Pest Megyei Hirlap, 1963. június (7. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-30 / 151. szám

1963. JÜNIUS 30, VASÄRNAP MIÉRT LUCA SZÉKE? Gazdag nyári program Bagón Falu Tamás: HÉTFŐ A hét napjai között A legbúsabb a hétfő, Hét színes madár között A szürke kis veréb ő. Földön hever erőtlen, Nem repítik fel szárnyak, Kifosztotta mindenből A pazarló vasárnap. Nincs dala, nincs zenéje, Ájult ő éjszakáig, Akkor dobog föl szíve. Mikor már keddé válik. Joggal kérdezhetnénk, miért ^\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\w\v.\v* nyáron indítják, s nem is a? legismertebb költővel? Mi a? célja az ilyen irányú műso-? roknak? ? A válasz magától értetődő.? Cél izgalmassá, érdekessé, szí-? nessé tenni a művészeti kép-? zést, önképzést. Nagy gondot? c . , _ . r . _______0 R osanna Schiaffino civilben + Hollywoodban filmet ké­szítettek Leonardo da Vinci, Gioconda asszonyról festett, halhatatlanná vált Mona Li- sá-jának életéről. A cím­szerepet Rosanna Schaffino olasz filmszínésznő alakítja + A színésznő A BOLDOGSÁG ARA én véleményem? — ba, a nagygazda portájára, iskolába került... Szem. elől tévesztette a Kecskésék Zso­kéját, akivel a tiltás elle­nére is, sokszor játszadozott. Csak amikor hazakerült a katonaságtól, találkozott újra Zsófival. Szinte megdöbbent, hogy milyen szép, sudár, kar­csú eladólány lett a kis Zsókából. Hosszan beszél­gettek, felidézve a gyermek­kori napokat. De akkor még egyikük sem tudta, hogy másnap akaratlanul is újra arra visz az útjuk, s éppen ugyanabban az órában... Igen, de mit szólnak mind­ehhez a szülők? Falun nem olyan egyszerű felrúgni a kialakult szokásokat. Nem megy az egyszerre, máról holnapra. Bár a szövetke­zetben már nem aszerint mérik az ember értékét, hogy ki hány hold földet vitt a közösbe. Zsóka dolgos lány, mindig első a munkában, az apja meg alapító tagja az Arany­kalásznak. Ö nem is ellenez­te a boldogságukat, csak az anyja intette: — Vigyázz lányom, mert kinéznek a nagy gazda házá­ból — mondogatta, közben titkon büszke volt lányára, akit a falu egykori első gazdá­jának az unokája: Bartos András szeret. Kecskéséknél tehát nincs akadály. De otthon! Az anyja még csak rábólint majd, de az apja! Bartos András kemény, indulatos, rátarti gazdaem­ber volt. A házában min­denről ő döntött, nála ez volt a szokás. Motorjával befordult az új sorra, letette Zsákét. S a lány csókjának az ízével a száján, sietett haza. j z anyja a kemencepadikán zi ült, kukoricát morzsol- gatott. Az apja az asztal mel­lett állt, és a mángorlúsuly- kon egy nagy disznóölő kés­sel szűzdohányt vágott. — Jó estét! Miért nem gyújtanak villanyt, hiszen sörtét van — köszönt rájuk. — En látok! — felelt az apja. — Végeztetek? — A váltótársam éjjel be­fejezi a szántást, s holnap már vethetik a búzát a han- gási táblán ... — Az jó. — Megyek. melegítem a vacsorát — állt fel az anyja. — Ne menjen még! — kérte. — Mondanivalóm volna ... — Mondjad — bajmolódott a dohánnyal az öreg. — Házasodok! — És ki a leány? — Zsóka. Szorgalmas, dol­gos lány... — Nem azt kérdeztem, hogy dolgos-e, hanem, hogy kicsoda! — Kecskés Zsófi. — Az újsori? — nézett rá az anyja. — Akinek az a szép háza van? Az öreg meg az ellenőrző bizottság elnöke ? — Hogy most mi, azt tu­dom — mordult az apja. — De mi volt? Cseléd! Az én cselédem. Verd ki a fejed­ből. — Miért? — Mit szólna a falu? Mit mondanának a rokonok? A Felszeg, hogy a falu első gazdájának az unokája, az én fiam, egy volt cseléd­nek a lányát veszi el... — Nem érdekel a falu szá­ja! — És az Az kutya?! — Szeretjük egymást. Ma már nem a földek házasod­nak, mint a maguk idejében, hanem a szerelmesek. — A szerelem elmúlik, de a vagyon megmarad. — így volt régén. A ka­tonaságnál megtanultam, hogy csak annak van va­lamije, aki dolgozik. Az el­nök azt mondta, ha összehá­zasodunk, olyan lakodalmat csap, hogy az egész környé­ken megemlegetik. — A lakodalmat én tar­tom, de nem a Kecskés Zsófiával... — Pedig úgy lesz! Ha nem egyeznek bele, akkor anél­kül. — Vedd el a Szekeresék lányát! Az való hozzád, azt szemeltük ki... — Azt a karikalábút? — Miért? Jó család. Szép házuk van, és még egy kis szőlőjük is maradt... — Nem a szőlő meg a ház házasodik, hanem én! Az öreg tekintete elbo­rult. — Nem elég. hogy az em­ber odaadta a földjét a Kecs­késeknek, a kódisoknak, még a gyerekire is kivetették a hálót... — A házasságot én aka­rom — tiltakozott. — Szere­tem Zsókát, értse meg A szobát pillanatnyilag csend ülte meg. Csak a kés sercegését lehetett hallani, amivel az idős Bartos a dohányt vágta. — Már pedig én ebbe a házasságba soha nem egyezek bele! — Nem? — Nem! Nem való az a lány feleségnek. — Hát minek? — Szeretőnek... annak igen... Minek?... Sze-re-tő- nek? Talán úgy tegyek, mint valamikor apám? — Hogy? Te! — Most már kimondom: sohase szerette anyámat, csak a vagyonáért vette el. Mindig is a szép juhásznét szerette. Az volt a szerető­je, láttam én sírni az anyá­mat. Igaz-e, édesanyám? — Fiam, fiam... ne el­lenkezz. Ne veszekedjetek. — Zsókát nem hagyomI Hiába is mondja, láttam én, hogy sokszor esténként be­surrant a szép juhászné la­kására a tanyán, amíg annak a férje a birkákat őrizte... Juhásznak is csak azért fo­gadta fel a szépasszony fér­jét, hogy helyben legyen a szeretője. — Ahhoz neked semmi kö­zöd! — Hát nem szebb az, hogy most nyíltan szerethetjük egymást? — Fogd be a szád! — dör- rent rá az apja. — Megmondom én a mar­gómét, még akkor is, ha agyonüt. Szeretőket tartott! Most meg tiltja a fiától a boldogságot. Tovább nem folytathatta. Magasra emelkedett a mán­gorló sulyka az apja kezé­ben, s mielőtt még véde­kezhetett volna, elsötétült előtte a világ... L ehúnyta a szemét, Hány­szor átélte már mind­ezt, jutott eszébe az akkori este... Miért történt? Ho­gyan történhetett? Egészsé­ges lesz még egyszer? — Csak ez a fehérség ne volna. Úgy vakítja az em­bert .,. Lassan nyitja a sze­mét, készen arra, hogy újra behunyja, ha vakítja a fény. De most meleg kékség öleli körül. A nyári ég ilyen. És Zsóka új ruhája ... Gáli Sándor F ekszik a fehér kórházi ágyon, tiszta fehér le­pedőn. Vakítóan fehér körü­lötte minden. Furcsa érzés fogja el, olyan, mintha a le­vegőben lebegne, súlytalan­nak érzi magát, pedig ne­héz gipszkötésben van az egész felsőteste, a nyaka, karja. Nem tud mozdulni, csak nézni és gondolkodni... Hogy is került ő ide? Mi történt vele? Mióta fekhet így? Egy napja? Egy hó­napja? összefolynak az órák, a napok, és hetek... Meddig lehetett eszmélet­lenül? Lassan eszmél és jut eszébe az az alkonyat... i szántásból ment haza. zí Az őszi búza alá készí­tették a talajt a Hangási dű­lőben. Az úton találkozott Zsákéval, aki az asszony- csapattal igyekezett hazafe­lé. Lefékezett mellette, a lány felült mögé, és máris együtt száguldottak a köves úton... Közöttük már régen min­den elrendeződött. Az egyik tavaszon szerették meg egy­mást, akkor, amikor Ban- diék is beléptek a termelő- szövetkezetbe. Bandi azelőtt is látta a főutcán sétálni Zsókát, de nem törődött vele, egyszerűen nem vett róla tudomást. Tudta, hogy amikor ö még kicsi volt, és szüleivel együtt kint lak­tak a nagyapja kárteleki tanyáján, Zsóka szülei, Kecs­késék, náluk cselédeskedtek. Zsóka olyan kis szöszi leány­kaként a tanyaudvaron ját­szadozott. Nemigen volt szabad szóbaállni vele, mert az édesapja nem engedte. Később beköltöztek a falu­Néliány nappal e2előtt le_ velet kaptunk. A levélben S. Antal váci olvasónk számol be a váci járási könyvtár épí­téséről, s panaszolja, hogy az olvasók szempontjából már törhetetlen az a huzavona, ami ott folyik. Lassan már egy éve lesz, hogy megkezdődött az építkezés, s egyelőre bi­zonytalan, mikor kapnak vég­re nyugalmas otthont a könyvtár barátai, akik nem­csak kölcsönözni akarnak, ha­nem szeretnének egy kicsit beülni, újságot, folyóiratot ol­vasgatni, beszélgetni. Mert a könyvtártól ilyen szolgálato­kat is várnak az emberek. A levél nyomán indultunk el, hogy megnézzük, mi is a helyzet? Miért húzódik az építkezés, mi akadályozza a gyors befejezést Utunk ta­pasztalatairól most röviden beszámolunk olvasónknak úgy, ahogy ígértük. A járási könyvtár átaUl. kítása Vácott, a Lőwy Sándor utca 16. szám alatt, még a múlt év végén elkezdődött. A terveket még korábban, 1961- besn készítették el, az előző könyvtáros igényeinek, kíván­ságainak megfelelően. Azóta ugyanis új könyvtáros van Orosz Mihály személyében. A szerződéseket 190 ezer forint értékű munkára az elmúlt év júliusában kötötték. Befejezé­si határidő 1963. március 31. Ezt a határidőt a könyvtár nem fogadta el. túl hosszúnak £ találta az időt. Levelet írtak, ^ amelyben december 31-ét je- j lölték meg számukra elfogad-? ható határidőnek. Itt kezdőd- tek a bonyodalmak, ugyanis? a könyvtár nemcsak azért ra-? gaszkodott ehhez a dátumhoz, £ mert hamarabb beköltözhetett^ volna, hanem azért is, hogy a ^ rendelkezésre álló hitelkeretet? felhasználhassa. A kivitelező vállalat, pon- ? tos nevén Váci Vegyesipari f Javító és Szolgáltató Vállalat,: bár kétségtelenül későn kezd-? te meg az elmúlt év végén a; munkát, s azt lassú ütemben í folytatta, mert . terven felüli ; sürgős munkákat kapott, meg-: próbálta megmenteni a könyv-: tár hitelkeretének egy részét.: December végi dátummal; számláztak 211 ezer forintot. ? Hogy ez a hitelmentés meny- ? nyiben helyes és mennyiben ? nem. az más kérdés. A tény? az, hogy ez a módszer az el- ? múlt években bevett szokást volt. Nos, a műszaki ellenőr nem írta alá ezt a számlát,? csak 65 ezer forintot fogadott? el. Ezzel szemben a vállalat ? utólag bebizonyította, hogy c? számlázás időpontjáig 87 ezer ? forint értékű munkát elvég-$ zett, s a különbséget követel- ^ te. Ezt a követelést aztán utó- ^ lagos felmérés alapján a mű- ? szaki ellenőr is elismerte. ? Közben a határidők be nem ? tartása, valamint a rendezet- ? len követelések miatt megyei ^ döntőbizottság elé került az £ elmérgesedett ügy, ahol a vál- £ lalatot elmarasztalták, s meg- ? lehetősen súlyos kötbérre kö- ? telezték. A vállalat ezt sérel- ? mesnek tartotta, s leállt a ? munkával mindaddig, míg ez ? az ügy nem rendeződik. Fel- ^ lebbezett, s ennek jogosságát a £ könyvtár is elismerte. így a £ kötbér fizetése alól mentesí- ? tették a vállalatot, s most már? végre folyik a munka, s re-? ■mélhetőleg az újabb határidő-? re el is készül. A döntőbizott- J ság szeptember 30-i határidőt ^ jelölt erre meg, de a könyv- £ tár július 31-re kéri a befeje-^ zést, hogy az őszi népművelési ? szezonra készen állhasson. A ? vállalat szóban elfogadta ezt? a kérést. A váci könyvtárépítés ősz-; szegben jelentéktelen, de nem; mehetünk el szó nélkül az? ügy mellett, mert a tapaszta- ? latok nagyon tanulságosak. ? Eredetileg 190 ezer forint ér-! tékű volt a munka. Utólag lé-! nveges tervmódosításokra ke- í rült sor s most 300 ezer forin- ? tos költségvetéssel dolgoznak. \ De ezek a módosítások az idén • tavasszal születtek meg, tehát? a korábbi határidőket egysze- J rűen nem lehetett betartani. ? Ez részben mentesíti a válla- í latot. Az is mentesíti, hogy a í csatornázási és a villanyszere-; lési tervekkel komoly bajok'; voltak, mert azok egyszerűen : nem feleltek meg, magyarul:; rosszak voltak! Készítőjük a; Pest megyei Tervező Iroda. '■ Elgondolkoztató az jS) ? hogy a megyei szervek több} esetben ellentétes határozata- ^ kát hoztak, s úgy tűnik, hogy? a helyi körülmények reális? mérlegelése nélkül. Nem lehet? helyeselni a vállalat hitel- ? mentési manipulációját, ? de a könyvtár indokolatlan) tüxelmetlenkedését sem akkor. í amikor utólagosan sorozatos í módosításokra került sor. Egy; építkezés alapfeltétele szerin-; tünk a pontos, alapos, végle-? ges terv. A műszaki ellenőr? személye körüli problémák is? hozzájárultak a nehézségek-? hez. Véleményünk, hogy az\ építkezésnek nem volt elsőf perctől kezdve egy olyan gaz dája, aki tudta volna. hogy% mit akar, hogyan akarja, aki? az egész ügyet kézben tartót-? ta. Szomorú dolog, hogy egy? jelentéktelen összegű egysze-? rű épületfelújítás ekkora ká-? osszál jár. Joggal kifogásolják? ezt azok a váci olvasók, akik ^ végignézték, s türelmetlenül 't) várják, mikor vehetik már? birtokba az épületet. Az építkezés befejezésével? azonban sajnos még nem ol-J dódik meg minden. A bérén- í élezés ugyanis még nincs meg, í s tudomásunk szerint a pénz? sincs meg hozzá. Hogy szép-? tembertől hogyan működik ? majd a váci járási könyvtár, j az előttünk egyelőre — rej-í tély. ? Temkely Miklós : ? A GALGA VÖLGYE legmo- ? dernebb művelődési otthonát két évvel ezelőtt adták át ren- ? deitetésének. mely azóta sok ? érdekes rendezvény színhelye ? volt, s ma megyénk egyik ? legjobban működő otthona. ? Az énekkar a tavaszi szem- ? léről arany oklevéllel tért ha- ? za. A huszonöt énekes kivétel ; nélkül bejáró munkás. A Ma- : gyár Rádió a napokban rög- £ zítette hangszalagra műsoru- •; kát. De még jóformán el sem ? múlt a rádiószereplés láza, ? máris újabb izgalom: ma este ? innen közvetíti a televízió ? Strauss: Denevér című ope- ? rettjét, az Állami Déryné ? Színház előadásában. A szü- ? netben a most felépült új ; klubból sugároznak adást. ? A KLUBBAN rádió, új sző- ? nyegek, hangulatos függönyök, ? a dohányzóasztalokon folyóira- ? tok, újságok — a sarokban ? sok-sok virág. És a tartalom? ? A legutóbbi klubfoglalkozá- J son elhangzott két vers és két (szólóének. Megvitatták utána ? az aktuális kérdéseket. Példá- ? ul: Hogyan öltözködjünk he- ? lyesen? Vagy: Hogyan lehet ? elképzelni a súlytalanságot? ? Az élénk vitadélutánt a Svejk, ? a derék katona című csehszlo- ? vák film vetítése követte, majd ? a film vitája után táncoltak a ? fiatalok. ? Ilyen tehát egy klubfoglal- ? kozás. Jól csinálják? Igen. 2 Módszereiben is követendő. A y fiatalok így színházról, film- ^ ről, irodalomról, képzőművé- ? szetről egészséges, önálló kri-? tikát alkothatnak, elmondhat-? ják véleményüket. Bagó József? igazgató jó pedagógus is. ? A művelődési ház színjátszó J csoportja a „Magyar irodalom^ gyöngyszemei” címmel indít J előadássorozatot. Elsőnek —? még júliusban — Balassi Bá-? lint versei csendülnek fel. Ezt? követi Csokonai. Petőfi, Arany? költészetének bemutatása. $ Joggal kérdezhetnénk, miért j nyáron indítják, s nem is a ^ legismertebb költővel? Mi célja az ilyen irányú műso-^ roknak? A válasz magától értetődő.? Cél izgalmassá, érdekessé, szí-? nessé tenni a művészeti kép-? zést, önképzést. Nagy gondot? fordítanak a szép magyar be-g szédre, a versek elemzése pe-g dig különösen izgalmas, tártál- ^ más munka. A végvári vitézek J legendás történetei így kelnek^ életre a nyári estéken, majd ^ a művelődési otthon sokfényű g termeiben. BAGÓN szépnek, tartalmas-? nak ígérkezik az idei nyár. A ? hét majd minden napján fog-! laltak a művelődési otthon he- ! lyiségei. Az igazgatói irodá- < ban színes színházi plakátok ? várnak kiragasztásra. Hívják j a közönséget, a falu Lakóit, i akik második otthonuknak te-j kintik ezt a, már ki tudná: megmondani, hány társadalmi; munkaórával felépített műve­lődési házat. — ladányi —

Next

/
Oldalképek
Tartalom