Pest Megyei Hirlap, 1963. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-06 / 208. szám

“KfCivlstn 19S3. SZEPTEMBER 6, PÉNTEK 1 Rá nincs szükség? gett. A megyének ezen a vi­dékén kevés a közös gazda­ság, s azok is csak most kez­dik fejleszteni állatállományu­kat. A járási tanács mezőgaz­dasági osztálya tehát a követ­kezőképpen zárta le a minisz­tériumból elindult ügyet: kö­zölte, hogy jelenleg területén nincs üresedés. Még csak azt sem ígérték, ha lesz, értesítik. Mindez levelezés útján tör­tént, egyik szervhez sem hív­ták be, sehol nem beszéltek, foglalkoztak vele személye­sen. De ez sem vette el a kedvét a további próbálkozásoktól. Igaz, az anyósa, aki maga is borjúnevelő a dunabogdányi közös gazdaságban, nem hagy­ta békében. Figyelték az új­ságokban megjelenő álláshir­detéseket. Bugyi István végig­utazta az Alföldet. Már nem ragaszkodott ahhoz, hogy itt a megyében, nem túlságosan messze, találjon helyet. — Már volt olyan szövetke­zet, ahol megegyeztem a ve­zetőséggel, de azután levelet kaptam: a tagság, a közgyűlés nem szavazta meg a felvéte­lemet — így mondja, s na­gyot sóhajtva hozzáteszi: — Legglább harminc helyen pró­bálkoztam. Belefáradtam. — És nem gondol arra, hogy esetleg rossz véleményt adtak az előző munkahelyei­ről? — kérdem tőle. — Az lehetetlen — feleli megütközve. — Utána lehet érdeklődni. Nem volt az én munkámban olyan hiba, és haragban sem voltam1 senki­vel. Csak ezután jött el ide. ta­valy novemberben, az úttörő Tsz-be fizikai munkásnak, hízómarha-gondozónak. Azóta itt dolgozik, külön lakást is kapott, a keresetével, átlag havonta 2500 forinttal, elége­dett. Mielőtt hozzá jöttem, bent Bogdányban beszéltem Szabó Istvánnal, a szövetkezet elnö­kével. ö így foglalta össze a véleményét Bugyi Istvánról: — Jól képzett ember, is­meri az állattenyésztés prob­lémáit. Nálunk végzett mun­káján is látni, hogy több a tudása az állatgondozókénál. Foglalkoztunk is azzal, hogy alkalmazzuk brigádvezetőnek az állattenyésztésben. De ő maga nem vállalta, mert sok­kal kevesebb lett volna a ke­resete. Most, hogy beszélgetünk, mondom neki, mit mondott az elnök. Azt feleli erre: — Igen, ez igaz. Havi 40 munkaegység fizetést kaptam volna, az pénzben számolva 1600 forint. Nem mindegy, hogy mennyit keres az ember. Ebben teljesen igaza van. A szakképzettség és nagyobb fe­lelősség magasabb díjazást érdemel. Amíg mezőgazdász­ként dolgozott, meg is keres­te mindenütt havonta a 2400 forintot. — Most sem vagyok hajlan­dó kevesebbért dolgozni. És ha egy állattenyésztő agronó- mus nem érdemel meg leg­alább annyit, mint egy mar­hagondozó, akkor inkább megmaradok fizikai munkás­nak — így mondja. Nemigen lehet meggyőző el­lenérvet találni ezekre a sza­vakra. Azt azonban látom, hogy ezt a rokonszenves fia­talembert, bár már minden reményét elvesztette, nem elé­gíti ki a jelenlegi munkája. Érdeklődése nem csökken; előfizeti és olvassa hétről hét­re a Magyar Mezőgazdaságot, figyelemmel kíséri az újabb állattenyésztési módszereket, forgatja a szakkönyveit. De amikor azzal nyúzza állandóan a felesége, meg az anyósa, hogy tanuljon tovább, iratkozzon be az egyetemre, csak ezt feleli csüggedten, le­mondóan : — Minek? Két év óta nem tudok elhelyezkedni. S közben a mezőgazdaság valóban várja a szakembere­ket. Csak rá nincs szükség? Hetes! Ferenc Pál A halak és madarak életkora Sam Hington amerikai ich- tiológus különböző szakembe­rek megfigyelései alapján el­készítette háromszáz különbö­ző tenger- és folyólakó állat átlagos élettartamának össze­hasonlító táblázatát. A főleg akváriumokban végzett meg­figyelések eredményeként ki­derült, hogy sok hal kivétele­sen hosszú életű. A ponty át­lagos életkora például negy­ven év, a pisztrángé huszon­négy. a lazacé tizenkilenc, a rájáé tizennégy, a csukáé kö­rülbelül tíz év. A compó és a veresszárnyú koncér átlagos életkora valamivel kevesebb tíz évnél. A „rekordot” még­is a tokhalak viszik el — né­hány tokhalfajta hetven évig is elél. Hasonlóan érdekes tábláza­tot tett közzé nemrégiben az egyik francia tudományos fo­lyóirat. A táblázat a madarak életkoráról közölt adatokat. Néhány európai madárfajta átlagos életkora a következő: a papagáj átlag 24 évig él, a gólya 23, a tengeri sirály kb. 20 évig, a fecske átlag 15 évig. a vadgalamb 13 évig, a veréb 10 évig, a pacsirta 8 évig, leg­hosszabb a szalonka életkora — 31 év. átlagos Tojáshozam növelése gamma-sugarakkal Dr. Kuzin szovjet biológus megállapította, hogy bizonyos csekély gamma-sugárzás hatá­rozottan kedvező hatással van a tyúkok és a kacsák tojásho­zamára; különösebb nehézség nélkül tizenöt százalékos nö­vekedést lehet elérni. Kuzin felfedezésének hasznosítására megtették az első lépéseket. A SKOT ÖZVEGY A skóciai Aberdeen közelé­ben meghalt egy orvos. Hogy megspórolja a sírkő árát. öz­vegyének az az ötlete támadt, hogy az orvosi névtáblát, amely eddig a kapun lógott, leszerelteti és ugyanezt fel­állítja a sírnál. A takarékos özvegy gyászszalaggal takarta le a következő szavakat: „rendel mindennap 4—6-ig”. Megkezdődött a tanítás — Téged is idegesít a csengetés ...? (Komádi István rajza) \ A magas, karcsú, feketehajú i fiatalember arcán meglepetés : tükröződik, amikor a Tahi mel- : letti Nagykert-majorban, a i lakása ajtaján bekopogtatok, : s névszer int őt. Bugyi Istvánt i keresem. A szarvasmarha- ; istálló közvetlen szomszédsá- ; gában épült régi „cselédház” í egyik szoba-konyhás lakásá- I ba, a tisztántartott, új bútor- ; ral berendezett szobába ve­zet. Itt ülünk le, s perceken belül közvetlen, őszinte be- ; szélgetés alakul ki közöttünk, í Megmondom neki, miért í látogattam meg: anyósa, Fá- : ötön Lajosné, lapunk Több I szakembert vár a mezögazda- i ság című cikke nyomán leve- : let küldött a szerkesztőségbe, s abban elpanaszolta, ; hogy a veje, mezőgazdasági ; technikumi végzettségével, kö- ; zel 8 év állami gazdasági ál- ■ lattenyésztői gyakorlattal, je- ! lenleg mint hízómarha-gondo. ! zó dolgozik a dunabogdányi : Üttörő Tsz-ben. i A levélről nem tud sem 6, | sem nagyon fiatal, kedves — : széparcú felesége. Megmuta- I tóm. Bugyi István elolvassa ! és azt mondja: ; — Igaz, szóról-szóra. • Igen, már közel két éve, < hogy a Földművelésügyi A Mi- ! nisztérium felhívására jelent- : kezett, de végül Is itt kötött ! ki. ! Azonban ennek története ; van. érdemes meghallgatni. ; A 28 éves fiatalember, tíz J éve, 1953-ban végezte el Mo- ; sonmagyaróváron a mezőgaz- J dasági technikum állattenyész- 'tf tési tagozatát. Ezután köz- £ vétlenül a Budapesti Sertés- £ tenyésztő Vállalatnál helyez- '/f kedett el. Alsósarlóson dolgo- £ zott egy évig, majd áthelyez- g ték Bányavölgyre, a vállalat J legnagyobb telepére, vezető- J nek. Ekkor még nem volt J húszéves. Két évig végezte ezt J a munkát, több ezer állat gon- J dozását, nevelését irányította. J Miután a határőrségnél letöl- ^ totte katonaidejét, Pusztaszán- \ tőn, a szarvasmarha-tenyész- telep vezetője lett. Erre az í időszakra nagyon büszke: 1957—58-ban a FM által meg- j: hirdetett tej termelési és tisz- í tasági versenyben az általa ve- í zetett telep első díjat nyert. % Hét évet töltött a vállalatnál, J s amikor ennek átszervezése J után csökkentették a létszá- j mot, a Pomázi Állami Gazda- Ságban vállalt állást. Itt Is a ^ szarvasmarhatenyésztést és a íj juhászatot irányította, mint állattenyésztő-mezőgazdász, j! Ebben az időszakban követ- fj kezett be életében a „nagy !- fordulat”: megismerkedett egy 17 éves kislánnyal, Fábián Jut- í kával, aki fényképésztanuló j volt Budapesten, s a főváros- í ban is lakott a nagynéniénél. u Még másfél éve volt hátra a JÍ szakmunkásvizsgáig, amikor !; összeházasodtak. Hogy együtt í lehessenek, Pista kilépett az í állásából és a Fővárosi Ás- ^ vány- és Szikvízüzemnél vál- 4 lalt munkát, mint árueladó. •j Nem tette jól. hogy hátat for- íj dított a hivatásának. De azt ^ hiszem, meg lehet érteni egy 25^ éves fiatalembert, aki a J; Nógrád megyei kis falucskától, /// a szülői háztól, hosszú évekig g távol élt, s most már ^ saját fészekre vágyott. fi ^ Még másfél év sem telt el y azonban, amikor kijöttek ide ^ lakni a felesége szüleihez. Az •J asszonyka közben levizsgázott, s egy kislányuk is született, 5; most már 17 hónapos a ked- Jí vés, totyogó csöppség, ij Akkor jelentkezett először jJ levél útján az FM. felhívásá- ji ra, s mint szakképzett mező- ^ gazdász elhelyezését kérte. ^ — Szeretem a hivatásom — ^ mondja —. szívesen mentem í És nemcsak olyan helyre, ahol í minden jól, simán megy, sze­lj retem az alapozó munkát, ez- ^ zel lehet építeni, eredményt felmutatni. ^ Várta hát nagyon a választ. ^ Az meg is érkezett: ügye fo- í lyamatban van. Azután teltek í a hetek, s nem történt semmi. íj Még egy levelet írt a minisz- ■5 tóriumnak. A személyzeti osz- •S tálytól értesítést kapott, hogy •J kérelmét átadta a Pest megyei jj Tanácsnak. Egy idő múlva ÍJ onnan is jött levél: kérelmét ^ a lakóhelye szerint illetékes ^ Szentendrei Járási Tanácshoz í továbbították intézkedés vé- i PROBLÉMÁK ÉS TERVEK Amikor az ember megkísérli összegezni a Dunakeszin tett látogatás tapasztalatait, Ja­nus arcú képet kap. Szakáll László, a művelődési ház mű­vészeti vezetője és az Er­kel kórus karnagya a vele folytatott beszélgetés alkal­mával egyre többször mond­ja: „Megszerveztük volna, ha ... megtennénk, ha ren­deznénk ..., nem tudjuk meg­valósítani, mert...” Bár csak ne kellene felté­teles módban beszélnie! Sok itt a probléma, a megoldásra váró feladat, pedig mennyi a terv, amelyek most még parlagon hevernek, és mi­lyen nagy itt a munkasze­retet, a küzdeni akarás, a lelkesedés. A művelődési házban gondo­zatlan, elhanyagolt helyisé­gek. Bosszantó az, hogy rendelkeznek kellő anyagi fedezettel, de nincs, aki el­vállalja a javítási és át­alakítási munkálatokat, Uj lépcsőházat terveznek, új klubszobát, ahol kétheten­ként táncos összejöveteleket rendeznének. Sokat fárado­zik ennek érdekében Marian György, a művelődési ház Igazgatója és a vezetőség va­lamennyi tagja. A nagyon ne- íéz körülmények ellenére is, nindent elkövetnek, hogy von­zó, sokszínű népművelési programot állíthassanak ösz­sze. A rossz külső tényezők mel­lett is már két éve működik az irodalmi színpad. Leg­utóbbi műsorukban felidézték József Attila korának köl­tőit és íróit, a hajnalért, a világosságért, az életért kiál­tó művészek alkotásait. Szé­pen szólaltak meg Radnóti Miklós költeményei, emlé­keztetve a rettegésre, a fé­lelemre, a megaláztatásra, a magányra. Nagyereiű alko­tás a kiváló német író Erich Kästner Cantate de mimori- bus című hatalmas háború­ellenes víziója. Drámai me- mentók ezek, az emberiség lelkiismeretéhez kiáltó sza­vak. Különös örömmel lehet be­számolni az Erkel kórus mun­kájáról. amely már húsz­éves múltra tekinthet vissza. „Szenvedéllyel alkotni és sze­retni az embereket” — ez Sza­káll László karvezető hitval­lása, s ennek szellemében dol­gozik. Amikor nem volt pró- bahehiiségiik, a lakásán pró­báltak. Nagyon boldogok. amikor élményt szerezhetnek a kö­zönségnek. A zenével, ezzel a legnemzetfcözibb nyelvvel kifejezni az emberek szere- tetét, megbecsülését — ez valamennyiük számára felejt­hetetlenül szép. Szakáll Lász­ló mindig úgy állítja össze a műsort, hogy ez ismeretter­jesztő jellegű is legyen, ö pedig meseoperát komponált, amelyet már több helyen nagy sikerrel mutattak be. Előadták már a barokk ze­neirodalom egyik legjelentő­sebb képviselőjének, Hän- delnek, a romantikus zene nagyságának, Mendelssohnnak néhány művét, a múlt szá­zad magyar zenéjéből Liszt és Erkel, majd Kodály al­kotásait, és a legújabb ma­gyar kórusműveket. A kórus­vezetés rendkívüli pillanatait említi, amikor Kodály „Ma­gyarokhoz” című kórusművét szólaltatják meg, vagy Verdi „Nabucco” című operájából a rabszolgák karát. Ünnepi percek ezek, amikor valóság­gal szárnyal az emberi hang. Dunakeszin azzal búcsúztál? el, hogy remélik, fél év múl­va szebb művelődési házat láthat itt a látogató. Bízunk ebben. Sok a nehézség, mégis jelentős eredményeket értek el, és szeretnék tovább fejlesz­teni művelődési munkájukat, Az illetékes szervektől várják a segítséget, hogy új, szebb otthonra találjon a kultúra terjesztése, eljutva mindenki­hez. Egri Csaba Propagandisták tapasztalatcseréje Mint már korábban közöl tűk, a megye nagyobb föld művesszövetkezeteinél a kö­zelmúltban propagandistáka állítottak munkába. Felada tűk a szövetkezeti propa ganda megszervezése, irányi tása, rendezvények, akciói reklámozása, kiállítások ren dezése. Ezeknek a szövetke zeti propagandistáknak szép tember 10-én Kiskunlacházái megyei tapasztalatcsere-érte kezletet rendez a Szövetkeze tek Pest megyei Központjánál szövetkezetpolitikai osztálya, < kiskunlacházi községi műve lödési házban. A propagan disták, hazatérve, szintén ren­deznek propaganda minta bemutatót, tapasztalatcserét t földművesszövetkezeti egysé gek vezetői részéin. Foky Ottó bábfilmtervező kiállítását Budapesten a Fényes Adolf teremben mutatták be. — Jelenet a Siker című filmből Űj feladatok előtt a könyvbarátmozgalom Járási akcióbizottságok értekezlete kát rendeznek majd, amelyek bevételét a könyvállomány gyarapítására fordítják. A határozat külön érdekessége, hogy foglalkozik a cigány la­kossággal is. A dabasi járási értekezlet­hez hasonlóan ülést tart a közeli napokban Ráckevén, Nagykőrösön és Vácott is a könyvbarátmozgalom járási, illetve városi akcióbizottsága. tőit, támogatást kérve a könyvtárak részére a szövet­kezeti szociális és kulturá­lis alapból. Szerepel a célki­tűzések között a bejáró munkások körében kifejten­dő könyvpropaganda. A z akció során nagyobb gondot fordítanak a könyvtárak csinosítására, rendben tartására, s irodalmi esteket, író—olvasó-találkozó­Á z elkövetkező napokban, hetekben valamennyi já­rás székhelyén értekezletet tart a könyvbarátmozgalom járási akcióbizottsága. Az el­múlt népművelési időszak eredményeire támaszkodva tovább kívánják növelni a mozgalom arányait, növelni az olvasótábort, s a könyvtári kötetek számát. A járási értekezletek sorá­ban a dabasi volt az első, a hét elején. Markovics József­től, a Pest megyei könyv­tár munkatársától nyert ér­tesüléseink szerint a megbe­szélés jól sikerült, eredmé­nyes volt, munkájában részt vettek a járási szervek ille­tékes vezető beosztású mun­katársai is. Elhatározták, hogy a könyvbarátmozgalom tevékenységét a járási könyv­tár munkatervére építik fel, megfelelő összhangot alakít­va ki. A legfontosabb fel­adatok közé tartozik, hogy erőteljes szervező munkát folytassanak a termelőszövet­kezeti tagok között, növel­ve a könyvtárak paraszt ol­vasóinak számát. Ennek ér­dekében a termelőszövetke­zetekben letéti könyvtárfió­kokat létesítenek. A tervek között szerepel a pedagógu­sok közreműködésével a kö­zépiskolások és az általános iskolák felső tagozatába já­ró gyerekek körében vég­zendő nagyobb arányú könyv­tári propaganda, a könyv megszerettetése a fiatalokkal, A művelődési ház a szakkö­rök tagjai és a klubok tag­jai között fejt majd ki szer­vező tevékenységet. A járási akcióbizottság el­határozta, hogy felkeresik £ termelőszövetkezetek ve2e­1 -------------------- i l N apirenden a József Attila olvasómozgalom j KISZ-titkárok értekezlete Gödöllőn A közelmúltban érdekes értekezlet zajlott le Gödöllőn. A KISZ járási bizottsága és a Pest megyei Könyvtár közös ren­dezésében tanácskozást rendeztek a járásban működő alap­szervi KISZ-titkárok részvételével. Napirenden szerepelt a József Attila olvasómozgalom helyzete. Mint ismeretes, a József Attila olvasómozgaUrmnak a kétségtelen eredmények mellett komoly hibái is voltak a ko­rábbi időszakban. Nem tudott a mozgalom széles tömegbázist teremteni, s a mozgalom rendszere merev volt. nem alkalmaz­kodott a fiatalok különböző rétegeinek igényéhez, felkészült­ségéhez. A feltételek beszámoltatást írtak elő, valamint kötele­ző verstanulást. Nem tisztázták határozottan azt sem. hogy ki a mozgalom gazdája a KISZ, avagy a könyvtár? Fennaka­dások voltak a megérdemelt arany-, ezüst, és bronzjelvények időben történő kiosztásában is. A tapasztalatok alapján a KISZ illetékes országos szervei arra az álláspontra jutottak, hogy megszüntetik a kötelező be­számoltatást, s a kötelező verstanulást. Feltételként a könyv­tári tagságot és különböző fokozatokon bizonyos számú sza­badon választott könyv elolvasását jelölték meg. A KISZ-titkárok elmondották tapasztalataikat, a mozga­lom nehézségeit, s többek között kérték, hogy a KlSZ-szerve- zetek rendelkezzenek letéti könyvállománnyal, mert több alapszervezetben meg lehetne szerv&ni a klubszerű olvasást. Határozatot hoztak, hogy az alapszervezeteik taggyűléseken rendszeresen megtárgyalják majd a mozgalom eredményeit. Elhatározták azt is, hogy felkeresik a termelőszövetkezeti fia­talokat. segítik rendszeresen a községi könyvtárak munkáját, állandó jellegű kapcsolatot tartva a könyvtárossal. A gödöllői járásban különben az idén az első félévben há- romszáznegvvenöt fiatal jelentkezett az olvasómozgalomba, s közülük száziizenhatan kaptak jelvényt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom