Pest Megyei Hirlap, 1963. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-08 / 210. szám

1963. SZEPTEMBER 8, VASÄRNAP

rerrr- jf

Ubo.ti ^

FINN TANÁROK

térképe ez. Kétezer évig együtt vándoroltunk, majd kétezer évvel ezelőtt elváltunk, s lám, négyezer év távoléiból is él a rokonság.

— Ki találta ezt ki? — kérdi nevetve tanár barátnőm. Próbáltam megmagyarázni, de belesültam, s ő vígan kacagott könyvet olvasott a minap Magyarországról, a riporter a rokonságunkra vadászik benne, s egypár ismerős szón kívül csak akkor látja bebizonyosodottnak, mikor meglátja a hosszú sort i mozi előtt, melyben a Fekete Orpheust játsszák, aminek itt is, ott is óriási sikere ,’olt.

Irigy szívem kicsit megvigasztalta a két magyar tudós trétával felírt neve. Kedves járatnom szinte rostéi lie az egyetem túlzott szépségét: nem vagyunk ennyire gaz- iagok, túl drága és túl elegáns ez a ház Finnországnak, degenül lézengenek benne a vidékről felkerült diáikok. De- lát azért építik ilyen luxussal az új vidéki egyetemeket, mert decentralizálni cell a túlságosan Helsinki 'elé fóduló életet, kedvet :sinálhi a kultúrembereknek i szétszóródásra.

Való igaz, hogy a finnek teljes erővel és áldazat- cészséggel sietnek pótolni i mulasztást, remek tanintéseteket építenek országszerte, alapfokom el akarják érni, iogy öt kilométernél mesz- szébbről ne járjon gyermek skolába és évről évre többen jelentkezzenek egyetemen.

Móricz Virág

^\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\

az egyetem egyik első doktorával, aki most Helsinkiben munkásiskola-igazgtató, 8000 tanítványa van, akik heti két órában 16 féle tárgyat tanulnak tíz állandó és számos alkalmilag meghívott tanártól.

Tampere az ország második legnagyobb és a világ egyik legfurcsább városa. Közepén megszabályozott vízesés folyik keresztül, melyre a század elején ipar épült. Ezt a Vöröstégls-gyársort veszi körül a város, mint Buda és Pest a Dunát.

Nagy, zöld park közepén hatalmas fekete-fehér, modern palota, fele lapos, széles, másik fele magas. Impozáns előcsarnok, fehér falak, fekete gámitpadló. Egyik oldalt végig nagy szerű ruhatár — ruhatáros nélkül, csak elhelyezi az ember a holmiját. Az emeleten fekete alagút fehér ajtókkal. Egyik oldalon előadótermek fekete-fehér bútorral, a másikon tanári és gyakorlószofoák. Újabb csarnok mögött elbűvölő könyvtár, másik mögött elegáns étterem, önkiszolgáló bárpulttal. Szédülve és Irigykedve vándoroltam a pompás folyosókon, e csak úgy, találomra, benyitottam egy csodaszép előadóterembe.

A hosszú, lapos, fekete falitáblán fehér kréta térképrajzok és a bal oldalon nagy betűkkel írva, semmi más betű az egész ábrán, csak ez a két név: Z. Gombócz és G. Bárczy!

A finnek népvándorlásának

Barátom az egyik finn «épfőisikodán tanár. Kint töltöttem néhány napot az erdei tóparton épült, szép kis nyaralóházukban. Reggelente orvos felesége bejárt a községbe rendelni, a négy gyerek ladikja a vízen kószált, mi meg a csöndes esőben olvastunk, és beszélgettünk. Finnországról szóló könyvei közt nézegettem az iskolarendszerükről szóló brosúrát. Nem fért a fejembe, máért ilyen komplikált a népnevelésük.

A tanár nevetett: végre találtam a sok elragadtatás után valamit, ami rossz, örülhetek neki, mert a mienk igazán jobb. ök is sokat vitatkoznak a változtatáson, egységesíteni kellene legalább a nyolc alsó osztály tanmenetét. Ha már így elkéstek, a legjobb módszert keresik. A finn. karakterhez hozzá tartozik, hogy lassú munkás, de amit megcsinál. száz évig eltart. A komplikált rendszer a múlt komplikál faágának eredménye, amikor még főleg magániskolákban tanultak a finnek, ez húzódott át a jelenbe. Suomiban nincs analfabéta, 61-ben a közel egymillió^ iskolakötelesnek alig 2 százaléka mulasztott. De nagy különbségek vannak a városi, kerületi és a falusi, erdei iskolák között. A lakosság általában befejezi a tanulást hat, nyolc vagy kilenc osztály után, mely kötelező, ingyenes, naponta egy meleg étkezéssel együtt. Gimnáziumba, technikumba már nehéz járni, mert drága és különösen, mert nincsenek in- temátúsók. A nép műveltségének kiegészítésére valók a népfőiskolák, de azok nem adnak képesítést, bár megkönnyítik az elhelyezkedést és az átmenetet a tanítóképzőbe.

Barátom a díványon fekve olvasott, az én brosúrámnál érdekesebb cikket erről a kérdésről, és egy keveset nekem is forditott belőle. 61- ben a középiskolákban és gimnáziumokban 45 százalék volt a képesítés nélküli .tanár. Helsinkiben is előfon, dúl, északon pedig meghaladja a 65 százalékot. Nép- tanítóhiány alig akad, a nagy baj a közén szinten mutatkozik. Miért?

— A néptanító nem végez egyetemet. Olyan szeminá• rium, ahol őket képezik, elég van. Tizenkét évi tanulási időt a kispénzű családok gyerekei is győznek, de tovább, ha már mégis egyetemre mennek, jövedelmezőbb pályát választanak, mérnökit, orvosit. Különben óriási orvoshiány is van nálunk.

A cikkből olvasta fel, hogy 1800 emberre jut egy orvos, azoknak is zöme városban él, északon 6000—8000 páciense van mindeniküJknek.

— Három óriási egyetemet, építettünk az elmúlt pár évben — mondta —, de ez még mind kevés. Orvost, mérnököt még ' mindig naigyrészt külföldön kell képeztetnünk, svéd, dán, svájci, francia egyetemeken, ami drága mulatság. Civilizált ország lettünk, de még nem elég műveltek. Az ifjúság hamar beáll a pénzkereső munkába. a kultúra kevéssé érdekli. Szak- és szépirodalmunkat, művészetünket elnyomja, elsöpri a külföldről beáramló ezer színű s minőségű anyag, melyben a képzetlen elme ötletszerűen válogat s megunja. Egyetlen művészet, melyben azt hiszem, versenyen felül állunk, az építészet. A mi Aaltónik a modem architektúra nestora, akitől Corbusier is tanult, de befolyásolta az utána következő finn generációt is, szerencsére, ezért olyan gyönyörűek az új ipari és lakóépületeink.

Valóban gyönyörűek. Pár nap múlva láttam Tamperében az új, szocialista egyetemet. Szociális dolgozókat képeznek itt, fiatalok, elaggottak, elhagyottak gondozóit és admin isztrálóit, iskolaügy- intézőket és hasonló munkákat végzők oktatóit. Érettségi nélkül, kilenc áltara- nos osztály és egy-két évi népfőiskola után lehet beiratkozni, három évfolyam után a legkiválóbbak doktorálhatnak is. Találkoztam is

M

ár mindenki tudta a szövetkezetben, hogy megérkezett az új elnök, kivéve azokat, akik éjjeli műszakban dolgoztak a földeken s most otthon aludtak és Varga Józsi bácsit, az éjjeliőrt.

Az új elnök napközben kint járt a határban, mindent szemügyre vett s a két- brigádvezető, akik kalauzolták, elégedetten könyvelték el, hogy jó szakember. Délután a tsz-központban is körülnézett, s amikor közeledett a hazatérés ideje, azt ; kérte, hadd nézelődhessen ; csak egyedül, s ott maradt a ' gazdasági épületek között : egymagában.

i Az emberek jöttek, men- : tek, végezték a dolgukat, i volt akinek feltűnt, hogy i ott bámészkodik egy váro- : síasan öltözött ember, vol- \ tak olyanok is, akikkel szó- \ ba elegyedett, de különösen \ senki nem firtatta, mit ke- • rés, miért érdeklik annyira \ a kertészet új hóttandi j ágyai, a szarvasmarhák ita- j tása, a fejés és a félben '• lévő fiaztató ezt az idegent. \ Vagyis egyvalakinek csak \ feltűnt a dolog. Ez pedig a ! félben hagyott fiaztató mel- í lett történt.

\ T/arga Józsi bácsi, akár- ! V csak eddig, most is jó- ! val a szolgálat megkezdése ! előtt elkezdte éjjeliőri körútját, kezdte a gépszínnél, folytatta a tehénistállókban, s végül kikötött a fiazta tónál. Szórakozottan lépkedett, pipáját szörtyögette, lehajolt egy fadarabkáért, hogy a pipát megnoszogassa a sze- líditést illetően, s amint éppen fölemelkedőben volt, megpillantott egy gyanúsan bámészkodó embert.

Szépen, óvatosan közelítette meg, kicsit riadt volt, mert nagy dolog ám több milliós vagyon fölött őrködni s hát ez az idegen itt, ki tudja miféle szerzet. Keményen szólította meg.

— Maga meg, miféle dologban tartózkodik itt?

Az új elnök elmosolyodott.

— Maga az éjjeliőr, ugye? — kérdezte. — No, meg tudná-e mondani, miért maradt félbe a fiaztató?

— Vagy úgy! — bólintott Józsi bácsi. — Szóval az építkezés ügyiben jár itt? — Ennek meg u örült. Akárcsak a többiek, ő is haragudott, hogy az ÓSszel nem folytatták a megkezdett építkezést. —- Bizony nagy pré- dasdg, így ebek nyolcadján hagyni. Micsoda vagyon ez!

— Hát miért nem, fejezték be? — kérdezte az idegen.

— Nincs rá pénz — sóhajtott Józsi bácsi.

— Pedig nagy előlegeket osztottak — mondta a másik.

— Nem tagadhatom — bólintott az öreg.

— Hát akkor?

— Erre nem telt már... — mondta Józsi bácsi csendesen. '

— Mondja csak —- kérdezte az idegen —, milyen ember az elnökük? ^

■— Már nem az elnökünk. Üj gyón. De én nem mondhatok semmi rosszat a régire se. Jó ember volt.

A másik kérdően nézett az öregre.

— Az vöt! — bólogatott Józsi bácsi. — Én azzal úgy nem talákoztam, hogy meg ne kérdezte volna, hogy vagyok. Meg nemcsak én, a család. Nekem három lányom, meg két fiam van, mind családos, Nyolc unoka. Hát az elnök mindnek tudta a nevit. Bizony. Meg a betegségek. Engem kínoz a reuma. Nahát 6 megígérte, hogy i fürdőbe küld. Két éve meg- i ígérte, mingyán, amint ide; gyütt. Most elment, ugye ... i Meg az előlegek. Szépen vöt, i nem panaszkodhatok. Noha j az osztás igencsak gyenge volt.

— Nó és. ha felépült volna már a télen ez a fiaztató, az mennyi hasznot hozott volna? — kérdezte az idegen.

— Sok pénzt, az biztos. Dekát nem tellett már rá.

— Erről sose beszéltek az elnökükkel?

— Erről? Futott az mindig szegény. Mire kipanasz- kodta magát neki az ember, már szaladnia keüett. Hát erre nem nagyon volt idő — mondta Józsi bácsi, aztán, mint aki most kapott észbe, gyanakodva pillantott a másikra. — Különben, kit tisztelhetek az elvtársban?

— Én vagyok az új elnök.

— Igen? — hökkent meg Józsi bácsi. — No, isten éltesse, köztünk. — Én meg a Józsi bácsi vagyok az éjjeliőr.

— örülök, hogy megismertem — mondta az elnök. — Hát hogy élnek, hogy vannak, az unokák? — kérdezte mosolyogva.

a z öreg megértette a tré- Al fát.

— Ha maga is így kezdi, elnök elvtárs, soha ■ nem épül fel az a fiaztató.

Púlfalvi Nándori

A JÓ EMBER

Az őszi évadban mutatják be filmszínházaink Az ördög és a tízparancsolat című francia filmet. (Francoise Amoul és Mel Ferrer)

cserélném fel, hát elfagyna 4

fejem.

— A hűtlenség három hét-: tel ezelőtt kezdődött. Akkor, amikor Kengyeles, a fogatósok brigádvezetője a jó munkám jutalmául kihozta a kéthetes üdülésre szóló beutaló cédulát. Nem jártam én még ilyen helyen sose, azért vonakodtam az elutazástól. Főleg akkor ma- kacsoltam meg magam, amikor az asszony kijelentette, hogy márpedig a csajla kalapban nem mehetek el, mert Ilyen szégyent nem hozhatok a termelőszövetkezetre. Elég az hozzá, hogy 25 év után ismét •új kalap került a fejemre. Százhatvan-e vagy százhetven forintba került, erre már nem emlékszem, csak annyi bizonyos, hogy finom, puha tapintású, akár a vaj. De azért, mikor az üdülésből hazajöttem, először is a kalapot vágtam sutba és ismét a régit tettem a fejemre. Ám az asszony nem hagyott békén. Mindig zsörtölődött velem, hogy mivel most már van új kalapom, hát ne pusztítsa a szekrényben a moly, hanem hébe-hóba beruccanhatnánk a városba szórakozni egy kicsit. Ma este aztán magam álltam elő az indítvánnyal. öltözzünk! — jelentettem ki. — Megyünk a moziba! Azt, sem tudtam, mit játszanak, de nem is nagyon érdekelt, mert csak az asz- szonynak akartam a kedvébe járni. De azért nem bántam meg, hoűv befőttünk, mert éo- pen a Háború és békét játszották, aztán mindkettőnknek í nagyon tetszett, idefelé jövet J el is határoztuk, hogy ezután £ máskor is beruccanunk a vá- rosba. Hát erre mondtuk mi ^ kérem, hogy mindennek ez « ^ kalap az oka ...

^ Elhallgat. Kiönti a maraditok sört. fizet, s elbúcsúznak, d Néhány perc múlva kint felzúg d egy Pannónia motor s mi pe- d dig az imént hallottak felett d morfondírozván így módosít- d juk a kalaphistóriát: minden- í nek az a termelőszövetkezet ^ az oka ...

Ari Kálmán.

^ WXVV\\\\\\\N\\V

| MAGYAR SZÍNMÜVEK

|a lengyel közönség előtt

d

d * Az őszi színházi szezon elő d készületei teljes erővel foly- d nak Lengyelországban. Ez év- d ben néhánv magyar darab is ^ bemutatásra kerül. Szeptem- ^ bér közepén a gdanski szín- < ház Lengyelországban először 6 mutatja be Gáspár Margit: d „Hamletnek nilTcs igaza” cí- d mű darabját.

d Olstynban Fehér Klára: d „Nem vagyunk angyalok” cú d mű darabját látja majd 3 d közönség.

d A krakkói Grotesk báb* ^színház Tersánszki: „Misimé* d kus kalandjai" című művé* d nek, Varsóban pedig a „Gulli* d ver" bábszínház Hars LáSz* d ló: „Ludas Matyi” című meset f játékának bemutatására kél szülj

feljebb az látszik rajta, hogy új még, nemrégen kerülhetett ki az üzletből. Furdal bennünket nagyon a kíváncsiság, ezért az emberhez fordulva megkérdezzük:

— Nem mondaná el nekünk is, hogy minek az oka ez a kalap?

Először meglepődik a váratlan kívánságtól, aztán elneveti magát:

— Hiszen elmondani elmondhatom, mert most már úgyis mindegy, utána vagyunk a dolgoknak.

Sört löttyint a poharába és beszélni kezd:

— Úgy nézzenek rám — mondja —, hogy nekem életemben ez a második kalapom, amely most a fejemen van, noha már néggyel haladtam meg az ötvenediket. Az elsőt még az esküvőnkre vásároltam, s másikat nem is vettem, csak most három hete. Addig az a régi kalapom volt a hétköznapi is, meg az ünneplő is. Pedis az idő már alaposan megviselte, színeha- gyott, elformátlanodott kalap vált belőle, úgy voltam vele, hogy jó az a tanyára, mivelhogy máshová nemigen szoktam én járni. Ismerőseim már tréfásan el is neveztek „csajla kalapú LaskodinaK”, de én ennek ellenére hűséges maradtam a kopott holmihoz, csak abban éreztem jól magam, úgy gondoltam, ha másikkal

Vasárnap este nyolc órakor, a második mozielőadás után, a kisváros egyetlen cukrászdájában ültünk. Miközben a forró krémikávét kavargat- juik, nyílik az ajtó és egy jól öltözött tanyasi házaspár lép be rajta. Hogy tanyasiak, azt nem is annyira ruházatukról, mint inkább félszeg mozdulataikról, valamint pirospozsgás arcukról sejtjük. Zsúfolt a helyiség, ezért egy ideig tétován nézelődnek. Aztán asztalunkhoz lépve, udvariasan megkérdezik:

— Le szabad ide ülni?

— Tessék — szabadítunk fel két széket táskáinktól.

Körülményesen elhelyezkednek. majd a hozzájuk lépő kiszolgálónak „feladják” a megrendelést. Az asszony málnaszörpöt, • az ember egy kis üveg kőbányait hozat így üldögélnek szótlanul egy ideig, s már ügyet sem vetünk rájuk, majd csak akkor, amikor az ember zsebkendőjével a homlokát törülgetve, nevetve megszólal:

— Mindennek a kalap az oka.

Az asszony visszamosolyog:

— Igaz... Ha kalap nincs, akkor most nem vagyunk itt.

Fura történetet sejtünk a ; titokzatos párbeszéd mögött, ; ezért tekintetünket a szóban I forgó kalapra irányítjuk, ám- : bár ettől még egy jottányit ! sem leszünk okosabbak. A ka- * lap olyan, akár a többi, legA KALAP

FILMHÍRADÓ

A feledhetetlen hadvezé- ; reknék, akik a szovjet fegy- i veres erők megalapításánál \ közreműködtek, majd a sze- \ mélyi kultusz áldozatává vál- \ tak, szentelik alkotói A hő- • sök nem halnak meg című \ most készülő új szovjet do- ] kumentumfilmet.

Olasz film készül a nagy j | festő, Raffaello életéről és szerelméről. A címszerepet \ i Anthony Perkins játssza.

Üj film készül Napóleom- I ról. Rendezője Dréville, for- : gatókönyvírőja és főszerep- : lője Noel-Noel.

Osztrák—izraeli koproduk- i cióban filmre viszik Lessing j Bölcs Nathan-ját.

\ Rövidesen megkezdik az \ Egy szőke, egy barna, című ! francia—nyugatnémet kopro- j dukciós film forgatását. A J történet egy hálókocsi-lca- ! lauzról szól, aki minden J útja alkalmával új menyasz- í szonyt szerez.

\ Orson Welles Spanyolor\ szagban készíti első új film- £ jét, amelynek középpontjáig ban egy bikaviadal áll.

; Samatha Eggar A vadon é$ a vad című új angol film főszereplője

A svéd tv ifjú sztárja: Louise Edlind