Pest Megyei Hirlap, 1963. június (7. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-30 / 151. szám

1963. JÚNIUS 30, VASÁRNAP men MECVEI Szeplők a tündér arcán Villáin látogatás a Uunakangarban — Ma és holnap megoldható gondok A Pest megyei Pártbizottság a tavasszal behatóan foglalkozott azokkal a problémákkal, amelyek az ide­genforgalom gyorsütemű növekedésével felmerültek. Meg­állapította, hogy megyénk idegenforgalmi adottságaival az országos idegenforgalmi fejlesztési tervben Budapest és a Balaton után a harmadik helyet foglalja el. Ezt a he­lyet számára a Dunakanyar jelentősége biztosítja. Orszá­gos érdek követeli a Dunakanyar fejlesztését, nem utolsó­sorban a Balaton tehermentesítése érdekében is. A Duna­kanyar tündéri szépsége, 'természeti adottságainak való­ságos kincsestára közismert nemcsak belföldön, hanem külföldön i*, de idegenforgalmi felkészültsége szinte vég­telen sok kívánni valót hagy még hátra. Nincsenek szál­lodái, moteljei korszerű strandfürdői. A hiányok meg­szüntetéséhez nehéz milliárdok kellenének, amelyek bizto­sítására népgazdaságunk természetesen csakis a távlati tervek széles keretei között vállalkozhat. Adódnak azon­ban kisebb jelentőségű részletkérdések, amelyeknek gyors megoldása nem ütközne nagyobb nehézségekbe. A dolog mégis lassan, sokszor kelletlenül mozdul, sok helyen meg­magyarázhatatlan nemtörődömség észlelhető, amellyel hiába kel bírókra a jószándék. Az elmúlt hét egyik legszürkébb napján autóztuk kö­rül a Dunakanyart. Villámtúrákon szerzett észleleteinket foglalja tarka bokrétába az itt következő beszámoló két. A másik hiba az, hogy az alig hat méternyire vonuló víz­vezetéket még mindig nem kötötték be a csárdába, pedig ez igazán nem kerülne sok­ba. Leányfalun,- a sűrű lombok között rejtőző tanácsházán Gellér Andrásné gazdasági előadóval beszélgetünk. — A híres vadgesztenyefa­sor kivágása ellen síkra száll­tunk ugyan két évvel ezelőtt — mondjá —, mert azt hittük, hogy az útszélesítés ezzel a fairtással községünket egyik legszebb ékességétől fosztja meg. Most már tudjuk, hogy nem volt komoly okunk a til­takozásra. A gyönyörűen ki­épített út és a melléje ültetett fiatal fasor gazdag kárpótlást nyújt. Kívánni valónk azért van éppen elég, idegenforgal­mi szempontból is. A község belső utcáin nagyon gyéy a közvilágítás és hitvány a bur­kolat. Csónakgarázsunk el­avult, rozoga, tűzveszélyes. Felújítását a jövő évre ter­vezzük. Az egészséges ivóvíz problémája most már remél­hetőleg gyorsan megoldódik, megkezdjük a törpe vízmű építését. De szégyenletes a moziproblémánk. A téli mo­zink egy mai állapotában még istállónak sem alkalmas haj­dani rozoga kocsmahelyiség­ben tengődik, a nyári mozink pedig ... Gellértné a tanácsháza ud­vara felé mutat. Romai temető A pléhesárda helyén A -turistaforgalom első fon­tos pontja a budai Duna-par- ton Pomáz. Innen indulnak a turisták Dobogókő és Csobán- ika felé. A HÉV állomásával szemben, a MÁVAUT megál­lója közelében, négy évvel ez­előtt eléggé dísztelen külsejű büfét épített itt a Budakörnyé- ki Vendéglátóipari Vállalat a korábbi, még dísztelenebb „plóhcsárda“ helyén. Az intéz­mény jelentőségét mi sem bi­zonyítja jobban, mint az, hogy forgalma négy év alatt körül­belül megötszöröződött és mint Bisztró Szentendre lassan, de bizto­san fejlődik a Dunatáj egyik legvonzóbb idegenforgalmi központjává. A patinás város­ka, .lelkes. vezetői felismerték az. idegenforgalom jelentősé­gét és nagy erőkifejtéssel dol­goznak az előfeltételek megte­remtésén. Munkájuk jellemző­je az. ami az eredményességet biztosítja: a tervszerűség. A városnak két igen fontos ide­genforgalmi intézménye van, az egyik a Pap-szigeten meg­nyitott camping, a másik pe­dig a turistaszállóvá átalakí­tott Antonik-villa a Dunára néző hegyoldalon, ahonnan gyönyörű a kilátás a vidékre. A campinget már jól ismerik a külföldi turisták is és szí­vesen keresik föl. Az idén új, korszerű csónakkikötőt kapott a sziget északi csücskében, autómosóval is fölszerelték, a tábor bejáratánál pedig ' új népbolt nyílt, amely gyümölcs­csel, főzelékfélékkel és hűsítő italokkal látja el a sátorlakó­kat. Az idén több új, hat- nyolcszemélyes sátrat állítot­ták fel és így a fekvőhelyek száma 100-ra emelkedett, de ezenkívül bőségesen van arra is megfelelő hely, hogy akár ötszázan saját sátrukban lak­hassanak. A tábornak hétköz­napokon is csaknem telt háza van. Látogatásunk napján nyolcvanhat volt a camping- sátrak lakóinak száma, a sok saját sátraikban tanyázó, fő­leg külföldi, lengyel, német, francia és finn turistán kívül. Látogatásunk perceiben állí­totta föl jellegzetes sátrát egy Fekete Sándor, a büfé vezető­je mondja, már meghaladja az évi három és félmillió forintot. A sorellátás megjavult, de a büfé túl kevés bort kap. A konyha kapacitása sem kielé­gítő, a hétvégi nagy forgalom­mal megbirkózni nem tud. Ét­teremre, egy szél- és pormen­tes helyiségre lenne szüksége, mert jelenleg csupán álló ven­dégek kiszolgálására alkalmas. A budakörnyéki vendéglátó­nak azonban nincs kerete a fejlesztésre. — jövőre négy tagból álló finn kirán­dulótársaság. két fiatal házas­pár. — Gyönyörű ez a camping — mondották a finnek őszinte elragadtatással —, szebb kör­nyezetet el sem lehet képzel­ni. Csak az a baj, hogy nincs meleg zuhany és hogy nincs a táborban vendéglő. Ha nem akarunk magunk főzni, akkor vagy Szentendrére kell be­mennünk, vagy a Határcsár­dába. Ez valóban baj. A budakör­nyéki vendéglátó az idei sze­zonra ígérte a camping biszt­róját. de a jelek szerint a leg­jobb esetben csak jövőre lesz belőle valami. A turistaszálló is igen nép­szerű, szinte állandóan zsú­folt. Itt is az élelmezés körül vannak bajok. A városi tanács ideiglenesen engedélyt adott ugyan a gondnoknak arra, hogy egytálas ebédeket főzzön a tu­ristaszálló lakóinak, de ez nem kielégítő megoldás, A város utcáinak kövezetét szorgalmasan javítgatják, de éppen a legforgalmasabb és a legfontosabb Duna-parti út­szakaszról, ahol a máris igen népszerű Görögkancsó Étterem és az idegenforgalmi hivatal, valamint a benzinkút van, el­képesztően rongyos az útbur­kolat. Hatalmas kátyúk, göd­rök éktelenítik el és már több komoly balesetnek voltak oko­zói. Baj van Szentendre régi strandjával is, a szigettel szem­közti parton, ahová komp szállítja a fürdőzőket. Túlsá­gosan kevés a kabin. Padsorok meztelen betonlá­bai fehéren izzanak itt a nap­sütésben. Az ülődeszkák hiányzanak róluk. — így olyan, mint egy ró­mai temető — mondja a- gaz­dasági előadó. — Szégyene a községnek. Az ülődeszkákat az ősszel leszereltette a mozivál­lalat, hogy a téli fagyok kárt ne tegyenek bennük, de hiá­ba sürgetjük már hosszú hetek óta, még mindig nem szerel­épületét az út kiszélesítése mi­att kellett kisajátítani, he­lyette épült ez a korszerű ét­terem, amelynek emeleti he­lyiségeiben kaptak hajlékot a szövetkezeti irodák, de ha Ta- hitótfalu más, megfelelő he­lyiséget tud biztosítani szá­mukra, a felszabaduló helyi­ségekben szállodaszobákat rendeznek be. Az étterem berendezése el­sőosztályú, árai azonban har­Hat méter cső Szentendre határpontján áll a híres Határcsárda és örven­dezteti meg ízletes ételkülön­legességeivel, kulturált, figyel­mes kiszolgálással vendégei­nek növekvő táborát. Itt az a baj, hogy a csárdának még mindig nincs telefonja, az egyes vendégcsoportok előre nem jelenthetik be érkezésü­Nyári mozi vagy — római temető? tette vissza, pedig már több mint egy hónap óta működ­hetne ez a mozi. Mostohán bánik Leányfalu­val a vendéglátóipar is. A köz­ség két vendéglője, a Hab­leány és a Gyöngyszem el­avult, dísztelen berendezésével már régein nem felel meg a követelményeknek. A továbbvezető út egyik szép, barátságos látványossága a Vöröskő Étterem, amely a tahi hídfő előtt csábítja meg­állásra a kirándulókat. A föld­művesszövetkezet régi, rozzant madosztályúak, ami nem kis mértékben járul hozzá nép­szerűségéhez. — Április elején nyitottuk meg az éttermet — mondta Cserjés Károly, a földműves­szövetkezet főkönyvelője — a forgalom beváltotta remé­nyeinket. Rengeteg külföldi vendégünk volt már, svédek, dánok, franciák, svájciak és valamennyien igen jól érezték magukat. Ezt bizonyítják a vendég­könyvbe írt lelkes hangú em- léksorok is. Egyetlen telefonvonal Zökkenők azért itt is van­nak. Az egyik baj az, hogy yi- segrád és Budapest között az egyetlen telefonvonal nem elég. Ha például Tahiból be­szél valaki, az egész vonalon addig senki más nem beszél­het, amíg ez a beszélgetés tart. Két éve szorgalmazzák a má­sodik vonalat, de eredmény­telenül. A másik nehézséget a túl kicsire szabott nyersanyag­kvóta okozza. A megyei tanács kereskedelmi osztályától a he­ti húskvóta egy métérmázsá- val való felemelését várja a Vöröskő. A takaros étteremmel szem­ben, a tahi hídfő szégyenfolt­ja, a régi zsibvásár, tűnőben van. A területet kisajátították és rajta autóparkoló és kor­szerű önkiszolgáló építését tervezik. Innen vezet az út, a kes­keny hídon át, a Pokolcsár­dához. A népszerű és minta­szerűen vezetett csárda az utóbbi években nagyot fejlő­dött. sőt állandóan tovább fejlődik. Most készülnek egy 1500—2000 vendég befogadásá­ra alkalmas fedett étterem tervei. A télen valószínűleg fel is épül ez a helyiség. Leg­alábbis nagyon bízik felépíté­sében Ke’encsik. Béla, a csár­da vezetője. I A csárdához vezető út I azonban botrányos. Kátyús burkolatától irtóznak az autó­vezetők. Már rengeteg panasz elhangzott miatta, de az ered­mény csak annyi, hogy oly­kor-olykor két-három mun­kás néhány napig kapirgál valamicskét a rongyos burko­laton. Visegrádon, ahol Salamon híres romtomyáit már elföd­ték a helyreállítók állvá­nyai, és gyors ütemben épül a fellegvárba vezető autóút is, Száraz János, a községi tanács vb-elnöke szerint az ellátással vannak komoly bajok. Kevés hentesárut kap ez a legforgalmasabb ide­genforgalmi központ. A ren­delkezésre álló készleteket rendszerint már az első nagyobb hétvégi kiránduló­csoport szétkapkodja, az utá­na érkező tömegeknek alig jut valami. A turistaszállók­ban kevés a hely. Megfelelő épületek hiányában a fej­lesztés csakis új építkezés­sel lenne megoldható, de mi­vel szabad telek nincs, a régi, masszívabb épületekre űj emeleteket kellene húzni. Ki­csi már a vendéglátó egysé­gek befogadóképessége is. A zebegényi néma színpad vek még mindig nem ismer­ték fel kellőképpen a viseg­rádi palota és a múzeum je­lentőségét, pedig kétségtelen, hogy Visegrád ezeknek kö­szönheti a legnagyobb von­zóerejét. Uj múzeumépületre lenne szükség. A nemtörő­dömséget az is mutatja, hogy a világhírű ásatások terüle­tén, a nevezetes rommező­ben, még mindig istálló ék­telenkedik. A visegrádi rév képe sem nagyon méltó Mátyás király egykori városának jelentő­ségéhez. Innen indul a komp a túlsó partra, a nagymarosi kikötőbe. Ezen a parton az a véle­mény, hogy innen még porn- pásabb a Dunakanyar, mert itt teljes szépségében él­vezhető a visegrádi oldal panorámája is. Ebben van is igazság, sőt abban a panasz­ban is, hogy a vác—szobi part sokkal elhanyagoltabb, sokkal mostohább, mint a túlsó. Néhány pillanatfelvétel ró­la: Zebegény új vendéglője nagyon szép helyen fekszik, a romantikus Duna-parton. Fő­leg a külföldi turisták szá­mára létesült, de nagy hi­bája, hogy nincs zene, sőt táncpahkett sem. A másik zebegényi vendéglőből, a Fe­nyő Gyöngyéből, amelv Ko­rány után a legnagyobb for­galmat bonyolítja le, szin­tén száműzték az élő muzsi­kát. — Magnóra odahaza is tu­dunk táncolni — kesereg­nek a fiatal kirándulók. — Itt lenne az ideje — mondja Krepsz István vb- elnök és szavához Németh Ferenc iskolaigazgató, a Ha­zafias Népfront helyi tit­kára helyeslőén bólintgat —, hogy ezeket a vendéglőket méltóvá fejlesszék a párat­lanul szép környezethez. De a Váci Vendéglátóipari Vál­lalat beszélni sem akar be­ruházásokról. A maga nemében páratla­nul szép és szerény becslés­sel félmillió forintra érté­kelt szabadtéri színpadot tár­sadalmi munkával, alig ötven­ezer forintos költséggel épí­tették fel a zebegényiek. A színpad (háttere fenséges pa­noráma. Nyugat felé tárul ki innen a világ, és a Duna ragyogó tükre fölött egész Szob látszik. A drága szék­sorok — vagy ezer kényel­mes szék — árván, kihasz­nálatlanul búslakodnak. A néma színpad A színpad néma. Nagy erő­feszítés árán tudtak tavaly néhány szép estét megren­dezni rajta, de hogy mi lesz az idén, az még bizonyta­lan. Hajóállomás is kellene, valamint nagyobb népbolt. Az egyetlen cukrászdának óriási a forgalma, de hely csak húsz vendég számára van benne. Az olcsó IBUSZ- vonatokat három évvel ez­előtt beszüntették. Évek óta folyik a harc azért is, hogy legalább szombatonként és vasárnaponként indítson a MÁV Pest felé egy későb­bi vonatot, mondjuk 11 óra felé, mert most a legkésőbbi fél kilenckor indul. Aztán a part, a tavaszi jég­ár által letarolt parti fák, Zebegénytől egészen Vácig!- A kidöntött fatörzsek azóta is ott hevernek a parton. Hiába sürgetik állandóan az erdőgazdaságot, hogy taka­rítsa már el az értékes fa­anyagot, nem is válaszol a sürgetésekre. A községi ta­nács vezetőit viszont rend­őrségi följelentéssel fenyeget­ték meg, amikor a maga hatáskörében kívánta ezt a takarítást elvégeztetni. Az autó kínlódva vergődik a Vác felé vezető út ten­gelytörő hepe-lhupái között, valósággal bukdácsolva jut Nagymaroson, Kismaroson, Nógrádverőcén meg a többi* különben nagyon bájos és forgalmas üdülőhelyen át Vácig. Pedig hosszú évek óta foglalkoznak az illetéke­sek az itteni útkérdés megol­dásával. Állítólag a tervek már elkészültek, de egyéb­ként minden mozdulatlan. Csak a milliárdok meglen­nének. De addig is meg kel­lene oldani valahogy legalább az apró-cseprő problémákat. Magyar László Megkezdődött a befőzési idény Jellegzetes finn sátor a szentendrei campingben Istálló a rommezőben A visegrádi múzeum járatánál tálálkoztunk Héj Miklós múzeum igazga­tóval, a régészeti feltárások be- I vezetőjével. Sietett az autó- dr. } buszhoz, és távirati stílusban így panaszkodott: — Az idegenforgalmi szer­Konzerviparunk évről évre növeli termelését, az idén pél­dául 8000 vagonnal tartósít többet, mint tavaly. A magyar háziasszonyok azonban még tartják rekordjukat, s a becs­lések szerint az idén is 150—200 millió üveg befőttet, savanyúsá­got, főzelékfélét tesznek el télre. A kereskedelem felkészült az idényre, elegendő befőttes- üvegről, cukorról, fűszerről, ce­lofánról és egyéb kellékről gondoskodott. Az idei szezon­ra 6 millió befőttesüveget hoz­nak forgalomba, kétmillióval többet, mint tavaly. Említésre méltó, hogy a szabvány mé­retű és formájú konzerves- üvegeken kívül klasszikus for­májú, tehát hoszú befőttes-, trapézalakú lekváros-, és hasas savanyúságosüvegek is kap­hatók. Számítások szerint körül­belül ezer vagon cukrot „emésztenek” fel az ott­honi befőzések, s a szükséges mennyiség ren­delkezésre áll. Fűszerek kö­zül tavaly a III. negyedévben, tehát a befőzési főszezonban 10.5 vagon bors fogyott, most 20—30 százalékos keresetnöve­kedés kielégítése sem okoz gondot. Tájanként változnak az ízlések, más-más fűszerek­kel ízesítik a savanyúságokat. Az ilyen igények kielégítésé­ről is gondoskodtak, jóllehet kis mennyiségekről van szó. Például a múlt évben 18 kiló borókabogyó fogyott, s most a kiskereskedelemi vál­lalatok előzetes kérése alap­ján 98 kilót hoznak forgalom­ba. Mustármagból a tavalyi 391 kiló helyett most 401 kiló a kereskedelem készlete. Nem hiába keresik már a korian- dert sem, mert 427 kilós kész­letről gondoskodtak. Befőzési szezoncikk a sza­licil is. A megtöltött befőttesüvegek lezárására 13 millió tasak ce­lofán és 718 tonna befőzö per­gamen áll rendelkezésre a ta­valyi 10 millió tasak. illetve 590 tonna helyett, gumigyűrű­ből pedig másfél millióval több. 7.5 millió csomaggal ke­rül forgalomba. Egy-egy ta­sak 50 gumigyűrűt tartalmaz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom