Pest Megyei Hirlap, 1963. június (7. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-16 / 139. szám

1963. JÜNIUS 16, VASÄRNAP rr.Tr MEGYEI kJTirhm Sikerrel teljesíti tudományos feladatát a Vésztők 5. (Folytatás az 1. oldalról) kormányt s a gép átsik­lott a vezeték (elett. Bikovszkij ezután kissé könnyelműen meg akarta is­mételni ezt a fogást, ami­kor a gép egy vízmosás ma­gas partja felé tartott. El­feledkezett azonban arról, hogy a motor fordulatszá­ma már igen csekély és a felrántás nem sikerült. A re­pülőgép hirtelen a leszálló pályára zúdult, szerencsére „hassal” s így nagyobb baj nem történt. Valerij gyermekkorában tengerész, majd hajóépítő akart lenni, de első repü­lése után már megkapta a „légi betegséget!” többé nem tudta elképzelni életét repü­lés nélkül. teessBäHiei as irányító häsponthan Alekszandr Romanov, a TASZSZ külön tudósító ja je­lenti: Reggel óta az irányító köz­pontban vagyunk. Lázas mun­ka folyik. i — A repülés pályája közeli a számítotthoz — jelenti a mérnök. — Az orvosi szolgálat kép­viselője beszámol Valerij Bi­kovszkij közérzetéről: a kabin­ban a hőmérséklet normális, az űrhajós szíve percenként 64—68-at ver. „Az űrhajós közérzetét mutató adatok ki­tűnőek — mondja —, a repü­lés folytatható”. A főkonstruktőr elmondja, hosyan folyik a tudományos kísérlet, milyen perspektívái vannak. i Az értekezlet tovább folyik. 'Andrijan Nyikolajev űrhajós beszámol arról, hogyan tart­ják fenn a kapcsolatot Valerij Bikovszkdjjal. Utána a sugár­zási szakértő szólal fel. El­mondja, hogy a sugárzási szint jelenleg veszélytelen. Minden szabályszerű. i A jelentéseket összefoglalva a műszak vezetője kijelenti: „A repülésre, az űrhajó külön­böző rendszereinek munkájá­ra és az űrhajó állapotára vo­natkozó tudományos adatok alapján levonhatjuk a követ­keztetést: a repülés tovább folytatható". A Vosztok 5. folytatja útját. "A rádióközpontba fut be minden adat a repülés mene­téről. Felkelti a figyelmünket egy műszer, amelyen egy föld- gömb is látható. „Ez kozmi­kus navigációs műszer — magyarázza a műszer egyik alkotója —, pontos mása an­nak, amely a Vosztok 5. űr­hajó műszerfalán van”. , A földgömib lassan forog, fonálkeresztes üveggömbjén, egymás után jelennek meg a különböző országok. E mű­szer segítségével pontosan meg lehet határozni a föld­golyónak azt a pontját, amely fölött az adott pillanatban halad az űrhajó. A műszer i azonban nemcsak az űrhajó helyzetének meghatározását teszi lehetővé, hanem az űr­hajó által megtett / körök szá­mát is mutatja. Belép a szobába az állami , j bizottság elnöke és a fő- | konstruktőr. A tudós kérésé- j I re kapcsolatot létesítenek az űrhajóval, hogy az űrhajós­sal pontosan megbeszélje a repülés menetét. A munka tovább folyik. A világűrbe időjelző jelzések ' futnak. „Az idő egyezik” — hangzik fel Valerij Bikovsz­kij csengő hangja. A Vosztok 5. űrhajó útjá­nak irányításában részt vevő szolgálatok pontosan végzik munkájukat. Itt minden egy célt szolgál: újabb tudo­mányos adatokat szerezni a világűrről, ezeket az embe­riség szolgálatába állítani. Bikovszkij hangja a moszkvai rádióban A moszkvai rádió a késő éjszakai órákban, majd szom­baton korán reggel, kiváló minőségű hangfelvételről köz­vetítette Bikovszkij hangját, a földi megfigyelő állomás munkatársával folytatott be­szélgetését. A televíziós köz­vetítések után a hallgatók először élvezhették az űr­hajós vidám, cseppet sem iz­gatott beszédét. Mindenkinek feltűnt, hogy Bikovszkij hang­ját sokkal tisztábban, sokkal tökéletesebb rádióvételben vet­ték fel magnetofonszalagra, mint az eddigi négy szovjet űrhajós közül akármelyikét. Moszkvában, mindenfelé nagy örömet keltett a hír, hogy Bikovszkij kitűnően érzi magát, mély és nyugodt álom­ban töltötte az éjszalcát. Sű­rűsödnek a tudományos vé­lemények és a lelkes, gratu­láló nyilatkozatok is. Vik­tor Ambarcumjan akadémi­kus, a világhírű örmény csil­lagász, nyilatkozatában kije­lentette: „Bikovszkij útja közelebb hozza azt az órát, amikor már nemcsak egyes űrhajósok, hanem egész ex­pedíciók indulnak el a világ­űrbe.’’ Tim Buck, a Kanadai Kommunista Párt Moszkvá­ban tartózkodó elnöke így nyilatkozott: „Minden béke­szerető kanadai nagy lelkese­déssel fogadja azt a hírt, hogy a Szovjetunió újabb űr­hajót küldött pályára. Ez az új, nagy eredmény még egy lépés azon az úton, amely az országok teljes kozmikus együttműködése felé vezet’’. Megszólaltak az első űr­hajósok családtagjai is, akik jól tudják, mit jelent a vára­kozás izgalma. A Moszkva környéki Gzsatszk városában élő Anna Gagarina, az első űrhajós édesanyja, így szólt az újságírókhoz: „Nagyon örülök, hogy ismét szaporo­dott az úrtestvérek család­ja! Jaj, ha visszaemléke­zem arra a napra, amilcor én vártam vissza a világűrből kis­fiámat, Jurát! Most egészen bizonyos vagyok benne, hogy Valerij is becsülettel teljesíti feladatát.’’ Csuvasfőldön, Nyikolajev szülőhazájában is nagy az izgalom. A hármas számú űrhajós bátyja, Ivan Nyiko- \ lajev, táviratot küldött Bi- i kovszkij idős szüleinek: tiszta J szívből kívánjuk, hogy ezt \ a hőstettet is teljes siker koro- j názza — írják a Nyikölajev- család tagjai. Bikovszkij-Popovics beszélgetés Pavel Popovics, a 4. szá­mú szovjet űrhajós két íz­ben is pénteken és szomba­ton — folytatott kozmikus beszélgetést Valerij Bi- kovszkijjal. Popovics a moszkvai tele­vízióban bejelentette, Bi­kovszkij azt mondta neki, hogy remekül érzi magát. Popovics átadta űrtestvéré­nek háromhónapos Valerij fia üdvözletét is. Meggyőződésem — jelen­tette ki Popovics —, hogy Valerij Bikovszkij sikerrel hajtja végre a repülést. Tv-adás az űrből A moszkvai televízió szom­baton a negyedik tv-adást közvetítette a Vosztok 5. fe­délzetéről. A tv-adást külföl­di adók is átvették. A nézők láthatták Valerij Bikovszkijt, amint az űrhajó fedélzeti naplóját tartja kezé­ben. Az űrhajós bemutatta a súlytalanság állapotát: a Vosz­tok 5. utasfülkéjében egy fényképezőgép lebegett. Az ötperces adás idején, amely moszkvai idő szerint 16 órakor kezdődött, a látási vi­szonyok Jók voltak. ^XXXX'C^N.XXXXXXWXXXXXVvXXXXXXVvXXXXXXXXXXX'XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^ Tudományos szem leíró az űrkutatásokról r [kai tudómé- | írója a Vosz- | Legújabb jelentés a Vosztok 5. útjáról Moszkva. (TASZSZ) Befejeződéséhez közeledik Valerij Bikovszkij, az ötödik szovjet űrhajós repülésének második napja. Moszkvai idő szerint 23.00 órára a Vosztok 5. űrhajó több mint húsz for­dulatot tett meg a föld körül. Az űrhajó több mint 30 órá­ja repül. Az űrhajós erős mun­kával töltötte a napot, külön­féle megfigyeléseket végzett a repülési programnak megfele­lően. A 18. körben az űrhajós szabaddá tette magát rögzített székéből és szabadon mozgott az űrhajó kabinjában, ez lát­szott is a televízió képernyő­jén. Az űrhajós 18.00 órakor megebédelt. Ebéd után ismét különféle megfigyeléseket vég­zett a programnak megfele­lően, végrehajtotta a fizioló­giai próbákat és a testgyakor­latokat. A repülési programba tarto­zott a föld felszínének és a lá­tóhatárnak megfigyelése is. Több mint 200 kilométer ma­gasságból Bikovszij jól kivet­te a kontinensek, a folyók, hegyek és városok körvonalait. Georgij Zsdanov, a fizikai és matematikai nyok doktora, a TASZSZ tudományos szemleírója tok 5. felbocsátása alkalmából a következőket írja: Ahhoz hogy a légkör egyöntetűen olyan sűrű legyen, | mint a föld felszínén, úgy össze kellene sűríteni, hogy vas- | tagsága nem haladná meg a nyolc kilométert. A légkör g érzékelhető nyomai azonban még ezer 'kilométer ma- | gasságban is felfedezhetők. Következésképpen a levegő | ott is fékezi a mesterséges holdak mozgását, bár sűrűsége g már 160 kilométer magasságban is egymilliárdszor keze- y sebb, mint a tenger szintje fölött. á A 100 kilométert meghaladó magasságokban már maga a „levegő” fogalma is rendkívül feltételes. Az ibo­lyántúli és különösen a röntgensugarak itt rendkívül in­tenzívek. E sugárzás hatására a szokásos gáznemű anyag elektromos töltetű állapotba megy át „plazmává” válik. A kozmikus fizikának az űrrepülők biztonsága szem­pontjából rendkívül fontos problémája a mikro-meteorok regisztrálása. A modem műszerek már a százmi lliomod- nyi gramm súlyú porszemet is észlelik. A geofizikai ra­kétákra felszerelt adók útján megállapítást nyert, hogy a föld körül 100—300 kilométer magasságban porfelhő lebeg. Nyilvánvalóan ez a fő oka az éjszakai égbolt halvány fé­nyének. Ahol a mesterséges holdak általában keringenek (2000 kilométerig), a porfelhő sűrűsége fokozatosan egy század­részére csökken. Bizonyos esetekben azonban és különösen a harmadik szovjet szputnyik repülése idején (1958. máju­sában) a meteoritrészecskék sűrűségének nagymérvű nö­vekedését észlelték. Ez a szputnyik átlagosan 20 meteorit­csapást állt ki másodpercenként. Az ilyen kutatások igen fontosak a kozmikus térség teljes meteorit térképének összeállításánál. A rakéták és szputnyikok útján szerzett tudományos újdonságok között szerepel a föld három sugárzási öveze­tének felfedezése. Ezekkel az övezetekkel számolni kell a hosszú űrrepülések megtervezésénél, különösen az aktív naptevékenység éjiben, amikor teljesen reális a sugár­zási veszély. ^Í\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^^ i Nehru sajtókonferenciája Nehru indiai miniszterelnök szombaton sajtóértekezleten kijelentette, hogy a Szovjet­unió álláspontja India ipari fejlődésének előmozdítása kér­désében igen pozitív jelentő­ségű és lehetővé teszi az or­szág nemzetgazdaságának fel­lendítését. Az indiai minisz­terelnök elismeréssel szólt az új szovjet—indiai kereskedel­mi egyezményről, amely a két ország közötti kereskedelem jelentős bővítését irányozza elő, és reményét fejezi ki, hogy tovább szilárdulnak a gazda­sági kapcsolatok a Szovjet­unió és India között és a Szov­jetunió növeli segítségét India ipari fejlesztésében. Nehru újból hangoztatta^ hogy India külpolitikai irány­vonalának alapját az el nem kötelezettség, valamint a nem­zeti függetlensége biztosítása képezi és hogy az indiai kor­mány a jövőben is ezt a po­litikát kívánja folytatni. A brazil kormány átalakítása Goulart, Brazília elnöke pénteken este megkezdte kor­mánya átalakítását és há­rom új minisztert nevezett ki. Ezek: Ribeiro Dantas hadügy­miniszter, Silvio Motta a ha­ditengerészet, és Anisio Bo- telho, a légierők minisztere. Ben Bella afrikai körutat tesz Algírban hivatalosan beje­lentették, hogy Ben Bella miniszterelnök szeptember­ben afrikai körutat tesz; Ben Bella Ghaná.ba, Guiená- ba, Szenegálba, Tanganyi- kába, Maliba, Ugandába és Nigériába látogat eL TAMÁS ni W(intf$opá$ és düU&hiiUiák ZSAMBEKON V. , Úgy látszik, minden út a zsámbéki műemlék templom­hoz vezet, még Budapesten is. Balázs Györgyné, szü­letett Zirkelbach Terézia, a zsámbéki templomrom Lehel téri má6a mögött, a Róbert Károly körúton lakik. Úgy mondták a szülők, mindig otthon találhatom, nem dol­gozik. Az anyósáélkíkal lak­nak, két kicsiny szobában. Férje géplakatos az Óbudai Hajógyáriban. Két gyermekük van: Laci 11 éves, Pepi, azaz Gáibor 9 esztendős. Ám egy szombati napon hiá­ba kerestem őt, azt mond­ták a szomszédok, jöjjek hét­fő délelőtt, a szüleihez ment Zsámbékra. Kereszteztük egy­mást Hétfő délelőtt azonban is­mét csalódnom kellett. Csak az anyósával beszélhettem, ő mondta el, hogy „Teri lány” orvosi vizsgálatra ment. — Betegeskedik? — Nem, munkába akar áll­ni, s ehhez kell papíroltat beszereznie. Úgy tudom, hol­naptól kezdik a Hold utcai csarnokban, a zsámbéki méhé­szek mézboltjában dolgozik. Megkérdeztem, mit tud a menyéák örökségéről... Ezt mondta: — Az újságcikk, amelyet Teri az ügyvédnek adott át. hatalmas címbetűkkel hirdet­te, hogy a zsámbéki hármas­ikrek amerikai milliókat örö­kölnek. Ha jól emlékszem: 1937 májusában jelent meg, tehát három hónappal szü­letésük után, abból az al­kalomból, hogy végre a kis csöppségek elérték a normál születési súlyt. Abban az időben nagy orvosi „dolog volt”, hogy életben tartották őket. Életben maradtak. Ma már 26 évesek. A legidősebb, Kálmán élete — szülei szerint — vak­vágányra futott, hiába adtak szakmát a kezébe, nem él vele. Vasesztergályos a mes­tersége, ám ehelyett inkább kazánfűtő lett. Elvált asszonyt vett felesé­gül, alki a házasságba ho­zott egy kislányt, s a Bécsi úti téglagyár telepén Iáknak 2000—05—25 helyrajzi szám alatt. Már a lakhely „házszáma’* egy kissé meghökkentett* még inkább a lakásnak egyáltalán nem nevezhető konyhahelyiség. Negyven mázsa szenet tü­zeltek el a télen, de a ned­ves, hideg konyhában a gye­rekek így is végiglbeteges- kedták a hideg hónapokat. Emiatt az asszony negyed­évig Besä dolgozhatott. Rég­óta kérelmezik, hogy megfe­lelő lakást kapjanak. Kálmán innen, Óbudáról jár mindennap hajnalban ke­rékpáron Zuglóba, a kalap­gyárba. Itt kazánfűtő. A gyár munkaügyi osztá­lyán előkerül az ikrek leg- idősebbikének munkakönyvé. Sok-sok oldal telistele' mun­kahelyekkel. Nyugtalan ter­mészet. Nem is tudták róla, hogy eredeti foglalkozása vas­esztergályos. A gyár energe­tikusa viszont Kálmán mun­kájáról a 'legnagyobb elisme­réssel beszél: — Nincs olyan feladat, amit ne a legnagyobb öröm­mel végezne el. Szakkép­zett kazánfűtő, elvégezte a „magasnyomású” tanfolyamot, munkatársai is igen-igen sze­retik, mindenkihez kedves, barátságos, segítőkész. Rajongásig szereti családját, feleségét, mostohalányát és a közös gyereket, a kétéves Tündiikét. A gyáriban senki sem tud­ta, hogy hármas ikrek egyike. Testi felépítése egyáltalán ram árulkodik arról, hogy 26 évvel ezelőtt egy kiló 60 dekásan született. — Talán, ha most így né­zem Kálmánt, minden bi­zonnyal e születési „rendel­lenességnek” tudható be ér­zékenysége — mondja főnöke. — Persze, nála ez csak pil­lanatokig tart. Ha bántja valami, elérzékenyül. de az­tán jó kedélye rövidesen se­gít rajta, s már túl is teszi magát az egészen. Mindezek után beszéltünk Kálmánnal. — Miért nem vasesztergá­lyos? — A kérdést úgy tette fel nekem, mintha valami nagy dolog lenne ez, pedig egy­szerű. A tüzet szeretem. Ez a szakma tetszik, ennyi az egész. S tulajdonképpen meg­keresem ezzel is a minden­napira valót, ugyanúgy, mint az esztergálással. — És a lakás? — Én azt hiszem, ez függet­len ettől. Sokat futkostam már ez ügyben. Kérelmezek, ko­pogtatok sokat, majd csak meghallgatnak. — És az örökség? — Ugyan, ez csak a papáé- kat izgatja, mint sokakat a lottó. Miklós, a „középső” iker, szülei örömére még otthon él. A Zsámbéki Gombgyár- ban dolgozik, mint betaní­tott munkás; A furcsa csak az, hogy ő sem a szakmájában dolgozik. Műanyagpréselő és ezzel 1500 —1600 forintot keres havon­ta. Traktorosnak indult, s az is volt a Perbáli Gépállomá­son. Azt mondja, nem bírja a rázást. Gyomorbámtalmai vannak, ezért jár inkább a gombigyárba. Ö az egyetlen, aki nem követte nővérei és fiútestvé­rei példáját, méig nem talált párra. Nincs különösebb szenvedélye, minden fillért megnéz, hová tegye, talán ezért is nem szánta még rá magát a nősülésre. Amikor tőle megkérdeztem, hogy mi van az örökséggel, szinte szóról-szóra ugyanazt mondta, mint „bátyja”, Kál­mán: — Ugyan, ez csak a papáé- kat izgatja. A legkisebbel, Józseffel* csak jókora utánjárás leg­végén sikerült a találkozás. Úgy mondták a szülők, hogy a Duna-szálló mosodájában dolgozik. Az ő sorsa is ag­gasztja szüleit. Kitanulta a szakácsmester­séget. Fél évig a Trombitás vendéglőben dolgozott, de az­tán otthagyta a szakmát. Je­lenleg inkább szállítómunkás. Megnősült és a házassága, a mama szerint, nem sikerült a legjobban. Kevesebbet keres, mintha szakács maradt volna. Szinte érthetetlen. Zátonyi Lőrinc bácsi nem tanulha­tott mesterséget. A zsámbéki hármas ikrek pedig hiába kaptak szakmát a kézbe: mind ahány mást csinál. A szü­lők véleménye alapján, én is furcsiállottam ezt. De Kál­mánnal beszélve, kiderült, hogy neki is igaza van, és Miklós sem elveszett gyer­mek: becsülettel dolgozik, sze­reti amit csinál. Azonban, hogy az a Jóska gyerek miért nem szakács? Érthe­tetlen. A Duna-szállóban nem ta­láltam, de megtudtam, hogy a szállóval szemben, az Apá­czai Csere János utca 5. szám alatt, az Országos Idegen- forgalmi Szálloda és Étter­mi Vállalat mosodájában dolgozik. Éppen úton volt Szepi, mert így hívják munkatár­sai, s addig elbeszélgettem Rakitovszky Gyuláné üzem­vezető veL — Aranyos gyerek a Szepi Mindenki kedvence. S min­denre használható, örömmel javítgatja még az elromlott gépeket is, hogy a munká­ban ne legyen fennakadás. Amikor Jóska végre elő­került, ugyanerről ezt mond­ja: — Szeretem a gépeket, sze­relő nem lehettem, mivel gyerekkoromban angolkóros voltam, és egyik szemem tom­pa látású. De tulajdonképpen nem is ezért vagyok itt, és nem a Trombitásban. — Muzsikus vagyok, ké­rem. Zenekarom Mányon, a kultúrházban játszik állan­dóan. Eredeti hangszerem a dob, de harmonikán és pisz­tonon is játszom. Emellett sportolni is szeretek. a Pátyi KSK-ban rúgom a labdát, jobbszélső vagyok. Nem mondja ki nyíltan, hogy szerinte a szakácsmester­ség a zene és a sport aka­dálya. De hát (utána gon­dolok): szombat-vasárnap a szakácsnak a tűzhely mel­lett a helye, ő pedig in­kább a dobogón* vagy a lab­darúgópályán szeret ilyenkor lenni. Kiderül az is, hogy szü­lei miért nincsenek megelé­gedve házasságával. Beteges az asszony, ez az ok. — Ha valaki beteg: nem lehet, nem kell szeretni? — kérdezi, választ nem várva." Aztán még hozzáteszi: — Megértjük egymást, s kell-e ennél több? — Na és az örökség? — Ugyan, a papáék... Nem mondom, jól jönne egy kis pénz, de ha muzsikálók, fo­cizok, megjavítok egy gépet, az is valami... (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom