Pest Megyei Hirlap, 1963. augusztus (7. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-28 / 200. szám

1963. AUGUSZTUS 28, SZERDA Hová vezet az alagút? Az utolsó török Dunaharasztin - Helytörténeti múzeum A régi épületek mindig ér­dekesek. Szívesen nézzük ódon falaikat, bolyongunk folyo­sóikon, szobáikban. A duna- haraszti földszintes tanácshá­za is azonnal felkelti az ér­deklődést, ha belépünk kapu­ján. Az oszlopos, kikövezett csarnok, az előtérből nyíló boltíves folyosó elárulja, úr lakóhelye volt valamikor. A sok, kisebb-nagyobb ajtó lát­tán szinte azt várja az ember, honnan nyílik valamiféle rej- tekfolyosó? így nem is meglepetés, ami­kor a tanácselnök a fal tövé­ben hatalmas vasajtóra mutat. Itt kezdődik az alagút, a-miről már régen tudnak és a bejárattól kis darabon járható is, de tovább még nem jutott senki. Tömör, ember emelte fal zárja el a további utat. Eddig még nem volt sem erő, sem idő lebontani, megnézni, mi rejlik mögötte? Smikli István tanácselnök iegtf.i lokálpatrióta. Annyira Szereti községét, hogy minden kis feljegyzést megőriz a falu múltjáról, s maga ás kutatja, milyen érdekességet találhat még. Elolvasott sok-sok Tégi iratot, levelet és nagy vona­lakban kibontakozott előtte a község története. Az első írott feljegyzés, amit a tudósok is­mernek és amiben először em­lítik Haraszti nevét, Taksony fejedelem halálával kapcsola­tos. A kor szokása szerint, a halott fejedelmet lovára ültet­ve erre vitték keresztül, ahol úgy szeretett vadászni. Száztíz évvel később IV. László ki­rály kunjai verik fel a Duna- part csendjét. Távolabb fekvő vadászlakát, ahová dorbézolni járt. Lachkóházának, vagy La- cziházának nevezték, ebből fejlődött ki a későbbi évszáza­dok során Kiskunlacháza. Harasztiról, a már szerve­zett településről egy 1305-ben keletkezett okmány emlékezik meg először. Az bizonyos, hogy a falu már a tatárjárás előtt is fennállt, de az egész Duna— Tisza közével együtt el is pusztult. Az újjáépítő IV. Bé­la a szláv bodriczoikat hívta be és telepítette le, majd utánuk az elmagyarosodott kunok jöt­tek. A mohácsi vész előtt a köz­séget Dunaharasztja néven is­merik. Százhetven évvel ké­sőbb támad fel ismét, betele­pített német, ajkú würtenbergi sváb lakossággal, akiknek le­származottai élnek itt ma is. Cannstadt vidékén ma is úgy megtalálni a Rábenspeck, Gerstenbrein, Oberfrank és Kaltenecker családokat, akár­csak Dunaharasztin. A község egyik nevezetes birtokosa Cor­vin János volt. Mátyás király természetes fia, aki jelentős település. 160 porta után sze­dett adót. A török uralom alatt a kör- | nyező falvak mind elpusztul­tak. csak azok nem, ahová va­lamilyen török nagyúr befész­kelte magát. Dunaharasztinak csak kis török jutott. Az is csak a megszállás vége felé építtette a ma Granáriumnak nevezett házát, a tanácsházától mintegy kétszáz méterre. A fel­tevések szerint ide vezet az alagút is, de az ottani bejára­Hajómodellek „vendégségben“ — Érdekes tervek tát még nem ismerik. A török földesúr a fényességes porta bukása után is ittmaradt, ük­unokájára az idősebb harasz­tiak nagyszülei még emlékez­nek. A kastélyt, ahol ma a ta­nácsháza van, 1730 körül építtette a belga-flamand Laffert báró. Beházasodás útján került a Földváry grófok birtokába, amit az­után az utolsó, bohém gró£ a század elején elkártyázott. Az első világháború alatt rövid ideig egy olajtröszt szanatóriumot tartott fenn benne, majd az 1919-es Ta­nácsköztársaság idején ez lett a tanácsház és utána meg a községháza. Huszonöt éves megszakítás után pedig ismét, de most már végle­gesen tanácsháza az ősi kas­tély. Ahogy a vb-elnök elmond­ta, a Granáriummal, a volt török fészekkel nagy ter­veik vannak. A Hazafias Népfront segítségével sze­retnék megkezdeni as a la gitt feltárását. Az ehhez szükséges engedély- kérés már az illetékesek előtt van. Amint feltárják — s remélik, hogy mélye sok meglepetést tartogat —, hely- történeti múzeumot rendez­nek be a házban, de előbb lakáshoz kell juttatni az ott élő két családot. A mú­zeum egyik bejárata a ta­nácsházától éppen az alagúton keresztül vezetne az érdekes falfestményekkel ékesített ré­gi házba. Az eljövendő hely­történeti múzeum számára már eddig is sok értékes em­léktárggyal rendelkeznek, kü­lönböző, a földmunkáknál felszínre került korsókkal, edényekkel. Smikli Istvánnak azonban további életrevaló ötletei is i vannak. Olvasott az újsá­gokban egy nyugdíjas hajós- kapitányról, aki összegyűj­tötte a világhírű hajók mo­delljeit, de gyűjteményét nem tudja hol tartani, nincs rá helye. A tanácselnök érintkezésbe lép ezzel a ha­jóskapitánnyal és ha meg­egyeznek, Dunaharaszti rég­múltja mellett kis hajómo- dellékben is gyönyörködhet­nek a látogatók a megnyíló múzeumban. Komáromi Magda Egy pofon*** Nagy riadalmat okozó kis baleset történt a Pinewood Filmstúdióban az egyik leg­újabb angol film forgatása közben: „megsebesült” Gina Lollobrigida, a film női fősze­replője. A rendező azonnal londoni szállodájába szállíttat­ta az „isteni Lottót”, s egy na­pi pihenőt engedélyezett a vi­lághírű olasz filmsztárnak, aki­nek állapota iránt balesetet okozó partnere, a szintén vi­lághírű Sean Conerry már vagy háromszor idegesen -ér­deklődött. Laptudósítások szerint Lol­lobrigida szépen gyógyul —ar­cán már alig látszik a filmben sorsdöntő, de véletlenül túlsá­gosan nagyra sikerült pofon helye. MELYIK GYÜMÖLCS A LEGÉDESEBB? RENDŐRSÉGI KRÓNIKA Nem kellene már megko­molyodnia? Zseb tói vaj nőt fog­tak vasárnap délelőtt a váci vásárban. Épp tettenérték, amikor egy asszony zsebéből kiemelte a pénzt. A tolvaj nőt Buchler Zsigmondnénak hív­ják, budapesti lakos és — 75 éves. Nyárom mindenütt nyitva hagyják az ablakokat? Szent­endrén bemászott egy lakásba Juhász Vilma 23 éves leány és ellopott onnan 1200 forint értékű ruhát. Csornádon Bras­sói György 32 éves budapesti motorszerelő mászott be egy házba, s 12 000 forimtott vitt magával. Mindkettőt őrizetbe vették. A pálinka nem válik vízzé? Bottyáni Ferenc 32 éves püs­pökhatvani lakos, földműves- szövetkezeti italboltvezető hosszabb ideje dézsmálta a pálinkát. Mintegy II 000 fo­rint értékű pálinkával nem tudott elszámolni. Leltározás idején a hiányzó kb. 172 liter pálinka helyére vizet öntött a demdzsonokba, s így próbálta becsapni a leltárbizottságot, Rajtavesztett. A társadalmi tu­lajdon elsikkasztása miatt bűnvádi eljárást indítanak el­lene. A DCM munkásszállásáról lopkodta szobatársainak ruhá­ját Buhkösdi Béla 32 éves fér­fi, aki Gyoméról jött az épít­kezésre. őrizetbe vették. Öngyilkosság. Holtan, fel­akasztva találta felesége szom­bat délután lakásukon Kádek István 63 éves nyugdíjas vas­utast. A halottnál talált bú­csúlevél öngyilkosságról ta­núskodik. AZ ÖREGLÁNY A hang váratlan, kis csend, aztán újból, hetykén: — Az én anyámmal? Az szült egy csomó gyereket, fel­nevelte, most is dolgozik feszt. Az öreglánynak meg csak egy macskája van, amint hallom... — Akkor is... — Na, elég a dumából, mert téged váglak be kavics he­lyett ... Nézzétek már, finto­rog... Ne félj, nem történik semmi baja az ártatlannalt Különben is, elment a kedvem az egésztől. Mindig okoskodik valaki... Az öreglány ül és körrnöl. Nem tudja, mi fenyegette az imént. ír és arra gondol, ha­zafelé liptóit veszf körözöttet csinál, régen evett már és na­gyon szereti. — Keszcsókolom... — nyitja rá valaki az ajtót. — Nem tet­szett látni a reszelömet?... — Keresse kérem ott, ahol hagyta.. — Teccik tudni azt hittem, hogy >az előbb, abban a nagy kavarodásban a zsebébe ke­rült... — A fiúból kipukkad a nevetés. Csukja az ajtót, sza­lad vissza a helyére, s az ab­lakon keresztül látni, hogy gesztikulálva magyaráz. Az idei nyár kedvezett a gyümölcstermésnek; régen nem ehettünk annyi édes almát, barackot, dinnyét, mint az idén. De a sok édes gyümölcs közül vajon melyik a legédesebb? Erre a kérdésre a szak­emberek sem tudnak egye­nes választ adni. Rögtön visszakérdeznek: kémiai vagy Hzlelési szempontból? Az előbbi ugyanis a gyümölcs összetételén múlik, az utóbbi viszont a fogyasztón, ponto­sabban a fogyasztó nyálá­nak, savainak összetételén és egyéb biológiai tulajdon­ságain. Ezért van az, hogy ugyanaz a gyümölcs nem mindenkinek egyformán édes. A trópusi gyümölcsöket pél­dául egyesek csak „jó édes­nek?’ tartják, mások sze­rint viszont „túlédesek”. a kantalup dinnye cukrosabb, mint az ananász dinnye, mégis sokak szerint az utób­bi az édesebb, mert az édes iz érzékeléséhez szükségük van azokra a savakra, ame­lyek a kantalupban csak egé­szen kis mértékben vannak meg. Egyébként a gyümölcs ösz- szetételéből adódó ,,kémiai édesség” sem olyan objek­tív dolog — legalább is je­lenlegi ismereteink szerint — mint hinnénk. Általában a cukrok és a savak ará­nya határozza meg, de ez aztán nagyon sok tényező­ből tevődik össze. Hiszen minden gyümölcsben a cukornak három külön­böző edességű csoport­ja van, s ezek sokféle, csak fénytöréses műszer­rel mutatható ki, ezért hullámhossz szerint mért típust tartalmaznak. A savalkotórészek még ennél is változatosabbak. Ebből adódik, hogy a cukor- tartalom mennyisége önma­gában nem ad választ az íz édességének fokára. Ha így lenne, az őszibarack sok­kal édesebb volna, mint a szilva és az alma megelőzné a kajszibarackot. Az őszibarack egyik leg­nagyobb cukortartalmú gyümölcsünk, de mivel erősen lédús, felolvad, s így kevésbé érezhető benne a cukor. Az almát is kevésbé cuk­rosnak érezzük, mint ami­lyen valójában, mert igen sok benne a sav is, s a két íz megfelelően kiegyenlíti egy­mást. Egyébként éppen ez — a cukrok és a savak ked­vező harmóniája — a ma­gyar alma és általában a ma­gyar gyümölcsök egyik jel­legzetes tulajdonsága, ami gyümölcseink szinte utolér­hetetlen zamatét adja. Lehet-e nyerni a lottón SZTK-recepttel? Az elveszett iratoknak, ap­róbb tárgyaknak új lelőhelye van Budapesten, a Sportfoga­dási és Lottóigazgatóság. Szinte hihetetlen, hogy mi minden kerül a szelvények mellett vagy helyett a totó-lot- tóládákba. Nincs olyan hét, hogy az igazgatóság postabon­tója ne találna néhány SZTK- receptet, vagy valamilyen át­vételi elismervényt. A nyári időben a TÜKER-utalvány, ősszel a tisztításra adott ru­hákról kapott jegyzék a „di­vatos”. Különböző fényképek­ből lassan már egy egész ki­állítás anyaga kitelik. A leg­több oda nem illő irományt a Nádor utcai központ három gyűjtőládájában találják. Ott ugyanis a határidő lejárta előtti percekben még igen so­kan dobják be szelvényeiket és sietségükben nem igen vizs­gálják meg, hogy mi kerül elő a zsebből. Találtak már töltő­tollat, ceruzát, zsebkendőt, gyű­rűt — nagyobb tárgyat bizo­nyára csak azért nem, mert azok nem férnek be a láda nyílásán. Sokan — talán a színzavarban szenvedők — a piros postaládát tévesztik ösz- sze a zöld lottóládával, mert több száz levelet, üdvözlőla­pot kellett eddig az arra jóval illetékesebb postának átadni, hogy továbbítsa a címzettek­hez. Ringbauer Jánosné a ja­vításra átadott rádió átvételé­ről szóló cédulát, Kurücz Fe­renc váci lakos kerékpáriga­zolványát, Gerber Béla duna­keszi lakos pedig MÁVAUT- igazolványát dobta a lottólá­dába. A beteglap. a kórházi zárójelentés, a zálogcédula, a befizetett csekkek elismervé- nye még a kevésbé fontos ira­tok közé tartozik. A katonai behívó, vagy a katonakönyv, a munkadói igazolvány, a szü­letési anyakönyvi kivonat, a házasságlevél, a villamos- és az autóbuszbérlet, sőt a sze­mélyi igazolvány már valóban nem a lottóládába való —, s nyerni sem lehet vele, sőt... A lottóigazgatóság előzé­kenységének. figyelmességé­nek köszönhető, hogy a legtöbb irat visszakerül gaz­dájához. A postabontó heten­ként küldi ki az értesítése­ket, a. jelentéktelenebbnek tartott iratokat pedig, ame­lyekről a név és a cím kide­rül, postán küldik vissza tu­lajdonosának. Egyéb iromá­nyokat is megőriznek egy da­rabig, várva a szórakozott lot­tózók jelentkezését... Szovjet tengerészek ismét segítettek egy bajbajutott amerikai hajón Tegnapi számunkban hírül adtuk, hogy Dario Perini professzornak, a pisai egyetem dékánjának vezetésével olasz egyetemi tanárok és tanulók látogatták meg Gödöllőn az Agrártudományi Egyetemet. Ezúttal fényképen mu­tatjuk be a látogatás egy pillanatát: az olasz szakemberek érdeklődéssel szemlélik a növénytermcsztéslani tanszék maggyűjteményét Soha/t, órájára néz. Mind­járt fél négy. Kezet mos, le­veti a köpenyt. A műhelyfőnök keresztül­megy a szobán: — heteit, Emma néni? — Le, le... — bólogat, de a férfi már nem hallja. Kinéz az udvarra, sóhajt. Otthon szomorú csend fo­gadja. Leteszi a kabátját, ki­nyitja az ablakot. Meleget érez a lábánál, a macska dör- gölődzik hozzá. — Cilu! — veszi fel — Ci- - ! lukám... — a könnyek végig­folynak az arcán. Aztán Cilu dorombolni kezd, s néhány perc múlva már kényelmes otthoni pongyolában, szem­üveggel az orrán ül le a szék­re, hogy elolvassa az újságot. S mire később megkeni a kö- rözöttes kenyeret, már csak csendes melankóliával gondol az olajos arcúnkra, akikhez holnap újból elindul a fekete, magasszárú cipőben. Hétfőn szovjet tengerészek 1 újabb nemes tettéről érke- ; zett távirati jelentés. Szovjet halászok, az Atlanti-óceánon a tenger íratlan törvényei­nek megfelelően segítséget nyújtottak egy bajbajutott \ amerikai halászhajónak. Az amerikai hajón tűz ütött ki. A tűz nagysága és a tűzoltó-berendezés hiánya miatt a legénység kénytelen volt elhagyni a hajót. Egy másik amerikai halászhajó felszedte a legénység tagjait, a magára hagyott halászha­jó viszont tovább égett. A szovjet tengerészek a rá­dión leadott vészjelekre azon­nal a bajbajutottak segítsé­gére siettek, megközelítet­ték a lángban álló ameri­kai hajót és a tűzvésszel da­colva eloltották a lángokat. Az amerikai halászok forró köszönetét mondtak a szov­jet tengerészeknek, akik ha­jójukat megmentették a pusz­tulástól. KÜLÖNJÁRATOK Augusztus 31-én tartják meg az idei utolsó Beethoven - hangversenyt Martonvásáron. Ez alkalommal a műsoron az I., valamint a VII. szimfónia szerepel. A Magyar Állami Hangversenyzenekart Lam- berto Gardelli vezényli. A hangversenyre az IBUSZ különjáratokat indít. (MTI) Bende Ibolya Kép, szöveg nélkül — O, istenkém, hát nem elfelejtettem? — vigyorog rá udvariasan Jóska, s közben megrúgja a mellette állót. Pillanatok alatt körülveszik a vékony alakot. Szűkül a gyű­rű körülötte, s mikor elven­né az olajos cédulát, Jóska le­ejti: — Oppardon — hajol le ér­te, s erre újból kitör a kaca­gás. Az öreglány elkapja tő­le, legyint, aztán megy visz- szafelé. — Zabol... — nyihognak a fiúk, s kezükbe veszik a resze- löt, mert a mühelyfönök belép az ajtón. Mérges az arca. Az öreglány leül a helyére, kicsit reszket a lába, mert ha nem is mutatja, fél egy kicsit j a fiúktól. Néha gyűlöli is őket kegyetlenségükért, a vigyorgá­sukért, az összevillanó, cinkos pillantásukért. Arra gondol, ha talán ő kedvesebb volna hozzájuk... De mire odaér az olajtól fénylő arcok elé, már nem érez semmi mást, csak azt, hogy ellenségekkel áll szemben, akiknek minden gondjuk, hogyan törjenek bor­sot az orra alá. Néhány nap- > pal ezelőtt döglött patkányt < talált a széke alatt, — nem i szólt róla senkinek. A műhely­et főnök talán leszidná őket, de \ aztán ... 1 El kéne menni innen, de } hová ... amúgy megvan elé- j gedve a helyével. Az iroda ki- % esi, de az övé. Jól érzi ma- £ gát benne, egyedül van, senki ff sem bántja, nem vonja felelös- fségre. Megcsinálja a munka­iját igyekezettel. ff A műhelyfőnök néha meg- ^ kérdi: ff — Hogy van Emma néni? f, — Köszönöm — mondja há- [ $lásan, — köszönöm, elég jól, : £— s egy pillanatig boldog, j ff aztán kinéz az ablakon a sa- j f túpadok felé és elkomorodik. ff Kintről, a műhelyből nem 2 látni mást, csak a fejét, az \ ff üvegablakon keresztül. ff — Srácok, dobjunk egy ka- j ff vicsot az ablakra... Í — Ugyan, hagyd már... j 2 Nem tudsz mással szórakoz- ff ni... Mit szólnál, ha az anyád.- I f dal viselkednének így .‘ Kinfról a műhelyből nem látni mást, csak. a fejét az üvegablakon keresztül. Seszí- nűre fakult haj, gyűrött hom­lok. ír valamit, egész nap ír, körmöl és zsörtölődik. A fiúk szerint semmi másra nem ter­mett, csak arra, hogy írjon és mérgelődjék. Most is jön hoz­zájuk valamiért, a fekete ma­gasszárú cipőben: — Uramisten, milyen gör­bén rakja a lábait! Megnézhet­te ezt valaha valaki? Te, az öreglány szerintem nem is volt fiatal, már így született. Úristen! Srácok, elképzelem a pólyában, magasszárú cipő­ben és tollszárral. Röhögés. — Ne dilizzetek, dolgozza­tok, mert baj lesz ... Na, de ezt nem lehet kibírni... kész röhej, az öreglány pólyában ... A seszínű fej közeledik, aztán megszólal az édes hang: — Jóska kérem, már me­gint nem adta le az orvosi cé­duláját! Én szaladgáljak min­dig maga után?

Next

/
Oldalképek
Tartalom