Pest Megyei Hirlap, 1963. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-10 / 211. szám
PEST MEGYEI Fő gondunk a vetés! Jßraneai hu&deletn a véssél ítéletidő tombolt vasárnap megyénkben Emberhalál és súlyos károk több járásban - Katonák, rendőrök, tűzoltók segítik a mentést í Valóságos boszorkányéj dühöngött vasárnap megyénkben. A legveszélyesebb őselem. a víz tört, zúzott, rombolt ismét a Táviá és a Galga mentén, ott ahol már a tavasszal is kimutatta alattomos erejét. Vasárnapra virradó éjszaka kezdett esni az eső. Szép csendesen, de kitartóan. Az emberek meglepetve látták, hogy e fekete vasárnapon szokatlanul későn kél a nap: az emberemlékezet óta nem látott, mélyen száguldó, • sötét fellegek csaknem éjszakai homályba bo- ' rítoiták a falvakat. Az eső pedig mind sű- ■ rűbben esett, lassanként felhőszakadássá, helyenként szélviharral kísért gyilkos orkánná ( fajult. A dombok alján, a mélyebben fekvő f ,völgyekben, az utcákon, a kertek alatt hömpölyögni kezdett a zavaros áradat. A vihar bömbölve duzzadt, az ég csatornái immár negyedfél napja szakadatlanul Ömlőitek. Az ár emelkedett: fél méter, egy méter, másfél méter, s mire az embermagasságot meghaladta, itt-ott már tompa puffanással dőltek vízbe a házak. A végtelen víztükörből néhol csupán a fák koronája látszott ki, az ólakból szárnyasokat és nágylábúakat sodortak mesz- sze a hullámok. Félrevert harangok, szirénák, hangszórók riasztották a falvak népét: ki a gátra, segíteni! Életről, emberről, állatról, vagyonról van szó! Férfiak, nők, katonák, rendőrök, tűzoltók rohantak nemegyszer átláthatatlan sötétben, menteni ami menthető. Éjjelnappal tartott a dühöngő, gyilkos elemekkel vívott élethalálharc... Riadó a Tapló és a Galga mentén A Budapest—nagykáta—szolnoki vasút töltését alámosta a félelmetes erővel zúduló víz. A vágányok legfeljebb csak néhány embert tartanak meg, de semmikép sem a vonatot. A pálya helyreállítása azóta már gőzerővel folyik Vasárnap délben futottak be fiz első jelentések. Gödöllőről, Kiskun lacházáról, Inárcsról, Nagytar csórói, D árnyból szivattyúkat kértek, mert pincé- 'ket öntött el a víz. Kora délutánira a monori és az aszódi járásban a helyzet kritikussá változott. 1 A megyei rendőrfőkapitáiny- ,ság központi ügyeletén egy- ' folytában csengtek a telefo- .tisok, zúgott a géptávíró. 14.25: Manor jelenti, hogy Tápiósülyön 40—50 házat elöntött a víz, három ház ösz- szedőlt. A víz emelkedik. 15.30: Gyomron is házak állnak a víz alatt. A mentés , folyik. 15.40: Manoron a víz tovább emelkedik. Berkesi György rendőr őrnagyot villámcsapás érte, súlyos állapotban vitték . kórházba. 17.15: Víz alatt az aszódi vasútállomás! A vasutasok azonnal hozzáláttak a pálya mentéséhez. Kemény küzdelmük ellenére az ár átvágta a töltést. Azonnal megszervezték a közlekedés átszál-1 lássál való fenntartását. 17.20: Mendén egész vízfal rontott a házaikra, mintegy 60 ház víz alatt áll. A lakosság menti a bajbajutottakat. Tápiósüly és Mende között a vasutat a víz másfél kilométeres távon elsodorta. 17.40: Pécsien egyméteres víz hömpölyög keresztül. Val- kón villámcsapás érte a tsz kazlát, a takarmánynak mintegy háromnegyed része elpusztult ... Ócsárol transzfor- mátortüzet jelentenek... A tűzoltóság teljes „üzemben”, már egyetlen kocsi sincs a közpon tokban. 20.30: Tápiósáigon riasztani kellett a lakosságot. Hirtelen másfél méteres vízfal tört a házakra, s a villany kialudt! Az első jelentések szerint Gazsi Ferenc 25 éves mozdonyfűtő és Csemik Károly 42 éves szabómester eltűntek, valószínűleg a hullámokban lelték halálukat. 21.55 Tóalmáson egyméteres víz áll, tíz házat elöntött. 21.57: A dráma fokozódik. A nagykátai járásban riadóztat- ják a rendőrséget! Kőkéről jelentik, hogy másfél méteres víz alatt, megfulladva, holtan találták Petrovics István 65 éves falubeli férfit. 22.00: Pécel és Isaszeg között a vasút egy szakaszát elmosta a víz. Vácszentlász- lón négy ház összedőlt. 11.10: Aszódon az áradat elöntötte a Baross utcát. A honvédség kivonult, de azonnal kémek műszaki alakulatot, csónakokkal, hogy a veszélyeztetett pontokra eljuthassanak. 22.17: Galga hévízen víz alá került a tsz tanyája. Az emberek hősiesen mentik a jószágot. Kétszáz sertést sodor a víz, rengetegen a vízbe vetették magukat, úgy próbálják az állatokat menteni! 22.25: Túrán 13 ház vízben áll. 22.34: Súlyos baleset történt Tápiósüly és Kóka között. A műút hídja leszakadt eigy gépkocsi alatt. A gpsrfiRi kocsiban ülő öt szeméit/ megsérült. 22.50: Galgaihévíz és Hé- vízgyörk között az új utat a víz erősen megrongálta. Éjfél felé a jelentések végtelen folyama — a viharral együtt — mintha alábbhagyna. De nem! Az átmeneti csend után, hétfő hajnalban újabb riasztó hírek érkeznek. 01.00-kor Tápiószéle jelentkezik. Szalmaikazalba csapott a villám, mintegy 400 mázsa takarmány veszett oda. Alig valamivel később Újszilvás közli, hogy az állami gazdaságban egy harmincméteres istálló tetejét a vihar beszakította. A pillanatnyilag ellenőrizhetetlen hírek szerint a romok alatt 40 tehén van! 03.30: Tápiósülyön a honvédség mentési munkálatokat folytat. Egy katonát, Bogdán Flórián 21 éves honvédet elsodorta az ár, holtteste eltűnt a sötétben. 04.50: Mende község a külvilágtól teljesen elzárva. A Mende—Tápiósüly közötti utat félméteres iszapréteg borítja. 05.30: Tápiósülyön újabb 10 házból kellett a lakókat kilakoltatni. A szomszédos Tápió- sápon helyenként három méteres víz áll a községben... Teljes erővel megindult a mentés Lassan, nagyon lassan felvirrad a szomorú hétfő reggel. Tápióságon — mint jelentik — a víz 1 méter 80- ról 90 centire apadt. A mentés persze még mindenütt folyik. Helyenként válságos helyzetbe kerültek a jószágok. A tápiósápi Petőfi Termelő(Folytatás a 3. oldalon) Tjgy tűnik, az idén koráb- U ban beköszönt az esős évszak, már naponta esik az eső. Ősrégi tapasztalatok szerint még számíthatunk ugyan a vénasszonyok nyarára, de nem vehetjük biztosra azt. Lehet, hogy lesz még napos idő, lehet, hogy nem, lehet, hogy hosszabb ideig tart, s az is lehet, hogy pár napig csupán. Nekünk mindenképpen arra kell számítanunk, arra kell felkészülnünk, hogy rövid lesz a vetésre kedvező idő. Arra figyelmeztet ez bennünket, hogy a szokottnál nagyobb erővel, alaposabban, szervezettebben végezzük az őszi vetések előkészületeit és magát a vetést. A Földművelésügyi Minisztérium értékelése szerint Pest mégyében nem tettek meg mindent ennek érdekében. A megye nagyüzemi gazdaságai 27 ezer holddal kisebb területet készítettek elő őszi vetésre szeptember elejéig, mint amekkoráról betakarították az előveteményt. Ez a tény önmagában is figyelmeztetőül szolgál, de más szempontból is sürget a munka. A szóbanforgó értékelés felrója azt is, hogy szeptember első napjáig még a felét sem takarítottuk be á silókukoricának. holott ez a növény többnyire a búza elö- veteménye. Ha tehát az időjárás várható akadályaihoz még a lemaradást is hozzászámítjuk, megérthetjük, mennyire komoly a helyzet. Még jobb körülmények között is gondot jelentene az őszi kalászosok optimális időben történő vetése, mert mintegy másfél hónapnyi munkaidő alatt kellene elvetni több mint kétszázezer holdat a megyében. A közvetlenül rendelkezésre álló géppark, illetőleg emberi munkaerő teljes kihasználására lenne szükség a sikerhez. Ha azonban az adott helyzettel számolunk, ennél jóval többet kell tennünk. L ehet-e többet tenni annál, hogy a közvetlenül rendelkezésre álló erőre támaszkodunk? Igenis lehet, ha van hozzá akarat. Nem célunk mások helyett gondolkozni, lázunk a nagyüzemek vezetőinek és dolgozóinak felelősségérzetében. Két fő lehetőségről mégis szólunk, hogy arra irányítsuk a figyelmet. E két nagy erőtöbbletet a szocialista munkaversenyben és a két műszakra alkalmas gépek jobb kihasználásában látjuk. Ismeretes, hogy a nyár elején milyen nagy visszhangja támadt megyénkben a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Tangazdaságában kezdeményezett munkaversenynek. Termelőszövetkezeteink jelentős része csatlakozott ehhez a versenyhez. Sok termelőszövetkezet a korábbi évekhez mérten sokkal gyorsabban és gazdaságosabban végezte az aratást, valamint a nyári talaj munkákat. A versenyhez csatlakozott valamennyi közös gazdaságban születtek jelentős munkasikerek. A nyár végére azonban megtorpant ez a lendület, a legtöbb helyen, nem tudták tovább vinni. Emiatt indulunk jelentős lemaradással A2 az őszi vetési munkákban.' Lehetne keresni a megtorpanás okát, hogy okuljunk abból, de fontosabb ennél előre nézni. Most már csak arra van időnk, hogy a dolgozók széles rétegeinek hozzájárulását kérjük a jobb és gyorsabb munkához. Amikor ezt teszik az üzemek vezetői, akkor ne feledkezzenek meg az anyagi ösztönző erőről sem, amelynek hatása nélkül pusztába kiáltott szóvá válik a kérelem. z őszi betakarítási és vetési munka minden mozzanatában érvényesülnie kell az anyagi ösztönzésnek, mert anélkül nyikorogni kezd, sőt helyenként leáll a munkagépezet. A termelőszövetkezeti tagság ne csak azt lássa, hogy közös érdeke a jó és gyors munka, hanem azt is, hogy egyénenként is milyen közvetlen haszna származik abból. Vannak már tapasztalatok arra vonatkozóan, hogy mikor kell természetben, vagy pénzben kifejezésre juttatni az elismerést az egyén, vagy brigád jó munkájáért. A két műszakra alkalmas gépek jobb kihasználásának két fő akadálya van. Az egyik a krónikus szakmunkáshiány, a másik pedig a felelős traktorvezetők vonakodása. Az előbbivel kapcsolatban megjegyezhetjük* hogy nem is annyira leküzdhetetlen, mint amennyire látszik. Az ipari üzemekben, sőt még a termelő- szövetkezetekben is jó néhány olyan dolgozó akad, aki már ült traktoron, vagy érti a traktorosmunkát. Sürgős, de nem nehéz feladat tehát az ilyen emberek felkutatása és — önkéntes jelentkezés alapján — a mezőgazdasági gépekhez történő irányítása. Meg kell találni annak is a módját, hogy a két műszakra alkalmas gépek felelős vezetői ne vonakodjanak többé a váltótárstól. E tekintetben azt sugalmazza a bölcsesség, hogy elsősorban anyagi ösztönzéssel, s csak azután utasító szóval éljünk, mert így szolgáljuk legjobban a célt. Mit érünk ugyanis azzal, ha úgy állítunk váltótársat a géphez, hogy elvesszük a felelős vezető kedvét? Nyilvánvaló, hogy két olyan, emberre van szükség az ilyen gépnél, aki szíwel-lé- lekkel dolgozik. j ehéz feladat az idei vetés, ha idejében és szakszerű módon kívánjuk elvégezni. Mezőgazdasági üzemeink vezetői és dolgozói azonban ehhez vannak szokva, látják a feladatokat és érzik a felelősséget. Ezért, amikor akarjuk, hogy az idén megfelelően és maradéktalanül érjen véget ez a munka, reális célt tűzünk magunk elé. Ha minden mezőgazdasági üzem és valamennyi irányító szerv tőle telhetően igyekszik, nem is maradhat el a siker. Nagymiklós István N' Kádár Jíákm&s elrtárs Ju ff asztár iába érkezett Kádár János, a magyar for- | udvaron jelen volt Fehér LaOtt, ahol a legnagyobb a szükség, legközelebb a segítség.:. Tápiósáp határában elmosta az utat a víz. Szovjet és magyar katonák együttes erővel látnak hozzá az út javításához radalmi munkás-paraszt kormány elnöke, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Joszip Broz Titónak, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökének, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége főtitkárának meghívására nem hivatalos látogatásra hétfőn Jugoszláviába utazott. Kádár János elvtársat útjára elkísérte Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Gáspár Sándor, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, az MSZMP "Politikai Bizottságának tagja és Erdélyi Károly, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének helyettese. Zágor György, a Magyar Népköztársaság belgrádi nagykövete jugoszláv területen csatlakozik Kádár János elvtárshoz és a kíséretében levő elvtársakhoz. , A búcsúztatásnál a pályajos és Kállai Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettesei, Nemes Dezső, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke és Péter János külügyminiszter. Ott volt a búcsúztatásnál Milos Zlokoli- ca, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Legfrissebb jelentésünk szerint a magyar küldöttség kü- lönvonata hétfőn a kora esti órákban Újvidékre érkezett, ahonnan gépkocsin indultak tovább. Kádár János elvtárs és kísérete este nyolc órakor érkezett meg szálláshelyére Karagyorgyevoba, ahol Joszip Broz Tito fogadta a magyar vendégeket. Este kilenc órakor Joszip Broz Tito vacsorát adott Kádár János és .kísérete tiszteletére. ^lagyar-jsipszLáv megbeszélések az árucsere fejlesztéséről Incze Jenő külkereskedelmi miniszter vasárnap Zágrábban megbeszélést folytatott Nikola Dzuverovics jugoszláv külkereskedelmi miniszterrel. Megtárgyalták a két ország gazdasági együttműködésének több kérdését és elismeréssel állapították meg a magyar—jugoszláv árucsere és ipari kooperáció eddigi kedvező fejlődését. Megegyeztek abban, hogy hamarosan megkezdik az 1964. évi árucseremegállapodás kidolgozását és az 1970- ig terjedő hosszú lejáratú árucsere-forgalmi egyezmény elő- késT**-"