Pest Megyei Hirlap, 1963. augusztus (7. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-25 / 198. szám

1983. AUGUSZTUS 25. VASÄRNAP

™&OríW>

9

KARINTHY,

Huszonöt éve halt meg. Az eltelt negyedszázad semmit sem fakított népszerűségén, tehetségén. Hatása ma is lemérhető, kimutatható. Ma is a legkiválóbb magyar humoristának tartják. A közfelfogás és az öröklődő pletyka csak annak tartja, hiszen ő volt, aki viccelt és, akivel vicceltek. Furcsa módon e nézetek igazolójának két legnépszerűbb művét, az így irtok ti és a Tanár úr kérem-et — ebből meg éppen ifjúsági művet is faragtak — tartják. Az előbbi a magyar kritikai irodalom legmagasabb csúcsain jár, az utóbbi a kamaszkor tragédiáinak, ellentmondásának világirodalmilag legmélyebb ábrázolása, megdöbbentő, fájó zűrzavar és nosztalgia. Az írók, irodalomtudomány tudja ezt, az -olvasók nevetnek, „röhög az osztály”. Filozófus, nevettető, gondolkozó humorista, a Nagy Enciklopédia álmának törmelékeit megalkotó, torzónak maradt életmű gazdája Karinthy. Ez is közhely lesz lassan. De jó tudni, hogy egész nemzedékében, írói, baráti körében, a magyar irodalomban szokatlan színű tehetség volt szenvedélyes tudományos, természettudományos érdeklődése és műveltsége miatt. Élete utolsó és prózai fő műve az Utazás koponyám körül is ebből a szenvedélyből fakadt. Ez a tudományos izgalom köti talán legjobKÖNYVESPOLC

ban a ma és holnap irodalmához.

Meghökkentő ötletek, tudományos témák racionalista írója, viccek, ötletpetárdák pufogtatója? Ennyi lenne hát Karinthy? Nem. Igazi mivoltáról kevéssé — a nagyközönség előtt pedig alig — ismert oldala, a költő Karinthy vall. Itt vetkőzi le a viccet és ráció védőpáncélját. „... lehet mér veled beszélni. Az élővel nem tudok én viccelek és elfordulok Nem nézek a szemébe órámat nézem sietek valahová” — verseli a Mindszenti litániában halott nővéréhez. Kevés írónk van, aki annyira személytelen maradt írásaiban, mint ő. Csak a versben tud, mer és akar is egy kissé „pucéran mutatkozni” bár, ahogy maga vallotta ez az egyetlen dolog, amivel kapcsolatban szégyent is érzett. Verseiben mondja el a lényeges dolgokat s végzi el azt az összegezést, amire prózában mindig készült és aminek hiányát ő maga is és mai méltatói sokszor panaszolják.

EUő versétől a Martinovicstól számítva három évtizeden át aránylag kevés költeményt írt. Karinthys ötlet-e vagy valóság, de állítólag a verstan sem érdekelte s saját versformáját is egy tisztelője fedezte fel számára. Sajátos ez a forma is. Rendszerint oldalakon át áradó próza, melynek mélyén erőteljes időmérték adSirályok

Jelenet A rendőrfelügyelő című új olasz filmből

Az árokparton végigheverek, jó itt: egészen lélekig belep mint hűvös fű, a langyos nyugalom. Halk szél morog, mint távoli malom.

Jó itt a fűben. Semmi sem nehéz, csak egy búsít: az elrendeltetés, (melytől örökkön bánatos a szem) hogy nem vagy itt, hogy nem lehets”

Sirály repül a távoli folyó halacskájáért, (délben enni jó!)

És fürdeni —, ó, csobbanó habok! Sirály vagy, s talán én is az vagyok.

Mint két sirály, a búzarengeteg aranytavában fürdenék Veled, s ha megfáradnék, egy nagyon picit hallgatnám szived dobbanásait.

lom áldozatai, s egymást marcangolják, pedig mindannyiuk közös ellensége a fennálló társadalmi rend. a tőkés, aki mindannyiukat kihasználja, kiszipolyozza, alig adja meg a létminimumot, s még a boldogulás reményétől is megfosztja kisembereit. Megrázó Nu- riának, a gépírónőnek, és Mátéénak. a segédkönyvelőnek csendes, reménytelen szerelme. Mindketten az összeházasodásról álmodoznak, anélkül, hogy erről egymással beszélnének. Kimondani nem merik vágyukat, hiszen olyan kevés a fizetésük, hogy abból családot tartani nem lehet. A rojtos nadrágszélű kis segédkönyvelő talán majd annak köszönheti sorsa jobbrafordulását, hogy a tőkés pénzének védelmében golyót kapott a tüdejébe, Ebből esetleg egy kis fizetésemelés következhet, vagy adandó alkalommal előléptetés. És a kis gépírónő a kórházi folyosón izgulva, s a műtét eredményét várva még örül is a szerencsétlenségnek, mert az közelebb 'hozza a megvalósuláshoz férihezmenési vágyait.

A" könyv, amellett, hogy kitűnő irodalmi alkotás, markáns társadalombfrálat. éles- hangú tiltakozás a kizsákmányolás, a fasiszta zsarnokság ellen. (Európa Könyvkiadó, Eckhardt Ilona fordítása.)

(tm)

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'.

í

lett. Villámok, mennydörgés kísérte, és olyan bolond szél, amilyen nem volt emberemlékezet óta. A falu népe a házakba menekült, s az ablakon át leste az elszürkült világot. Talán félóráig tartott a dübörgés, s már-már úgy látszott, vége az ítéletidőnek, amikor a villám újra félelmetesét lobbant, a nyomában támadt dördülés szinte kifordította sarkából a földet. Utána néhány percig néma csend ült a falun. De a csend valóban csak néhány percig tartott. Ijesztően felzúgott a félrevert harang, s az utcára tódulók sokasága lármázva adta tovább a hírt: tűz van a tanyán. S valóban, a távolból jól látszott az ég felé törő fekete füstfelleg, s a fel-félpattogó szikraesö.

Megindult a versenyfutás a tűz fészke felé, és hamarosan kiderült, hogy az öreg pajta ég. A hosszú, rozoga épület lécvázas nádtetejét ropogva falták a lángok, s a közelben lapuló mezőőr az átélt ijedtségtől dideregve beszélte el, hogyan csapott a sistergő villám a düledező épületbe.

Az oltáshoz loholó csapat már-már megtorpant, hogy visszaforduljon, hiszen mindenki látta, milyen hasztalan erőlködés volna szembeforkút volt a közelben, mire abból telemernék a faluból cipelt vödröket, úgyis hamuvá omlana a fáklyaként lobogó deszkabódé. De egyszeriben félelmetes látvány állította meg az emberek futását. A szürkületből a gomoly- gó füstön át látták, hogy valaki kétségbeesetten rohan az égő épület felé, s a magával cipelt hosszú rúddal dühösen fenyeget valami láthatatlan ellenfelet. S mielőtt még a falusiak felocsúdhattak volna, az ismeretlen árnyalak belerohant a tűzbe, a szikratengerbe, s amint a szél néha-néha elfújta a füstöt, a körülállók láthatták, amint dühösen, s szinte eszét veszve csapkodta a futkáro- zó lángnyelveket.

El onnan! El onnan! Kiáltották többen is a megháborodott ember felé. De az rá se hederített a veszedelemre, mind nagyobb elszántsággal folytatta esztelen küzdelmét. S csak akkor futott el végleg szánalmas harca színhelyéről, amikor a pajtát félig már felfalta a tűz, s az elvásott tartógerendák összeomlottak. Akkor derült ki, hogy a füsttől krákogó, merő korom ember Szép Sándor volt, aki az ezer

dúlni a lángokkal. Egyetlen napra fogadott.

Másnap alkonyaikor meglehetősen szép számú vendégsereg gyűlt össze a kocsmában és sokféle változatban megbeszélték az előző napi tűzesetet. A beszéd középpontjában Szép Sándor állott, a felelevenített fogadás, az ezer napra szóló jóslat, mely idő alatt Szép Sándor szerint a közös élet sorsa beteljesedik. Sokat beszéltek a nagy kétségbeesésről is, mellyel Sándor a tűzzel viaskodott. Ahogy szó szót követett, az összeomlott, elhamvadt pajta valóságos szimbólummá nőtt a beszélgetők előtt, akik kíváncsian találgatták, vajon mit tesz Szép Sándor ezek után.

Nem kellett sokáig várniuk. A tanya felöli kanyarodéban feltűnt a nevezetes ember magas, erős alakja. Kicsit tétován, nagyon is komótos léptekkel tartott a kocsma felé, de mikor észrevette, hogy figyelik, meggyorsította lépteit, magabiztosan, látszólag nyugodtan lépett be a kocsma ajtaján. Bent megszeppent egy kicsit. Zavarta, hogy minden tekintet öt kutatta, s főképpen a hirtelen támadt, halálos csend miatt nyugtalankodott. Köszönt, majd leült egy hosszú asztal

Ljudmiia Marcsenko játssza a Csillagos jegy című új szovjet film női főszerepét

Este

Foltos felhők legelik az eget, csordájuk egyre árad, változik.

Ha elvonultak, majd megláthatom a sötétség kis repedéseit.

y

végébe, anélkül, hogy ren-% delt volna valamit. A kocs-% máros sűrűn fordult a poha-% rakkal, de Sándorra rá se £ hederített. Emberünk jó né- j hány percen át némán tűr-j te a mellőzést, végül azon-í ban felfortyant benne a ha-% rag. 2

— Én talán kutya vagyok? %

A kocsmáros ijedten nézte^

a ne kivörösödött embert, hir-$ telenjében válaszolni sem tu-% dott. Tóth Károly feleit % meg helyette.

— Hiszen te nem ihatsz. Te'f megfogadtad, hogy amíg ... í

y

— Elég legyen! — csapott j az asztalra Szép Sándor. %

Csend lett. Az italozók ijed-% ten nézték a haragvó ember $ hatalmas kezét. De más tör-% tént, mint amire számítót-^ tak. Szép Sándor haragja a% csapás után elpárolgott. Szé-% gyenkező, szinte kifiús mo-% soly jelent meg a szájai szegletében.

— Innom kell a tegnapi ije-$

delemre, mert megfulladok $ — mondta csendesen. Ren-f delt magának és a többiek-í nek is. ?

Azt mondják már másnap je-$ lentkezett az elnöknél, dol-% gozni kezdett, s azóta sincs $ ellene semmi kifogás. De az ff ezer napot, s az égő pajtát $ nem tanácsos előtte szóba% hozni, Még a háta mögött sem/'

Onnan talán könnyednek látszom itt a fű kései közt, ahogy hanyatt fekszem, zöld égben, hol csillag leszek, mert harmattal borít az alkonyat.

Gyerünk, elő egy derűs éneket!

Az este tücskei hangolnak a szamártövis csipkés erkélyein s táncolni készül a galagonya.

rörőcsik Mari a Bálvány című űj magyar film női főszereplője

ja a nyomatéket. Gyerekko- f ri emlék madárfiókákról és árvízről, kutyája halála, egy £ reggel. De egyszerűségük — ^ minden igazi nagy írás — vég- ^ ső dolgokhoz vezet oly zsú- j: foltságban, tömörítésben, ^

amelyben van valami az ^ örök kamasz mindentakará- ^ sából. Valószínűleg hajszolt ^ életének egy-egy lírai ro- ^ hama dobta felszínre mind- ^ azt, amit nagy művekben £ akart összegezni. A belső ^ feszültség kényszerű, sietős ^ kiürítése, a probléma meg- ^ kerülése, de a kényszer vas- ^ markában nagyszerű sűrí- ^ tések is e költemények. Ver- ^ sei visszatérő motívuma — jí ebben is van valami fel- íj emelően kamaszos tisztaság ^ •— a számadás gondolata. ^ Számot adni a reábízott te- ^ kétségről, a rámért feladat- j ról. És panaszkodni is élete j? vége felé. A legjobb pol- ^ gári értelmiség hangja szól j; verseiből a fasizmus nőve- jj kedése idején. Magány és szó- ^ rongós. „Itt vagyok, az Elha-^ gvatottság Harmincadik / Szó-} lességi, a Szégyen / Századik ^ Hosszúsági / s a fogatössze- jí szorító Dac / Végső Magas- ^ sági fokán, valahol messze ^ vidéken / és kíváncsi vagyok, i

lehet-e még jutni előbbre.” i

/

j;

Költő volt hát vagy humo- J rista? Elégedetlen, jobbat í akaró volt ezért is költő, ;• de Kosztolányi okos gondo- j: latit folytatva, a „... hu- ^ mór... oly finom, részekre í nem bontható anyagból szö-J védik, — akár a líra.” így j igaz. Mennyi érzékenység hű-í zódott meg viccei mögött — '/f csak verseiből tudjuk. S j fejezzük be megerősítésül egy í olyan tekintélyre hivatkozva, j aki híres volt biztos ítéle- j teiről. Bálint György írta: ^ „Költő volt minden sorá- j! ban, minden fintorában, min- j den odavetett viccében.”

(Csertői) í

K

elei László, a nagy budapesti szimfonikus zenekar első koncertmestere, párizsi turnéjáról hazatérve márkás karórákat akar átcsempészni a határon. Ám egyszerre három feljelentés is érkezik ellene, s a vámhivatal tisztviselői elfogják.

Nemes György könyve azt kutatja, hogy mi szüksége volt a társadalmi és az ezzel együttjáró jelentős anyagi megbecsülésben részesülő hegedűművésznek a bűnös úton szerzendö pénzre; szélesítve és célirányossá téve a kérdést: mi az oka, hogy egyesek — és csak igen ritkán a kisjövedelműek — társadalmi rendünk lényegével és moráljával szemben, megbotránkoztatóan, szinte amerikai gátlástalansággal és módszerekkel hajszolják a pénzt.

S

ha a jelenség periférikus is, a kérdésfeltevés időszerű és jogos. Nemcsak, mert az effajta pénzcsinálás nép- gazdasági érdeket, társadalmi tulajdont sért — hiszen olykor nem kimondott bűnesettel állunk szemben —, hanem azért is, mert a könnyű pénzszerzésnek külön ideológiája, morálja van, amely megfertőzi az ügyeskedő környezetét, társadalmi rétegét, az ifjúságot és a végsőkig zülleszti magát az ügyeskedőt, a pénzcsinálót.

Nemes György regényéhez a modern formák közül az egymást követő portrék rajzolásinak módszerét választotta. Öt, igen finoman és szépen kidolgozott portré: Kelei László és az életében szereplő négy nő arcképe adja a cselekményt. A három feljelentő — három nő. Az egyik Kelei Párizsba disszidált ifjúkori szerelme. a másik a művész felesége, a harmadik a szeretője, egy húszéves kis pesti vagánylány. Az elsővel a sértett hiúság. a másodikkal a féltékenyül mai spanyol irodalomból "rl alig jut el hozzánk valami, kevés az olyan mű, amely jelentőségében, mondanivalójában túllép az országhatáron, s még kevesebb az olyan írás, amely a mai magyar közönség érdeklődésére számot tarthat. Az utóbbi időben nálunk kiadott spanyol művek mind korábbi születésűek, a századforduló, vagy még korábbi évtizedek spanyol irodalmának termékei. Ezért most érdeklődést keltett az olvasók körében Luis Romero könyve, A rabló, amelv a mai Spanyol- ország társadalomrajzát adja egy bűnözés útjára csúszott faipari munkás rablóvállalkozásának kapcsán.

A kitűnő író felsorakoztatja művében mindazokat a szereplőket, akiket közvetlenül, vagy közvetve érint a vállalkozás. Megismerkedünk a tőkés gondolkozásával, családjával, körülményeivel, a gyár kisfizetésű, kiszolgáltatott alkalmazottaival, a rabló családi körülményeivel, s még a két rendőrrel is, akik közül az egyik halálosan megsebesíti a menekülő rablót.

A történetből kiderül, hogy Ál a gyári kistisztviselő, akit a rabló lelő, a rabló, aki élete jobbrafordulását reméli a vállalkozástól, sőt, még a rendőrök is végső soron sorstársak, egyaránt áldozatok, a társadalmi« Romero:

A RABLÓ

ges módon verekszik érte: áthelyezteti, hogy új életet kezdhessen. De ezzel az áthelyez- tetéssel le kell mondania róla. Nagyon szépen, patetikus jelenetek és látványosan tragikus összeütközések nélkül ábrázolja a szerző Erzsébetnek ezt a megmentő-lemondo gesztusát.

F

ordulatos, izgalmas, jó

könyv Nemes György regénye. Néhol azonban, különösen az első portréban. Kelei bemutatásánál. hosszadalmas kissé. Nehezen, bizonytalanul exponál. A regénybeli arányokat túllépve, enged meg magának nagy kitérőket, s ez okozza, hogy jó ideig bizonytalan az olvasó a cselekmény fő vonalait és a mondanivalót illetően. E hibája ellenére azonban hasznos, szép. jő olvasmány a Kánaán.

József Gábor

ség, a harmadikkal a gyávaság íratja meg a feljelentő levelet. A negyedik, a leglíraibban megrajzolt nőalak. Halász Erzsébet, a nagy zenekari együttes függetlenített párttitkára, elvált asszony. Jóval többet érez a férfi iránt, mint rokonszenvet. Amikor a művész a szégyenletes bukás után hazatér Budapestre, Erzsébet az egyetlen, aki a kezét nyújtja — felé is. érte is. Mert Erzsébet nemcsak az asszony, aki szeret, hanem a társadalom is., amelyet Kelei felháborított, de amely ismét és ismét felkínálja a tisztességes munkát, éi Erzsébet a párt. amely megbocsát. Az asszony verekszik a férfiért, az egyetlen lehetséNemes György:

KÁNAÁN