Pest Megyei Hirlap, 1963. június (7. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-16 / 139. szám
1363. JÚNIUS 16, VASÁRNAP 7 fT^rtop A Polaris-rakéta az amerikai stratégák tévedése Az Egyesült Államok kormánya nemrég elhatározta az I angliai, olaszországi és török- országi rakétatámaszpontok feladását. Ezeken a támaszpontokon köztudomásúlag középhatósugarú Thor- és Jupi- ter-rákétákat tároltak. Nyilvánvaló, hogy az amerikai kormány döntését nemcsak katonai-politikai, hanem technikai meggondolások is befolyásolták. Emlékezetes ugyanis, hogy az utóbbi években lefolytatott kísérletek során kiviláglott. hogy ezek az ameri- ,kai rakéták rendkívül meg- ! bizhatatlanok. Több ízben , megtörtént, hogy már a kilövő i állványon felrobbantak, vagy repülés közben eltértek az erenyugati sajtójelentésekből kiviláglik, hogy az atom-tengeralattjárók földközi-tengeri támaszpontjai a spanyolországi Rota mellett Szicíliában, Nápolyban és Kréta-szigetén vannak. Az atlanti-óceáni és sarkvidéki körzetekben működő tengeralattjárók számára megtartják a skóciai Holy- Loch támaszpontot. Amit eddig vázoltunk, úgy látszik, csak a kezdet. A Pentagon a közelmúltban egy újabb bűnös tervet dolgozott ki, amelynek értelmében fokozzák a NATO nukleáris rakéta-felfegyverzését. Ez a terv egyes részleteiben már- már a kalózkodás fogalmát súrolja. Az Egyesült Álladetileg megadott röppálya irá- | nyától. De a támaszpontok feladását az is indokolttá teszi, hogy elhelyezésük ma már senki előtt nem titok, amiből pedig az következik, hogy egy nukleáris rakétakonfliktus esetén ezeket a támaszponté»- ■ kát megsemmisítő csapás érné. Közrejátszhatott az amerikai kormány döntésében az a tény is, hogy az angolok, az j olaszok és. a . törökök , mind . erélyesebben követelik az- ■’országuk területén létesített NATO-támaszpontok felszámolását, mert nem akarják,! hogy ezekkel a támaszpontok- í kai együtt maguk is egy nukleáris megtorlás célpontjaivá. váljanak. Az Egyesült Államok katonai vezetése már évek óta j foglalkozott az új támadóesz- I közök tervezését célzó intézkedések kidolgozásával. Az elgondolás az volt, hogy ezeket az új támadóeszközöket állítják majd a szárazföldi rakétatámaszpontok helyére a Pentagon terveiben. A fő figyelmet a Poláris elnevezésű teljesen új, szilárd üzemanyaggal működő ballisztikus rakéta és a hordozására alkalmas speciális atom-tengeralattjárók megtervezésére és építésére fordították. öt esztendő alatt több mint kétmilliárd 700 millió dollárt fordított az Egyesült Államok a Polaris-rakéta megtervezésére kipróbálására. 1960-ban a Polaris első változata felkerült az amerikai hadsereg fegyverzetének listájára, s ma már kilenc mok katonai vezetői ugyanis a tengeralattjárók mellett felszíni hajókat, sőt kereskedelmi hajókat is fel akarnak szerelni Polarís- rakétákkal. Az első lépés az lenne, hogy az atlanti tömb országainak 25 felszíni hajóját egyenként 25 Polaris- rakétávat íegyverzik fel. Noha még ma is vitatják, hogy mi legyen az imperialistáit 1 atomfegyverkezési együttműködésének' formája, a sokoldalú avagy a multinacionális atomütőerő, az olasz kormány azonban máris hozzájárult ahhoz, hogy a NATO nukleáris erőinek rendelkezésére bocsátja a Garibaldi cirkálót, amelyen Polaris-rakéták kilövésére alkalmas berendezés van, valamint két másik hajót. Mint a New York Times jelenti, 10, Polaris-rakétákkal felfegyverzett felszíni hajó fölött a nyugatnémet re- vansisták rendelkeznek majd. A lap mindjárt meg is magyarázza, hogy az amerikai elgondolásnak az a veleje, hogy „Nyug&t-Németországot mielőbb bekapcsolják a Nyugat atomövezetébe”. A Polaris-rakétán napjainkban is dolgoznak még a szakemberek. Az amerikaiak ebben a rákétatípusban látják a legtöbb fantáziát, ezért egyre újabb és újabb változatait kísérletezik ki, miközben az amerikai sajtó lelkesen méltatja az akciókat. A lelkesedésre azonban egyelőre kevés az ok: tavaly decemberben például hat ízben lőttek fel kísérleti Polaris A—3 típusú rakétát, azonban mind a hat alkalommal sikertelenül. Ami pedig a már lajstromba vett, tehát a tengeralattjárókon el- | helyezett Polaris-rakétákat illeti, ezekről az angol sajtó azt írja, hogy még sok kívánnivalót hagynak maguk után, különösen célzó és vezérlő szerkezetük szorul tökéletesítésre. Az amerikaiaK most az atom-tengeralattjárók, köztük a Polárist szállító búvárhajók mélymerülésével kísérleteznek. Ennek során a világ nemrégiben értesülhetett a Tresher tengeralattjáró legénységének tragikus pusztulásáról. Pillanatnyilag senki sem tudná megjósolni, hogy milyen tragikus következményekkel járhatnak a Polarisokkal folytatott tenger alatti kísérletek. Az amerikai stratégák abbeli törekvésükben, hogy kibővítsék az atomklub taglétszámát. növelik a nukleáris rakéta világkatasztrófa kitörésének veszélyét. Erőpolitikájuk egyik legfőbb eszközéül éppen a Polaris-rakétát választották. Céljuk az, hogy Polaris-rakétákkal felszerelt tengeralattjárókkal és felszíni hajókkal népesítsék be a tengereket. Ezek azonban, amint arra Hruscsov szovjet miniszterelnök a Giorno című olasz lap igazgatójának adott interjújában rámutatott, halálos veszélynek teszik ki azokat az országokat, amelyek kikötőibe az amerikai szövetséges atomtengeralattjárókat küld, egyebek között azért is. hogy ezzel elterelje önmagáról a nukleáris rakétamegtorlást. MESSZI TÁJAKON Hetek óta, ahogy az akácfák kibontották illatos, mézzel teli virágfürtjeiket, a méhészek az országot járják. Délen kezdik, lent a jugoszláv határ mentén, Mohács környékén, ahol először virágzik az akác. Azután vonulnak fel, észak felé, hogy az ottani erdők méztermését is begyűjthessék szorgalmasan repkedő méhecskéikkel. Most már vége felé közeledik az idény, ezért mi is fent, a hegyek között, Pest és Nógrád megye határán,1 Penc és Romhány mellett találkoztunk a méhészekkel. Egy négyezer holdas akácerdő szélén, kis vándorházikó körül sorakozó kaptárak mellett, ismerkedtünk meg a tápiószent- mártoni Kossuth Tsz méhészeivel: idős Gödöny Andrással és Ördögh Jánossal, akiket kisegítő munkásként elkísért a 130 kilométeres kirándulásra a szövetkezet egyik vezetőségi tagja, Varga József is. Bár gyönyörű a virágtermés, évek óta nem volt ilyen gazdag, mégsem teljesen elégedettek a méhészek: — Több mézet vártunk — mondja a kis csoport, s a 100 kaptárból álló szövetkezeti méhészet vezetője, Gödöny András bácsi. — Míg otthon gyűjtöttünk, mindig esett az eső. Itt pedig hűvös az idő, a szél kiveri a virágokból a mézet. Kivételesen jó időjárás esetén egy kaptár 40—45 kiló mézet is ad, idén azonban 15—20 kilónál többet nem tudnak egyből kipergetni. — így is megtaláljuk a számításunkat, jó ára van a méznek, kilóját 20—22 forintért tudjuk értékesíteni — mondják a tápiószentmártoni méhészek. Most már, itt a hűvös hegyek,között is, vége az akácvirágnak. A fáradhatatlanul röpködő méhek rövidesen befejezik évi nagy munkájukat, s ha gazdáik is kipergetik a lépekből a méztermést, indulnak vissza, haza. (h. r. p.) Megmérték a Mars vízkészletét A csillagászok — amint dr. Kulin György, az Uránia csillagvizsgáló igazgatója elmondotta —, már eddig is tudták, hogy a Mars sarki „hósapkái” a víznek valamilyen módosult formái, a hósapkák időn sérti eltűnéséből pedig következik, (hogy valamennyi vízpára a I bolygó levegőjébe is belekerül. Egyébként a víz jelenlé- ! tét a Marsról készült színké- ! pék is bizonyították. A vízkészlet mennyiségéi azonban eddig nem tudták pontosan megállapítani, csak az volt biztos, hogy feltétlenül kevesebbnek kell lennie, mint amennyit műsz veink mérni tudnak. Ilyen alapon a Mars levegőjében any- nyi páratartalmat tételeztek fel, amennyi Földünk légkörében 18—20 kilométer magasan található. Ez pedig a földi levegő talajmenti párataríalmi- nak ezred-kétezred részére tehető. A Wilson-hegyi és a Pa- lomar-hegyi műszerek mérései ezt a becslésszerü feltételezést most hitelesen megerősítettéig A két bolygó közt ebben a tekintetben fennálló különbséget jól érzékelted az az összehasonlítás, hogy ha a Marson bármilyen halmazállapotban előforduló víz mind csepfolyóssá válnék é.s egyenletesen borítaná el a bolygó felületét, mindössze néhány századmilliméteres réteget alkotna, Földünk körül viszont hasonló esetben saját vízkészleteinkből mintegy 2.5 kilométeres vízréteg keletkeznél». E nagy vízszegénység ellenére sincs azonban .jogunk, feltétlenül elutasítani az élet lehetőségét a Marson, mert ma már laboratóriumi kísérletek bizonyítják az élőlények rendkívüli alkalmazkodóképességét. (MTI) Mozgalmas ilyenkor a méhésztábor élete: lassan befejeződik a gyűjtés, naponta pergetik a kaptárakban levő keretekből a mézet A táoiószentmártoní termelőszövetkezet méhésze, idős Gödöny András és segítőtársa. Varga József, a lépfödclezést végzik, előkészítik a kereteket a pörgetésre öntik az illatos, finom akácmézet a szállítókannákba (Foto: Koppány György) amerikai atom-tengera!attjáró felszereléséhez tartozik. E tengeralattjárók mindegyikén 16—16 atom-robbanótöltettel ellátott Polárist helyeztek el. Amint elkészültek a rakétahordozó atom-tengeralattjárók, az amerikai stratégák nyomban az óceánok térségeire vezényelték azokat. A Polaiisokkal felszerelt tengeralattjárók járják a semleges vizeket s feltűnnek az agresszív tömbökhöz tartozó országolt felségvizein. Ezek a rakétahordo_ zó tengeralattjárók sokszor köröztek már Kanada körül, voltak az Északi-sarkvidéken, majd az Atlanti-óceánon át úszó támaszpontjukkal együtt Angliába hajóztak, ahol otthonosan berendezkedtek. A tengeralattjárók belekóstoltak a norvég vizekbe is, majd nemrégiben áttelepültek a Födközi-tenger térségébe, amelyet az amerikaiak most ügylátszik nukleáris támaszponttá akarnak kiépíteni. A Nemcsak főz, műszőrmét is ad Hol tart ma a szovjet gázipar A szovjet gázipar eredményeiről és fejlődésének további távlatairól tájékoztatta az APN szovjet sajtóügynökség munkatársát, Alekszej Kortu- nov miniszter, a szovjet gázipari állami bizottság elnöke. A miniszter elöljáróban megmutatta a tudósítónak a szovjet gázvezetékhálózat térképét. Ezen valamennyi fővonal szerepel: hosszuk mintegy 30 ezer kilométer, amihez az idén újabb négy és fél ezer kilométernyi csővezeték csatlakozik. A miniszter elmondta, hogy az utóbbi hét évben a Szovjetunió gázipara nagyobb sikereket ért el, mint a háború előtti és utáni ötéves tervekben együttvéve. Egyetlen példa: 1956 elején mindössze három nagy gázvezeték működött a Szovjetunió területén, ma viszont szamuk már eléri a huszonhetet. 14 szövetséges köztársaságban már van gáz, az értékes fűtőanyag rövidesen eljut a tizenötödikbe, a Mol- davai SZSZK-ba is. A szovjet gázipar előtt igen nagy fejlődési lehetőségek vannak. A szovjet geológusok kiszámították, hogy a Szovjetunió összes gázkészlete mintegy 60 billió köbméterre tehető, ami duplája az Egyesült Államokénak. Az utóbbi esztendőkben a geológusok több mint 240 új földgázlelőhelyre bukkantak, s a gáztermelés 1940-től napjainkig a 135-szörösére emelkedett. A földgázkincs szerencsésen helyezkedik el a Szovjetunióban, azokban az országrészekben, amelyeknek leginkább szükségük van a fűtőanyagra. A Szovjetunióban hat nagy gáztovábbitó rendszer létesül: a központi, a kelet-ukrajnai, a nyugati, a Volga menti, a Kaukázuson túli és a középázsiai. A fővonalakat gyűrűrendszerben összekötik egymással, ami egyrészt rendkívül gazdaságos, másrészt lehetővé teszi, hogy a gáz eljusson a Szovjetunió európai területének legeldugottabb vidékeire is. A Szovjetunió volt az első, amely a távvezetékeknél egyméteres átmérőjű csöveket alkalmazott, ami jelentősen csökkenti a fajlagos fémfelhasználást, a beruházási költségeket és az üzemelésre fordított kiadásokat, viszont tetemesen növeli a hálózat áteresztő képességét. A Szovjetunió részben az NSZK-tól rendelt 1020 milliméter átmérőjű csöveket. Az Adenauer-kor- mány azonban tilalmat rendelt el a nyugatnémet cégek által a Szovjetuniónak szállított acélcsövek exportjára. A kapitalisták arra számítottak, hogy ezzel legalábbis lefékezhetik a nagy teljesítményű gázvezetékek lefektetésének ütemét, ám elszámították magukat. A szovjet szakemberek bevetették a tartalékokat. Az úgynevezett új moszkvai kohászati művek kollektívája több száz tonna nagy átmérőjű csövet gyártott terven felül, s a cseljabinszki mérnökök és munkások kezdeményezésére több helyen is megtalálták a módját annak, hogy „ráállja- nak” a nagyméretű csövek gyártására. Nem kétséges, hogy az új gázvezetékek lefektetésének tervét határidőre teljesítik. A földgázfeldolgozó ipar termékeinek mind nagyobb jelentőségük van a népgazdaságban, hiszen nemcsak a háztartásokban alkalmazzák ezeket, hanem az élet-más területein is. Például a vaskohászatban, ahol a földgáz alkalmazásával jelentős mennyiségű kokszot takarítanak meg, vagy akár a cementgyártásban. A földgáz ma már nemcsak fűtőanyag, hanem egész sor vegyipari termék előállítására szolgáló értékes nyersanyag: kaucsuk, műanyag, műszőrme, sőt még szőnyeg is készül belőle. A földgáz gyorsan visszafizeti a kitermelésére és szállítására fordított összegeket. Alkalmazása révén a népgazdaság kétszer annyit tud megtakarítani, mint amennyibe a hétéves terv összes gázipari beruházásai kerülnek, ideértve az előzetes geológiai kutatómunkát és a csővezetékek építését is. A Szovjetunióban 1960-ban 47 milliárd köbméter földgázt termeltek ki. Ez a szám 1.970- ben 300 milliárdra, további tíz év múlva pedig 630—720 milliárdra emelkedik.
