Pest Megyei Hirlap, 1963. július (7. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-07 / 157. szám
K«T ntr.GYBi ’^Kirhm 1983. JULIUS 7. VASÁRNAP ülpolitika külpolitika teilpolititea A nézetek és az érdekek egysége .1 Pravda vezércikke as SXMÍI* politikájáról Az elmúlt napokban különösen sok 'külpolitikai ese-. mény történt, ’közülük ezúttal kiemeljük Kennedy európai útjának mérlegét és az osztrák belpolitikai élet viharát, Habsburg Ottó visz- szatérési szándéka miatt. Ix/ashitufP*^ Kennedy, az Egyesült Államok elnöke, az eredeti tervtől eltérően, egy nappal előbb fejezte be nyugat-európai körútját. Tárgyalássorozatának mérlegét Washingtonban, Bonnban, Londonban és Párizsban másképp magyarázzák. Az Egyesült Államokban egyáltalán még azt is kétségbe vonják, hogy érdemes volt-e az elnöknek Európába utaznia. Egyes washingtoni lapok élesen kritizálják Kennedy! A Wall Street Journal című lap például így ír: „Tegyük fel egy pillanatra, hogy a francia elnök Kanadába látogatott és felhasználta, az alkalmat, hogy a szomszédos országból támadja az Egyesült Államok elnökét és felszólítja az amerikai -népet, hogy változtassa meg poü- fikáját. Vajon ön feltételezné-e, hogy ez -megjavítaná Franciaország“és -az Egyesült Államok kapcsolatait?” EZ a bírálat Kennedy elnöknek szólt, és a lap megleckézteti az Egyesült Államok első számú politikusát azért, mert Nyugat-Németországiban elmondott beszédeiben a diplomácia nyelvén felszólította Bonnt, hogy távolodjék De Gaulle elnök elképzeléseitől és kerüljön közelebb Washington .ppjitikájáhcjz. * { IK A Pravda szombati száma írja A testvácnépek megbont- ! hatatlan barátsága című vezércikkében : — ' A nagy Lenin által meg- j teremtett és1 megedzett SZKP, j amely a nemzetközi proletár szolidaritás lenini elvein nevelkedett, magasra emeli az egyséig, a barátság és a testvériség zászlaját. A testvérpártokkal együtt elfogadott határozatokhoz híven jár el és következetesen végrehajtja e Ihatározatokat. Bátor, elvi és hajlékony ! lenini külpolitikája megbecsülést és tekintélyt szerzett a szovjet állam számára a világ dolgozói körében, magas' rangra emelte a győztes szocializmus első országát az égész emberiség szemében. A vezércikk a továbbiakban utal Hruscsovnak a Német De- | mokrátikus Köztársáságban tett legutóbbi látogatására és így folytatja: — Az NDK dolgozói ismét kifejezésre juttatták, hogy őszintén helyeslik és maradéktalanul támogatják az SZKP- nak és a szovjet kormánynak a mai nemzetközi helyzet fejlődésére és a világot átfogó kommunista mozgalom időszerű problémáira vonatkozó lenini álláspontját. — A nézetek és érdekek egysége, a proletárszolidaritás és a marxizmus—le- ninizmus halhatatlan tanítása iránti hűség: annak a barátságnak meg- ! bonthatatlan alapja, amely a Szovjetuniót és a Német De- : mokrátikus Köztársaságot a szocialista világrendszer valamennyi országát egymással összefűzi. Erről beszélt a berlini un- f népségeken Walter Ulbricht, ! Wladyslaio Gomulka, Anto- \ nin Novotny, Kádár János, j Todor Zsivkov, Max Reimann '• elvtársak és a nemzetközi ; kommunista mozgalom több más -kiemelkedő • személyisége. • Beszédeikben az a fő gondo-1 lat domborodott ki, hogy minden marxista—leninista párt. minden kommunista szent kötelessége a szocialista országok testvéri együttműködésének további fejlesztése és a nemzetközi kommunista mozgalom összefogásának további erősítése. — A béke és a békés együtt élés lenini politikája teljes egészében az egységet és az összeforrottságot, a szocializmus nemzetközi befolyásának növekedését szolgálja — hangsúlyozza a továbbiakban a Pravda vezércikke, majd megállapítjaaz SZKP és lenini Központi Bizottsága mindent megtesz, hogy a marxizmus—leninizmus és a szocialista nemzetköziség elvei alapján tovább erősödjék a világ kommunistái nagy hadseregének egysége és összetartása. — Pártunk vonala azt jelenti, hogy következetesen megvalósítjuk az SZKP XX.. XXI., és XXII. kongresszusán hozott történelmi jelentőségű határozatokat, a testvérpártok által kidolgozott nyilatkozatokat. Pártunk vonalát maradéktalanul igazolta az élet, a nemzetközi kommunista mozgalom fejlődése, a nemzetközi I események menete — írja be- ; fejezésül a Pravda vezércikke. Kennedy üzenete és nyilatkozata Áimóbm •,gy vélik, Kennedy elnök válaszolt arra az üzenetre, amelyet Hruscsov szovjet miniszterelnök július 4-e, az amerikai függetlenségi nap alkalmából küldött Kennedy a válaszüzenetben — amelyet pénteken hoztak nyilvánosságra —, kijelentette, reméli, hogy „meg lehet valósítani az igazságos és tartós világbékét”. „Napjainkban a békevágy sürgetőbb, mint bármikor volt. Elmúlt az az idő, amikor a nemzetközi problémák megoldása csalk a fegyveres konfliktus lehetett. Osztom üzenetében kifejezett kívánságát, hogy megértéssel közeledjünk a bennünket elválasztó kulcsproblémák megoldásához” — hangzik a többi között az amerikai elnök üzenete. Kennedy ugyancsak pénteken tette közzé felhívását, amelyben július harmadik hetét jelöli meg „a rab nemze- ! teile heteként”, s felszólítja az | amerikai népet, hogy ünnepségeken emlékezzék meg er- j ről. (Mint ismeretes, a rab nemzetek hete a Szovjetunió és a szocialista országok elleni uszítás céljait szolgálja.) Az angol sajtó Kennedy római kudarcáról úgy vélik, hogy Kennedy elsősorban azért utazott Európába, hogy megpróbálja elszigetelni De Gaulle-t. Több hírmagyarázó szerint az Egyesült Államok lényegében nemcsak Franciaországgal áll szemben, hanem az európai szövetségesei körében egyre inkább terjedő függetlenségi elmélettel. Kennedy éppen ezért arra törekedett, hogy szép szólamokkal .. és ígérgetésekkel' rábírja' nyugat-európai partnereit arra: szorosabban tömörüljenek Washington vezetése alatt a NATO-ban. Washington célja, hogy mihamarabb megvalósuljon a támadó, jellegű közös atomhaderő, és Bonn, Párizs, London elismerje az amerikaiak vezető szerepét, s ezenkívül az eddiginél több pénzzel járuljon hozzá az egyre nagyobb arányokat öltő fegyverkezési kiadásokhoz. Washingtonban a megfigyelők kételkednek ábban, hogy Kennedy elérte célját. *' Bonnban sem fogadták túlzott lelkesedéssel Kennedy terveit. Adenauert ugyanis közismerten szoros szálak fűzik De Gaulle elnökhöz. Nyu- gat-Németországban egyébként az a felfogás, hogy. az atlanti együttműködés amerikai terve „szép eszme, nem is utópia, de egyelőre nagyon távoli cél". Bonnban éppen ezért látszólag igent, de gyakorlatilag nemet mondtak Kennedy katonai elképzeléseire. Nyilvánvaló, hogy Adenauer azért viselkedett ilyen tartózkodóan a tárgyalásokon, mert Kennedy után De Gaullet látta vendégül Bonnban. Franciaországot és Nyugat-Németországot külön szerződés liötí, egymáshoz és Adenauer tovább szeretné élvezni kivételes helyzetét,, amely abból fakad, hogy Washington és Párizs egyaránt versenyez a nyugatnémetek kegyeiért. Londonban is vegyes érzelmeket váltott ki Kennedy elnök tárgyalása. Az angolok, bár az Egyesült Államok első számú szövetségesei, mégsem sietnek, hogy együttműködjenek Washingtonnal a közös atomhaderő létrehozásában. London döntését megnehezíti Macmillan miniszterelnök ingatag helyzete; akinek tekintélyét alaposam ‘ megingatta Profumo volt hadügyminiszter botránya. Az angol közvélemény egyébként is idegenkedik attól, hogy Nyugat-Németország atombombához jusson. Ez kiderült Wilsonnak, a Munkáspárt vezetőjének televíziós beszédéből is, aki beismerte: „Az angol nép veszélyesnek tartja, hogy Nyugat-Németország az atombomba, birtokába jusson”. Wilson, aki most tért haza Moszkvából, hozzátette azt is, hogy a Szovjetunió vezetői is rendkívül veszélyesnek tartanák, ha a nyugatnémeteket beengedik az atomklubba. Éppen ezért Wilson rámutatott arra, hogy a világbéke szempontjából rendkívül fontos a hamarosan Moszkvában kezdődő szovjet—amerikai— angol tárgyalás a nukleáris fegyverkísérletek betiltásáról. Természetesen örvendetes lenne, ha betiltanának mindenféle nukleáris robbantást. Ez azonban elsősorban a nyugati hatalmak ellenállása miatt nem valószínű, viszont elképzelhető, hogy Moszkvában közelebb kerülnek a részleges tilalom ügyében. Hruscsov elvtárs Berlinben nagy jelentőségű kijelentést tett: eszerint a Szovjetunió hajlandó hozzájárulni a nukleáris tegyyerpséfletfik részleges ft* roobüniasokai az atmoszféra- ban, a víz alatt és a világűrben. Ez a, bejelentés biztató a közelgő tárgyalások előtt. Most kizárólag a nyugati hatalmakon a sor, hogy felismerik-e a felelősségüket és ennek nyomán talán kedvezően alakulnak majd a tárgyalások Moszkvában. Kennedy európai kőrútján nem érte el a kívánt eredményt, nem sikerült szövetségeseit megnyernie az amerikai vezetés alatt álló közös nyugati atomhaderő létrehozása ügyének. Nem tudni, hogy ez milyen irányban befolyásolja Washingtont, a moszkvai tárgyalásokon. Már hetek óta folyik a vita Ausztriában Habsburg Ottó hazatérésének ügyében. A főherceg lemondott az ausztriai trónról, viszont ezzel szemben azt kérte, engedjék visszatérni Ausztriába. Kérelme először látszólag elsősorban . jogi bonyodalmakat .OköZOtt. ■ Gorbach kancellár r-nyilatkozatot terjesztett a kormány elé, v amely » szerint Habsburg Ottó lemond trónigényéről, és lojalitást ígér az Osztrák Köztársaságnak. Gorbach kérte, hogy a kormány fogadja el a nyilatkozatot, amelynek tagjai ezt meg is szavazták volna, viszont az ebből eredhető következményben, hogy a főherceg hazatérhessen — a szocialisták ellenzésére — már nem sikerült a megegyezés, Habsburg Ottó .ezután a köz- igazgatási föbírósághoz fordult, hangoztatva, hogy folyamodványával nem foglalA. bánni tárgyalásokról miféle engedményt kicsikarni Bonn tói. Bonni kormánykörökben viszont elégedettek a látogatással és azt hangoztatják, hogy bár a tárgyalások a legtöbb kérdésben nem hoztak kézzelfogható eredményt, a legfontosabb pontban azonban De Gaulle és Adenauer egyetértett, nevezetesen abban, hogy mindketten elutasítják a NATO és a Varsói Szerződés között kötendő megnemtámadási egyezményt. Mindenesetre jellemző fényt vet a Bonn és Párizs közötti együttműködési szerződésre az a tény, hogy a szerződés keretében tartott első tanácskozás legfőbb pozitív eredményeként éppen ezt a hidegháborús magatartásban való egyetértést emelik ki. Az angol sajtó folytatja könyörtelen leleplezéseit Kennedy római látogatásának kudarcáról. Az Evening Standard római tudósítója úgy értesül, hogy Kennedy azért rövidítette meg tartózkodását, mert mélységesen felháborította a jeges fogadtatás, amelyben Róma részesítette. Bosszan kodásának kevésbé személyes okai is voltak. Az Egyesült Államok római nagykövete szerencsés volt, mert történetesen távol volt Kennedy rövid római látogatása idején, a felháborodás vihara ugyanis javarészt az ő fejére zúdult volna. Az amerikaiak, főként a nagykövet lelkes jelentése alapján, az úgynevezett „balra tarts" politikát támogatták, amely arra irányult, hogy lehetővé tegye az uralmon levő kereszténydemokrata pártnak a baloldali szocialistáknak a kormányba édesgetését, hogy lemondjanak a kommunistákkal való szövetségről s ezáltal gyengüljön a kommunista párt. Az egész világ tudja, hogy nem ez történt, A kommunisták nemcsak, hogy nem gyengültek, hanem egymillióval több szavazatot nyertek, mint az előző választásokon. A szocialistákat annyira megbabonázta a kommunisták sikere, hogy semmi szín alatt sem hajlandók olyan kormányhoz csatlakozni, amely nem élvezi a kommunisták támogatását. E kilátás következtében megindult a tőke kiáramlása Olaszországból; állítólag napi 83 millió líra hagyja el az országot. Az a komoly aggodalom .terjedt el, hogy Olaszország nemsokára Tito-féle állammá válik és Tito-típusú semlegesség mellett köti le magát. * Az Egyesült Államok Kuba további gazdasági és politikai elszigetelésére törekszik Dobsa János, az MTI tudósítója jelenti: A szombati nyugatnémet sajtó De Gaulle látogatásával kapcsolatban egyöntetűen azt hangoztatja, hogy a látogatás eredménye „rendkívül sovány”. „Egyetlen problémát sem oldottak meg — hangsúlyozza a Süddeutsche Zeitung — a vitás kérdések tobábbra is nyitva maradtak.” A lapok rámutatnak arra, hogy a nyugati szövetségen belül megoldatlan problémák — így a Közös Piac és Anglia viszonyának kérdése, a Közös Piacon belüli mezőgazdasági kérdések, valamint a nyugateurópai unió telve — a kétnapos tanácskozáson egyetlen lépéssel sem jutottak közelebb a megoldáshoz. A nyugat-európai országok és az Egyesült Államok közötti viszony problémáit pedig, úgy látszik, meg sem merték bolygatni a bonni tárgyalásokan, mert ebben a kérdésben pillanatnyilag éles ellentét áll fenn az álláspontjához makacsul ragaszkodó De Gaulle és a bonni vezetők között, akiknek zöme az Adenauer- korszak alkonyán egyre inkább felzárkózik a Kennedy által meghirdetett „atlanti koncepció" mellé. A diplomáciai körök értesülései szerint a francia vendégek felettébb elégedetlenül távoztak Bonnból. Elsősorban azért, mert a francia kormány számára belpolitikai okokból annyira fontos mezőgazdasági kérdésekben nem tudtak sem^Mint már jelentettük, az amerikai külügyminisztérium szóvivője pénteken megerősítette azokat a híreket, amelyek szerint az Egyesült Államok elejtette azt a tervét, hogy Kuba elleni gazdasági embargóról szóló javaslatot terjesszen az amerikai államok szervezete elé. Részletesebb jelentésekből kitűnik, a külügyi szóvivő ugyanakkor hangoztatta, hogy az amerikai kormány olyan lépéseket szándékozik tenni, amelyek „Kuba további gazdasági és politikai elszigeteléséhez vezetnek”. E lépéseket az Egyesült Államok kormánya a nyugati félteke más kormányaival együtt tenné meg. A szóvivő nem részletezte a tervezett intézkedéseket, jól értesült politikai körök szerint azonban tovább korlátoznák a Kubába történő utazásokat. Újabb feszültség Szíriában A UPI amerikai hírügynökség bejrúti újságokra és jól értesült körökre hivatkozva jelenti, hogy Szíriában újabb politikai válság van kibontakozóban. A Szíriái kormány megbízható gyalogsági és harckocsiegységeket helyezett el Damaszkusz körül a stratégiai fontosságú pontokon, hogy megakadályozza Nasszer-barát politikusok és katonatisztek államcsínyét. A Libanonból származó jelentések szerint a Nasszer- barát Hariri hadügyminiszter és vezérkari főnök követelte, hogy a kormány távolítsa el helyéről Luai Atasszit, a nemzeti forradalmi tanács elnökét és Hazif belügyminisztert, a Baath-párt két kimagasló személyiségét. Mint ismeretes, az elmúlt napokban a Baath-párt részéről kísérletek történtek az Egyiptom, Szíria és Irak államszövetségből álló új Egyesült Arab Köztársaság feltétlen hívének számító Hariri hadügyminiszter leváltására. A Baath-párt befolyása alatt álló kormány nyilván Hariri ellenakciójának megakadályozására tette meg biztonsági intézkedéseit: a MBEaNauTOK kötelező szavalássalíi BIZTOSÍT3S3N3 H M35DDIH FÉLÉV! DÍJ3 •IIIIII» koztak kellőképpen. A bíróság megfelelőnek találta Habsburg Öttó lemondási nyilatkozatát és úgy vélekedett, hogy visszatérhet Ausztriába. Ezzel szemben viszont a belügyminiszter intézkedett, hogy az osztrák határokat zárják le Habsburg Ottó előtt. x Heves parlamenti vita következett ezután, A szocialisták kitartottak álláspontjuk mellett, és a vita végén a szocialista párt és az ellenzéki szabádelvűek közös frontot alkottak a Néppárttal szemben, amellyel pedig egyébként a szocialisták koalícióban vannak. A képviselőház: viharos ülésen Habsburg Ottó hazatérése ellen döntött. Ez azonban csak egy menet volt a Habsburg ügyben. A szocialisták ugyanis azt szeretnék, hogy tartsanak népszavazást az ügyben. mert arra számítanak, hogy Ausztria népe . köztársasági érzelmű és semmi szín alatt sem egyezik bele, hogy Habsburg Ottó lemondása után akárcsak mint ..egyszerű állampolgár” is visszatérjen Ausztriába. A Habsburg Ottó ügy miatt alaposan megingott az I osztrák koalíciós kormány. A I szocialistáik híveket szerez- I tek azzal, hogy helyes, nép- | szerű magatartást tanúsítót- | tak. A Néppárt a parlamentben és a közvélemény előtt is egyaránt vereséget szenvedett és ez a kettős kudarc éreztetné hatását minden bizonnyal egy új vá- | lasztásnál is. Csak a közeljövő dönti el, hogy szaki- , tásra kerül-e a sor a szó- : cialisták és1 a Néppárt hívei j között, és marad-e a jelen- j légi kormánykoalíció Auszt-1 riában? ...-—............. » . .1 M olnár Károly