Pest Megyei Hirlap, 1963. augusztus (7. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-11 / 187. szám

1963. AUGUSZTUS 11. VASÄRNAP Napi négyezernégyszáz hold talajmunkát A mezőgazdasági osztály vezetőjének tájékoztatója az időszerű feladatokról A megyei tanács mezőgaz­dasági osztályára beérkezett jelentések, valamint az elmúlt héten megtartott ellenőrzések alapján Prezenszky Gábor, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetője, a követ­kező tájékoztatót adta a me­zőgazdasági munkák jelenlegi helyzetéről, valamint a követ­kező időszak legfontosabb tennivalóiról. — Az aratás lényegében be­fejeződött megyénkben — mondotta. — Mindössze 658 hold gabona vár aratásra, az északi fekvésű járásokban. Ez­úton is köszönetét mondunk a termelőszövetkezetek tagsá­gának, a gépállomások dolgo­zóinak, valamint a szakigaz­gatási szerveknél dolgozó szakembereknek, akik az időjárás okozta nehéz­ségek közepette is jól helytálltak. Külön elismerés illeti a nagy­kőrösi, az abonyi, a bugyi és a budapesti gépállomás kom- bájnvezetőit, ákik segítséget nyújtottak az elmaradóknak is. az aratás idejében való be­fejezéséhez. A továbbiakban Prezenszky elvtárs elmondotta, hogy a kézzel, valamint az aratógép­pel levágott gabonát mielőbb be kell hordani. Az említett területekről a termés mintegy 40 százaléka vár betakarítás­ra. A csépléssel, a kézzel, va­lamint az aratógéppel vágott gabonának 58 százalékánál tartanak. Meg kell gyorsítani a behordást, hogy fokozott ütemben csépelhessenek. Sza­kítani kell azzal a rossz mun­kamódszerrel, amely szerint egyes szövetkezetekben, úgy­nevezet ráhordással csépel­nek. A rossz munkaszervezés miatt félnapokig állnak a cséplőgépek és ez nagy idő- veszteséget okoz. Hordják asz- tagba a kévéket és úgy csé­peljenek. — Ellenőrzéseink során azt tapasztaljuk, hogy még ma is elég sok kombájnszalma van kint a tarlókon. Több helyen a lehúzott szalmát még nem rakták kazlakba. Ismét bebizonyosodott: ahol alkalmazták az anyagi érde­keltség elvén alapuló bérezést, ott ma nincs gondja a vezető­ségnek a szalmával. Nagyon jól megoldották a szalma le- takarítását és kazalba rakását a monori járásban. Még min­dig nem késő, ha gyorsan cse­lekednek az elmaradó tsz-ek- ben, megmenthetik a nagy ér­téket képviselő szalmát. A nyári talajmunkákról szólva elmondotta Prezenszky elvtárs, hogy a tavalyival összehasonlítva lényegesen nagyobb területet, mintegy 95 ezer katasztrális holdat szán­tottak fel. Amikor ezt megál­lapította, elmonda azt is. hogy a megye vezető szervei által meghatározott követelménye­ket azonban nem teljesítették. A terv ugyanis az, hogy augusztus 30-ig mintegy 140 ezer holdon kell elvé­gezni a nyári mélyszántást és a vetőszántást. Eddig 46 ezer 620 holdon vé­gezték el a termelőszövetke­zetek ezt a munkát, ami a tervnek mindössze 33,3 száza­léka. A megyei mezőgazdasági osztályvezető felsorolta a já­rások eredményeit. Eszerint első a gödöllői járás 51.1, má­sodik a dabasi 46.2, harmadik a budai 46.1. negyedik a mo­nori 39,1, ötödik az aszódi 37, hatodik Cegléd város 34,8, he­tedik Nagykőrös 33,9. nyolca­dik a ráckevei 32,4 kilencedik a nagykátai 30. tizedik a szobi 24, tizenegyedik a ceglédi já­rás 21.5. tizenkettedik a vád járás 15.5 és tizenharmadik a szentendrei járás 13,3 száza­lékkal. — Kiszámítottuk — folytat­ta a megyei mezőgazdasági osztályvezető —. hogy napon­ta mintegy 4400 hold vető­szántást és mélyszántást kelle­ne elvégezni ahhoz, hogy ter­vünket teljesítsük. Az elmúlt héten naponta 2600 hold volt a teljesít­mény. Ez egyúttal azt is mulatja, hogy gyenge a gépkihasználás. A megyében egy-egy mű­szakra 3,2 hold teljesítmény jut. A nagykátai járásban mindössze 1,8 hold, a budai járásban 2,4 hold teljesítés jut egy műszakra. Cegléd vá­rosban 4,2, a dabasi járás­ban 4,4, a monori járásban 5 holdat szántottak fel a traktorok műszakonként. Ez lényegesen jobb az előbbi­nél, de még mindig nem kielégítő. A legtöbb a tenni­való a talajmunkákban a Ceglédi járásban, itt még 16 600 holdat kell felszán­tani, a nagykátai járásban pedig 14 600 holdat. A szent­endrei járásban az elmúlt héten egy nap alatt mind­össze 25 holdat szántottak fel, a váci járásban mind­össze 71 holdat. — Legfontosabb feladat a szántás meggyorsítása. Ehhez szükséges, hogy a gépállomásokon a trak­torok 55—60, a termelő- szövetkezetekben pedig 20—25 százaléka csak szántson. Fokozott figyelmet kell for­dítani a szántótraktorok tel­jesítményére. A műszaknor­ma teljesítésében lemaradó traktorok, illetve traktoro­sok munkakörülményeit vizs­gálják meg a gépállomási és tsz-vezetők és nyújtsa­nak segítséget a teljesítmé­nyek növeléséhez. Nagyon fontos feladat, hogy minél több gép dolgozzon két mű­szakban. A vezetők nyújt­sanak segítséget az éjsza­kai műszakban dolgozó trak­torosoknak ahhoz, hogy tel­jesítményüket növeljék. Biz­tosítsák a jó munkafelté­teleket, gondoskodjanak a traktorosok étkeztetéséről, el­szállásolásáról. A gépállo­mások és a termelőszövet­kezetek traktorait a lehető­ségekhez képest csoportosan üzemeltessék, örömmel üd­vözöljük a nagykőrösiek kez­deményezését. E gépállomás körzetében ugyanis a trak­torok egy részével vasárnap is szántanak. Ugyancsak a nagykőrösiek, kezdeményez­ték, hogy a hétköznap szál­lítási feladatokat ellátó trak­torokat vasárnap csoporto­san szántásra vonták össze. Javasoljuk a termelőszövet­kezeti vezetőknek, hogy a szántásoknál most elsősor­ban a vetőszántást szorgal­mazzák. Augusztus végén, szeptember elején ugyanis megkezdődik a vetés és csak akkor kaphatnak jó vető- ágyat, ha vetésig jól meg­ülepedik a talaj. Javasoljuk továbbá a termelőszövetke­zeti vezetőknek, hogy kí­sérjék figyelemmel és szor­galmazzák a szőlő- és gyü­mölcstelepítések alá való forgatást. Különösen a váci, szentendrei és a szobi járá­sokban kell ezt a munkát meggyorsítani, mert augusz­tus végén, szeptember első napjaiban megkezdődik a szamóca telepítése — fejezte be tájékoztatóját Prezenszky Gábor. Mulasztók és mulasztásaik A nagykátai járás ez évi mezőgazdasági tervében jelen­tős helyet foglal el a termelő- szövetkezetek húsbaromfi-ter- melése. A tervben meghatáro­zott mennyiség nagy részének, körülbelül 40 százalékának, biztosítását ez év januárjában a járási székhelyen működő egyik közös gazdaság, a Kos­suth Tsz vállalta magára. Jócskán előrehaladtunk már az esztendő második felében, de a szövetkezet adósa maradt a népgazdaságnak, eddig 40 ezer darab húscsirkével. Azon a négyezer csirkén és hétezer kacsán kívül, ugyanis, ame­lyet a szétszórt tanyákon és régi gazdasági épületekben idén nevelnek, a tervükben még külön 80 ezer húscsirke szerepel. A fele már minden­képpen hiányozni fog a ter­melőszövetkezet, a járási ta­nács, és tegyük hozzá — a Kecskeméti Baromfifeldolgo­zó Vállalat teljesítéséből. Mi az oka ennek? Ezt kerestük, kutattuk a napokban, amikor Nagykátán, a Kossuth Tsz irodájában Varga Pál elnökkel beszél­gettünk. — A hiba egy szerződés, il­letve annak teljesítése körül keresendő — mondotta az el­nök. — Ezt mi kötöttük a 25. sz. Építőipari Vállalattal, egy húszezer férőhelyes baromfi- nevelő felépítésére Ebben idén március 31-ét jelölték meg átadási határidőnek, de mi az épületet a mai napig sem tudtuk birtokba venni. — Még a múlt évben meg­kaptuk az 1 millió 480 ezer Növekvő bizalom Sikeres első félév a vecsési Zöld Mező Tsz-ben TAVALY JÚNIUSBAN a főkönyvelői tájékoztatás sze­rint 37 forint jutott egy-egy munkaegységre a vecsési Zöld Mező Termelőszövetkezetben. Hasonló összeget ígért a veze­tőség a tsz tagjainak, még de­cemberben is. Mérlegkészítés közben derült ki, hogy a mun­kaegységérték nemhogy 40 fo­rintra kerekedett, de még a húszat is éppen csak hogy meghaladja. Elszámította magát a fő­könyvelő, méghozzá alaposan. Előre nem várt nehézségek jöttek közbe, ugyanis nagyobb mennyiségű káposzta megfa­gyott kint a földeken és több mázsa árut nem tudtak decem­ber 31-ig értékesíteni. Ahe­lyett, hogy azonnal őszintén feltárták volna a vezetők az áldatlan helyzetet, bizonyta­lanságban tartották a tagokat és csak hosszas huzavona után, áprilisban hívták össze a mérlegzáró közgyűlést. A szövetkezet gazdáit érthe­tő módon elkeserítette ez a fordulat, s a viharos hangu­latban lezajlott közgyűlésen többen a vezetőség leváltását is szóbahozták. Végül is a tag­ság amellett foglalt állást, nem vonja meg a bizalmat a rosszul sáfárkodó vezetőségtől: lehetőséget ad a hibák kijaví­tására. A bizalom tehát, ha nem is veszett el, de alaposan meg­csappant. Közvetlenül az em­lékezetes közgyűlés után jár­tam kint Vecsésen, s akkor még igen rossz hangulat, elé­gedetlenség uralkodott a ter­melőszövetkezetben. Aíoór Nándor elnök, a vezetőség más tagjaival önkritikusan elemezte a bajok okait, s állí­totta, mindent elkövetnek, hogy visszaszerezzék a bizal­mat. AZÓTA HÁROM HÓNAP telt el, s a napokban ismét kilátogattam a Zöld Mező Tsz-be. Albrecht József párttitkár és Horváth Bol­dizsár üzemgazdász jó hí­rekkel fogadtak. Legelőször is — ami mindenképpen a kibontakozást tanúsítja —, a járásban az elsők között, két hét leforgása alatt végeztek az aratással. A szalma már kazlaikban várja a telet, be­fejezték a tarlóhántást. Mi­FIATALODIK A Az albertirsai Dimitrov Tsz ve­zetősége az elmúlt években sokat kí­sérletezett az ösz­tönző jövedelem- elosztási módszer bevezetésével. A megyei pártbi­zottság javaslatá­ra tavaly megho­nosították a ga­rantált munkaegy­ség szerinti jöve­delemelosztást. A tagoknak megtet­szett ez a jöve­delemelosztási módszer és az idén is ennek alapján dolgoznak. A termelőszö­vetkezet vezetői ma már öröm­mel beszélnek ar­ról. hogy szövetke­zetükben nincs munkaerőhiány. Egyrészt a csa­ládtagok is be­kapcsolódnak a szövetkezet mun­kájába, másrészt sokan jöttek visz- sza az iparból is a nagyüzemi gaz­daságba. Akik visszajöttek, java­részt fiatalok, s így az albertirsai Dimitrov Tsz tag­ságának átlagos életkora alacso­nyabb lett. vagyis „fiatalodik" a termelőszövetke­zet. A jól bevált jö­vedelemelosztási módszer — amint ezt Dudás Mihály, a tsz elnöke el­mondotta — azért aratott osztatlan sikert, mert hó­napról hónapra rendszeres jöve­delemhez juttatta a tagsáaot. Aki jól dolgozik a nö­vénytermesztés­ben is megkeres­heti a havi 1500 — 1600 forintot. Egy- egy norma 25 fo­rintot ér a szö­vetkezetben s en­nek S0 százalé­kát minden hó­re ezek a sorok megjelen­nek, az utolsó kévét is el­csépelik. A nyári mélyszán­tás is gyorsan halad. Áprilisban még sok gon­dot, fejfájást okozott a ve­zetőségnek a munkaerő- hiány. Akik rendszeresen megjelentek a földeken, azok sem dolgoztak nagy lelkese­déssel. Lassan azonban mind többen megértették, hogy té­továzással, nehezteléssel nem sokra jutnak, végül is győ­zött a józan ész, az embe­rek rá jöttele, hogy a kibon­takozás egyedüli útja a lel­kiismeretes munka. így má­jus közepén már olyan szép volt a Zöld Mező Tsz hatá­ra, ami párját ritkította a környéken. A több hetes szá­razság sem tudta már ked­vét szegni a Zöld Mező Tsz tagjainak. Ehhez hozzájá­rult az anyagi ösztönzés cél­szerű kialakítása is, erre különösen nagy gondot for­dít a vezetőség. Gyommen­tesen, frissen zöldell a ku­korica, mintaszerűen meg­műveltek a földek. A múlt hét elején jött eső különö­sen sokat használt a kapások­nak és javított a terméskilá­tásokon. Jó termést várnak paradicsomból, uborkából, de különösen káposztából. Mór működik a szövetkezet sa­vanyítóüzeme, ahol ecetes uborkát, majd kapros ká­posztát savanyítanak. Igye­keznek tehát a jövedelmet növelni. A régi főkönyvelő meg­vált a tsz-től, s Urbán De­zső, az új főkönyvelő elve: az őszinteség. Azt tartja: a legfontosabb, hogy a tagsá­got mindig a tényeknek meg­felelően tájékoztassák a pénzügyi helyzetről. A közel­múltban itt is megvizsgál­ták, mit mutatnak . a fél­évi eredmények, s örömmel állapították meg, hogy lé­nyegében sikerült a féléves tervet teljesíteni. Júliusban mutatkozott ugyan kisebb kiesés, de ezt még közös összefogással pótolni tud­ják. SOK MÉG A TENNIVALÓ a vecsési Zöld Mező Ter­melőszövetkezetben. Tudják a vezetők, hogy a megcsap­pant bizalmat nem sikerült még teljesen visszaszerezni. A jég azonban megtört, most már mind eredményesebb a tagság és a vezetőség együtt­működése. Súlyán Pál forintos beruházási hitelkere­tet a nevelőházra, és szep­temberben meg is kötöttük a szerződést a kivitelezővel. Az­után felvonultak az építők, de a munka igen lassan haladt. Nem csoda, hiszen négy—öt ember dolgozott az építkezésen. De az előne­velő külső falait felhúzták no­vemberre és felszerelték a vas­beton tetőszerkezetet is. A termelőszövetkezet veze­tőinek bizalma ekkor rendült meg először. Az történt ugyan­is, hogy az egyik szombat dél­után — szerencsére, amikor már az ott dolgozók elmentek —, a födém beszakadt. Ezt ki­javították és folytatták a fa­lazást. a fagyos idő beállta­kor is. — Amikor az idei terveket készítettük — folytatta az el­nök — megkérdeztük az épít­kezés akkori vezetőjét, számít­hatunk-e arra. hogy határidő­re elkészülnek a nevelőházzal. ö biztosra ígérte, mi pedig fel­vettük a nvolcvanezer csirkét a tervbe és megkötöttük a ba­romfifeldolgozó vállalattal a szerződést. De hogy még biz­tosabbak legyünk a dolgunk­ban, erről az építő vállalat igazgatóságát írásban értesí­tettük. Márciusban már nyilvánva­ló volt, hogv nem készül el az épület. A vállalat ekkor határ­idő-módosítást kért, ehhez azonban a szövetkezet nem volt hajlandó hozzájárulni. — Furcsa dolog történt ez­után — mondja az elnök. —■ Egyik nap táviratilag felren­deltek az Építésügyi Miniszté­riumba ebben az ügyben. Az ott folytatott megbeszélésen nem vették figyelembe szövet­kezetünk érveit, ezért én nem írtam alá az ülésről készített jegyzőkönyvet. Ennek ellenére beleegyezésünk nélkül, megküldték tudomásulvétel végett azt a döntést, amely as új átadási határidőt május 31- ében jelölte meg. Ne szaporítsuk tovább a szót: elég annyi, hogy a válla­lat ezt a határidőt sem tartot­ta be. Végül is június 21-re je­lentette be a műszaki átadást. Egy 28 tagú bizottság meg is jelent a helyszínen, de az épü­letet akkor sem tudta átvenni, ötoldalas jegyzőkönyvet készí­tettek, amelyben a termelő- szövetkezetek megyei beruhá­zási irodája ellenezte a barom­finevelő használatba vételét. A bizottság ugyanis megálla­pította, hogy az épületet rosz- szul alapozták, a kötöttebti, mélyebben levő talajról nem szedték le a mintegy 20 centi- méteres laza humuszréteget. Emiatt a nevelőház egyik sar­ka már 1,5—2 centimétert süllyedt és feltehető, hogy még mélyebbre ereszkedik. A helytelen alapozás következté­ben a falon repedések kelet­keztek, megcsúszott az előne­velő homlokfala, az utónevelő épületrész homlokfalán körbe­futó vasbetonkoszorú pedig olyan "--enge, hogy kézzel morzsolható. Megállapították még azt is, hogy az előírás szerinti lyukacsos téglákat ha­barccsal olyan rosszul szige­telték, hogy az épület fűtésé­hez a kötelező hőfokot csak kétszeres fűtőanyag felhaszná­lásával lehet biztosítani. Mindezeken kívül még 12 kisebb-nagyobb műszaki hi­bát rögzített az átvételi bi­zottság a jegyzőkönyvben. Vajon mit tett erre az építő vállalat? Még akkor közölte, hogy a kifogások felülvizsgálására kü­lön bizottságot küld ki és kez­deményez egy megbeszélést, amelyen megállapodnak a mű­szaki hibák megszüntetésében és az új határidőben. Azóta már közel két hónap telt el, az ígéret azonban csak ígéret maradt. Igaz, több heti szünet után, jú­lius végén javítgattak vala­mit az épületen és átmeszel­ték a repedéseket. — Szerintem azonban — mondta Varga Pál keserűen — az most sem alkalmas csibe­nevelésre. És mindaddig nem is lesz, amíg az egészet újból alá nem falazzák, illetve az alapzatot meg nem erősítik. Az idő közben telt, de hús­csirkét egyetlenegy darabot sem adott a másfélmdlliós költ­séggel felépült nevelőház. Már eddig negyvenezer csirke esett ki a termelőszövetkezet szer­ződéssel vállalt termeléséből. Ez, a tervezett, darabonkénti egy kilogrammos átlagsúlyt véve alapul, 880 ezer forint bevételtől fosztotta meg a Kossuth Tsz-t. — És a helyzet, a baromfi- nevelő idei kihasználása szempontjából reménytelen­nek látszik — mondta a szö­vetkezet elnöke. Nem lehet azon csodálkoz­ni, hogy ezek után a tsz ve­zetőinek elfogyott a türelme. Ezért a közelmúltban a Bu­dapesti Központi Kerületi Bírósághoz fordult a ter­melőszövetkezet, és keresetet adott be a 25-ös számú Ál­lami Építőipari Vállalat el­len, amelyben késedelmi, mi­nőségi kötbért és kártérítést követel. És egyben azt is ké­ri, hogy a bíróság az építő vállalatot ítélettel kötelezze új határidő megállapításéra és az épület átadására. Hetesi Ferenc Pál VANDORMÉHÉSZ A méhészek igyekeznek kihasználni a számukra kedvező időt. A méhcsaládokat a nagyobb kiterjedésű tarlók mellé telepítik. Szűcs János budapesti méhész Tápiószecső hatá­rában próbál „szerencsét” 30 méhcsaládjával (Mihók íelv.) nap IS—20-a kö­zött kifizetik. A többit az év vé­gén kapják meg, ezenfelül nyere­ségrészesedést is kapnak a tagok. A tsz elnöke megmutatott egy legutóbbi elszá­molási jegyzéket. Tormási Károly 1603 forintot, Mu- rár Gyula 24S 5 forintot, Cira Ist­ván 1600 forintot kapott. Az állat­tenyésztésben dol­gozók közül Pav- linusz István 2655 forintot ke­resett, Kertész György 3315 fo­rintot. A termelőszö­vetkezet tagjai megtalálják szá­mításukat, s ezért nem okoz gondot a tsz vezetőségé­nek a legnagyobb dologidőben sem az. honu határ­időre elvégezzék a feladatokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom