Pest Megyei Hirlap, 1963. július (7. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-20 / 168. szám

1963. JÜLXTJS 20, SZOMBAT 3 Baráti nagygyűlés Moszkvában (Folytatás a 2. oldalról) milliók halálával és az ember által alkotott értékek tömegé­nek pusztulásával, a népek szenvedésével járt, de különö­sen most, a nukleáris fegyve­rek korában. Küzdeni kell, hogy az egésiz világon diadal­maskodjék a különböző társa­dalmi rendszerű országok bé­kés egymás mellett élésének lenini elve. Ez a politika nem a tőké­sek és a munkások, nem a gyarmattartók és leigazol­tak, az elnyomók és el­nyomottak békés egymás mellett élését, nem az el­nyomásba való belenyug­vást jelenti, hanem éppen fordítva, ez te­remti meg a legkedvezőbb le­hetőséget a szocialista orszá­gok rendszeres építőmunkájá­hoz, a szocializmus fölényé­nek mielőbbi kibontakozásá­hoz és ezzel békés győzelmé­hez, a tőkés országok munkás- osztályának a monopoltőke el­len, vívott harcához és a még gyarmati sorban élő népek­nek a nemzeti felszabadulá­sáért vívott küzdelméhez. A forradalom exportjának jelszava elvileg nem felel meg a marxizmus álláspontjának és ezért gyakorlata is elíté­lendő. A népeknek maguknak kell dönteniük arról, hogy milyen társadalmi rend­szerben kívánnak élni. A forradalmak nem helyzet­től, tértől és időtől elvo­natkoztatott jelszavaktól, hanem a szükséges felté­telek megérlelődésétől függnek. A rossz időben kiadott jelszó nem összeköti a pártot a tö­megekkel, hanem elválasztja azoktól. Az elmúlt majdnem két évtized tapasztalatai azt is bebizonyították, hogy a szocia­lista világrendszer létrejötté­nek és az erőviszonyok meg­változásának hatására szét­esett a gyarmati rendszer, mert a gyarmattartó hatalmak nem bírták tovább a leigázott népek nyomását, az elnyomott népek pedig a szocialista vi­lágra tudtak támaszkodni. A szocializmus necsak a békével, de a népek jólétével is legyen egyenlő Békeharcunk eredménye­ként máris száz és százmilliók látják az egész világon, hogy a szocializmus és a béke egy fogalom, hogy a népek leg- höbb vágyának, a békének a kivívásáért a szocialista orszá­gok, a kommunisták küzdenek a legkövetkezetesebben és leg­hatásosabban. Küzdelmünk most azért fo­lyik, hogy ' a szocializmus nemcsak 1 a békével, hanem a jó­léttel is azonos fogalom legyen. Ehhez minden szocialista or­szágnak fejlesztenie kell gaz­daságát, de elengedhetetlenül szükséges a szocialista orszá­gok gazdasági együttműkö­dése is. Harcunk sikerének záloga az, hogy a szocialista világ- rendszer országai, a kom­munista és munkáspártok egyesítsék erőiket a társa­dalmi haladás, a nemzeti függetlenség és a béke ügyé­nek győzelméért, az impe­rializmussal szemben. A marxizmus—leninizmus nem különböztet meg fehéreket és feketéket, európaiakat, ázsiaiakat, afrikaiakat és latin-ame­rikaiakat, csak osztályo­kat, elnyomókat és el­nyomottakat. A marxizmus—leninizmus azt tanítja, hogy a világ min­den elnyomottjának és ki- zsákmányoltjának azonosak az érdekei a nemzeti és tár­sadalmi felszabadításért ví­vott harcban. Ezért szorosra kell zámiok soraikat. A társadalmi haladásért, a nemzeti függetlenségért és a békéért folyó harcok vi­lágszerte tapasztalható fel­lendülését zavarják meg az egységbontásnak a kínai elv­társak részéről kiinduló kí­sérletei, veszélyeztetve ez­zel azokat az eredményeket, amelyeket a világ munkás- mozgalma és a függetlensé­gért küzdő népek az elmúlt esztendőkben elértek. Csak a kommunista és munkás­pártok szilárd egysége bizto­síthatja, hogy e pártok jár­janak élén a békeharcnak, a kapitalista országokban fo­lyó osztályharcnak és jó vezetői legyenek a nemzeti felszabadító mozgalmaknak. Ez az egység pedig csak a minden torzítástól megvé­dett marxizmus—leninizmus alapján nyugodhatik. Mi eddig is mindent megtettünk, ezután is mindent megteszünk, hogy megőrizzük a nem­zetközi munkásmozgalom egységét. Teljesen egyet­értünk a Szovjetunió kormányával a mai nem­zetközi helyzet megíté­lésében és támogatjuk a Szovjetunió külpolitiká­ját. Rendkívül fontosnak tart­juk az általános és teljes le­szerelésért folytatott harcot, mert az reális célt ad a békét j akaró tömegeknek. A Szov- j jetunió a leszerelés és a j nukleáris fegyverekkel folyta- | tott kísérletek megtiltásáért vívott állhatatos harc mellett küzd a külföldi katonai tá­maszpontok felszámolásáért, a Varsói Szerződés és az At­lanti Szövetség államai kö­zötti megnemtámadási egyez­ményért. Mi erősíteni kívánjuk és I fogjuk a Varsód Szerződés I szervezetét mindaddig, amíg j arra szükség van, de bármely ! percben hajlandók vagyunk j tárgyalni a feszültség enyhü- j lését ígérő minden ésszerű ja- ! vaslatról. Teljes mértékben támogat- j juk a Szovjetuniónak a német kérdés és ezen belül a nyugat­berlini kérdés rendezésére tett javaslatait. A nyugatnak tudo­másul kell vennie azt a tényt, ' hogy két különböző társadal- j mi berendezésű Németország van és az egyesítést rá kell bízni a német népre, mert azt nem lehet kívülről és fe­lülről ráerőszakolni Né­metországra. A legfontosabb feladat most a Nyugat-Németországban újjá- éledt és napról napra vészé- j lyesebbé váló német imperia­lizmus megfékezése. Ebben a magyar nép érdekelt úgy is, mint békeszerető nép, és úgy is, mint olyan nép, amely a saját sorsán többször is át- érezte, mit jelent Európában az agresszív német imperializ­mus. Teljes mértékben támogat­juk a Szovjetuniónak a gyar­mati rendszer teljes és végle­ges felszámolására az ENSZ XV. ülésszakán előterjesztett javaslatát. E javaslat szelleme máris behatolt a nemzetközi politikába. Ma csak a leg- eszeveszettebb gyarmatosítók, a portugál kormánykörök, a dél-afrikai fajüldözők és egyéb fasiszták merik ezt nyíltan ellenezni. A béketábor vezetője a Szovjetunió A háború nem végzetszerű­en elkerülhetetlen többé, ah­hoz azonban, hogy biztosítani lehessen a békét, a szocialista tábor szoros egysége, erejének növelése, minden békeszerető és haladó nemzeti független­ségi erő egységfrontja, a tö­megharc és a diplomácia együttes alkalmazása szüksé­ges. Tudjuk és látjuk, hogy a világ békéjének védel­méből az oroszlánrészt a Szovjetunió vállalja. A Szovjetunió hozta létre és tartja fenn a világ legkorsze­rűbben felszerelt és legerő­sebb hadseregét, a béke leg- ! főbb biztosítékát. A szovjet nép vállalva az áldozatokat, létre­hozta és fenntartja ezt a hon­védő erőt, mert tudja, hogy ez elengedhetetlenül szükséges az imperialisták fékentartásá- hoz. Erre az erőre támaszkodik a békeharc, ezt az erőt érzi maga mögött minden nép, amely védelmezi békéjét, nemzeti függetlenségét. Ez az az erő, amellyel számolnak és amelyet elismernek az impe­rialisták. Ezúttal is szeretném kifejezni a magyar nép hálá­ját és elismerését a szovjet népnek a béke fenntartása ér­dekében végzett hatalmas! munkájáért és a magára vál- i lati terhekért. A Magyar Nép- köztársaság, mint a Varsói i Szerződés tagja, kiveszi és ki fogja venni részét a béke vé­delmének közös feladataiból. Szilárdan haladunk előre Ezután Kádár elvtárs arról szólt, hogyan dolgoztunk és milyen eredményeket értünk el az elmúlt néhány esztendő alatt Magyarországon. Hogyan kezdtünk munkához az ellen- forradalom után, hogyan szer­veződött újjá a párt, s mit je­ban, tehát a szocialista át­szervezés évei alatt, 20 százalékkal volt több az 195C—57-es évek átlagá­nál. Nagy lépésekkel haladt előre kulturális forradalmunk is. Az elmúlt esztendőkben emel­Kádár János be lentett ebben az időben a ba­ráti országok segítségnyújtása. Beszélt arról, hogyan sorako­zott pártunk mögé a dolgozó nép. Türelmes, szívós, lelkes munkánknak köszönhető, hogy pártunk már 1962-ben, VIII. kongresszusán megállapíthat­ta, hogy befejeztük hazánk­ban a szocializmus alapjainak lerakását és a szocialista tár­sadalom teljes felépítésének korszakába léptünk. Az elmúlt években eredmé­nyesen végrehajtottuk az 1958—60. évi hároméves ter­vet és most második ötéves tervünk végrehajtásának har­madik esztendejében vagyunk — mondotta Kádár elvtárs. 1958—62. között 50 száza­lékkal nőtt szocialista ipa­runk termelése. A mező- gazdaság össztermelése az 1958—60. évek átlagá­Ideológiában nincs bék Pártunk VIII. kongresszusa kimondotta, ideológiai terüle­ten ki kell bontakoztatnunk a marxizmus—'leninizmus esz­mei offenzíváját. A marxista- leninista ideológia terjesztésé­ben már jelentős eredménye­ket értünk el. Most azonban, a szocializmus alapjainak lerakása után minden ed­diginél kedvezőbbek a le­hetőségek arra, hogy né­pünk gondolkodásában, a tudományban és a kultú­rában is mielőbb osztatla­nul uralkodóvá tegyük a marxizmus—leninizmust. Ez lehetséges és szükséges is. mert a lakosság egyes ré­tegeinek gondolkodásában, tu­datában még jócskán vannak maradványai a múlt téves eszméinek, a kispolgári gon­dolkodásnak. az erkölcsnek és ez végső fokon fékezőleg hat a szocialista építésre. Szüksé­ges az ideológiai offenziva azért is, mert a nemzetközi imperializmus, látva a szocia­lizmus növekvő sikereit, és kockázatosnak ítélve a szocia­szédét mondja kedett népünk életszínvonala. Nőtt a bérből és fizetésből élők reáljövedelme, valamint a termelőszövetkezeti parasztok reálfogyasztása. A mezőgaz­daság szocialista átszervezésé­vel, a parasztság szociális biz­tosításának megoldásával gya­korlatilag az egész lakosság biztosítottá lett, azaz térítés nélküli orvosi ellátásban és kórházi ápolásban részesül, nyugdíjra jogosult. A szocializmus alapjainak lerakásával lényegesen meg­változott társadalmunk osz­tályszerkezete. Nincsenek többé kizsákmányoló és ki­zsákmányolt osztályok, társa­dalmunk messze előrejutott azon az úton, hogy a munkás- osztály, a parasztság és az ér­telmiség egységes szocialista társadalommá váljék. és egymás mellett élés lista országok elleni háborút, még több erőt, pénzt fordít az ideológiai harcra, helyesebben lélekmérgezésre, ideológiai kártevésre. A marxizmus—leninizmus eszmei offenzívája azért is fontos, hogy kizárjuk az ideológiák békés együttélését és utolsó had­állásaiból is kiszorítsuk a burzsoá ideológiát. Elért eredményeink mellett1 vannak le nem becsülhető gondjaink és nehézségeink is. Mezőgazdaságunk fejlődését éveken át késleltette az aszály, majd idén a nálunk szokatlan hosszú, kemény tél. Vannak nehézségek iparunkban és külkereskedelmünkben is. En­nek ellenére azt mondhatjuk, hogy a mögöttünk levő több mint fél évtizedet a sikerek jellemzik, hiszen megvédtük a nép hatalmát, leraktuk a szocializmus alapjait, végre­hajtottuk a hároméves tervet és alapjában véve sikerrel tel­jesítjük második ötéves ter­vünket. Megszabadultunk a személyi kultusz hibáitól Eredményeink elérésében a belső tényezők között döntő szerepe van pártunk politiká­jának. a párt és a dolgozó nép között az elmúlt eszten­dőkben kialakult szoros, bi­zalomteli kapcsolatoknak. Po­litikánk kidolgozásában fon­tos szerepe van annak, hogy kijavítottuk a korábbi hibá­kat. Levontuk a tanulságot a szektásság és a dogmatiz- mus okozta súlyos torzu­lásokból, valamint a revi- zionizmus kártevéseiből. Mindehhez nagy segítséget nyújtottak a Szovjetunió Kom­munista Pártja XX. kongresZ- szusának, az 1957-es és az 1960-as moszkvai nyilatkoza­toknak az egész nemzetközi forradalmi mozgalomra érvé­nyes megállapításai. Voltak és még ma is akadni : emberek, akik ostoba és álnok módon arra a képtelen állításra vete­mednek, hogy az 1956-ös ma­gyarországi ellenforradalmi I felkelést a személyi kultusz bűneinek a XX. kongresszuson történt gyökeres feltárása idézte elő. A valóságban azon­ban az történt, hogy Magyar- országon néma személyi kul­tusz leleplezése, hanem maga a személyi kultusz ásta alá és rombolta szét a párt egységét, a párt tömegkapcsolatait, gyen­gítette meg a népi demok­ratikus rendszert. Az így előidézett helyzetet használta fel azután a tömege­ket megtévesztve és félreve­zetve a hazai és a külföldi reakció a rendszer elleni ál­talános támadásra. Éppen ezért, a XX. kongresszus adta a magyar munkásosztály és annak forradalmi pártja kezé­be azokat az eszmei fegyve­reket, amelyekkel határozot­tan és teljesen le tudta küz­deni mind a személyi kultuszt, mind az ellenforradalmi felke­lést. Éppen a XX. kongresszus tette lehetővé, hogy a kommunista és munkás­pártok megszabaduljanak azoktól a béklyóktól, ame­lyeket a személyi kultusz, a szektásság és a dogma- tizmus rakott a marxista gondolkozásra, így vált lehetővé, hogy a szocialista országok megsza­baduljanak azoktól a hibáktól, amelyek fékezték a tömegek alkotó lendületét, a szocialis­ta építést, csökkentették a szocializmus vonzóerejét és végső fokon visszatartották a világ forradalmi munkás- mozgalmának lendületét Az elmúlt évek ideológiai és politikai küzdelmei nálunk is bebizonyították, hogy a szek­tás és dogmatikus álláspont­ról nem lehet eredményesen harcolni a revizionizmus ellen, amint hogy revizionista állás­pontról sem lehet sikerrel harcolni a szektásság és a dog- matizmus ellen. A marxizmus és leninizmus álláspontjáról kell kétfrontos küzdelmet folytatni, mind a szektásság és dogmatizmus, mind a revizionizmus ellen. A Magyar Népköztársaság a szocialista fejlődés egyenes útján jár és ha szerény mér­tékben is, de most már mi is előrébb visszük a nagy közös ügyet. A tények és az eredmé- nyek hatására nőtt a Ma­gyar Népköztársaság nem­zetközi tekintélye és még a velünk szemben eddig leg­ellenségesebb körök is vál­toztatni kénytelenek ál­láspontjukon. Ma már normalizólni kívánják állami kapcsolataikat a Ma­gyar Népköztársasággal. Mi üdvözöljük a józanság és a reálpolitika megmutatkozó je­leit és az őszinte készségre hasonlóval fogunk válaszolni. Barátságunk nem ünnepnapra tartogatott szép szó Kedves elvtársak! Kedves szovjet barátaink! Ez a magyar kommunisták, a magyar nép álláspontja a szocialista építőmunka, a nem­zetközi munkásmozgalom és a nemzetközi helyzet érintett lé­nyeges kérdéseiben. Pártunk, a Magyar Szocialista Munkás­párt VIII. kongresszusa meg­határozta számunkra az előt­tünk álló esztendők program­ját. Otthon is azt mondjuk, itt is azt mondjuk, hogy politi­kánk nem változik. Kitartunk mellette, mert sok küzdelem­mel tapostuk ki ezt a jónak bizonyult utat. Sem jobbra, sem balra nem térünk le róla. Tisztelt elvtársak! Bará­taink! Küldöttségünk hitében és bizakodásában megerősödve tér haza szovjetuniöbeli útjá­ról. Mindaz, amit láttunk, újabb erőt adott, örömmel és büszkeséggel töltött el bennün­ket is. Hálásak vagyunk a Szov­jetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának, a Szovjetunió kormányá­nak, hogy lehetővé tették számunkra ezt a gyönyörű utat, a sok feledhetetlen élményt. Hálásak vagyunk a páratlan vendégszerete­ság nem ünnepnapokra tartogatott szép szó, ha­nem állandó éltető erő, fegyverünk és pajzsunk a szocializmus, a kommu­nizmus, a béke győzel­méért, nemzeti felvirág­zásunkért folytatott szün­telen harcunkban. A szovjet—magyar barátság­hoz való hűség számun líra a marxi—lenini eszmékhez való hűséget, a kommuniz­mus zászlajához, magyar né­pünk igaz ügyéhez, az ön­magunkhoz való hűséget je­lenti. Éljen a Szovjetunió Kom­munista Pártja és annak Nyikita Szergejevics Hrus­csov vezette lenini Központi Bizottsága! Éljen a hatalmas, a kommunizmust építő Szov­jetunió, éljen a magyar és a szovjet nép megbonthatat­lan barátsága! Éljen és győ­zedelmeskedjék a kommuniz­mus és a béke! Hosszan tartó taps és éljen­zés fogadta Kádár János sza­vait. A nagygyűlést Anatolij Birjukov zárta be. Szünet után levetítették az Opti­mista tragédia című új szov­jet filmet. Este Szipka József, a Ma­A nagygyűlés résztvevőinek egy csoportja (A tv képernyőjéről készült felvételek. Gábor foto) tért és még egyszer köszö­netét mondunk érte. Az elmúlt napokban sok­szor szólott küldöttségünk a bennünket egybefogó barát­ságról, testvériségről. Bizto­síthatom önöket, hogy pár­tunk és nőnünk számára a szovjet—magyar barát­gyar Népköztársaság moszk­vai nagykövete nagyszabású fogadást adott a Magyar Népköztársaság Szovjetunió­ban tartózkodó párt- és kor­mányküldöttsége tiszteletére. A fogadáson először Kádár Janos, majd Nyikita Hrtiscsov pohárköszöntőt mondott. Lapzártakor érkezett: Közös közlemény az atomcsend-tárgyalások pénteki üléséről A háromba talmi atomcsend- tárgyalások pénteki üléséről Moszkvában kiadott közös köz­lemény bejelenti, hogy a kül­döttségek folytatták tanácsko­zásaikat a légkörben, a világ­űrben és a víz alatt végzett nukleáris fegyverkísérletek el­tiltásáról megkötendő szerző­déssel összefüggő kérdésekről. Az ülésen szakértők és ta­nácsadók is részt vettek. Az atomcsend-tárgyalások szombaton délelőtt folytatód­nak. Salinger, a Fehér Ház sajtó­főnöke pénteken kijelentette, hogy a Moszkvában tárgyaló amerikai küldöttség vezetőjé­nek, Harriman külügyminisz­ter-helyettesinek küldetése ,a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetéséről kötendő szerződéssel kapcsolatos tár­gyalásokra korlátozódik”. Mint az AFP tudósítója rá­mutat, Salinger azokkal a hí­resztelésekkel kapcsolatban tette nyilatkozatát, amely sze­rint Kennedy elnök állítólag ellenjavaslatot juttatott el Harrimanhez a Varsói Szerző­dés és a NATO tagállamai közt megkötendő megnemtá­madási egyezmény kérdésé­ben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom