Pest Megyei Hirlap, 1963. július (7. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-10 / 159. szám

"“g#»rfap 1963. JÜLIUS 10, SZERDA Uj emberek a községi élén A tanácstagoktól a megyéig — mindenki segít Győrfi Miklós. a dunavarsá_ nyi tanács végrehajtó bi­zottságának elnökhelyettese új ember a közigazgatásban. Mindössze februárban került — választói bizalmából — tisztségébe. Ha közigazgatá­si ismeretei nem is voltak azelőtt, mégsem „startolt” üres kézzel új beosztásá­ban: mezőgazdasági szakkép­zettségének, különböző ve­zető munkakörökben szer­zett tapasztalatainak itt is jól hasznát veszi. No meg a helyismeretének, hiszen évek óta dunavarsányi la­kos. Káló Mátyás vb-elnök ese­te éppen ellenkező: „idegen­ből” — Dömsödről — került a községi tanács élére, Duna- varsányt tehát kevéssé is­merte. Annál jobban a köz- igazgatási munkát, hiszen korábban is tanácselnök volt. Megválasztásukkor úfsr szí­tottak, ketten majd csak ki­egészítik egymást, s a tanács- titkár segítségével mihamar túljutnak a kezdeti nehéz­ségeken. Igenám, csakhogy a tanácstitkárt — aki a köz­séget is ismeri, és közigaz­gatási tapasztalatai is van­nak —, három nap múlva féléves iskolára vitték! így kezdődött. — őszintén szólva, nem volt könnyű a helyzetünk — emlékezik vissza a közel­múltra Győrfi Miklós. — A helybeli tsz a gazdaságilag meg nem erősödött szövetke­zetek kategóriájába tartozik, s noha a vezetési gondok az elmúlt évben megoldódtak, még mindig sok problémával küzd. Márpedig, a tsz gond­ja a -mi gondunk is. Mert ha utasítási, intézkedési jogkö­rünk nincs is, segíteni viszont kötelességünk. De segíteni csak- úgy tudunk, ha alapo» san ismerjük a körülménye­ket! Ez volt az első számú fel­adatuk. A második akkor adódott, amikor kiderült: a. községi telekkönyvi nyilván­tartás zavaros, megbízhatat­lan. Kényetelenek voltak az egész község bel- és külte­rületét újból felmérni, új kataszteri térképet készíteni. Mindezt soron kívül, az ál­lamigazgatás egyéb felada­tai, s a napi tennivalók mel­tanácstagok. A vb vezetőit a legkisebb mulasztásért, ha­táridő eltolódásért alaposan megbírálják. Az a régebbi, ká­ros gyakorlat, hogy a tanács­tagok gépiesen, mindent megszavaztak, vita nélkül, mindennel egyetértettek — nálunk kiveszett. S ha el­mondhatjuk, hogy a községi tanács munkájában súlyos hiibák mindeddig nem for­dultak elő, azt nagymértékben a rendszeres pártellenőrzés­nek, s a tanácstagoktól ka­pott támogatásnak köszön­hetjük! Az őszinte bírálatnak erre a nyílt légkörére, s a minden­felől megnyilvánuló segítő­készségre alapozzák jövőbeni munkájukat is. ___________ ny. é. S zomjas növények Kiszámították, hogy egyetlen napraforgószár 200—250 liter vizet „iszik’1. Ha a vízmeny- nyiség, amelyet egy hektár búza „fogyaszt”, elborítaná a területet anélkül, hogy a föld magába szívná, 30—40 cm magasan állna a víz a földe­ken. Egy kg búzának a be- éréshez legalább 1200 liter víz­re van szüksége. ELTITKOLT BALESET Vasárnap kora hajnalban Maglód és Ecser között egy személyvonat elgázolta a vá­gányokon dolgozó munkáso­kat, Sarkadi János 29 éves ér­di MÁV kazánkovácsot és Varga Sándor újszászi lakost. A szerencsétlenségről tudo­mással bíró vasutasok a sé­rülteket kórházba szállították, a vonatot a helyszínről tovább küldték de a balesetet a rend­őrségnek nem jelentették. A rendőrség, amint tudomá­sára jutott a baleset, kihall­gatta Rozicska József építés- vezetőt, aki elmondta, hogy a két munkás a síneket csiszol­ta. Egyiküknek a sínen dol­goznia, a másiknak pedig a közeledő vonatokra figyelnie kellett. Ö maga a baleset színhelyétől távolabb volt. A vágányjavítás előtt tábla fi­gyelmeztette a mozdonyveze­tőket, hogy legfeljebb 25 kilo­méteres sebességgel hajtsa­nak, a személyvonat azonban 40—45 kilométeres gyorsaság­gal robogott. A baleset két áldozatát ki­hallgatni még nem tudták. Varga állapota életveszélyes. Csúcsforgalom Az Örkényi strandon múlt vasárnap kevésnek bizonyult az ezer jegy. Elfogyott a tömb, s alkalmi jegyéket kellett ké­szíteni a vendégek számára. Mint Ambrus Mihály gond­nok elmondotta, most vasár­nap már nem volt hiány, fel­készültek a csúcsforgalomra, Miniatűr és színes fényújság A magyar találmány alap­ján készült tranzisztoros, nyomtatott áramkörös, logi­kai egységek felhasználásá­val összeállított elektronikus fényújság mintapéldánya si­kerrel mutatkozott be Helsin­kiben és Lipcsében is. Rövi­desen bécsi bemutatóra kül­dik az újszerű 'berendezést Az idén már nemcsak a kis minta, hanem az „igazi” mű­ködő példány is látható lesz. A bármilyen távolságból ve­zérelhető, valamennyi betű- fajtával működő, s különféle ábrákat is kirajzoló berende­zést máris tovább fejlesztik, két másik változatát is elké­szítik. A televízió megrende­lésére tervezik az elektroni­kus fényújság zsugorított, mi­niatűr példányát. A hordozha­tó, 15 centiméter magas, alig egy méteres, kis jelzőlámpák­kal működő fényújság a tele­víziónál a filmszövegek fel­írásához, a sugárhoz, a hírköz­lés újszerű módjához ad le­hetőséget. s Dobos Sándorné pénztáros nagy munkában volt. Egyébként szépen fejlődik a múlt évben elkészült létesít­mény. Korszerűsítették a ku­takat, a régi mellé egy új mo­torházat építettek. A régi kút 120, az új pedig 80 méter mélységből „szállítja” a vi­zet. Űjítás az is, hogy a vízto­ronyban vízmutató jelzi a víz mennyiségét. A további terv, hogy ezt automatizáljáSk. Az fmsz kezelésében levő büfé új hűtőszekrényt és presszógépet kapott. A büfé előtti területen a szabadtéri vendéglőt csinosítják, szépítik. Űjítás az is, hogy szombat- vasárnaponként Czifra Ven­del népi zenekara szórakoz­tatja a strandvendéglő közön­ségét. Vasárnap nemcsak a hely­beliek, hanem a szomszédos községek lakói is szép szám­ban keresték fel a strandot. Emelik a forgalmat a vakáció­zó diákok is. Képünkön a nyár örömeit élvezik a nagymedencében a fürdőzők. (R. L. felv.) RENDŐRSÉGI KRÓNIKA Emberhalál — felelőtlenség­ből. A farmosi Uj Élet Terme­lőszövetkezetben két hónappal ezelőtt jelentették Meggyes Jó­zsef elnöknek, hogy zárlatos a villanyfúró. Az elnök ennek tudatéiban megengedte, hogy a munkások használják a veszé­lyes szerszámot. A szakmun­kások a 110 voltos villanyfú­rót 220 voltos áramkörbe kap­csolták, s úgy dolgoztak vele. Július 2-án délután Szécsényi István a zárlatos fúróval dol­gozott, Közben áramütést ka­Dresden, Pressefest, 1963 SZÁZEZREK ÜNNEPELTÉK A NÉMET TESTVÉRLAPUNKAT pott és meghalt. A tsz elnöke ellen foglalkozás körében el­követett veszélyeztetés címén bűnvádi eljárást indítottaké Szóváltás lövöldözéssel. A múlt héten Szombati János 43 éves áporkai lakos éjnek ide­jén a falu eszpresszója előtt összeszólalkozott a szolgálat­ban levő helybeli rendőrtiszt­helyettessel. Az ittas ember pisztolyt rántott és rálőtt a rendőrre, akit a combján se- besített meg. A lövöldöző em­ber ellen az eljárás megin­dult. Két kislány. B. Éva 15 éves tatai és B. Györgyi 17 éves pécsi lakos, Pomázon betört Pálfi Béláék házába, ötezer forint értékű ruhaneműt vit­tek magukkal; Alig másfél nap alatt rendőrkézre kerül­tek. Férficsontvázat találtak ka­szálás közben pénteken este a Csepel Autógyár mögött. Az ismeretlen halott kilétének megállapítására vizsgálatot in­dítottak. Puskaport gyártottak. Kis- kunlacházán Makkai László 17 év$s és Rigó Károly 19 éves fiuk Makkaiék konyhájában vegyi anyagokból puskaport akartak csinálni. Az egyik vegyszer felrobbant, s a rob­banástól megsérült mind a két. fiú, továbbá a H éves Makkai Erzsébet. Szerelmi bánat. Szombat haj­nalban — Szülei távollétében — lakásán főbelőtte magát Zentai Tibor 19 éves pomázi pincér. A kórházba szállítás rtán meghalt. Búcsúlevelet ha­gyott hátra, amelyben többek iözött ezt írta: „Halálomat tözöljék menyasszonyommal, s ízt is, hogy soha nem hazud­tam neki...” Agyonütötte az áram Kiss Eleonóra 15 éves iskolás le- ínyt. Nyáregyházán. A fiatal ány ruhát vasalt, s a villany­vasaló hibája okozta a szeren- :sétlenséget. Verekedés. A múlt hét vé- !én ifj. Koka Ferenc 25 éves ;ahitótfalui segédmunkás és d. Koka Ferenc tahitótfalui cözségi pásztor, az Ady End- e utcában rátámadtak Hlat- ú Mihály szentendrei lakos­ba. Szőlőkarókkal verték mind- tddig, amíg a rendőrjárőr negjelenése a további bruta- itásban meg nem akadályoz- a őket. Addigra haragosuk- íak azonban a csontját tör­ők. Őrizetbe kerültek. Külföldre utazni mindig ér­dekes, az embert elkapja az utazási láz, s magával ragadja a képzelet. Sebesen robog a Hungária expressz, tovasuhan az ismerős táj, német, fran­cia, orosz beszédre, figyel az Utas ás mosolyog a magyar diákok megjegyzésein. Sok fiú és leány utazik velünk, csere­alapon üdülnek majd az NDK- ban és hitelt igénylő képpel bizonygatják: egy cseppet sem izgulnak, hogy életükben elő­ször lépik át a magyar határt. Legkedvesebb útitársam, egy harmadik kerületi ma­gyar, az óbudai hajógyár dol­gozója, úticélom iránt érdek­lődik. Mondom, hogy a Säch­sische Zeitung című drezdai lap 10. Préssefest-jére utazom, lapunk képviseletében. Ö is egyedül utazik, utoljára 1938- ban járt Magdeburgban, ahol édes testvéröccse lakik. Drez­dában ő is kiszáll, mert az öccse most ott van egyhónapos pártiskolán. Drezda gyönyörű város, egyszerre múlt, jelen, jövő, pa­tinás éke az Elba-völgynek. Aki először látja pazar díszí­tésű gótikus tornyait, az Ackermann Strasse modern és mégis tetszetős hatemelete­seit, az újjáépült Zwinger ko­ronakapuját és a mementóul hagyott háborús romokat, az örök életére szívébe zárja a várost. A drezdai képtárt ter­Ezrek gyönyörködtek naponta a drezdai vendékeinek táncaiban balettiskola nö­mészetesen nem mulaszthatja el megtekinteni. Az emberekről szólva a vé­gén szeretném kezdeni. Ütőn hazafelé, egy ifjú bolgár nász- utaspár véleményét jegyeztem fel a füzetembe: „Azt mond­ják, hogy tartózkodóak és hű­vösek a német emberek. Ugye, hogy nem igaz ez? Mi minde­nütt kedves, vidám és barátsá­gos németekkel találkoztunk. Alig várjuk, hogy Szófiában viszonozhassuk a német bará­taink vendégszeretetét .. Régi barátság szálai fűzik szerkesztőségünket a Säch­sische Zeitung kollektívájá­hoz. Évenként egyszer két- háromhetes tapasztalatcseré­re utazik tőlünk valaki Drez­dába és viszonzásul onnan is érkezik vendég. Ezenkívül a német testvérlap hagyományos nyári fesztiváljára is meghív­nak bennünket a drezdai kol­légák. Ezúttal, a 10. Presse­festen nekem volt szerencsém részt venni. A Német Demokratikus Köztársaság legnagyobb vidé­ki lapját négyszázezres ol­vasótábor tisztelete és szerete- te övezi. A Sächsische Zei­tung — a marxi—lenini lap­hoz illőn — híven ápolja tö­megkapcsolatait, amelyekre nemcsak azáltal tett szert, hogy fennen hirdeti a Német Szocialista Egységpárt szavát, a munkások, parasztok, értel­miségi dolgozók igazságát, s rendszeresen közli a Volks- korrespondentek leveleit, ha­nem úgy is, hogy évente egy­szer sajtófesztivált rendez. A Budapest szépségeit dicséri énekével Rafael Márta, aki a berlini szerződése mellett is módot talált arra, hogy a drezdai Pressefesten fellépjen fesztiválon az olvasók tízezrei ismerik meg egymást, a szer­kesztőség vezetőit és munka­társait, a területük párt- és állami vezetőit, együtt múlat­nak, szórakoznak velük, mi­közben hasznos eszmecseré­ken vitathatják meg a szo­cialista élet problémáit is. Igazi fesztivállégkör, kedv, derű, líra jellemezte az idei tíznapos Pressefest ünnepsé­geket is Drezdában. A német kollegák becslése szerint a va­sárnap zárult Pressefest ren­dezvényeken több mint két­százezer ember vett részt, köz­tük ezrekben számolható kül­földiekkel. A külföldiek kö­zött feltűnően sok volt a nyu­gatnémet vendég, akik postai magánküldeményként kapják a lapot, mivel a Sächsische Zeitung árusítása — Nyugat- Németországban — tilos. Raj­lett S nekik kellett elvé­gezniük a távollévő tanács- titkár munkáját is. Valóban nem volt könnyű a helyzetük. Csakhogy nem vol­tak egyedül! — A községi vezetőktől a megyei tanácsig mindenki se­gített bennünket — mondja Győrfi Miklós. — A megyei tanács tanfolyamiakat szer­vezett, hogy a tanácsapparátu- sok új munkatársai mielőbb megismerkedjenek felada­taikkal. Bennem még mező- gazdasági szakember korom­ból maradt némi viszolygás az értekezletekké! szemben, mégis azt mondom: egy na­pot sem sajnálok, amit e tanfolyamokon töltöttem. Nem volt kánbaveszetit idő, sokat tanultunk. N6IH hagyta magukra őket a járási tanács sem. Munkatár­sai gyakran kijárnak ellen­őrizni, tanácsot adni. — A legtöbb segítséget azonban itt, a községibeliek­től kaptuk — folytatja az el­nökhelyettes. — Egyrészt a pártszervezettől — elsősorban Csáti János párttitkártól — másrészt a községi tanács tagjaitól. A pártvezetőség és a taggyűlés rendszeres idő­közönként megtárgyalja a ta­nács munkáját, és a község­fejlesztési problémákat. Csáti János — aki egyébként nyolc esztendeje tagja a tanácsnak és a végrehajtó bizottságnak — szinte naponta felkeres bennünket a tanácsházán, részt vállal a gondjainkbóL véleményével, munkásmozgal­mi tapasztalataival segíti munkánkat. — Külön kell beszélnem a tanácstagok szerepéről. Most nem is az állandó bizottsá­gok tevékenységére gondo­lok, bár az is jelentős, sem az olyan kampánymunkákra, mini'S ffz~'evén'féluH:': lako­sok összeírása volt a tüdő­szűréshez, vagy a telekköny­vi felülvizsgálat — mindkettőt a tanácstagok végezték — ha­nem elsősorban a tanácsülé­sek konstruktív, bíráló lég­körére. Tanácstagjaink be­csülettel képviselik válasz­tóik érdekeit; kérésüket, ja­vaslataikat időben eljuttat­ják hozzánk. A határozatok végrehajtásának; a község­fejlesztési terv megvalósításá­nak legszigorúbb ellenőrei a tűk kívül számosán nézték meg más külföldiek is a Zwinger hangversenyeit, a drezdai balettiskola növendé­keinek táncát, a szocialista or­szágok — köztük hazánk — és az arab, néger, latin-amerikai, nyugat-európai népek fiainak, lányainak felejthetetlen pro­dukcióit. A sok szép élmény közül a legszebb kétségtelenül az volt, amikor az évszázados Zwin- ger-falak a Press-bál éjszaká­ján, a káprázatos tűzijáték fé­nyeiben százszoros erővel visszhangozták a háromszoros „Hoch’,-ot, amely a békét, a; népek barátságát, a Németi Demokratikus Köztársaságot,1', és a 70. születésnapját ünnep-' lő Walter Ulbricht elvtársat\ köszöntötte. Nagymiklós István '

Next

/
Oldalképek
Tartalom