Pest Megyei Hirlap, 1963. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-24 / 223. szám
1963. SZEPTEMBER 34, KEDD nar uecr El ^Mirlap Meggyorsítják a gépi betakarítást 150 hold még mindig iszapos — Nyújtott műszak a tápiósülyi termelőszövetkezetben Fórum Százezer bejáró dolgozó ügyében A tápiósülyi tanácsháza szobáiban negyven centi magasan állt a víz. Ma már „csak” a szálkás, felázott padlódeszkáik, s a falak alján árulkodó nedves-szürke foltok jelzik a szeptember eleji pusztító felhőszakadás és árvíz nyomait. A nyitott ablakon behallatszik' egy távoli traktor pufo- gása, — Sajnos, ez még nem a megszokott munka zaja — magyarázza Cseri István tanácselnök: — Disztillerezik a talajt, hogy eltűnjenek a vízmosások. Beletelik egy kis idő, amíg helyrehozzuk az elemek pusztítását. Az árvíz körülbelül tíz nappal vetette vissza a termelőszövetkezetet a mezőgazdasági munkákban. Az elöntött táblák egy részén, ahol már felszikkadt a talaj, csak 19-étől lehetett folytatni a gépi munkát. Mintegy 150 hold azonban ma is iszapos, megközelíthetetlen, főleg az Úri felé eső határban. Ahol lehet, disztellerrel segítenek a bajon, de ezt a 150 holdat új- ( ra fel kell szántani. — Háromszázhetven holdon fejeztük be a vetést a vihar előtti napig, s valamennyi több-kevesebb kárt szenvedett — folytatja a vb-elnök. — Legjobban az őszi árpa sínylette meg az áradást. Odalett százhatvan hold szénatermése is. Nemsokára megkezdhettük volna a második kaszálást. — Hogyan pótolják a takar- mányveszteséget? — Szerencsénk volt a lucernával: a tervezettnél jobb termést adott. Az első kaszálású széna túlnyomó részét sikerült megmentenünk. Nagy hasznát vesszük a tavalyról megtakarított szálas takarmánynak is. Végül, a tervvel ellentétben — amely csak bizonyos mennyiséget írt elő —, utolsó cseppig besilózzuk a kukoricaszárat. Mindent egybevetve, a ta- karmárayproblémát magunk is megoldjuk. De az őszi munkákkal gondban vagyunk... Ehhez bizony elkelne a segítség, de nem kérnek, hiszen a járásnak megvan a maga baja: Sülyön kívül Monor, Tápiósáp és Mende is súlyos károkat szenvedett. A rendelkezésükre álló gépi erő jobb kihasználására nyújtott műszakot szerveznek, ezt valamennyi traktorista vállalta. A két műszak, sajnos, megoldhatatlan: a szövetkezetnek kilenc traktorához ugyanany- nyi traktorosa van. Közülük négyen szántanak, a többi, kisebb gépre a betakarításnál van szükség. Szántásra úgysem használhatnák őket az ázott, lesüllyedt talajon. Rákóczi emlékiinnepség Franciaországban Párizstól nem messze levő Grosbois községben vasárnap Rákóczi emlékünnepségre került sor. Ebben a községben áll az a Rákóczi-emiékmű, amely azt idézi, hogy II. Rákóczi Ferenc franciaországi száműzetése idején 1715—1717-ig a gros- boisi kolostorban lakott A hagyomány szerint a fejedelem szívét kívánságának megfelelően Rodostóból Franciaországba szállították és Gros- boisban temették el, ahol száműzetésének legnyugodtabb éveit töltötte. Idén is mintegy 150 párizsi magyar gyűlt össze az emlékműnél. Tamásy Bélának, a Franciaországi Demokratikus Magyarok Egyesülete elnökének beszéde után az emlékműAkiknek szívügye a haza védelme (Folytatás az 1. oldalról) honvédelmi verseny sikerének kimunkálásában. Az ünnepi beszéd után máris kezdetét vette a fiúk és lányok négy korcsoportbeli versengése. Az eredményekről lapunk sportoldalán számolunk be részletesen, itt talán csak annyit, hogy valamennyi raj eredménnyel és becsülettel helytállt a versengésben. Pontban 13.30 órakor sor került a talán legnagyobb izgalommal várt bemutatóra, az aszódi honvéd helyőrség egyik alakulatának nyilvános harcgyakorlatára. Amikor az óramutató elérte a kitűzött időpontot, a feltételezett ellenség védelmi rendszerének mélységében eget-földet rendítő robbantással saját csapataink y- ' >f Három éve kezdtük ezt a munkát és most éppen az idei találkozó szervezése folyik. Nem volt könnyű az első megszervezése, de szépen sikerült. Segítséget kértünk a vasutasszakszervezettől. Készségesen segítettek, műsorral, ajándékkal, hiszen Bag lakosságának jó része vasúti dolgozó. A segítség tavaly sem maradt el. A vasutas munkásakadémiánkra az előadót a szakszervezet biztosította és az előadó tiszteletdíját is a szakszervezet fizette. Ez a segítség kezdetnek nagyon jó, de még mindig csak csepp a tengerben. Nagyon sok pénzre volna szükség ahhoz, hogy ezen a problémán is lényegesen változtatni tudjunk. Községünk lakói áldozatkész munkájukkal, úgyszólván teljesen a saját erejükből építették fel a mostani korszerű művelődési házat, több mint kétmillió forint költséggel. Szeretik is a művelődési házat, s szívesen járnak rendezvényeinkre. Persze, ezt igen alapos szervező munkával tudtuk elérni, és olyan program kialakításával, amely minden dolgozót érdekel. Az is komoly mértékben szerepet játszik, hogy még sohasem csaptuk be a közönséget. Nehezen fogtam e cikk írásához. Lassan este is lett, és körülöttem már gyülekeznek a bejáró munkások, vasutasok, pályamunkások, mert ma este van éppen az idei vasutas—munkás-találkozó előkészítése. Itt ül: Katona Vince váltókezelő, aki a Ferencvárosi pályaudvaron dolgozik, egyben a község párttitikára is, Katona Gábor, az öccse, aki forgalmista, Gergely István MÁV-dolgozó, Tóth Sándor vezető kocsivizsgáló, aki minden, szabad idejét itt tölti a művelődési házban, s ha kell, szerepel, zárat javít, színfalakat épít vagy éppen felügyel, Pecze János, a MÁVAG dolgozója, aki énekkarba jár és a művelődési ház rendezőgárdájának tagja, Angyal Sándor pálya- munkás, aki a művelődési ház MEGSZÁLLTÁK A SZÍNHÁZAT! Nagy érdeklődéssel fogadta az ifjúság a közszemlére kitett haditechnikai és sporteszközöket A József Attila Színház vasárnapi előadásán sokszor hangzott fel nyílt taps és a színészek elégedetten nyugtázhatták: játékuk tetszett, előadásukkal megnyerték a nézőközönséget. A nézőközönséget, amely a megye ifjúságából tevődött össze ezen a vasárnapon. Az egész színházat megszállták atomcsapásót jelképező óriási fekete füstgomba tört az ég felé. A hatalmas robbanás gombája 30—40 méter maTWEED KOSZTÜMBEN 480,- Ft-tól 700,- Ft-ig a Pest megyei üzemek, termelőszövetkezetek, városi és falusi fiatalok. Jöttek Ceglédről, Abonyból, Nagykőrösről, Ráckevéról, a nagy- kátai és a többi járásból. A KISZ Pest megyei Bizottsága szervezte, hogy a megye ifjúsága együttesen nézhesse meg Vaszilij Aksz- jonov Kollégák című színdarabját. A közeli hetekben még egy alkalommal írják majd ki a színház pénztárára: minden jegy elkelt, mert már jókor elvisznek minden jegyet a Pest megyei fiatalok számára. Nagy élmény volt ez az ifjúság számára, amiből mi egyszerűen csak annyit jegyeztünk fel: ügyes, okos ötlet volt ez a KISZ Pest megyei Bizottsága részéről. Október 15-én mutatja be a Magyar Televízió Illés Béla regénye nyomán készült három részes tv-játékot, a honfoglalást. A darabban Dálnoki Miklós Bélát Páger Antal, Hellebrand főhadnagyot pedig Somogyvári Pál alakítja Bag a budapest—hatvani vonalon fekszik. Pesttől 40, Hatvantól 20 kilométerre, amiből mindjárt következik az is, hogy a lakosság áramlása kétirányú. A község 4000 lakosú. A foglalkozás szerinti megoszlása a következő: mezőgazda- sági dolgozó: 651, ebből tsz-tag 298. A többi dolgozó a gödöllői csemetekertben, az erdőgazdaságban, vagy valamelyik budapesti kertészetben dolgozik. Részben kerékpárral, részben vonattal közelítik meg a munkahelyüket. Ipari dolgozó 496, ebből az építőiparban 172-en dolgoznak, de jó részük a MÁV alkalmazottja, mint építőmunkás. A közlekedésben 408, a kereskedelemben 69, egyéb foglalkozási ágban 203 bagi dolgozik, akik mind bejárók és van 205 nyugdíjasunk is. Ezekből a számokból is viláeosan látszik, hogy községünkből naponta közel kétezer ember jár máshová dolgozni. Sokat töprengtünk azon, milyen módon tudnánk segíteni ezeknek az embereknek, hogy szabad idejükben művelődni és szórakozni is tudjanak. Kétségkívül nagyon nehéz a helyzet. Annak a dolgozónak, aki az első vonattal jár dolgozni — ami 4 óra 20 perckor indul, vagyis neki már fél 4 órakor fel kell kelnie és csak este 5—6 óra tájban ér haza fáradtan a munkától és az utazástól, és még a ház körüli munkák egy része is reá vár — nem sok kedve és ideje marad az önművelésre, de még a szórakozásra sem. De hát így hogyan fogjak hozzá a népműveléshez? Nem volt könnyű a dolgom, de nem panaszkodom, a sok kísérletezés, fáradozás eredménnyel járt. Bevontam dolgozóinkat, fiataljainkat a szervező munkába. Érdekeltté tettem őket a programokban és így lassan mind több és több embert sikerült bevonni a munkába. Ma ott tartunk, hogy estéről estéré népes a művelődési házunk. Minden programot igyekeztünk úgy összeállítani, hogy az lehetőség szerint mindenkinek jó legyen. A könyvtár kölcsönzési idejét a vonatok érkezési idejéhez alakítottuk, amikor a legtöbb dolgozó jár hazá. Ez azonban nem volt elég, mert még mindig hátra volt bejáró dolgozóink nagy tömege. Részükre is kellett olyan összejövetelt, megmozdulást találni, mely a legtöbbjük érdeklődését felkelti. Így jutottunk el arra a gondolatra, hogy az országos vasutasnapon kívül mi is rendezünk vasutas—munkás találkozót. Célunk az volt, hogy összehozzuk dolgozóinkat és velük egy baráti est keretében ismertessük a község problémáit, érdekeltté tegyük őket a község életében. pénztárosa mellesleg, de ha kell, földet lapátol, színfalakat épít és Kerti Pál, atki színjátszó és énekkari tag is egyszemélyben. Itt ülünk és beszélgetünk, tervezgetünk. „Szeretik ezt a művelődési házat?” — teszem fel váratlanul a kérdést. „Hát hogyne szeretnénk!...” — hangzik szinte egyszerre a válasz. — Községünk mindig híres volt kultúrájáról és sportjáról — mondja Katona Gábor. — Amikor ez a kul- túrház még nem volt sehol, itt már akkor is négy színjátszó csoport versenyzett az elsőbbségért és egy országos hírű dalárda működött. Egy-egy darabot há- rom-négyszer lejátszottunk és mindig tömve volt a terem. Hát akkor hogyne szeretnénk ma., amikor a megye legszebb kultúrháza a miénk.” Katona Vince veszi át a szót: „Én ismerem jól községünk lakóit. Itt olyan emberek élnek, akik nagyon szeretik falujukat, nagyon szeretnek dolgozni, de sze- , retnek szórakozni is. Hiszen tudja, én már évek óta közönségszervező vagyok, és csaknem minden előadásra eladok 30 jegyet.” Valóban igaza van a vitacikk írójának, hogy bejáró dolgozóink nagy része sem a munkahelyén, sem a falujá- ' ban nem művelődhet (most nem Bagról beszélek), mert a munkahelyről sietnie kell, hogy elérje a vonatot, falu- ' jában pedig sok helyen még a legelemibb feltételekkel sem rendelkeznek a községek, vagy olyan elhanyagoltak a művelődési otthonok a pénz hiánya miatt hoey az emberek nem érzik jól magukat. így inkább nem is mennek el. ' Hiába vannak az üzemekben gyönyörűen felszerelt és korszerűen berendezett művelődési otthonok, ha azokat ■ a dolgozóink csak akkor veszik igénybe, ha esetleg hivatalos rendezvényekre meghívót kapnak. Ezen valóban el kellene gondolkozni, megoldást kellene találni. Bagó József, a bagi művelődési ház igazgatója vön elhelyezték a Franciaországi Magyarok Kölcsönös Segélyező Egyesülete, a Francia- országi Magyar Ellenállóik Szövetsége és a párizsi magyar követség koszorúit. Az ünnepségen részt vett Vincze József, a Magyar Nép- köztársaság párizsi követe. — A csemegeszőlő-válogatás gépesítésével foglalkozik a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet és a Bácsalmási Állami Gazdaság. A gép az anyagmozgatást oldja meg: folyamatosan viszi a szőlőt a dolgozók előtt, akik kényelmesen, ülve válogathatják, osztályozhatják a fürtöket, szedhetik le a hibás szemeket és csomagolhatják a gyümölcsöt. — Igaz, a gépállomástól is: segít négy traktor a szántásban, de még így is sok jut egyre, ha időben végezni akarunk. Márpedig abban mindannyian egyetértünk, hogy az intézkedési tervben megszabott optimális határidőket minden körülmények között be kell tartanunk, hiszen a jövő évi kenyerünkről van szó. A tsz vezetői megtették a szükséges intézkedéseket a gépi betakarítás meggyorsítására. A kipusztult vetéseket kézi felülvetéssel pótolják. A tagság szorgalmas munkával igyekszik behozni azt a lemaradást, amit a felhőszakadás okozott a burgonyaásában. Egyszóval, ami tőlünk telik, mindent megteszünk, hogy felszámoljuk a kényszerű lemaradást — ígéri a községi tanács elnöke. íny. é. (Foto: Gábor) gasra emelkedhetett, amikor néhány percnyi szüne után a repülőtér szélén leve Cserjésből megindult csapataink tüzérségének pergőtüze, előgördültek a tűzhengerl lövő harckocsik, majd nyomukban a tehergépkocsira szállt rohamozó lövészalakulat. A hangszóróból, amelyet erre az alkalomra ösz- szekapcsoltak a parancsnoki rádióval, egymás után pattogtak a harci parancsok. A lövészek máris gépkocsiról szálltak, harcrendbe fejlődtek, s miközben fejük felett újra és újra elzúgtak légierőnk gépei, hogy súlyos csapásokkal bénítsák az ellenséges védelmet, katonáink újabb és újabb össztüzekkel rohamra indultak... A délelőtti eseménysorozat a győztesek kitüntetésével, majd parádés ejtőemyősugrással ért véget. Gödöllőn azonban még sokáig „állt a bál”, délután a szabadtéri színpadon, mintegy háromezer főnyi nézőközönség tapsolt a kitűnő budapesti és a környékbeli művészegyütteseknek, majd kezdetét vette a szabadtéri tánc- mulatság. Firon András Győri Emil, a szolnoki Szigligeti Színház fiatal művésze, a főiskola elvégzése után szeptember elején kezdte harmadik színházi évadját. Mivel tehetséges fiatalemberként tartják számon (tavaly nyáron a pesti Körszínház II. Richárd előadásán nyújtott alakításáért is megdicsérték a kritikák), kellemes meglepetésként hatott, hogy vasárnap este a televízióban ő mondja a Vasárnapi verset. Persze, kissé csodálkoztam, amikor saját lapunkban az ő nevét olvastam a tv műsorában. Mert igaz, hogy tehetséges, de még a pálya kezdetén áll — és így szokatlan dolog, hogy rábízzák a Vasárnapi verset. S hogy biztos legyek a dologban, a Népszabadság és a Magyar Nemzet tv-műsorát is megnéztem: ott Is az ő neve szerepelt. Ezek után érthető, hogy leültem a tv-hez és vártam az így volt... részletét, ami el is hangzott, csak éppen — Győri Ernő mondta. Győri Ernő, aki már hosszabb ideje működik a pályán, és aki — természetesen — szépen tolmácsolta Tvardovszkij sorait. De akármilyen jól mondta, kissé csalódottan fogadtam, hiszem én a versmondást Győri Emiltől vártam. Aztán megnyugodtam: lényegében nincs miért csalódnom, hiszem ez is Győri, az is Győri, elvégre mindketten földik... m. j. ELVÉGRE F..
