Pest Megyei Hirlap, 1963. június (7. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-12 / 135. szám

1933. JÜNIUS 12, SZERDA

rrsrr

MEGYEI

kf&rlem

Az Ipoly mentén

HARMINCÖT ÉV A KÖZSÉGHÁZÁN

.1 letkcsich első közös éve m 300 holtlat öntöznek ■ Jut takarmány} a háztájiba is

az új, motoros szivattyúk emelik ki és acél-, meg műanyagcsövek szállítják tovább a szórófejekig a vizet. Szép látvány volt az csőszerűén öntözött zöldbab, paradicsom és paprika, az előcsíráztatott, s dús bokrot eresztett burgonya, amelynek termését néhány hét múlva már fel is szedhetik. Csak a kertészet bevételéből több mint másfél millió forintra számítanak ebben az esztendőben. Ha a többi növényből is meglesz az a jó termés, amire számítani lehet, biztos, hogy elérik a 29,90 forintos betervezett munkaegységértéket. Ez pedig nem rossz jövedelem, kezdetnek.

Ki is kértük néhány idősebb szövetkezeti gazda véleményét, amikor megnéztük a gépállomás által kihelyezett szénafelhordó-, kazlazó- gépet munka közben; Hovan József, és idősebb Kiss József, szófukar emberek lehetnek, mert ennyit mondtak csak:

— Az indulás szép volt, a többit pedig majd meglátjuk.

Érezni lehetett a hangjukon, látni lehetett az arcukon, hogy nem egészen bizonyosak még, mennyire sikerül a közös felemelkedés.

Amikor azután bent a szövetkezet irodájában leültünk beszélgetni az elnökkel, meg a főmezőgazdásszal, Gláser Lászlóval és a Pestről önként ide jelentkezett dr. Sághi Pál főkönyvelővel, kiderült, hogy a tartózkodóan nyilatkozó tagok a legszorgalmasabbak közé tartoznak a szövetkezetben, kezdettől

részt vesznek a közös munkában. Ök is elismerték:

a mintegy kétmillió forint értékű

beruházással beszerzett öntözőberendezés, a szénaszárítógép, a két darab RS—09- es, meg az új silókombájn és Zetor, nem kis segítség egy újonnan induló közösségnek. Különösen, ha azt vesszük, hogy a beszerzésükre nyújtott állami hitelt csak húsz év alatt kell visszafizetni, s a részletek törlesztését négy év múlva kell megkezdeni.

Azt mondja a főmezőgazdász:

— Nem nagyon sok az a jövedelem, amit terveztünk, de ha elérjük, s ehhez mindenki szorgalmas munkájára van szükség — akkor jövőre még több lesz.

És sorolják azok nevét, akikre a leginkább lehet építeni: Téli Lajos, Korner András, ifj. Szalai Ferenc, Ak- kermann Ferenc, Simon János, Szölgyéni József, a kertészetből pedig Faragó Fe- rencné, ifj. Kosár Jánosné, ifj. Bak Istvánná, Molnár Gáborné, Kovács Gyuláné és még sokan mások, igazán nagy szorgalommal, odaadással dolgoznak. Sajnos vannak még olyanok is, akik húzódoznak a közös munkától, pedig hogy hogyan sikerül ez az esztendő, az tőlük az ő igyekezetüktől is függ.

Igaz, majd elfelejtettem: a letkési gazdáknak nem kell szégyenkezniök az előző kicsiny, négyszáz holdas gazdaság, a régi Bástya eredményeiért sem. Nemrégiben értesítették őket, hogy az 1962-es esztendő értékelése alapján első lett a tsz a szobi járásban. Meg is kapták már a díszoklevelet és az ötezer forint jutalmat.

Ha a falu parasztságát magában egyesítő új, megnagyobbodott szövetkezet tagsága hasonló szorgalommal dolgozik, az idei évben és az azután következőkben is megtarthatja majd, ezt a megtisztelő első helyet.

Hetesi Ferenc Pál

Üres strand — festői környezetben

Az érdligeti Casino-szálló mellett festői környezetben fekszik a strand de — üresen! Vasárnap arra jártunk, szerettünk volna szép strandképeket készíteni, de sajnos csak ezt sikerült. Igaz, még „csak” június kilencediké volt...

(Koppány feiv.)

hogy ezt a modort, az udvariasságot, amikor a nagy gazdasági válság első szelére tíz év után a Holczer-áruházban leépítették, a közigazgatásba is magával hozta. A községháza ügyfelei általában nem voltak ilyesfajta elbánáshoz szokva.

— Akkor — tér vissza megint a felszabadulás idejére — ötezer menekült rekedt Öcsén és sok-sok ezer szovjet katona elszállásolásáról is gondoskodni kellett. És persze ugyanennyi ember ellátáséról is. Nem volt könnyű dolog, mégsem maradt senki fedél nélkül és mindenkinek jutott ennivaló is. A lakosság igazán nagyszerűen viselkedett, de a szovjet katonák is segítettek, amiben csak tudtak. A község- parancsDok-kapitány nagyszerű ember volt. elsősorban neki köszönhető, hogy viszonylag könnyen átvészeltük a nehéz időket. 1945. novemberében jött az új főjegyző. Én megmaradtam irodatisztnek. Aztán 1950-ben megválasztottak vb-titkárnak és azóta az vagyok.

— De vajon a régi közigazgatási tisztviselőnek könnyű volt-e beleilleszkedni az új rendbe?

— Egyáltalán nem volt nehéz.

Elhallgat. Arcáról eltűnik a mosoly. Mintha mondani akarna valamit, meg nem is.

— Kérem — szólal meg aztán halkan —, csak annyi változás történt talán, hogy a munkám telt meg belső tartalommal. De ezt ne írja meg. Aki nem ismer, nem hinné, azt gondolhatná „helyezkedem”. Pedig már minek törtetnék, a pályám végén járok. Harmincöt esztendeje szolgálom a községet. Áprilisban a hatvanadik évemet is betöltöttem.

Születésnapja után pár héttel kormánykitüntetést kapott.

— Az egész országban nincs még egy vb-titkár, aki ilyen magas kitüntetést kapott volna — mondja büszkén, felcsillanó szemmel Bozlikné.

— Azért talán akad — mosolyog rá a férje —, de engem nagyon boldoggá tett ez az elismerés.

— Az adóügyi csoportnál kezdtem, én voltam a végrehajtó is — folytatja hivatali pályája történetét. — A háború alatt a közellátást szintén a nyakamba sózták. Kimondottan kellemetlen ügyeket, ahogy ma mondják, „népszerűtlen feladatokat” intéztem mindig. A felszabadulás után például a beszolgáltatást.

Úcsa határa m^g három évtizede nagyrészt turjános, szikes, lapos volt. 1931-ben kezdték meg a lecsapolást. Eh.

lentő tervek makettjeiről készült fényképek is.

Igen, körülbelül ennyit tudtam öt perccel Zsámbék előtt az országúton, az autóbuszban; várva, hogy ott szemben kibontakozzon egy hatalmas fekete árnyék, a hóförgeteg függönyén át.

Vajon él-e még az öreg Szauter Tóni bácsi, a Régitemplom utcáiban. Milyen ember a műemlék új őre? A hétszáz éves — kétszáz éve rom — templom megfiatalodott-e a gondoskodás évei alatt?.

Gyerekzsivaly mellett fut el kocsink. Pocsolyavíz fagytükrén korcsolyáznak a zsám- béki lányok és fiúk. S jobbra fenn, monumentális kulisszaként terpeszkedik a templom fekete árnyéka. Mintha a múlt ködéből gomoly gott volna élénk: óriási mammut.

S aztán már minden olyan hétköznapi.

Végállomás. A kavargó hó: millió injekciós tű. Pár lépés; a kocsma.

ZSAMBEKON

Hangzavar, vérmelengető ital, majd szívmelengető szó:

— Szauter Tóni bácsi? Ki ne ismerné? Megvan. Jól van.

Gidres-gödrös dűlőutcácska helyett vadonatúj lép- csőút vezet felfelé a hegyre, a Régitemplom utcához.

Egy pillantás a magasba, s csak most látni, hogy miért oly szokatlanul ormótlan a rom: homlokzata és egyik tornya alig-alig látszik, állványerdő borítja.

— Mi történt? Csak nem kezdődött meg máris az üvegcsoda építése?

—- Nem hallott róla? — fogad Szauter Antal. — A nyáron villám csapott a toronyba, szörnyű pusztítást csinált. Mi nem voltunk akkor itthon, a mezőn dolgoztunk, de tessék csak átmenni a második szomszédba, a templom őréhez, ö mindent részletesen elmond.

— Hogy hívják?

— Zátonyi Lőrincnek.

Pár; perc múlva már Zátonyx Lormeek jól fűtött konyhájában üldögéltünk, négyesben. A házigazda: idősebb Zátonyi Lőrinc, felesége: Anna néni, Miklós fiúk és jómagam.

Előttem a vendégkönyv: „1962. július 15-én 13 óra 50 perckor villám csapott az innenső toronyba. Mintha gránát csapott volna bele. Szerte repültek a kövek. A villám végighasította a tetőt. A rózsaablak mellett kitört a ménkű s elnyomta a jalat. A toronyból lement aztán a lépcsőig és alul még két féltéglát is kivágott, ahol kijött."

így történt.

És azután?

Július 26-án Dümmerling Antal, az Országos Műemléki Felügyelőség területi előadója a következőket jegyezte a könyvbe:

„A szükséges intézkedések folyamatban. A toronyba egyelőre életveszély miatt tilos felmenni, s a sérült tornyot kívül is lehetőleg el kell kerülni.’’

A továbbiakat már Lőrinc bácsi meséli:

— Október 23-án faanyagot hoztak, november 8-án dolgozni kezdtek, öt ember. November 11-től kilenc ács és két segédmunkás. De jött a gyors tél, s most tavaszig várnunk kell.

Utoljára harminchárom évvel ezelőtt, 1929-ben csapott

villám a romba: a főhajő falába.

— Miért nem védik a tornyokat villámhárítóval?

— Műemlékekre nem szabad villámhárítót helyezni.

A kár (mint minden műemléknél ilyen esetben) meghatározhatatlan, hisz pótolhatatlan. Megsérült a kősisak, a torony belső oldala, leszakadt . a toronylépcső boltozata és a homlokzat Oromfala is megrongálódott. Az immár megkezdett helyreállítás bonyolódott azzal, hogy a nyugati oromfal állékonysága is veszélyeztetve van: ennek bekötését is meg kell oldani. A júliusi villámcsapás okozta állagmegóvási helyreállítás legalább ötvenezer forintba kerül.

A történtek után a zsámbé- ki műemlékre villámhárítót szerelnek.

A templomrom gazdája a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal. Ennek vezetője, dr. Nagy Gyula mondotta:

— Azért nem értesítettük sem a megyei sajtót, sem a Magyar Távirati Irodát e súlyos kárt okozó villám- csapásról, mert nem gondoltunk arra, hogy az esemény érdeklődésre tarthat számot,

A vendégkönyv tanúsága szerint évente 10—12 ezer Zsámbékon az érdeklődők száma.

(Folytatjuk)

Négyen üljük

körül az |

asztalt a verandán, Bozlik Sándor vb-titkár házában, s mialatt évtizedes távlatokból idézi emlékeit, réveteg mosoly ül ki arcára, szemébe. A felesége összekulcsolt kezét az asztal szélén pihenteti, s csak nézi-nézi. Évike, a cselíes kis játékos unoka vidáman kaca- rász, ötéves sincs még, nem figyel a beszélgetésre, meg sem értené még. Odakint alkonyo- dik.

— Hatan voltunk az ócsai községházán, a főjegyző, két segédjegyző, meg rajtam kívül még két irodatiszt, de mindenki elmenekült, csak egyedül én maradtam itthon. Másnap reggel hivatott a község parancsnoka, egy szovjet kapitány, s felszólított, folytassam a munkát, vigyem tovább a közigazgatást a községben.

Akkor már tizenhat éve dolgozott a községi elöljáróságon. Fizetéstelen gyakornokként kezdte, de egy esztendő múltán, amikor véglegesítették és megtették forgalmi adóellenőrnek, már 130 pengő fizetést kapott. Nagy pénz volt ez s kevés is a Bozlik-család- ban. Az édesanyja nyugdíja, amelyet a harctéren elesett járási irodatiszt férje után kapott, még ennyit sem tett ki. Pedig ebiből négy árva gyereket kellett eltartania, felnevelnie. Sándor, a legidősebb gyerek ezért is hagyta abba a gimnáziumot a negyedik után és szegődött el kereskedő- tanoncnak Budapestre, a Belvárosba, a Kossuth Lajos utcába, Holczer Simon női ruha- | áruházába, abba az épületbe,

| ahol most az Úttörő Aruház j van. Hölgyeket kellett kiszol- I gálnia, persze finom modorral I és javára vált egész életében,

hez, akinek a földjét érintette, holdanként 15 pengős hozzájárulást kellett fizetnie. Esztendőkön át volt is emiatt hat- hétszáz végrehajtás. De vajon mennyi árverés?

— Egy sem! Foglaltam, de nem árvereztem.

Hát ezt vajon hogyan csinálta? Nála hamarább megmagyarázza a felesége:

— Hallgatnak a szavára, jól ismerik, hiszen közülük való.

Igen, nincstelen nagyapja még községi csősz Volt. s a családja évszázadok óta ócsai. Az egyházi anyakönyv régi köteteiben olvasható a nevük. Kitűnik a máladozó lapokból, már a török hódoltság alatt is itt éltek Ócsán a Bozlikok.

Valami kellemetlen emléke volt-e a pályáján?

Határozott nemmel felel, nincs haragosa sem. Egy nagyon szép emléket őriz viszont 1954-ből. Addigra már négyszáz új ház állott a Dó- zsa-telepen, a juttatott házhelyeken. 1970 ember élt a házakban villany nélkül. Hét kilométer vezetéket kellett volna építeni, a szándék is meg volt rá, csak éppen a pénz hiányzott hozzá. Egy pénteki napon a megyei tanács hetvennyolcezer forint hozzájárulást adott a villamosításhoz. De ennek még a kétszerese is kevés lett volna. Tehát mit csináltak?

— Népgyűlést hívtunk egybe. Ott volt az egész falu, még a teleptől legmesszebb lakók is. A gyűlésen azután a község egész lakossága egyhangú lelkesedéssel elhatározta, hogy részt vesz a vezetéképítésben. Másnap szombaton, harmadnap vasárnap megmozdult egész Öcsa. Lázas munkával két nap alatt megépítették a vezetéket. Ez volt nálunk az első társadalmi munka. Így gyűlt ki a villany a Dózsa-te- lepen.

A verandán is <§g már a

villany. Beesteledett —— Akarok is, “nem is, de még az idén nyugdíjba megyek.

Évike pedig elmeséli, egy év múlva elmegy a pesti iskolába, ahol mamája, Bozlik Sándor lánya, a felsőtagozaton matematikát tanít

— Az uramtól örökölte a számtani tehetséget. Sándor mindig fejből tudta, kinek mennyi az adója és hogy ki, mennyivel tartozik, — büszkélkedik megint a férjével Bozlikné.

De az ócsaiak, ha oly szépen meg is javult az adómoráljuk, nemcsak ezért becsülik. Hanem, mert megmaradt közöttük, kitartott mellettük. Szolgálja és szolgálja a népet, a szocialista államot.

Szokoly Endre

II.

\ Az autóbusz már ötven per- ■ cet maga mögött hagyott.

; Előttünk a látóhatáron túl ! rejtőzött Zsámbék. Sűrűn ha- ! vazott. De hópihék helyett í apró hómorzsákat hajszolt

• a szél.

: Pár perc még az emlékeké : lehet.

; Gt év sok idő. Hallottam, ; hogy azóta már rég gazdára

• talált a műemlék. Megszűnt ; elhanyagoltsága. Bekerítet- < ték. Állagát javításokkal biz- j tosították. Újból templomőr 5 fogadja a látogatókat. Ven> öégkönyvbe írják nevüket

> a hazai és külföldi látoga- í tok. (Sajnos, nem a régibe,

• mivel az elveszett.) A rom- ! templom őre a látogatókat ! szóval tartja, s mikor a ven- í dégek már kívül-belül meg- i csodálták a templomot, mi- ! kor már végighallgatták ! mindazt, amit tudni illik rót

!la: akkor előkerülnek a cso- ' dálalos, világszenzációt jeNapiényben fürdik a Börzsöny és a kanyargó Ipoly folyócska közötti táj, amikor kora délután Letkéshez érünk. A kép, amely fogad bennünket, hasonló ahhoz, amelyet a szobi járás többi kis falvainak, Kemencének, Berneceba- ráfinak, Vámosmikolának a I határában láttunk: tarka szók- j nyás asszonycsapatok kapál- j ják a kukoricát, egyelik a cu- j korrépát, az utak mentén és a réteken, a lucernásokban iz- tpos férfikarok vágják rendre a bőséges takarmányt. Egyszóval, mozgalmas, élettel teli a határ, szorgalmat és igyekezetét látni, amerre csak nézünk.

Idén, az év elejétől, termelő- szövetkezetben egyesült Let- kés földműveléssel foglalkozó lakossága. A régi. 1948 óta ki- sebb-nagyobb sikerrel működő közös gazdaság, a Bástya, fejlődésének új szakaszát kezdte el: 290 taggal és 1767 hold területtel indult- az új, megnövekedett szövetkezet. És már az első esztendő derekán, szép reményekre jogosító tetteket mondhat a magáénak. i De nézzük csak sorjában,

hogyan kezdték megalapozni

a letkési dolgozó parasztok, szorgalmat és kitartást igénylő, de ígéretes jövendőjüket?

Igen helyesen, arra épít a termelőszövetkezet tagsága és vezetősége, ami már eddig is volt, aminek már hagyományai vannak a községben. Ez pedig az állattenyésztés, szarvasmarhanevelés. Mindig is sok volt a rét és a legelő a községben és nem ment ritkaság számba, hogy olyan régi gazdák, mint Lengyel János, Simon János, Szalai Ferenc, Dudás János és még sokan mások, egyszerre 10—12 marhát is tartottak istállóikbant Bár már egy részét feltörték, termőfölddé változtatták a legelőknek, még mindig van a szövetkezetnek 270 hold rétje, 170 hold legelője. Igaz, jelenleg, a közös mapüg^Lcirpány kicsi, csak 170 darabot szám- j Iái összesen, s ebből is csak j ötven a tehén, de van után- j pótlás: ennek kétszeresét meg- ; találni a háztáji, istállókban. Éppen ezért, nemcsak azt teszi j helyesen a szövetkezet vezető- | sége, hogy az említett régi és S hozzáértő gazdákra bízza a közös istállókban levő állató- j kát, de gondoskodik arról is, ; •hogy a háztáji portáknak is, jusson annyi takarmány, i amennyi szükséges.

— Hogy ne csökkenjen a j háztáji állomány, csak a kö- * zös növekedjék — így mondta j ezt Varga Nándor elnök.

■ Ezért a réteken a dús füvet í harmadrészért kaszálják a ta- gok és a 109 hold lucerna gép- I pel vágott termésének tíz százalékát is megkapják azok, > akik a gyűjtésben, behord ás-2 ban részt vesznek. Ezenkívül is kapnak 20—30 ölet mégj akik rendszeresen dolgoznak aj közösben. S hogy a hatszáz; juhval és a harminc anyako-; cával induló közös állatte-! myésztés mellett, a háztájiban; is hizlaljanak disznót, ameny- í nyit csalt lehet, a kukorica- S termés egy részét is biztosít-í ják a tagság számára. Mégpe-; dig úgy, hogy a 170 hold ten-; gerivetés megművelésére;

szerződést kötöttek, <

külön mindenkivel. Igazságos,! de egyben ösztönző az alkal- ! mázott módszer: minden meg-! termelt mázsa csövestermés: után 28 forintot kap a vállaló,; és a termésből a háztájiban! tartott sertések száma után,; állami áron, készpénzért kap- ; hat annyit, amennyi kell, de; csak akkor — ezt is belevet- • ték a szerződésbe — ha terme-! lőszövetkezet egyéb közös fel-! adataiból Is kiveszi a részét és! havonta meghatározott mun-! kaegységet teljesít.

De a hagyományos gazdái- \ kodási ágak mellett, új dolog- \ ba is belevágták fejszéjüket j nagybátran a letkésiek: mind- \ járt az első közös észtén- \ dobén 300 holdat kezdtek ön-! tözni az Ipoly mentén. Még j a lucernát, a tengerit és a! cukorrépát is öntözik és í nagy területen, 171 holdon; pedig kertészetre rendezked-; tek be. Jártunk az éleset ; kanyarodó folyó partján, ahol'