Pest Megyei Hirlap, 1963. június (7. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-18 / 140. szám
1PG3. JŰNIUS 18, KEDD A textilgyártói űrhajéig (Folytatás az 1. oldalról) tatódik az edző cikke. — Igaz ugyan, hogy a sportedzések eszközei és módszerei azonosak, a pedagógiai fogásoknak azonban különbözőknek kell lenniük. Noha a lómyok már régi űrhajósjelöltek, mégis, a gyakorlatok közben látszik rajtuk bizonyos gyengeség és lágyság, sőt néha teljesen megmagyarázhatatlan bánat is kiül arcukra. Egyszóval nők. Néha igényesnek kell lenni, és követelni kell, hogy személyük ellenére is teljesítsék a kapott feladatot. E tekintetben igen jó segítőtársainkká váltak a férfi űrhajósok, akik nagyon sokat segítettek, hol tanáccsal. hol konkrét segítséggel, sőt esetleg bírálattal is.” A Krasznaja Zvezda hasábjain, I. Házén orvosprofesszor, az űrhajóski'képzés egyik irányítója, nyilatkozik a női űrhajósok kiképzéséről és lehetőségeikről. Házén kijelenti: teljesen törvényszerű, hogy nő is legyen az űrihajósok között. Ismeretes, 'hogy fizikai teljesítőképességét tekintve, a nö nem marad el a férfi mögött. 1 A szovjet lapok igen sok i linterjút közeinek a nemzet- ■ Iközi nakongresszusra Moszk-! ivába érkezett asszonyokkal, , akik egytől egyig nagy lel- i ,-kesedéssel méltatják Tyeres- jkova űrrepülését. A Pravda 1 ismert külföldi politikai sze- j mélyiségekkel interjút készített. Igen nagy lelkesedés- ísel és elismeréssel szól Tye- I reskova űrrepüléséről Palmi- | ro Togliatti, az Olasz Kom- jmunista Párt főtitkára, Eli- i zabeth Gurley Flynn, az ! Amerikai Kommunista Párt , egyik vezetője, Eugene Cot- t ton, a Nemzetközi Demck- iratikus Nőszövetség elnöke, j Ny ina Popova, a szovjet nő- 1 bizottság, elnökségének elnöke, I szintén nyilatkozott a Prav- : dalban. „Nem találok szavakat, hogy kifejezzem azt az örömet, azt a leírhatatlan lelkesedést, amelyet mi, szovjet asszonyok, a világ összes asszonyai most érzünk. A kozmoszban a Nap felé elindult <tz első női űrhajós” — mondotta Popova. Viktor Komarov, a Szovjet Tudományos Akadé—, ugyanakkor az amerikai űrhajósok esetében különböző rendszerek mondták fel a szolgálatot: a höszabályozó, a tájékozódási rendszer, ami balesetlehetőséget teremtett és veszéllyel fenyegette az űrhajósok életét. A szovjet űrhajók konstrukciója megbízható és veszélytelen földrejutást biztosít a Föld felszínének bármely pontján. Ugyanakkor az amerikai űrhajó fékező motorszerkezetei nem képesek biztosítani a leszállás veszélytelen sebességét, mert túl nagy a sebességük. Éppen ezért az amerikai tudósoknak eddig mindig vízre kellett szállítaniok az űrhajósokat. A Komszomolszkaja Pravda egy rendkívül érdekes fényképet közöl. A kép 1961—62 telén készült egy Moszkva melletti üdülőben, szánkó mellett A havon két vidám leány mosolyog a felvevőgépbe. Az egyik Valentyina Tyereskova, a jaroszlavi Vörös Perekop Textilgyár Komszomol-bizott- ságának titkára, a másik pedig egy afrikai vendég, nagy- fülbevalós, mosolygós néger lány. Igen sok fényképet közölnek a moszkvai lapok Tyereskova életének legkülönbözőbb mozzanatairól: tanulásáról, sportfoglalkozásairól, sétáiról. Moszkva és az egész Szovjetunió nagy izgalommal lesi a rádió újabb és újabb jelentéseit, mindenki szeretettel várja vissza a második kozmikus kötelékrepülés hőseit. Az űrhajós táplálkozása Georgij Arutyninov orvos, a TASZSZ egészségügyi kérdésekkel foglalkozó szemleírója az űrhajósok táplálkozásáról írt cikket. Bevezetőben rámutat, hogy az űrhajós pilóta munkája jelentősen megterheli a szervezet fiziológiai funkcióit. A cikkíró ezután emlékeztet arra, hogy az első űrrepüléseknél az űrhajósok teljesen pépszerűvé feldolgozott ételeket kaptak. Andrijan Nyikolajev és Pavel Popovics tápláléka már közelebb állt a szokásos ételekhez. Az eddigi tapasztalatok alapján Bikovszkij alezredes, a Vosztok 5. utasa olyan táplálékadagot kapott, amely lényegében a megszokott ételekből áll. Az ételadagok összeállításánál figyelembe vették egyéni kívánságait is. Bikovszkij űrutazása előtt kísérleteket végeztek arra vonatkozólag, hogy miként hatnak az anyagcserére az űrrepülés különböző tényezői: tanulmányozták az elszigeteltség a túlterheltség, a hőmérséklet és a súlytalanság hatását. Ezeknek a kutatásoknak az alapján meghatározták az ételadag kalória- és vitamintartalmával kapcsolatos követelményeket, hogy mennyi legyen bennük a fehérje és az egyéb tápanyag. A napi táplálékadag értékét 2500—2700 kiló-kalóriában határozták meg. A fehérje cseréje nem nőtt lényegesen. De figyelembe véve, hogy az űrrepülés reális körülményei között a fehérjeveszteség mégis nagyobb lehet, az ételadag fehérjetartalmát megnövelték, s most az egész kalóriaérték 17 százalékát teszi ki. Mivel a szénhidrátok intenzíven felhasználódnak mind az idegi-pszichikai megterhelés, mind pedig az űrrepülés egyéb tényezőinek következtében. a zsírtartalom egy részét könnyen felhasználható szénhidrátokkal helyettesítették. A napi táplálékadag így a következőképpen tevődik ösz- szé: Valentyina Tyereskova rádiógyakorlat közben Az összkalória-érték része százalékban: Fehérjék 17 105 Zsírok 29 78,5 Az űrhajós ételadagja a szakácsművészet különböző készítményeiből áll: Kotletok, sült hús, sült borjú, csirkeszeletek, marhanyelv, darálthús, heringgel vagy lekvárral töltött zsemle, ikrás szendvics, friss narancs, citrom, alma, különböző gyümölcslevek és Kalória érték 100 2 256 cukrászati készítSzénhidrátok 54 332,5 különleges mények. Az étkezés végett mindezeket apró darabokra, szeletekre készítették, amelyeket egyszerre szájába vehet az űrhajós és megkönnyítése nem kell harapnia belőlük. .;. Az űrhajós napjában négyszer étkezik. Az emberi szervezet ilyen rendszer mellett tudja felhasználni a legjobban az egyik legfontosabb tápanyagot, a fehérjét. A Komszomolszkaja Pravda tudósítója felkereste azokat a laboratóriumokat, ahol a kozmikus vizet és a kozmikus ételeket készítik. A laboratórium munkatársai utaltak arra, hogy a lét- fenntartás három legfontosabb tényezője a világűrben: « | napfény, a levegő és a víz. Napfényből van elegendő, levegőt és vizet szállítani kell. A vizet az űrhajóban egy rendkívül szilárd, rétegezett falú tartályban tárolják. Az űrhajós gumicsövön gombnyomásra juthat a vízhez. Az ivóvizet „moszkvai konzervált” víznek nevezik és közönséges vízvezetéki vízből állítják elő. A felforralás után olyan anyagokat tesznek hozzá, amelyek megakadályozzák a mikroorganizmusok fejlődését. Az ivóvíz tartósításához ezüstpreparátumot. használnak. ,.-„r;.r..., A laboratórium egyik munkatársa tréfásan megjegyezte, hogy German Tyitovnak nem ízlet a magával vitt víz. A vizet a starthelyről vették, Tyi- tov pedig a moszkvai víz ízét szokta meg. Ezért Nyikolajev és Popovics űrutazásához olyan vizet „készítettek", amilyet a két űrhajós „földi életében” megszokott. A laboratórium tudósai ezután az űrhajós higiénikai lehetőségeiről beszéltek. BARÁTOMRÓL Nyikolajev Írása Bikovszkijrol becsületesen beismerjük esetleges hibáinkat. Bikovszkij beszélgetéseiben, a foglalkozásokon adott válaszaiban konkrét, szűkszavú. Szeret ábrándozni is. Néha, amikor munkánk egyszerű részleteiről kezdtünk beszélgetni, a végén az űrhajó kabinjában találtuk magunkat, mintegy irányítottuk a műszereket —, azt fontolgattuk, hogyan hajthatnánk végre jobban a leszállást az ismeretlen bolygóra... Nékem Moszkvában nincsenek rokonaim. Ám Bikovsz- kijék kedves, szívélyes légkörű családjában úgy kezeltek, mintha fiúk lettem volna. Jól emlékszem, hogy csoportos repülésünk elött édesanyámhoz utaztam Csuvasföld- re. Bikovszkij szabadságot kapott és Leningrádba ment. Amikor Moszkvába visszatérve nem talált ott, még aznap utánam repült. Csuvasiában napok óta zuhogott. Bikovszkij egész éjjel kutyagolt útta- lan utakon, szakadó esőben, bogy elérje falunkat. Amikor Pjotr bátyám elmondta, hogy én néhány órával annakelőtte egy másik úton a repülőtérre mentem, elkeseredésében csaknem könnyekre fakadt. Egyszer tréfából családi állapotunkat tárgyalgattuk. El is határoztuk, hogy egyszerre nősülünk. Ám az történt, hogy Bikovszkij összebarátkozott Váljával. Egy szép napon odajött hozzám és zavartan motyogta: szeretne nősülni, anélkül, hogy rám várna. No gondoltam, kútba esett a barátságunk. Hiszen a családalapítás komoly dolog. Az is igaz, hogy ismertem Valentyinát. Vasárnaponta Bikovszkijjaí együtt jártunk vendégségbe a hozzátartozóihoz. Idővel a lány hozzánk szegődött, ha múzeumba, színházba, moziba mentünk. Ám borúlátásom nem igazolódott be. Esküvőjükön én voltam az egyik tanú, én vettem karomra elsőnek a kis Valerkát, amikor édesapjával elmentünk a szülőotthonba a babáért és mamájáért. Barátom családjába tehát továbbra is bejáratos maradtam. Semmi sem hozhatja oly közel egymáshoz az embereket. mint a közösen végzett munka. Meg kell mondanom, hogy Bikovszkij az edzéseken meglepő kitartásról és akaraterőről tett tanúságot. Kiválóan eleget tett az igen magas követelményeknek. Nem győztünk csodálkozni, hogy bár nem volt „birkózói” testalkata, mégis milyen jól bírta a fizikai erőfeszítéseket. Bikovszkij a legtevékenyebben kivette részét együttes munkánkból, amely az edzési módszerek tökéletesítésére és az űrhajó irányítási rendszerének kimunkálására irányult. Ki kell jelentenem, hogy az űrhajósoknak a mérnökökkel és tudósokkal együtt végzett ezen munkája a jövőben is tovább folyik, hiszen együttesen kell kitaposnunk az eddig járatlan utakat. Különösen jól emlékszem az utolsó napokra, amelyeket Bi- kovszkijjal együtt töltöttem a tavaly augusztusi csoportos repülés előtt. A fellövés előtti este eljött hozzánk a főkonstruktőr. Egy óra hosszat részletesen elemeztük a küszöbönálló repülést. A főkonstruktőr nem tett különbséget köztem és helyettesem közt. A szívélyes, bizalmas légkörű beszélgetés után nyugodalmas jóéjszakát kívánt nekünk és elköszönt. Mi Bikovszkijjaí még fél óra hossza sétáltunk és felelevenítettük az iménti beszélgetés részleteit. Bikovszkij megjegyezte: a főkonstruktőr úgy beszélgetett velünk, mintha holnap mindketten ugyanabba az űrhajóba ülnénk be. Ma már mindenki ismeri azt a beosztást és azokat, a hagyományokat, amelyek szerint a szovjet űrhajósok a felbocsátást megelőző néhány órában élnek. Bikovszkijjaí együtt lefeküdtem. Reggel az orvosok megmutatták az alvásunkat ellenőrző műszerek által lejegyzett adatokat. Mindkettőnk vonalai egyenesek, szabályosak voltak, semmi eltérés, semmi cikcakk nem mutatkozott. Együttesen végeztük a reggeli tornát, tusoltunk, megborotválkoztunk és megreggeliztünk. Az utolsó orvosi vizsgálat után beöltöztünk. A rakéta talapzatához so- kadmagunkkal autóztunk. Elkísértek bennünket űrhajós barátaink. Ütközben énekeltünk. A dalolásban természetesen Pável Popovics járt az élen. A kilövőhelyen összeölelkeztem Bikovszkijjaí. Mivel áz űrpilótasisakban nem lehet csókot váltani, össze- koccantotluk a sisakunkat, ami az űrhajósok nyelvén ennyit jelent: viszontlátásra! — A mielőbbi földi találkozásig, Andrjuha! — mondotta Bikovszkij. — Viszontlátásra, öregem —* válaszoltam, azzal elindultam a lépcsőfok felé. amelyek a rakéta felvonójához vezetnek. Repülésem befejeztével Bikovszkij szívből gratulált. — Most aztán rajtad a sor — mondottam neki. Gondolatban előre sietek. Látom, amint Bikovszkij beöltözik az űrhajós ruhába, jelenti elkészülését, majd elfoglalja helyét az űrhajó fülkéjében. Igen könnyű elképzelnem, mit fog érezni, amidőn a súlytalanság állapotába kerül, amint megkezdi a repülési program végrehajtását. Szinte úgy rémlik, ismerem a gondolatait. Ennek ellenére mégis nagyon izgulok érte, pedig úgy bízom benne, akár sajálmagamban. Most- már tudom: amikor az ember maga készül az űrbe. mikor maga repül a vi'ngűrbesokkal kevésbé izgul, mint amikor barátja kering a Föld körül. Most én is az 6 tavalyi szavaival szeretném k’állani neki: — A mielőbbi földi találkozásig, Bikovszkij barátom! Szerencs«r -épülést, kedves öregem! A. Nyikolajev űrhajós. a Szovjetunió hőse mia asztrogeodeziai társasagának rendes tagja, a moszkvai rádió hullámhosszán össz- hasonh'totta a szovjet és az amerikai űrkutatás eddigi sikereit. Komarov a többi között a következőket mondotta: — A lényeg itt nemcsak a tudományos, műszaki eredményekben van. Hiszen az Egyesült Államok is fejlett tudománnyal és technikával rendelkező ország, mégis jelentősen elmaradt a Szovjetunió mögött a világűr meghódításában. Ez a lemaradás világosan látható, ha a szovjet és az amerikai űrhajósok repülését összehasonlítjuk. A szovjet űrhajók nagysúlyú űrhajók. Méretük lehetővé teszi, hogy kabinjukban kedvező feltételeket teremtsenek az űrhajós szá. mára: nagyszámú különbőzé berendezést és műszert helyezzenek el benne, amelyek szavatolják az ember biztonságát repülés közben. Az amerikai űrhajók sokkal kisebbek mind a méret, mind a súly tekintetében. A szovjet hordozó- rakéták sokkal nagyobb erejűek, mint az amerikaiaké, i éppen a rakétamotorok kapacitásától függ a röppályárt kijuttatandó hasznos tehei súlya is. A szovjet tudósok si. keresebben oldották meg a: űrhajó irányításának feladatát is, különösen valamenny készülék működésének megbízhatóságát tekintve. A m űrhajósaink repülése idején a; űrhajók minden berendezés< normálisan működött — foly tatódik Komarov nyilatkozati f Már csak néhány óra van 1j hátra a Vosztok 5. indulásáig. ^ Az újabb szovjet űrrepüléssel 1j kapcsolatos teendőim végzése 1j közben gondolatban visszatérek 1962. augusztusára. Akkor j ugyanilyen izgalmas és felejt- 1j hetetlen perceket éltem át, $ amikor Valerij Bikovszkijjal % együtt mentem a rakéta táti lapzata felé. y j Jól mondjak, hogy az urpi- 'j lóták csapatában valameny- !ínyien barátok vagyunk. Vale- [ 1j rij Bikovszkijhoz sokéves ba- 1j rátság szálai fűznek, lsmerke- Ijdésünk még az űrhajósok csa- 1j patába való felvételünk előtt 1 történt. Együtt álltunk az or- ’ 1j vosi bizottság előtt. Együtt ‘ 1, készültünk űrrepülésemre, 1, ugyanis ő volt kijelölve helyet. ' íj tesemül. Egyszóval folyvást ' íj együtt voltunk, hozzá még a ■Iszó szoros értelmében. ■ V _1j A közelmúltban még mind- f ketten nőtlenek voltunk s a 1j szakmai foglalkozások után 51j közösen jártunk színházba, moziba, sportversenyekre. Idö- i 1j vei sok irodalmi, művészeti • 1j kérdésben, valamint munkánk _1jmibenlétét és részleteit ille- , í tőén azonosultak a nézeteink. J 1j Befolyással voltunk egymásra, ~ 1j jellemünk egymás hatására 11j csiszolódott. Nézetem szerint ' 1j barátságunk legértékesebb vo- iljnása az hogy kedvezőtlenül zljfeltárjuk az igazságot egymás zlj előtt. Olykor-olykor vitázunk, - 1j heveskedünk, de végső soron, ±/ ha eljutottunk az igazságig,
