Pest Megyei Hirlap, 1963. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-22 / 222. szám

Iserei 1963. SZEPTEMBER 22, VASÄRNAP Pátyi gondok Bőséges lerm?s — kevés munkaerő -|- Anyagi ösztönzés _ gyorsabb betakarítás erővel folynak a szövetkezet­ben. Mindenki szorgalmasan dolgozik, s igyekszik be­vonni a munkákba roko­nait, ismerőseit. Jó ütemben halad a talajelő­készítés és a vetés. Az 1000 holdnyi kalászosból 300 hol­don már földbe került az őszi árpa, s megkezdték a bú­za vetését Sajnos, hátráltat­ja a munkát a műtrágyáidány. Ezekben a hetekben körül­belül 1000 vagon terményt keli betakarítaniok a pátyi szövetkezeti tagoknak. Ez nagy erőpróbát jelent, de az elnök szerint, ha csak az időjárás nem szól közbe, el tudják vé­gezni; Felkészülteik a munkaerő gyors átcsoportosítására, ha a szükség úgy kívánja, még a műhelymunkások is kimennek a földekre. Minden épkézláb emberre szüksége van a szövetkezet­nek. Annál furcsább viszont, hogy most is sok értekezletre szőlő meghívó, felszólítás ér­kezik a szövetkezetbe. Pana­szolja is Víg Sándor, hogy ma is négy asszonynak kellett vol­na elmennie a járási nő talál­kozóra, a főagronómus Pesten van népfront-értekezleten, a főkönyvelőt pedig a távlati fejlesztési tervek kidolgozá­sához vették igénybe. Igaza van a pátyi elnöknek, legalább ezekben a hetekben szünetel­tetni kellene a halasztható ér­tekezleteket. sp SZÜRETELNEK IS Olyan ez az időjárás, mint a szeszélyes lány: csupa meg­lepetés. Ráadásul akkor okoz­za a legnagyobb csalódást, amikor nem is várják. Ragyo­gó termést, tüzes bort ígértek a szőlők, s a szeptember eleji ítéletidő egyetlen délutánon megtépázta a borkedvelők vérmes reményeit. Két héttel előbb kellett kényszerből megkezdeni a szüretet, holott még ér­hetett volna a szőlő. Inárcson is szedik már a mézest, az ezerjót, meg a szlan-kát Nem a legjobb kedvel, itt is kényszeredetten fogott a harminc asszony a szürethez. De muszáj volt. mert így legalább ami veszett a réven, azt még pótolhatják a vámon. Sa jnos, elég nagy mértékben kezdte dézsmálni a rothadás a pusztákat, s ezért a szedés nem tűr halasztást. Bobák István, a Március 21. Termelőszövetkezet főkönyve­lője szerint ha a minőség most még eleinte nem is olyan jó, mint amilyenre szá- j mítottak, több szőlőt szednek ; le, mint a múlt ősszel. Ez pe- j dig nagy szó. Rendkívül hí- ! deg volt errefelé is a tél. so­kan jósolták, megöli a várna-! megsokasodtak. Különben Bobák István azt Is kiszámí­totta már, hogy körülbelül 30 százalékkal lesz több a szőlő­termés, összesen 3600 mázsa kerül kádba. Ebből 3400 má­zsát adnak át szőlő formájá­ban a Borforgalmi Vállalat helyi telepének. Nem keve­sebb, mint másfél millió fo­rinttal növeli ez a szövetke­zet bevételét Egyelőre még nem gon­dolnak a nagyüzemi bor­készítésre az inárcsi ter­melőszövetkezetben, az erőt inkább az új telepí­tésekre összpontosítják. Ez év tavaszán 86 holdat te­lepítettek, most ősszel 70 hol­dat ültetnek be, s 1965 végére a meglevővel együtt 300 hold szőlője lesz a Március 21 Tsz- nek. Később berendezkednek szőlőfeldolgozásra, és borké­szítésre is. Tápió menti szüreti napok Nagyszabású ünnepségso­rozat kezdődött tegnap dél­után a nagykátai járásban a Tápió menti szüreti napok keretében. A Hazafias Nép­front nagykátai járási bi­zottsága és a szüreti napo­kat szervező operatív bizott­ság gazdag programot állított össze a járás községeiben. Teg­nap délután szőlő- és gyü- mölcstelepítésá ankétet tar­tottak Tápiószenitmártonban. Holnap, 23-án, Nagykátám 10 órai kezdettel művész—pa­raszt-találkozó lesz. Este fél 8 órai kezdettel a Magyar Állami Operaház díszelőadást rendez a művelődési otthon­ban. Szeptember 25-én, dél­után 15.30-kor, a Bp. Vasas NB I-es csapatának hírverő edzőmérkőzését tartják a nagykátai sportpályán. Szep­tember 26-án Tápdószecsőn este fél 7 órakor szőlő- és gyümölcstélepítési tanácsko­zást tartanak. Ugyancsak Tá- piószecsőn szeptember 27-én este a fegyveres erők napjá­nak ünnepségei zajlanak le a fővárosi művészek közreműkö­désével. A Táplő menti szüreti na­pok legprogramdúsabb napja szeptember 29-re ígérkezik. Reggel 7 órakor zenés éb­resztő köszönti a nagykátaria- kat, délelőtt a hagyományos szüreti felvonulás következik, majd a déli órákban ünnepi nagygyűlést tartanak a járási tanács udvarán. Ezen Varga Péter, a Pest megyei Tanács elnöke mond ünnepi beszé­det. Délután kultúrműsor, majd este a hagyományos szüreti bál zárja be a szüreti napokat. *— Valamennyi erőgép dolgozik a Szentendrei Gép­állomás körzetében. A gép­állomásra nyolc üzemi mun­kás jelentkezett traktoros­nak. A szárat is, ne csak a csövet! ság? Az is, hiszen a terme* lési szerződésekben a szár­vágást is előírják. Érdek* telenség? Az is mert egye* sek nem látják még a ko­rai szárvágás hasznát. ÉS bizony felelőtlenség is. Most, amikor megyeszerte nagy erőfeszítéseket teszünk az őszi vetési terv teljesí­tésére, kollektív felelősség- tudatra van szükség. Minden­ki lássa és cselekedje a maga dolgát, hogy Idejében helyére kerüljön a mag, s meglegyen a jövő évi ke­nyér. Mivel pedig búzáink egy részét kukorica után kell vetni, nem lehet mindegy* hogy mikor kerül le a föld­ről a kukoricaszár. Nemcsak az elnöki, bri­gádvezetői ellenőrzésre, nem­csak a tagok kötelességtudá­sára, hanem az anyagi ösz­tönzésre is nagy szükség van. Meg kell találni a mód­ját — munkaegységben, pénzben, természetben —, hogy a földekről nyomban a csőtörés után lekerüljön a kukoricaszár. (n. 1.) A PULT MÖGÖTT Fiafal földművesszövetkezeti kereskedők tanácskozása VETŐÁGYKÉSZÍTÉS tó termést A tavasz se nagyon ked­vezett a szőlőknek, a nyár viszont helyrehozta a természet mulasztásait így aztán a 16 mázsás holdankénti átlag helyett a 20—22 mázsát is leszü­retelik az asszonyok. Más években egy hónapig tartott Inárcson a szüret, most | olyan gondosan felkészültek a szőlő betakarítására, hogy há­rom hét alatt befejezik ezt a munkát. Sletniök kell. mert bizony az egyéb teendők is Tizenöt^ kilométeres óránkénti sebességgel halad a Super-Zetor traktor a töki Egyetértés Termelőszövetkezet egyik tábláján. Vetőszántást fogasol, hogy megfelelően elmunkált magágyba kerüljön a búza. A termelőszövetkezet a héten megkezdi a búza vetését, mi­után az őszi árpát — amely már zöldéi] —— hetekkel ezelőtt elvetették a tsz-ben (Koppány felv.) Mostanában még az ebéd­jét sem tudja zavartalanul elfogyasztani Vig Sándor, a pályi Petőfi Tsz elnöke, fia a nap negyvennyolc órából állna, akkor is lenne tenni­valója, megállás nélkül, pir- Ikadástól sötétedésig, az éj­szakáját meg rááldozhatná az irodai teendőkre. — A betakarítás — mond­ja bizonyos elégedettséggel, ám a hangsúlyban azért ott bujkál a türelmetlenség is. örömteli gond ez, hisz a legtöbb termén yféleségböl — mint sorolja — a vártnál többet kell betakarítaniok. Cukorrépából eredetileg 3000 mázsára számítottak, de olyan jól sikerült, hogy 5500 má­zsát szedhetnek most fel. Csupán ebből a termény­ből 55 vagont töltenek meg. Hasonlóan jól fizet a kuko­rica is. Amikor az idd mostoha tavaszon földbe tették a tengeri magját, még a legmerészebb képzelőerő­vel megáldott tagok sem mertek volna 30 mázsás átlagtermést jósolni. Ä tervbe is 24 mázsát állí­tott be a vezetőség, most viszont az átlag eléri a 35 mázsát. Év elején csak 350 hold kukoricával számoltak, közben a kifogyott 100 hold- myi őszi árpa helyére is ku­koricát vetettek. Ez még inkább megnövelte a tenni­valókat Sok időt és munkás­kezet kötött le a bőséges ta- karmánytermés betakarítása. Jelenleg is folyik a lucerna, harmadik kaszálása. Persze valamennyi termésféleségből többet szedhetnek most föl a jobb termés eredménye­ként. Ez az érem egyik —■_ a fényesebbik oldala. Ezért is jobb kedvű, még bokros teendői ellenére is a pátyi elnök. Ami viszont aggasztja, az e cikknek is a fő témáját hogyan fogják elvégezni eb­ben a termelőszövetkezetben az őszi munkákat. Tavaly, de még inkább 1961 őszén bizony sok gondot okozott Pátyon a betakarí­tás. Bár az elnök nem akarja elismerni, mi tudjuk, hogy bizony akadt olyan kuko­rica, amit még a hó is a földeken talált. Vajon leszűrték-e a tanulságo­kat, milyen intézkedé­seket foganatosítottak a szervezettebb betakarí­tás érdekében az idén? Azt persze nyomban el keli még mondani, hogy a pátyi Petőfi Tsz komoly munka­erőhiánnyal küzd. Kevés itt a fiatal, s az 55—60 éves em­berek nemigen bírják már a zsákolást. Növeli az idei „ gondokat a szeszélye® idő- % járás, összetorlódtak a mun- ^ kák, egy-egy feladatot oly- ? kor villámgyorsan kellett el- ^ végezni. Fagy, jégverés tűz ^ tette próbára a tenmelőszö- ^ vetkezet gazdáit kora tavasz ^ óta. Legutóbb a nagy eső- ^ zés bénította meg a munkát. Ennek ellenére sem a sző- ^ vetkezet vezetői, sem pedig ^ a gazdák —• ahogy Vig Sán- ^ dór vallja — nem esnek kétségbe. Leszűrve a ko- rabbi évek tapasztalatait, az í idén ^ megkülönböztetett gondot ^ fordítottak az anyagi ősz- ^ tönzésre. í y-A kapásnövényeket vállalá- ^ sós alapon — a nádudvari módszerrel termelik. A tagok '; jövedelme a megtermelt tér- méktől függ. Egy-egy mázsa kukorica után például 15 szá- ; zalék természetbeni járandó- ság és 6 tized munkaegység illeti meg a tagot. A terven '; felül megtermelt termékféle- ség 30 százaléka ugyancsak a í szövetkezeti gazdáké. Hasonló £ elvek alapján művelik az ', egyéb kapásnövényeket is, a J burgonyát, cukorrépát, stb. Ez ; a módszer nemcsak a munka- ; kedvet fokozza, hanem a csa- ! tádtagokat is bekapcsolta a ! közös teendőkbe. Régebben. ! különösen a fiatalabbakat. J hehezen tudták mozgósítani j egy-egy időszaki munkára, j Ezen a tavaszon már nem tud- ; tak valamennyi vállalónak ku- ! koricaterületet biztosítani. A • betakarítási munkák teljes A kenyergond egyidős az \ emberiséggel Már az egyiptomiak nagyon :megbecsülték a kenyeret. Az \ ősi piramisokban a kutatók i búzát találtak, amely azt bizo­nyítja, hogy a fáraók nemcsak í ismerték a búzát, hanem a • legfontosabb élelmiszernek tar. \tatták. Más népek történetében iis mindig fontos szerepet ját­szott a búza. I Hazánkban mindig szívesen •termelték. Honfoglaló őseink a \ Duna—Tisza mentén nemcsak • jó legelőt, hanem ringó búza- i kalászokat is találtak. Gellert ! püspök búzát őrlő asszony éne­ikét jegyezte fel. Zrínyi Miklós ; búzával kereskedett, Széchenyi '•pedig arról álmodott, hogy a ■ nép a magyar Alföldön gazdag ! búzatermést takarít be, ame- \ lyért külföldön jó árat kap. í A kenyér megtermelése ké­• sőbb is az ember mindennapi i feladatává vált. Ezért dőlgo- Izott, foglalta imába. A falun légy karéj kenyérnek minden- inéi nagyobb volt a becsülete. INemcsak azért, mert nehezen \ termelték meg a búzát, hanem gazért is, mert ez az életet je- í lentette és jelképezte. Ezért inagyon sok helyen egyszerűen 'i Életnek hívták és hívják még Írna is a búzát, s a belőle ké- í szült friss, ropogóshéjú. fosz­lósbélű, hófehér kenyeret. A parasztember legjobban a búzát, a kenyeret óvta, gondoz­ta. A búza vetésében mindig volt valami felemelő, ünnepé­lyes érzés. A magvető ember megérezte, hogy a paraszti munkának a legszebb részét végzi: életet vet, amely a föld­ben kisarjad, megnő és majd bő termést hoz. A búzát ün­nepélyes külsőségek között kezdték aratni, a betakarítás is ünnepnap számba ment. Az új kenyér megszegése pedig áhitatos csendben, az egész család jelenlétében történt. De nemcsak a családban, hanem az egész faluban ünnep volt az új kenyér megszegése, ilyenkor szép szavakkal, kedves dallal köszöntötték az aratásban, a betakarításban elfáradt föld­művelőt. A legtöbb népdal, verSf regény a kenyérről, a búzáról szól. Mégis úgy tűnik, hogy mostanában mintha nem volna elég becsülete a kenyérnek. Nem azért, mert a falusi ház­tartásokban is több zöldségfé­lét, burgonyát, gyümölcsöt fo­gyasztanak, mint régebben, ha­nem mert olcsóbb lett, köny- nyen elérhető mindenki szá­mára. Az örvendetes, hogy több cukrot, gyümölcsöt fo­gyaszt népünk, mint valaha, de az elszomorító, hogy a kenyér becsülete megcsappant. Pedig a kenyér ma is minden család nélkülözhetetlen mindennapi eledele. Legfontosabb népélel­mezési cikk falun és városon egyaránt. A felszabadulás előtt az or­szág lakosságának több mint 75 százaléka dolgozott a me­zőgazdaságban, napjainkban csak 32 százaléka. S ennek a 32 százaléknak kell megter­melnie az egész lakosság élel­miszerszükségletét. De ha ke­vesebben is dolgoznak a me­zőgazdaságban, mint régeb­ben, azért mégis jobban meg tudjuk termelni a gabonát, mint évtizedekkel ezelőtt, hi­szen napjainkban már gépek dolgoznak az emberek helyett. Éppen a gabona az a növény, amelynek a termesztése telje­sen gépesíthető. Nem munka­erő kérdése tehát az, hogy az ország lakosságának gabona­szükségletét hazai termésből fedezzük, hanem akarat, s — ho úgy tetszik — hozzáállás kérdése. Az értelem és az érzelem egyaránt azt diktálja, annyit vessünk, amennyi fedezni tud­ja a hazai szükségletet. Van­nak, akik azt mondják: nem érdemes vetni, nem kifizető­dő. A termelőnek kevés jö­vedelmet hoz. Ez vem állja meg a helyét, mert a jó gépi művelés mellett egy mázsa í 4 búza termelési költsége nem\ több, mint 140—150 forint. Egy \ mázsa búzán tehát 80—100 fo-1 rint tiszta haszon is van. S ha! az egy hold termését növel-! jük, akkor a haszon is nő.! Ahol alacsony a termésátlag,! ott a jövedelem kétszeresen! is kicsi, hiszen a termelésig költség lényegében akkor is; annyi, ha egy földön tíz vagy; húsz mázsa búza terem. A; több termés esetében tehát'; egy mázsa búza termelési költ-; sége kisebb, és így nagyobb'; lesz a jövedelem. De nemcsak azért kell vet-\ ni, mert több hasznot hoz, ha-; nem azért is, mert a kenyér £ biztosítása emberi kötelesség. £ A gabonatermesztés lelkiis- $ mereti kérdés is. Tudjuk, hogy sok helyen a'; búzaföld területét nem lehet'; növelni, de ott is lehet növel-'; ni a termésátlagot, a hasznot.'; S ezt ősszel vetésnél kell'; megalapozni. A megyei búza-'; termesztési tanácskozáson a j szakemberek hozzáértően vi-', tatkoztak arról, hogy milyen f módon lehet növelni a tér-'; mésátlagökat, én inkább a % lelkiismeretet szeretném éb-'f resztgetni. Igaz, van import is, de mi-'; nek import, amikor a mi bú-< zánk jobb. Hazafias érzésünk, s hagyományaink is azt dik- £ tálják: termeljük meg ideha- í za. amire nekünk szükségünk; van. '/ Gáli Sándor í Egy karéj kenyér zások mellett a kereskedők szakmai tudásának növelését is szem előtt tartja a Pest me­gyei Szövetkezetek Szövetsége. Ez a cél vezette a MÉSZÖV vezetőségét akkor is, amikor szombaton megbeszélésre hív­ta a tavaly ősszel és az idén szakmunkás képesítést nyert kereskedőket. A fiatal kereskedőknek Bán- révi István, a SZÖVOSZ osz­tályvezetője tartott előadást a korszerű kereskedelemről, s a Hollandiában járt kereskedel­mi küldöttség tapasztalatairól számolt be. A külföldi látoga­tás tapasztalatai a filmkocká­kon is megelevenedtek. Ismét megerősítést kaptak szakmai tekintetben afe­lől, hogy a kereskedelem­ben a jövő az önkiszolgáló rendszeré. Ez a kereskedelmi forma te­remti meg a legközvetlenebb kapcsolatot a vásárlók és a kereskedelem között. Ehhez azonban az szükséges, hogy a kereskedők bízzanak a vásár­lókban. Az önkiszolgáló boltok több éves tapasztalata bizo­nyítja, hosJv ezekben az üzle­tekben sem veszik el több áru, mint a hagyományos kiszolgá­lás mellett. A szövetkezeti ke­reskedelem további fejleszté­sében nagy- szerepet szánnak a megyei vezetők a fiatal szakembereknek, akik fogé­konyak az új iránt. A kereskedő és a vásárló he­lyes kapcsolatáról beszélt a megbeszélés részvevőinek Bá­lint György vácszentlászlói es­peres, a Gödöllői Járási Föld­művesszövetkezeti Központ választmányának tagja is. Községében és a járásban szer­zett tapasztalatai alapján arra kérte a fiatal szakembereket, hogy lelkiismeretesen szolgál­ják a falu lakosságának érde­keit. Hangsúlyozta, hogy a kereskedő van a vásár­lóért és nem pedig fordít­va. Az Ifjú kereskedők öröm­mel fogadták a MÉSZÖV ve­zetőinek kezdeményezését. Amint T. Kiss Mihály, a Ceg­léd és Vidéke Földművesszö­vetkezet dolgozója elmondotta, ez a megbeszélés nagyon hasz­nos volt. Szereti a kereskedő szakmát, egy évig várt arra, hogy kereskedőtanuló lehes­sen, s vágya valóra vált. Igyekszik tanulni, hogy minél jobb kereskedő legyen és a „Szakma ifjú mestere" mozga­lomban is jól megállja a he­lyét Foki László, a MÉSZÖV el­nökhelyettese és Kerecsényi Sándor, az élelmiszerosztály vezetője is hasznos tanácsok­kal és útmutatásokkal látták el a fiatal kereskedőket, akik ígéretet tettek arra, hogy jól megállják helyüket a pult mö­gött. A kezdet kezdetén kell szó­vá tenni, hogy okuljunk a mondott szóból. Megkezdő­dött már a kukoricatörés, a rövid tenyészidejű kukoricák egy részét már be is hord­ták a földekről, de lábán lengeti a kukoricaszárat a szél. Különösen a háztáji ku­koricaföldeken lehet látni a kifosztott csőleveleket virí­tani. Az lenne a rendje- módja, hogy a csőtörés után a szárat is levágnák a gaz­dák, de nem minden gazda törődik ezzel. A csőtörés után közvet­lenül levágott szárat még takarmányozásra is fel lehet használni, akár a közősben, akár a háztájiban. Ha ké­sőn vágják le a szárat, nem eszi meg már a marha, s lassan haladhat emiatt a szántás. Kár ez így is, meg úgy is. Ha pedig ott marad télire is a szár, magunk te­remtünk a molylepkének bú­vóhelyet. Nem új dolgok ezek, rég­óta tudják falun, de keve­sen okulnák belőle. Mi le­het ennek az oka? Hanyag­A földművesszövetkezetek sok fiatalt bocsátanak szár­nyaikra, sok fiatal szerez ké­pesítést a földművesszövetke­zeti kereskedelemben. Az ifjú kereskedők szorgalmasan dol­goznak, szolgálják a falu la­kosságát. A földművesszövetkezeti ke­reskedelem is igyekszik lépést tartani a fejlődéssel, igyekszik kulturáltan kiszolgálni a falu népét Hogy a fejlődés töret­len legyen a jelentős berúhá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom