Pest Megyei Hirlap, 1963. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-19 / 219. szám

mentei 1963. SZEPTEMBER 19, CSÜTÖRTÖK Dugattyú nélkül nem megy a motor Mi lesz a sorsa a dugattyú- és csapágyöntésnek? elfogadhatónak tartják, ön­erejükből viszont semmire sem mennek. Azt is elmond­ják, hogy az új öntöde ki­jelölt helyén tartanák cél­szerűnek felállítani a bővítés­re szolgáló csarnokot, mert ez már a végleges építkezés részleges megvalósítását je­lenthetné. Úgy gondoljuk, kevés olyan vállalatot vagy telephelyet találnánk a fővárosban, amely magától javasolná, hogy vidé­ken bővítsék a termelését. Ha akad ilyen, akkor a paran­csoló körülményeik mellett ezért a tényért még kedve­zőbb elbírálásban kell része­síteni, annál is inkább, mert nem saját, egyéni érdekeikért, hanem a népgazdaság érde­keiért emelnek szót. Véleményünk szerint job­ban kell segítenie ezt a te­lephelyet a Csepel Autógyár­nak és a minisztériumnak is, mint azt eddig tették. S ha megtalálják a lehetőséget az üzem részleges bővítésére, ak­kor a végleges építkezést is feltétlenül elősegítik, nem is szólva a mezőgazdaság gé­pesítésével kapcsolatos, to­vábbá szállítási gondjaink megoldásáról. Ez a telephely úgy Is te­kinthető, mint egy kis csavar az ország ipari gé­pezetében. Ez a csavar azonban olyan fontos sze­repet tölt be, hogy nem nélkfilözihető. Azt valamennyien valljuk, hogy nem állhat egyetlen traktor, gépjármű és más célt szolgáló motor sem, de azt is tudjuk, hogy dugattyú és más, fontos alkatrész nélkül nem mennek a motorok. Már­pedig ha ezt tudjuk, akkor tennünk is kell annak érde­kében, hogy legyen elegendő alkatrész a motorokhoz és gé­pekhez. F. L Az esőztetésnél is olcsóbban Tervek a felületi öntözés korszerűsítésére ígérkező textil — vagy pvc- burkolatú műbőr, valamint a lasztexes textília közül kell kiválasztani. Amint ezekkel a kutatások­kal is elkészülnek, eredmé­nyeiket az illetékes szervek elé terjesztik, hogy a korszerű fe­lületi öntözés nálunk is méltó versenytársa lehessen az esőz- tetésnek mindenütt, ahol ezt a helyi adottságok lehetségessé és indokolttá teszik. kacagó kór j Vendégségben Leányfalun Halázs Sándor ünneplése A Magyar írók Szövetségé­nek drámai szakosztálya szer­da délután ünnepélyesen em­lékezett meg Balázs Sándor születésének 80. évfordulójá­ról. Az írót Mesterházi Lajos köszöntötte és meleg szavak­kal méltatta a dráma, a pró­za és az ifjúsági ismeretter­jesztő irodalom terén kifejtett értékes munkásságát. Balázs Sándor meghatottan köszönte meg az elismerő szavakat. (MTI) ___________ — Tizenkilenc mezőgazda, sági szakmunkásképző tan­folyam működött az elmúlt oktatási időszakban a váci járásban, ötszázhatvanhét szövetkezeti tag részvételé­vel. Az idén újabb tanfo­lyamokat indítanak. A szö­vetkezetek célja, hogy né­hány év alatt a termelőszö­vetkezeti tagság tizenöt szá­zalékának adjanak szakmai végzettséget. Egy tanganyikai falucska leányiskolájában az osztály két tagja kacagni kezdett. A tanítónő először szigorúan rá­juk szólt, de csakhamar ő is elnevette magát, s az egész osztály ellenállhatatlan kaca­gásban tört ki. Ez a nevetés korántsem volt ártalmatlan dolog: a lányok hazatérve „megfertőzték” családjukat és rövidesen az egész falu fetren- gett a nevetéstől. Ennek már közel kilenc hónapja, de a kacagó kórt még mindig nem sikerült megszüntetni. A kö­zép-afrikai orvosi szaklap fog­lalkozott a kiküldött orvosok jelentésével, amely szerint va­lószínűleg a tömeghisztériának egy sajátos megnyilvánulásá­ról van szó. Á furcsa beteg­ség nem jár lázzal, de akik megkapják, erősen legyengül­nek úgy, hogy hetekig munka- képtelenek. A nevetőrohamok átlag 16 napig tartanak, egy- egy görcs, egy óráig, vagy még, tovább tartja fogva a be­teget, aki képtelen gátat vet­ni a nevetésnek. A kór most 160 kilométeres körzetben el­terjedt. Kanadai utazási szakemberek Magyarországon Szerdán délután 19 kanadai utazási szakember érkezett Budapestre az IBUSZ vendé­geként. A kanadai vendégek megtekintik a fővárost, és a Balaton idegenforgalmi neve­zetességeit, és tárgyalnak ide­genforgalmunk vezetőivel. (MTI) Halk brummo- gással szelte az Ikarus a viseg­rádi országutat Pest irányában. Mintha egy ki­csit elfáradt vol­na, akár csak uta­sai, a Pest me­gyei képviselőcso­port tagfai. Sokat végeztek aznap, tárgyaltak, vitat­koztak a Duna­kanyar fejleszté­séről. Jelentéseket tanulmányoztak, embereket hall­gattak meg, ér­veket és ellenér­veket mérlegel­tek, végül pe­dig a helyszínen megtekintették, mire jutottak ed­dig a rekonstruk­ciós munkában, és mi lesz a hol­nap teendője? A visegrádi vár­ból lefelé jövet, csend uralkodott köztük. Mindenki a látottakra gon­dolt. számolt, mérlegelt. Ekkor állt fel az első ülések egyikéről Móricz Virág kép­viselő. Kedves mosollyal, csen-* gő hangon meg­hívta társait, áll­janak meg a Mó- ricz-porta előtt, tiszteljék meg lá­togatásukkal. A bejelentést élénk öröm fo­gadta. Ki ne lépne be kíván­csi áhítattal a híres leányfalui kúria kapuján, annyi remekmű dlkotóműh elyébe? Az alkonyodó kertben ropogott a kavicsos út a vendégek talpa alatt. Az almafáik zöld, illatos er­nyőt tartottak a fejek fölé, míg a fűben úgy he­vertek az érett gyümölcsök, akár bársonyon a pi­ros topázok. Előbukkant a fehér falú, föld­szintes ház sö­tétzöld ablaksze­meivel, a híres tágas veranda, ahol a tömzsi asz­tal mellett, de sokszor ültek a magyar közélet, az irodalom leg­jobbjai, a szebb jövőről álmodoz­va. Csendben, meg- illetődve nézték a dolgozószobában a réai módi Íróasz­talban az ósdi Írógépet. Egy percre mindenki ott látta a szé­les vállú, nagy­baj szú „Apát”, ahogy sűrű kopo­gással örökíti él­ményeit, álmait a szegénység fel­emelésére. Elsiklott a fák felett az utolsó kora őszi napsu­gár, a sűrűből lesett már a sö­tét, amikor az udvaron a kép­viselők megitták a leányfalui kert ajándékát, az út- ravaló kupica kisüstit. Lehet, hogy oda­benn a sötétbe bo­rult szobában megmozdult egy kicsit a képen Móricz Zsigmond. Közelebb hajolt az ablakhoz, hogy jobban lássa, ho­gyan érzik ma­gú,kát rezidenciá­jában azok, akik ma az ország né­pének felemelésén fáradoznak. Aztán még egyet csattant a falusias léckapu, a busz felmorrant s szinte egyszerre summázta min­denki a vélemé­nyét: szép nap szép befejezése volt! k. m. A Duna hullámain Csónakok a ráckevei öbölben (Koppány felv.) A\VV\\\\V\\\\\V^Vi^Vw\\V\ViVV\\Ä\\V\\\>Vi\ViCWÄ\\\VV\\\\V^^ V Arckép az igazgatóról Középkori klastrombán — Szabad egy kerengőre!? (Komádi István rajza) sonló gyárának igazgatóját. Aztán, hogy nem hajlottam javaslatára, beszélgetni kezd­tünk. Percek álltak a rendel­kezésünkre. Várták az üzemi tanács ülésére. Elnézést kért, hogy közben ebédel. Nem volt korábban ideje. Életrajzi adatok peregnek. Jóformán sablonos sors kör­vonalai bontakoznak ki. Szü­lőfalujában most építik a Dunamenti Hőerőművet. Ami­kor ott járta a hat elemit, még nem gondoltak ilyes­mire. Tanulni szeretett vol­na, nem lehetett. Ö volt a legidősebb. Hat kisebb leány­testvére élt még szülei há­zában. Apja kohómunkás. A gyerekkori munka tég­lagyári emlékét má is őrzi. A kézi emelő visszavágódó fogantyúja úgy vágta állón, hogy eltörött a csontja. Har­madik elemista volt és már dolgozott. Aztán következtek a kő­művesek mellett töltött esz­tendők apja munkahelyén, a Metallokémiában. Dolgozott villanyszerelők mellett is, de beteg lett és az orvos szi­gorú utasítása nyomán könnyű szakmát kellett ke­resnie. Szabóinas lett Pes­ten. Harminchatban behívták katonának. A felvidéki be­vonulás miatt nem szerelt le időben, de a visszamara­dásnak köszönheti feleségét. Leszerelés után a Ferenová-1 fosban laktak — egy pincé­ben. Ebben az időben került a szakmába. A mechanika szö- vöelőkészítőjében, majd a festődében szerezte meg az első ismereteket. Tanulni csak később, a fel- szabadulás után kezdhetett. És 195i-ben befejezte a Bu­dapesti Műszaki Egyetemet. Megvédte diplomatervét és okleveles vegyészmérnök lett belőle. Egy álom megvaló­sult a sok közül. Hosszú lenne felsorolni a rendkívüli feladatokat, ame­lyek az évek során osztály­részül jutottak. Jelenleg a Gyapjrúmosó- és Finomposz­tógyár budakalászi gyárának igazgatója. A maga csendes, szívós, emberséges módján harcol az eredményekért. Okosan gazdálkodik, örül a legap­róbb ésszerűsítésnek is. Ű maga is újít Tervek ? Perspektíva? Rö­viden válaszol. Vissza a szak­mához. Az összevonás adta lehetőségek módot nyújtanak a kikészítés korszerűsítésére. Már eddig is sokat tettek en­nek érdekében az új vál­lalat vezetői és bízik ben­ne, hogy ez a jövőben is így lesz. Ideje kevés marad. Mégis, ha akad, akkor olvas. Pótolni kell az egyetem idején, a tanulás miatt elhagyott szép- irodalmat. Legkedvesebb könyve? Elnézést kérve, tiszta mosollyal emlegeti Cervantes örökké küzdő, a reménytelenség látszatát nem tudomásul vevő, szükség ese­tén szélmalomharcot vívó hősét. Mert emberi a küzde­lem. Tudja, az ö harcának jobbak a feltételei, mint Don Quijote-é, bár az energia ugyanannyi. Az idő persze nemcsak az olvasásé, hanem a családé is. Főleg a kisuno- káé. Néhány hónap van az új, nagyvállalat mögött. Tímár Jó­zsef a négy gyár egyikének igazgatója. Nehéz írni róla. Az életrajz keveset mond. De a tiszta tekintetű, sokszor meg­fáradt ember, a maga helyén valamennyiünkért végzi mun­káját — emberhez méltóan. Thurző Tibor \ \ Az arcképfestő könnyebb ; helyzetben lenne. Portrét ir- í m nehezebb róla. A festő- \ művész képzelőere jenek, pa- \ lettáján elhelyezett színeinek f segítségével megközelítheti j azt a valóságot, azt az at- $ moszférát, amelyet Tímár £ József okleveles vegyészmér- i nők áraszt maga körül. Ré- í gén készülök szavak formá- { jóba önteni alakját. Találko- í zásainkkor megfigyeltem egy- \ egy jellemző mozdulatát. \ mégis, amilcor írásra került 'f volna a sor, szertefoszlottak í az emlékek. Csak tényeket, \ szürke hétköznapi tényeket $ sorakoztatott egymás mögé a i gondolat. y % A tényeket csak egy va- í lami törte át: a tekintete, í Meghatároznám most a sze- $ me színét, de érdekes, nem $ emlékszem rá. A tekintetét ^ azonban itt érzem magamon. $ Világos, tiszta pillantás. Be- J szédes és fáradt. Amikor $ először láttam, arra gondol- ^ tam: így néznek az embe- ^ rek. $ Felkerestem, elmondtam, ír- ^ ni szeretnék róla. Nem is a % tekintete, hanem szakmai ta- ^ pasztalata, vezető állása és $ mérnöki diplomája miatt. $ Ilyenkor mindenki tíltako- ^ zik. Ő mást ajánlott. A szom- * szédos község az övéhez ha­Hazánkban az esőszerű ön­tözés az utóbbi időben sokkal nagyobb mértékben szorítja háttérbe a felületi öntözést, mint bárhol másutt a világon. A felületi öntözésnek nálunk még mindig uralkodó elavult technikája — vagyis a csator­nakészítés, s a sártaposás, az üzemeltetés nehéz fizikai munkája és mindezeken túl az elszivárgásból eredő nagy vízveszteség — miatt ez a módszer ma nem ver­senyképes a korszerűen üzemelő esöztctéssel. A Vízgazdálkodási Tudomá­nyos Kutató Intézet szakem­berei tehát azt tűzték ki célul, hogy — néhány itthoni helyi kezdeményezés után — olyan, a mai technikai színvonalnak megfelelő módszert dolgoz­nak ki, amellyel a felületi ön­tözést is könnyűvé és olcsóvá, az esőztetésnél is olcsóbbá te­hetik. Eddigi megállapításaik sze­rint ez a cél elérhető. Ha ugyanis a csatornát mintegy „kiemelik’“ a földből, vagyis ha az előregyártott elemek­ből a föld felszínén, vagy esetleg állványokon szerelik össze a vízhatlan csatomahé- jat, feleslegessé válik a föld­munka és a sártaposás, jóval kevesebb földet vonnak el a termeléstől és megszűnik a szivárgás is. Ezekből a vályú­szerű csatornákból az öntöző­vizet a növényekhez vékony­falú .rugalmas, hajlékony töm­lőkön át kell eljuttatni, ame­lyeket pillanatok alatt lehet vízteleníteni és így üresen minden nagyobb erőfeszítés nélkül átvinni a következő ön­tözősávra. A kutatók most a megfe­lelő anyagokat keresik az új megoldásokhoz. * A csatomahéj-elemeket ugyanis betonból, alumínium­ból és különböző műanyagok­ból például üvegszálas poli­észterből is elő lehet állítani, de mindegyiknek vannak elő­nyei is, hátrányai is. A töm­lők anyagát pedig — legalább is jeleneg úgy látszik — a po­lietilén, az ennél jobbnak Budapesten, a Béke téren székel a Csepel Autógyár új gyáregységének, a volt Du­gattyú- és Csapégyöntőnek a központja és néhány ki­sebb műhelye. Telepei a környező utcákban feketéll- nek, minit az öntödék általá­ban. A volt gyár — most gyár­egység — fő feladatát a neve elmondja. Még annyit kell ehhez hozzátenni, hogy főként alumíniumból az autó- és traktoripar sok más, fontos alkatrészét is készítik itt, a berendezé­sekhez képest elég fejlett fokon. A címét olvasva, máris Jnegkérdezhetné valaki, hogy ha így dolgoznak, akkor miért a főszereplő további sorsára vonatkozó kérdés. Indokolt, mert ha jó volt eddig, miért nem jó ezután?! így írásban erre is könnyű válaszolni, mert ennek a gyáregységnek a megrendelői jelezték, hogy a jövőben az eddig szállított mennyiségnek fokozatosan a többszörösét kérik. Kérésük indokolt, ugyanis egyre több traktor, teherautó, személy- gépkocsi és más jármű, nem is beszélve egyéb gépekről, szolgálja az ország lakosságát- Alkatrész kell az új gépekhez, és alkatrész kell a használat­ban levőkhöz is. Ha több kell, többet kell gyártani. Ez igaz. És az is igaz, hogy ehhez elő lehet teremteni az anyagot, van hozzáértő műszaki és munkásgárda is, csak egy nincs, hely és megfelelő berendezések. Tudnak erről az illetékes felsőbb szervek, ezért ko­rábban olyan döntés szüle­tett, hogy Székesfehérváron fel kell építeni egy új köny- nyű- és nehézfémöntödét, s ez teljes kapacitással 1969. jú­nius 30-án kezdje meg a termelést. Ez rendben is lenne, bár az ügyben még jóformán semmi sem történt. Az azonban még mindig nincs rendben, hogy a jövő évi, meg az utána következő nagyobb igények kielégítésé­vel senki sem foglalkozik. Több öntvényt kér innen majd az anyavállalat, a Cse­pel Autógyár is. Már az idén igényli, hogy a kiutalt mennyiségen felül is szállítsa­nak neki. A Pest megyei Me­zőgazdasági Gépjavító Vál­lalat az idén 285 tonna al­katrészt rendelt, s jövőre kö­zel a dupláját igényelte. Három műszakban termel ez a kis üzemegység, sőt, a hőkezelőben vasárnap is dol­goznak. Ennek ellenére az évi 1200 tonna az elérhető csú­csot jelenti. Ezt úgy érték el, mivel a ten, csak 920 tonnára szólt, hogy „kipréselték“’ a még meglevő kis kapacitási tartalékokat. Ismételjük: az új üzem majd végle­ges megoldást hoz, de át­hidaló megoldásokat kell találni. Ideiglenesen vagy Budapes­ten, vagy !ia ez nem lehetsé­ges, az új öntöde kijelölt he­lyén fel lehetne építeni egy vasvázas csarnokot, amelyben | bővíteni tudnák a gyártást. | Az üzem vezetői bármelyiket i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom