Pest Megyei Hirlap, 1963. június (7. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-11 / 134. szám

1963. JÚNIUS 11, KEDD “"ZJCírtan 5 Twistéi a mókamester Betölti a nagytermet a twist. Szinte megmozdulnak a falak. De az emberek csak ül­nek, legfeljebb a lábuk rán- dul, s az alkalmi színpadot né­zik. A dobogón két kislány tán­col. Szól a zene: twistbemu­tató. Áhítattal, önfeledten, íz­lésesen és szépen táncol a két kislány — drukkolnak is: reb­ben a szemük. Utolsót puffan a dob — nagy taps. És a Nagykőrösi Ládagyár dolgozói alig akar­ják leengedni a dobogóról műsoros estjük legifjabb sze­replőit. Elkezdődik az interjú A fellépés láttán elhatároz­tam, hogy interjút kérek a Bűz-lányoktól. Nemcsak azért, mert twisteltek, hanem főleg azért, mert rendkívül bájosan csinálták. Közrejátszott még elhatározásomban az, hogy megtudtam: a gyerekek szülei a ládagyárban dolgoznak és Bűz-papa nemcsak a gyár, ha­nem a művelődési ház zene­karában is dobol. Ezek után még — pedagógiai szempont­ból — arról kellett meggyő­ződnöm, hogy a lányok jól ta­nulnak-e és kértek-e enge­délyt a fellépésre. Miután er­ről is megbizonyosodtam, el­kezdtem végre az interjút. — Először essünk túl a be­mutatkozáson — szóltam, mi­után kényelembe helyezked­tünk. — Tehát: mindketten az Arany János általános iskolá­ba jártok. Erzsi a VI/B-be és jórendű — Klári a III/A pad­jait koptatja, jeles eredmény­nyel. A lányok egymásra pislog­nak. A szereplés közbeni elfo­gódottságuk, amelyet a nagy taps sem tudott egészen eltün­tetni, s amelyet csak fokozott az „újságíró bácsi” megjele­nése, mintha oldódna egy ki­csit. És amikor — néhány szó után — a testvéreikről kérde­zem őket, a nagyobbik, Erzsi, már megnyugodva felel: — Feri a legidősebb testvé­rünk. Már 19 éves, a pipa­gyárban dolgozik. Gyuri a legkisebb a családban, még csak másodikos. Utána jö­vünk mi, Klári meg én. Aztán Laci, ő 14 éves és Eta, ő 18. Aztán megtudom: ha otthon twistet látnak a televízióban, szívesen táncolnak rá. De azért segítenek is, meg tanul­nak is, ahogy kell, ahogy illik. És mindezen kívül Erzsi ko­moly tisztséget tölt be: ő a Mókus-őrs játék- és mókames­tere. Mit csinál a mókamester ? Ez bizony nehéz feladat. Mert egy mókamesternek ak­kor is vidámnak kell lennie, ha valami miatt éppen rossz­kedvű. És felelősségteljes do­log az őrs többi tagját játé­kokra tanítani. — Milyen játékokat tanítsz? — Mindenfélét. „Körben áll egy kislányka”, „Meleged­jünk”. De nem egyedül ám, mert Somogyvári Adrienn is játékmester, meg mókamester. És tréfás történeteket is me­sélünk és a rejtvényeket is mi adjuk fel. Énekeket is tanu­lunk, de ezt Tóth Maca a nó­tafa tanítja. — És ki az őrsvezető? — Szűcs Eszti. Ö most vé­gezte el a nyolcadikat, de az , őrsvezetőhelyettes, Szabó Klári, velünk jár. Nagyon he­lyes lány, jeles rendű. Kiderül: tizenhármán van­nak az őrsben, de nem babo­násak. — Mondd. Erzsi, egész őszin­tén: veszekedni nem szokta­tok? — Csak néha. De sose na­gyon ... És tessék elhinni, nincs baj... Az őrsi életbe mindenki beleéli magát, min­denki csinál valamit. A tanu­lásban is segítjük egymást. Én most javítani akarok, mert óvónő szeretnék lenni. — Miért éppen óvónő? — Mert nagyon szeretem a kicsiket — válaszolja érett ko­molysággal. Aki a Három citromot meséli A harmadikos Klári rajzta­nárnőnek készül. Hogy miért — ezt még nem tudja a nénjé- hez hasonló szakszerűséggel megindokolni. Ám a követke­ző kérdésre megélénkül: — Ügy hallom, kisdobos vagy... — Már régen. Már másodi­kos korom óta. A Ludas Matyi őrsben mindig mesélünk egy­másnak. Én a Három citromot szoktam elmondani a mesés­könyvből. És az udvaron szok­tunk labdázni. Mint felnőtt a felnőttel meg­tárgyaljuk, hogy a játékon, szórakozáson kívül komoly kö­telezettségei is vannak az em­bereknek. — Nekünk, kisdobosoknak a tanulás a kötelességünk — ál­lapítja meg Klári. — Tetszik tudni, van egy rossz tanuló ná­lunk. és mi barátnők vagyunk, és elhatároztuk, hogy segítünk neki. és segítettünk, és azt mondta a tanár néni, hogy nem fog megbukni év végén. Ehhez csak gratulálni lehet. Ehhez is — és a twistbemuta­tóhoz is. A twistért főleg Klá­rinak, elvégre a hatodikos Er­zsi, mókamester létére, job­ban hozzászokott a szereplés­hez. Még egyszer gratulálok, majd a féltve őrzött „fellépti díj” az egy-egy tábla csoki to­vábbi sorsát firtatom. A lányok tanakodnak. Nem olyan egyszerű az ügy. Elvég­re azért a csokiért keményen megdolgoztak. Végre megszüle­tik a döntés: a csokit odaad­ják anyunak. Anyu majd el­osztja a családban — és ők, az eredeti tulajdonosok, biztosan egy picivel nagyobb darabot kapnak. Murányi József Ritka vadászzsákmány Befejeződött az őzbakvadá- szat a Duna-órtéri erdőgaz­daság rezervátumaiban. Az idényben összesen 15 őzbak került puskavégre. A gondos vadgazdálkodás eredménye, hogy a rendkívül hosszú és hideg tél után is jó kondí­cióban voltak és szépen fej­lett agancsot hordtak a ki­lőtt őzbakok. Többnek fej- dísze meghaladta az 550 grammot. Az egyik nyugat­német vadász ritka zsák­mányra tett szert: 32 centi­méter hosszú és 608 gramm súlyú agancsot viselő őzba­kot ejtett el. Ez a méret meg­haladja a MAVAD mérték- táblázatának legmagasabb fo­kozatát, az ugyanis 600 gram­mal zárul. (MTI) — Meg az idén restaurál­ják a váci és gödöllői Szent­háromság-szobrokat. Az ér­tékes, XVIII. századbeli ba­rokk szobrok restaurálását az Országos Műemléki Fel­ügyelőség végzi. mai nap 1963. június 11, kedd, Bar­nabás napja. A nap kél 3.47, nyugszik 19.40 órakor. A hold kél 22.58, nyugszik 7.23 órakor. Várható időjárás: felhős idő, többfelé újabb zápor­eső, zivatar, mérvékelt, a zivatarok folyamán megélén­külő szél. Várható legma­gasabb nappali hőmérsék­let: 23—26 fok között. — A Cifrakerti Állami Gazdaság területén levő általános iskolában a ceg­lédi Mészáros Lőrinc is­kola esti tagozatának 15 hallgatója szombaton dél­után vizsgázott. A vizs­gán a városi tanács műve­lődésügyi osztálya is kép­viseltette magát és a gaz­daság szakszervezete meg­vendégelte az eredménye­sen vizsgázó felnőtteket. — A Duna—Tisza-közi Mezőgazdasági Kísérleti In­tézet telepén a ceglédi ha­tárban tegnap megkezdték a korai meggy szedését. — Az Állami Déryné Szín­ház június 13-án Nagyká- tán, 14-én Kemencén és 16-án Jászkarajenőn mu­tatja be Kálmán Imié nagysikerű operettjét, a Csárdáskirálynőt. A rádió és a televízió mai műsora Kossuth-rádió 8.10: Népi zenekar játszik. 8.40: Az Ifjúsági Rádió műsora. 9.00: A Gyermekrádió műsora. 9.20: Schu­bert: C'-dúr vonósnégyes. 10.10: Rádiójáték. 11.15: A Magyar Ka­marazenekar műsorából. 12.15: Tánczenei koktél. 13.00: A rádió jo­gi műsora. 13.15: Egy téma — két szerző. 14.10: Népdalok. 14.44: El­beszélés. 15.€0: Zenekari muzsika. 16.10: Az Ifjúsági Rádió műsora. 16.30: Hangszerszólők. 16.40: Az Ifjúsági Rádió riportműsora. 16.50: Könnyűzene. 18.15: Régi híres éne­kesek műsorából. 18.45: Falusi klub. 19.00: Népi zenekar. 19.25: A Szabó-család. 20.25: Könnyűzenei híradó. 2J.15: Irodalmi arcképcsar­nok. 22.15: Mai szemmel. 22.25: Pá­rizsi Nemzetközi Zenei Hetek 1962. 23.42: Operetírészletek. Petőfi-rádió 14.00: Három dal. 14.25: Csaj­kovszkij: Anyegin — az opera zá­rójelenete. 14.40: Nótacsokor. 15.05: Tánczene. 15.45: Beszélgetés dr. Anghy Csaba profeszorral. 16.00: Kamarakórus. 16.08: Klasszikus operettrészletek. 16.50: Tíz perc világgazdaság. 17.0>: Zenei fejtö­rő. 17.55: Muzsikáló parasztfiata­lok III. 18.15: Regény ismerte­tés. 18.45: Fúvószene. 19.05: Kama­razene. 20.20: Könnyűzene. 20.25: Hódolat Debussy emlékének ... — előadás. 20.45: Arcképek rivalda­fényben. 21.05: A svájci olasz rádió szimfonikus zenekarának hang­versenye. 22.08: Tánczene. 22.47: Felolvasás. URH 18.40: Tánczene. 19.12: Operarész­letek. 20.20: Tréfás bordalok. 20.30: Beethoven-művek. 21.20: Könnyű­zene. 22.13: Kodály — Hegyi Éj­szakák — kórus. Televízió 17.30: Hírek. 17.35: Iskolások mű­sora. 1 Kukkantó. 2. Kedves isme­rősök: Fekete István író. 3. Mit tudsz róla? Az ismeretlen meghó­dítása. 18.45: Romantika és való­ság Bugacon. A magyar tv kis- filmje. 19.10: Profi’ok és pavilo­nok. Még egyszer a Budapesti Nem­zetközi Vásárról. 13.30: Tv-híradó. 19.45: Szép álmokat, gyerekek! 19.55: Kertes házak utcája. Ma­gyar film. Csak 14 éven felüliek­nek! 21.15: Szegedi Anikó zongo­rázik. 21.35: Hírek. Tv-híradó (ism.). — Szeretik a könyvet a nagykörösiek. A könyvhét alkalmával jóval többen vásároltak könyvet a város­ban, mint az elmúlt esz­tendőben. összesen 45 000 forint értékű könyvet ad­tak el a városban. — Nagyrészt társadalmi munkával építik az ecseri sportpályát. A szükséges építőanyag beszerzéséhez a megyei tanács harmincezer forinttal járul hozzá. — Jól teljesíti második negyedévi bevételi tervét a szobi járás. Községei közül Ipolydamásdon a legjobb az adómorál. Itt az adózási terv teljesítése 93,6, Ipoly- tölgyesen 84,3, Nagybör­zsönyben 78,4 százalék. A legutolsó helyen Letkés köz­ség áll 28,3 százalékkal. — Békegalambbal díszí­tett csipketerítőt készítet­tek a nők moszkvai világ­kongresszusára a budaörsi Vörös Csillag Termelőszö­vetkezet asszonyai. Aján­dékukat a magyar küldött­ség viszi Moszkvába. — önálló műsoros estet adott a Bács megyei Csen­gődön a Veresegyházi Föld­művesszövetkezet népitánc- csoportja. A csoport nagy sikert ért el az ország kü­lönböző tájairól való tánc­számaival. — Bővítik a vízhálózatot Telki községben. A szük­séges anyagbeszerzéshez a megyei tanács harmincezer forinttal járul hozzá. — Motoros béketúra Gö­döllőn. Vasárnap délelőtt az MHS motoros szakosztálya béketúrát rendezett Gödöl­lőn. A felvirágzott és békét. hirdető feliratokkal ellátott motorok a Tessedik kollé­giumtól indultak és a szov­jet emlékműnél koszorút he­lyeztek el. — öívesi gyermek számára építenek óvodát Délegyhá­zán. Az építkezést még ez év végéig befejezik. A lakos­ság tekintélyes társadalmi munkával, a megyei tanács ötvenezer forinttal járul hoz­zá az építkezéshez. — A túrái Bartók Béla Művelődési Ház irodalmi színpada június 11-én, ked­den este 8 órakor mutatja be Magyar tájak című műso­rát. — A szobi új Barázda Ter­melőszövetkezet tavaly tizen­hatezer naposcsibét nevelt 2 százalékos elhullással. Az idén már több. mint húszezer szárnyast nevelnek. — Ünnepélyes keretek kö­zött vették át a tizenhat éve­sek szombaton délután Gö­döllőn a járási tanács nagy­termében rendezett ünnepsé­gen személyazonossági iga­zolványaikat. A fiatalokat a KISZ és a Belügyminiszté­rium képviselői köszöntötték. — Visegrádon rövidesen felállítják az Anjou-kút hi­teles másolatát a Mátyás- korabeli palota romjai kö­zött A fedeles kút eredetileg a XIV. században készült. Nyári zápor —And? — Bocsánat uram... de most tupíroztattam ... (Komádi István karikatúrája) — A nyári fürdöidényben fürdővonatokat közlekedtet a HÉV Budapest—Békásme­gyer között minden vasár­nap. A vonatok csak Római­fürdő, Csillaghegy és Pün­kösdfürdő megállóhelyeken állnak meg. JELENTKEZZENEK A KÁROSULTAK! A Pest megyei Hírlap pénteki számában megjelent, hogy Ceglé­den a rendőrség lakat alá tette a városi tanács két korrupt tiszt­viselőjét: dr. Lenk Hugót, a mező- gazdasági osztály jogügyi előadó­ját és Darányi Lászlót, a tanács lakásügyi osztályának előadóját. Mindketten megkárosították az em­bereket, hivatalos ügyek elintézé­séért pénzt csaltak ki, illetve kö­veteltek az ügyfelektől. Üzelmeik- kel sok családnak okoztak jelen­tős anyagi kárt. A ceglédi rendőrkapitányság most azzal a felhívással fordul a lakossághoz, hogy sürgősen je­lentkezzenek tanúnak a ceglédi rendőrség bűnügyi alosztályán (I. emelet 15. szám alatt) mindazok, akiket dr. Lenk Hugó és Darányi László visszaélései következtében károsodás ért. Hivatalos idő után a bejelentést meg lehet tenni a ceglédi rendőrőrsön Is. v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ AlACS B.TAMAS: Maihmpds és dclBihiillick ZSAMBEKON I. Idestova t:'z évszázaddal ez­előtt, a Fehérvár melletti szál­láson már csak tavasztól őszig téblábolt a magyar ki­rályok fejedelmi udvartartá­sa: a telet Esztergomban — a téli szálláson — töltötte. Fehérvártól Esztergom kát- napi járóföid, s az út dereká­nál éjszakára pihenőre tért a vándor. Fejedelem, ország- nagy, főpap, követ, hírnök, futár, katona, szolga egy­aránt. Ez volt csak igazán ország­út: évente kétszer rajta ma­sírozott végig — a telet fe­ledő, vagy a nyarat elvesztő — „ország”: királyosíól, or- szágnagyostól, főpapostól, mindenestől. A sors pedig úgy hozta, hogy a pihenőhely mindig Zsámbékra esett. Valahogy így kezdődhe­tett Zsámbék község törté­netének fénykora. Ezért mondhatta mindig a zsámbé- ki új temető felett lakó Rácz cigárp'zenész Szauter Tóni bá­csinak: — Irigyellek, hogy a temp­lom tövében laksz, mert itt minden kő beszél és muzsi­kál. Tíz évszázad ... sok idő. De egy órányi... az sem kevés. Legalább is elég arra, hogy em ’ékeim közt kutassak. A fővárostól hatvan perc­nyire rejtőzködik a ma Zsámbékja. Már mint: autó­busz-menetrend szerint. Egy óra: Budakeszin és Pátyon át. Suhan a báj. Hómezők; zuz- maracsipkés fák, bokrok; fe- hérkucsmás házikók. A monoton motorzúgás már maga a csend. — Itt minden kő beszél és muzsikál — mesélte nekem Szauter Antal (így mondta neki Rácz cigány), amikor 1957 júniusában nála jártam: a templomrom tövében, a Régitemplom utca 4. szám alatt. Esőcsinálta parasztünnep volt, beszélgetésre termett. Ismerkedtünk ... Pár szó az időjárásról, földről, napi gondokról, munkáról. Tóni bácsi rágyújtott és ahogy sercent a gyufa, odavetette a szót: — Nó, de térjünk a tárgy­ra. A templomra kíváncsi, igaz? Karikát fújt a magasba és utánanézett: — Rég volt, talán igaz se’ volt. A honfoglalás korában épült először ide templom. Ennek alapjaira építette az­után néhány századdal ké­sőbb, a három francia Sma­ragd (apa, fia és unokája) ezt a székesegyházat. Az első homlokzatot IV. Béla kirá­lyunk emeltette. Jött a tö­rök: leégett az istenháza. S a török után alighogy helyre­állították, a nagy földren­gés, 1763-ban, újból „neki­esett”. — Ezt követően a megron­gálódott templom s a mel­lette levő kolostor köveiből építkeztek a környék lakói. Nincs ház, amelyben ne len­ne belőle. Nézzen csak oda a kerítés mellé ... Az a nagy szürkésfehér kő is odavalósi. Télen arra állítjuk a kály­hát. Odamentem, s hogy pró­báltam megemelni, Tóni bácsi felnevetett! — Ember kell oda öcsém! Nehéz, mint a ménkő. Ismét letelepedtünk: — A múlt században volt miről pletykálni az idevaló­si asszonyoknak... S hogy közben odajött a felesége is, hunyorogva tette hozzá: — No, meg a férfiaknak ... Legendák a kőkecskékről, meg hogy itt az arany, ott az arany. A templom körül sok volt a sír, a régiek a teme­tőt mindig a templom köré helyezték. Az udvar vége belefut a dombba. Meredek falán pin­ceajtó sötétlik és a domb­fal lenyesett földjéből fehér csontok vilióznak itt is, ott is. — Végül a sok mende­monda tudósokat csalt ide. Ekkor jött Möller Pista bá­csi, majd később Szőnyi es­peres és Lux Kálmán. S ők arany helyett: aranynál ara­nyabbat találtak. — Möller rabja lett a ro­moknak. Szinte a semmiből teremtette elő a pénzt, az ása­tások költségeire. En abban az időben állandóan dolgoz­tam neki. — A dombtetőt deszkakerí­téssel vettük körül, s Möl­ler bácsi belépődíj ellenében mutogatta és magyarázta a romokat a látogatóknak. So­kan jöttek, idegenek is. A vendégkönyv tanúskodhatna róla. Kezdett nagyon belelendül­ni a jó öreg: — Nincs most gazdája a kincsnek. Régen, ha egy kő leesett, azonnal javították. Nem is beszélve a támpillé- rek építéséről, amelyek a to­vábbi omlást megakadályoz­ták. S hol van a kerítés? Gye­rekek hancúroznak odafenn és a kirándulók is azt csinál­nak, amit akarnak, a falak­ba vésik a nevüket, s még ez a legkevesebb. — Most is sokan jönnek megnézni vasárnaponként. Fényképezik. De nincs, aki fo­gadja őket, magyarázna ne­kik. Még egy tenyérnyi kis emléktábla sem jelzi, hogy mi is ez a rom. — Az iskolások, főiskolá­sok tanulmányi kirándulásai is elmaradtak. Pedig volt és van itt tunulnivaló bőven. Emlékszem... A főiskolások köteleken ereszkedtek le a toronyból, lerajzolni a falak díszítményeit. Elbúcsúztunk ... és én ar­ra gondoltam, hogy a zsánibé- ki hajdani premontrei pré­postsági templom, romos ál­lapotában is, egyike hazánk elsőrendű műemlékeinek. Nem sokkal később Párizs­ban gyülekeztek a világ min­den tájáról a sajtótudósítók. A Hruscsov—Eisenhower ta­lálkozóra vártak. De hiába: a két kormányfő megbeszélése váratlanul elmaradt. A Párizsban nyüzsgő új- ságiróhad dologtalanul ló­gatta lábát a Szajnába. Kenyéradó gazdáik azonban ezt nem tűrhették. Nekik szenzáció kellett minden kö­rülmények között, mert szen­záció nélkül nem megy a lap. S küldték a szigorú utasítá­sokat kiküldött munkatár­saiknak: — Akár van szenzáció, akár nincs: kötelesek vagytok szen­zációkat tálalni olvasóink elé. Az újságírók erre egysze­rűen sorba járták a Párizs­ban székelő követségeket. így kopogtattak be a magyar kö­vetségre is, és midőn sajtóat­tasénk dossziéjából előkerült egy fényképekkel illusztrált tájékoztató az immár hétszáz éves, a francia Smaragd-di- nasztia által épített zsám- béki templomromról és an­nak ultramodern restaurálá­si eljárásáról (e terv szerint üvegből építik meg a temp­lom időközben elpusztult fa­lait, tetőzetét): nem telt bele két hét, s az üvegből újjá­épülő templomcsodáról zen­gett dicshimnuszokat a világ­sajtó. Hónapokon át szenzá­ció volt. Ugyanakkor Zsámbékon, hatvan percnyire Budapest­től, egy tenyérnyi kis em­léktábla sem jelezte, hogy tu­lajdonképpen mi is az a rom. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom