Pest Megyei Hirlap, 1963. június (7. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-02 / 127. szám

1963. JÜNTUS 2. VASÁRNAP rrjrr mégyei sJCfrfap CföLfoo| ÁJk i |>Ei-AHeRIHA ESy napihír, 1963. június elsején: Ar- I gemmában 24 órás f általános sztrájkot tartották a munkás- osztály tiltakozó hete keretében, amely vá- , lasz a reakciónak a nép demokratikus / jogai ellen intézett támadásra. Dél-Amerikát az álroman­tikus útleírások ügy ismer­tették meg az olvasóval, mint a pattogó ritmusú szam­bák. a látványos körmenetek és a karneválok országát. A közelmúltban azonban az em­berek egyre inkább megis­merik a .távoli kontinens iga­zi arcát. Forr, sistereg Dél- Amerika, egymást követik az dóságot biztosítható tömeg­bázis. Ezzel is magyarázha­tó, hogy a kontinensen csepp­folyós a politikai helyzet, egymást váltják a diktátorok és a kormányok. Bolívia 74 esztendeje független állam, és ezalatt 60 államcsíny történt. Venezuelában csaknem eny- nyi idő alatt 50 felkelés tartotta izgalomban a lalcos- ságot. A legmozgalamasabb Paraguay élete, ahol több mint száz felkelés okozott személyi és politikai fordu­latot. Nem szabad a helyzet elem­zésénél figyelmen kívül hagy­ni, hogy az ipari munkásság Dél-Amerikában gyorsan nö­államcsívyek, a sztrájkok és a tüntetések. Miért mozdult meg a föld Dél-Amerikában? Népei gyor­san szaporodnak, néhány esz­tendővel ezelőtt Dél-Ameri- ka népszaporulatát még csak 2,5—2,7 százalékra becsül­ték, azóta azonban évi 3 százalékra növekedett. A sza­porulat önmagáiban véve még nem bonyolítaná a helyze­tet, mert a kontinens területe gyéren lakott. Jelenleg 200 millió lakosa van Latin- Amerikának és amíg Ázsiá­ban ötvennégyen, Európában nyolcvanketten laknak egy négyzetkilométeren, addig Dél-Amerikában mindössze nyolcán élnek ugyanezen a területen. A válság jelei azonban azért sűrűsödnek, mert Dél-Amerika a szélső­séges ellentmondások világa, a csillogó luxus-felhőkarcolók mellett nyomorúságos tákol­mányokban tengődnek az emberek. A kontinens 200 millió lakosából 130 millió hiányosan táplálkozik. Ha összehasonlítjuk a dél-ame­rikai emberek fejadagját a lovakéval, akkor nyilvánvaló­vá válik a nyomor. Ecuador­ban laknak a huasipungero indiánok, . Napi bérük há­rom sucré. Ezzel szemben a hadsereg egy-egy lovának az ecuadori kormány által meg­állapított napi takarmány­adagja ugyancsak három suc­ré értékű. Nem kedvezőbb a helyzet Paraguayban sem, ahol a létfenntartási költségek az elmúlt két évtized alatt .százszorosára emelkedtek. Az állami tisztviselők 96,6 szá­zaléka annyit sem keres, hogy a normális táplálkozást fedezni tudná. Közgazdasági szakértők statisztikái szerint a dél-amerikai országokban 1955-höz viszonyítva ugrás­szerűen emelkedtek az árak. A drágulás mértéke Bolí­via: 923, Argentína: 644, Brazília: 567, Chile: 457, Uruguay: 365 százalék. Rossz a gazdasági hely­zet, a nyomor .csaknem el­viselhetetlen, ez is közreját­szik, hogy Dél-Amerikában a legtöbb kormány mögött nincs megfelelő, és az állan.­vekszik, Braziliában 1920-tól 1956-ig a munkások száma 275 000-röl 2 millióra emelke­dett. Bizonyos földrajzi adott­ságok azonban megnehezí­tik a munkásság szerveződé­sét és az ipari dolgozók, vala­mint az értelmiség közeledé­sét. Dél-Amerikában 1000 ki­lométerekben mérik a távol­ságokat és a kulturális és ad­minisztratív központok általá­ban elég messze esnek az üze­mektől. A reakciós kormány­zatok is igyekeznek fenntarta­ni ezt a helyzetet. Ez történt Brazíliában is, ahol a reakciós államvezetés a sűrűn lakott vidékektől óriási távolságokra építette fel a semmiből Brasi- liát, az új főváros álompalo­táit A modern, vakító luxus­sal épített közigazgatási cent­rum dolgozói, tisztviselői így tehát földrajzilag elérhetetlen távolságokba kerültek az ipa­ri munkásoktól. Minden mesterkedés elle­nére azonban egyre erősödnek a kontinens kommunista és munkáspártjai, valamint szak- szervezetei. A munkások, ami­kor csak erre módjuk nyílik, mindig kimutatják ellenállá­sukat a reakciós kormányok­kal szemben. Ezt bizonyítja az elmúlt héten Argentínából érkezett hír, amely szerint a munkásosztály tiltakozó hét keretében válaszolt a reakció­nak. Figyelmeztető sztrájkokat tartottak a munkások Buenos Airesben, ahol összetűzésre került sor a sztrájkolok és a rendőrök között. Az elmúlt esztendőkben egyre sűrűbben tiltakoztak a nyomor, a sza­badságjogok megnyirbálása és az uralkodó osztály önkénye ellen a dél-amerikai munká­sok. 1957-ben 9, 1953-ban 11, 1959-ben pedU, 20 millió dol­gozó sztrájkolt. Erősíti a dolgozók harcát a kubai forradalom győzelme is és amint az Egyesült Államok lapjai állandóan írják, Kuba sikere lelkesíti és bátorítja a dél-amerikai államokat, hogy fellépjenek Washington gaz­dasági és politikai elnyomatá­sa ellen. Az Egyesült Államok gazdaságilag teljesen kézben tartja a kontinens természeti kincseit. Statisztikai adatok szerint percenként 4000, na­ponta 5 millió és öt év alatt körülbelül 10 milliárd dol’ár áramlik az USA-monopóliu- mokhoz Dél-Amerikából. A latin-amerikai népek nyomo­ra tehát minden bizonnyal csák akkor szűnik meg, ha ki­szabadítják magukat az Egye­sült Államok politikai és gaz­dasági bilincseiből. A kontinens óriási nyers­anyagtartalékkal rendelkezik, és ha sikerül majd megváltoz­tatni az Egyesült Államokhoz fűződő gazdasági kapcsolatok jellegét, és ez nem kizsákmá­nyolás lesz, hanem kétoldalú kereskedelmi megállapodás, akkor megszűnhet a jelenlegi nyomor és jelentős mértékben emelkedhet az életszínvonal. Segítene a dél-amerikai né­peken az is, ha megvalósul­hatnának a gazdaságilag el­maradt területek fellendítésé­re kidolgozott szovjet javasla­tok. Ha sikerülne megvalósí­tani az általános leszerelést, és ha a jelenleg fegyverke­zésre költött összegeknek mindössze 20 százalékát for­dítanák a gazdaságilag elma­radt országok fejlesztésére, akkor erre a célra 25 esztendő alatt 500 milliárd dollár jutna. A szovjet terv szerint ebből az összegből 140 milliárdot kapna Latin-Amerika és így lakosai két-három évtized alatt meg­közelíthetnék a legfejlettebb tőkés államok <51»+*rinvonalát is. Molnár Károly A pápa állapotáról Hírügynökségi jelentések szerint XXIII. János pápa ha­láltusája folytatódik. A katolikus egyházfő szom­baton reggel rövid időre visz- szanyerte eszméletét, majd újabb 8 órás öntudatlanság következett. Délután rövidebb- hosszabb időközökben ismét öntudatnál volt, ezekben a percekben megáldotta a beteg­ágya körül levőket és beszélt hozzájuk, megismételve, hogy életét felajánlja a zsinat sike­réért és a békéért. Délutáni jelentések szerint a pápa hőmérséklete emelke­dik, s az orvosok az urémia bekövetkezését várják. (MTI) Budapestre érkezett a SZMBT küldöttsége A Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a Szovjet—Ma­gyar Baráti Társaság együtt­működési egyezménye alapján szombaton Budapestre érke­zett a Szovjet—Magyar Baráti Társaság küldöttsége: P. M. franko, az Ukrán SZSZK Mi­nisztertanácsának elnökhelyet­tese, a küldöttség vezetője, K. I. Finogenov festőművész, a Szovjetunió érdemes művésze és L. G. Buharceva, a moszk­vai dráma és komédia színház művésznője. A küldöttséget, amely előre­láthatólag két hetet tölt Ma­gyarországon, a Ferihegyi re­pülőtéren ünnepélyesen fogad­ták. MEGSZAKADTAK A FRANCIA-ALGÉRIAI PÉNZÜGYI TÁRGYALÁSOK Az ok: a franciák merev álláspontja AZ ÚJABB BRÜSSZELI KUDARC UTÁN Mélyült a szakadék Franciaország és öt közös piaci partnere között Köves Tibor, az MTI tudó­sítója jelenti: Londont nem érte várat:- lanul, bogy a Közös Piac miniszteri .-tanácsénak brüsz- szeli ülésén Franciaország megvétózta Nagy-Britannia és a „hatok" kapcsolatainak ren­dezésére előterjesztett nyu­gatnémet javaslatokat. Az an­gol fővárosban alig titkolt elégtétellel állapítják meg, hogy De Gaulle újabb vétója elmélyítette a szakadékot Franciaország és öt közös piaci partnere között. Különösen reményteljesnek tartják, hogy Erhard nyugat­német alkancellár, a kancel­lári szék várományosa nyíl­tan összecsapott Couve de Murville francia külügymi­niszterrel. Angol megfigyelők elisme­rően nyilatkoznak Erhard „politikai bátorságáról” és úgy vélik: Nyugat-Németor- szág végre elszánta magát, hogy nyílt kihívást intézzen Franciaország vezető szerepe ellen. A kommentátorok egyönte­tűen megállapítják, hogy a Közös Piac „teljes válságba” került és ha Nagy-Britan- niának nem is sikerült lábujjhegyen besurrannia De Gaulle Kis-Európájánák hát­só kapuján, a brit képviselő láthatatlanul is ott ül a »ha­tok” tárgyalóasztalánál. Angol diplomáciai szak­értők szerint a helyzet aligha fog változni De . Gaulle elnök júliusban esedékes nyugat-németor­szági látogatása előtt. Általában nem fűznek vér­mes várakozásokat ahhoz a lehetőséghez, hogy az „ötök” nyomása esetleg meghátrá­lásra készteti majd De Gaul- let. Inkább arra számítanak, hogy 1966-ban a Közös Piac ügyrendjében a vétójogot fel­váltja a többségi szavazás. Londonban a Közös Piac „bizalmi válságét” egyedül azért tartják nyugtalanítónak, mert az nem csupán a „ha­tok” gazdaságára gyakorol kedvezőtlen hatást, hanem zsákutcába juttathatja a Kennedy-forduló néven is­mert amerikai vámtarifa- csökkentési terveket is. A megbeszélések tárgya az Algériának nyújtott francia segély volt. Franciaország az eviani egyezményben kötelez­te magát, hogy a hét évi há­ború és az OAS pusztításai következtében tönkrement al­gériai gazdaság megsegítésére ez évben egymilliárd frankos támogatást nyújt. A legutóbb Algírban lezaj­lott tárgyalásokon a francia kormány kikötötte, hogy a segélyből 200 millió frankot a francia telepesek kártalanítá­sára fordít. A mostani tárgya­lásokon az algériai kormány biztosítani akarta, hogy a se­gély többi részével szabadon rendelkezhessék. A segély egy részét a szocialista reformok végrehajtásához kívánja fel­használni, hogy kenyeret biz­tosítson a munkanélküli töme­geknek. A francia kormány ezzel szemben szigorúan ellenőrizni kívánja a segély hovafordítá- sát. Á francia segély megszo­rítása az algériai társadalma- sító intézkedésekkel függ ösz- sze. Francia pénzügyi körök­ben nyugtalanságot keltett, hogy az algériai szakszer­vezetek a "bankok államo­sítását követelik, miután a magánpénzintézetek kül­földre csempészik az algé­riai tőkét és devizakészle­teket. A francia polgári sajtó fel­tűnő cikkekben taglalja Algé­ria belpolitikai helyzetét. A Figaro szerint a belső ellen­zék egy része és az államosí­tások miatt elégedetlen algé­riai burzsoázia Ferhat Abbasz és a franciabarát Faresz kö­rül csoportosul. Ugyanakkor Ben Khedda volt miniszterel­nök és Krim Belkaszem hívei is szervezkednek. A francia kormány — írja a Le Monde — nem hagyhatja figyelmen' kívül, hogy a jelenlegi algériai . rendszert komoly veszély fe­nyegeti. A hét elején Párizsban meg­indult francia—algériai pénz­ügyi tárgyalások pénteken megszakadtak. Sem a -tárgya- lásokróL sem folytatásuk idő­pontjáról nem adtak ki kom­münikét. A tárgyalások megszakításá­ra azután került sor hogy az Elysée-palotában De Gaulle elnökletével ülést tartott az algériai ügyek bizottsága. Jól­értesült körökben úgy tudják, hogy a tárgyalások a francia fél merev álláspontján hiúsul­tak meg. AMERIKAI FAJÜLDÖZŐK Afrikában: vendégségben és otthon: az Egyesült Államokban (Fomicsev szovjet karikaturista rajza) Önkény Irakban A Pravda tudósítása A Pravda szombati számá­ban „bírósági önkény Irak­ban" címmel tudósítást közöl az iraki kommunisták és de­mokraták ellen tovább foly­tatódó megtorlásokról. A tu­dósítás így hangzik: útifárs a teörönd Május 26-án reggel kivé­geztek tizenegy embert. akik a külföldi hírügynökségek je­lentése szerint, valamennyien kommunisták voltak. A ki­végzettek névsorában emlege­tik Fadel Al-BajattH és Mahdi Hamidot, az Iraki Kommunista Párt két veze­tő személyiségét, lszmail Szaf- fatot, a békemozgalom aktív tagját, valamint Szahib Mir- zát, a diákszövetség egyik vezetőjét. Az Irakban tobzódó önké­nyes bíráskodás, a hazafiak elleni megtorlások az impe­rialisták kezére játszanak. A nép legjobbjainak üldözése és bebörtönzése csak gyengít­heti az imperialista államok fokozódó nyomásával szembe­szegülő nemzeti egységet. Az iraki kormány vezetői az utóbbi hónapokban több­ször kijelentették, hogy a „szabadságot” és a „demokrá­ciát” akarják biztosítani a nép számára. Joggal feltehe­tő a kérdés: mikor szün­tetik be végre a kommunis­ták és demokraták tömeges kivégzéseit, a letartóztatáso­kat és a haladó személyisé­gek titkos pereit? Előadás Varsóban a magyar iskolareformról A varsói magyar kulturális intézetben Vendégh Sándor, a Művelődésügyi Minisztérium középfokú szakoktatási főosz­tályának vezetője előadást tartott a tnagyar iskolareform eddigi tapasztalatairóL Tizenkétrészes Maupassant sorozat A Magyar Televízió jú­niustól bemutatja a francia televízióban készült Mau- passant-sorozatot Az író 12 megfilmesített novelláj át vet- títik a tervek szerint minden második szombat este. A filmek két főszerepét Francpise Amoul és Fran-. cois Périer játssza. Magyar tolmácsolok Várady Hédi és Ráday Imre. Az első részt június 8-án közvetíti a tele­vízió a Sírlátogatók címmel. (MTI) __________. — így kell aludni! Nyu- gat-Németországban az egyik gépkocsivezető járművével, hajnali négykor, egy csa­tornában kötött ki. A ve­zető derékig vízbe került, de nem zavartatta- magát — jóízűen aludt tovább. A rendőrség ébresztette fel, s vezényelte kötelező alko­holvizsgálatra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom