Pest Megyei Hirlap, 1963. június (7. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-30 / 151. szám
1963. JÚNIUS 30, VASÁRNAP men MECVEI Szeplők a tündér arcán Villáin látogatás a Uunakangarban — Ma és holnap megoldható gondok A Pest megyei Pártbizottság a tavasszal behatóan foglalkozott azokkal a problémákkal, amelyek az idegenforgalom gyorsütemű növekedésével felmerültek. Megállapította, hogy megyénk idegenforgalmi adottságaival az országos idegenforgalmi fejlesztési tervben Budapest és a Balaton után a harmadik helyet foglalja el. Ezt a helyet számára a Dunakanyar jelentősége biztosítja. Országos érdek követeli a Dunakanyar fejlesztését, nem utolsósorban a Balaton tehermentesítése érdekében is. A Dunakanyar tündéri szépsége, 'természeti adottságainak valóságos kincsestára közismert nemcsak belföldön, hanem külföldön i*, de idegenforgalmi felkészültsége szinte végtelen sok kívánni valót hagy még hátra. Nincsenek szállodái, moteljei korszerű strandfürdői. A hiányok megszüntetéséhez nehéz milliárdok kellenének, amelyek biztosítására népgazdaságunk természetesen csakis a távlati tervek széles keretei között vállalkozhat. Adódnak azonban kisebb jelentőségű részletkérdések, amelyeknek gyors megoldása nem ütközne nagyobb nehézségekbe. A dolog mégis lassan, sokszor kelletlenül mozdul, sok helyen megmagyarázhatatlan nemtörődömség észlelhető, amellyel hiába kel bírókra a jószándék. Az elmúlt hét egyik legszürkébb napján autóztuk körül a Dunakanyart. Villámtúrákon szerzett észleleteinket foglalja tarka bokrétába az itt következő beszámoló két. A másik hiba az, hogy az alig hat méternyire vonuló vízvezetéket még mindig nem kötötték be a csárdába, pedig ez igazán nem kerülne sokba. Leányfalun,- a sűrű lombok között rejtőző tanácsházán Gellér Andrásné gazdasági előadóval beszélgetünk. — A híres vadgesztenyefasor kivágása ellen síkra szálltunk ugyan két évvel ezelőtt — mondjá —, mert azt hittük, hogy az útszélesítés ezzel a fairtással községünket egyik legszebb ékességétől fosztja meg. Most már tudjuk, hogy nem volt komoly okunk a tiltakozásra. A gyönyörűen kiépített út és a melléje ültetett fiatal fasor gazdag kárpótlást nyújt. Kívánni valónk azért van éppen elég, idegenforgalmi szempontból is. A község belső utcáin nagyon gyéy a közvilágítás és hitvány a burkolat. Csónakgarázsunk elavult, rozoga, tűzveszélyes. Felújítását a jövő évre tervezzük. Az egészséges ivóvíz problémája most már remélhetőleg gyorsan megoldódik, megkezdjük a törpe vízmű építését. De szégyenletes a moziproblémánk. A téli mozink egy mai állapotában még istállónak sem alkalmas hajdani rozoga kocsmahelyiségben tengődik, a nyári mozink pedig ... Gellértné a tanácsháza udvara felé mutat. Romai temető A pléhesárda helyén A -turistaforgalom első fontos pontja a budai Duna-par- ton Pomáz. Innen indulnak a turisták Dobogókő és Csobán- ika felé. A HÉV állomásával szemben, a MÁVAUT megállója közelében, négy évvel ezelőtt eléggé dísztelen külsejű büfét épített itt a Budakörnyé- ki Vendéglátóipari Vállalat a korábbi, még dísztelenebb „plóhcsárda“ helyén. Az intézmény jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy forgalma négy év alatt körülbelül megötszöröződött és mint Bisztró Szentendre lassan, de biztosan fejlődik a Dunatáj egyik legvonzóbb idegenforgalmi központjává. A patinás városka, .lelkes. vezetői felismerték az. idegenforgalom jelentőségét és nagy erőkifejtéssel dolgoznak az előfeltételek megteremtésén. Munkájuk jellemzője az. ami az eredményességet biztosítja: a tervszerűség. A városnak két igen fontos idegenforgalmi intézménye van, az egyik a Pap-szigeten megnyitott camping, a másik pedig a turistaszállóvá átalakított Antonik-villa a Dunára néző hegyoldalon, ahonnan gyönyörű a kilátás a vidékre. A campinget már jól ismerik a külföldi turisták is és szívesen keresik föl. Az idén új, korszerű csónakkikötőt kapott a sziget északi csücskében, autómosóval is fölszerelték, a tábor bejáratánál pedig ' új népbolt nyílt, amely gyümölcscsel, főzelékfélékkel és hűsítő italokkal látja el a sátorlakókat. Az idén több új, hat- nyolcszemélyes sátrat állították fel és így a fekvőhelyek száma 100-ra emelkedett, de ezenkívül bőségesen van arra is megfelelő hely, hogy akár ötszázan saját sátrukban lakhassanak. A tábornak hétköznapokon is csaknem telt háza van. Látogatásunk napján nyolcvanhat volt a camping- sátrak lakóinak száma, a sok saját sátraikban tanyázó, főleg külföldi, lengyel, német, francia és finn turistán kívül. Látogatásunk perceiben állította föl jellegzetes sátrát egy Fekete Sándor, a büfé vezetője mondja, már meghaladja az évi három és félmillió forintot. A sorellátás megjavult, de a büfé túl kevés bort kap. A konyha kapacitása sem kielégítő, a hétvégi nagy forgalommal megbirkózni nem tud. Étteremre, egy szél- és pormentes helyiségre lenne szüksége, mert jelenleg csupán álló vendégek kiszolgálására alkalmas. A budakörnyéki vendéglátónak azonban nincs kerete a fejlesztésre. — jövőre négy tagból álló finn kirándulótársaság. két fiatal házaspár. — Gyönyörű ez a camping — mondották a finnek őszinte elragadtatással —, szebb környezetet el sem lehet képzelni. Csak az a baj, hogy nincs meleg zuhany és hogy nincs a táborban vendéglő. Ha nem akarunk magunk főzni, akkor vagy Szentendrére kell bemennünk, vagy a Határcsárdába. Ez valóban baj. A budakörnyéki vendéglátó az idei szezonra ígérte a camping bisztróját. de a jelek szerint a legjobb esetben csak jövőre lesz belőle valami. A turistaszálló is igen népszerű, szinte állandóan zsúfolt. Itt is az élelmezés körül vannak bajok. A városi tanács ideiglenesen engedélyt adott ugyan a gondnoknak arra, hogy egytálas ebédeket főzzön a turistaszálló lakóinak, de ez nem kielégítő megoldás, A város utcáinak kövezetét szorgalmasan javítgatják, de éppen a legforgalmasabb és a legfontosabb Duna-parti útszakaszról, ahol a máris igen népszerű Görögkancsó Étterem és az idegenforgalmi hivatal, valamint a benzinkút van, elképesztően rongyos az útburkolat. Hatalmas kátyúk, gödrök éktelenítik el és már több komoly balesetnek voltak okozói. Baj van Szentendre régi strandjával is, a szigettel szemközti parton, ahová komp szállítja a fürdőzőket. Túlságosan kevés a kabin. Padsorok meztelen betonlábai fehéren izzanak itt a napsütésben. Az ülődeszkák hiányzanak róluk. — így olyan, mint egy római temető — mondja a- gazdasági előadó. — Szégyene a községnek. Az ülődeszkákat az ősszel leszereltette a mozivállalat, hogy a téli fagyok kárt ne tegyenek bennük, de hiába sürgetjük már hosszú hetek óta, még mindig nem szerelépületét az út kiszélesítése miatt kellett kisajátítani, helyette épült ez a korszerű étterem, amelynek emeleti helyiségeiben kaptak hajlékot a szövetkezeti irodák, de ha Ta- hitótfalu más, megfelelő helyiséget tud biztosítani számukra, a felszabaduló helyiségekben szállodaszobákat rendeznek be. Az étterem berendezése elsőosztályú, árai azonban harHat méter cső Szentendre határpontján áll a híres Határcsárda és örvendezteti meg ízletes ételkülönlegességeivel, kulturált, figyelmes kiszolgálással vendégeinek növekvő táborát. Itt az a baj, hogy a csárdának még mindig nincs telefonja, az egyes vendégcsoportok előre nem jelenthetik be érkezésüNyári mozi vagy — római temető? tette vissza, pedig már több mint egy hónap óta működhetne ez a mozi. Mostohán bánik Leányfaluval a vendéglátóipar is. A község két vendéglője, a Hableány és a Gyöngyszem elavult, dísztelen berendezésével már régein nem felel meg a követelményeknek. A továbbvezető út egyik szép, barátságos látványossága a Vöröskő Étterem, amely a tahi hídfő előtt csábítja megállásra a kirándulókat. A földművesszövetkezet régi, rozzant madosztályúak, ami nem kis mértékben járul hozzá népszerűségéhez. — Április elején nyitottuk meg az éttermet — mondta Cserjés Károly, a földművesszövetkezet főkönyvelője — a forgalom beváltotta reményeinket. Rengeteg külföldi vendégünk volt már, svédek, dánok, franciák, svájciak és valamennyien igen jól érezték magukat. Ezt bizonyítják a vendégkönyvbe írt lelkes hangú em- léksorok is. Egyetlen telefonvonal Zökkenők azért itt is vannak. Az egyik baj az, hogy yi- segrád és Budapest között az egyetlen telefonvonal nem elég. Ha például Tahiból beszél valaki, az egész vonalon addig senki más nem beszélhet, amíg ez a beszélgetés tart. Két éve szorgalmazzák a második vonalat, de eredménytelenül. A másik nehézséget a túl kicsire szabott nyersanyagkvóta okozza. A megyei tanács kereskedelmi osztályától a heti húskvóta egy métérmázsá- val való felemelését várja a Vöröskő. A takaros étteremmel szemben, a tahi hídfő szégyenfoltja, a régi zsibvásár, tűnőben van. A területet kisajátították és rajta autóparkoló és korszerű önkiszolgáló építését tervezik. Innen vezet az út, a keskeny hídon át, a Pokolcsárdához. A népszerű és mintaszerűen vezetett csárda az utóbbi években nagyot fejlődött. sőt állandóan tovább fejlődik. Most készülnek egy 1500—2000 vendég befogadására alkalmas fedett étterem tervei. A télen valószínűleg fel is épül ez a helyiség. Legalábbis nagyon bízik felépítésében Ke’encsik. Béla, a csárda vezetője. I A csárdához vezető út I azonban botrányos. Kátyús burkolatától irtóznak az autóvezetők. Már rengeteg panasz elhangzott miatta, de az eredmény csak annyi, hogy olykor-olykor két-három munkás néhány napig kapirgál valamicskét a rongyos burkolaton. Visegrádon, ahol Salamon híres romtomyáit már elfödték a helyreállítók állványai, és gyors ütemben épül a fellegvárba vezető autóút is, Száraz János, a községi tanács vb-elnöke szerint az ellátással vannak komoly bajok. Kevés hentesárut kap ez a legforgalmasabb idegenforgalmi központ. A rendelkezésre álló készleteket rendszerint már az első nagyobb hétvégi kirándulócsoport szétkapkodja, az utána érkező tömegeknek alig jut valami. A turistaszállókban kevés a hely. Megfelelő épületek hiányában a fejlesztés csakis új építkezéssel lenne megoldható, de mivel szabad telek nincs, a régi, masszívabb épületekre űj emeleteket kellene húzni. Kicsi már a vendéglátó egységek befogadóképessége is. A zebegényi néma színpad vek még mindig nem ismerték fel kellőképpen a visegrádi palota és a múzeum jelentőségét, pedig kétségtelen, hogy Visegrád ezeknek köszönheti a legnagyobb vonzóerejét. Uj múzeumépületre lenne szükség. A nemtörődömséget az is mutatja, hogy a világhírű ásatások területén, a nevezetes rommezőben, még mindig istálló éktelenkedik. A visegrádi rév képe sem nagyon méltó Mátyás király egykori városának jelentőségéhez. Innen indul a komp a túlsó partra, a nagymarosi kikötőbe. Ezen a parton az a vélemény, hogy innen még porn- pásabb a Dunakanyar, mert itt teljes szépségében élvezhető a visegrádi oldal panorámája is. Ebben van is igazság, sőt abban a panaszban is, hogy a vác—szobi part sokkal elhanyagoltabb, sokkal mostohább, mint a túlsó. Néhány pillanatfelvétel róla: Zebegény új vendéglője nagyon szép helyen fekszik, a romantikus Duna-parton. Főleg a külföldi turisták számára létesült, de nagy hibája, hogy nincs zene, sőt táncpahkett sem. A másik zebegényi vendéglőből, a Fenyő Gyöngyéből, amelv Korány után a legnagyobb forgalmat bonyolítja le, szintén száműzték az élő muzsikát. — Magnóra odahaza is tudunk táncolni — keseregnek a fiatal kirándulók. — Itt lenne az ideje — mondja Krepsz István vb- elnök és szavához Németh Ferenc iskolaigazgató, a Hazafias Népfront helyi titkára helyeslőén bólintgat —, hogy ezeket a vendéglőket méltóvá fejlesszék a páratlanul szép környezethez. De a Váci Vendéglátóipari Vállalat beszélni sem akar beruházásokról. A maga nemében páratlanul szép és szerény becsléssel félmillió forintra értékelt szabadtéri színpadot társadalmi munkával, alig ötvenezer forintos költséggel építették fel a zebegényiek. A színpad (háttere fenséges panoráma. Nyugat felé tárul ki innen a világ, és a Duna ragyogó tükre fölött egész Szob látszik. A drága széksorok — vagy ezer kényelmes szék — árván, kihasználatlanul búslakodnak. A néma színpad A színpad néma. Nagy erőfeszítés árán tudtak tavaly néhány szép estét megrendezni rajta, de hogy mi lesz az idén, az még bizonytalan. Hajóállomás is kellene, valamint nagyobb népbolt. Az egyetlen cukrászdának óriási a forgalma, de hely csak húsz vendég számára van benne. Az olcsó IBUSZ- vonatokat három évvel ezelőtt beszüntették. Évek óta folyik a harc azért is, hogy legalább szombatonként és vasárnaponként indítson a MÁV Pest felé egy későbbi vonatot, mondjuk 11 óra felé, mert most a legkésőbbi fél kilenckor indul. Aztán a part, a tavaszi jégár által letarolt parti fák, Zebegénytől egészen Vácig!- A kidöntött fatörzsek azóta is ott hevernek a parton. Hiába sürgetik állandóan az erdőgazdaságot, hogy takarítsa már el az értékes faanyagot, nem is válaszol a sürgetésekre. A községi tanács vezetőit viszont rendőrségi följelentéssel fenyegették meg, amikor a maga hatáskörében kívánta ezt a takarítást elvégeztetni. Az autó kínlódva vergődik a Vác felé vezető út tengelytörő hepe-lhupái között, valósággal bukdácsolva jut Nagymaroson, Kismaroson, Nógrádverőcén meg a többi* különben nagyon bájos és forgalmas üdülőhelyen át Vácig. Pedig hosszú évek óta foglalkoznak az illetékesek az itteni útkérdés megoldásával. Állítólag a tervek már elkészültek, de egyébként minden mozdulatlan. Csak a milliárdok meglennének. De addig is meg kellene oldani valahogy legalább az apró-cseprő problémákat. Magyar László Megkezdődött a befőzési idény Jellegzetes finn sátor a szentendrei campingben Istálló a rommezőben A visegrádi múzeum járatánál tálálkoztunk Héj Miklós múzeum igazgatóval, a régészeti feltárások be- I vezetőjével. Sietett az autó- dr. } buszhoz, és távirati stílusban így panaszkodott: — Az idegenforgalmi szerKonzerviparunk évről évre növeli termelését, az idén például 8000 vagonnal tartósít többet, mint tavaly. A magyar háziasszonyok azonban még tartják rekordjukat, s a becslések szerint az idén is 150—200 millió üveg befőttet, savanyúságot, főzelékfélét tesznek el télre. A kereskedelem felkészült az idényre, elegendő befőttes- üvegről, cukorról, fűszerről, celofánról és egyéb kellékről gondoskodott. Az idei szezonra 6 millió befőttesüveget hoznak forgalomba, kétmillióval többet, mint tavaly. Említésre méltó, hogy a szabvány méretű és formájú konzerves- üvegeken kívül klasszikus formájú, tehát hoszú befőttes-, trapézalakú lekváros-, és hasas savanyúságosüvegek is kaphatók. Számítások szerint körülbelül ezer vagon cukrot „emésztenek” fel az otthoni befőzések, s a szükséges mennyiség rendelkezésre áll. Fűszerek közül tavaly a III. negyedévben, tehát a befőzési főszezonban 10.5 vagon bors fogyott, most 20—30 százalékos keresetnövekedés kielégítése sem okoz gondot. Tájanként változnak az ízlések, más-más fűszerekkel ízesítik a savanyúságokat. Az ilyen igények kielégítéséről is gondoskodtak, jóllehet kis mennyiségekről van szó. Például a múlt évben 18 kiló borókabogyó fogyott, s most a kiskereskedelemi vállalatok előzetes kérése alapján 98 kilót hoznak forgalomba. Mustármagból a tavalyi 391 kiló helyett most 401 kiló a kereskedelem készlete. Nem hiába keresik már a korian- dert sem, mert 427 kilós készletről gondoskodtak. Befőzési szezoncikk a szalicil is. A megtöltött befőttesüvegek lezárására 13 millió tasak celofán és 718 tonna befőzö pergamen áll rendelkezésre a tavalyi 10 millió tasak. illetve 590 tonna helyett, gumigyűrűből pedig másfél millióval több. 7.5 millió csomaggal kerül forgalomba. Egy-egy tasak 50 gumigyűrűt tartalmaz.
