Pest Megyei Hirlap, 1963. június (7. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-02 / 127. szám
1963. JÚNIUS 2, VASÁRNAP re«» fiiECYet cKívltm Társadalmi munka - a művelődési házért REFLEKTORFÉNYBEN BLAHA MÁRTA Egyszer már modern városi fiatalokat szeretnék formálni a színpadon... te legyek? En nagyon örültem Rozika szerepének. Elsősorban azért, hogy végre mai magyar fiatalt formálhatok. S míg a Fagyosszenteket forgatták, megkapta élete eddigi legnagyobb s legszebb szerepét, Szofoklész: Antigonéjában Izménét formálta meg. — A sok könnyű, zenés dar rab után egy igazi dráma! — lelkesedik még most is. — Csodálatos élmény volt! A legszebb az eddigiek közül. jelenleg Adél szerepét J játssza-énekli Johann Strauss: Denevér című nagyoperettjében. Délelőttönként pedig egy Mikszáth kisregényből készülő új televíziós film felvételein vesz részt. Gál Piroskát alakítja. A tv-film érdekessége, hogy a külső felvételek jelentős részét Gyón községben és Abonyban forgatják. S a tervek? — Egyszer már modem városi fiatalokat szeretnék formálni a színpadon — sóhajt nagyot. — Olyanokat, mint amilyen magam is vagyok. Jó lenne eljátszani a Puck-ot a Szentivánéji álomban s egyszer talán Júliát. (Nem is olyan régen a rádióban, ha nem is teljes egészében, de játszotta már.) S talán... falán ... — töpreng kis ideig: —: játszani egy musical-ban! — P — Olyan jó is ez a csók. — Hogy jöttél be? Az ajtó... Erzsi kacag. Szép, fehér fogait villogtatja. — Nyitva volt, még kilincsre sem csuktad be! Haragszik kicsit a lány. — Ki járt itt, te csibész? — A postás. — A postás? — Az, Kisbaba. Ayám írt. — Hívnak haza, gyár épül a község mellett. Elektromérnököt keresnek. Erzsi elhúzza a száját, sírni tudna hirtelen. — Végleg el akarsz menni? — Csak pár napra, Kisbaba ... — Mehetsz. Feri lehangolódik, mire Erzsi odasítnul a fiúhoz, egészen hosszan. A két száj találkozik, a szenvedély ritmusa konokul dobol, mindig erősebben, szilajabban ... — Kisbaba — suttogja Feri — úgy vártalak... Erzsi kiröppen a fiú karjából. — De nem azért jöttem. Mégsem. Csak meglátogatlak, mint a jó barátok szokták; lássam hát, hol élsz, hogyan élsz? Komolyan letelepszik egy fotelbe, lábait maga alá húzza. nél! Apád is annyit emleget! Vagy talán beleszerettél valami pesti kislányba? Annyi baj legyen, fiam. Ha ráér, hozd el magaddal, neki is lesz helye arra a pár napra ...” Na, mit szólsz hozzá? — Nem megyek! Kösz, de nem megyek. — Nem engednek? Ugyan... — De. Miért ne? Nem a középkorban élünk!... Én nem megyek. — De hát miért? — Miért... miért? Megbo- londítasz azzal a sok miérttel. Hát ha akarod tudni, azért nem megyek, mert te sem mégy sehová. Szóval, oda a gyárba nem mégy. Feri szomorú, de ő is konok azért. — Haza megyek. Értsd meg! Csak néhány napra, ígérem... Várnak. Miért rontsam el a kedvüket, mondd? Gyere te is. Meglátod, milyen jó lesz. — Nem! Nem és nem! — Ez az utolsó szavad? — Ez! És amíg ilyesmin töröd a fejed, ne is hívj engem ide. Úgysem jövök. — Nem szeretsz? — De!... Csak itt, PesTANAR AZ EN APÁM Tanár az én apám. Ha jár a vidéki városban, gyermekek köszöntik ősz fejét, kicsinyek és nagyok, régi tanítványok, elmúlt életükre emlékezve. lassan leveszik kalapjuk. Mint az alvajárók, kik másfelé néznek. Hentesek, ügyvédek, írnokok, katonák s olykor egy országos képviselő is. Mert nagy az én családom. Nagy az én családom. Kelettől nyugatig, nyugattól keletig. Nagy a mi családunk. Mikor vele megyek, fogva öreg karját, vezetve az úton, a szívem kitágul s szívek közt énekel elhagyatott szivem. Az én édesapám az emberek apja. s én az embereknek testvére vagyok. A.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\>a» Perrette Pradicr-t, a tehetséges francia filmszínésznőt legutóbb a Három testőr egyik női szerepében láttuk. Most új filmszerepet vállalt, de addig is, amíg elkezdődik a forgatás, a dél-franciaországi tengerparton pihen és másnap este fellépett. Ez már igazi, forró színházi siker volt. — Közben a színház stúdiójában Frederic Nőtt: Gyilkosság rendelésre című bűnügyi drámájának női szerepét osztották rám. A darabot nem játszottuk a nagyközönség előtt, mégis nagyon készültem a színház vezetői előtti bemutatkozásra. Ez volt első prózai szerepem. Ügy érzem, megfeleltem a várakozásnak — jegyzi meg szerényen. Hogy mennyire megfelelt, azt mi sem bizonyította jobban, mint az, hogy Miljutyin: Fehér akácok című operettjében Tonyja szerepét bízta rá Várady György rendező. Aztán már egymást követték a szerepek. A Kilóg a lóláb Kocsis Mariskáját, az Aranylakodalom egyik női szerepe, egy érdekes címszerep az Egyszerű kislány című szovjet zenés vígjátékban. Közben megkapja élete első filmfőszerepét a Fagyosszentek című új magyar filmben. — Rozikát játszottam a \ 4 áratlanul került a reflek- \/í torok csillogó fényébe. A I tanítói katedrát cserélte el a ; színpadért. Megbánta? Alig- i ha. De mindig szívesen gon- í dől a katedrán eltöltött egy j esztendőre. I — A Vendel utcai tanító- \ képzőben végeztem iskolái- \ mat — emlékezik. — Amikor \ először léptem át az iskola ka- \ púját, még nem gondoltam ar- | ra, hogy tanító vagy színész ! leszek. Csak tanultam a ta- i nulás öröméért. Mert tanul- \ ni nagyon szeretek, Mindig va- \ lami újat, valami mást. A ta- ; nító munkájában is az a szép í és nagyszerű, hogy mindig \ van benne valami új, valami \ érdekes. Negy ven kis másodi- ; kost bíztak rám, a tizennyolc i évesre. Élmény volt? Vitatha- ! tatlan. De én már akkor több- i re vágytam. Azt mondták, i szép hangom van. Énekelni ta- I nultam. Es reménykedtem, ! hogy egyszer a titkos álom va- \ lósággá válik... I Mindez négy esztendeje tör- l tént. Akkor ismerkedett meg l Németh Józseffel, (ma már \ boldog házasok) a Déryné ; Színház művészével. Neki el- \ mondta féltve dédelgetett tit- \ kát. Behívták a színházhoz í meghallgatásra. Aztán.,. t — A színház éppen Schu- bért: Három a kislányának be- \ mutatására készült — idézi a $ négy esztendővel ez előtti fe- lejthetetlen emléket. — Meg- \ kérdeztek: vállalnám-e Hédi ^ szerepét? Már nem emlékszem i Pontosan, hogyan kerültem ak- í kor haza ... f £ A Három a kislánnyal kez- dődött. Siker volt? Vagy csak í becsülettel, felkészültségéhez \ mérten jól oldotta meg fel- adatát? Megbíztak benne a $ színház vezetői, s ez akkor % mindennél fontosabb volt í számára. - w ». ... } H ervé: Nebántsvirág című operettjében kapta a következő szerepet. Lídiát játszotta, majd Mariannt. Egyik I sem volt nagy szerep, mégis nagyon örült neki. Közben tanult s bizakodott. Talán jövőre, vagy azt követően már jelentősebb szerepet bíznak rá. > — Az egyik délelőtt behívat tak. Közölték, hogy a címsze-í repet játsszó Kálmán Mártái beteg, s váratlanul megbetege-1 ; dett Pusztai Ilona is, aki át-í vette szerepét. Másnap estei pedig előadás Almásfüzitőn... \ Ismertem a darabot, hiszen \ játszottam benne, a kérdés mégis nagyon váratlanul ért: \ vállalom-e Nebántsvirág sze-í ; repét másnap estére? ; Nagyon keveset pihent az { ^ elkövetkező huszonnégy őrá- j á ban. Tanult, énekelt, próbált\ — Ért engem, mérnök úr? Feri mit tehetne mást, persze, hogy érti. Megsímo- gatja Kisbaba fényes, szép haját, aztán odatelepszik a fotel mellé, a szőnyegre, és a lány ölébe hajtja a fejét. — Csicsija, bubuja, alszik a fiúka! — búgja gerlice- hangon Erzsi, aztán a haját kócolja. játszik vele... — Szóval elutazol. Feri úgy tesz, mintha aludna. — Te mormota! Utazol vagy nem utazol!? Feri nagyot ásít. — De előbb, hamm! Bekaplak! Aztán utazom. Veled. Mert bekaptalak. — Nagy falat lennék. — De finom. — Fuj, csúnya vagy!... De a szeme nevet. Huncut lángocskák lobbannak benne. Feri feltápászkodik. Hozza a levelet. — Kisbaba! Nézd, mit írt anyám. Olvassam? Erzsi duzzog. — Olvasd! — De figyelj!... „Tudom én, hogy jól megvagy ott Pesten, meg szeretsz is ott élni. De azért megkérlek, gyere haza pár napra, aztán nézd meg, hátha megtetszene ez a hely. Milyen jó is lenne, ha 'velünk lehet\ ten jobban szeretlek, mint ' ott lenn... falun! Kösz, ez £ nekem nem kell. ^ — Akikor nélküled megyek. — Jó utat, mérnök úr!... Most engedj elmenni, jó? Feri nem tartóztatja. — Menj... Az ajtóban még megkérdi a lány: — És ... mikor utazol? — Holnap este. A Keletiből. Szóval nem jössz? Már a lépcsőn szalad. Csókot sem adott. — Nem! Az egyik kanyarban még megáll. — Üdvözlöm az első szerelmed! — azzal elviharzik. Feri dühös. Becsapja az ajtót. Hanyatt dobja magát a rekamién. Nézi a falat. Sokáig. Élesen berren a csengő.! Szinte hasít. Feri ugrik. Az ajtóban ott áll, lesütött szemmel, bűnbánó arccal — Kisbaba. Feri nem tud szólni. Csak nézi, újra csak nézi. — Elmegyek veled .. . mégis ... I A fiú ölbekapja a lányt, úgy viszi befelé. ’ Rozika a Fagyosszentekben filmben, egy mai falusi kislányt. Sikerült? A kritikusok a film bemutatása után elmondták véleményüket. Oszin1 romáron több éves tapasztalat, hogy az emberek, falun és városon egyaránt szívesen hoznak áldozatot azért, hogy környezetüket, életüket szebbé, kényelmesebbé, tartalmasabbá tegyék. Ez az áldozat sokszor nem is anyagi, csupán néhány óráról van szó. Néhány óra — például havonta, különösen évente — nem nagy idő. A legszorgalmasabb, leglelkiismeretesebb ember is ennek az időnek többszörösét tölti úgy el, nemegyszer, hogy utána önmaga is megállapítja: „no, ez elveszett idő volt!” Egy ember néhány órája még nem nagy dolog. De százak és ezrek néhány órája már rendkívüli érték, amely hasznosítva maradandó nyomot hagy. Persze, senki sem kívánja az emberektől, hogy megrövidítsék a szükséges pihenő időt, vagy nemes szórakozásról, kulturálódásról mondjanak le a társadalmi munka kedvéért, Csupán arról van szó, hogy a sokszor akaratlanul is elvesztegetett, elfecsérelt idő egy kis töredékét próbálják meg hasznosabban eltölteni. Ez sok esetben meg is történik, de legtöbbször csak egy szőkébb, lelkes csoportra, illetve csak a községek egy részére korlátozódik. Pedig a hasznosan, alkotóan eltöltött néhány óra egy-egy községben nagy dolgokat hozhatna létre. Van is erre példa bőségesen. A társadalmi munkából azonban még az aktív községekben is legtöbbször kimarad az a szegény művelődési ház, ahol pedig sokkal kulturáltabban lehetne szórakozni, sokkal többször össze lehetne jönni, ha egy kicsit barátságosabb, otthonosabb, szebb lenne. Miután ahhoz kevés a pénz, hogy évről évre valamennyi művelődési házat állami pénzből tatarozzanak, vagy akár csak festessenek, nejp marad .tjyis hátra, mint a társadalmi munka, s ahol gr- ré'íehrtőség' van’ — a község- fejlesztési alap egy kis töredéke. Sajnos, az a tapasztalat, hogy a művelődési házak zöme nagvon rossz állapotban van. Szinte alig találunk olyat, amelyre ne szorulna rá egy kis festés-mázolás, hogy másról ne is beszéljünk. A községi tanácsok vezetőinek többsége azonban nem érzi magáénak a művelődési házat, mintha az nem is a faluban lenne. Mert betonjárdáért, útépítésért, portalanításért esetleg óvodáért, orvoslakásért szorongatják a helyi vezetőket a felsőbb szervek, s ezekben a dolgokban felsőbb szorgalmazással vagy anélkül is, de van előrelépés. De ki emel szót azért bármely járási szervnél, hogy piszkos a művelődési ház, hullik a vakolata, az embereknek nincs kedvük oda menni, nem érzik ott jól magukat? Kevés olyan tanácselnököt ismerünk, aki azért kilincselt volna járásnál, megyénél, hogy a művelődési ház tatarozásához szerezzen egy kis anyagi támogatást, ha már a saját erőből, meg a társadalmi munkából — úgy érzi — nem futja. Pedig nagy kár a művelődési házat lebecsülni. Igaz ugyan, hogy egy-egy községben számtalan, s látszólag talán sokkal fontosabb gazdasági és szociális probléma is van. De vajon véletlen-e, hogy a VIII. pártkongresszus az előttünk álló évek egyik legfontosabb feladatává a gazdasági szervező munka mellett a kulturális nevelőmunkát, a tudatformálást tette? Nem valószínű! Országépítő munkák űj szakaszába jutva, előtérbe került ez a fontos feladat, amely — mondhatjuk nyugodtan — jövőnk egyik fontos záloga. Ezért érthetetlen, hogy miért kezelik még ma is a községek zömében elhanyagolható feladatnak a művelődési ház — nemcsak rendben tartását —, de munkáját is! Mondjunk példát? Ha a helyzet egyik mutatójának a művelődési házak állapotát tekintjük, akkor a megye száz- hatvankét községi művelődési háza közül legalább százat felsorolhatnánk! De túl ezen sajnos tudunk olyan példákról is, hogy a művelődési házat csupán a hivatalos ünnepségek színhelyeként kezelik, a a község vezetői más alkalmakkor nem is igen fordulnak ott meg. Egyrészt mert nem tartják fontosnak, másrészt. s ez a rosszabb, nem tartják szükségesnek. Ehhez járul még szinte valamennyi községben, hogy a művelődési állandó bizottság tíz eset közül nyolc alkalommal oktatási, iskolai ügyeket tárgyal, s legfeljebb csak egy-két esetben foglalkozik népművelési problémával. Ha ezekhez a problémákhoz hozzászámítjuk a népművelés amúgy is meglevő saját bajait, akkor nem .váfludunfc,.csodákat, »őt, még az előttünk álló legsürgősebb j népművelési feladatok mara-; déktalan ellátását sem. Ú jra a művelődési házak! siralmas állapotára térek! vissza, mint a helyzetet leg-: inkább jellemző tényre. Bár a; zömük javításira, csinosításra: szorulna — s jó néhány he-: lyen mo6t még olcsón meg le-; hetne úszni, később pedig ko-; molyabb összegeket igényel j majd —, mégis alig van tíz-- tizenöt község, ahol a műve-: lődési ház törzsközönségének; legaktívabbjai között társa-í dalmi munkát szerveznének: erre a célra, s ezt egy kis: pénzzel megalapoznák. Pedig; nemcsak Ürömben, Foton.: Gyónón, Tápiógyörgyén és j Nagy tárcsán lehet ezt megten-j ni. hogy csak néhány most! folyó munkára hivatkozunk. í Mint mondtuk, az emberek! szívesen áldoznak azért, hogy: kulturáltabb körülmények kö-í zött legyenek. No, de ezt va-; Mint azt a lapok hírül adták, az Idei cannesi filmfesztivál Aranypálma-díját A párduc című olasz film nyerte. Női főszereplője Claudia Cardinale lakinek kézbe kell fogni, szervezni, mozgatni kell. Foton például a művelődési ház nagyon aktív és rátermett vezetői voltak a kezdeményezők. S az eredmény? A múlt évben a KISZ-fiatalokkal összefogva ifjúsági klubot alakítottak, ahol a fiatalok maguk hozták rendbe a helyiséget. Most májusban pedig három újabb helyiséget hoztak rendbe termelőszövetkezeti, értelmiségi és általános tv-néző klub céljaira. Ugyancsak most folyik az elhanyagolt udvar átalakítása szép kerthelyiséggé. Jócskán van földmunka, kőműves- munka és villanyszerelés, de jócskán van fedezet is mögötte: a lelkes emberek társadalmi munkája. S akik dolgoznak érte, gazdaként ülhetnek majd be a zenés kerthelyiségbe, hiszen két kezük munkája. S még csak szemrehányást sem tesznek majd azoknak, akik csak a készre jönnek, élni a lehetőséggel, vagy dicsérni esetleg ócsárolni a mások munkáját. H a csak minden ötödik községünkben akadna Fót- hoz hasonlóan gazdája a művelődési ház rendbentartásá- nak, ha csak minden ötödik községünkben lenne egy olyar harminc-negyven lelkes emberből álló társadalmi munkáscsoport, mint Foton, kevesebb lenne a gondunk, a népesebb lenne a művelődés házak rendezvénye. S hogj ezt hogyan érhetnénk el? Eg3 kis törődéssel járási és megyei szinten. Mindenekelőt valamennyi járásban üdvö: lenne egy komoly felmérés községről községre menvi pontosan meg kellene állapítani a művelődési házak álla potát, s rendbehozatalánál reális lehetőségeit, beleértve < művelődés híveinek társadalmi munkáját is, akik bizonyá ra nem mondanak „nem”-et ha látják a biztató törődést. Tenkcly Miklós
