Pest Megyei Hirlap, 1963. július (7. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-16 / 164. szám

!mírfdP 1983. JÜLIUS 16. KEDD A Pravda hétfői vezércikke (Folytatás az 1. oldalról.) elkövetett a nézeteltérések leküzdésére, számos lépést tett, hogy mar­xista—leninista elvi alapon helyreállítsa a nézetek egysé­gét. Más testvérpártok Is tet­tek ilyen erőfeszítéseket. A KKP vezetősége azonban sem­mibe vette a közös érdekeket, folytatta hibás irányvonalának megvalósítását és a marxista —leninista pártokkal való né­zeteltéréseinek elmélyítését. Mi hát a véleményeltérések lényege egyrészről a KKP és másrészről az SZKP és a nem­zetközi kommunista mozgalom között? Korunk alapvető kérdése a háború és a béke kérdése A vita középpontját olyan kérdések képezik, amelyek minden nép alapvető érdekeit érinti a háború és a béke, a szocialista világrendszer sze­repe és fejlődése, a személyi kultusz ideológiája és gyakor­lata ellen vívott harc kérdései, a nemzetközi munkásmozga­lom és a nemzeti felszabadító harc stratégiájának és takti­kájának kérdései. A nemzetközi kommunista mozgalom pontos és világos választ adott ezekre a kérdé­sekre. A kommunista pártok egyhangú véleménye szerint ebben óriási szerepet töltött be az SZKP XX. kongresszusa, amely új szakaszt nyitott az egész kommunista mozgalom fejlődésében. Ez az értékelés bekerült az 1957-es és 1960-as nyi­latkozatokba, amelyeken a kínai vezetők aláírása is szerepel. Korunk alapvető kérdése a j háború és a béke kérdése. Ez a kérdés ma élesebben vető­dik fel, mint eddig bármikor és régi mértékkel mérve nem lehet ma megközelíteni. Az emberiség előtt ez a választás áll: béke és békés együttélés, vagy pusztító háború. E tekin­tetben nincs helye a hallga­tásnak: az új háború, ha meg­engedik, hogy kirobbanjon, termonukleáris háborúvá válik és százmilliók elpusztításához vezet. Az SZKP és a többi mar­xista—leninista párt a reális helyzetből kindulva úgy véli, hogy az új világháború elhárí­tása teljes mértékben meg­valósítható feladat. A kommunisták történelmi szerepe: megszervezni és ve­zetni a széles néptömegeknek a termonukleáris háború el­hárításáért vívott harcát. Mi a KKP vezetőinek az ál­láspontja? A kínai elvtársak olyan téziseket propagálnak, hogy a háborút nem lehet el­kerülni, amíg van imperializ­mus, hogy a békés együttélés illúzió és nem képezheti a szocialista országok külpoliti­ V. kájának vezérelvét, hogy a bé­kéért vívott harc akadályozza a forradalmi harcot. A kínai elvtársak még azt is kijelentik, hogy fel lehet áldozná a háborúban százmil­liókat, mert „az elpusztult im­perializmus romjain”, más szavakkal, a termonukleáris háború kirobbantásának ered­ményeképpen „felépül majd a gyönyörű jövő”. Az SZKP Központi Bizott­sága kijelenti — hangzik a nyílt levél, hogy mi a külön­böző társadalmi rendszerű ál­lamok békés együttélésének lenini politikáját folytatjuk és fogjuk folytatná. Pártunk ebben látja a szovjet nép és minden más ország népe iránti kötelességét. A béke biztosítása azt je­lenti, hogy a leghatéko­nyabb módon elősegítjük a szocialista rendszer megerősödését, vagyis fo­kozzuk a forradalmi harc­ra a világméretű forradal­mi folyamat egész mene­tére gyakorolt hatását. A KKP-nak komoly nézet- eltérései vannak az SZKP-val és a többi marxista—leninista párttal a sztálini személyi kul­tusz következményei ellen ví­vott harc kérdésében is. Az egész kommunista mozgalom helyesen megértette és támo­gatta a harcot a marxizmus— leninizmustól idegen személyi kultusz és káros következmé­nyei ellen. A szovjet nép, a marxista—leninista testvér­pártok méltóképpen értékelték azt a merészséget, bátorságot és valóban lenini elvszerűsé­get, amelyet pártunk és Köz­ponti Bizottsága tanúsított a személyi kultusz következmé­nyeinek felszámolásáért foly­tatott küzdelemben. Annak idején a kínad veze­tők is helyeselték ezt a tevé­kenységet. A kínai vezetők beszéltek az SZKP XX. kong- j resszusának óriási nemzetkö­zi jelentőségéről. Most azon- j ban a kínai elvtársak éles for- j dulatot vettek. Magukra vál- I lalták a személyi kultusz vé- j delmezőinek szerepét. A* SZKP XXII. kongresszusán elfogadott program a reménység fáklyájává vált Ma az egész világ látja, hogy mit jelent pártunk politikájá­ban a lenini irányvonal győ­zelme. Éppen a gyakorlat bi­zonyítja meggyőző erővel, hogy országunk életében milyen nagyszerű eredményekhez ve­zetett a XX., XXI., XXII. pártkongresszus vonalának m egvalósítása. A kommunista társadalom felépítésének az SZKP XXII. kongresszusán egyhangúlag el­fogadott programja a remény­ség fáklyájává vált az egész emberiség számára. A szovjet emberek fülének furcsa és kü­lönös, hogy a kínai elvtársak gyalázni igyekeznek az SZKP programját, a kommunista társadalom felépítésének nagyszerű tervét. A kínai vezetők halmoz­zák a marxizmustól távol álló ítéleteket a Szovjet­unióban levő osztályharc­ról, az SZKP programjá­nak az össznépi államra és az össznépi pártra vo­natkozó, állítólag hibás tételeiről. Az élet megmutatja — hang­zik az SZKP Központi Bizott­ságának nyílt levele —, hogy az SZKP miután össznépi po­litikai szervezetté vált, meg­erősítette kapcsolatait a töme­gekkel, még nagyobb erőre tett szert, kitűnik még maga- sabbrendű fegyelmével. A munkásosztály ideológiája a marxizmus—leninizmus a szocializmus győzelmével az egész nép ideológiájává vált. A munkásosztály célja, a kom­munizmus felépítése össznépi cél lett. A marxisták—leninis­ták természetesen csak örül­nek a kommunista ideológia befolyása ilyen megerősödésé­nek. Elmondhatjuk, hogy Lenin halála óta még pár­tunk soha nem volt ilyen erős, az új élet felépítésé­vel összefüggő legmeré­szebb feladatok megoldá­sára ennyire képes, mint ma. A testvérpártok a nemzet- j közi helyzetben végbement változások pontos elemzése J alapján kidolgozták a kor­szak marxista—leninista érté­kelését, amelyet kifejtettek a moszkvai értekezlet dokumen­tumaiban, meghatározták kö­zös politikájukat, a kommu­nista világmozgalom straté­giáját és taktikáját. A béké­ért, a demokráciáért, a nem­zeti függetlenségért és a szo­cializmusért vívott harc — ez' a marxista—leninista pártok j általános politikájának lénye­ge, a jelenlegi szakaszban a nemzetközi kommunista moz- j galom vezérvonala. Az SZKP és a többi marxista—leninista párt úgy véli, hogy korunk központjában áll a nemzetközi munkásosztály és annak dicső szülötte: a szocialista világ- rendszer, amely a társadalom fejlődésének döntő tényezőjévé válik. Lenin tanítása: gazdaságpolitikánkkal gyakoroljuk a legnagyobb hatást a nemzetközi forradalomra át a harc. Oldjuk meg ezt a feladatot és akkor kétségtele- aül és végérvényesen győz­tünk nemzetközi méretekben. A Szovjetunió kommunistái és más szocialista országok kommunistái szilárdan ma­gukévá tették a nagy Lenin hagyatékát. Ők úgy vélik, hogy a szocia­lista világrendszer megerősí­tésén, a kapitalista országok­ban levő munkások forradal­mi osztályharcán, az ázsiai és afrikai népek nemzeti felsza­badító harcán, a békeharcon, az agresszív háborúk ellen ví­vott harcon, a széles néptöme­gek antimonopolista harcán keresztül vezet ma a világfor­radalom útja. A kínai vezetők azonban más, hibás és végzetes irány­vonalat akarnak erőszakolni a kommunista világmozgalomra, minden forradalmi erőre. Saját „vezérvonalukat” javasolják és ez nem je­lent egyebet, mint az idő és a reális osztályerő-vi- szonyok figyelembe vétele nélkül a munkásosztály általános feladatainak fel­sorolását, amely a nemzeti felszabadító mozgalomnak a nemzetközi munkásosztálytól a szocialista világrendszertől való elsza­kadásához vezet. A kínai elvtársak olyan szörnyű állításokat hangoztat­nak, hogy az SZKP állítólag megtagadja a dolgozók forra­dalmi harcának támogatását. Ázsia, Afrika, Latin-Amerika népei nemzeti felszabadító mozgalmának támogatását. Számunkra, szovjet kommu­nisták számára, az októberi forradalom fiai számára — mondotta Hruscsov elvtárs — alapvető igazság annak elis­merése. hogy elgengedhetetle- nül szükséges a kapitalista tár­sadalom forradalmi átalakulá­sa szocialista társadalommá. A proletárforradalom és a proletariátus diktatúrájának megteremtésén át vezet az út a szocializmus felé. Ami a szo­cializmusba való átmenet for- tnáit illeti — mint az SZKP XX. kongresszusa rámutatott — azok egyre változatosabbak lesznek. A Kínai Kommunista Párt vezetőinek korunk alapvető politikai és elméleti kérdései­ben vallott hibás nézetei elvá­laszthatatlanul összefüggnek a szocialista tábor és a nem­zetközi kommunista mozgalom egységének aláásására irá­nyuló gyakorlati tevékenysé­gükkel. A kínai vezetők láb­bal tiporják a proletár inter- naciaonalizmus elveit, éles tá­madásokat intéznek a kommu­nista pártok és azok vezetői ellen, sok pártban frakcióg cso­portosulásokat igyekeznek támogatni. A KKP vezetői az SZKP és a többi marxista—leninista párt ellen intézett támadá­saikban különös helyet adnak a jugoszláv kérdésnek. Úgy ál­lítják be a dolgot, mintha a kommunista mozgalomban tá­madt nehézségeket az okozta volna, hogy a Szovjetuniónak és a többi szocialista ország­nak megjavultak a kapcsola­tai Jugoszláviával. A szovjet kommunisták, minden testvér­párt tudja, hogy az SZKP és a JKSZ között továbbra is fennállnak a nézeteltérések egy sor elvi, ideológiai kér­désben. De talán helyes lenne ilyen alapon „eltávolítani” Ju­goszláviát a szocializmustól? Az 1960-ban tartott moszk­vai értekezlet óta eltelt időszak teljes mértékben igazolta a kommunista vi­lágmozgalom ott kidolgo­zott programjának helyes­ségét. Korunk antiimperialista erői újabb és újabb győzelmeket 'aratnak. A forradalmi világ- I mozgalom szakadatlanul halad ■ előre. A Szovjetunió Kommunista ! Pártja ma és a jövőben is síkraszáll majd a szocialista országoknak az egész kommu­nista világmozgalomnak a moszkvai nyilatkozatok elvi alapján történő egysége és összefogása mellett. Az SZKP Központi Bizottsága — hang­zik a nyílt levél — a párt előtt, az egész szovjet nép előtt tel­jes felelősséggel kijelenti, hogy erőnkhöz képest mindent meg­tettünk és meg fogunk tenni a Kínai Kommunista Párttal Szovjet—magyar barátsági nagygyűlés Taskentben (Folytatás az 1. oldalról.) gyogóbb jövő távlataival, amelyért keményen dolgozik Üzbegisztán népe. Elvtársak! Barátaink! Üzbegisztán dolgozóinak munkája nagy jelentőségű a Szovjetunió határain túl is, hiszen az itt termelt gyapottal dolgozik nem kis részben a többi szocialista ország, köz- | tűk a Magyar Népköztársaság i textilipara is. Országaink konkrét gazdasági kapcsolata is bizonyítja a szocialista vi­lágrendszer országai gazdasági együttműködésének hatalmas jelentőségét a szocializmus fejlődése és a világméretű győzelme szempontjából. Szív­ből gratulálunk eddigi ered­ményeikhez és sok sikert kí­vánunk kitűzött céljaik el­éréséhez. — Már negyvenöt év­vel ezelőtt az volt az in­ternacionalizmus próba­köve, hogy kinek milyen a viszonya a világ első pro! etár államához. Ma még inkább nyilvánvaló, hogy aki kommunista inter­nacionalista, aki őszinte híve a béke megőrzésének, az szo­lidáris és együtt halad a Szov­jetunióval, amely valameny- nyi szocialista országnak, az egész nemzetközi munkásmoz­galomnak, a népek szabadsá­gának és békéjének legfőbb támasza. — Abban, hogy Magyaror­szág felszabadult a hitleri rab­ságból, a magyar dolgozók felszabadultak a tőkés, a föl­desúri kizsákmányolás alól, s abban, hogy a magyar nép a megszerzett hatalmat meg is tudta tartani, a hazai és a nemzetközi reakció támadásai ellenére — mindebben a Szov­jetunió létének és testvéri, in­ternacionalista támogatásának döntő szerepe van. — A Magyar Szocialista Munkáspárt és az egész ma­gyar nép szilárd meggyőző­dése, hogy felemelkedésünk, békénk, boldogulásunk elvá­laszthatatlan a Szovjetunióhoz és a szocialista országok kö­zösségéhez fűződő testvéri kap­csolatunktól. — Kedves elvtársak! Ha­talmas mértékben mozdították elő a Szovjetunió fejlődését, a kommunizmus építését a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX., XXL, majd XXII. kongreszusa. A törté­nelmi jelentőségű tanácskozá­sok eszmei irányvonala hatást gyakorolt a Szovjetunió hatá­rain túl is, az összes szocialista országok, az egész nemzetközi kommunista mozgalom fejlő­désére. — A Szovjetunió Kommu­nista Pártja példát mutatott, hogyan kell leninista módon elemezni korunk jelenségeit, hogyan kell bátran leszámolni a személyi kultusz maradvá­nyaival és hogyan kell a nép erejét egységbe fogva harcba indulni az új élet gyorsabb, eredményesebb építéséért. — Mi magyar kommunis­ták, elmondhatjuk, hogy pár­tunk a Szovjetunió Kommu­nista Pártja történelmi XX. kongresszusának irányvonalá­ra támaszkodva megsokszo­rozta erejét, felpezsdült, meg­újult pártunk és népünk élete. A lenini normák helyreállítá­sával elvtársias, termékeny légkör honosodott meg a párt- szervezetekben csakúgy mint az egész országban. Ilyen lég­körben öröm dolgozni, alkot­ni, s az eredmények sem ma­radnak el. — Az építőmunka minden meglevő gondja ellenére elmondható, hogy a Ma­gyar Népköztársaságban a helyzet most jó. Újjászervezett, szilárd, egysé­ges pártunk a marxizmus— leninizmus elvei alapján, a tö­megekkel összeforrva vezeti, irányítja társadalmunk életét. A népi hatalom szilárd, szor­gos munka folyik, fejlődik az ipar, a mezőgazdaság, a köz- művelődés, a tudomány és a kultúra. — Véghezvittük a mezőgaz­daság szocialista átszervezését és ezzel befejeztük hazánkban a szocializmus alapjainak le­rakását. A hatalom a nép ke­zében van megszűnt a kizsák­mányolás minden lehetősége. Dolgozó népünk anyagi biztonságban él és biza­kodva tekint a jövőbe, amely a szocialista társa­dalom teljes felépítését, majd a kommunizmus megvalósítását ígéri. — Nálunk mindenki tudja, hogy ez a helyzet elsősorban a Magyar Szocialista Munkás­párt átgondolt, helyes leninis­ta politikájának eredménye. A párt és a nép kapcsolata őszin­te és bensőséges. A dolgozó tö­megek egységben tömörülnek a párt köré, amely kitérők és megtorpanások nélkül vezeti az országot a szocialista építés útján. — Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkás­párt következetes marxis­ta—leninista párt, amely egész tevékenységében a pro­letár-nemzetköziség alapján áll. Pártunk internaciona­lista kötelességnek tartja ! — ahogy azt a VIII. párt- j kongresszusunk is határo­zatba foglalta —, hogy „Minden tőle telhetőt meg- tegyen a nemzetközi kom­munista mozgalom erősítésé­ért és a marxi—lenini egy­ség védelmében állhatatosan harcoljon a marxizmus—le­ninizmus revizionista és dog­matikus eltorzítása ellen”. — Mint ismeretes, a nem­zetköri kommunista mozga­lomban egyesek külön ál­lásponttal léptek fel és en­nek következtében az utób­bi időben vita keletkezett. Meggyőződésünk szerint a világ valamennyi kommu­nista és munkáspártjának forradalmi cselekvéséhez he­lyes, marxista—leninista út­mutatásokat adnak az 1957- es és az 1960-as moszkvai értekezletek közösen kidol­gozott okmányai. — Mi, e nyilatkozatok alapján állunk és dolgo­zunk. Nincs szükség a ben­nük foglalt elvek és politika semmiféle megváltoztatására. Megismerkedtünk a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottságának jú­lius 14-én, vasárnap nyil­vánosságra hozott nyílt le­velével. Teljes mértékben egyet­értünk annak tartalmá­val, mert összhangban áll az 1957-es és 1960- as közös nyilatkozatok elveivel és helyes mar­xista—leninista választ ad korunk nagy kérdé­seire. — A mi véleményünk sze- j rint a Szovjetunió Kommu- ■ nista Pártja Központi Bi­zottságának levelében érin­tett kérdések és az abban kifejtett álláspont nemcsak a Szovjetunió Kommunista Pártjának ügye, hanem ügye a mi pártunknak is, ügye az egész nemzetközi kommu­nista mozgalomnak, amely egységesen védelmezi és kép­viseli eddigi helyes irány­vonalunkat azokkal szem­ben, akik az 1957-es és 1960-as moszkvai nyilatko­zatot el akarják torzítani. — Hiszünk abban, hogy korunkban a háború nem végzetszerűen elkerülhetet­len, mert a nemzetközi erő­viszonyok a szocializmus ja­vára változtak meg. Meggyőződésünk, hogy a szocializmus feltétlenül győzelmet arat a kapi­talizmus fölött az emberi tevékenység leg­fontosabb területén, a ter­melésben, a gazdasági ver­senyben. — Jól tudjuk, hogy a szo­cialista országok gazdasági si­kerei nem helyettesítik, de nagymértékben megkönnyítik a haladó és forradalmi erők harcát a társadalom demokra­tikus és szocialista átalakítá­sáért az egész világon. Ázsia, Afrika, Latin-Amerika felsza­badult vagy még rabságban sínylődő népei is mélyen érde­keltek a szocialista országok gazdasági erősödésében, a szo­cialista világrendszer minél gyorsabb győzelmében a kapi­talizmus fölött. — A szocializmus életere­je összeliasonlíthatatlanol nagyobb, mint a kapita­lizmusé, csak az élettől elszakadottak és a kishitűek nem látják, hogy növekszenek lehetősége­ink a békés versenyben, ho­gyan szűkül a kapitalizmus élettere, hogyan erősödik vi­lágszerte igaz ügyünk vonz­ereje. Ezen az úton kell to­vább haladnunk, ez az út ve­zet a kommunizmus teljes- győzelméhez. — Kedves Elvtársaik! Ked­ves Barátaink! Nagyon hálá­sak vagyunk a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a szovjet kormánynak, hogy meghívta küldöttségünket. Pártjaink és országaink között a viszony jó és testvéri. Mély hatást gya­korol ránk az a nagy fellendü­lés, amelynek a Szovjetunió­ban tanúi vagyunk. Hálásak vagyunk azért, hogy lehetősé­günk nyüt találkozni önök­kel. Ígérjük, hogy e találko­zás emlékét szívünkbe zárjuk. — Otthon híven beszámo­lunk majd a látottakról, el­mondjuk, hogy a nagy szov­jet nép hősi munkával gyors ütemben eredményesen építi a kommunizmust. Elmondjuk, hogy a magyar népnek a nagy szovjet országban mindenütt őszinte barátai vannak, akikre számíthatunk közös céljaink megvalósításában, ahogyan önök is bizton számíthatnak igaz barátjukra, a szocializ­must építő magyar népre. Kádár János az Üabég Kom­munista Párt, Üzbegisztán dolgozó népe. a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan barátsága, a szocializmust épí­tő országok, a kommunista és munkáspártok egysége, a Szov­jetunió Kommunista Pártja és N. Sz. Hruscsov vezette Köz­ponti Bizottsága éltetésével fejezte be beszédét. való egység megerősítéséért, a kommunista világmozgalom­nak Lenin zászlaja alatt való összekovácsolásáért, a szocia­lista világrendszerhez tartozó országok tömörítéséért, a gyar­mati rendszer ellen küzdő minden nép hatékony megse­gítéséért, a béke ügyének megerősítéséért és a kommu­nizmus nagy eszméinek világ- I méretű győzelméért. Az egész párt, az egész nép még szorosabban felzárkózik a párt lenini központi bizottsága inögé Az az irányvonal ragyogó kifejezésre talált az SZKP Központi Bizottsága júniusi plénumának határozataiban. A plénum egyhangúlag jóvá­hagyta a központi bizottság elnökségének, N. Sz. Hrus­csov elvtársnak, az SZKP Központi Bizottsága első titkárának, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének a kommunista világmozga- lom erői további tömörítése érdekében kifejtett politika, tevékenységét, valamint mind­azokat a konkrét cselekede­teket és intézkedéseket, ame­lyeket az SZKP Központi Bizottságának elnöksége tett a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságával fenn­álló kölcsönös kapcsolatok­ban. A szövetségi köztársa­ságokban működő kom­munista pártok központi bizottságának plénumái, a hazánkban lezajló párt- aktívagyülések forró he­lyesléssel támogatják az SZKP Központi Bizott­sága júniusi határoza­tait I és alaptalan rágalmakként j határozottan elutasítják a Kínai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának pártunk és a többi kommunista párt központi bizottságának, pár­tunk és a többi kommu­nista párt ellen intézett tá­madásait. Egész pártunk, egész népünk még szorosab­ban felzárkózik a párt le­nini központi bizottsága mö­gé, egész energiáját a kom­munizmus építése nagysze­rű programja megvalósítá­sának szenteli. Lenini pár­tunk hűen forradalmi ha­gyományaihoz, proletár internacionalizmus elveihez, a kommunisták nagy seregé­nek első soraiban halad, és a jövőben is következetesen és megmásíthatatlanul erősí- j ti majd kapcsolatait a test­vérpártokkal. küzd a békéért, a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a szo­cializmusért. a marxizmus—- leninizmus teljes diadaláért. V. I. Lenin arra taní'ott bennünket; hogy 'iaeü-is 'gpo- j litikánkkal gyakoroljuk a leg-1 nagyobb hatást a nemzetközi forradalomra. Világméretek­ben erre a küzdőtérre került

Next

/
Oldalképek
Tartalom