sem lemásolni nem képes mindazt, amit látott. Az Utolsó vacsora pusztulóban levő képét, a firenzei Nemzeti Múzeumot, a Pitti-palo- tát, az Uffizi képtárat, az eredeti Dávidot, Donatello műveit csak képzeletünkben vagy kis levelezőlapokon hozhattuk haza. S épp úgy a táj szépségeit. A Garda-tó hegyek közé ékelődött kék tükrét még a Balaton-rajongók sem tudják leírás után elképzelni. És milyen érdekes volt nyugovóra térni a kétezer méternél magasabb alpesi hegyláncok között, s megvirradni a nyár közepén vastag hótakaró alatt. Emlékszem, ugyanaznap utaztunk tovább Ausztriából Észak-Olaszországba. Délután érkeztünk a határra: ott már kánikula fogadott bennünket. Elképzelhetetlenül szép vaporettóval a Lidóra hajózni, fürdeni a meleg, sós tengerben, s mire visszaér az ember Velence víz fölött nyugvó házsorai közé, már leszállt az este, ezernyi villany- és neonlámpa ontja sugarát és a víz, a kanális százszorosán töri a fényeket. A közlekedési rendőr nyugodtan váltogatja a piros-zöld lámpát. Ez azonban érdekesebb, mint a budapesti láhnpa: itt a vízi közlekedést irányítja a rendőr, hiszen a szárazföldön a gyalogosok nélküle is eligazodnak. Az üzletek is nagyon szépek. Választékosak, gazdagok. Az előkelő negyedben szinte kivétel nélkül az ajtóban állnak a kereskedősegédek vagy a tulajdonosok. Udvariasan invitálják a járókelőket csábos áruikhoz, amelyekre ki sem merik írni a méregdrága árat. Vásárlójuk kevés akad. Nekünk különösen furcsa, hogy utcánként változnak az árak. Sokszor ezer lírás különbség is adódik egy-egy cikknél. Most már csak a szerencsén múlik, kit melyik utcába vezényel a sorsa. A turisták azonban már tudják: a legbiztosabb vásár az utcai bazárosoknál adódik, ök ott vásárolják meg apró ajándékaikat, a pisai ferde tornyot, Michelangelo sokszorosan kicsinyített Pietaját, a hamutartókat, amelyek a milánói vagy a firenzei dómot ábrázolják, kendőket, harisnyákat. Az utazásnak ?ze™yi landja adódik. Ezek közé tartozik a szálláskeresés is. Előfordul, hogy este tíz órakor sem tudja még a turista, hol hajtja álomra a fejét. A szállodák — kivált szezonban — túlzsúfoltak, nem sok reménnyel kecsegtetnek. Néhányszor csak azért volt szerencsénk, mert az olaszok nagyon kedvesek. Kérdezőskö- désünkre: merre van szálloda, nemcsak készségesen válaszoltak, de míg célunkat el nem értük, kísértek is bennünket. Genovában egy idős bácsi hosszú utcákon át vezetett egy általa ismert penzióhoz, s mindaddig nem vált meg tőlünk, amíg nem sikerült megállapodnunk a tulajdonossal. Amikor kocsink elromlott, akkor is az olaszok vettek pártfogásukba. Egy gépkocsi- vezető ismeretsége révén találtunk javítóműhelyt, ahol kikutatták a bajt. Az autóklub segített azután megkeresni azt a műhelyt, amely hivatott kijavítani az ilyen gyártmányú kocsikat. Hogyan értettük meg egymást? Kézzel-lábbal, egykét dunántúli tájszólással ejtett olasz szóval, aki tudott, boldogult némettel, de a nyelv, a végtagok mit sem értek volna, az egyszerű olaszok mindenben segíteni akarása, barátsága, meleg szíve nélkül. Ha tejet vásároltunk és megkérdeztük, hol kapunk panet (kenyeret), megmondták: innen a harmadik üzletben. De még ha megmondták volna! Elkísértek a másik bolt ajtajáig, ott átadtak a kereskedőnek, s az folytatta a kézzel-lábbal mutogatást, öten is a segítségére siettek és türelmesen tettek eleget kívánsá-1 gunknak. Azután az ajtóig kísértek, integettek, s legnagyobb csodálkozásunkra a tejes is boltja ajtajából leste: sikerült-e elintézni, amit akartunk. Széles mosollyal üdvözölt utoljára bennünket és minden bizonnyal ugyanezt tette valamennyi arrajáró turistával. A nyár már beteg. Sugarai J olykor még melegen sütnek, a könnyű ruha is szép a csinos asszonyokon, de már korábban tér aludni a nap, iskolába járnak a gyerekek. Vége a nyaralásnak. Ma már bizonyára könnyebb lenne szállást találni az olasz Riviérán, kevesebben tolonga- nának a Dozse-palotá előtt és gyakoribb a fehér hólepel az Alpokban, s nem okoz gondot az autók parkírozása. Az uta- zás sokszor emlegetett élménye is emlék már. Csak a kiürült takarékbetét idézi egészen frissen a nyaralást, figyelmeztetve: kezdődhet az újabb takarékoskodás. Sági Agnes Egy csokor lehetetlenség Nyitás előtt a deákvári étteremről Ha minden jól megy, még ma megkezdi „próbaüzemét” a DCM deákvári lakótelepén a csodaszépnek ígérkező étterem. Már szóltunk az üzletház apróbb-nagyobb hibáiról és a bosszantó hanyagságokról. Ezúttal, éppen a nyitást megelőzően, csak az éttermet vesszük terítékre. Még csupa sár, malter és téglahalom volt minden, amikor a lelkes tájékoztató szavaiból az újságíró maga elé képzelte a teraszos, pálmafás, igen modem étterem-eszpresz- szót. Most már tető alatt a vázlat. Persze, hogy örülni és lelkesedni kell, amikor — kívülről szemlélve — meglátja az ember a gusztusos, szép, csupa ablak éttermet. Aztán kinyílik a szeme, s a szakember segítségével felfedez egy csokor lehetetlenséget. Nagy István az üzletvezető. Gyors beszédű, „belevaló”, sok tapasztalattal élő ember. 0 mondja: — Még a kezdet kezdetén kézhez kaptam a terveket. Ha az építésben nem is vagyok mester, néhány kézenfekvő dologra nem volt nehéz rájönni. Ezeket aztán — egy esztendeje — közöltem is a tervezővel. No, ha közölte, nem sokra ment véle. Vagy bólogattak, vagy elutasítottak. De lássuk csak, hogy mit. — Jól láttam kérem, hogy kicsi a konyha, de hát ez még hagyján. Megmondtam, hogy nem lehet szellőztetni! Én most? Vendéglátóipari vállalatunk a saját pénzén vé- setett nyílást a falon, s helyeztetett el elszívó berendezést. Panaszolja az étterem nagyhelyiségét is. — Kérem, én bejöttem ide a forró, nyári napokban. Hőmérő volt a kezemben. A pincében minden rendben. De tetszik tudni, hány fokot mértem az étkeztető teremben? ötvenkettőt! Szellőzés sehol. Azaz hogy terveztek egyetlen ventillátort, de azt a kandalló fölé! Hadd vigye ki az amúgy is hidegnek ígérkező helyiségből a fűtőtest friss melegét Honnan vesszük, hogy hideg lesz? Nagyon valószínű. Az előírásos dupla ablak he. lyett mindenütt szimplát találunk. Ha fűtenek, hát igen sokat mondhatnánk rengeteget kell eltüzelni, hiszen az egész üzlettömb a szabadban áll, a hegy aljában, ahol aztán jár a szél, nem beszélve a közeli Rendőrségi krónika Lopta a fát. Tótih Ambrus 42 éves nagykőrösi földműves a ceglédi erdészetből 27 szép szál fát kivágott és hazavitt. A rendőrség megállapította, hogy ő volt a tolvaj, s a társadalmi tulajdon ellopása miatt bűnvádi eljárást indított ellene. Verekedés. A hónap elején Szigedi András 20 éves és Apró András 19 éves nagyká- tai munkások az egyik kocsma előtt véresre verték Sz. Pált. Mindkettejük ellen eljárás indul. Váratlan halál. Gombos György 69 éves érdi lakos a múlt héten egyik délelőtt bement a rendőrőrsre, hogy ügyes-bajos dolgában panaszt tegyen. Amint belépett az ajtón, a szívéhez kapott, összeesett és meghalt. A nyomban elrendelt hivatalos orvosi vizsgálat megállapította, hogy az idős ember már régóta szenvedett szívbetegségben, s a szív- szélhűdés végzett vele. Gyakori betegség Duna s a visegrádi kanyar hűsítő hatásáról. Ám kanyarodjunk vissza a nyárhoz. Mi lesz a plusz ötven, vagy mondjuk negyven fokkal? A tervező, úgy látszik, nem tudott választ adni, így hát segített magán az üzletember. A felső ablakokat megnyitni, sajnos, csak létrákról lehet. Az oldalajtókat pedig azért nem lehet minden további nélkül kitárni, mert így átjáróház lenne az étterem, s nincs mindenkinek készsége a fizetésre. — Valahogy ezt is megoldjuk. Mellmagasig érő, ízléses fanácsokat csináltattam, virágtartóval a tetején. Ezeket illesztjük a nyitott ajtókba.. De más dolga is akadt a terven felüli asztalosnak. Kérem, nem tudták megoldani, hogy fölrakják a füg- gönytartólMt. Anélkül hogy néztünk volna ki?! Hát az asztalossegéd megoldotta. Gyerünk tovább! Téma: a világítás. Az épület lapos teteje alulról fényt alig áteresztő színes üveggel borított. Na, nem kell megijedni, nem mindenütt. Ahová nem ..jutott az üvegből, ott csupaszon maradt. így legalább belátni. Ahol viszont üveg van, ott egy-egy fénycsőpár kísérletezik azzal, hogy valamit áterőszakoljon sugarából a vastag, színes üvegen. Mindez bizonyára jobban sikerülne, ha valamennyi, eredetileg égni tervezett cső végezné ugyanezt. De hát szó sincs ilyesmiről. Ahogyan a bejárati fényfelirat is sötét marad. (Az idők végezetéig?) — Hadd mutassam meg végül a belső teraszt. Nem nagy hely. Minden négyzet- méterére jut panasz. Először is utcai oszloplámpákat állítottak fel. Közelharc árán sikerült, kérem, lebeszélni őket hatról kettőre. (Talán az az érv hatott, hogy valahová a vendégnek is kell helyet szorítani.) Ezt a kettőt is kiszedjük később. Nem lehetett volna ide falra rögzített ívlámpákat tenni? A panaszlistán még ez szerepel: a terasz elegáns kellős közepére egy utcai kanálist raktak. Nem tudni, miért. Ha ugyanis esik, a víz nem folyik oda, hanem meggyülemlik a legváratlanabb pontokon. S a kérdések kérdése: hogyan lehet egy bűzelzáró nélküli béliemét utcai kanálist étkezőlielyre szerelni. Ez az illat lesz a belépő az erre vonuló étkezőknek? Lenne még írnivaló. Az sem vitás, hogy nagyon tisztelni kell az eredeti elképzelést. Külsőre reprezentatív. Igazság az is, hogy csak az vét hibát, aki csinál is valamit. Nem is mérlegelek. Csak azt az egyetlen és nem is indokolatlan kérdést teszem fel: Miért nem hallgattak legalább az okos szóra?' T. Gy. A propaganda is a kulturált ellátási tevékenység esúöie Megyei fóldművcssiővelkieti tapasztalatcsere Kiskuntacházán Három napra kiírhatna, doktor úr... (Komádi István karikatúrája) A földművesszövetkezetek munkájának egyik legmegbízhatóbb mércéje, hogy a tagság és a lakosság elégedett-e a falu ellátásával, változó és fejlődő igényeit ki tudják-e. elégíteni a helyben rendelkezésre álló kereskedelmi, vendéglátóipari, valamint . szolgáltató egységek révén, vagy pedig a lakóhelyhez legközelebb eső városban kénytelenek megoldani ellátási gondjaikat. Ha erre nem kényszerül a lakosság, ez a tény alapvető bizc- -nyítéka a földművesszövetkezet hatásos működésének s annak a vonzerőnek is, amelyet tagságára és az egész lakosságra gyakorol. Más szóval: ezzel kezdődik a földművesszövetkezetek helyi propagandamunkája. Kezdődik, de nem fejeződik be. Hogy ezenkívül mit kell még tenni s hogyan — erre a kérdésre adott választ a Pest megyei MÉSZÖV szövetkezetpolitikai főosztálya szervezésében a Kiskunlac- háza és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezetnél megtartott, bemutatóval egybekötött megyei propaganda tapasztalatcsere, amelyen megfigyelőként képviseltette magát Somogy, valamint a Borsod megyei MÉSZÖV is. Földvári József, a Pest megyei MÉSZÖV elnökhelyettese megnyitójában hangsúlyozta a földművesszövetkezet, mint az egyik legnagyobb falusi tömegszervezet jelentőségét a falu és város közötti életforma kiegyenlítésére folyó törekvésben. Ennek a tevékenységnek szerves része a sokirányú propaganda, amelynek egy napra sem szabad megszakadnia — mondotta. Az erre szánt költségek ötletes felhasználása végső soron a lakosság rendszeres tájékoztatását, ízlésfejlesztését szolgálja. Magyar Lajos, a szövetkezet igazgatósági elnöke ismertette a résztvevőknek a szövetkezet fejlődését, tevékenységi ágait s propagandamódszereit, amelyek között a hagyományos áru propaganda-eszközökön túl jócskán alkalmaznak újszerű, nagyobb hatásfokú megoldásokat. Ezek a propagandaeszközök — többek között a tagszövetkezetek területén is elhelyezett megállító-irányító táblák, az utca fölötti transzparens, az utcai padok feliratai, a világító hirdetcoszlop, stb. — egyúttal a község külső képét is színezik, s hangulatot teremtenek. A tapasztalatcsere résztvevői mindezeket a valóságban is megtekintették s szorgalmasan följegyezték, hogy hazatérve a látottak és hallottak alapján saját községükben is lényegesen megjavítsák a propagandát. Egyik igen jelentős propagandalétesítménye a Kiskunlacházi Föid- művesszövetkezetnek az ízlésesen berendezett libresszo, ahol a vendégek nézhetik a televíziót, lapokat, folyóiratokat és könyvet olvashatnak díjtalanul, de sakkozhatnak is. Nemcsak a szövetkezetek megjelent képviselői, hanem a SZÖVOSZ kiküldöttei is megelégedéssel nyilatkoztak a tapasztaltakról. Ez azonban egyúttal kötelezi is a szövetkezetét arra, hogy a jelenlegi színvonalat tovább emelje: a résztvevőket pedig arra kötelezi, hogy kövessék a jót, szakmai szeretettel és lel- kiismerettel szüntelenül, fejlesszék községükben, falujukban a lakosság ellátását, Ízlés- és igénvformálását. A tapasztalatcsere egyúttal arra is bizonyságot szolgáltatott. hogy szükséges és érdemes jóképességű dekoratőröket, kirakatrendezőket foglalkoztatni, akik hozzáértésükkel megsokszorozzák a helyi propaganda hatás- • fokát. A kiskunlacházi bemutató s; kerében éppen ezért jelenti! része volt Szilvássy István munkatársai ötletgazdag muri kássáeén.v
