Pest Megyei Hirlap, 1963. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-11 / 212. szám
"<c/€íriai> 1963. SZEPTEMBER 11. SZERDA Mindkét félnek hasznos Milyen módszerekkel biztosítja a vácszentlászlói termelőszövetkezet a tsz-nyugdíjasok nagyobb jövedelmét ? — Jöjjenek, nézzék meg az építkezésünket kinn Ligetpusztán — invitál a vácszentlászlói Aranykalász Tsz elnöke. — Ne féljenek az úttól, olyan sima, mint a tükör. Hát ha nem is éppen tükör, azért meglepően jó a faluból kivezető kétkilomé- teres útszakasz. Szélén kupacok, földhányások, kicsit odébb egy traktor is dohog. A tsz-nyugdíjasok nyolctagú építőbrigádja gondozza napi egy munkaegységért a termelőszövetkezet legfőbb közlekedési útjait. — Hátoldalról hasznos ez a megoldás — tájékoztat Tóth Ferenc tsz-e’nök. — Sokkal könnyebb a munkánk, ha nem kell a sáros, kátyús úttal bajlódnunk, hanem viszonylag simán futhatnak a vontatók, a megrakott szekerek. Nem kopik a gép, nem fárad az ember és az állat, gyorsabban megy a munlálni, mert jobban a házhoz vannak kötve. így inkább babot, uborkát szednek, a kertészetben segítenek, amit lehet, meg rendezkednek, takarítanak. Valamennyi munkaegységet ezzel is szerezhetnek. Ügy is van ötven olyan tagunk, aki már nem tud dolgozni, teljesen a nyugdíjára van utalva. A lehetőséghez képest igyekszünk ellátni őket is a szociális alapból. Évente többször gabonát juttatunk nekik, meg valami kis készpénzt. — Állandó munkalehetőségre nincs mód? — Most még nincs, de gondoskodunk róla, hogy legyen. A mi földünk is olyan összetételű, mint a Dunakanyaré ahol kitűnően terem a málna. Többször elmentem Szobra, Nagymarosra megnézni, hogy Utat építenek a vácszentlászlói tsz-nyugdíjasok ka. Minden tavasszal sorra- vesszük, hol mit kell javítani és az öregek brigádja sürgősségi sorrendben elvégzi a munkát. Ez a Dániel- oldali rész elég makacs, többször is kell javítani, mert partos és ha jön egy kis eső, elmossa a víz. A másik hasznunk pedig, hogy nagyobb kenyeret adhatunk a még munkaképes öregjeinknek. Legalább százötven olyan idős tag van, aki már nem bírja a rendszeres munkát, vagy már éppen tsz-nyugdíjas. Csakhogy az az összeg nem sok. Óriási halaleges. Az idős emberek nem is valamiféle kegyre vágynak, hanem munkára. Nem eggyel beszéltünk, akinek legfőbb panasza a szükség mellétt inkább az volt. hogy ne tegyék félre őket, ameddig mozdítani tudják magukat. Egész életükben dolgoztak látásfól- vakulásig, életelamükké vált a munka. Ha kirekesztik őket belőle, nincs miért létezniük. Mindenütt, ahol ilyesfajta kezdeményezésen törik a fejüket, kettős hasznot érnek el: önbizalmat és több keresetet adnak azoknak, akik még egész szívvel, de már csak félerővel dolgozhatnak. Komáromi Magda Egy négymillió forintot érő ötlet megvalósul Sokan ismerik már olvasóink közül a Csepel Autógyár Bóka László vezette szocialista brigádját. Azaz nem is pontos már egyszerűen szocialista brigádnak nevezni ezt a műszaki emberekből álló kis közösséget, mert négy éve, amióta megalakultak, négyszer nyerték el a szocialista brigád címet, s az ezzel járó jelvényt, valamint az oklevelet. Ha személyesen nem is találkoztak velük, lapunkban, sőt az országos lapokban is sokat olvashattak már róluk. Érdemes visszalapozni ezeket az írásokat. Mindegyik a brigád valamilyen eredményéről ad számot, mint ez a mostani is. Azt is mondhatnánk, hogy Magyar-bolgár barátsági est Örömön az ottaniak hogyan-miképpen csinálják. Először a saját kertemben kísérleteztem és amikor a tagok látták a jó eredményt, elhatároztuk, mi is telepítünk öt hold málnát és öt hold íeketeribizJit. Sajnos, három év kitartás kell hozzá, míg az első termés beérik, de addig elhúzzuk valahogy. A fertődi kísérleti intézettől rendeltük meg a szükséges , vesszőket, mert onnan fertő- Sozxatva zésmentes alanyokat kapunk. A málnavesszőnek kilencven fillér, a feketeribizlinek két forint ötven fillér az ára. — Mikor a legjobb a vesz- szőt telepíteni? — Az őszi telepítés mindenesetre jobb a tavaszinál. Már — Nálunk hagyománya van | már a magyar—bolgár barát- J sági estnek — mondotta az I ősz hajú Mikló Mihály, az ürömi termelőszövetkezet egyik alapító tagja. — Mi minden évben megrendezzük a bolgár elvtársakkal ezt a találkozót. Üröm község valóban nagy lelkesedéssel készült a Bulgária felszabadulásának évfordulóján megrendezett barátsági estre. A művelődési otthonban a bolgár mezőgazdaság eredményeit bemutató kiállítás képanyaga ismerős tekintetek elé került. Az ürömiek nem egy alkalommal jártak már Bulgáriában, megismerkedtek az ottani problémákkal, eredményekkel. A helyi termelőszövetkezet is a magyar—bolgár barátság nevet viseli. A művelődési otthon nagyterme zsúfolásig megtelt ezen az estén. A bolgár és magyar himnusz elhangzása után Bozsó József, a termelőszövetkezet elnöke köszöntötte a vendégeket, majd Jámbor Miklós elvtárs, a Pest megyei Pártbizottság titkára mondott ünnepi beszédet, han- a magyar és a bolgár nép régi barátságát. Ezután Sztoján Rádev, a budapesti Bolgár Kultúra igazgatója kívánt sok sikert az ürömieknek további munkájukhoz. Az est második részében ünnepi műsort rendeztek bolgár vendégművészek felléptével. Anna Angelova é® Ljuben Mihajlov, a plovdivi operaház énekesei operaáriákkal és bolgár népdalfeldolgozásokkal szerepeltek a műsorban, a budapesti Liszt zongoraverseny IV. helyezettje, Nikoláj Evrov pedig Liszt VIII. magyar rapszódiáját tolmácsolta mély átéléssel. Berek Kati, a budapesti Nemzeti Színház művésze József Attila: A Dunánál című versének és Az állatok nyelvén tudó juhász című költeménynek az elmondásával aratott nagy sikert a lelkes közönség körében. A gazdag műsor keretében fellépett még a pilisvörösvári népi együttes és a törökbálinti énekkar is. A műsor befejezése. után a szépen berendezett ifjúsági klubban még sokáig beszélgettek a vendégek és a vendéglátó ürömiek. Elutazott Magyarországról Subandrio asszony Dr. H. Subandrio asszony, az indonéz külügyminiszter felesége, egészségügyi miniszterhelyettes, néhány napos magyarországi tartózkodás után kedden délelőtt elutazott Budapestről. A Ferihegyi repülőtéren Mód Péter, a külügyminiszter első helyettese, dr, Simonovits István, az egészségügyi miniszter első helyettese, Garai Róbert, Magyarország indonéziai nagykövete, valamint a Külügyminisztérium és az Egészség- ügyi Minisztérium több vezető munkatársa búcsúztatta. Ott voltak Sarino Mangunpranoto nagykövet vezetésével az indonéz nagykövetség tagjai. az újságíró, aki meglátogatta ezt a brigádot, üres kézzel nem távozott tőlük. Voltak, akik egy kissé soknak is tartották már a Bóka-brigádról szóló óikkeket, ám nem az újságíróit, a brigád tehet róla, hogy így történt. Ugyanis ennél a fiatal műszakiakból álló brigádnál úgy alakult ki a ma már biztonsággal szocialistának nevezhető közösség, hogy közben egyik eredményt a másik után rakták le a gyár asztalára. Nem szükséges többről szólni, csak arról, hogy azóta 18 újítást adtak be, s ezek közül tizenkettőt már a gyártásban alkalmaznék. Ezek után a megtakarítás tc-bb, mint négymillió forint. Most megint ránkfoghatná valaki, hogy „futtatni” akarjuk ezt a brigádot. Nos, mit tegyünk, ha ismét négymillió forintot akarnak és adnak is, de most már évente a nagy közösségnek, az országnak. Ök maguk persze elhárítják az elismerést. — Tőlünk csak a gondolat származik, a megvalósítás nagyon sok ember érdeme a gyárban — így beszél Bóka László brigádvezető mindjárt bevezetőben. Való igaz, amit mond. azzal a kiegészítéssel, hogy a gondolaton túl nagy részük van a tervezésben, a szerszámok megszerkesztésében és a szervezésben Is. De ha mindez nem lenne, mint majd a következőkből látni fogjuk, maga a gondolat is milliókat ér. Köztudomású, hogy a Csepel Autógyárban teherautókat gyártanak. Ha valaki odaáll egy ilyen teherautó mellé és megszemléli, látja, hogy soksok alkatrészből szerelték ösz- sze, de el sem tudja képzelni, ha csak nem szakember, hogy mennyi minden történik, amíg egy teherautó kigördülhet a gyár kapuján. Most ennek a „mennyi mindennek” csak egy apró töredékéről beszélünk: a kardántengely gyártásáról. Azt már majdnem mindenki tudja, hogy a kardántengely a motor meghajtóerejét viszi át a teherautó kerekeire. Azt azonban kevesen tudják, hogy a Csepel Autógyárban nyolc típusú kardántengelyt kell gyártani, nem is szólva a nyolc alaptípuson belüli számos ki- sebb-nagyobb eltérésről. El lehet képzelni, mennyi gép. szerszám kell ennyi típushoz. X\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\VÍ — Éppen itt van az általunk ; javasolt új gyártási módszer jelentősége — mondják a brigád tagjai. — Azaz — folytatják —. az eredeti gondolat nem is tőlünk származik, hanem Mitrofanov szovjet mérnöktől, aki kidolgozta a kis sorozatú, de hasonló alkatrészek csoportos megmunkálásának módszerét. Eljárásával majdnem, a felére csökkentette a gyártási költségeket. — Hogyan alkalmazzák ezt a módszert a Csepel Autógyárban? — Mivel amúgy is zsúfoltak a csarnokok, építünk egy új kardánműhelyt. Ebbe a műhelybe a régóta használt gépeket rakjuk be, de úgy, hogy műveleti sorrendben kövessék egymást — magyarázzák. Szavaik nyomán kirajzolódik az új műhely képe, de az érdeklődő már a gyakorlatban is láthatja mindazt, amiről hallott, hisz október elején már a gyártás is elkezdődik az új módszerrel. A műhely két végében az iparban már jól ismert varia előregyártóit polcok lesznek. Azért varia polcok, mert a nyersanyagot és a kész darabokat is a nyolcféle alap- méretnek megfelelően kell a fakkokban elhelyezni. A nyersanyag úgy indul el, hogy a doboz alá, amelybe belerakták, alányúl egy daru és a dobozzal együtt egy sínen mozgó kis kocsira teszi. A kocsi elindul végig a műhelyen. Megáll az első gépnél, ahol elvégzik az első műveleteket. Ez így folytatódik, amíg az alkatrész elkészül. A műhely másik végén egy másik daru meózás után újból polcra rakja a már kész darabokat. — Ez már önmagában Is korszerű megoldás, — magyarázzák tovább —, de az új eljárás nem merül ki ennyiben. Nagy előnye mégy hogy minden gépnél a modern szerszámoss-zekrényen áll egy tv képernyő nagyságú készülék. Ennek a dobozában egy tekercsen helyezik el a szerkezeti rajzokat. A doboz zárt, nem veszhet el belőle semmi, így nincs szükség rajzraktárra. Nem kell rajzok után járkálni és a gépnél nem piszkolódnak be a fontos papírok. A- dolgozó aszerint, hogy melyik műveleti rajzra van szük- 'sége, egy csavarral beállítja a készüléket, amely a kívánt rajzot egy üveglapra vetíti. Így szervezettebb és lényegesen egyszerűbb, tehát olcsóbb is a gyártás, de még mindig nem néz ki belőle évente négymillió forint. — A ,.nagy pénz” nem is az eddigiekben van, hanem a szerszámmegtakarításban. Eddig is minden alkatrész elkészítéséhez csináltunk készülékeket. Egy-egy ilyen készülék 40—50 darabból áll, s értéke tízezer forintokban mérhető. Elképzelhető, milyen drága volt nyolcféle alaptípushoz és a sok közbeeső típusokhoz külön-külön elkészíteni a szerszámokat. Az új műhelyben már új készülékekkel dolgozunk. Ezeket csoportos készülékeknek neveztük el. Lényegük, hogy azonos rendeltetésű alkatrészek gyártásához csak egy készüléket használunk. A különböző méretekhez csak egyetlen betétet kell kicserélni a készülékben, típusonként, így a gyártási költségek 30— 40 százalékát meg lehet takarítani. Az évenkénti négymillió forintos hasznot nem a brigád számította ki, hanem a vállalat hivatalos kalkulátora, aki a megtakarítási költségekből már az új épület és berendezés megtérülési költségeit is levonta. Ez a négymillió forint tehát tiszta haszon, éppen ezért ezt az írást sem felezhetjük be másként: még !ok gyárunk követhetné a oéldát és tovább tetézhetné valamennyiünk hasznát. F. I. saival. Stefi, a felesége ugyanolyan vég nélküli pletykahadjáratra indult vadidegen személyekről, eddig vadidegen üdülő társakkal. Istenkém, az asszonynak is kell valami szórakozás! Dönci versenyt úszott és ordított a többi sráccal, Pipiké pedig egy kis repeta érdekében az üdülő szakácsát kerülgette naphosszat. No, de minden hosszúnak van egy vége! Elkövetkezett az utolsó nap. Szomorú szívvel csomagolták össze a Safranek okosságával megritkított ruhatárukat. Egy nagy bőröndöt feladtak a triciklire s a megmaradt pár kis csomaggal kiballagtak az állomásra. Már benn ültek a vonatban, amikor lélekszakadva rohant be a peronra a csomagpostás. — Safranek Vilmos, csomagja jött! Safranek ijedten dugta ki a: fejét az ablakon. A legjobb-: kor! Egy rakás ember túsz-': kólta fel a vonatra a két ha-': talmas csomagot. Ahogy Saf~; ranek meglátta, azt hitte, ősz-'- szeesik. Libuczka szomszéd; nem nézte meg a feladót hisz 6 diszkrét ember, ha- nem lelkiismeretesen utána. küldte Balatontocsogóra az', egy hete feladott két cso-J magot. $ Fazekas Mátyás <• először elvitte a többi beutalt csomagját, azután egy külön fordulóban beszállította Saf- ranekékat. Haditanácsot is ült már az első nap a család, hiszen mozogni sem tudtak a szobában a sok holmitól, a szekrényekbe csak a fele fért bele. — Te Stefi — mondta Safranek hű nejének —, szerzek én valami alkalmatosságot, és ami felesleges, már most hazaküldjük. Úgy is lett. Az első hét úgyis szeles, esős volt. Safranek szerzett az édességboltban két nagy kartondobozt. Belecsomagolták a felesleges holmit, azt a három kiló baromfitápszert is, amely postán érkezett lakásukra és Libuczka szomszéd lelkiismeretesen továbbította. Safranek csinált két szép csomagot, elkérte a triciklit, bekarikázott a postára és feladta haza. A hét végére megjavult az idő és Safranek ugyan any- nyira leégett, hogy csak négykézláb tudott aludni, de legalább visszavonulhatott az árnyékba, hogy vég nélküli ulticsatákat vívjon üdülötár! Safranek papát az üzerrv- ben nagy megtiszteltetés érte: : családi beutalót kapott Bala- i tontocsogó fürdőhelyre. Örö- í mébe azonban még az sem í vegyített ürömöt, hogy mun- \ katársai naphosszat álmélkod- \ tok, mondván: . | — Hogyan lehet ez, te í Safranek? A szakszervezeti í beutaló a jó munka jutal- \ ma! \ Safraneket semmi sem za- ! varta. Módszeres ember volt. I Hetekkel előbb listát készítet- \ tok otthon az elviendő cuc- \ cokról, listára került ,a bő- ! rönd, a mozsár stb. \ Bőröndöket Libuczka szom- \ széd adott kölcsön. Ugyanez ; a szomszéd vállalta, hogy \ Safranekék minden postáját ! továbbítja Balatontocsogóra a í Mákvirág üdülőbe, Ebihal ! sétány 12/b. alá. í Az elutazásnál egy kis hi- ba történt. A csomagok olyan j summát tettek ki, hogy Li- í buczka, a szomszéd, azt hitte, \ Safranekék ki akarnak ván- {dorolni. Safranek tragacson . tolta a nehezét, az apraja \ csomag Safraneknén, a nyur- > ga Döncin s a kis hájas Pi- í pikón csüngött. A Nyugati- ! tói a Déliig a nagy taxit kü- ! lön borravalóval kellett le- j kenyerezni, mert nem akarta í egyben átvinni őket. Bala- : tontocsogón nem volt prob- '' léma: az üdülő triciktise A bumeráng februárban beadtuk a járáshoz az engedélykérést. Ha rövidesen megkapjuk, máris nekikezdhetnénk a munkának, mert egészen novemberig lehet dugdosni. Az előkészítés egyébként költséges dolog, mert holdanként kétszáz mázsa trágyát kell negyvenöt centi mélyen a földbe forgatni. De ha meglesz, a málnásból vajaskenyeret adunk az öregek kezébe. A vácszentlászlód kezdeményezés nem világot rengető dolog, mégis érdemes beszélni róla, sőt — követni. Nem ez az egyetlen termelő- szövetkezet, ahol azon tépe- lődnek, mit is kezdhetnének az öregekkel. A szociális-kulturális alapból adható segítség nem megnyugtató megoldás, mert nem állandó, csak esetdás ugyan a semmihez képest, ami régen volt, de nem elég, valamivel azért még pótolni kell. Azért igyekszünk olyan munkát találni a számukra, ami nem megerőltető, de a közösségnek mégis hasznos, érdemes csinálni. — Na, de százötven ember csak nem javíthatja állandóan az utakat? — Persze, hogy nem. Igyekszünk más munkalehetőséget is találni. Például őrzik a földjeinket. A terület legalább hatvan százaléka erdő mellett fekszik, nagy a vadkár. Az őrök járják a kukoricást, riasztják a vadakat. Ez igaz, mind férfinek való munka, de sok az idős asszony is. Nekik még nehezebb munkát taFekete József traktoros „besegít” (Gábor Viktor foto)
