Pest Megyei Hirlap, 1963. augusztus (7. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-18 / 193. szám

1963. AUGUSZTUS 18, VASÁRNAP •"mfrfap ÁTVÉTEL wnásods&or VC^\\V\\\\\\\\\\\V>»\>\\V\\NV\\\^^ A telefongyári lakótelep sorsa — Házak sok hibával Mikor lesz végre rend? szerencse, hogy ezek a falak olyan vékonyak! Mi az oka az épületek sül­lyedésének? Hiszen ezek a házak állítólag, más hasonló talajon kipróbált típustervek szerint épültek éspedig kife­jezetten futóhomokra való építkezéshez alkalmazták őket. A ház alapját az épület két vége felé elvékonyodó beton­teknő képezi, s a süllyedés éppen ott mutatkozik, ahol az alapzat vékonyabb. Talán nem is az elvékonyodó alapzat okozza a hibát, feltehető az is például, hogy a beton nem megfelelő minőségében kell keresni a bajt. Persze, hogy ennek a gyanúnak a helytálló­sága bebizonyítható legyen, ahhoz le kellene ásni, vagy fúrni az alapzatig. A pince padlózatánál viszont nincs szükség ilyen bonyolult mű­veletre. Puszta szemmel lát­ható silány betont használtak hozzá. Egy-két évi használat után a padló betonburkolata porlad néhol már le is kopott. A kapuk mellett a falon szép kis fehér zománctábla, rajta egy fekete betűs szó: fő­csap. Már tudniillik vízveze­téki főcsap. A csap azonban nem a tábla alatt a falban hanem a föld mélyén rejtőz­ködik. A szó szoros értelmé­ben. Néhol a felszínen kis vas­lapocska jelzi a helyét, máshol meg éppen semmi, még a nyo­mát is betemette a homok. — A télen majdnem min­den házban előfordult csőre­pedés — beszél a főcsapokról Prekl László, a lakóbizottság elnöke. — Ilyenkor persze el kellett zárni a főcsapot, olyan mély és szűk gödörbe bújtat­ták el, hogy valósággal kutat­ni kellett utána. Néha az egész majd i telep vizét is el kellett zárni ! egyetlen csőrepedés miatt, ha nem találtuk meg a ház fő­csapját. Sokszor pedig még a csap kulcsát is meg kellett keresni, mert az építő válla­Beszámoltunk már né­hányszor Bugyi község te­lefongyári lakótelepe lakói­nak panaszairól. Azóta vaj­mi (keveset javult a hely­zet Nélhány újabb panasz­ra ds rátérünk majd, de előbb arról számolunk be, hogy csütörtök délelőttre a gyér és a lakótelep több melléklétesítményének mű­szaki átvételét tűzték ki. Ezek közül néhányat ezúttal sem vett át a bizottság, holott csaknem valamennyi olyan, amelyet a kivitelező vállalat ezúttal már másod­szor jelentett késznek és át­vételre alkalmasnak. Ilyen például a lakótelep szennyvíznyomócsöve. Leg­utoljára július 9-ét tűzték ki a műszaki átvételre. Ké­szen is volt, csak éppen semmi sem igazolta, hogy nyomáspróbának alávetették-e, tehát használhatóságáról nem lehetett meggyőződni. A bizottság tagjai azt re­mélték, hogy a júliusi meg­hiúsult átvétel óta eltelt idő alatt ezt az egyszerű műveletet elvégzi a kivitele­ző. Tévedtek. Nyomáspróba nélkül most sem vehették át, s így a lakótelep szennyvize továbbra is a házaik szom­szédságában, húsz lakáshoz megépített, ideiglenes derí­tőbe ömlik, s önnön — mert most már a telepen száz lakás áll — a túltelítettség kö­vetkeztében nem éppen kel­lemes illatot árasztva, kiönt. Mindenesetre, enyhén szól­va, furcsa szokás be nem fe­jezett munkához műszaki át­vételre bizottságot összehív­ni. Lehet, hogy nem általá­nos, de a bugyi építkezé­seknél kétségkívül gyakori szokás. Legutóbb a szenny- vízmyomócsövöin kívül majd egy tucat egyéb befejezeflen építményi is át akart; adni a kivitelező. Például a vízkezelő épületet, holott a gépi berendezés még teljesen hiányzott be- 'j Tőle, s az elektromos inium-j kák sem készültek el. A £ víztároló is csak építési fj szempontból várta készen a ^ bizottságot, de egy szem víz ^ sem volt benne. Arra sem í akadt bizonyíték, mintha elő- zően feltöltötték volna, vagyis * sem befogadó, sem áteresztő- képességét semmivel sem le­hetett igazolni. Kipröbálat- lanul ezt sem vette át ak­kor a bizottság. A lakótelepen átvezető, szűk kocsiút hasonló sorsra jutott. Noha az ÉM 1. sz. Mélyépítő Vállalat felfogá­sa szerint teljesen elkészült. A bizottságnak úgynevezett vizes makadámutat kellett volna átvennie. Ennek lé­nyege nagyobb és kisebb kő- zúzalékrétegek közeinek isza­polással való megkötése. Kőzúzalék az még csak ke­rült az útra, de iszapnak nem találta nyomát a bi­zottság. Vagyis a kövecs­kéket nem kötötte meg semmi. Ugyanez volt a hely­zet augusztus 15-én. az újabb átvételi napon is. Nem cso­da. A lakók elmondották, hogy pár nappal előbb még egy réteg apró kőzúzalékot szórtak az út tetejére, azt behintették némi száraz homokkal és néhányszor megjáratták rajta az úthengert. A bi­zottság most már másodszor sem vette át ezt az utat. A lakóházakat viszont an­nak idején átvették. Néme­lyiknek már a garanciaideje is lejárt, hibáik pedig csak most mutatkoznak. A kilenc egyemeletes épület közül hét süllyed. Három épület pincé­jében a középtartó pillér mel­lett már a fal is megrepedt. A VII. számú épület egyik földszinti lakásából pedig a tavasszal ki kellett költöznie Vitéz Mihályélcnak. rájuk dőltek a lakás közfalai. Még lat 38 főcsaphoz összesen csak két kulcsot adott. Hát ez igen! Ez aztán taka­rékosság! Harmincnyolc he­lyett kettő! No, de azóta már mind a kettő el is tört és egyelőre egy főcsapkulcs sincs az egész telepen. Száz lakásban háromszáz ember él. Panaszuk töménte­len. A faluba vezető út görön­gyös és kivilágítatlan. Egy éven belül hét, szerencsére nem súlyos közlekedési baleset ért ezen az úton a besötétedés után telefongyári dolgozókat. Jobb közlekedést is szeretné­nek, bár most már több autó­busz jár feléjük, de vasárnap délelőttre is kívánnának leg­alább egyet. Mindennél in­kább azt szeretnék azonban, ha a házak hibáit mielőbb megszüntetnék. És végül: ne felejtsük el megemlíteni, a generálvállal­kozót, a házak építőjét: az ÉM. 25. sz. Építőipari Válla­latot. Szokoly Endre Elutazott az osztrák szakszervezeti küldöttség Szombaton elutazott hazánk­ból az osztrák nyomda- és pa­píripari dolgozók szakszerve­zetének négytagú küldöttsége, amely Arnold Steiner elnök vezetésével — a Nyomda, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezete meghívására, öt napot töltött hazánkban. A vendégek találkoztak szak­szervezetünk vezetőivel, is­merkedtek üzemeink életével, a szakszervezetek tevékenysé­gével, a hazánkban folyó épí­tőmunkával. országunk neve­zetességeivel. (MTI) Az őszibarackosban Teljesíti exporttervét sőt előreláthatólag őszibarackból jó­val túlteljesíti a Duna—Tisza közi Kísérleti Gazdaság ceglé­di gyümölcstermelési osztálya. A tervezett nyolc vagon ex­portbarackból már hármat leszállítottak, pedig még roskadásia tele vannak a fák érő gyümölccsel. ad® A román kultúra hete a rádióban A Román Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából a magyar rádió augusztus 21-től 26-ig rendezi meg a román kultúra hetét. Az ünnepi hé­ten hat hangversenyt közvetí­tenek román zeneszerzők mű­veiből, illetve román zeneka­rok és zeneművészek előadá­sában. A román kultúra heté­nek megnyitó műsorát augusz­tus 21-én. szerdán este sugá­rozza a Kossuth-adó. A mű­sorban a román szimfonikus zene mestereinek alkotásait mutatja be a Román Rádió és Televízió énekkara. (MTI) Az oktatási év előkészületei « Csepel .1 u tntßt/ttrlnirt A Csepel Autógyárban ösz- szesítették az oktatási adato­kat Megkerestük Bordi Józse­fet a szakoktatási előadót, né­hány szóval adjon tájékozta­tót — Az elmúlt évekhez viszo­nyítva fejlődés tapasztalható — mondta. Míg 1957-ben a technikumi oktatásban 113 fő vett részt addig ősztől kezdve 450-en tanulnak, majd külön­böző technikumok esti. vagy levelező tagozatain. Még szembetűnőbb a vállalati szaktanfolyamok — esztergá­lyos, marós, köszörűs, ezenkí­vül betanított munkás szak­képző tanfolyamok, így pél­dául: hegesztő, darus, beállító — elvégzése iránt az érdeklő­dés. 1957-ben 228 fő tanult vállalati tanfolyamokon, s e szám nem jelentéktelen. A következő szakoktatási évben 567-en vesznek majd részt a szaktanfo lyamokon. — Milyen a női dolgozók aktivitása? — A dolgozó nők évről évre nagyobb aktivitást mutatnák: mind többen jelentkeznek is­kolákra, különböző tanfolya­mokra. Közgazdasági tanfo­lyamra 72 fő jelentkezett. Gimnázium esti tagozatra 26- an kérték felvételüket, Még a gépipari technikum iránt is érdeklődnek, ősztől kezdve 22-en tanulnak ezen a tagoza­ton. — És az egyetemi jelent­kezések ? — Az egyetemek esti és le­velező tagozatain 54 férfi és női dolgozónk tanul majd. Érik a barack. Lamár Piroska technikus az őszibarackos üdvöskéje, elégedetten szemléli a termést Hallottam másoktól, s néha magam is mondtam neki­keseredve: ha bármely tő­kés állam eltűrné a nemzeti vagyon akkora herdáláséit, mint ami nálunk gyakran tapasztalható, már régen tönkrement volna. Tudom, erős túlzás ez, van benne azonban gondolat­ébresztő és megszívlelendő igazság. A párhuzamba ál­lítás önmagában persze bi­zarr ötlet: a kétféle tár­sadalmi rendszert nem le­het közös nevezőre hozva ösz- szehasonlítani. Más a kapita­lizmus gazdasági szerkezete, céljai homlokegyenest ellen­keznek a mieinkkel, másak erkölcsi normái, más. osztá­lyonként is alapvetően más állampolgárainak viszonya egymáshoz, más a társadalmat egybefogó államhoz. A tőkés országok gazda­sági alapja a magántulaj­don, s ezen semmit sem vál­toztat az, hogy a fejlett ka­pitalista országokban az ál­lami monopóliumok hatalmas értékben és hatalmas terü­leten szinte személytelenné teszik a tökét. Magasabb rendű és az egész nép boldogulását szol­gáló rendszerünk gazdasági alapja viszont a társadalmi tulajdon. Céltudatos és okos gyarapítása egyaránt érdeke a gyárigazgatónak és a legala­csonyabban kvalifikált mun­kásnak, érdeke a kisdiáknak I és a miniszternek, a nép- ; köztársaság minden rendű és (rangú állampolgárának. i Mindez annyira igaz, hogy : hangoztatása már-már frázis. ! Mégis, miért okoz hát évről ; évre gondot a társadalmi ! tulajdon elégtelen védelme? • Mi az oka, hogy az egész nép vagyonát képező javak szemmel látható gyarapodása mellett roppant értékek men­nek veszendőibe, lelkiismeret­len, hozzá nem értő vagy tisztátlan kezű, bűnös em­berek által? Honnan ez a kiáltó ellentmondás? Miért nem tudunk nyakára hágni az ereinket szipoly ózó hydrá- nafc? Már az is furcsa-, hogy ezeket a kérdéseket fel kell tennünk! Puncsa, sőt érthe­tetlen. hiszen minden feltétel­lel és eszközzel rendelke­zünk a közvagyon védelmére: a kétkezi és a szellemi mun­kások abszolút többséget al­kotó táborával, kitűnő és célszerűen alkalmazható bün­tető törvénykönyvvel, tapasz­talt és szemfüles rendőri, hivatása magaslatán álló ügyészi, bírói szervezettek nem szólva bővebben a kü­lönböző társadalmi szerveze­tek, intézmények óriási erejé­ről. Vagy talán szemléletünkben volna a hiba? Abban a né­zetben, hogy magasztos el­veinkkel. magas rendű huma­nizmusunkkal ellentétes do­log drákói rendszabályokat al­kalmazni a kártevések meg­akadályozásaira? Azt hiszem — más okok mellett — ez egyik fő oka drágán megfize­tett mulasztásainknak. \ szocialista humanizmus, amelv lényegéből fakadóan előtérbe helyezi és szíveseb­ben alkalmazza a nevelést, nem tagadja, hogy a létünk alapját képező társadalmi tu­lajdont a legkeményebb esz­közök felhasználásával is meg kell védeni, ha a jó szónak nincs foganatja. El­lenkezőleg! Humanizmusunk egyenesen megköveteli, hogy személyekre és korábbi ér­demekre tekintet nélkül, szi­gorúan fellépjünk azokkal izemben, akik a társadalmi tulajdont prédának, tékozol- íató vagyonnak tekintik. És tt most nem a közönséges olvajokra, sikfcasztökra, csa- ókra gondolok elsősorban, üyíit vagy durva fellépésükre •endszerin-t helyesen válaszo- -unk. A nagyobb bajt és a lagyobfo kárt a nép javai- tak felelőtlen pazarlása, her- iálása, pocsékolása jelenti. 5 csak tetézi a bűnt, újabb Kűrire bátorít, aki — bárki egyem, is az — vétkest mentő Közbenjárásával nehezíteni, akadályozni igyekszik a ha- óságok törvényszerű eljárá­sát. A vezetők és a munkások ‘ólnyomó többsége jól sáfár- codik reájuk bízott közös Kincsünkkel. A legnagyobb disrnerés hangján kell szólni i társadalmi alapon m-unkál- todó népi ellenőrök ezreiről, i népi ülnökökről és a nem­ég munkáiba állt társadalmi »íróságok lelkes tagjairól. 5e szeri, se száma azoknak i derék munkásoknak, tsz- )a Kasztoknak, s más foglal- cozású dolgozóknak, akik lasznos újításokkal, eredmé- íyes kutatással, gondos mun- cával és féltő szeretettel gyarapítják és óvják a tár­ad almi tulajdont. Kell-e hő- ibb példa, mint a tápip- zelei Béke Tsz állatgon- lozója. Varró István au- Eusztus 9-én történt tragi­kus esete? Varró István zövetkezeti gazda életét ál- lozta azért, hogy társaival gyütt megmentse a közös ragyomt a tűz pusztításától. \?. efféle kiállás — s sze- ■en-cséré nem ilyen szomorú égződésű —, nem ritka eset nálunk. Am most főképpen nem ezekről akarok szólni, bár éppen az ilyen emberek ér­dekében. A napi sajtóban gyakran olvashatjuk, a rádióból gyak­ran halljuk, hogy X meg Y helyen átadnak vala­mely lakóházat, középületet s a „kész” objektumról ki­derül, hogy lakhatatlan vagy használhatatlan. Látunk tv- ri portokat, amely drága, de­vizáért vásárolt gépeket, az időjárás viszontagságainak vagy a tolvajoknak kitett ér­tékes nyersanyagokat mutat be olyan helyen tárolva, ahol rendes ember még a tűzifáját sem tartaná. Mint vásárlók, magunk is bosz- szan kódunk, amikor az ép­pen hogy használatba vett árucikk javításra szorul, ment „elspóroltak” belőle va­lamely anyagot vagy műve­letet, esetleg mind a ket­tőt. Az sem éppen szívderítő látvány, amikor nagy költ­séggel átalakított üzlethelyi­ségeket néhány hónapi hasz­nálat után „átprofilírozás” végett — vagy címén í!) szét­dúlnak, mert új rendelteté­süknek már nem felelnek meg. Irtunk nem egy olyan iskolaépület-átadásról, ahol a tervezés és a műszaki ki­vitelezés során hibát hibára, nem: bűn-t bűnre halmoz­tak! Friss falról, amelyről nyers vakolat hullott, fűthe- tetlen fűtőberendezésről, fél- méter magasra púposodott parkettról, beázó mennye­zetről, hogy csak a legálta­lánosabb hibákat említsem. Van, sajnos, frissebb példa is. A közelmúltban „ké­szült” el a galgahévizi tsz gaibonaraktára. A műszaki átvételkor kiderült: a nagy anyagi áldozattal — és ha­táridőn túl — felépült mag­tár nem használható. Beton­aljazata repedezett, falai lyu­kacsosak, az ereszcsatornák már most csöpögnek, a zá­rak helyét nem vésték ki az ajtókon stb., slb. (Vajon a kivitelezésért felelős Pest megyei Tanács Építőipari Vállalata ugyanazt a mód­szert követi-e, mint amit az előző példák esetében má­soknál tapasztaltunk: azt ugyanis, hogy gyors intéz­kedés helyett szakmai-techno- lógiaa vitát indít az úgyne­vezett „alvállalkozók” fele­lősségének megállapitására?) Egy szó, mint száz! a tár­sadalom ilyen vagy olyan Kártevőivel szemben nem szabad elnézőeiknek. liberá­lisoknak lennünk. Meg kell ‘.ehát szüntetnünk a luxus- izámba menő nagyvonalúsá­got, a humanitásként gyako­rolt álhumanitást. Lehetetlen nem észrevenni, hogy mind- iddig, amíg súlyos millió­sat szórnak ki az ablakon s ízért gyakran csupán egy- íg.y újságglosszával. gúnyo- -os hangú tv-riporttal, jobb ísetben fegyelmi eljárással vagy prémiummegvonáessi .bűnhődik” a kár okozója, íddíig az apró. de milliókra 'úgó veszteségek miatt nem ehet hatékonyan küzdeni a íanyag, felelőtlen emberek cisebb kártevései ellen sem. Következésképpen: a köz- norált fel keli emelni a ká- en c s zá znegyven n yolc as, negy- mnkilences esztendők forra- lalmi szintjére, sőt magasabb­ra! Ha a társadalmi tulaj- ion nagvbani tékoz’ói min­ien esetben elnyerik méltó ►üntetésüket, akkor a ma nég fáradt unalommal le- (yintő, közömbös vagy fő­áruk emberekben lesz bátor- ág és készség nyíltan fel­épül, hadba szállni tíz-, húsz-, záz- vagy ezerforintos pocsé- :olások megakadályozására is. András Endre VASÁRNAPI POSTA: Nem préda, nem tékozolható!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom