Pest Megyei Hirlap, 1963. június (7. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-23 / 145. szám

1963. JÚNIUS 23, VAS.* RN AP

ríTr

tlEGVEI

^Mívlem

Tizenöt bemutató,kétezer előadás

Az Állami Déryné Színház egy esztendeje

Jacques Prévert:

A széttört tükör

A kis legény ki szüntelen dalolt a kis legény ki táncot járt fejemben a kis legény ki ifjúságom volt utolsó táncát elcikázta s a nagy ünnep sok tarka sátra egy csapásra mind összeomlott és a beállott kopár csendben sivataggá dermedt fejemben felcsendült a te boldog hangod szívszaggató üvegcsengésű félő és fájó sikoltása messziről jött ajkad hívása s én két kezem szívemre tettem ahol szikrázva lobbant lángra

felcsattanó kacajod hét tükör szilánkja

Alicante

Asztalon piros narancs Ruhád a szőnyegen Es te a pamlagon

Legvillanóbb pillanatom Éjszakám fénye te Forró fehér napom.

(Tamkó Sirató Károly fordítása)

&\\\\\\\\\\\N\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V

DEMJEN ATTILA

Prágában, Moszkvában, Rómában és Firenzében állították ki. Több, mint egy esztendeje Olaszországban tanul. Az elmúlt év novemberében Rómában, az idén márciusban pedig Firenzében állította ki elsősorban olaszországi tanulmányútja során festett képeit, amelyekkel igen nagy sikert aratott mind a közönség, mind a kritikusok előtt.

Kisvárosi utcarészlet

sem kerestem fel, nemhogy Fiúmét. Bevallom, most is kissé viszolyogva és előítélettel jöttem ide: ahol ekkora tradíciója van a sznobizmusnak, az természetes ízlésemnek most sem lehet kellemes. Már csak a múltja miatt sem.

Nem csalódtam. Opatija, el kell ismerni, nagyon szép, roppant előkelő, de talán éppen ez a baja. Mindenekelőtt telisteli van nyugatnémetekkel, akik — ez köz- mondású — szeretnek roppant hangosan társalogni, s ahol egy csoportba verődnek, ott ők uralkodnak. Rajtuk kívül talán az angolok és amerikaiak azok,

akik még megadják a mai

Opatija társasági jellegzetességét.

A tengerparti kioszkból gyorsan visszahúzódtunk hát egy kis parkba és szemünket a Kvarnero hullámaira függesztve, elmerengtünk. Körülöttünk jobbra és balra idős hölgyek csevegtek és sütkéreztek.

S most különös és nem ilyen előkelő helyhez ülő dolog történt. Egyik sűrű bokor alatt valami viVan. első pillanatban azt hittem: a szemem káprázik. De a villanás megismétlődött és közelebb jött. S amint jobban odanéztem, furcsálkod- va láttam, hogy különös kis állatka emelkedik a hátsó két lábára és kíváncsian, de pimasz nyugalommal körülnézeget.

Ejnye! Mókus talán?

De nem. A kis állatka mellső két lábára ereszkedett, majd szökellő mozdulatokkal felénk tartott. Mögötte hosz- szú, vékony farok húzódott a füvön.

Nem akartam a szememnek hinni. Hiszen ez patkány! Fényes nappal és ilyen szemtelenül!

Már éppen meg akartam kérdezni a feleségemtől, vajon ő is patkánynak tartja-e a kis állatot, amikor tőlünk vagy tíz méterre egy idős hölgy németül odaszolt hozzánk:

— Látják a patkányt?

— Ez tényleg patkány?

— Hát persze, hogy az! Nézze csak, milyen kedves! Ez nem közönséges patkány ám, hanem hajópatkány.

Mire én magyarul megjegyeztem a feleségemnek, hogy mégiscsak különös: ilyen előkelő helyen, fényes nappal, s ilyen pimaszul: egy valódi patkány.

Mire az idős hölgy nagy örömmel felkiáltott:

— Jé, maguk magyarok? Csak nem Budapestről?

Kissé fanyalogva vallottam be, hogy tényleg Pestről jöttünk, amire persze az első kérdés az volt: mi újság Budapesten?

— Ó. én már három hete úton vagyok s magyar újság sem volt a kezemben, de ön, asszonyom, nyilván olvas újságot s megmondhatja, mi újság?

IDEGENBEN gyorsan megy az ismerkedés; főleg idős úrhölgyek részéről, így hát nemsokára már tudtuk is (amit egyébként sejtettünk), hogy az idős hölgy már a

negyvenes évek végén otthagyta Pestet, mert elvették a bérházát, Londonba költözött, ahol — mint hajós- kapitány özvegye —, nyugdíjat kap, de nagyon szereti „Abbáziát” s bár pénzét az egyik zürichi bankban tartja, mégit itt szeret legjobban tartózkodni.

S mert kedves kis patkányunk megint előbújt a bokor alól, visszatértünk ehhez a témához.

— Ö, én nagyon szeretem ezeket a kedves kis állatokat; férjem hajóskapitány volt, s mi tudjuk, hogy ezek a kedves állatok a veszély legjobb előhírnökei. O, sokkal nagyobb példányok is vannak, mint ez itt, s fai, vendégek, etetjük is őket, persze csak titokban, nehogy valamelyik rendőr meglássa, mert a hatóságok irtják ezeket a kedves kis állatokat, s ha meglátnak valakit, hogy eteti őket, még képesek megbírságolni. Ú a rendőrök nem megértő emberek ...

És így tovább. Hamarosan kimerítő tájékoztatást kaptunk a kedves abbáziai patkányokról, s egész társadalmukkal megismerkedtünk. És sajnáltuk a hatóságolcat, amelyeknek olyan keserves harcot kell vívniuk a. szapora állatfajta ellen. Hát persze, ha a fura ízlésű vendégek még etetik is őket...

Megkönnyebbülten léleg- zettem fel, amikor a njekai autóbuszra felszálltam. Hiába. no. Nem szeretem a patkányokat. Még a hajópatká- nyolcat sem.

Csuka Zoltán

Jugoszláviai kaleidoszkóp

arcú, élénk mozgású férfiú, meg-megáll az asztaloknál és társalog. Feleségem azt mondja:

— Te, fogadok, hogy ez az ember Pestről szakadt ide.

Én is rápillantok a pincérre s igazat adok az asz- szonynak. Magyarul szólítom hát meg, bár az imént még szerbül beszéltem. Ugyancsak meglepődik:

— Honnan tetszett jönni?

— Pestről.

— Igazán? Pestről mostanában kevés vendégünk van. S honnan tud szerbül?

Megmondom, hogy tizenkét évig Noviszádon újság- íróskodtam, mire gyorsan egymásra ismerünk. Valaha a huszas években a Vojvo- dina-kávéházban volt ifjú pincér.

S mert nem tudunk mihez kezdeni az idővel estig, ő tanácsolja: menjünk ki autóbusszal Opatijába: az a legkellemesebb hely most Rijeka környékén. Szép, rendezett, hűs parkokra is találunk olt, esetleg meg is fürödhetünk.

A HAJDANI ABBÁZIÁBAN még sohasem jártam, de már gyermekkoromban tudtam, hogy a bécsi és pesti nagypolgárság kedvenc üdülőhelye. Abbáziában nyaralni „sikkes dolog” volt, s bizony csak nagypénzű emberek juthattak oda. Az első világháború után Olaszországhoz tartozott s én bizony még csak Szusakot

KARLOV ÁGNÁL villanymozdonyt kapunk s a Kulpa smaragdzöld erdőkkel borított hegyoldalain könnyedén kaptatunk fel, egyre magasabbra. Rijekában még sohasem jártam, s gyermekkori olvasmányaim alapján kő- és sziklarengeteget várok, de meglepett, hogy a karsztos, kopár táj csak a távolban kéklő tenger fölött vesz körül bennünket. Majdnem fél órája már, hogy közvetlenül Fiume fölött keringünk s óvatosan ereszkedünk le a szédítő magasságból a tengerpartra, ahol a mólók közelében ál- ; lünk meg.

; Hatalmas, évszázados pla- \ tánokkal szegélyezett utca i fogad bennünket, az óriás | lombok teljesen árnyékba ! borítják az élénk forgalmat.

: Ezeknek a házaknak a han- : gulata teljesen a századvégi Pestet idézi, de aztán egy- ! szere megváltozik a kép: a ; főutca végén tizenhat eme- letes „felhőkarcoló” tör a ; magasba és Rijeka keleti és ; nyugati oldalán is egész sor ! karcsú „pontház” jelzi, hogy ; a modern építészet itt is í gyökeret vert.

} Rekkenő déli hőség. Ha- \ jónk, amelyre jegyet vál- \ tottunk, egy adriai kirán- '} dúló motoros, Velencéből in- \ dúl s csak estefelé érke- } zik ide. Miután megebédel- 4 tünk, ott árváskodtunk a

í városi kávéház teraszán. A

/

4, pincér, jó ötvenes, joviális

előadás! — biztos, hogy az írók is szívesen vennének valamiféle kötöttebb kapcsolatot.)

— A siker másik titka, úgy hiszem, abban keresendő, hogy előadásaink mind nagyobb művészi élményt nyújtanak a közönségnek. Nem titok, hogy színészeink jelentős része fiatal, s így elengedhetetlen feltétel, hogy gondoskodjunk továbbfejlődésükről. Kísérletképpen ebben az évadban két társulatunknál létrehoztuk a színészképző stúdiót. Ez a kísérlet igen hasznosnak bizonyult s ennek eredményeképpen a következő évadban már öt társulatnál szervezzük meg a színésztovábbképzésnek ezt a formáját. Ebben mintegy harminc színész vesz részt, akik kötelesek lesznek fél évenként beszámolni a stúdió keretében végzett munkáról a színház igazgatósága előtt.

(Érdekes ötlet vetődött fel a beszélgetés közben. Jó lenne országosan is megszervezni a fiatal, főiskolát nem végzett vidéki színészek továbbképzését, méghozza olyan formában, hogy a kéthónapos nyári szünet alatt a Színház és Filmművészeti Főiskola tanárainak vezetésével tanulnának.)

A szeptemberben kezdődő új évad sorrendben már a tizenharmadik lesz az Állami Déryné Színház életében. A tervek szerint ismét tizenöt bemutatót s mintegy kétezer előadást tartanak.

— Az év végéig már elkészült a terv. Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk című művének felújítását Csongrádi Mária rendezi. Zenéjét a fiatal Láng István szerezte, akinek szintén az új évadban mutatja be Mario a varázsló című balettjét az Állami Operaház. A másik ifjúsági darabunk Mikszáth—Hubay—Ránki: Beszélő köntös című műve. Műsorra tűzzük Jókai—Török: Szeretve mind a vérpadig című művét Szécsi Ferenc rendezésében. Bemutatásra kerül még ebben az esztendőben Lorca: Bemar da háza című drámája és Seribe: Egy pohár víz című vígjátéka. Zenés bemutatóra azért nem kerül sor az évad első felében, mert tovább játsszuk a Denevért, a Sybillt és a Csárdáskirálynőt. Az évad második felében Ábrahám Pál: Viktória című

dzsesszoperettjét és egy Húsz- '4 ka-operettet szeretnénk bemu-^ tatni. Tervezzük örsi Ferenc4 és Dunai Ferenc új drámájá- í nak bemutatását is. Az évad^ egyik legnagyobb produkciója^ kétségkívül Shakespeare: 4 Hamlet című drámájának a 4 bemutatója lesz.

(Elégedettek az Állami Dé-4 ryné Színház vezetői? Az évadi, munkájával, eredményeiveli, igen. A színház valamennyi 4 tagja — művészek és műsza-í, kiak — becsülettel helytállt, a 4 közönség pedig — az ország'4 bármely megyéjében — váltó-', zatlanul szereti a falu színhá-'} zát. De elégedetlenek azzal, \ hogy még mindig nem oldó-} dott meg a színház néhány} problémája. A színház művé-4 szei többségének a fizetése'} még mindig a vidéki színházi} fizetések átlaga alatt van,\ ugyanakkor az állandó utazás j sokkal nagyobb igénybevételtj jelent a színészek számára,\ mintha állandó helyen, kőszín- i házban játszanának. A színház i vezetői azonban bíznak abban,': hogy ez a probléma is végér-; vényesen megoldódik mielőbb.)

M

ost két hónapra garázsba vonulnak a színház jól ismert kék autóbuszai, hogy újjáfestve, rendbehozva, szeptemberben újra nekivágjanak az országutaknak.

Prukner Pál

i Luciana Angeolillo a rövidé- 4 i sen bemutatásra kerülő Elő- 4

' 4

; zés című olasz film egyik női 4

főszereplője 4

! y

í I

j A nyári szünet előtt á

I

! Még néhány nap és be! csukják kapuikat a fővárosi j,

I és vidéki színházak — a pi-1

; henés hónapjai következnek 4 > y

• művészeknek, műszakiaknak 4

; egyaránt. A kapuzárás előtt 4

! néhány színházban már köz- 4

t /

! zétették a változásokat. A 4 } Nemzeti Színház művészgár- ^ '} dája öt új taggal bővült. ^ \ A színházhoz szerződött Sin- 4

y

} kovits Imre, Dómján Edit, 4 ' Pap Éva, Szekeres Ilona és 4 \ Sztankay István. A Madách í, 4 Színház új tagjai: Bessenyei £ i Ferenc és Tordy Géza. a\ \ József Attila Színházhoz 4 4 szerződött Krencsey Mariann 4 \ és Darvas Iván. A Petőfi 4

y

4 Színház új tagjai: Margittal 4 \ Ági és Buss Gyula, a me- 4

y V

4 gyei Petőfi Színpad eddig 4 4 egy új színészt szerződte- 4 \ tett, Monostori Bálintot a 4. '4 kaposvári Csiky Gergely 4 í Színháztól. \

uemjen Anna a fiatal fes- lőnemzedék legtehetségesebbjeinek sorába tartozik. Huszonhat éves korában a Munkácsy-díj második fokozatával, egy esztendővel később, 1953-ban pedig az első fokozatával tüntették ki. Még ugyanebben az esztendőben első díjat nyert a bukaresti nemzetközi Bien- nale-n. Képeit eddig Berlinben, Szófiában, Bukarestben,

t pöbb, mint egy esztendeie fo- t J- lyik már a vita arról, mi t az oka a színházi élet jelenlegi l válságának. A Központi Sta- t tisztikai Hivatal jelentése szerint 1958-hoz képest tizenhá- \ rom százalékkal csökkent a t fővárosban a színházlátogatók g száma. Az Állami Déryné t Színház vezetői mégsem pa- t maszkodnak. A most záruló r színházi évadban ugyanis t emelkedett a színház előadd- 1 sait látogató közönség száma. ;

(A színház kétezer elöadá- « sát mintegy száztízezer néző l tekintette meg. Egy-egy elő- í adást átlagosan háromszázhu- 1 szonöt ember látott s ez elő- < adásonként húsz-huszonöt fős 2 nézöemelkedést jelent!) 1

M

i a titka ennek? Kertész j Lászlótól, az Állami Dé- s ryné Színház főrendezőjétől j kértünk választ erre. f

— Valóban, nem lehet 1 okunk panaszra az idei éva- i dot illetően. Két okból nem. Az egyik: a színház fennállá- 1 sának tizenkét esztendeje alatt < először történt meg, hogy - színházunk egy tagja, Kassai . Ilona, Kossuth-díjat kapott, . másik két művészünk, Feleki Sári és Kamilli Judit pedig Jászai-díjat. A másik: nem csökkent, sőt emelkedett társulataink előadásainak látogatottsága. A jelenlegi színházi helyzetet ismerve, ez feltétlenül nagy és jelentős eredménynek számít. '

(Az Állami Déryné Színház ^ — az Állami Operaház és a Fővárosi Operettszínház után 1 — az ország harmadik legna- ' gyobb színháza. Kilenc országjáró társulatának közel ! száztíz színész tagja van. Ami 1 pedig a színházi bemutatók 1 számát illeti: évente tizenöt 3 bemutatót tartanak, amelyek 1 között több ősbemutató is sze- 1 repeli.) ‘

— A siker titka — fűzi to- - vább a megkezdett gondolat- . sort Kertész László főrendező — elsősorban színházunk mű- ■ sorpolitikájában keresendő. Azt hiszem, nem felesleges felidézni a bemutatásra került \ műveket. Az évad egyik ese- 1 ménye kétségkívül Szofoklész: ' Antigoné című tragédiája volt. Megvallom őszintén, akkor so- ' kan meglepődtek merészségünkön: görög tragédiát játszani falun? Az ötven előadás sikere minket igazolt. S az is, hogy még ma is nem egy faluból kapunk értesítést, rekla- ' maciét, miért nem játszottuk náluk is Szofoklész tragédiáját. ,

(A színház további prózai 4 bemutatói: Jókai: Fekete gyé-4 mántok — ősbemutató —, bi-á ckens: Twist Olivér, Gárda-í nyi: Egri csillagok, Örsi: Lát-4 hatatlan szerelem — ősbemu-j tató —, Dunai: Nadrág, Tóth:4 Mézesmadzag — ősbemutató4 —, Kerekes: A siker titka —4 ősbemutató — és Molnár Fe-4 renc: Olympia.) j

y

— összesen kilenc prózai 4 darabot mutattunk be ebben 4 az évadban. Ezenkívül három j zenés vígjáték, Kertész Imre—4 Fényes: A szerelem nem váló-4 ok. Szigligeti—András: A ma-4 ma, Dihovicsnij—Bogoszlovsz- 4 kij—Szlobodszkoj: Nászuta- 4

zás és három operett, Csárdás-4 királynő, Sybill, Denevér sze-4 repelt még a bemutatók kö-i zött. A hat zenés darab közüli a legnagyobb teljesítményi kétségkívül Johann Strauss:^ Denevérjét rendeztem, amely- 4 nek bemutatása feltétlenül 4 izgalmas vállalkozás volt, hi- 4 szén a Denevér ma már in- 4 kább klasszikus vígoperának, í mint operettnek számít ésí megszólaltatása a kis falusi j színpadokon korántsem tartó- 4 zik a könnyű feladatok közé. 4 (A tizenöt bemutató között4 öt új, mai témát feldolgozó4 magyar színpadi mű szerepelj amelyből hármat a Déryné4 Színház játszott először. Ez 4 nem rossz arány, de azért ta-j Ián még ennél is többet te-4 hetne a színház az új magyar 4 darabok színrevitele érdeké-4 ben. Éppen, mert az ország 4 harmadik legnagyobb színhá-4 za, érdemes lenne foglalkozni4 azzal a gondolattal, hogy ^ megnyerjenek néhány fiatal 4 írót, aki a színház számára4 dolgozna. Ha figyelembe vesz- 4 szűk, hogy egy-egy sikeres-í darabot száznál is többszörij játszik a. színház — Nadrán4 150, Fekete gyémántok 180}